A TISZA az adatbázis-versenyben is beérte a Fideszt
A hétvégén zárult konzultációs kampányával több mint 1,1 millió önkéntes válaszadó adatait gyűjtötte be teljesen legálisan a TISZA, és ezzel a támogatottság mellett újabb területen zárkózott fel a Fideszhez. Hasonló teljesítményre az elmúlt 15 év egyetlen ellenzéki formációja sem volt képes, sőt, jellemzően pár százezer aláírás összegyűjtése is óriási nehézséget okozott. Továbbra sincs szó azonban egyenlő felek fair csatájáról: a kormánypárt az anyagi erőforrásokat, a kommunikációs felületeket, az adminisztratív eszközöket illetően is behozhatatlan előnyben van – a kérdés csak az, mindez mennyit fog érni, ha a közhangulat még inkább az Orbán-rezsim ellen fordul.
Az elmúlt hetekben több színtéren is zajlott a hazai pártpolitikai verseny, mindenki vitte a maga kampányát, de míg a Fidesz és a TISZA a hatalomért küzd, addig a többi pártnak legfeljebb az életben maradás lehet a cél.
Árad az adat
A TISZA Nemzet Hangja címen futott konzultációs kampánya sikeresen véget ért április 13-án. Magyar Péter és pártja harmadszor is bejárta az országot, és nyílt gyűlésein – néhány kivételtől eltekintve – továbbra is nagy létszámú közönség jelent meg. Ez a TISZA legnagyobb erőssége és felhajtó ereje, ami a párt körül kialakult aktivista közösség és a Tisza Szigetek névre hallgató laza szervezeti háló hatékonyságát is mutatja. A párt közlése szerint 12 ezer önkéntes segítségével 3155 településre jutottak el, 10399 kitelepülést és 185 utcafórumot tartottak, több mint 3 millió emailt küldtek ki, a pártelnök pedig mind a 106 egyéni választókerületben tartott beszédet, így végül összesen 1137266 választó töltötte ki a konzultációs kérdőívüket. Ha ezeknek a számoknak csak a kétharmada igaz, a TISZA akkor is olyan erős bázissal vághat neki a feltehetően egy év múlva esedékes országgyűlési választásnak, amilyenhez foghatóval egyetlen ellenzéki formáció sem rendelkezett az elmúlt másfél évtizedben. A kitöltött kérdőívek tömegével a TISZA sok mindent megtudhatott a szimpatizánsairól, de a feltett kérdésekre adott válaszoknál is értékesebb, hogy közvetlen kapcsolattartási lehetőséget épített ki társadalmi bázisával, ami egy választási mozgósítás esetén felbecsülhetetlen jelentőségű.
A kampány járulékos haszna volt Magyar Péter számára, hogy míg pártja erősnek, addig a Fidesz inkább erőszakosnak látszott. A TISZA rendezvényeit ugyanis jó pár helyen megzavarták (időrendben: Eger, Endrefalva, Zsámbék, Tök, Budapest [több alkalom], Etyek, Dunaegyháza, Körmend, Solymár, Rakamaz, Szentendre), nem ritkán Fideszhez köthető személyek is hangulatot keltettek (pl. Bede Zsolt vagy Bohár Dániel), és ezek az esetek egyre kellemetlenebbé váltak a kormánypártnak. A Fidesz bár verbálisan rendszeresen uszít az ellenfelei ellen, a nyílt fizikai erőszakot nem vállalhatja, ezt a részben 2006-ban gyökerező politikai identitása sem teszi lehetővé, ezért volt számára hátrányos a TISZA-pultoknál történő atrocitássorozat. Ha volt is olyan szándék a Fideszben, hogy a TISZA gyűléseit provokálják, és ezzel erőszakosnak vagy balhésnak állítsák be Magyart és pártját, mára kijelenthető, hogy ez inkább fordítva sült el.
Zavarban a Fidesz
A Donald Trump januári hivatalba lépését követően hetekig nagyon magabiztosnak látszó Fidesz a tavaszi időszakra ismét lépéshátrányba került. Ennek több oka is van, amelyek közül kiemelkedik, hogy nem jött el sem a Trump megválasztása esetére ígért béke, sem a gazdasági fellendülés. Sőt, időnként mintha épp az ellenkező irány lenne érzékelhető: az Orbán Viktor által beígért gazdasági „repülőrajt” és „fantasztikus év” helyett lassul a növekedés (az idei év optimista prognózisait is kénytelen volt a gazdasági tárca letörni), újra gyorsulni kezdett az infláció, ami hamar érzékelhetővé is vált a reálbér-növekedés lassulásában. Eközben (újra) kirobbant a rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyobb korrupciós botránya a Magyar Nemzeti Bank alapítványai körül, amely ráadásul nem a külföldi ügynöknek bélyegezett újságírók vagy ellenzéki politikusok újabb tényfeltárásainak, hanem az Állami Számvevőszék jelentésének köszönhetően került vissza a politikai közbeszédbe.
A Fidesz ebben a környezetben maga is kampányba kezdett. A TISZA gyűléseire reagálva a kormánypárt politikusai országjárásra indultak, igaz, csak zárt helyszínekre, alaposan megszűrt közönséggel. A kormány konzultációt is indított Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, ami várhatóan a következő évtizedben sem nagyon lesz aktuális – és bár kétségtelen, hogy mára a magyar közvéleményt sikerül Ukrajna ellen hangolni, jelenleg ez a kérdés aligha foglal helyet a magyarok legfőbb problémái között.
Mindezek mellett a Fidesz – néha már-már kapkodásba esve – több fronton is igyekszik visszaszerezni az uralmat az események felett.
Látványos erőfeszítés irányul annak bemutatására, hogy a kormány továbbra is ura a helyzetnek, az embereket érintő problémákat kezeli, azaz hatékonyan kormányoz. Ezt célozza, hogy a miniszerelnök személyesen mutatja be a falvak felvirágoztatása érdekében elindított kisbolt- és kocsmatámogatási programot, valamint a kistelepülési ATM-automaták telepítése; mindennek a vidékfejlesztő hatása meglehetősen kérdéses. Ezeknél lényegesebb kormányzati üzenet az árrés-korlátozás, illetve a távközlési és banki szolgáltatókra, valamint a kiskereskedőkre gyakorolt politikai nyomásgyakorlás az infláció leszorítása érdekében. Bár a kormány ezzel a gazdasági kompetenciájába vetett hitet igyekszik visszaállítani, ezek mind olyan intézkedések, amelyek korábban is csak átmeneti eredményt hoztak. A választókat pedig aligha nyugtatja meg, ha a telefonszámlájukon azt olvassák, hogy 2026 tavaszáig, azaz pont a választásig nem lesz díjemelés. Jó, de mi lesz utána? – merülhet fel ilyenkor sokakban.
Alulértékelt annak kockázata is, hogy minden jel szerint még mindig nem sikerült megakadályozni a száj- és körömfájás járvány terjedését. Az amúgy sem fényes helyzetű magyar mezőgazdaságban ez nagy pusztítást végez, egzisztenciákat tesz tönkre, további élelmiszer-inflációhoz, esetleg -hiányhoz vezethet. Ezek a gazdasági hatások önmagukban is veszélyesek lehetnének a kormányra, nem mellesleg tovább erodálja a „legalább kormányozni tudnak” percepciót.
A Fidesz politizálásának másik vonulata a kormánypárti tábornak fontos ideológiai üzeneteket is hordozó keménykezű, rendpárti intézkedéseket foglalja magában, ami egyes szabadságjogok (pl. a gyülekezési szabadág) korlátozásában, ezáltal a Pride betiltásában, az úgymond „külföldről finanszírozott” (valójában teljesen szabályos európai uniós és EU-n kívüli pályázati támogatásokat elnyerő) szervezetek elleni harcban, vagy a – kétségtelenül valós társadalmi problémára reagáló – szigorú drogpolitikában testesül meg. Ezek az ügyek egyben politikai csapdák is, amelyek Magyar Pétert és pártját igyekeznek reakcióra és ezáltal olyan terepre kényszeríteni, amely a Fidesz feltételezése szerint nekik kedvező.
A harmadik és egyben a leginkább kapkodó vonulat pedig egy reaktív védekezés a kormánypártra ráégett korrupciós botrányok és az urizálás okozta károk ellen. Ezt a feladatot végezte volna el Lázár János, amikor felszólalt a „luxizás” és a kormánypártra akaszkodott „kullancsok” ellen. Ennek a megnyilvánulásnak az adhatott volna hitelt, ha beindított volna egy tényleges megtisztulási folyamatot, de ilyesmi nem történt, sőt, Lázárnak cáfolnia kellett azokat a híreszteléseket, hogy hamarosan rendőrök vinnének el egy NER-közeli építési vállalkozót. Ez az eset is mutatja, hogy az Orbán-rendszer már nem képes eljátszani egy részleges öntisztulást, mivel a rendszerszintű korrupció épp a legmagasabb szinteket járja át.
Futottak még
Míg a Fidesz és a TISZA a hatalomért verseng, addig a többi párt leginkább a túlélésért küzd egy kialakulni látszó kétpártrendszer keretei között. Ennek leglátványosabb szereplői a gyülekezési jog korlátozása ellen demonstrációsorozatot szervező, független Hadházy Ákos és a Momentum, valamint a tőlük elkülönülő, de hasonló témában felvonulást rendezett Magyar Kétfarkú Kutyapárt. A hídlezárások nagy figyelmet váltanak ki, és alkalmat adnak a kormánynak arra, hogy még tovább szűkítse a gyülekezési szabadságot.
Az ellenzéken belül mégsem látható, hogy ezek a demonstrációk pólusképző erővel bírnának, csupán a láthatóságban szereztek előnyt a szervezők a lassan teljesen háttérbe szoruló Mi Hazánkhoz és a DK-hoz képest (Gyurcsány Ferenc talán minden idők legmagányosabb országjárását tartotta az elmúlt hetekben). Jelenleg nem érzékelhető, hogy a magyar pártrendszer kétpólusúvá válását bármi megakaszthatja. A számára kellemetlen tendenciát a kormány leginkább a választási rendszer újabb átalakításával akaszthatná meg (erről részletesebben itt írtunk).
Új politikai helyzet van
A pártpolitikai erőviszonyokat tekintve több friss közvélemény-kutatás is azt jelezte az utóbbi hetekben, hogy a Fidesz korábbi visszaerősödése megtorpant, míg a TISZA támogatottsága újra erősödni kezdett, a kisebb pártok közül pedig csak a Mi Hazánk és az MKKP van a bejutási küszöb közelében. A legnagyobb figyelmet a 21 Kutatóközpont felmérése kapta, amely szerint a teljes népességben most 34-28-ra vezet a TISZA és Fidesz előtt, noha tavaly októberben ebben a választói csoportban még a kormánypárt vezetett három százalékponttal. A biztos szavazó pártválasztók körében pedig 51-37-re vezet a TISZA. Mindez 400–500 ezres különbség a szavazótáborok nagyságában. Bár ez még aligha volna elegendő egy kétharmados TISZA-győzelemhez, Magyar Péter újra emelte a tétet, és ezt a célt jelölte ki pártja országjárásán. Ehhez azonban át kell törnie azt a kistelepülések falait is, egyelőre ugyanis ez az a településméret, ahol a Fidesznek továbbra is meggyőző a fölénye.
A látványosan széttartó felmérésekkel persze érdemes óvatosan bánni, de a kormánypárt politizálásából az látszik, hogy a saját, nem nyilvános kutatásaiban is hasonló tendenciát érzékelhet. A Fidesz szavazóinak aktivitása biztosan jóval kisebb, mint a kormányt leváltani akaró ellenzéki szavazóké. A kormánypárt ezért igyekszik összerántani a saját táborát úgy, hogy a TISZA politikusaiból próbál olyan ellenségképet faragni, amellyel szemben mozgósíthatók a fideszes szimpatizánsok. Az elmúlt héten ezt a célt szolgálta Kollár Kinga megszólalásának felhangosítása is, amit olyan nagyon kiforgatni sem kellett, mégis, a Bayer Zsolt kezdeményezésére megszervezett tüntetés a jelentős mozgósítás ellenére is inkább kudarcnak bizonyult (a létszáma messze elmaradt a hétvégi MKKP-felvonulásétól, de még az épp aktuális péceli TISZA-állomásétól is).
A Fidesz egyelőre nem tudja kezelni, hogy teljesen új politikai helyzet van: már nem egy nála sokkal kisebb támogatottságú pártokból álló heterogén ellenzékkel, hanem egy a Fidesznél népszerűbb párt és politikus mögé felsorakozott választói koalícióval áll szemben, a többséget pedig nem feltétlenül jó ötlet „lehazaárulózni”. A Kollár-ügy ettől függetlenül fontos maradhat a Fidesznek, arra ugyanis alkalmas lehet, hogy meggátolja a további bizonytalan vagy gyengébben kötődő kormánypárti szavazók átpártolását a TISZÁ-hoz. A Magyar Péter elleni kialakított ellenséges narratívák közül eleve úgy tűnik, hogy az tűnik a leghatékonyabbnak (legalábbis a saját tábor összetartására a leginkább alkalmasnak), amely szerint az ellenzéki vezér és pártja idegen érdekeket képviselnének.
A külső ellenség képének erősítésében pedig még érkezhetnek – az alaptörvény 15. módosításán túl, mely többek között szűkíti a gyülekezési jogot, és lehetőséget teremt a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának felfüggesztésére – további intézkedések a civil szervezetek és a szabad sajtó ellen, amik az Orbán-rezsim szempontjából egyfajta tesztjei is lehetnek annak, mennyire vihető majd tovább ez az irány a TISZÁ-val szemben. Egy a Kollár-ügyben született feljelentés kapcsán például már a TISZA esetleges feloszlatásáról írt a kormányzati irányítású sajtó.
Ha tehát politikai versenyben nem sikerül megverni a TISZÁ-t, könnyen előkerülhetnek a hagyományosabb autoriter módszerek az Orbán-rezsim eszköztárából. A kérdés csak az, mindez mennyit fog érni, nem lesz-e kontraproduktív, aminek az eredményeként a közhangulat még jobban a Fidesz ellen fordul.
