Tüntetés az Erzsébet hídon

2002. július 4-én reggel járműveikkel eltorlaszolták az Erzsébet hidat a szavazatok újraszámlálását követelő tüntetők. A tiltakozók megakadályozták a rendőröket járműveik elszállításában. A rendőröknek kellett kimenekíteniük a helyszínre érkező Demszky Gábor főpolgármestert a dühöngő tiltakozók közül. A rendőrök és a tüntetők között tettlegességre is sor került, amikor a hatóság megpróbálta a tüntetőket leszorítani a hídról.
A hídról sikeresen leszorított tüntetők ezekután bejelentették, a Parlament elé vonulnak folytatni tiltakozásukat. Szili Katalin arra kérte a parlamenti pártok vezetőit, hogy határolódjanak el a törvénytelen rendzavarástól. A Fidesz elnöksége az utcai tüntetések kapcsán egyértelműen az MSZP-t és az SZDSZ-t teszi felelőssé, mondván a két kormánypárt lesöpörte az asztalról a szavazólapok megőrzésére, illetve újraszámlálására vonatkozó alkotmányos kezdeményezéseket.

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Erzsébet híd és Kossuth tér, Magyar Hírlap, 2002. július 5.)"kétségtelen, hogy a demokrácia szabadság. Szabad bírálni a kormányt, és szabad tüntetni is. De a szabadságnak is vannak szabályai, amelyeket ha nem tartanak be, az szabadosság, a rend megbontása. Visszaélés a szabadsággal. Ha valakik úgy tüntetnek, hogy nem tesznek eleget a törvénynek, csak kivonulnak, és megbénítják egy kétmilliós világváros életét, az egy kisebbség visszaélése a joggal, a helyzettel. Visszaélés az is, ha az érvényes törvény semmibevételével követelik a szavazatok újraszámlálását. Sérthetetlen szabály, hogy a legfőbb szuverenitás a szabad választás: akit a többség választott, négy évig az kormányozza az országot. Föllebbezési fórumok vannak, és a Fidesz, amely kezdettől kétségbe vonta az eredményeket, élt is ezekkel, ám mindenütt elutasították folyamodványait. Ezt tette az Országos Választási Bizottság, ezt cselekedte az előző kormány belügyminisztere a parlamenti képviselők előtt, és őt erősítette meg az Országgyűlés többsége. A kör bezárult. A Fidesz úgy nyilatkozik, hogy elismeri a választások eredményét. A lavina azonban elindult. A politikai sugallatokat értették a hívek: 'népi kezdeményezés' indult az újraszámlálás követelésére, a volt miniszterelnök kezdeményezésére úgynevezett polgári körök alakulnak. Rogán Antal Fidesz-alelnök a minap látványos mutatvánnyal a szavazócédulák megsemmisítését imitálta, szinte jelezvén, ez következik be, ha valami nem történik. Történt. Ez volt az az utolsó biztatás, amely a csütörtöki, 'spontán' és törvénytelen tüntetésekhez vezetett. Az Erzsébet hídon és a Kossuth Lajos téren történtek azt jelképezik, hová vezethet, ha a politikai szereplők nem számítják ki tetteik következményeit. Azt jelzik, mivé fajulhat, ha a 'polgári körök' netán a demokrácia ítélőbíráivá akarják föltolni magukat, szemben az alkotmányos szabályokkal és intézményekkel. Ilyen helyzetben csak a józanság, a megfontolt politizálás helyénvaló. Az 'ügynöklavina' elindulása óta ennek azonban alig van jele. Legalábbis a jobboldalon kevés".

A Fidesz elnöksége (In: Tömegoszlatással vetettek véget a hídfoglalás utáni utcai tüntetésnek I., Magyar Hírlap, 2002. július 5.) "az MSZP-t és az SZDSZ-t teszi felelőssé, mondván, lesöpörték az asztalról a szavazólapok megőrzésére, illetve újraszámlálására vonatkozó kezdeményezéseket. Deutsch Tamás, a párt alelnöke szerint sokakban kételyek fogalmazódtak meg a választások tisztaságával kapcsolatban. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Fidesz a választási eredményt tudomásul veszi. Az utcai megmozdulásokat törvénybe ütközőnek minősítette".

Kuncze Gábor ( SZDSZ) Mádl Ferenchez fordult levélben (u.o.). "Kuncze Gábor arra kéri a köztársasági elnököt, vesse latba államfői tekintélyét. 'Jelentse ki Ön is: a választások törvényességéhez nem férhet kétség, lépjen fel a bizonytalanságot gerjesztőkkel szemben' (...). Az SZDSZ úgy véli, az államfő, aki személyében kifejezi a nemzet egységét, nem maradhat tétlen. Kuncze szerint nemcsak a tüntetők, hanem azok a háttérben álló felbujtók is felelőtlenek, akik az elmúlt időszakban az utcára vitték a politikát, és nyíltan vagy burkoltan rendszeresen megkérdőjelezik a választások eredményét".

Az MSZP elítéli azt a 100-200 felbujtott ember által szervezett törvénytelen akciót (u.o.), "amire talán a kicsi csoport, nagy dugó elnevezés illik a legjobban - jelentette ki Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt alelnöke budapesti sajtótájékoztatóján. Szerinte a szűkebb politikai felelősség a MIÉP-é, de a választási vereségbe soha bele nem nyugodott legnagyobb ellenzéki párt is csak úgy háríthatja el magától a felelősséget, ha világosan elhatárolódik".

Csurka István, a MIÉP elnöke az MTI-nek elmondta (u.o.): "az Erzsébet hídi spontán demonstrációhoz hasonló kezdeményezéssel rokonszenvez, de a MIÉP-nek semmi köze a tüntetéshez. A MIÉP elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a Pannon Rádió tudósítóit bántalmazták, és egyikőjüket megbilincselve elvitték. Ennek be kellett következnie a Pokorni-ügy után - vélekedett Csurka István a szavazatok újraszámlálását követelő demonstrációról. Szerinte a tüntetést 'Medgyessy provokálta, húzta magára arrogáns megjegyzésével'".

A TeleDirect munkatársai országos villám-kutatást végeztek az Erzsébet hídi blokád kapcsán, (Tömegoszlatással vetettek véget a hídfoglalás utáni utcai tüntetésnek II., Magyar Hírlap, 2002. július 5.) "és 781 interjút készítettek a vezetékes telefonnal rendelkező háztartások körében. A telefonos mintából adódó kisebb eltéréseket súlyozással korrigálták. A megkérdezettek kétharmada (67%) értesült arról, hogy tüntetők tegnap reggel blokád alá vették a budapesti Erzsébet hidat, és órákra megbénították a fővárost. (A budapestiek természetesen sokkal jobban értesültek voltak, itt 83% adott pozitív választ.) A tiltakozás eme formáját az események ismerőinek 58%-a megengedhetetlennek tartotta, 17% általában nem helyesli, de úgy ítélte, hogy rendkívüli helyzetekben élni lehet vele, míg 13% egyetértett a tüntetők módszerével. 7% nem tudott, 5% pedig nem akart állást foglalni. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezett a válaszadó, annál nagyobb valószínűséggel utasította el a tüntetést.
A rendőrség fellépéséről nyilatkozva 17%-uk vélte úgy, hogy túl sokáig haboztak, előbb kellett volna szétoszlatni a törvénytelen akció résztvevőit. 29% szerint a rendőrség fellépése megfelelő, és kulturált volt, ezzel szemben 7% véleménye az, hogy rendőrállami brutalitással léptek fel a tüntetők ellen. Ez esetben a válaszolni nem tudók, illetve nem akarók együttes aránya igen magas, 47% volt. A válaszadók 17%-a szerint spontán megmozdulásról volt szó, míg 62% valamilyen politikai erő által szervezett akciónak tekinti a történteket, 21% pedig nem vállalkozott az ítéletalkotásra. Ez utóbbiak valamivel több, mint a fel meg is nevezte, milyen politikai erőre gondol. A legtöbben (58%) a Fideszt sejtik a az akció mögött, a jobboldalt általában 25%, a szélsőjobbot 5%, a MIÉP-et pedig 6%-uk említette. A közölt adatok hibahatára ± 3-4%".

Ugró Miklós szerint (Brutális nosztalgia, Magyar Nemzet, 2002. július 5.) "az Erzsébet hidat 2002. július 4-én lezáró magyar választópolgárok akciója végre felrázhatná a kormányt és a diadalittas politikai erőket: ideje lenne kijózanodni a győzelmi mámorból. Mert erre az elszánt lépésre nem csak a szavazatok újraszámlálásának vágya késztette ezt a csapatot. Az csak az első lépcsőfok volt. Ám az az ámokfutás, amit oly állomások jeleznek, mint a leváltások, a kirúgások, az áremelések, a D-209-es botránya, az ellenzéki hangok elfojtására tett kísérletek, mind a kormány alkalmatlanságának, hiteltelenségének, csalárdságának nyilvánvaló bizonyítéka. Ha a kormánynak nevezett kompánia komolyan gondolná a megbékélést, az árkok betemetését, az ígért szebb jövőt, akkor nyugodtan és tiszta lelkiismerettel állna elébe a választási eredmények ellenőrzésének. Tudjuk, a baloldal soha nem volt különösebben finnyás saját legitimitására. Ami a választói hajlandóságból hiányzott, azt pótolták bitóval, börtönnel, internálótáborokkal, 'Kádár-kolbásszal', rendőrterrorral, erőszakkal. Egyszerűbb, demokratikusabb, jogállamibb, olcsóbb, kevésbé macerás, mi több, népszerűbb megoldás lenne a szavazatokat újraszámolni. Nem venne sok időt igénybe, a költségvetést sem terhelné túlságosan, és az embereket megnyugtatná. De a Köztársaság tér lelki alkatához közelebb áll egy látványos rendőrattak, némi brutalitás, gumibotozás, kézrátétel, kényszerítő eszközök alkalmazása, abból okul a nép".

Ugró: "Persze tisztában vagyunk vele, az 'Erzsébet hidat 2002. július 4-én lezáró magyar választópolgárok' akciója nem felel meg a törvényes előírásoknak. Ezért nem buzdítunk, bujtogatunk senkit, hogy vegyen részt a tüntetésen. De azt sem feledjük, hogy a törvényes eszközök és formák, a bejelentések, a beadványok, az aláírások, a népi kezdeményezések, majd a törvényes tüntetések és éhségsztrájkok abszolút hatástalanok maradtak. Ez a kormány állampolgárok százezreinek, millióinak alkotmányos jogait nem egyszerűen megsértette, hanem semmibe vette. Siralmasan nevetséges Juhász Ferenc azon kijelentése, miszerint az MSZP illő tisztelettel fogadja a törvényes tiltakozás minden formáját. Illő tisztelettel: a törvényes formákat le se köpték. Az igazság még a jogállamban is magasabb rendű érték a törvény betűjénél. S ha a törvény nem tölti be alapvető feladatát, az igazság kiderítésének nem eszköze, hanem a gátja, akkor senki ne siránkozzon, hogy a politika kikerül az utcára. Egy demokráciában egyébként is ott van a helye".

Lendvai Ildikó, a MSZP frakcióvezetője szerint (In: Egymást okolják a pártok a történtek miatt, Magyar Nemzet, 2002. július 5.) "az MSZP elítéli a tegnapi akciót és az ellenzéket teszi érte felelőssé". Lendvai szerint "a Fidesz nem nyugodott bele választási vereségébe és folyamatosan fenntartja a bizonytalanságot a választási végeredménnyel kapcsolatban. Szerinte ezzel közvetve Orbán Viktor és Pintér Sándor tisztességes munkáját is megkérdőjelezik, hiszen a belügyminiszter beszámolója szerint a választás törvényes volt. Felszólította az ellenzéket, hogy segítsen megnyugtatni felhergelt híveit. Kérdésre válaszolva elmondta: egyetlen kormánypárti képviselő sem támogathatta a Fidesz választási törvényt módosító indítványát, mert szerinte az arról szólt, hogy a szavazatokat mindaddig újra kell számolni, amíg nem az ellenzék nyer. Kérdésünkre elmondta: az MSZP és az SZDSZ továbbra is Medgyessy Péter és kormányprogramja mögött áll, ezen nincs okuk változtatni azért, mert 'egy kis csoport nagy dugót csinált'".

Deutsch Tamás a Fidesz elnökségének álláspontját tolmácsolva elmondta (u.o.) "minden politikai felelősség az MSZP-t és az SZDSZ-t terheli az utcai tüntetések miatt, mivel a kormánypártok lesöpörték az asztalról a szavazatok megőrzésére, illetve újraszámlálására vonatkozó alkotmányos kezdeményezéseket. A párt alelnöke azt is elmondta: a választópolgárok jelentős részében kételyek fogalmazódtak meg az áprilisi országgyűlési választások tisztaságát illetően. Soha nem fordult elő 1990 óta ilyen nagy számú visszaélés, csalás, amelyeket mindenki számára megnyugtató módon tisztázni kellene. Ugyanakkor hozzátette: a Fidesz a 2002-es voksolások végeredményét tudomásul veszi, azt jogilag megkérdőjelezhetetlennek ítéli. - A párt elnöksége arra szólítja fel a törvénybe ütköző demonstrációk résztvevőit, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és véleményüket alkotmányos módon fejezzék ki - mondta Deutsch Tamás. A Fidesz alelnöke ugyancsak higgadtságra és a törvények betartására intette a rendőri szerveket. Megjegyezte: ugyan törvénytelen volt a tegnapi tüntetés, de Európa-szerte - például Franciaországban - háromhavonta torlaszolják el az utakat a fuvarozók vagy a gazdák".

Dávid Ibolya, az MDF elnöke (u.o.): "a törvényesség és a rend pártján állok kormányon és ellenzékben egyaránt. Az MDF elnöke hangsúlyozta, hogy 'mindig van és volt egy-egy társadalmi csoport, néhány ezer ember, akiknek valami nem tetszik, és ennek valamilyen formában hangot adnak'. - Azonban ennek a formának törvényesnek kell lennie mindaddig, amíg hazánk demokratikus jogszabályokra és rendre épülő világot akar - szögezte le".

Szász István szerint (Pillantás az utcára, Népszava, 2002. július 5.) "szögezzük le: azért a botrányokozásért, az Erzsébet hídnak egy kis, fanatizált csoport által történt többórás lezárásáért a politikai felelősség a Fideszt terheli. Az az ötven-nyolcvan, józanságát elvesztett ember, aki a hídelzárás tragikomikus haditettét végrehajtotta - noha cselekedetük nyilvánvalóan súlyosan törvénysértő, és az úgymond spontán demonstráció szervezőinek (közöttük, mint hírlik, a MIÉP-es Pannon rádió egyik munkatársának) meg kell kapniuk a méltó büntetésüket -, ezek a felheccelt emberek sokkal inkább a Fidesz alattomos politikai játszmájának áldozatai, mintsem igazi bűnelkövetők.

Szász szerint "jött a gyanakvás elhintése, a választások tisztaságát már jó előre megkérdőjelező rágalmak terjesztése. Ugye emlékszünk rá, amikor a választások két fordulója között a miniszterelnök már azt tanácsolta híveinek, hogy ha szavazni mennek, vegyék le az addig szinte kötelező politikai munkaruhakellékké tett kokárdát, nehogy a bolsevista ellenség felismervén így a jó magyarokat, elsikkassza szavazataikat. Felelős kormány felelős politikusa hitványabb szavakat Magyarországon aligha mondott ennél. Vagy azoknál a botrányos mondatoknál, amelyeket Orbán Viktor merészelt megengedni magának, amikor a testnevelési egyetemi nagygyűlésén bejelentette az országnak, hogy a szocialisták választási térnyerése azt jelenti, hogy veszélyben a haza, s szólította hadiállapotba párthíveit. A Kossuth téri, harci nemzetgyűlés, majd a választási vereséget eltagadni próbáló Dísz téri nyílt színi hazudozás mind hideg fejjel kitervelt akció része volt, amely az emberek folyamatos izgalomban tartását, pánik- és félelemkeltést, a tömeghisztéria állandósítását szolgálták. A Fidesz, tovább haladva ezen az úton, az első pillanattól kezdve megpróbált kétségeket kelteni a választások tisztaságában. A jogi csűrés-csavarás, holmi népi kezdeményezések, a szavazatok újraszámlálására irányuló képtelen indítványok ártatlan arccal való kétszínű hangoztatásával sulykolták folyamatosan híveikbe, hogy Magyarországon választási csalás történt. Nem mintha e demagógia sok szót érdemelne, de azért csak feltesszük a kérdést: a szigorú magyar választási rendszeren belül, ahol minden szavazókörben minden párt megbízottja ott ül, hogyan lehetséges egyáltalában a csalás? Valamint: ha egyáltalában - amit természetesen nem hiszünk - bárkinek csalásra módja van, az mindig a kormányhatalom, amelynek kezében vannak azok a közhatalmi eszközök, amelyekkel a választásokat lebonyolítják. Jó lenne a Fidesz agytrösztjétől egyetlen józan magyarázatot hallani arra nézve, hogy a hatalmi jogosítványokkal és eszközökkel nem rendelkező ellenzék ugyan milyen varázslással határos módon volt képes csalni. A többségében a kormány jelöltjeiből álló Országos Választási Bizottság vezetősége számtalan kifogást megvizsgálva, a fontosabb panaszokat a Legfelsőbb Bíróság elé terjesztve a bírói döntésekkel megerősítve tudatta a magyar néppel, hogy a Fidesz vezette jobboldal kb. 400 ezer szavazattal elvesztette a választásokat. Az Országos Választási Bizottság elnöke az új parlament, s a még a hivatalban lévő régi miniszterelnök színe előtt jelenti a választások hivatalos végeredményét. Pintér Sándor, az Orbán- kormány négy éven keresztül egyébként joggal sokat kritizált belügyminisztere, jelenti a parlamentnek, hogy a választások rendben zajlottak, eredményükhöz kétség nem férhet".

Szász szerint "a paranoiával határos az a felelőtlen uszítás, amit a magát polgárinak nevező párt folytat, amikor több mint két hónap óta mást sem tesz, mint folyamatosan megkérdőjelezi az új kormány törvényességét és valami titkos mozgalmi cél érdekében állandó izgalmi állapotban tartja erre fogékony választóit. Amikor Orbán Viktor nem szégyelli sejtelmesen azt közölni választóival, hogy az önszervező polgári csoportok tartsák szorosan a kapcsolatot egymással, azért, hogyha kell, együtt mozdulhassanak, akkor Magyarország 98-ban törvényesen megválasztott és azóta törvényesen megbuktatott miniszterelnöke nem tesz egyebet - és ezt egyszer már ki kell mondanunk fehéren-feketén -, mint párttársaival együtt folyamatosan uszít a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje ellen. Ez a botrányos és hovatovább - ezt is ki kell mondanunk - a köztársaság törvényeibe ütköző magatartás vezetett oda, hogy egy megtévesztett, szerencsétlen kis csoport Budapesten forradalmat játszott, s a közlekedés törvénytelen megzavarásával próbálták akaratlanul is végrehajtani a Fidesznek az ország alkotmányos rendjét destabilizálni próbáló törekvését".

M. Kovács Róbert szerint (Felhívás az utcai politizálásra, Népszava, 2002. július 5.) "egyre inkább érezhető, hogy komoly politikai felelősséggel tartoznak az ellenzéki politikusok az egyre gyakoribbá váló tömegdemonstrációk miatt. Az ellenzéki pártok vezetőinek megnyilvánulásai többször szinte közvetlenül váltanak ki olyan érzelmeket híveikből, hogy azok gondolkodás nélkül részt vegyenek az utcai politizálásban. Elsőként Orbán Viktor volt kormányfő irányította az utca színterére a politikát, amikor a parlamenti választások első fordulója után két nappal a Testnevelési Egyetemen arra szólította fel a Fidesz híveit, hogy minél hamarabb értessék meg a polgárokkal, hogy egy esetleges szocialista kormányzás komoly veszélyeket rejt magában.Ugyancsak tömegdemonstrációra buzdíthatott Pokorni Zoltán pártelnök kijelentése a második forduló utáni estén, amikor azonnal sejtette: nem bíznak az eredmény hitelességében, s megfontolják, mit lehet tenni annak megsemmisítése érdekében. Ha ez a kijelentés közvetlenül nem is, közvetve mindenképpen azt a képzetet kelthette a polgárokban, hogy elképzeléseik megvalósítását tömeges erő felmutatásával kell alátámasztaniuk. A polgári körök felülről irányított, alulról szerveződő rendszere már teljesen nyilvánvalóan arra volt hivatva, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok minél közvetlenebbül bevonhassák választóikat, támogatóikat olyan konfliktusokba, amelyeket a T. Ház falai között nem tudnának rendezni. Ahogyan a volt kormányfő fogalmazott: hogy tudjunk mozdulni, ha mozdulnunk kell".

M. Kovács szerint "ezután a Fidelitas aktivistái léptek elő a tömegmegmozdulások fő szervezőivé. Elsőként a szavazatok újraszámlálása érdekében, másodjára pedig Medgyessy Péter miniszterelnöknek piros lapot felmutatni hívták utcára szimpatizánsaikat. Az ifjúsági mozgalom akcióit azonban közvetlenül támogatta nyilatkozataival Pokorni Zoltán is, aki folyamatosan szította az indulatokat (D-209-es elvtársnak nincs helye a politikában!). A Fidelitas újraszámlálási kezdeményezéseihez a volt miniszterelnök is csatlakozott, amikor a Fidesz honlapján levéllel fordult a választókhoz, kérve az újraszámlálási kezdeményezés minden formájú támogatását. A felszólítás hatásaként is értékelhető, hogy a Lelkiismeret 88 csoport vezetője múlt hónap 20-án 7 napos éhségsztrájkba kezdett az újraszámlálás érdekében. Kocsis Imre akkor hangsúlyozta, ha éhségsztrájkja nem vezet eredményre, folyamatos utcai megmozdulások szervezésével igyekeznek majd elérni céljaikat. Az Erzsébet hídon lezajlott - engedély nélküli - megmozdulás előestéjén Demeter Ervin volt titokminiszter is csatlakozott az újraszámlálási tömegmozgalmakat életre hívó ellenzéki politikusok táborához. A Népszabadság hasábjain nyilatkozva kijelentette: az MSZP a választások második fordulójában a vesztésre álló szavazóhelyiségekbe teherautóval szállított friss szavazóerőt. Sőt: Demeter szerint a szocialista aktivisták ukáza szerint mindenkinek még negyven embert kellett magával vinnie".

A Népszava újságírója szerint (Hivatalosan senki sem vitatta a választás törvényességét, Népszava, 2002. július 5.) "hivatalos személyben vagy hivatalos szervezetben nem merült fel kétely a választások tisztaságát illetően. Akiknek ez feladatuk volt: az OVB elnöke, a hivatalban lévő belügyminiszter és a nemzetközi megfigyelők egyaránt törvényesnek minősítették a parlamenti képviselők áprilisi megválasztását: Feszült légkörben, de alkotmányos keretek között zajlott le a parlamenti képviselők választása. Ezt Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság (OVB) elnöke jelentette be az új parlament alakuló ülésén. Ugyanezt mondta már a választás második fordulójának éjjelén, a Duna Palotában, Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében. Hozzátette még: a tiszta választás biztosítja az új Országgyűlés legitimitását. Bár az OVB-hez a korábbi országgyűlési választásokkal összehasonlítva jóval több, összességében mintegy félezer panasz és kifogás érkezett, ezek többsége elsősorban az ajánlószelvényekkel, a kiélezett választási kampányban a kampánycselekmények minősítésével, valamint a kampánycsend megsértésével kapcsolatos beadvány volt. A testület konkrét ügyekben összesen 123 határozatot hozott. Ezekkel szemben 59 kifogást nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz. E kifogásokat pedig rendre elutasította a Legfelsőbb Bíróság, ami - Ficzere Lajos szerint - azt jelzi, hogy az OVB döntései kivétel nélkül kiállták a legfőbb bírói testület törvényességi kontrollját is. Pintér Sándor belügyminiszter szintén az új parlament alakuló ülésén is arról számolt be, hogy az új évezred első választásának lebonyolítása törvényes rendben, magas színvonalon zajlott. A belügyminiszter is megemlítette, hogy nagy arányban érkeztek beadványok a választási bizottságokhoz, de hozzátette azt is, a bizottságok döntései egyetlen esetben sem kérdőjelezték meg a választások tisztaságát. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői szerint is a nemzetközi normáknak és a demokratikus választások iránti elkötelezettség kritériumainak megfelelően zajlott a voksolás. A megfigyelők szerint néhány hiányosság ellenére e választások a demokratikus választási környezet további megerősítését szolgálták Magyarországon".