Putyin trollhadseregével szemben: Jessikka Aro Budapesten
Jessikka Aro finn újságíró, az orosz információs háborúnak és trolltevékenységnek a szakértője október 20-án Budapestre látogatott, ahol az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége és a Political Capital által szervezett eseményen adott elő a Kreml által támogatott dezinformációs tevékenységről, illetve az online trollaktivitás elleni fellépés lehetőségeiről.
Az előadást felvezető köszöntőbeszédében őexcellenciája Paul Fox nagykövet kiemelte, hogy Oroszország online aktivitása komoly aggodalomra ad okot, és az Egyesült Királyság jelentős figyelmet szentel és erőforrást szán a fenyegetés elhárításra.
Aro 2014-ben kezdett el az új orosz információs hadviseléssel foglalkozni, párhuzamosan a Krím-félsziget 2014. márciusi orosz megszállásával és annexiójával. A finn újságíró először az orosz dezinformációs és trolltevékenységet belülről ismerő orosz tényfeltáró újságírókkal interjúzott, később pedig személyesen is ellátogatott a szentpétervári „trollgyárhoz”, az akkor még meglehetősen semmitmondó nevet viselő Internet Kutatási Ügynökség (Internet Research Agency, oroszul Agentstvo Internet-Issledovaniy) épületéhez.
Ami ezután történt, arra sem Jessikka Aro, sem a közvélemény nem számított. Egyrészt kiderült az épületre vigyázó orosz portás szavaiból, hogy az épület állami adminisztrációs intézménynek minősül (bár Putyin rendszere tagadja, hogy bármi köze lenne hozzá), másrészt a trollok toborzásáról szerzett információk alapján már 2015-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezet keretében – Jessikkaa szavai szerint:
„Már 2015-ben politikai beavatkozásokat készítettek elő és vittek véghez, ehhez (…) írókat, szerkesztőket, search egine optimalizálókat kerestek”.
A világ csak a 2016-os amerikai elnökválasztásba történt orosz információs beavatkozásokat feltáró cikkekből és titkosszolgálati jelentésekből értesült az Internet Research Agency létezéséről és a demokráciákra jelentett fenyegetésekről. A Jessikka Aro elleni orosz reakció azonban gyors és brutális volt: a közösségi médiában zaklatni kezdték, mindeközben személyes egészségügyi adatait és a nyaralásain készült magánfotóit nyilvánosságra hozták, manipulált képek felhasználásával szexista támadások tárgyává tették. A Kreml még egy orosz színésznőt is megbízott, hogy Jessikkát megszemélyesítve például amerikai kémnek, hazaárulónak állítsák be YouTube-videókban.
Jessika Aroról összesen több, mint 300 lejárató cikket publikáltak a Kremlhez köthető, vagy Oroszországgal szimpatizáló propagandisták. Ezek egy része olyannyira hiteles és sikeres volt, hogy számos halálos fenyegetést kapott, sőt barátainak egy része is megszakította vele a kapcsolatot. Aro hangsúlyozta azonban, hogy az orosz hibrid hadviselést az orosz állami stratégiai kommunikációjaként és online hadviseléseként kell felfogni és tudatosítani, melynek nemcsak ő maga, hanem az álhíreket és dezinformációs narratívákat fogyasztó „civilek” is az áldozatai.
Ugyan Aro bízott abban, hogy a jelenlegi pandémia talán csökkenti az orosz kiberhadviselés erejét és intenzitását, azonban várakozásaival ellentétben az oroszbarát trollok és aktivisták nemhogy csökkentették, egyenesen növelték aktivitásukat.
Az orosz trollgyárak jelenleg a koronavírussal és vakcinákkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket terjesztik, ezek pedig „konkrét emberéletek kioltásához vezetnek,” jegyezte meg. Szerinte az orosz trollok és a trollokat irányító vezetők számára mindez egy egyszerű
„számítógépes játék”.
A trollgyár irányítói már-már szórakozásként tekintenek munkájukra, nem érdeklik őket az érintettek életére gyakorolt hatásuk, a felbérelt, a lejárató szövegeket, kommenteket megfogalmazó trollok pedig maguk is gyakran piti bűnözők vagy pszichológiai problémákkal küzdők köréből kerülnek ki, így tőlük sem várható együttérzés. Természetesen ezeken kívül a pénznek is nagy szerepe van a trollok motiválásában.
A panelt követő kérdésekre az előadó kifejtette, hogy az orosz információs hadviselést ugyan nem lehet végérvényesen megszüntetni, de a közép-európai közönséget is fel kell készíteni az „információs befolyásolás” és „információs hadviselés” felismerésére. Ebben pedig meghatározó szerep hárul a helyi politikai vezetőkre, tisztségviselőkre és biztonsági szervezetekre, ők azok, akik tréningek révén felkészíthetik a civileket és civil társadalmat a dezinformációs fenyegetések online felismerésére és semlegesítésére. Ebben az Európai Unió is komoly szerepet vállalhat a közösségimédia-platformok szabályozásával, ugyanis most az a helyzet, hogy e platformok lehetővé teszik és eltűrik az állami trollkodást, hiszen a minél nagyobb forgalomban, a kattintások számában és az ezzel járó bevétel növelésében érdekeltek.
Kifejtette azt is, hogy Oroszország nemcsak dezinformációs hadviselést folytat a külső vélt vagy valós ellenségei ellen, hanem exportálják is az eredetileg a belső, orosz ellenzékiek, újságírók és civilek megfélemlítésére szolgáló dezinformációs metódusokat. Ebből a szempontból
„az autoriter rezsimek könnyen tanulnak egymástól”, zárta gondolatmenetét Jessikka Aro.
Névjegy: Jessikka Aro (1980) finn újságíró, aki a finn közszolgálati Yle televíziónak dolgozik. 2014 szeptemberében kezdett el nyomozni az oroszbarát internetes trollok után, ennek elismeréseként 2016-ban megkapta a svéd Bonnier Újságíró Díjat. Putyin trolljai – Igaz történetek az orosz infoháború frontvonalából című könyve 2021 márciusában jelent meg magyar nyelven a Corvina Kiadónál
Korábban ugyancsak az Egyesült Királyság budapesti nagykövetségével együttműködésben hívtuk meg Magyarországra Peter Pomeranzev újságírót is, az erről való összefoglalónk itt olvasható.
