Harcias békepártiság és menzapolitika

Háborgó kismamák, Aréna-szerződés titkos pontokkal, újjáéledő Postabank-ügy, forradalom nélküli MSZP-kongresszus, látványos elemekkel tarkított szolíd EU-kampány - néhány esemény, amelyet elnyomott az iraki háború körüli belpolitikai vihar. Az egymással ütköző álláspontok eddig egy dolgot értek el: a magyar közvélemény egyre nagyobb hányada támogatja az iraki katonai beavatkozást.

Márciusban egy, a politikával foglalkozók számára talán jelentéktelen, ugyanakkor a közvéleményt kiemelten érdeklő ügy jelent meg a médiában. Egy 1996-os jogalkotási bakit kihasználva több százezer kisgyermekes szülő perelheti az államot a gyesen lévő kismamák havi 6700 forintos jövedelempótlékának ki nem fizetése miatt. Ráadásul nem is esélytelenül, hiszen a Somogy Megyei Bíróság precedensértékű ítéletében már a kismamáknak adott igazat. Az ügy most a Legfelsőbb Bíróság előtt van.

Ugyanakkor az MSZP-SZDSZ kormányt nem pusztán anyagilag érintheti kellemetlenül ez a téma (az elmaradt kifizetések összértéke elérheti a százmilliárd forintot), hanem politikailag is. A gyermekeket a kormányzati politika középpontjába állító kormányfői beszéd után rendkívül negatív az üzenete annak, ha a Medgyessy-kormány éppen a kisgyermekes családoktól "veszi el" a nekik járó támogatást. Ráadásul már a puszta tény, hogy a Somogy Megyei Bíróság jogerős döntése után az Államháztartási Hivatal felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz elég ahhoz, hogy rombolja a kormány gyermekbarát imázsát és szociális érzékenységéről szóló jövőbeni kommunikációját. Hiszen ha a Legfelsőbb Bíróság az államnak ad igazat a kismamákkal szemben, az politikai szempontból talán még rosszabb a kormány számára: több százezer kisgyermekes család érez majd csalódottságot a "talált pénz" elmaradása miatt. Erre nyilván rájött a kormányzat is, hiszen az első napok pénzügyminisztériumi nyilatkozatai után - amelyben a tárca reményét fejezte ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatja az ítéletet - a családügyi minisztérium már nyugtatni próbálta a pénzükre várókat: ilyen irányú jogi döntés esetén automatikusan kifizetik mindenkinek az elmaradt jövedelempótlékot.

A múlt hónap központi témája az iraki háború volt. Természetesen ez a belpolitikát is meghatározta, elsősorban azáltal, hogy szinte teljesen elnyomta a többi, fontos ügyet: a Budapest Aréna szerződése körüli vitát, a Postabank-ügy újjáéledését, a Stumpf István beszédeit író vállalat szerződésével kapcsolatos botrányt, az MSZP kongresszusát vagy a Fidesz-MPP belső átalakulását. Pedig ez utóbbi két ügy hosszú távú politikai jelentőséggel bír. Az MSZP, kongresszusának egyik legérdekesebb motívumaként elhatározta: Hiller István, a párt frissen megválasztott alelnöke vezetésével kidolgozza a baloldal új politikai programját. Mindeközben a Fidesz-MPP elnöksége is új, a tagság véleményét is kikérő, az eddigieknél "demokratikusabb" szervezeti felépítésről határozott, amelyről a párt májusban dönt majd. A két nagy párt erősíteni akarja saját márkaimázsát, mert elavultnak és kifakultnak hiszi a mostanit.

De a fő téma a háború volt. Az iraki háborúhoz hasonló válsághelyzetekben általános tendencia, hogy a mindenkori kormányzópártok népszerűsége nő, míg az ellenzéké csökken. A közvélemény megerősítést, biztonságot vár a kormánytól, míg az ellenzék számára csak akkor nyílik kommunikációs tér, ha a kormány helytelenül cselekszik, hibát követ el, máskülönben kénytelen támogatni a kormányzati politikát.

Az Orbán-kormány a 2001. szeptember 11-i, New York elleni terrortámadás után példamutatóan cselekedett és kommunikált. Az akkori kormány nyugalmat és biztonságot sugallt, a miniszterelnök és a miniszterek programját és nyilatkozatait úgy szervezték, hogy oldják a közvéleményt ért sokkot és eloszlassák az emberek ösztönös félelmét. Nem véletlen, hogy az akkor ellenzékben lévő MSZP több mint két hónapra lebénult, néhány ízléstelen kísérlettől eltekintve nem próbálkozott a kormány támadásával. Ennek köszönhetően a Fidesz-MPP népszerűsége számottevően nőtt, míg a szocialista párté csökkent.


A Fidesz-MPP és az MSZP támogatottsága a biztos szavazó pártválasztók között
2001. augusztus - 2001.december

Forrás: Szonda Ipsos

Ebből az esetből nyilvánvalóan tanult mindkét párt, így 2003-ban - immáron fordított szerepben - ennek megfelelően alakította ki kommunikációs stratégiáját az iraki háború kapcsán.

A Fidesz stratégiáját két tényező határozta meg: megakadályozni a kormány népszerűségének automatikus növekedését és kiaknázni a háborúval szemben elutasító többségi véleményben rejlő politikai lehetőségeket.

A politikai üzenetek szintjén az ellenzék már a "nyolcak levelének" aláírása kapcsán támadást intézett a kormány ellen, eleinte a parlamenti jóváhagyás, illetve négypárti egyeztetés elmaradását, később pedig a kormány "háborúpártiságát", és az Egyesült Államoknak való feltétlen "behódolást" róva fel. Mint általában, a Fidesz-MPP az iraki háború kapcsán is többszólamú kommunikációt alkalmazott. Míg Áder János az Egyesült Államok nagykövetével folytatott megbeszélésein arról biztosította Nancy Goodman-Brinkert, hogy pártja "ellenzékben is támogatja a terrorizmus elleni harcot és Magyarország NATO szövetségesi kötelezettségeit", addig Orbán Viktor a lehető legmesszebb ment: az iraki harcok kapcsán honvédő háborúról beszélt, és burkoltan a magyar '56-os forradalommal vont párhuzamot.

Túl a retorikai elemeken, a Fidesz-MPP minden politikai akciót kihasznált, amit csak lehetett: parlamenti vizsgálóbizottság felállításának kezdeményezését, kivonulást a bizottsági ülésekről, alternatív költségvetés kezdeményezését, iraki menekültáradattal való riogatást, parlamenti felszólalásokat, béketüntetéseket és a szokásos publicisztikai nehéztüzérséget a jobboldali médiában.

Az ellenzék kezére játszott a kormányzat ügyetlenkedése is. Először a Taszáron kiképzett irakiak körüli ködösítés, majd a Törökországnak nyújtott segítség kapcsán kialakult "itt a gázálarc, hol a gázálarc" játék, végül pedig a 15 millió dolláros amerikai támogatás körüli zűrzavar adott lehetőséget az ellenzéki támadásokra.

A kormány - a hibáktól eltekintve - tette a dolgát. Habár a nyolcak levelének aláírása leszűkítette Medgyessy Péter mozgásterét, mivel egyértelműen elkötelezte Magyarországot a háborút támogató koalíció mellett, a miniszterelnök és kormánya minden alkalommal igyekezett megfelelni a békepárti közvéleménynek is. Ennek jegyében fogadta Medgyessy Péter a béketüntetők képviselőit, tagadta meg katonai vagy bármilyen más segítség nyújtását a koalíciós hadseregnek, vagy utasította el az iraki nagykövetség bezárására vonatkozó amerikai kérést. Mindeközben a kormány tagjai nem győzték hangsúlyozni: Magyarország nem hadviselő fél az iraki háborúban.

Ezzel párhuzamosan a miniszterelnök és a miniszterek igyekeztek bebizonyítani: a kormány a helyén van, felkészült a válságra, az ország nincs veszélyben. Összehívták a nemzetbiztonsági kabinetet, tájékoztatták az illetékes parlamenti bizottságokat, készenlétbe helyezték a rendvédelmi szerveket, megerősítették a stratégiai létesítmények védelmét, egyeztettek a titkosszolgálatokkal. A kormány lépései - 2001-hez hasonlóan - a közvélemény megnyugtatását célozták.

Az, hogy az iraki katonai akció kapcsán kialakult belpolitikai háború kinek hoz nagyobb népszerűséget, még nem megjósolható. Egy dolog azonban biztos: február eleje óta a háború támogatóinak aránya - az európai változásokhoz hasonlóan - emelkedett.

A magyar lakosság az iraki háborúról

Tágabb perspektívából nézve az eseményeket, az iraki háború körüli vihar ismét rávilágított a magyar politika egyik legnagyobb problémájára: az elvi politizálás hiányára. Ha összehasonlítjuk a Fidesz-MPP és az MSZP politikusainak nyilatkozatait 1998-99, a NATO jugoszláviai beavatkozásának idejéből, a 2001. szeptemberi terrortámadást követően, illetve a mostani iraki háború kapcsán, tanulságos párhuzamokat fedezhetünk fel.


Politika Magyarországon (vastag betűvel a kormányt képviselő politikus nyilatkozata)

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő, Political Capital Institute


Egy másik példa: Politika Nagy-Britanniában(vastag betűvel a kormányt képviselő politikus nyilatkozata)

Forrás: The Guardian, www.tory.org


Mindkét nagy párt a közvélemény-kutatásokat figyeli és ahhoz igazítja álláspontját, még akkor is, ha az homlokegyenest ellentmond korábbi véleményének. Az elvi politizálás nyomokban sem fedezhető fel. Menzapolitikát látunk: egy elhasznált, vékonyka szakácskönyvből ugyanazt a levest főzik, csak éppen a szakács változik.