Kommunális hulladék: Visegrád kreatívan teljesít

Az elmúlt évek körkörös gazdaság terén elért eredményei ellenére a V4 továbbra is komoly problémákkal küzd a biológiailag lebontható hulladékok nem megfelelő kezelése, a legális és illegális hulladéklerakók helyzete, a szemétégetési csapda kockázatai, illetve a témakörben leadott jelentéseik megbízhatatlansága miatt.

 

Lengyelország nehezen képes csökkenteni széndioxid-kibocsátását, a környezetszennyezés mértékét, illetve megvédeni őserdőjét: a visegrádi országok közül Varsó érte el a legrosszabb eredményt ezeken a területeken.

Ugyanakkor, ha a kommunális hulladék kezelését nézzük, Lengyelország a V4 legerősebben teljesítő tagállama és az európai átlagot leginkább megközelítő ország. Az Eurostat legfrissebb, 2016-os adatai szerint Lengyelországban a kommunális hulladék 44 százalékát hasznosítják újra, míg az uniós átlag ebben a tekintetben 46 százalék. A csehek és a magyarok nagyjából 10 százalékpontos lemaradásban vannak, míg a szlovákok 23 százalékponttal maradnak el. A lengyelek érték el a legnagyobb fejlődést is a V4-en belül a csoport uniós csatlakozása óta: 2005 és 2016 között 38 százalékpontot javítottak eredményükön.

Lengyelország teljesítménye azonban papíron sokkal erősebbnek tűnik a valós helyzetnél. V4-es társaihoz hasonlóan Varsó is a biológiailag lebontható hulladékok nem megfelelő kezelésével, a legális és illegális hulladéklerakók helyzetével, a szemétégetési csapda kockázataival, illetve jelentései megbízhatatlanságával küszködik. Az Eurostat adatsorában Lengyelországhoz a többi visegrádi állammal ellentétben egy apróbetűs megjegyzés is kapcsolódik: az „e” azt jelöli, hogy csak becsült adatok állnak az európai hatóság rendelkezésére.

Alacsony termelés

Az egyetlen indikátor, amiben Visegrád az Európai átlag felett teljesít, az a fejenként megtermelt kommunális hulladék mennyisége. Lengyelország ebben szintén a legjobb, mindössze 307 kilós eredményével (2016), a másik három V4-tagállam 339 és 379 kiló között áll, míg az uniós átlag 482 kiló.

A visegrádi négyek szintén jól teljesítenek a műanyag-csomagolások terén, ami fontos téma Brüsszelben, és a jövőben uniós forrásokat is különíthetnek el a célra. Míg Magyarország és Lengyelország újrahasznosítási aránya ezen a területen a 2020-as EU-cél, 50 százalék alatt áll jelenleg, Csehország és Szlovákia már meghaladta azt 62, illetve 54 százalékos teljesítményével (2015). Az európai átlag 40 százalékos.

A cseh Föld Barátai szervezethez kötődő Hnutí Duha NGO szakértője, Ivo Kropáček másban látja a problémák fő forrását. „Évente körülbelül 300 kilónyi nem kiválogatott, kevert kommunális hulladékot termelünk fejenként, ezzel ellentétben a flamandok mindössze feleannyit, sokkal magasabb életszínvonal mellett” – mondta Kropáček az EurActiv cseh portáljának.

„A legnagyobb hátrányunk a konyhai és a kerti szemét újrahasznosításában van. Különösképpen a városokban igaz, hogy a háztartásoknak nincs lehetőségük a konyhai szemét újrahasznosítására, tehát ezeket muszáj a kevert kommunális hulladékok közé dobniuk. Ez később metánt termel a szemétlerakóban, ami aztán hozzájárul a klímaváltozáshoz. Az ilyen hulladékok a szemétégetőben a hulladék begyulladását is hátráltatják” – mondta a szakértő.

A biológiailag lebontható hulladékok kezelése

A biológiai hulladékok kezelése a visegrádi régió közös problémája. 2015-ben a négy ország 13-46 kilót hasznosított újra belőle fejenként, az uniós átlag viszont 78 kiló.

A Cseh Környezetvédelmi Minisztérium érzékeli a problémát. „Éppen ezért dolgozunk a jogszabályi környezet kiigazításán, hogy az állampolgárok egész évben újrahasznosíthassák a biohulladékokat” – írta a minisztérium a cseh EurActiv-nak. Kropáček az olyan sikeres városok példáját hozza fel, mint Písek és Olomouc, ahol a kommunális hulladék több mint 50 százalékát újrahasznosítják, köszönhetően „az elvégzett szakmai munkának és a kibővített vagy fejlesztett biohulladék-újrahasznosítási módszereknek”.

Amikor a Bizottság Magyarország uniós hulladékügyi céloktól való elmaradásának okait vizsgálta a 2017 elején lefolytatott Környezetvédelmi Végrehajtási Felülvizsgálat (EIR) keretében, kiemelte, hogy „hiányoztak a az infrastrukturális és szemétgyűjtő rendszerek terén végrehajtott fejlesztések, melyek célja a biológiailag lebontható hulladék elterelése a hulladéklerakók felől”.

Szlovákia érte el a legrosszabb eredményt a V4-ben és a hatodik legrosszabbat az unióban 23 százalékos újrahasznosítási arányával. „A legnagyobb kihívás a biológiailag lebontható hulladékok szelektív gyűjtési arányának növelése” – mondta a az EurActivnak a szlovák Környezetvédelmi Minisztérium, hozzátéve, hogy ez a részarány a kommunális hulladékoknál 40-50 százalék. Annak ellenére, hogy Lengyelország fejenként 46 kiló biohulladékot hasznosít újra (2015), az élelmiszerhulladékok a lengyel Környezetvédelmi Minisztérium szerint továbbra is kihívást jelentenek.

Hulladéklerakási díjak és ráták

Lengyelország másik nagy problémája a szemétlerakás.

Helyi szakértők úgy gondolják, hogy a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás ára még mindig magasabb a hulladéklerakásnál – akár legális akár illegális. Szerintük a szemétgyűjtési, illetve a hulladéklerakási díjakat is emelni kell. A probléma az, hogy ezt az árat az állampolgároknak kellene állniuk. Lengyelországban az önkormányzatok (gminy) felelősek a kommunális szemét kezeléséért, és a polgármesterek nem érdekeltek az árak emelésében a 2019-es önkormányzati választások előtt.

Véletlenül épp 2019 őszén tartanak önkormányzati választásokat minden visegrádi országban (bár Magyarországon már szó van róla, hogy a május végén esedékes EP-választásokkal tartsák mégis egyidőben). Lengyelországban a legalacsonyabb hulladéklerakási arány és a legmagasabb a szeméttárolási díj: 37 százalék és 27 euró tonnánként. A szlovák Környezetvédelmi Minisztérium egy elemzése szerint Magyarországon ezek az adatok 51 százalékos és 25 eurós, Csehországban pedig 50 százalékos és 20 eurós szinten állnak.

Szlovákia ismét az utolsó helyen találja magát, mivel a kommunális hulladék 65 százaléka kerül hulladéklerakókba tonnánkénti 7 eurós áron. A szlovák Környezetvédelmi Minisztérium benyújtott egy törvényjavaslatot a díjak emeléséről és a „környezetszennyező fizet” elv bevezetéséről.

Kormányzási problémák

Annak ellenére, hogy a skála két végén helyezkednek el, Lengyelországnak és Szlovákiának még egy közös problémával kell szembenéznie: a bűnüldözéssel.

A 2017-es EIR-ben a Bizottság megállapította, hogy „az illegális szemétlerakás és a hulladékok kiöntése az erdőkben súlyos probléma” Lengyelországban és „hatalmas probléma” Szlovákiában, főként a gazdag pozsonyi régióban. A lengyel jelentés hozzáteszi, hogy „a Legfelsőbb Számvevőszéki Iroda közelmúltbeli jelentése szerint ennek okai leginkább a hulladékkezeléssel foglalkozó cégek vizsgálatának hiányosságaiban és a sajátos hulladékok (mint elektronikai hulladék, nagyobb kommunális hulladékok) kezelésére és eltüntetésére alkalmas területek hiányában keresendők”.

A Bizottság ugyanakkor értékelte a lengyel és szlovák erőfeszítéseket is. Utóbbi például egy millió euróig terjedő büntetést vetett ki az illegális szemétlerakásra.

Egy másik probléma a megbízható adatok hiánya a V4 területén. A lengyel szakértők között még a „kreatív jelentésgyártás” lehetősége is felmerült. Két másik visegrádi országról a Bizottság hivatalosan kijelentette: „Még mindig különbségek vannak a nemzeti és az Eurostat-adatok között” Szlovákiában, illetve gondok vannak Csehországban a „harmonizálatalan nemzeti hulladékokkal kapcsolatos adatokkal és az elégtelen jelentési struktúrákkal”.

A szemétégetési csapda

Csehországban a Környezetvédelmi Minisztérium és a Statisztikai Hivatal adatai között akkora az eltérés, hogy annak súlyos, negatív hatásai vannak a hulladékkezelésre. „A leglátványosabb eleme ennek az, hogy a legfrissebb Hulladékkezelési terv új hulladékbázisú energiatermelési kapacitásokat jósol (18% 2020-ban és 28% 2024-ben) arra alapozva, hogy a hulladék mindössze 11 százalékát égetik el, mikor az Eurostat szerint a kommunális hulladék majd 20 százalékát égették el már 2014-ben” – írja a Bizottság csehekre vonatkozó jelentése.  

A szemétégetési csapda – mint a hulladéklerakók hamis alternatívája – az egész V4-et fenyegeti. Egy 2017. őszi magyar kormányhatározat szerint a kommunális és mezőgazdasági hulladék nagy részét szemétégetőkben és erőművekben égetik majd el.

„A kormány új koncepciója az égetőművek építéséről nyílt beismerése annak, hogy nem tud és nem is akar hasznosítással foglalkozni” – mondta a Political Capitalnek Szilágyi László környezetvédelmi aktivista, a Párbeszéd politikusa. „Egy drága és centralizált rendszert építenének ki, ahol a begyűjtés költségei nagyon magasak lennének, így egyáltalán nem lehet majd tartani a „rezsicsökkentést” – tette hozzá Szilágyi, rámutatva, hogy az alacsony szemétgyűjtési díjakat a Bizottság is kritizálta.  

A Fidesz-kormány szemétégető stratégia mögött húzódó másik lehetséges ok, hogy a nagy fővárosi és a több kisebb helyi égető beruházásaiból a kormányközeli cégek jelentős mértékben profitálnak. Urbán Csilla, a Humusz elnöke szerint a körforgásos gazdasági alternatívák irányába történő elmozdulást részben az uniós szabályozása lassítja, az EU ugyanis még mindig támogatja a hulladék „megújuló” hányadának elégetését.

2030-ra készülve

Hogyan készülnek a V4-nek a 2020-2030-as ambiciózus célkitűzések teljesítésére?

A cseh Környezetvédelmi Minisztérium EurActivnak adott válasza szerint a tárca „benyújt majd a kormánynak egy új szemétszabályozási törvényt, mely fontos eszközöket adna az állam kezébe ahhoz, hogy fokozatosan emelje a szemétlerakási díjat és egy ’fizess mikor eldobod’ szemléletű szemétdíjat vezetne be, ami növelné az újrahasznosítási arányt”.

A szlovák környezetvédelmi tárca szintén bizakodóan tekint a jövőbe. „2017 decemberében nyilvánosságra hoztuk az első 2030-ig szóló Környezetvédelmi Politikai Stratégia tervezetünket, ami rendszerszintű lépéseket helyez kilátásba Szlovákia legnagyobb környezeti problémáinak megoldására, beleértve a körkörös gazdaság támogatását” – írta a tárca a szlovák EurActivnak. (A körkörös gazdaság lényege, hogy az egyszeri fogyasztáson alapuló modell helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk, többek közt újrahasznosítás segítségével – a szerk.)

A magyar kormány ambiciózus, a 2020-as célok teljesítését célzó tervet dolgozott ki 2015-ben, a gyakorlat azonban mást mutat. Urbán Csilla úgy gondolja, hogy a rendszerszintű hiányosságok kiküszöbölésén felül „Magyarországnak lehetősége lenne olyan technológiákba fektetni, amelyek hosszú távon képesek teljesíteni, és akár túlteljesíteni az EU által előírt célokat”.

Az alulról jövő megközelítés

Lengyelországban két minisztérium is foglalkozik a körkörös gazdasággal, a Környezetvédelmi Minisztérium és a Vállalkozási és Technológiai Minisztérium. Utóbbi egy saját, átfogó stratégiáján dolgozik. „A Felelősségteljes Fejlődésről szóló Kormányzati Stratégia egyik célja az, hogy előkészítse a körkörös gazdaságra való átállást. Ezek a tervek a termékek teljes életútjával foglalkoznak, ami egy a körkörös gazdaság lengyelországi alapjainak lefektetését célzó komplex eszközrendszert hoz majd létre” – fejtették ki a lengyel EurActiv-nak.

A tervezet négy fejezetre oszlik, igyekezve a lengyel gazdaság sajátosságaihoz igazítani a körkörös gazdaságok prioritásait. A négy fejezet a termékek fenntartható módon történő előállításával, a fenntartható fogyasztással, a biogazdasággal és új üzleti modellekkel foglalkozik.

A szakterületen megvalósuló, tudatosságfejlesztő kormányzati munka szükséges, de nem elégséges. Ebben a szektorban sok az érdekelt fél. A cseh EKO-KOM csomagolóvállalat az EurActiv-nak azt mondta, Csehországnak van az egyik legjobb szemétgyűjtő-hálózata az EU-ban. Az önkormányzatok még egy „Kristály szemetesláda” nevű országos szemét-újrahasznosító versenyt is rendeznek. Urbán Csilla a Political Capitalnek a magyar településen működő lakossági komposztálási programokat emelte ki.

A V4-es kormányok mindenesetre sokat tanulhatnak a fejlettebb uniós országoktól, ahogy saját, az országos átlagnál sokkal tudatosabb önkormányzataiktól is.

Táblázat: Kommunális hulladék a V4-ben és az Unióban (Források: Eurostat, EIONET)

	Csehország.	Magyarország	Lengyelország	Szlovákia	EU28
Termelés fejenként (kg)
2016	339	379	307	348	482
2005	289	461	319	273	498
Szemétlerakási díj (EUR/tonna)
	20	25	26,6	6,8
Szemétlerakás (1000 tonna)
2016	1 789	1 888	4 255	1236	59109
2005	1 934	3 859	8 623	1144	N/A
Of total waste in 2016	3 580	3 721	11 654	1890	246377
Of total waste in 2005	2 954	4 646	12 169	1468	255399
Szemétlerakási arány (%)
2016	50	51	37	65	24
2005	65	80	70	78	N/A
Újrahasznosítási arány (%)
2016	33,6	34,7	44,0	23,0	45,8
2005	6,2	9,6	5,6	2,0	N/A
A különböző típusú hulladékok újrahasznosítási arányai (%, kivéve a biohulladékot [kg])
Csomagolás, összesítve	74,3	50,1	57,6	64,3	65,4
Műanyag csomagolás	61,7	27,4	31,6	54,4	39,8
Fa csomagolás	68,7	19,9	50,5	42,1	39,3
Biohulladék fejenként	13	23	46	24	78

 

Pavla Hosnedlová (EURACTIV Csehország), Pavol Szalai (EURACTIV Szlovákia), Karolina Zbytniewska (EURACTIV Lengyelország), Zgut Edit (Political Capital).