A Kendermag Egyesület demonstrációja (2. rész)

A Vörösmarty téren egyszerre tüntettek a marihuána fogyasztásának büntetése ellen tiltakozók, és a drogfogyasztást ellenzők. Az ellentüntetők folyamatosan provokálták a civil szervezet szimpatizánsait. A Szabad Magyarországért Mozgalom és a Friss Levegőt Polgári Kör által szervezett ellentüntetés résztvevői eredetileg a tér egyik felét kapták meg a tiltakozás helyszínéül. Így az ellentüntetés résztvevői kezdetben csak a kordon mögül kiabáltak. A kenderfogyasztást ellenzők azonban nem maradtak a tér számukra elkülönített felén és tojásokat, tintapatronokat dobálva zavarták meg a másik fél rendezvényét. .
Gál J. Zoltán kormányszóvivő a demonstráció kapcsán elmondta: nincs napirenden a könnyű drogok liberalizációjának kérdése. A kormányszóvivő indokolatlannak nevezte a Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum - a Kendermag Egyesület tüntetésével egyidőben tartott - rendezvényén elhangzott felszólítást, miszerint a kormány és a kormánypártok nyilvánosan határolódjanak el a könnyű drogok legalizálásától.

Szalay Károly szerint (Kendermag, Magyar Demokrata, 2003. május 8.) az alkoholt lehet, "a drogot viszont nem lehel mértékkel fogyasztani. A könnyű drog csalétek a nehéz, pusztító drogra. Surranó gyilkos a drog. Ezt a szakemberek mondják, nem én. Kezdetben lopás otthonról, majd az utcán, erőszak a gyerekekkel szemben, tettlegesség, rablás, önkívületben elkövetett emberölés, öngyilkosság. A túlzott alkoholfogyasztás valóban társadalmi probléma. Okozat. (...) Sok társadalmi gond érdemelne tüntetést a Vörösmarty téren. Maradjunk a magvaknál. Nem ezer, hanem több százezer embert sújt a cukorbaj és a diéta lehetetlensége. Tüntessetek azért, hogy mindenütt lehessen diétás kenyeret, élelmiszert kapni, tüntessetek, hogy a barna kenyeret ne kávézaccal hamisítsák, tüntessetek, hogy a cukrosoknak ne ötszörösébe kerüljön a csokoládé, az ennivaló, tüntessetek, hogy a létfontosságú gyógyszerekhez mindenki hozzájusson".

Csurka István szerint (Magyar szemmel, Magyar Fórum, 2003. május 8.) "a felvilági nyelvben csak fűnek mondott állítólag könnyű kábítószer melletti Soros-tüntetést anyák napjára időzíteni Magyarországon, ahol ezen a vasárnapon mindig virággal a kézben közlekednek az emberek, és önmagukhoz képest édesanyjukat ezzel is megajándékozandóan egy kicsivel jobbak akarnak lenni, mint amilyenek valójában - nem más, mint kiszámított provokáció. Benne van a keresztény hagyomány, a nemzeti kultúra elleni alattomos támadás, és a keresztény szellemű család felszámolására irányuló aljas törekvés majd minden eleme. Ha az SZDSZ nem erre a napra teszi fűnapját, talán észre sem veszi senki. Soros György azonban ezen a napon egyszerre a világ kétszáz pontján rendeztetett terjesztői tüntetéseket, nyilván azért, mert nincs megelégedve a befolyó pénzek mennyiségével. Hirtelen megnőtt az amerikaiak által ellenőrzött termelői és beszállítói kapacitás. Afganisztán meg van szállva, a máküzletet és a kendermagüzletet nyilván sikerült kézbe venni, és sok az eladatlan áru".

A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke szerint (Elkerülhetetlen konzekvenciák, Magyar Narancs, 2003. május 8.) "a magyar rendőrség vasárnap nem védelmezte a törvényt, nem biztosított a Vörösmarty téren semmit, viszont teljességgel alkalmatlannak bizonyult - nota bene: törvényben előírt - feladatainak ellátására. A magyar rendőrség tétlenül nézte végig, hogy a csőcselék - a 'polgári körös' rohamcsapatok, amelyeket, gyanítjuk, épp az ilyesfajta célokra igyekszik rendszeresíteni a volt kormányfő - megfélemlítse, megalázza és bántalmazza alapvető alkotmányos jogával élni kívánó polgárok egy csoportját. Az ellentüntetők a tavalyi két forduló közötti fideszes rágalomkampány egyik motívumát ('a komcsik meg a zsidók kábszerrel tömnék gyermekeinket') bontották ki egyfajta action directe formájában. A megfelelő rendőri vezetőknek már ezért is röpülniük kéne. De mindezeknél jóval sötétebb disznóság részesei is voltak. A rendőrség hét végi működése konkrétan azt a célt szolgálta, hogy a magyar nyilvánosság továbbra is hermetikusan elzárva maradjon az érvényben lévő drogszabályozás esetleges hibáinak megvitathatóságától. Mert csak a hülyék hihetik el azt, hogy a vasárnapi purparlé ott a téren a kábítószer-fogyasztás ellenzői és a kábítószer-fogyasztók közt zajlott. Akik ezt a látszatot akarják kelteni, azt merő egyéni vagy politikai céloktól hajtva teszik. Vagy csupán azért, mert így kényelmesebb. Azt állítani, hogy a magyar társadalom még 'éretlen' e probléma feldolgozására. Behajtani a kendermagosokat abba a zsákutcába, hogy a legalizáció szimpla képviselőiként aposztrofálhatókként váljanak ismertté, nem pedig azért, mert esetleg azt akarják, hogy a nyilvánosság vitassa meg végre, tényleg börtönbe kell-e azért zárni valakit, mert egyszer kipróbált egy marihuánás cigarettát. (...) a rendőri önkényt tudomásul venni vétkes könnyelműség. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a rossz drogszabályozás megvitatása elől azok is folyamatosan menekülnek, akiknek nem kéne. Akik változtathatnak rajta".

Varga Domokos György szerint (A drog mint a törzsi háború hadszíntere, Népszabadság, 2003. május 8.) "a drogfogyasztás rendkívül súlyos (mert életeket és közbiztonságot veszélyeztető) problémáit sehol a világon nem tudják megnyugtatóan kezelni. Ahol a drogkereskedőkre és drogfogyasztókra egyaránt szigorúan (akár az életvesztés fenyegetésével, lehetőségével) sújt le a törvény, ott csakugyan nem burjánzik sem a fogyasztás, sem mögötte a bűnözés (ld. pl. Szingapúr), csakhogy ezek a társadalmak diktatúrák és nem liberális demokráciák, amely formációban mi, magyarok élni szándékozunk. Demokráciában, felelős ('gondolkodó') emberként, ha tetszik, ha nem, felelnünk kell arra a kérdésre, amelyet Konrád György, a hazai liberálisok egyik (egyik oldalon) köztiszteletben álló ideológusa is feltett a 'májusi marihuána-napon', és amelyből minden egyéb kérdés és válasz is következik: 'Aki másnak nem árt, az bűnös-e?'"

Varga: "'A Vörösmarty térre hív vasárnapra minden józan gondolkodású embert a Tiszta Levegőért Polgári Kör, hogy tiltakozzanak a marihuána legalizálásáért szervezett tüntetésen' - számol be a Népszabadság május 5-én az egyik ellentüntető szervezet felhívásáról és egyben indítékáról. Ugyanitt olvashatjuk: 'Korábban jelezte tiltakozását az Orbán Viktor által alapított Szövetség a Nemzetért Polgári Kör is, elutasítva a drogozás népszerűsítését, a gyermekek drogra szoktatását, különösen ízléstelennek és otrombának tartva, hogy a demonstrációt anyák napján tartják.' Közleményben ítélte el a rendezvényt a Nagycsaládosok Egyesülete is (ugyancsak a gyerekeket féltve a drogozástól). Mindeközben a tüntetés szervezője, a Kendermag Egyesület a sajtónak adott temérdek nyilatkozatában egyetlenegyszer sem felejtette el kinyilvánítani, hogy 'nem a kenderfogyasztás mellett kardoskodnak majd, hanem azt szeretnék világossá tenni, hogy a kenderszármazékok használói nem bűnözők'".

Varga: "a legfrissebb hír Soros Györgyről, a haza balliberálisok nagy barátjáról és mecénásáról: mint az Independentből (pontosabban a Magyar Nemzetből, Lovas István lapszemléjéből) megtudhatják, 'George Soros új lobbicsoportot hozott létre, amelynek célja az, hogy a kábítószer-fogyasztókat ne ítéljék börtönre, hanem kezeljék őket. Az Egyesült Nemzetek viszont épp most kívánja jelentősen csökkenteni a kábítószerek elérhetőségét és az az iránt jelentkező keresletet.' A törzsi háború irracionalizmusa nem engedi meg annak észrevételét, hogy ha másik 199 országban is tüntetnek a marihuána büntethetősége ellen, akkor nem túl logikus pusztán magyarellenességet látni az akció mögött".
Varga szerint "ha nem az individuum, hanem a közösség szemszögéből tekintjük a dolgot, akkor minden olyan történés zavaró, ami a közösség életét megbolygathatja. A keresztény vallás is elítéli az öngyilkosságot, hiába fordul a leendő áldozat egyes-egyedül önmaga ellen. Lehet, hogy a drogozó közvetlen kárt nem okoz másnak, de közvetve mindenképp okoz annak a közösségnek, amelyiknek tagja; eggyel kevesebb a saját magával együtt a közösséget is boldogító, erősítő egyed. A részeges ember is kárt okoz, de az alkoholizmus - sajnos vagy nem sajnos - elég mélyen benne gyökerezik a magyar társadalomban (ha úgy tetszik, a magyar kultúrában) ahhoz, hogy a mértéktelen ivás elleni harcot a teljes kudarc veszélye nélkül a politika (...) témái és teendői közé lehessen emelni. Már csak azért se menne a dolog, mert van köztudottan nagyivó politikusunk, akinek nagyobb bűneit is megbocsátotta már a fél ország, miért pont ezt ne nézné el; ugyanakkor nincsen köztudottan drogozó neves politikusunk. A közösség szemszögéből tekintve tehát mindenki, aki drogozik, és aki a drogozókkal valamilyen módon rokonszenvezik, a közösségnek okoz kárt, illetve akar kárt okozni. És ehhez még azt sem szükséges hozzátenni, ami nemcsak igaznak tűnik, de az igazi kárnak és veszedelemnek a közösség egészére nézve: a kenderszármazékok szívása is szenvedéllyé válhat, függőséget alakíthat ki, drága mulatsággá nőheti ki magát, amit valamiből csak fedezni kell; a fogyasztás rabja már semmiképp nem az a felelős és független személyiség, aki kellőképp hasznos ellenpontja lehet a hatalomnak, hanem egy kiszolgáltatott személyiség, akit könnyebben lehet a közösség kárára mozgósítani. Nos, pontosan ez az, amitől a nemzet-, a közösségféltők aggódnak. Hiába hangoztatják tehát a kendermagosok, hogy nem a fűszívás mellett tüntetnek, hanem a büntethetőség ellen (s ugyanilyen fölöslegesen jelenti ki Jancsó Miklós, hogy ő nem szív, csak az ember önrendelkezési jogáért tüntet), a 'közösségi' ('nemzeti') táborból ezt sem hiszi el nekik senki; már csak azért sem, mert a liberálisok nem általában a kiszolgáltatott embereket, hanem ezúttal kifejezetten a drognak, és az amúgy is már liberalizált (enyhített) drogtörvénynek kiszolgáltatottakat védik".

Juhász Péter, a Kendermag Egyesület egyik alapító tagja szerint (In: Nagy B. György: Keveset tud a társadalom a drogról, Népszava, 2003. május 8.) "a könnyű drogok használatának legalizálásáért tartott demonstrációt meglehetősen brutális módon ellehetetlenítő ellentüntetők reakciója köszönőviszonyban sincs a társadalom véleményével (...) Politikusokról én nem szívesen beszélnék, mert egyértelműen az vezérli őket, hogy szavazatokat gyűjtsenek. Azt próbálják meglovagolni, hogy az emberek nem tudják, mi az, hogy kábítószer, tartanak tőle és a politikusok ebből a félelemből próbálnak politikai előnyt kovácsolni. Hát én undorodom ettől, ugyanis pontosan az ellenkezőjét érik el, hiszen így nem lehet megoldani a családokban a drogproblémát. (...) Az ifjúsági tárca hiteles tanulmánya alapján azt mondhatjuk: a budapesti középiskolások közül minden harmadik 16 éves korára kipróbált már valamilyen illegális kábítószert. Tehát ha utána számolunk, akkor nagyjából minden második fővárosi család érintett. Ezt sokan nem tudják, mivel a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy a gyermek őszintén beszélhessen erről. A probléma kevésbé osztható meg a családdal, mivel jelenleg bűncselekmény. Így a könnyű drogokat sokkal kevésbé ismerő szülők ijedtsége még a jogosnál is sokkal nagyobb. Ezért fontos a tájékoztatás. Hogy mi a megoldás, azt nem a mi feladatunk meghatározni, hanem a szakértőké. Az egyesület csupán arra törekszik, hogy kimozdítsa a drogpolitikát ebből a helyzetből. Ugyan márciusban változott a drogpolitika, de most sem szakmai, hanem politikai megoldás született".

Juhász arra a kérdésre, hogy "mennyire valós az a politikusok által hangoztatott állítás, hogy a jelenlegi szisztéma lehetővé teszi, hogy az alkalmi fogyasztók mentesüljenek a büntetés alól?" azt felelte: "ez egy teljesen álszent dolog, hiszen ők arra hivatkoznak, hogy nem került senki börtönbe a szigorítás alatt sem. De ez nem a szabályozás érdeme. Én csak a saját példámat tudom elmondani, de számos ilyen esetről tudok. Szóval: az én 1997-es keltezésű, marihuánával kapcsolatos ügyemben - ami tehát a szigorítás előtt két évvel kezdődött - még az elsőfokú bírósági ítélet sem született meg. Másrészt pedig az elterelés intézménye, azaz, hogy saját akaratodból gyógykezelteted magad, csupán egyszeri lehetőség. Viszont a könnyű drogok használata visszatérő cselekmény. Az, hogy valaki egy héten akár kétszer megiszik egy pohár bort, ugyanolyan cselekménynek minősül a mi szemünkben, mintha valaki kétszer elszív egy marihuánás cigarettát. Ezt sem kellene büntetni semmiféle szankcióval. Maximum azt tudjuk elképzelni, hogy az állam kinyilvánítja akaratát - ahogy ezt a fiatalkorúak esetében meg is teszi -, hogy senki ne fogyasszon semmiféle kábítószert: se alkoholt, se cigarettát, se marihuánát. Az viszont nem jut eszébe senkinek, hogy börtönbe lenne a helye annak, aki 16 évesen, vagy akár csak 8 évesen rágyújt egy cigarettára, vagy megiszik egy pohár bort".

Juhász szerint "az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO - amely nagyon-nagyon konzervatív orvosi szervezet - már 1998-ban kinyilvánította, hogy ez az összefüggés nem igaz. Tehát annak a valószínűsége, hogy valaki a marihuána után egy keményebb droghoz nyúljon, az összes lehetőségek közül a legkisebb esélyű. Ha csak a számokból indulunk ki: mintegy 500 ezer ember próbálta ki a marihuánát, ezeknek csupán töredéke kap rá a kemény drogokra, például a heroinra és az amfetamin-származékokra. E kemény kábítószerektől évente 41 ember hal meg, ez tragikus, de a félmilliónak a tízezred részét sem éri el. Tehát ez az adat cáfolja, hogy a marihuána a kemény drogok és a halál felé lökné használóit".

Juhász szerint nem igaz az az állítás, hogy a drog-liberalizációval háromszorosára nő a használók száma, mert például "Hollandia az egyetlen olyan ország, ahol nem nő a drogfogyasztók száma, hanem stagnál, pedig ott a legliberálisabb a hozzáállás. A legszigorúbb büntetetéseket alkalmazó Amerikában pedig minden harmadik állampolgár élt már valamelyik illegális kábítószer kábítószerrel. Így az állam feladta a könnyűdrog-háborút, mert a büntetés egyáltalán nem visszatartó erő. (...) Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a Büntetőtörvénykönyvből kerüljön ki a könnyű drogok fogyasztóira vonatkozó passzus. Bízom benne, hogy ez egy-két éven belül megvalósulhat, annál is inkább, mivel a politikusokkal ellentétben - derül ki az ifjúsági tárca tanulmányából - a jogalkalmazóknak, ügyészeknek, rendőröknek, bíróknak 75 százaléka nem ért egyet azzal, hogy bűnöző az, aki kábítószert fogyaszt. Csupán 3 százalékuk értett egyet a drogokkal kapcsolatos jogszabályok szigorításával".

Funk Sándor addiktológus, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa szerint (In: Somorjai László Síppal dobbal..., Hetek, 2003. május 9.) "a Kendermag Egyesület demonstrációjának ellentüntetésekor ugyan mesterségesen gerjesztett elemek is jelen voltak, mint például a zsidózás - a Lelkiismeret 88 elnevezésében a kétjegyű szám eleve Hitlerre és a neofasiszta mozgalmakra utal -, az események mégis valósághűen tükrözték azt a társadalomban mélyen meglévő konfliktust, amely a kábítószert fogyasztó kisebbség, illetve a kábítószerrel nem élő többség között fennáll. Annak ellenére, hogy a társadalom többsége az összes drogot mereven elutasítja, a jog másként közelíti meg a kérdést, és az egyik fő szempont: kimutatható-e konkrét károkozás? A cannabis-származékok (marihuána, hasis) fogyasztása - de a drogok összes változatára igaz ez a megállapítás - egyrészt megváltoztatja a tudati állapotot (eufórikus hangulatot okoz), másrészt rontja az ítélőképességet. Fogyasztásuk társadalmi hatását tekintve hasonló módon növeli a kockázati tényezőt, mint amikor valaki ittasan vezeti az autóját: nem törvényszerű, hogy karambolozzék, sőt talán százszor sikerül is szerencsésen hazaérnie - a kockázati tényező azonban nagyobb, és előbb vagy utóbb, de konkrét károkozásban realizálódhat".

Funk szerint "az új kormány nem törölte el a törvényt, csak mindenki számára lehetővé tették, hogy az úgynevezett elterelés keretében kikerüljön az eljárásból. Ez egybeesik az egészségügy célkitűzéseivel: ha lehetséges, mindenki, aki kezeltetni akarja magát, orvoshoz és ne a börtönbe kerüljön. A krónikus drogfogyasztás esetén további probléma, hogy illegális volta miatt a drog csak feketén szerezhető be, így az a drogbűnözés részévé válik. A lágy drogok legalizálása nyilván megoldaná a beszerzés gondját, de a társadalomra nézve olyan összetett hatású lenne, amit nem könnyű előre behatárolni - nem könnyű például megmondani, mennyire segítené elő a kemény drogok elterjedését. (...) az első adag nagyon erős eufóriát okoz. A drogozásnál két jelentős pszichés mechanizmus működik: az egyik az önjutalmazó, a másik a fenntartó, megerősítő mechanizmus. Míg a szokás kialakításában az előbbi, a függőség létrehozásában az utóbbi mechanizmus a felelős. A drogok a sikerélmény illúzióját adják, és ebben az a veszélyes, hogy aki ezekre rászokik, nem keres valódi megoldásokat, valódi sikereket az életben: 'Nem kell virágért sorban állnia, udvarolnia, vagy azt lesnie, hogy a leányajkak mit mondanak, az arcuk mit közöl, mert csak szívja a füvet, és révült boldogságban töltheti életének erre szánt idejét, miközben látszólag minden nyűgtől megszabadult. Ez az embertől ugyan nem idegen, de nyilván rendkívül olcsó és ostoba megoldás'".

Buda Béla, az Országos Drogmegelőzési Intézet tudományos igazgatója szerint (In: Szőnyi Szilárd: A szabadság rabjai, Heti Válasz, 2003. május 9.)"a kemény drogok fizikai függőséget alakítanak ki: a szervezet hiányukra testi zavarokkal, elvonási tünetekkel reagál (...) Ezzel szemben az olyan, enyhébb szerek, mint a marihuána, 'csak' lelki függést okozhatnak. Ez a megrögzött vágy hasonlatos annak az embernek a vonzalmához, aki rákapott a csokoládéra - s napi tapasztalatból tudni lehet, hogy a kedvenc édességről való lemondás sem egyszerű dolog. Magyarországon a 18 és 65 év közötti korosztály 5,7 százaléka próbálta ki a hazánkban legelterjedtebb kábítószernek minősülő marihuánát, a fiatalabbak körében azonban ez a szám jóval magasabb. Az önmagában kevéssé ártalmas szer veszélyességét növeli, hogy gyakran kemény drogok kísérőjeként használják, egy ikreken végzett amerikai vizsgálat pedig kimutatta: a pár korábban marihuánát szívó tagja 2-5-ször nagyobb eséllyel vált drogfüggővé, mint testvére".

Csendes László, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője szerint (u.o.) "a könnyű drogok engedélyezése nem vezetne a jelenséghez kapcsolódó bűnözés eltűnéséhez. Már csak azért sem, mert feltehetően rövid időn belül újabb szerek jelennének meg a piacon, amelyek 'más örömöket' ígérnek, és a fogyasztó szempontjából a jövőben sem az lenne a fő kritérium, hogy melyik legális. Sok esetben nyomon követhető, hogy a fogyasztói magatartások mögött az izgalomkeresés is szerepet játszik. Ha vásárolni lehetne, már nem lenne olyan érdekes, ezért olyasmire volna szükség, amit nem engednek, ezáltal a tiltott kereskedelem változatlan probléma maradna. Egyébként a legalizálás nem csökkentené lényegesen a drogok árát - jelenleg egy szál marihuánás cigaretta 1000-1500 forintos ára nem zuhanna annyira, hogy azt egy fiatal olcsó mulatságnak tekinthesse. Márpedig egy megrögzött füvező akár napi 2-3 szálat is elszív, s ez havonta akár százezer forintba is kerülhet - a 'rászorulók' pedig a pénz előteremtéséhez a bűnözéstől sem riadnak vissza".

Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja szerint (Szellemi terrorizmus, Magyar Nemzet, 2003. május 9.) a könnyű drogok legalizálásával kapcsolatban 3 fő dogma terjedt el: "1. Aki másnak nem árt, az nem bűnös. Mivel a droggal élő másnak nem árt, csupán magának, ergo nem bűnös. 2. A könnyű drogok veszélytelenebbek a társadalomra nézve, mint az olyan, egyébként legális drogok, mint az alkohol vagy a nikotin. 3. A marihuána és a nehéz drogok (kokain, heroin) között nincs kimutatható átmenet. Vagyis füvezőkből nem lesznek heroinisták. Talán érdemes ezeket az alapelveket górcső alá venni. Mennyire igazak, mennyire rendíthetetlenek, vagy éppen mennyire álságosak, mennyire betegesek? Az első dogmát, az 'ártatlan füves' metaforáját Konrád György vezette be a magyar drogpolémiába. (...) Induljunk ki abból, hogy Konrád György tétele igaz. Legalábbis odáig, hogy aki nem árt másnak, az nem bűnös. De nem árt-e másnak a könnyű drogos? Azzal, hogy lemond egy kiegyensúlyozott, egészséges életről, nem árt-e környezetének, családjának, szeretteinek, az egész társadalomnak? És nem bűnös-e az, aki propagálja, sőt legalizálni akarja a drogot? Nem bűnös-e az, aki saját életének kudarcával szeretne megfertőzni másokat? Aki erőtlenségében, gyengeségében mások bajáért kiált? Ha nem, akkor az annyit tesz, mintha reggelente a lelkileg összeroppant osztályfőnök az iskolában kiosztana egy vadászpuskát minden tanulónak. 'Gyerekek, nyugodtan lőjétek főbe magatokat az udvaron, én is ezt fogom tenni. Fantasztikus élmény. Egyre vigyázzatok, mást meg ne sebesítsetek!'"

Vona szerint "a másik dogma a sarokba szorított érvelés végén szokott előjönni, amely kínjában az alkoholra mutogat. Azt mondja, az elhalálozások tekintélyes részének oka az alkohol és a nikotin. Ellenben a marihuánába még senki sem halt bele. Ez azén csalóka érv, mert az alkoholfogyasztásnak Magyarországon több évszázados kultúrája van. Gondoljunk csak világhírű borainkra. (Ráadásul az alkoholon belül is vannak fokozatok. Hiszen puszító hatását tekintve a sör és a barackpálinka között létezik némi különbség.) Ellenben a marihuánának nem volt, és remélhetőleg nem is lesz kultúrája hazánkban. Egyes országok felemlegetése semmit sem jelent, hiszen néhol még a majom-, macskakutya-, sót: emberevésnek is van kultúrája. Talán őket is követni fogjuk? A magyarság sajnos valóban maga ellen fordította az alkoholt, de ebben nem a bor és a pálinka a hibás, hanem korunk. Tudomásul kell vennie mindenkinek, társadalmunk beteg, önpusztító hajlama felerősödött. Ezért vagyunk a világ élvonalában az öngyilkosságok, abortuszok és a dohányzás tekintetében, és ezért nem ismerjük a mértéket az alkoholból sem. Ez a tendencia viszont egyértelműen prognosztizálja, mi is történne, ha a könnyű drogokat a magyar társadalomra szabadítanánk. Nem tudná kezelni, mértéktelenül bánna vele, majd erősebb szerek után nyúlna. Azzal példálózni tehát, hogy jelenleg a marihuánánál jóval erősebb drogok is legálisak, nem érv".

Vona szerint "a harmadik és talán a legtöbbet hangoztatott liberális alapelv, hogy a marihuána fogyasztása nem vezet később a kemény drog használatához. Ezt a dogmát számos kísérlet igazolja, tehát szinte támadhatatlan. Azt ellenben figyelmen kívül hagyják, hogy a kísérletek általában steril, megszerkesztett körülmények között zajlanak, amelyeknek még alapos modellezés mellett sincs egyértelmű jósló erejük a gyakorlati folyamatokra. Lehet, hogy a kísérleti szobában nincs kimutatható kapcsolat a marihuána és a heroin között, a társadalmi tudat, a terjesztők és a drogfogyasztók számára ellenben világos az összefüggés. A társadalmi tudatról az előző bekezdésben beszéltünk. Annak a könnyi és kemény drog egyre megy. Ezért olyan veszélyes játék a legalizálás, mondhatni terrorizmus. Lelki terrorizmus. A terjesztők esetében az átmenet még egyértelműbb, hiszen a zsebükben egymás mellett lapul a két szer. Egyik kezükkel marihuánát nyújtanak, a másikkal heroint kínálnak. Ráadásul ez utóbbi eladása érdekük is, hiszen nagyobb és biztosabb üzlettel kecsegteti őket az anyag rabjának gyors függővé válása miatt. A droghasználó számára is jól kitapintható az átmenet, hiszen nem képzelhető el, hogy valaki úgy haljon bele a kemény drogokba, hogy előtte ne marihuánával kezdte volna. Ezt az átmenetet a kísérletek talán nem támasztják alá, de csak azért, mert az nem fiziológiai. Jóval inkább lelki. Amikor ugyanis a fiatal problémái, kudarcai, gyengesége folytán fűhöz nyúl, átlép egy pszichés küszöböt. Azt mondja magának, ha képtelen vagy megoldani a gondokat, van más kiút. Ez pedig az 'anyag', ami pusztán pénzkérdés. Ebben a pillanatban fizikai függőség tekintetében még távol áll a kemény drogoktól, de lelki értelemben már csak hajszálnyira. (...) Talán sikerült megérteni, hogy a mindenütt hangoztatott liberális drogdogmák hamisak, de legalábbis nem rendíthetetlenek".

Balavány György és Tóth Szabolcs szerint (Kendertánc, Magyar Nemzet, 2003. május 10.) Bob Keizer, a dekriminalizációt pártolók számára példaként szolgáló Hollandia kormányának kábítószerügyekért felelős tanácsadója, "miközben kitart a holland kormányzat által követett gyakorlat fenntartása mellett (...) elgondolkodtató statisztikákat közöl tanulmányában. A legalizálást sürgetők legfőbb érve, hogy a liberalizációval csökkenteni lehetne a kemény drogot használók számát. Igaz, hogy ezen a téren Hollandia' nemzetközi összehasonlításban jó eredményekkel büszkélkedhet, ám a különbség nem olyan drámai, mint ahogy azt a liberalizációpártiak állítják. Miközben Hollandiában a lakosság 2,6 ezreléke él a kábítószerek súlyos, függőséget okozó fajtáival, addig ez a szám a könnyű drogokat szigorúan tiltó Németországban 3,6 ezrelék. Ehhez azt is érdemes figyelembe venni, amit Keizer minduntalan hangsúlyoz tanulmányában: a holland kormányzat - valóban példamutató módon - a világ legjobb és legköltségesebb drogfelvilágosító és -rehabilitációs programjait működteti. A holland modell, amelyet oly sokan mintának tekintenek a drogliberalizációt támogatók közül, korántsem olyan liberális, mint ahogy azt Magyarországon sokan tudni vélik. Az igaz, hogy a kijelölt 'coffee shop'-okban öt gramm mennyiségig hozzáférhető a marihuána, ugyanakkor a vadkender termesztése illegális. A holland rendszert tehát az az önellentmondás jellemzi, hogy miközben az árusítás törvényes, a termesztés nem, ezért az árusítók csak törvénytelen forrásból szerezhetik be a termékeket. A holland parlament nemrég megvitatott egy olyan előterjesztést, amely szerint korlátozott és szigorúan ellenőrzött formában a termesztés is legálissá válna, ám a kormányzati többség elutasította a javaslatot, jelezvén azt a határvonalat, amelyet a hollandok sem szeretnének átlépni".

Balavány és Tóth szerint "kevéssé ismert egy másik tény, amelyet Keizer még megemlít: e faramuci helyzet ellenére a holland hatóságok szigorúan betartatják a törvényeket. Csupán a 2000. évben negyvenezer kilogramm cannabist foglaltak le a holland hatóságok, hatszázhatvanezer szál kendert koboztak el, és 1372 termesztőhelyet zárt be a rendőrség. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a holland kormányzat - a lakosság nyomására - épp az utóbbi években szigorította politikáját: a korábbi harmincgrammos engedélyezett adagból így lett öt gramm, a coffee shopok számát pedig tavalyig 1179-ról 805-re csökkentették. Enyhe túlzásként értékelhető az az állítás, miszerint a lágy drogok dekriminalizálásával a rendőrség nagyobb erőket csoportosíthatna át a komolyabb bűncselekmények üldözésére. A Keizer által idézett statisztikák szerint Hollandia Európa legnagyobb börtönkapacitásával rendelkezik, a fogvatartottak 17 százalékát pedig azok teszik ki, akik megsértették az ország drogtörvényeit. A tanulmány szerint a lágy drogok liberalizációja ellenére Hollandiának nem sikerült megúsznia a kilencvenes évek szintetikusdrog-hullámát: a diszkódrogok, a rendkívül veszélyes speed és az XTC (ecstasy) ugyanúgy súlyos problémát jelent Hollandiában, mint a környező, a lágy drogokat is tiltó országokban, jóllehet az utóbbi időkben mérséklődni látszik e szerek használata".

Balavány és Tóth szerint "pár évvel ezelőtt például nagy botrányt kavart, amikor kiderült: az Egészségügyi Világszervezet marihuánáról szóló jelentéséből a szervezet egyet nem értő munkatársai kivették azt a szakértői anyagot, amely beható vizsgálatokra alapozva azt állította, hogy a THC hatása kevésbé veszélyes a szervezetre, mint az alkohol. Az eset óta a jelentés a legalizálásért küzdők egyik fő szakmai anyaga lett annak ellenére, hogy a következő években nem kevésbé tudományosan megalapozott kutatások épp az ott leírtak ellenkezőjét állították. Pár nappal ezelőtt a British Medical Journal, az orvostársadalom világszerte elismert lapja szerkesztőségi cikkben sürgette, hogy az illetékesek indítsanak hadjáratot a marihuánás cigaretta élvezete ellen a dohányzás elleni kampány mintájára. A cikk figyelmeztet arra, hogy a húsz évvel ezelőtti 0,5 százalékos THC tartalom legkevesebb öt, legújabban pedig tizenegy százalékra emelkedett (huszonkétszeres emelkedésről van szó!), aminek hosszú távú élettani hatásai rendkívül súlyosak lehetnek. Az írás aggasztónak tartja azt is, hogy a marihuánás cigaretta elszívásakor az egyszerű cigarettafüstben lévőknél károsabb anyagok jutnak a szervezetbe, amelyek különféle érrendszeri megbetegedéseket idézhetnek elő, sőt rákkeltő hatásúak. (A tekintélyes lap az utóbbi években több olyan felmérés eredményét is ismertette, amelyek a marihuána mentális hatásaival foglalkoztak, és amelyek alapján megállapítható, hogy a fű rendszeres használata hosszú távon nagy eséllyel idéz elő skizofréniát vagy depressziót.) Ilyen körülmények között a marihuánát úgy beállítani, mint amitől 'legfeljebb az ember humora lesz jobb' (Konrád György), éppolyan megalapozatlan, mint ha valaki azt állítaná, hogy a lágy drogok hatásmechanizmusa teljesen megegyezik a kemény drogokéval".

Csernus Imre pszichiáter, terapeuta szerint (u.o.) "a holland termesztők jöttek rá, hogy jobb üzletet csinálnak, ha a hatóanyag-tartalmat megnövelik. Ez eredetileg három-öt százalék volt, az újfajta szernél viszont tizenöt-húsz százalék is lehet. Az évek óta kábítószerfüggő fiatalok rehabilitációjával foglalkozó szakember kétségbe vonja azokat az állításokat, amelyek szerint a fű nem okoz függést. A megnövelt THC-tartalom miatt a kezdeti mérgezéses tünetek után sokkal gyorsabban kialakul a megszokás és ezzel együtt a függés. Igenis létezik fizikai elvonási tünet is, amely kézremegéssel, sokáig tartó izzadékonysággal, alvászavarral jár. A heroin vagy az amfetamin durván végigpörgeti a fogyasztót a kiégési stádiumokon, a fűnél ugyanezek lassan és alattomosan következnek be (...) súlyosabb esetekben a rendszeres fogyasztók csak rutinfeladatot, begyakorolt munkát tudnak végezni, amely nem kötődik nagyobb erőfeszítést igénylő mentális tevékenységhez. Mivel a fű károsítja a rövid és hosszú távú emlékezőképességet, gátolhatja az új ismeretek elsajátítását. A pszichiáternek több olyan betege volt, aki emiatt maradt ki az egyetemről vagy - még gyakoribb esetben - a középiskolából. Merthogy egyre több a marihuána áldozatai közt a kiskamasz. A füves fiatalok egy része egy idő után flegmává, motiváció nélkülivé válhat, ezért általában a társas kapcsolataik is tönkremennek. Kétségtelen, hogy a marihuána élettani hatásainak megítélésében a kutatók vagy kutatócsoportok között is jelentős nézetkülönbségek léteznek".

Csernus szerint " egészen más a holland és a magyar emberek mentalitása. Nem szabad elfelejteni egy magyar tulajdonságot, amelyet a terapeuta 'sárgaföld-effektusnak' nevez. Ebbe beletartozik a munkamánia és az összes abúzus. Hollandiában egy korsó sör túl nagy adag, mi viszont sokkal hajlamosabbak vagyunk a mértéktelenségre - hangsúlyozza a pszichiáter. - Hazánkban súlyos gond az alkoholizmus, minden hetedik magyarnak volt vagy van depressziós periódusa. Emiatt és más okok miatt is hatalmas pszichés terheltség alatt van a lakosság, s ha erre az állapotra 'ráeresztenek' egy komoly pszichoaktív szert, beláthatatlanok a következmények. (...) az elmúlt évben tizennégy szülő jelentkezett azzal a gondjával, hogy kamaszkorú gyermekénél szélsőséges magatartászavarokat észlelt a marihuána fogyasztása miatt".

Csernus arra hívja fel a figyelmet, hogy "a marihuánaszívás divattá vált a fiatalok között, akik nehezen találják meg helyüket a világban, mert a legtöbb szülő felőrlődik a túlélésért vívott harcban, ezért nem tud megfelelő példát mutatni. A drog viszont - látszólag - mindent elsimít, befed. Ezzel azonban a problémák nem oldódnak meg. Sokan hangoztatják, hogy a fű jól alkalmazható rekreációs, hétvégi drogként. (...) ez általában azt jelenti, hogy az illető hétfőn vagy kedden magához tér a bódulatból, szerdán viszonylag munkaképes, csütörtökön viszont már elkezd vágyakozni a péntek este után, amikor megint anyaghoz nyúlhat. Eközben egy korábban egészséges fiatalból szétesett személyiségszerkezetű ember lesz".

Baross Katalin, az Magadért alapítvány munkatársa, a Jász utcai drogambulancia szociális asszisztense elmondta (u.o.) "az érintett gyerekek - többségükben fiúk - közül összesen hárman tanulnak vagy dolgoznak, a többiek kibuktak a középiskolából vagy váltogatni kezdték a tanintézeteket, mert sehol sem tudtak helytállni. Megdöbbentő adat, hogy a kezeltek közül mindössze hárman nem loptak még otthonról - a többség vagyontárgyakat és pénzt tulajdonított el, hogy hozzájusson az anyaghoz. Több esetben előfordult, hogy a gyerek megtámadta és bántalmazta a szüleit, amikor nem akartak pénzt adni neki. (Miért bűnös az, aki nem árt senkinek? - kérdezte Konrád György a vasárnapi tüntetésen.) (...) A tanulási nehézségek és memóriazavarok súlyosabb esetekben annál is megmaradhatnak, aki már felhagyott a fűfogyasztással. Igazságügyi orvosszakértői vélemény, hogy a marihuána egyszeri kipróbálása is maradandó nyomot hagy a szervezetben".

Sineger Eleonóra addiktológus szerint nem igaz az az állítás (u.o.), hogy az alkohol jóval veszélyesebb, mint a marihuána, hiszen "az alkohol kis mennyiségben lehet pozitív hatású, a marihuána viszont nem. S mert a szesz legális drogként súlyos problémát jelent a magyar társadalomóan, valószínű, hogy a marihuána engedélyezése még nagyobb gondot okozna. A tiltásnak is van pszichológiai hatása, hiszen fontos, hogy a büntetőjog és az igazságszolgáltatás mit tart elítélendőnek, kerülendőnek, illetve mit enged meg. Sineger Eleonóra a Kendermag -tüntetés kapcsán elmondta: ha közismert személyiségek a marihuánafogyasztás mellett foglalnak állást, az a fiatalokat megerősíti abban a hitükben, hogy helyes a fű iránti vonzódásuk. Az úgynevezett kapudrogelmélet - amely szerint a marihuánafogyasztó óhatatlanul a kemény drogokkal is próbálkozni fog - statisztikai adatokkal nem igazolható, bár igaz, hogy sok heroinista kezdte a pályafutását cannabisfogyasztással. A cannabist szívók nagy százaléka megróbalkozik más pszichedelikus drogokkal is, például az LSD-vel. Az elgondolkodtató tudományos adatokat és a magyar társadalom pszichés állapotát figyelembe véve tehát elmondható: nagyon is kívánatos lenne, hogy a vita a kérdésről nyugodt körülmények között folytatódjék. A probléma megoldását aligha segítik elő az olyan, inkább ellenérzéseket, mint szimpátiát keltő tüntetések, mint amilyet a Kendermag Egyesület tartott vasárnap Budapesten. Ahogy a tiltakozók ügyét sem szolgálta egyes ellentüntetők agresszív, indulatos fellépése".