2020 utáni uniós költségvetés: veszélyben a visegrádi országok
A V4 tagállamok az EU következő többéves pénzügyi keretével kapcsolatban a számukra folyósított, az elmaradott régióik felzárkóztatását célzó uniós támogatások mértéke, illetve az uniós források jogállamisághoz kapcsolása miatt aggódnak leginkább.
Kisebb lesz a boríték
A keretköltségvetés annak ellenére nem került fel a legutóbbi uniós csúcstalálkozó napirendjére, hogy ez tűnik az EU Brexit utáni történetének eddigi legnehezebben megoldható problémájának. A tagállamok egyelőre arra sem voltak hajlandók, hogy elfogadják az Európai Bizottság által kért gyorsított eljárást a hétéves költségvetés elfogadására, ami arra utal, hogy a folyamat hosszan elnyúlhat, és a teljes csomagról szinte biztosan nem jutnak majd egyezségre a 2019-es EP-választások előtt.
A Bizottság javaslata alapján a visegrádi országok a 2014-2020-as ciklushoz képest mintegy25 százalékkal kevesebb kohéziós forráshoz jutnának 2020 után. A Bizottság javaslatának több pontja is veszélyeztetheti a V4-et annak tükrében, hogy ez a négy ország az uniós támogatások 11 fő haszonélvezője között van, és ezek a források fedezik állami beruházásaik nagy részét.
A Brexit és a migrációs válság nyomában létrejött gazdasági szükségletek miatt a Bizottság felülvizsgálta a kohéziós alapokból járó támogatások elosztásának rendszerét, ennek következtében pedig a munkanélküliséggel, a menekültek áthelyezésében való részvétellel, innovációval és a szén-dioxid kibocsátás visszaszorításáért tett erőfeszítésekkel kapcsolatos kritériumokat épített be a forráselosztási mechanizmusba. Brüsszel kiemelte azt is, hogy a V4-ek oldalán megjelenő forráscsökkenés valamilyen szinten a régió „gazdasági sikereinek ára”, tehát a feltételek változása részben Közép-Európa látványos fejlődésének eredménye, amihez az elmúlt két költségvetési ciklusban kapott források járultak hozzá.
A migrációra költött összeg emelkedését nem lehet a visegrádi országokra kirótt büntetésként felfogni, az új költségvetési prioritások inkább az új, uniós szinten jelentkező kihívások megjelenésének tulajdoníthatók – mondta a Bruxinfo főszerkesztője, Gyévai Zoltán. Hozzátette azonban, hogy a javasolt forráscsökkentés a visegrádi országok esetében bőven az uniós átlag felett van, ennek oka pedig az, hogy az uniós támogatásaik jelentős része a kohéziós politikához és a közös agrárpolitikához kötődik. „Őszintén szólva azt mondhatjuk, hogy az új költségvetési tervezet a viselkedésük miatt kiszabott politikai büntetés” – mondta. Mivel a költségvetési tárgyalások párhuzamosan zajlanak az EU és egyes tágállamai – például a bíróságok gyengítését és a politikai, valamint állampolgári jogok szűkítését célzó Magyarország és Lengyelország – közti elnyúló vitákkal, az érintett országok nehéz alkupozícióban találhatják magukat.
Takács Szabolcs európai uniós ügyekért felelős államtitkár szerint az Európai Bizottság a költségvetési javaslatot politikai eszközként arra használja, hogy megossza a tagállamokat, és megbüntesse a V4-eket azért, mert egyes kérdésekben (pl. migráció, az uniós ügyészséghez történő csatlakozás) saját álláspontot képviselnek. Ez az érvelés egyáltalán nem meglepő annak tükrében, hogy a magyar kormány folyamatosan összeköti a jogállamisággal kapcsolatos kritikákat Orbán Viktor miniszterelnök különutas migrációs álláspontjával. Takács szerint az uniós szerződésekben lefektetetteknek megfelelően a kevésbé fejlett régiók és országok gazdasági felzárkózását, valamint a fennálló különbségek csökkentését a következő pénzügyi periódusban is kiemelt célként kell kezelni. Ezzel egybevág Lengyelország véleménye is, az ottani kormány szintén hangsúlyozta, hogy az EU gazdasági fejlődése ellenére maradtak még egyenlőtlenségek az egy főre jutó GDP tekintetében. Lengyelországban, ahol a legmagasabb a kohéziós források részaránya az állami befektetésekben a V4-eken belül és a negyedik legmagasabb az egész Uniót tekintve (67%), a Jog és Igazság (PiS) is úgy gondolja, hogy a kohéziós politikának az összes uniós tagállamot és régiót kiszolgáló legnagyobb fejlesztési forrásnak kell maradnia. A lengyelek ellenzik az új prioritások pusztán a meglévő források átcsoportosításával megvalósuló finanszírozását. „Ebben a tekintetben Lengyelország nyitott arra is, hogy megvitassuk a nemzeti hozzájárulások emelését azzal a kitétellel, hogy biztosítjuk a kiadási oldal egyensúlyát. A kohéziós, strukturális és közös agrárpolitikai alapokkal kapcsolatban a stabilitás kiemelten fontos, mivel ezek az eszközök kifejezetten a haszonélvezőknek segítenek a hosszútávú befektetések kivitelezésében, illetve biztosítják a mezőgazdasági tevékenységek stabilitását” – mondta Konrad Szymanski lengyel miniszterelnökhelyettes és uniós ügyekért felelős államtitkár az EurActiv.pl-nek. Aláhúzta azt is, hogy a kohéziós politikának köszönhetően a közép-kelet-európai országok több terméket és szolgáltatást vesznek a belső piacról, ami jelentős gazdasági hasznot nyújt a nettó befizető államoknak.
Szlovákiában és Csehországban az első reakciók pozitívak voltak, mivel a helyi kormányok szélesebb kontextusban, saját sikerükként értékelték a kohéziós források megvágását. Június közepére azonban Andrej Babis cseh miniszterelnök „elfogadhatatlannak” kiáltotta ki a költségvetési tervezetet, mert „az nem tökéletes, ahogy a jelenlegi költségvetés sem az”. Csehország több rugalmasságot szeretne, hogy jelentős mozgástere legyen a források nemzeti szinten való elosztásával kapcsolatos döntések meghozatalára. 2015 és 2017 között a cseh állami beruházások 40 százalékát adták az Európai Strukturális és Beruházási Alap (ESBA) forrásai. A Csehország előtt álló legfőbb kihívás az uniós támogatások megfelelő felhasználása a legfejletlenebb régiók fejlesztésére – ilyenek például a szénbányász régiók: Morávia-Szilézia, Ústí és Karlovy Vary. Kihívást fog jelenti a 2027 utáni költségvetési keretrendszer is, akkorra ugyanis Csehország nettó befizetővé válhat. 2021 és 2027 között például növelni kell az olyan közösségi programok, mint a Horizon Europe, Life vagy a CEF igénybevételét. Eddig az ország nem teljesített jól ezen források felhasználásában és inkább a kohéziós alapokra támaszkodott.
Szlovákia mindeközben továbbra is ellenzi az új forráselosztási kritériumok bevezetését a jelenleg domináns indikátor (GDP/fő) mellé. „Semmilyen esetre sem köthetik a kohéziós politikát egyik vagy másik állam szolidaritásához. Az ezirányú törekvéseket mindig ellenezni fogom.” – mondta Peter Pellegrini miniszterelnök a júniusi uniós csúcstalálkozón. Ennek ellenére a szlovák kormány már kidolgozta saját tervét az elveszett uniós források szisztematikus pótlására. Ahogy Richard Rasi szlovák befektetésekért és információs fejlesztésekért felelős miniszterelnökhelyettes kifejtette, Szlovákia meg fogja tanulni, hogy lehet jól kiaknázni a központilag irányított programokat. „Egy klasszikus kohéziós borítékban a regionális különbségek kiegyenlítésére törekszünk, illetve a központilag irányított programok forrásainak elnyerésére is, amire 178 milliárd eurót különítettek el. Eddig szinte semmilyen hasznot nem láttunk ezekből a programokból” – emelte ki. Tehát a júliusban kezdődött szlovák V4-elnökség programjának egyik fókusza az Európai Bizottság által irányított programok finanszírozása lesz.
A V4 nagyobb költségvetést akar
Ugyancsak kérdéses pont a teljes költségvetés mérete, miután az Egyesült Királyság távozásával egy hatalmas, 10,2 milliárd eurós lyuk keletkezik az EU költségvetésében. A tény, hogy a Bizottság Brexitet követő költségvetése nagyobb a korábbinál, mégis egy kisebb, ambiciózusabb EU-ra vonatkozik, kedvez a visegrádi országoknak. Brüsszel szeretné, ha a korábbi, a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékában meghatározott költségvetési hozzájárulási plafont 1,114 százalékra emelnék. A közös uniós politikák növekvő száma miatt a visegrádi országok úgy gondolják, minden tagállamnak többet kellene fizetnie a költségvetésbe. Erről viszont nehéz lesz meggyőzni a „takarékoskodó négyest” (Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország), ők ugyanis azt mondják, egy kisebb EU-nak kisebb költségvetéshez kell vezetnie.
A szlovák kormány hivatalos álláspontja a tárgyalásokon az, hogy az EU költségvetésének növelése az egyik követelménye annak, hogy biztosítani lehessen a megfelelő egyensúlyt a hosszútávú uniós politikák és az új kihívások közt. „A logikus következtetés az, hogy ha szeretnénk megtartani a hagyományos politikákat, mint a kohéziós és a KAP, a tagállamok befizetéseinek magasabbnak kell lennie” – mondta a szlovák uniós nagykövet, Peter Javorcik. Budapest is arról beszélt, kész többet fizetni, Prága és Varsó viszont követelményeket is megfogalmazott. „A hozzájárulás a magasabb befizetéshez azon múlik, hogy fair körülményeket biztosítsanak a jövőbeli uniós költségvetés forrásainak felhasználására” – mondta Alena Schillerová cseh pénzügyminiszter. Konrad Szymanski is nyitott volt a nemzeti hozzájárulások növelésének megvitatására azzal a felététellel, hogy a kiadási oldal egyensúlyát biztosítják.
A forró krumpli
A Nyugat és Kelet, illetve a nettó haszonélvezők és nettó befizetők közti ellentéteket tovább élezi majd az uniós támogatások jogállamisághoz kötését felvető javaslat, ami egyértelmű válasz a politikai fejleményekre és a régióban felmerülő korrupciós kockázatokra. A visegrádi államok már megegyeztek álláspontjukról arra az esetre, ha az EU az uniós források lehívását jogállami követelményekhez akarná kötni.
A Bizottság megváltoztatta korábbi álláspontját, miszerint kizárólag kötelezettségszegési eljárásokkal lehet kordában tartani a tagállamokat, és most már támogatja a kohéziós alapok kifizetéseinek különböző követelményekhez – például a jogállamiság fenntartásához – kötését. Az EUMSz 322. cikke ad jogalapot az Európai Uniónak az adott tagállamnak járó EU-támogatások csökkentésére abban az esetben, ha az adott tagállam igazságszolgáltatásában olyan általános problémák jelentkeznek, melyek az európai adófizetők pénzét fenyegethetik. Bár Brüsszel fogadkozik, hogy az új mechanizmus nem csak „Lengyelországot vagy más országokat” érinti kizárólagosan, hanem minden tagállam ellen be lehetne vetni, Budapestet és Varsót feldühítette a javaslat.
A magyar kormány úgy gondolja, a tervet fikciónak kell tekinteni, mert „a szubjektív kritériumok bevezetése ellentétes lenne az uniós alapszerződésekkel”. Nem véletlen, hogy a magyar kormány az ötlet egyik legnagyobb kritikusa. Ha elfogadják, Magyarország két ok miatt lehet érintett. Először is, itt a legnagyobb az uniós tagállamok között a csalásgyanús EU-támogatások aránya, másrészt pedig az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által problémásnak talált eseteket itt zárják le legritkábban vádemeléssel a helyi hatóságok. A javaslat szintén jogalapot teremtene a pénzcsap elzárására, ha az Orbán-kormány valóban szűkítené a bíróságok függetlenségét Magyarországon.
Lengyelország hasonlóan kritikusan áll az ötlethez a lengyel bírósági reform miatt elindított 7-es cikk szerinti eljárás közepette. Konrad Szymanski szerint Varsó nem egyezik bele semmilyen önkényes mechanizmusba, „ami az uniós források irányítását a tagállamok elleni nyomásgyakorló eszközzé változtatja”. A Babis vezette ANO tagja, Radek Vondrácek – aki a cseh alsóház elnöke is – szintén jogilag „nagyon problematikusnak” tartja a Bizottság javaslatát. A szlovák külügyminisztérium hasonló aggodalmakról beszélt, nem kifejezetten értenek egyet a „jogállamiság” zavaros definíciójával, ahogy azzal sem, hogy a javaslat milyen hiányosságok esetén vezetne a tagállamok elmarasztalásához.
Habár Budapest és Varsó hangsúlyozta, hogy a Bizottság javaslatait csak egyhangúlag lehet megszavazni, az Európai Bizottság javaslata valójában egy a költségvetési keretrendszertől független indítvány, amit rendes jogalkotási eljárásban szavaznak meg a Tanácsban, minősített többséggel. Ezért a visegrádi országoknak blokkoló kisebbséget (legalább az Unió lakosságának 35 százaléka) kellene kialakítania. A lakossággal kapcsolatos követelmény négyszerese a V4 teljes lakosságának. Mindennek ellenére Gyévai Zoltán szerint a Tanácsban egyértelmű többsége lesz a mechanizmusnak, melyet főként a nettó befizetők támogatnak. A kérdés az, a folyamat hogyan fog kinézni, például a Bizottságnak milyen szerepe lesz benne, és – ami még fontosabb – hogyan használják majd a gyakorlatban.
Külön költségvetés eurózónára: a szlovákok a magországokkal tarthatnak
A költségvetési tárgyalások és az eurózóna reformjával kapcsolatos megbeszélések szintén egybeesnek. Noha sok részlet egyelőre nem ismert, Angela Merkel és Emmanuel Macron a közelmúltban mutatták be tervüket az európai integráció külön, az eurózóna tagállamira vonatkozó költségvetés kialakításával történő élénkítésére. Magyarország ellenzi a kizárólagos, különálló struktúrák kiépítését, mert úgy gondolja, ez a tagállamok másodrangú csoportjának kialakulásához vezetne. „Erős és stabil eurózónában vagyunk érdekeltek, azonban egy eurózóna fiskális kapacitás csak úgy jöhet létre, ha annak terhét kizárólag az euróövezet tagállamai viselik, illetve annak kialakítása nem érinti negatívan az európai uniós politikákat, elsősorban az egységes belső piac működését” – mondta a Political Capitalnek Takács Szabolcs EU-ügyekért felelős államtitkár. Lengyelország szintén tisztában van az eurózóna makroökonómiai stabilitással kapcsolatos szükségleteivel és Varsó nem ellenzi a tárgyalások megkezdését olyan mechanizmusokról, melyek az aszimmetrikus sokkok kezelését célozzák. Szymanski viszont azt is aláhúzta, hogy egy ilyen mechanizmus beépítése az uniós jogi keretrendszerbe csak bizonyos feltételek esetén valósulhat meg, ilyen annak nyitottsága a más utat választó tagállamok előtt, a nem résztvevő államok költségmentessége, annak biztosítása, hogy a mechanizmus hozzáadott értékkel bírjon az Unió stabilizációs struktúrája tekintetében és a visszaélések elleni biztosítékok megteremtése. Mindeközben az elnöki kancellária feje, Krzysztof Szczerski hozzátette, egyelőre nem biztos, hogy a lengyelek ellenzik majd a tervet: „ha egy olyan eszköz születik, ahol a résztvevő tagállamok hozzájárulásai alacsonyak, de facto szimbolikus karakterrel bír és egyfajta mentőövként működik olyan válságok idején, amikkel már találkoztunk az eurózónában, akkor az teljesen más megítélés alá esik majd”.
A csehek hasonló nézeteket vallanak. Ales Chmelar EU-ügyekért felelős államtitkár szerint már most is megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, ilyen például az eurócsoport vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus, így a későbbiekben hozzáadottak feleslegessé válhatnak. „Például nem tisztázott, milyen hozzáadott értéket képvisel az eurózónára szabott költségvetés, illetve hogy nem ásná-e alá az EU egészének büdzséjét” – mondta Chmelar az EurActiv.cz-nek.
Szlovákia – eurózóna tagsága okán – más álláspontot képvisel. A jelenlegi kormány hosszú ideje támogatja a további makroökonómiai stabilizációra szolgáló eszközök beépítését a rendszerbe – az eurózóna költségvetése az egyik ilyen opció. A szlovák pénzügyminisztérium szerint a jövőben a makroökonómiai sokkok esetén a szupranacionális szintű stabilizációs eszköz kompenzációt jelentene az önálló pénzügypolitika hiányáért.
