Változások a kultúrális tárca élén

Az oktatási államtitkári posztot kultúrális miniszterségre cserélő Hiller István a politikai harcoktól terhelt NKÖM élén kiegyensúlyozó, konszenzuskereső tevékenységet kíván folytatni. Az új minisztertől Medgyessy Péter azt várhatja, hogy tárcája a kormány kompromisszumos politizálását jelenítse meg, az MSZP viszont a párt egyik vezetőjétől markáns megjelenést vár.

HÍR: Május 19-ével Hiller István eddigi oktatási államtitkár váltja Görgey Gábort a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma élén. Hiller bemutatkozása alkalmával elmondta: a politikát távol akarja tartani a kultúra területétől, és meg akarja szüntetni a főváros és a vidék kultúrája közötti szakadékot. Az új tárcavezető szerint az oktatás és a kultúra nem különül el annyira egymástól, mint a két minisztérium épülete. Hiller István azzal a feltétellel vállalta el a posztot, ha a szabad demokrata irányítású Oktatási Minisztériumban továbbra is szocialista politikai államtitkár dolgozik. A miniszterjelöltet meghallgatásán az Országgyűlés Kulturális Bizottsága ellenszavazat nélkül támogatta. Hiller István május 12-én letette miniszteri esküjét.

ELEMZÉS: Az új miniszter ellentmondásos, folyamatos politikai harcokkal terhes tárcát örökölt az egy év után leköszönő Görgey Gábortól. Hiller, aki egyben az MSZP megújulásának programjáért felelős alelnök is, politikamentes tárcát ígért. 1990 óta sok elődje deklarálta ezt az igényt, ám többüknek nem sikerült valóra váltani elképzelését. A kultúra kormányzati irányítását folyamatos kultúrharc jellemezte. A rendszerváltás után a mindenkori ellenzék folyamatosan azzal vádolta a kormányt, hogy a hozzá közel állókat részesíti nagyobb támogatásban, és ezáltal klientúrát épít.

Kultúrkampf a rendszerváltás után

1990-től 1998-ig a kultúra és az oktatás egy tárca, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozott. Az Antall-kormány miniszterei az egyetemi, tudományos szférából érkeztek: Andrásfalvy Bertalan etnográfus, Mádl Ferenc jogászprofesszor volt, így a tárcát nem politikusok, hanem "tudós miniszterek" vezették. Hivatásukból következően a miniszterek nagyobb hangsúlyt fektettek az oktatáspolitikára.

Az első MSZP-SZDSZ koalícióban a két párt között az egyik ütközési pontot a művelődési tárca jelentette. Ennek az volt az oka, hogy a koalíciós kontroll szellemében a minisztérium vezetésében az SZDSZ-es tárcavezető mellett szocialista államtitkár kapott helyet. Ebben a négy évben a miniszterek az előző ciklussal szemben pártpolitikusok voltak (Fodor Gábor, Magyar Bálint). Fodor Gábor minisztersége idején a kulturális szféra konfliktusforrása volt a Műcsarnok igazgatójának leváltása, melynek kapcsán az ellenzék kultúrharcot emlegetett. Szintén botrány robbant ki akkor, amikor a miniszter három hónap "próbaidőt" adott a Nemzeti Színház igazgatójának. Fodor 1995 végén távozott a tárca éléről. A kormányban többen bírálták rossz konfliktuskezelése miatt. Utódja Magyar Bálint lett. Az új tárcavezető ideje alatt folytatódott a korábbi tendencia: a minisztérium elsősorban oktatási ügyekben jelent meg a közvélemény előtt. Magyar Bálint pártpolitikusként próbált szakpolitikus miniszterré válni. A kultúra területén sikerként könyvelhette el az új Nemzeti Színház alapkőletételét 1998. tavaszán, bár a Fidesz-kormányzás alatt a teátrum végül máshol épült meg. Magyar Bálintot tevékenysége nyomán inkább oktatási miniszterként lehet értékelni: ebben az időszakban fogadták el a Nemzeti Alaptantervet és a Sulinet-programot.

Az Orbán-kormány szervezeti reformot hajtott végre. Külön oktatási és kulturális tárcát hozott létre a "súlyos problémák felhalmozódására" hivatkozva. A kultusztárca neve Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma lett. A jobboldali kormány az elnevezéssel a múlt örökségének és a tradícióknak a fontosságát igyekezett hangsúlyozni. 1998 és 2002 között előbb egy tudós (Hámori József), majd egy olyan pártpolitikus (Rockenbauer Zoltán) állt a minisztérium élén, aki nem tartozott a Fidesz első vonalbeli vezetői közé. Az NKÖM mégis sok politikai konfliktusba keveredett. Emiatt többnyire az erős politikai államtitkárt, a Fidesz országos választmányának elnökét, Várhegyi Attilát bírálták, aki a politikailag érzékeny, konfliktusos ügyekben a kompromisszumra inkább hajló Hámori és Rockenbauer helyett tevékenykedett. A kultúra területe túlpolitizálttá vált. A tárca botrányainak sora az épülő Nemzeti Színház "elköltöztetésével" kezdődött, az új épület megtervezésére ugyanis pályázat nélkül nyerte el a megbízást Siklós Mária. További konfliktusokat okozott a filmtámogatások elosztásának módja. A kritikákat felerősítette a magas állami támogatásból, közel 2 milliárd forintból elkészülő Hídember, melyet kurzusfilmként aposztrofáltak. A Millenáris Parkhoz kapcsolódó korrupciós ügyek szintén negatív színben tüntették fel a minisztériumot.

A Medgyessy-kormányban a művészet világából érkező Görgey újabb minisztertípust jelenített meg a kultúra irányításában: a politikától addig tartózkodó értelmiségi került a bársonyszékbe. Ennek ellenére az NKÖM a korábbi ügyekhez kapcsolódóan rengeteg politikai kérdésben volt kénytelen vitát folytatni. A miniszter a Nemzeti Színház élére pályáztatás nélkül nevezte ki Huszti Pétert. Később a kritikák hatására mégis pályázatot írt ki. A tárcához kapcsolható legnagyobb botrány a Terror Háza Múzeum ügyében bontakozott ki. Pető Iván javaslatára az Országgyűlés 150 millió forinttal csökkentette a múzeum 2003-as költségvetését az előző esztendőhöz képest, amit Schmidt Mária főigazgató egyértelmű politikai támadásként értelmezett. Bár a megszorító javaslatot a kabinet tagjai nem szavazták meg, a kormánytag Görgeynek nem használt a botrány. Hasonló konfliktus bontakozott ki a Hamvas Intézet kapcsán, amikor Görgey Gábor megszüntette a Hankiss Ágnes-vezette intézményt. A sorozatos konfliktusok miatt már februárban valószínűsíthető volt, hogy Görgey Gábor csak egy évig lesz miniszter.

Oktatásügyből a kultúrába

Eddig egyetlen példa volt arra a kulturális tárca élén, hogy egy másik kormánytag lett a leköszönő miniszter utóda: 1993-ban Andrásfalvy Bertalan helyére Mádl Ferenc került. Hiller István mostani helyzete hasonló az akkorihoz. Az új tárcavezető szerint az oktatás és a kultúra nem gyökeresen eltérő szakpolitikai területek. Kérdés, hogy ennek ellenére okoz-e az új miniszternek problémát a váltás. Hiller István kultúrpolitikával eddig kevesebbet foglalkozott, 2002 előtt az MSZP oktatási kabinetjét vezette, majd oktatási miniszter-jelölt is volt. Emellett jelenleg is egyetemi oktató.

Gyorsan felívelő politikai pályafutás

Hiller István 2002 elején vált széles körben ismertté. A neve a kampányban az oktatási tárca lehetséges vezetőjeként merült fel, végül a koalíciós alku miatt államtitkár lett a Magyar Bálint-vezette tárcában. Ennek ellenére gyakrabban szerepelt, mint több kormánytag: aktívan kommunikált az iskola-felújítás, a határon túli diákok, az egyházak és a közoktatási törvény módosításának ügyében is. Egy év alatt mind az MSZP-ben, mind a kormányban előrelépett. Az OM politikai államtitkári székéből az NKÖM minisztere lett, eközben a 2003. márciusi MSZP-kongresszuson alelnökké választották. Legfontosabb feladata az új program megírása. A pártban rendkívül népszerűvé vált azzal, hogy 2002-ben a beígért miniszterség helyett elvállalta az államtitkárságot. A kormányban Kovács László mellett Hiller István az egyetlen, aki egyszerre miniszter és a kormányzópárt legfelsőbb vezetésének tagja.

Miért éppen Hiller?

Medgyessy Péter Hiller kinevezésével az MSZP vezető politikusát emelte be a kormányba. Az új miniszter az ellenzék körében is elfogadott konszenzus-orientáltsága miatt. Az Oktatási Minisztériumban a jobboldali támadások elsősorban Magyar Bálint felé irányultak, kultuszminiszterként azonban Hillernek már egyedül kell visszavernie az ellenzék kritikáit. Az NKÖM élén történt váltás célja lehet, hogy egy sokat szereplő, de főként negatív színben megjelenő kormányzati területet az új vezető sikeressé tegyen: tompítsa az ellentéteket, miközben mégis aktívan képes pozitív üzeneteket megfogalmazni. Ebből a szempontból párhuzam vonható Hiller István és Gyurcsány Ferenc, leendő Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter között: mindketten sikeres múltbeli tevékenység után lesznek egy ellentmondásosan megítélt tárca vezetői.

Szakmai-politikai kihívás

Az új tárcavezetőnek sajátos egyensúlyt kell teremtenie minisztersége alatt. Miközben nyilatkozataiban azt hangsúlyozza, hogy politikamentessé kívánja tenni a kultúrát, pártalelnökként az MSZP-ben is tovább tevékenykedik. A döntéseket szakmai alapon meghozó kulturális miniszterként és programadó pártpolitikusként megjelenni komoly kommunikációs kihívás Hiller István számára. Kovács László külügyminiszter-pártelnök hasonló helyzetben van a kormányváltás óta, ami sokszor a Külügyminisztérium ügyeinek átpolitizálását eredményezi.