Csatlakozási szerződés és szimbolikus politizálás

A szimbólumok és víziók küzdelme az EU-csatlakozás után is folytatódhat. A jobboldal számára lehetőséggé válhat a kormány beszorítása a "brüsszeli érdekek kiszolgálója" pozícióba. Felerősödhet a vád, miszerint a magyar nyelv és kultúra elvész a baloldal által támogatott föderális Európában. A jobboldal európai politikájának a jövőben alapját képezheti a magyar érdekért és a nemzeti szuverenitásért való felelősség melletti érvelés.

HÍR: Április 16-án Athénban Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter aláírta a csatlakozási szerződés jegyzőkönyvét. Ennek értelmében Magyarország és 9 másik állam 2004. május 1-től a 25 tagúra bővülő Európai Unió tagjává válik. Az Unió történelmi csúcstalálkozóján a hivatalban lévő kormányfőn és külügyminiszteren kívül Mádl Ferenc jelenlegi és Göncz Árpád volt köztársasági elnök, valamint Boross Péter, Horn Gyula és Orbán Viktor egykori miniszterelnökök kaptak helyet a magyar delegációban.

ELEMZÉS: A csatlakozási szerződés aláírása egy több mint 10 éves integrációs folyamat lezárulását jelzi. Az athéni csúcstalálkozó az egyesülő Európa szimbólumaként marad emlékezetes. Az aláírási ceremónia - ha rövid időre is - csaknem teljes konszenzust alakított ki a belpolitikában. Az ország vezető politikusai arra használták az alkalmat, hogy megfogalmazzák víziójukat az ország Európai Unióban betöltött szerepéről. Ez a téma kitűnő lehetőséget teremtett a szimbolikus nyelvezet alkalmazására.

Miközben általános tendencia, hogy a konzervatív politikai erők ideológiájuk miatt többször használják a szimbolikus politizálás eszközeit, az utóbbi években a magyar baloldal számára is világossá vált, hogy fel kell vennie a versenyt ezen a területen politikai ellenfeleivel. A következőkben elsőként röviden elemezzük a magyar politika rendszerváltás utáni szimbólumhasználatának jellegzetességeit, majd rátérünk a csatlakozási szerződés aláírása körül kialakult szimbolikus küzdelemre.

1. SZIMBOLIKUS POLITIZÁLÁS MAGYARORSZÁGON

A rendszerváltás politikai stílusváltást is teremtett, amennyiben a Kádár korszak pragmatikus, történelmi utalásokat lényegében ignoráló egyoldalú politikai kommunikációjának helyébe egy szimbólumokkal túlterhelt, fülledt diskurzus lépett. A sokáig elnyomott és ezért hirtelen kitörő szimbólum-háború hamarosan identitás-háborúvá, majd a belpolitikai törésvonalakat hosszú évtizedekre meghatározó lövészárok-küzdelemmé alakult.

Az Antall-kormány identitásépítésének előnyére vált, hogy a rendszerváltás előtt a határon túli magyarok kérdése és a nemzet problematikája tabu volt. A politikai átmenet együtt járt ezen kérdések közbeszédbe emelésének igényével is, amely egyben a jobboldali retorika táptalajául szolgált. Az Antall-kormány ugyanakkor eklektikus módon használta a szimbólumokat. Átgondolatlanul, szabályozatlan formában, sokszor a kormánytagok pillanatnyi érzelmi döntései alapján alakították ki viszonyukat egyes történelmi eseményekhez. Nem pontosan meghatározott stratégia mentén működött az sem, ahogyan a kormány identitását az egyes szimbólumok segítségével definiálta.

A stratégianélküliség tekintetében nem hozott újdonságot a szocialista-szabaddemokrata koalíció sem. A Horn Gyula-vezette kabinet ritkán megjelenő identitásalapú politizálása elsősorban a Kádár-korszak kisemberében próbált nosztalgiát ébreszteni. Indoklásuk szerint a szimbólumok helyett az égető napi - elsősorban gazdasági - problémákra koncentráltak. A pragmatikus, "szakértői" imázsra épített kormány-kép sebezhetőségét mutatta, hogy 1998-ban többek között egy aprólékosan kidolgozott új jobboldali tematika segítségével sikerült leváltani a kormányt.

Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után egyre hangsúlyosabban visszatért az Antall-kabinet által elkezdett irányvonalhoz: más jelentőséget nyertek a vallási ünnepek, komoly hangsúlyt kapott az államalapítás ezeréves évfordulójának megünneplése, fontos szerep jutott a Szent Koronának, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább beemelték a mindennapokba a határon túli magyarok kérdését és a nemzet fogalmát. Megnyitotta kapuit a Nemzeti Színház és a Terror Háza. A 2002-es választási kampány fontos eleme volt az olimpiai kampány is. A gazdaságpolitika "fogyaszthatóvá tétele" esetén is fontossá vált a külalak. Az Orbán-kormány gazdasági programját egyetlen programba csomagolta, ez volt a Széchenyi Terv, amelyet be lehetett mutatni a Bokros-csomag ellenpólusaként.

A jobboldal saját oldalán egységet teremtett vízión alapuló politikájával. A 2002-es országgyűlési választások utcai megmozdulásai után egyértelművé vált, hogy a Medgyessy-kormánynak is a mindennapi politika pragmatikus szintje fölé kell emelkednie, ha több cikluson keresztül kíván kormányozni. Ennek a felismerésnek a jegyében a rendszerváltás utáni második baloldali kormány belépett a szimbolikus politikai térfélre. Politikájában egyre gyakrabban érhető tetten a tudatos, szimbólumokra épülő kommunikáció alkalmazása. Az MSZP-kampány fő üzenete a "jóléti rendszerváltás" volt, a győzelem után pedig a "nemzeti közép" kormánya kezdte el tevékenységét. 2003 elején a köztársasági eszme jelent meg a miniszterelnök beszédeiben, valamint a gyermeket állították a kommunikáció középpontjába.

2. SZIMBOLIKUS POLITIZÁLÁS A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSA KAPCSÁN

2.1. A meghívás körüli csata

Az athéni találkozó előtt hetekig folyt a diskurzus arról, hogy a magyar politikai elitből ki vehet részt a ceremónián. A Medgyessy-kormány stratégiailag kedvezőbb helyzetből indult neki az újabb szimbolikus küzdelemnek: egyfelől nyeregben érezhette magát, amennyiben a történelmi esemény főszereplője ő maga volt; másfelől pedig az eseményre történő meghívással csapdába kényszeríthette Orbán Viktort, nemcsak annak EU-bíráló hangneme, hanem a magyar politikai elit felett álló, hosszú ideig épített szegregált politikusi imázsa okán is. Ezen törekvések egyik jelzésértékű gesztusa volt, hogy a jelenlegi miniszterelnök elődjének ajánlotta fel a tollat, amellyel aláírta a csatlakozási dokumentumokat.

Orbán Viktor - a Fidesz régóta jól bevált módszeréhez hűen - két irányú kommunikációt folytatott, a külső szemlélőt a mesebeli lányra emlékeztetve, aki "meg is érkezett meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is". Elfogadta ugyanis a meghívást, de programját úgy alakította, hogy a lehető legkevesebb alkalommal kelljen megjelennie a magyar delegációval egy helyen. Ezzel sikerült megőriznie különálló politikusi imázsát és egyben kilépnie abból a csapdából, hogy nem fogad el egy udvarias gesztust.

2.2. A beszédek

A gesztusok és a szimbólumok az aláírást övező beszédekben is megjelentek, immár értékek köré csoportosítva. Medgyessy Péter aláírás előtt mondott beszédében helyet kapott a magyar történelmi múlt: az államalapítás, az 1848-49-es szabadságharc, 1956 forradalma és a rendszerváltozás is. A kormányfő által elmondottakban hangsúlyos helyen szerepelt a nemzet fogalma, illetve a magyarság határokon átívelő újraegyesítésnek gondolata.

Az MDF az aláírási ceremónia körüli médiavisszhangot is arra használta fel, hogy a Fidesztől való elkülönülését hangsúlyozza. Ennek érdekében vállalta a közös pontokat a baloldali kormánnyal, ugyanakkor viszont - jól láthatóan - stratégikus szemlélettel kialakított viszonyát hangsúlyozta az Európai Unióhoz. A "nemzetek Európájának" koncepciója az MDF számára hosszú távon azt a lehetőséget hordozza, hogy súrlódások nélkül illeszkedhessen a legfontosabb nyugat-európai konzervatív pártok EU-szemléletéhez.

Némileg gyengíti a kisebbik jobboldali párt törekvéseit, hogy a Fidesz-MPP többszólamú kommunikációjában is elhangzott a nemzetek Európájának víziója. Harrach Péter szerint "Európa a nemzetek Európája, ezért nem tudom elfogadni, hogy a kisebbik koalíciós párt egy globalizált Európában gondolkodik". Orbán Viktor emellett minden fórumon a "magyar érdekeket" hangsúlyozza és láthatóan már most készül a csatlakozás utáni nehézségeket elszenvedő rétegek meghódítására. Arra hívja fel a figyelmet ugyanis, hogy a Fidesz-MPP jövőbeni munkájában kiemelt szerepet kap majd az a feladat, amely a csatlakozás veszteseinek a nyertesek oldalára történő átállítását célozza.