Illiberális előretörés, de elmaradt áttörés - még?
A Political Capital legújabb, a Heinrich-Böll Alapítvánnyal együttműködésben készült tanulmánya mérleget von a 2024-es „választási szuperévről”: mit hozott ez az év a populista radikális jobboldali szereplők és a „magyar befolyásépítés" számára, azaz az Orbán-rezsim azon törekvése szempontjából, hogy magát példaként állítsa be más populista szereplők számára, és ezzel erősítse nemzetközi befolyását.
- A teljes angol nyelvű tanulmány itt érhető el (pdf 2,5MB).
- Infografikánk a Fidesz EU-beli szövetségeseiről és partnereiről itt érhető el.
- Az európai populista szövetségépítés helyzetéről és a magyar befolyásépítésről szóló 2023-as tanulmányunk itt érhető el.
- A jelen kutatást is megalapozó, a magyar kormány politikaibefolyás-építéséről szóló 2022-es tanulmányunk itt olvasható.
Összefoglaló
A populista radikális jobboldali és szélsőjobboldali pártok jelentős győzelmet arattak az európai választásokon, azonban teljesítményük tagállamonként eltérő volt. Ezek a pártok sikeresen kihasználták a gazdasági bizonytalanságot, a társadalmi és kulturális feszültségeket, valamint a politikai instabilitást. Ennek eredményeként győzelmet arattak Franciaországban, Ausztriában, Magyarországon és Olaszországban, továbbá jelentős eredményeket értek el Belgiumban, Bulgáriában, Hollandiában, Romániában és Észtországban. Olaszországban Giorgia Meloni pártjának sikere rávilágít a radikális populista táboron belüli változásokra. Matteo Salvini pártja részben Meloni felemelkedése miatt 2019-hez képest jelentős támogatást veszített. A radikális populista jobboldali pártok korlátozott sikereket értek el Svédországban és Spanyolországban, azonban veszítettek Finnországban és Portugáliában. Lengyelországban Jarosław Kaczyński pártja 12 százalékot és 5 képviselői helyet veszített, ráadásul szembe kell néznie a szélsőjobboldali Konföderációs Szövetség erősödésével is.
Az európai parlamenti választások mellett a 2024-es év legjelentősebb politikai eseményei az osztrák, a francia, a szlovák és a németországi választások voltak. Ausztriában a szélsőjobboldali Herbert Kickl által vezetett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ugyan megnyerte a parlamenti választásokat, ám kormányt nem tud alakítani, mivel a többi párt elutasította a velük való együttműködést. Franciaországban Emmanuel Macron elnök előrehozott választásokat írt ki, miután a Nemzeti Tömörülés (RN) az európai parlamenti választásokon jelentős fölénnyel győzedelmeskedett Macron centrista szövetsége felett. Ugyanakkor a centrista pártok és a baloldali Új Népfront szövetség közötti taktikai szavazás akadályozta meg, hogy az RN megnyerje a parlamenti választásokat. Szlovákiában Peter Pellegrini, Robert Fico politikai szövetségese és a Hlas-SD korábbi vezetője nyerte az elnökválasztást. Ez a fejlemény stratégiai előnyt jelent a Fico által vezetett SMER-SD számára, mivel csökkentette annak valószínűségét, hogy az elnök megvétózza a párt által kezdeményezett jogszabályokat. Németországban a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) megnyerte a tartományi választásokat Türingiában, és Szászországban a második helyet megszerezve is jelentős sikert ért el.
A populista radikális jobboldali és szélsőjobboldali pártok jelentős eredményeket értek el az európai parlamenti választásokon, ám továbbra is megosztottak maradtak. E politikai erők három különböző politikai családhoz tartoznak, amelyek között jelentős ideológiai és politikai eltérések figyelhetők meg: az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), a Patrióták Európáért (Patriots for Europe) és a Szuverén Nemzetek Európája (ESN). Együttesen az Európai Parlament mandátumainak 25%-át birtokolják, ami jelentős növekedést jelent a korábbi ciklusban elért 17%-os arányhoz képest. A Patrióták lényegében az eddigi Identitás és Demokrácia (ID) újrabrandelése, míg a Szuverén Nemzetek Európája az extrém szélsőjobboldali pártokat tömöríti, köztük például a német Alternatíva Németországért (AfD) pártot.
Az Európai Néppárt (EPP) az Európai Parlamentben betöltött domináns pozíciója révén rugalmas szövetségek kialakítására törekszik politikai befolyásának növelése érdekében. Ez a stratégia lehetővé teszi az EPP számára, hogy centrista főáramú többséget vagy jobboldali többséget hozzon létre, adott esetben radikális és szélsőjobboldali csoportok bevonásával. Az EPP politikai céljait úgy valósítja meg, hogy közben nem függ kizárólag a politikai spektrum egyik oldalától sem. E stratégiának része, hogy az EPP időnként olyan álláspontokat támogat, amelyek összhangban állnak a populista radikális és szélsőjobboldali pártok nézeteivel. Ezzel az EPP célja kettős: egyrészt csökkenteni kívánja ezen csoportok politikai vonzerejét, másrészt pedig biztosítani akarja, hogy ezeket az álláspontokat ne kizárólag ezek a csoportok képviseljék. Ez az úgynevezett „venezuelai többség” rámutat arra a jobboldali irányváltásra, amelyet az EPP radikális jobboldali csoportokhoz való igazodási hajlandósága idéz elő.
Az Orbán-rezsim befolyásépítési stratégiája arra irányul, hogy kedvező külpolitikai környezetet alakítson ki, valamint megkérdőjelezze és átalakítsa az euroatlanti térség fennálló hatalmi struktúráit, ezáltal biztosítva hosszú távú politikai fennmaradását. A kulturális és politikai hegemónia átrendezése érdekében a rezsim célja a radikális és szélsőjobboldali pártokkal való együttműködés elmélyítése, valamint ezen erők támogatásának és kooperációjának elősegítése. E stratégia központi eleme az illiberális eszmék, politikák és narratívák exportja, amelyet nemzetközi találkozók, konferenciák, kiadványok, valamint gyakorlati támogatási formák révén valósítanak meg.
Orbán Viktor szélsőjobboldali pártokkal való együttműködés révén létrehozta az Patrióták Európáért nevű politikai csoportot, amely a „nemzetállamok Európájának” eszméjét képviseli. A Patrióták létrejötte jelentős politikai eredmény Orbán számára, hiszen a csoport az Európai Parlament harmadik legnagyobb politikai tömbjévé, valamint eddigi legnagyobb szélsőjobboldali frakciójává vált. Ebben a csoportban a Fidesz kiemelt szerepet játszik mint a második legnagyobb erő. Orbán Viktor formalizálta szövetségét Franciaország, Hollandia, Ausztria, Olaszország és Spanyolország jelentős szélsőjobboldali pártjaival. Azonban a Patrióták befolyás az Európai Parlamentben rövid távon korlátozott marad, mivel a képviselőcsoportok nem támogatták a jelöltjeiket a vezető testületekben. Viszont hosszabb távon megerősödhet pozíciójuk az Európai Tanácsban és az Európai Unió Tanácsában, többek között azzal is, hogy Csehországban a nacionalista Andrej Babiš vezette ANO mozgalom vezeti a közvélemény-kutatásokat a jövő évi országos választások előtt.
