A zöldtárca 13 éve

A környezetvédelmi tárca 1990 óta folyamatosan küzdött a bősi vízlépcső körül kialakult konfliktusokkal, valamint a körülötte kirobbant korrupciós botrányokkal. A Medgyessy-kabinetben Kóródi Mária inkább vízügyi miniszterként dolgozott, Persányi Miklós viszont elsősorban környezetvédelmi szakember. Egyelőre kérdéses, hogy az új tárcavezető mennyire lesz az SZDSZ, és mennyire a kormány minisztere.

HÍR: Május 19-én Mádl Ferenc kinevezte Persányi Miklóst, a Fővárosi Állat- és Növénykert eddigi igazgatóját környezetvédelmi- és vízügyi miniszterré. Medgyessy Péter az új miniszter bemutatása kapcsán kiemelte: az Állatkert-igazgató eddigi munkájában sikeres volt és reményei szerint új lendületet hoz a kabinet munkájába. Persányi elmondta, hogy az Állatkert vezetése gyermekkori álma volt, amiről azért mondott le, hogy megvalósíthassa felnőttkori álmát. Az új környezetvédelmi miniszter beiktatása után tagja lett a kormány gazdasági kabinetjének, így abban öt év után ismét szerepet kap a zöldtárca vezetője. Persányi elődjével, Kóródi Máriával Medgyessy Péter kormányfő és a minisztert a kormányba delegáló SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is elégedett volt.

ELEMZÉS: Persányi Miklós kinevezése kapcsán érdemes végigtekinteni a környezetvédelmi tárca eddigi főbb konfliktusait a rendszerváltozás, illetve a legutóbbi kormányváltás óta.

A környezetvédelem 1990-től 2002-ig

Az 1990-es kormányalakításkor a legnagyobb kormánypárt, az MDF delegált politikust (Keresztes K. Sándort) az akkor Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak (KTM) elnevezett tárca élére. Az első ciklusban a zöldtárca legkomolyabb konfliktusai a vízilépcső-építéshez kapcsolódtak. Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben kötött szerződést a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítéséről, az építkezés azonban csak a nyolcvanas években kezdődött. Az erőmű kérdése már a rendszerváltáskor is a fő vitakérdések közé tartozott. A környezetvédő mozgalmak a nagymarosi építkezés miatt a Dunakanyar tönkretételét kifogásolták, a vízmegosztás miatt pedig a határszakaszon lévő bősi beruházás kapcsán alakult ki államközi ellentét Magyarország és Csehszlovákia, majd Szlovákia között. A bősi beruházás körüli viták a szlovák állammal évekig húzódó perbe torkolltak. A hágai nemzetközi bíróság 1997-ben hozott ítélete szerint a feleknek kölcsönösen le kellett mondaniuk az egymással szemben támasztott kártérítési igényeikről, az erőmű megépült részeit pedig kölcsönösen kell működtetniük. Magyarországot a nagymarosi beruházás 1989-es leállításáért és az 1977-es szerződés felmondásáért, Szlovákiát pedig a Duna eltereléséért marasztalták el.

A folyó elterelése miatt a Szigetköz élővilága jelentősen károsult, amit Keresztes K. Sándor miniszter egy Dunakilitinél épülő duzzasztógát megépítésével kívánt orvosolni, amivel nagy ellenállást váltott ki a zöldszervezetekből. 1993. februárjában Gyurkó János váltotta Keresztest. Az új miniszter jobb kapcsolatokat ápolt a környezetvédőkkel, maga is a Duna Kör tagja volt. Kinevezése után letett a dunakiliti tározó megépítéséről. Gyurkó a szigetközi vízutánpótlást az ún. fenékküszöb megépítésével próbálta volna segíteni, ezzel viszont Antall József, illetve Boross Péter miniszterelnökök nem értettek egyet.

1994-ben a választásokon győztes MSZP egyik alelnöke, Baja Ferenc lett a KTM vezetője, így a szakember Gyurkó János után egy pártpolitikus került a bársonyszékbe. Baja szintén szembesült a vízlépcső problémájával. A zöldszervezetek mellett Szlovákiával is konfrontálódott a kormány. A szocialista miniszter Keresztes K. Sándorhoz hasonlóan ismét az új tározó megépítése mellett kardoskodott. A ciklus második felében a vízlépcsővel kapcsolatos problémák azonban már kevésbé kötődtek Baja Ferenchez, mellette Nemcsók János kinevezett kormánybiztos, valamint Horn Gyula kormányfő is sokat szerepelt Bős ügyében. A miniszter ellenben sikerként könyvelhette el a környezetvédelmi törvény elfogadását, amiért MDF-es elődei hiába küzdöttek. A jogszabályt az Országgyűlés 84 százaléka elfogadta, az ellenzéki képviselők csaknem fele is igennel szavazott a környezetvédelmi törvényre. A keretjogszabály megszületése elengedhetetlen volt annak a szférának a szabályozásához, amelyben talán a legnagyobb Magyarország lemaradása az Európai Unióhoz képest.

A szakmai ügyeken túl korrupciós botrányok is kötődnek Baja Ferenc nevéhez. Rossz színben tüntette fel a KTM-et, hogy a ciklus elején a tárcán belül állami forrásokat csoportosítottak át reklámcélokra , valamint, hogy az Állami Számvevőszék bírálta a több mint 12 milliárd forintosra duzzadt környezetvédelmi alap kezelését. Két komolyabb, a minisztériumon kívül eső ügy is elérte az időközben az MSZP választmányi elnökévé előlépő Baja Ferencet. Az ún. Nyírfa-ügy kapcsán kiderült, hogy 1994-95-ben a nemzetbiztonsági szakszolgálatok törvénytelen adatgyűjtést végeztek több országgyűlési képviselő (köztük Baja Ferenc) személyével összefüggésben, a magyar-ukrán-román határtérségben folyó illegális ügyek tisztázására. Az eset kapcsán Nikolits István akkori titkosszolgálati miniszter lecserélte az Információs Hivatal vezetőit, további következmények azonban nem voltak. A bírósági ítélet nem erősítette meg, hogy Baja Ferenc is a megfigyelt politikusok között lett volna. A környezetvédelmi miniszterrel szemben gyanú merült fel a zsurki vodkagyár támogatásával kapcsolatban is, később azonban ez az ügy szintén feledésbe merült.

Az 1998-as kormányalakításkor fordult elő először, hogy nem a legnagyobb kormánypárt adta a zöldtárca vezetőjét. Az ekkortól kizárólag a környezetvédelemmel foglalkozó tárca (KöM) vezetője Torgyán József jelöltje, Pepó Pál lett. A miniszter a tudományos szférából érkezett, a környezetvédő szervezetekkel nem volt kapcsolata. Pepó minisztersége idején az EU-csatlakozási felkészülés helyett a botrányok kerültek előtérbe. A tárca munkatársainak és erőforrásainak egy része már a ciklus elején átkerült a Torgyán József vezette agrártárcához. Pepó a tárca munkatársainak külföldi útjait személyes engedélyéhez kötötte, valamint szolgálati autója mellé egy luxusbuszt is rendelt. Szintén botrányt okozott, hogy a miniszter 1999-ben hűtlen kezelés miatt felmentette Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park vezetőjét. A vád később alaptalannak bizonyult, Pepónak az ügyről szóló parlamenti beszámolóját leszavazták. A rendkívül sokat támadott miniszter nehéz helyzetbe került, ám Torgyán József egészen 2000. júniusáig kiállt mellette, amikor azonban távoznia kellett. Utóda Ligetvári Ferenc lett, akit a környezetvédő szervezetek is támogattak. Ligetvári a Pepó-korszakot követően új lapot kívánt nyitni: főtanácsadói állást ajánlott Aradi Csabának, valamint elkezdte kivizsgáltatni az elődje idején keletkezett visszásságokat. 2000. novemberében azonban - feltehetőleg az előző időszak ügyeinek feltárása miatt - Ligetvárit is menesztették posztjáról, utódja Turi-Kovács Béla kisgazda képviselő lett, aki korábban az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke volt. 2001. elején Torgyán József kilépni kényszerült a kormányból, így a Fideszhez közeledő Turi-Kovács révén a zöldtárca is a vezető kormánypárt befolyása alá került. 1998-2002 között a Környezetvédelmi Minisztérium a sorozatos botrányok, illetve a gyakori minisztercserék miatt botrányminisztériummá vált.

Kóródi Mária minisztersége

2002-ben a szocialista-szabaddemokrata kormányban az SZDSZ kapta az ekkor már a vízügyekkel is kibővült tárcát (KvVM). A miniszter a párt ismert politikusa, Kóródi Mária lett. Nem sokkal hivatalba lépése után, 2002. augusztusában a dunai árvízzel kellett megbírkóznia az új kormánynak és vízügyi kérdésekben addig járatlan szakminiszterének, aki a válságkommunikációt vezette. Talán nem kis szerepe volt ebben annak, hogy az új miniszterek közül egyedül Kóródi Mária tartózkodott Magyarországon.

A minisztériumnak változtatnia kellett az előző kormány ideje alatt kialakult negatív imázsán. A tárca elsősorban a vízügyekkel kapcsolatban jelent meg, legfontosabb témái az árvízvédelem, a vízgazdálkodás és a tározók megépítésével kapcsolatos tervek voltak. A vízügyeket a kormány kiemelten is tárgyalta 2003. februárjában a szolnoki kormányülésen, amikor elfogadták a tárca stratégiai jelentőségű programját, a Vásárhelyi-tervet. A program új víztározók építését, az árterek biztonságosabbá tételét irányozza elő. A hétvées beruházás összköltsége 170 milliárd forint.

A miniszter mind a zöldszervezetekkel, mind az ellenzékkel konfliktusokba került. A Fidesz 2002. decemberében Kóródi Máriát nevezte a kormány "leggyengébb láncszemének". A tárca legnagyobb botránya 2003. márciusára tehető: kiderült, hogy egy SZDSZ-hez közel álló tanácsadó készítette el a KvVM átszervezéséről szóló tanulmányt 64 millió forintért. Kóródit lemondásra szólította fel az ellenzék.

2003. májusában az előre beharangozott kormányátalakítás alkalmával Medgyessy Péter leváltotta Kóródi Máriát a tárca éléről. A kormányfő, valamint Kuncze Gábor SZDSZ-elnök is elégedett volt Kóródi munkájával, így a váltás némiképp meglepőnek tűnt. Medgyessy Péter dinamikusabbá kívánta tenni a kabinetet, amit indoklása szerint jobban el tudott képzelni Persányi Miklóssal. Az SZDSZ-en belül olyan vélemények is vannak, miszerint Medgyessy Péter elhatározta Jánosi György, illetve Görgey Gábor leváltását, a két szocialista miniszter cseréje azonban együtt kellett hogy járjon egy SZDSZ-es tárcavezető leváltásával.

Az új miniszter

Persányi Miklóst elismert szakemberként tartják számon, elsősorban az Állatkertben végzett igazgatói munkája miatt. Persányi nem az SZDSZ politikusa, így a pártpolitikus Kóródi Mária után egy kívülről érkezett "civil" került a KvVM élére. Kompetenciája elsősorban a környezet- és természetvédelem, így a vízügyekkel hangsúlyosan foglalkozó tárcán belül a súlypont áttevődhet a zöld ügyekre, ami újdonság lehet Kóródi miniszteri tevékenysége után. Persányi Miklós első útja Kijevbe vezetett, ahol egyezményt írt alá a határokon átterjedő környezetszennyezések megelőzéséről. Az új miniszterről elismerően nyilatkozott az ellenzék környezetvédelmi szakértője, Illés Zoltán is, így Persányi várhatóan "türelmi időt" kap a Fidesztől.

A miniszter sikerként könyvelheti el, hogy a kormányfő akceptálta hivatalba lépésekor tett kérését, így Persányi Miklós bekerült a kormány gazdasági kabinetjébe. Ezzel az új miniszter befolyásoló ereje az EU-csatlakozást érintő környezetvédelmi, illetve jogharmonizációs kérdésekben jelentősen növekedhet. Persányi máris úgy nyilatkozott: elsőszámú feladatának az uniós felkészülést tekinti.

A miniszter és az SZDSZ

Az új miniszter kinevezésével gyengülhetnek delegáló pártja, az SZDSZ lehetőségei. Persányi ugyan a szabad demokraták holdudvarához tartozik, de nem tagja a pártnak. Ha a miniszter sikeressé válik tárcája élén, ám tevékenységének eredményét a közvélemény nem köti az SZDSZ-hez, az elsősorban a kormánynak használhat.. Persányi rossz szereplése azonban a kormány és a párt presztízsét egyaránt csökkentheti.