Uniós népszavazás: egyértelmű igen, alacsony részvétel

Az uniós népszavazás eredménye az aktuálpolitikában elsősorban a részvétel eltérő megítélése kapcsán jelenik meg. A csatlakozás támogatottságának magas aránya kevésbé jelent meg a politika napirendjén, a főbb vitát az alacsony részvétel okozza a pártok között. A választók távolmaradásának legfőbb oka a politika, illetve a kampány mozgósító erejének hiánya. A parlamenti pártok viszonylagos egyetértése a csatlakozást illetően konszenzust sejtet, ennek ellenére a szavazás megítélésében máris komoly törésvonalak jelentek meg.

HÍR: Április 12-én az uniós csatlakozásról tartottak népszavazást Magyarországon. A választásra jogosult állampolgárok 45,62 százaléka vett részt a voksoláson, közülük 83,76 százalék voksolt igennel. Mivel a részvétel 50 százalék alatt maradt, a referendum azért érvényes és eredményes, mert az összes választó több mint egynegyede, összesen 37,9 százaléka támogatta a csatlakozást. A kormány, illetve a pártok üdvözölték a pozitív eredményt, az alacsony részvétel miatt azonban főként egymást, illetve az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt tették felelőssé. A kormánypártok szerint az ellenzék folyamatos EU-t kritizáló álláspontja elbizonytalanította a választókat. A Fidesz úgy vélekedett, hogy az alacsony részvétel oka a dilettáns és pazarló kormányzati kampány.

ELEMZÉS: A magyar EU-népszavazás meglepő eredményt hozott és ez prognosztizálhatóan újabb belpolitikai vitákat gerjesztett. Politikai szinten több szó esett a részvételről, mint a szavazás eredményéről. Általános vélemény szerint a kampány, illetve a politika felelőssége elsősorban abban mutatkozik meg, hogy szinte kizárólag a csatlakozás támogatására buzdított, a részvételre sokkal kevésbé, valamint nem adott nyilvánosságot az elutasító álláspont kifejtéséhez.

A magyar választói részvétel - főként Nyugat-Európához viszonyítva - kirívóan alacsony. Ezt a tendenciát megfordítani látszott a 2002-es országgyűlési választás, amelynek mindkét fordulójában 70 százalékot meghaladó mértékben voksoltak az emberek...


Népszavazási részvételek a rendszerváltás óta

Forrás: www.valasztas.hu, BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal

A 2002-es választási kampány azt sugallta, hogy óriási a tét, a választások győztese több ciklusra kaphat felhatalmazást. A kommunikáció emellett erősen megosztó is volt, az akkori kormányoldal és ellenzék szimpatizánsai is - a másik oldaltól tartva - részben félelemből mentek el voksolni. A választás nagy tétje és a felfokozott hangulat egyaránt mozgósító erővel hatott. Ezzel szemben a mostani kampány azt sugallta, hogy a szavazás végeredménye eldöntött tény. Valamennyi parlamenti párt és az egyházak is a csatlakozás támogatása mellett foglaltak állást. Azt az érzést erősítették a választókban, hogy a szavazás lefutott, így a biztos igen tudatában sokan otthon maradtak azok közül is, akik igennel szavaztak volna. A szokatlan egyetértés, a minden ügyben megosztott politika konszenzusa "elkényelmesítette" a választókat. Távolmaradása okaként a válaszadók egyharmada ezt az okot jelölte meg a Szonda Ipsosnak a választások után végzett telefonos közvélemény-kutatásában.

A részvételi arányt illetően negatív rekordot döntött Magyarország az integrációról szóló európai népszavazások történetében. A korábbi referendumokon a 2003-as szlovéniai (60 százalék), illetve az 1975-ös nagy-britanniai véleménynyilvánító (64 százalék) voksoláson volt a legalacsonyabb a választói aktivitás. A mostani alacsony részvétel tanulságai több területre is kiterjednek. A hivatalos uniós álláspont nem tért ki az alacsony részvételre, kizárólag az európai szinten is magas támogatottságot üdvözölte. Ennek ellenére Európában a magas (80 százalék vagy a fölötti) részvétel a megszokott, így az Unióba igyekvő Magyarország olyan demokráciát "importál" az EU-ba, amelyben a jelek szerint alacsonyabb a társadalmi participáció. A kis mértékű magyar részvétel a többi csatlakozó országban a közeljövőben tartandó népszavazások miatt ijedséget kelthet. Több országban (pl. Szlovákia) a referendum érvényességét 50 százalékos részvételhez kötik. A politikai erőknek a következőkben a részvételre buzdító kampányra is koncentrálniuk kell (a csatlakozásig további 6 országban rendeznek népszavazást).

A voksolás hazai tanulságait a kormányoldal és az ellenzék máshogyan ítéli meg. Az MSZP és az SZDSZ szerint sokan azért maradtak otthon, mert a Fidesz állandó EU-kritikájával sokakat elbizonytalanított. Ennek ellenére a kormánypártok sikerpropagandát folytatnak a nagyarányú támogatottság miatt, és inkább ünneplésre ösztökélik az állampolgárokat. Az MDF finomabb, a Fidesz keményebb kritikát fogalmaz meg a baloldallal szemben. Véleményük szerint a kormány által létrehozott EUKK kampánya nem a megfelelő problémákra koncentrált, túl egyoldalú volt.

Ha a politika felelősségét vizsgáljuk, akkor minden szereplő tett olyan lépéseket, amelyek az alacsony részvétel irányába hatottak. A magyar pártok kampányaiban (a szélsőjobboldali MIÉP-et kivéve) kizárólag az "igen" válasz dominált. Finnországban 1994-ben tartottak népszavazást, a politikai erők elkötelezetten támogatták az uniós belépést, mégis komoly költségvetési összegeket különítettek el a támogatást ellenzők kampányára. Ebből egy értékelhető társadalmi vita alakult ki, amely magas részvételt (71 százalék) és közepes, de biztos támogatottságot (57 százalék) eredményezett.

A mostani új belépők közül Magyarországon harmadikként volt népszavazás, s a harmadik fajta modell született meg. Máltán a kormánypárt az Unió mellett, az ellenzéki Munkáspárt viszont ellene kampányolt. A nyílt vita eredményeként a választók 90 százaléka szavazott, a többség igennel, bár alacsony arányban (54%). Szlovénia többségi részvételt (60 százalék) és elsöprő támogatottságot (90 százalék) produkált. A magyar referendum alacsony részvételi aránya kirívó, a támogatottság azonban a szlovén eredmény utáni második legmagasabb az EU-népszavazások történetében.


Szavazások az integrációhoz való csatlakozásról:

Forrás: Political Capital

Magyarországon a regionális különbségek is jelentősek a mostani népszavazás kapcsán. A legkevesebben hagyományosan a keleti országrészben voksoltak, igaz, a legnagyobb arányban itt támogatták a belépést. Egyszerre jelentkezik egyfajta "részvételi apátia" és uniós "csodavárás". Az ország középső és nyugati felére magasabb részvétel és mérsékeltebb támogatás jellemző.

Az eredmény intő példa lehet a jövő évi európai parlamenti választást illetően is. Ezek a voksolások az EU jelenlegi tagjaiban kevésbé sarkallják részvételre a választókat, elsősorban a Parlament szerényebb hatáskörei miatt. Magyarországon az első ilyen választás azonban buzdítóan hathat, ráadásul a mostani alternatíva-nélküliség (ti. csak a belépésre "divat" szavazni) helyett ismét MSZP-Fidesz küzdelemre lehet számítani.

A közvélemény-kutatók még a választás előtt egy héttel is 60-70 százalékos részvételt mértek, majd a referendum utáni megkérdezés alapján a Szonda Ipsos mintájában szereplő választók 69 százaléka is úgy emlékezett, hogy elment voksolni. A kampány kizárólagos igen-jellege azt is eredményezhette, hogy többen nem merik bevallani, hogy távolmaradtak a referendumtól. Feltehetőleg érdekes adatokat hozna egy olyan megkérdezés is, ami a választók néhány évvel ezelőtti attitűdjével kapcsolatos emlékeket vizsgálna az EU-val kapcsolatban: a felmérések szerint ugyanis a kilencvenes évek közepén még többen ellenezték a belépést, mint ahányan támogatták.