Győzött már a békeharc?

A Kreml-párti háborús narratívák hazai terjedését vizsgáló kutatás összefoglalója

A hazai online sajtóban domináns szerepet tölt be az oroszbarát dezinformáció, különösen az Ukrajna elleni orosz invázióval kapcsolatban. A Nyugat- és Ukrajna-ellenes narratívák úgy terjednek, mintha a Kreml komoly erőforrásokat fektetne a magyar közvélemény megdolgozásába, pedig a közvetlen orosz jelenlét kifejezetten alacsonynak mondható a magyar információs térben. Ennek oka, hogy a magyar kormányzati irányítású média már évek óta terjeszti a Kreml-párti üzeneteket anélkül, hogy az orosz vezetésnek komoly erőforrásokat kellene Magyarországra áldoznia. A kormányoldal oroszbarát kommunikációs irányvonala a nyílt orosz agresszió ellenére sem változott meg az elmúlt 16 hónapban, és semmi jele annak, hogy ez változna az előttünk álló időszakban. Kihívást legfeljebb az jelenthet majd, ha az ukrán ellentámadás esetleg látványos katonai sikereket hozna.

A kutatás háttere és módszertana

A Political Capital tíz héten keresztül, heti rendszerességgel monitorozta és elemezte az ukrajnai háborúval kapcsolatos narratívákat bizonyos magyarországi médiumokban és közösségimédia-felületeken, 2023. február 20. és április 28. között. A kutatás a Ukraine War Disinfo Group keretében, nemzetközi együttműködésben valósult meg 12 közép- és kelet-európai országban, az Open Information Partnership (OIP) koordinációjában. A projekt során kifejezetten olyan felületeket monitoroztunk, amelyek gyakran terjesztenek a Kremlével összecsengő narratívákat és Kreml-párti dezinformációt. A vizsgált felületeket korábbi kutatásaink eredményei alapján választottuk ki, figyelembe véve azok olvasottságát.

Az elemzés során vizsgált fő narratívacsoportok

• Nyugat-ellenes narratívák
• Ukrajnát lejárató narratívák
• harctéri események
• szankciók (negatív) gazdasági következményei
• ukrán menekültekről szóló narratívák
• az oroszok és az orosz ajkú kisebbségek helyzete
• a háború Ukrajnán kívülre terjedésének veszélye
• Ukrajnának nyújtott támogatás
• összeesküvés-elméletek

A legfontosabb narratívák

A feldolgozott cikkeket a teljes kutatási időszakban dominálták az Ukrajnát lejárató és a Nyugat-ellenes narratívák, ahogy az Ukrajnának nyújtott segélyeket aláásni célzó és a harctéri eseményeket torzító szólamok is mindvégig a legnépszerűbbek között voltak. A kutatás legfőbb tanulsága, hogy miközben a háborús helyzet folyamatosan változott, a Kreml-párti narratívák nagyrészt változatlanok maradtak a magyarországi felületeken.

Mindez annak a következménye, hogy a kormánypárt információs autokráciát hozott létre Magyarországon. A magyar médiakörnyezet más európai országokhoz képest egyedülállóan centralizált, mivel a kormányzat 2010 óta ellenőrzése alá vonta az információs szféra nagy részét. A magyar média és információs környezet túlnyomó része gyakorlatilag a kormány irányítása alatt működik, és a kormányzat narratíváit terjeszti a főbb politikai kérdésekben, beleértve a háborút is. A kormány, mint a Kreml-barát narratívák legfontosabb magyarországi terjesztője ezért nincs nyomás alatt; nincs arra kényszerítve, hogy a háborús fejleményekre folyamatosan új magyarázatokkal reagáljon. Ennek ékes példája, hogy a kormányzati irányítású nyilvánosságban a Bahmut városánál zajló orosz csapatmozgásokat úgy mutatták be, mint a közelgő teljes győzelmet Ukrajna felett; szinte minden héten volt olyan híradás, amely szerint épp most veszik be a várost az oroszok. Mindez kiválóan illeszkedik a kormányzati kommunikáció Ukrajna elkerülhetetlen vereségéről szóló üzeneteihez.

Gyakori eset továbbá, hogy a kormányzati kommunikáció tartalmában és hangvételében is egybevág a szélsőjobboldali szereplők üzeneteivel. Jellemző példája ennek, amikor március végén, az ukrán kormány a Kreml-barát Moszkvai Patriarchátus Ukrán Ortodox Egyház papjaitat egy ikonikus kijevi barlangkolostor elhagyására szólította felBár ezt követően is fennmaradt az a korábbi narratíva, hogy az ukrán kormány elnyomja az etnikai kisebbségeket, de megjelentek olyan új állítások is, miszerint az ukrán kormány üldözi a keresztényeket. Kijiv állítólagos vallás- és keresztényellenességének sugalmazása, amely először szélsőjobboldali felületeken, majd a kormányzati médiában tűnt fel, azt célozta, hogy a magyar lakosság körében tovább erodálódjon Ukrajna megsegítésének támogatottsága.

A teljes vizsgált időszak alatt az Ukrajnát lejárató, azt elnyomó rezsimként bemutatni szándékozó narratívák voltak a legnépszerűbbek. A fő állítás az volt, hogy az ukrán állam elnyomja a magyar és az orosz kisebbségeit, háborús bűnöket követ el, kegyetlenül bánik katonáival és polgáraival, nem hajlandó békét kötni. A már említett keresztényellenes narratíva március utolsó hetében jelent meg, és erősödött fokozatosan. Az ukrán vezetést továbbá a nyugati országok felé követelőzőnek és hálátlannak mutatták be.

Szintén gyakoriak voltak azok a Nyugat-ellenes narratívák, amelyek szerint a Nyugat provokálta a konfliktust, amit a fegyverszállításokkal csak eszkaláltak. Ezekben a cikkekben már-már kész ténynek veszik, hogy a Nyugat közvetlenül részt is vesz a háborúban. Míg kezdetben gyakoriak voltak azok az állítások, amelyek szerint az USA felelős az Északi Áramlat-vezetékek felrobbantásáért, áprilisra ezek az üzenetek visszaszorultak. Mindezt kiegészítették a nyugati országok ún. „Ukrajna-fáradtságára” utaló narratívák, amelyek szerint a Nyugat belefáradt Ukrajna támogatásába.

A legelterjedtebb narratíva az orosz hadsereg télen indult offenzívájának eredményeképpen Ukrajna háborús vereségét vetítette előre, reménytelennek mutatva be a fronton kialakult helyzetet. Mindezt gyakran az őszi ukrán ellentámadás sikereinek elhallgatásával, a harctéri jelentések szelektív bemutatásával, valamint az orosz tisztviselők kontextus nélküli idézésével támasztva alá.

A második leggyakoribb narratíva szerint az Ukrajnának nyújtott támogatás gyengíti és veszélyezteti a támogatást küldő országokat. Ez a narratíva tévesen állítja, hogy választani kell Ukrajna segítése vagy a küldő ország megerősítése között. Egy másik gyakori példa az európai oroszbarát tüntetésekről készült felvételek megosztása, megmutatva az Ukrajna támogatása miatti állítólagos társadalmi elégedetlenséget.

A harmadik legnépszerűbb narratíva szintén Ukrajna támogatását igyekeznek aláásni, azt állítva, hogy a katonai segély szükségtelenül meghosszabbítja a háborút, és veszélyezteti a civileket. A magyar kormányzati békenarratívára rímelő üzenet azon a hamis feltételezésen alapul, hogy Oroszország hitelesen ajánl békét, és hogy kizárólag a nyugati fegyverszállítmányok miatt nem jutunk el a tárgyalóasztalig. Az Ukrajnának nyújtott támogatást aláásó narratívák nem mellesleg figyelmen kívül hagyják a megszállt területeken ragadt civilek sorsát, ahogy Ukrajna szuverenitását és területi integritását is.

A kulcsszereplők

Az elmúlt másfél év tapasztalataihoz hasonlóan a háborús dezinformációs narratívákat az alábbi három szereplő terjeszti:

• Kormányzati irányítású (állami és magán-) média és influenszerek: Az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatos dezinformáció legbefolyásosabb magyarországi forrása, amely kizárólag a magyar kormány üzeneteit és a Kreml narratíváit ismétli. Az állami média mellett ide tartozik a TV2, valamint a kormányzati irányítású Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonában lévő közel 500 médiaorgánum, amely magában foglalja az összes megyei lapot, valamint számos meghatározó online portált, tévét és rádiót is. A kiterjedt médiabirodalommal a kormányzat képes egyszerre több száz platformon megjeleníteni ugyanazt az üzenetet, kitöltve a magyar médiateret. Az esetek többségében, beleértve a harctéri eseményekről szóló tudósításokat is, csak orosz forrásokat kérdeznek meg, és azokat tényként mutatják be.
• Kisebb, a kormánytól független, szélsőjobboldali és Kreml-párti oldalak és influenszerek: Mérsékeltebb elérésű, de számos dezinformációs narratíva forrásául szolgáló felületek, amelyek hatása felerősödik az előbbi két kategória médiumain keresztül.

Előrejelzés

Az információs tér feletti kormányzati kontroll és a kormány erősen oroszbarát politikai irányvonala azt vetíti előre, hogy a meglévő narratívák aligha fognak rendszerszinten átalakulni, és a kormány ki fog tartani Oroszország ukrajnai inváziójával kapcsolatos álláspontja mellett. A kormány informális politikai ellenőrzése a hatóságok felett továbbá azt eredményezi, hogy azok nem lépnek fel a magyar médiában terjesztett dezinformációs narratívák ellen, és nem kényszerítik ki az állami média törvényben előírt pártatlanságát. Tehát az Ukrajna lejáratását célzó, „békepárti”, Nyugat- és szankcióellenes narratívák továbbra is uralni fogják a magyar információs teret.

A továbbiakban érdekes lesz vizsgálni azokat a narratívákat, amelyeket várhatóan az ukrán ellentámadás lekicsinylésére és lejáratására használnak majd. A narratívák célja valószínűleg a továbbiakban is az lesz, hogy aláássák az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, és hiteltelenítsék az ország területének felszabadítására irányuló ukrán katonai erőfeszítéseket.

Javaslatok

• A közép-kelet-európai régió fontos motorja lehet az autoriter rendszerek elleni küzdelemnek. Az EU-nak, a NATO-nak és a tagországaiknak meg kell győznie a régió közvéleményét arról, hogy többet nyerhetnek a nyugati szövetségesek iránti erős elkötelezettséggel, mint a keleti autokráciákkal való együttműködéssel.
• Az Európai Unió fektesse le a közszolgálati média működésének és kiegyensúlyozott tájékoztatásának alapelveit. Ezek vagy épüljenek be a médiaszabadságról szóló tervezett jogszabályba, vagy fogadják el őket nem kötelező erejű ajánlásként, amelynek betartását az uniós szervek évente ellenőrizhetnék, így évente áttekintést kaphatnánk a média helyzetéről.
• Az európai hírszerző ügynökségeknek összehangolt választ kell adniuk a nemzeti és európai intézményekbe történő orosz beszivárgással szemben. Az átláthatóságot, különösen a lobbizásra vonatkozó szabályokat mind uniós, mind nemzeti szinten fejleszteni kell.
• A magyar kormánynak fel kell ismernie és komolyan kell vennie a külföldi autoriter befolyás jelentette fenyegetést, és politikáját, valamint kommunikációját az ország biztonsági érdekeihez kell igazítania. Más szövetséges országok már megmutatták, hogy az új biztonságpolitikai helyzetre reagálva módosítani kell és lehet a korábban követendőnek vélt külpolitikai alapelveken. Akarat esetén a kormány Kreml-barát politikája és ukránellenes kommunikációja is megváltoztatható lenne.
• A közoktatás részévé kell tenni a kritikai gondolkodás és a médiaismeret oktatását, hogy a következő generációk hatékonyabban ismerjék föl a dezinformációt és a manipulációt.
• Kulcsfontosságú a magyar civil társadalom és a független média (azon belül is a helyi közösségek és média) támogatása, mivel kiemelt szerepük van az ország ellen irányuló információs műveletekkel szembeni fellépésben.
• A politikai döntéshozóknak ösztönözniük kell a technológiai vállalatokat, hogy fejlesszék tényellenőrző kapacitásaikat, és moderálják a potenciálisan erőszakos, nemzetbiztonságra vagy a közegészségre veszélyes s tartalmak terjedését. Ezt a szólásszabadság minél kisebb korlátozásával, átláthatóan, a nyilvánosság számára is hozzáférhető iránymutatások mentén, emberi ellenőrzés alatt kell végezni.