Megtámadták a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét

Megtámadták és megverték Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét. Szász Károly 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A Felügyelet elnöke a kórházban azt nyilatkozta, hogy a PSZÁF egyik határozatával függhet össze a támadás, amely alapján a felügyelet 11,5 millió forintos bírságot szabott ki a Pannonplast Rt. két új tulajdonosára, a Britton Kft.-re és a Pevdi Divat Kft.-re.

Megtámadták és megverték Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét. Szász Károly 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A Felügyelet elnöke a kórházban azt nyilatkozta, hogy a PSZÁF egyik határozatával függhet össze a támadás, amely alapján a felügyelet 11,5 millió forintos bírságot szabott ki a Pannonplast Rt. két új tulajdonosára, a Britton Kft.-re és a Pevdi Divat Kft.-re. A határozatban megállapították továbbá, hogy a Britton Kft. tulajdonosai közvetetten a korábban bejelentettnél nagyobb részesedést szereztek a Pannonplastban: a Pevdi, a Britton és az utóbbi érdekeltségébe tartozó Kartonpack Rt. a társaság részvényeinek több mint 33 százalékát vásárolta fel az év elején. A Népszabadság értesülései szerint a részvényvásárlásokban egy költségvetési pénzből gazdálkodó állami cég is érintett, amelynek nevét a PSZÁF nem hozta nyilvánosságra. Ez az állami társaság rendszeres és jelentős mértékű pénzügyi kapcsolatban állt a Britton külföldi tulajdonosaként bejegyezett céggel, és finanszírozta a Pannonplast részvényeinek megszerzését. A Magyar Nemzet azt sem zárja ki, hogy ez az állami cég áll a Pannonplast felvásárlása hátterében és ennek feltárásában játszott szerepe miatt verték meg a Felügyelet elnökét. Szász Károly szerint valakik információkat is gyűjtöttek róla. Medgyessy Péter utasította Lamperth Mónika belügyminisztert és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét, hogy a lehető legszigorúbb és legalaposabb vizsgálatot végezzék el az ügyben. Lamperth Mónika újságírói kérdésre elmondta: egyelőre nincs adat arról, hogy összefüggés lenne Szász Károly funkciója és az ellene intézett cselekmény között. A Parlamentben valamennyi párt elítélte a támadást. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője úgy vélekedett, hogy a Szász Károly elleni támadás politikai felelősségét a kormány nem tudja elhárítani magától. Mint mondta, a kormány nemcsak Polt Péter legfőbb ügyész, hanem Szász Károly ellen is hajtóvadászatot folytat. A kormánypártok visszautasították a vádakat, Kovács László külügyminiszter szerint a Fidesz hamis állításával akar politikai nyomást gyakorolni a rendőrségre. Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője felháborítónak tartja azt, ami Szász Károllyal történt, és undorítónak, ha valaki még ebből is politikai tőkét akar magának kovácsolni. Hangsúlyozta: az SZDSZ is egyetért azzal, hogy mindent el kell követni az eset kivizsgálása és a felelősök megbüntetése érdekében. Font Sándor az MDF frakciója nevében kívánt jobbulást a PSZÁF-elnöknek. Leszögezte, hogy az MDF is jobbnak tartaná, ha nem csinálnának az esetből politikai kérdést. A Fidesz reméli, hogy a Parlament már június 23-án dönt arról, hogy támogatják-e egy parlamenti bizottság felállítását annak kivizsgálására, hogy részt vett-e állami vállalat a Pannonplast részvények megvásárlásában. A bizottság nem foglalkozna Szász Károly, a PSZÁF elnökét ért támadással, sem az elnök és a Felügyelet tevékenységéről készült titkos jelentéssel. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint, ha a kormánypártok erre nemet mondanak, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a kormánynak takargatnivalója van ebben az ügyben. Az MSZP viszont azzal érvel, hogy a bizottsági tagoknak C-típusú átvilágításon kell átesniük, ezért június 23-án semmiképp sem születhet döntés. Göndör István, az MSZP frakcióvezető-helyettese politikai hisztériakeltésnek tartja a Fidesz javaslatát, de pártja nem zárkózik el egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításától.

Tanács István szerint ( A furkósbot kultúrája, Népszabadság, 2003. június 17.) "Szász Károly megveretése (...) már a sokadik abban a sorban, amelyben valakik úgy ítélik meg, hogy egy jogállamban a fizikai erőszak lehet az érdekek érvényesítésének legeredményesebb eszköze. Márpedig az eddigi hasonló esetekből bízvást levonható az a következtetés, hogy néhány államilag védett vezetőt, és magánhadsereg által védett bűnözőt leszámítva bárki kileshető, félholtra verhető. Megölhető is lenne, de nyilván nem az a cél, hanem a megalázás és a megfélemlítés. Annak érzékeltetése, hogy bizonyos esetekben a jogállamra, rendőrségre nem lehet számítani. Bárki egyedül maradhat ismeretlen verőemberekkel, nem bízhat meg a társadalmi rend és civilizáció semmiféle vívmányában. Legkevésbé a törvény visszatartó, elrettentő erejében abban, hogy a baseballütősöknek vagy a megbízójuknak van elég okuk tartani a lebukás kockázatától. A lebukás kockázata ugyanis elhanyagolhatóan kicsi. Nem lettek meg azok a férfiak, akik 1999-ben a lakása előtt vasrudakkal összeverték Wentzel Ágoston nagylaki vámparancsnokot, majd amikor saját felelősségére félgyógyultan távozott a kórházból, telefonon megfenyegették, hogy távozzék a vámhivatal éléről. Nem derült ki, ki verte össze a XVI. kerületi gazdasági alpolgármestert szintén 1999-ben. Ki gyújtotta föl Farkasházy Tivadar gépkocsiját, ki verte össze lapunk kritikusát, ki támadta meg a MIÉP egyik önkormányzati képviselőjét. Az a veszprémi bíró, akire egy elítélt bűnöző rágyújtatta a lakása ajtaját, azóta sem térhetett vissza a munkájához. A Fővárosi Közgyűlés akkori kereskedelmi bizottsága elnökének, Rusznák Imrének, akit 1997-ben vertek félholtra, a támadóit elfogták és elítélték de a felbújtó személyére nem derült fény. Rusznák két év múlva úgy értékelte a történteket, hogy a közszereplők, döntéshozók sérthetik olyan csoportok érdekeit, amelyek nem a politikai kultúra játékszabályai szerint akarják orvosolni sérelmeiket, de ő biztos abban, hogy legitim politikai párt nem alkalmaz ilyen eszközöket. Talán valóban nem hoznak ilyesmire elnökségi határozatot. De egy olyan politikai légkörben, amelyben egyre inkább megengedett minden eszköz, a gazdasági holdudvarok ügyeivel kapcsolatban pedig egyáltalán nem szokás finnyáskodni, nem csoda, ha a furkósbot kultúrája is felvirágzik".

Dési János szeritn ( A baseball ütő nem lehet érv, Népszava, 2003. június 17.) "a történtek politikai jelentőségét jelzi, hogy a miniszterelnök, a volt és a jelenlegi pénzügyminiszter meglátogatta a kórházban a lábadozó felügyeleti elnököt, s persze a parlament tegnapi ülésén is szóba került mindez. A Fidesz képviselője, a mérsékeltek közé tartozó Varga Mihály tett egy furcsa célzást: 'nem tehetünk úgy, mintha az elmúlt esztendőben a kormány nem tett volna meg mindent azért - néha túllépve a demokratikus jogállam keretein is -, hogy a PSZÁF elnökét elmozdítsa ebből a pozícióból.' Varga Mihály nem azt mondta, hogy a mostani kormányzat verette volna meg az elnököt, csak úgy fogalmazott, hogy aki akarja, akár félre is értheti a megjegyzést. És tudjuk, mindig akadnak olyanok, akik szeretik félreérteni a dolgokat, ha úgy érzik, abból politikai hasznuk származik. És az ellenzéknek bizony jól jön most az efféle félreértés. A Lisszabonban kialkudott kereszténydemokrata határozat amúgy is azt veti a korány szemére, hogy nem tiszteli az emberi jogokat, elküldi azokat, akik az előző ciklusban kerültek vezető pozícióba, rá néhány nappal rendőrök csapnak össze a Greenpeace tüntetőivel (Aha, az erőszak). Az is tény, hogy a kormányzat több tagja szeretett volna megszabadulni a még előző kormányzat alatt kinevezett Szász Károlytól, vitatva szakmait tevékenységét. Valakit szakmai, politikai tevékenységéért megveretni a legundorítóbb maffiamódszer - ezzel vádolni, még ha csak célzásokkal a politikai versenytársat szintén nem túl - hogy egy eufemizmussal éljünk - elegáns".

Dési szerint "az látszik, Szász Károly szerepe meglehetősen vitatott a felügyelet élén. Az is várható, a kormányzati ellenőrzési szervek közzétesznek rövidesen egy jelentést a felügyelet és elnöke működéséről, s a kiszivárogtatott hírek szerint ez sem csak dícséretekkel lesz tele. (...) Ámde éppen a sok politikai sandaság és célzás miatt elengedhetetlen, hogy a rendőrség és a titkosszolgálatok a lehető leghamarabb elfogják a tetteseket. És akkor megint lehet majd arról beszélni ami a lényeg, miként működik a felügyelet s annak elnöke".

A Figyelő szerkesztőségi cikke szerint ( Igazi szégyenfolt, Figyelő, 2003. június 19.) "igazi szégyenfolt a magyar közéletben Szász Károly megverettetése. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke a három évvel ezelőtti kinevezése óta vasszigorral igyekszik rendet tartani a pénzügyi intézmények körében, minek köszönhetően a piacon nagyobb fegyelem, a korábbinál áttekinthetőbb viszonyok alakultak ki. A megelőző időszakot jellemző laza felügyeleti működéshez szokott piaci szereplők persze nem fogadták kitörő lelkesedéssel a szigorúbb regulákat, a gyakoribb és a korábban megszokottnál szőrszálhasogatóbb ellenőrzéseket. Így a cégek és a Szász-féle új gárda között több ütésváltásra is sor került, ám ez eddig csupán jelképes volt, a problémákra tárgyalás útján kerestek megoldást. Hétfőn viszont valaki furkósbotok által üzente meg az Európa-szerte megbecsülésnek örvendő szakembernek, hogy nem tetszik neki, amit csinál. (...) Legyen szó ugyanis bármilyen természetű ügyről, megengedhetetlen, hogy az ország egyik vezető tisztségviselőjével ilyen aljas módszerrel bánjanak el. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy e helyzet kialakulásában milyen mértékig ludasak éppen az érintettek, közéletünk vezető személyiségei és politikusai. Hiszen hónapok óta feszült a viszony a koalíciós kormány bizonyos képviselői és a Fidesz-érában felállított összevont pénzügyi felügyelet vezetői között, s az indulatok szításában, a felügyelet tekintélyének csorbítása érdekében, de védelmében is többen ügyesen igyekeztek kihasználni a nyilvánosság erejét is. A rossz példa ragadós. Mint láthatjuk, a fent zajló bokszmeccsek lejjebb könnyen fordulhatnak valódi tettlegességbe".

Bencsik András szerint ( A baseballütő, Magyar Demokrata, 2003. június 19.) a baseballütőt "a országgyűlési választáson már használták. Egy MIÉP-es politikust ütlegeltek vele az utca jótékony sötétjében. Most hétfőn ismét lecsapott a bunkócska, a vörösök kedvelt harci fegyvere. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöke az áldozat. (...) a PSZÁF elnökének egyik súlyos bűne az volt, hogy nem járult hozzá az adóhivatalban adatmentésnek nevezett adatlopási hadművelethez, amikor a pénzügyminiszter gyakorlatilag minden magyar állampolgár és minden vállalkozás minden adatát másodpéldányban megszerezte, s arra használja, amire akarja. Például, amire az ilyen adatokat használni szokták: zsarolásra és fenyegetésre. Szász Károly döntésével hiába értett egyet az adatvédelmi biztos (ombudsman) is, a vörös terror kormánya vizsgálatot indított ellene, ami náluk a kikészítési szándék csalhatatlan jele. Újabb adalék, hogy a sértett éppen a támadás napján egy felügyeleti határozatot készült aláírni, amely vélhetően sértette egyes pénzügyi körök érzékenységét. És előkerültek a bunkók. Nem túlzás azt mondani, hogy bizonyos jelek arra utalnak, a vesztét érző baloldali maffia, az a pénzügyi oligarchia, amely nemtelen eszközökkel s költséget nem kímélve juttatta hatalomba a szocialistákat, ahogy érzi a vesztét, egyre agresszívebbé válik, s egyre terhesebbnek érzi a demokráciát. Most örül csak igazán az ember Orbán Viktorék jelzésének a keresztény internacionálé felé. Az utolsó pillanatban tették, még mielőtt a Lenin-fiúk elindultak volna".

Galló Béla politológus szerint ( Rubicon, Magyar Hírlap, 2003. június 19.) "egy magát polgárinak tituláló napilap tegnapi száma azt sejteti, hogy a tisztviselőt lényegében maga az állam verette meg. Szász úr ugyanis nemrég leleplezte volna, hogy a Pannonplast vegyipari cég felvásárlásában állítólag egy állami társaság is segédkezett, nevezetesen az Állami Autópálya-kezelő Rt., ám ez még semmi. Mert az említett orgánum azt is sejteti (pontosabban ezt, úgymond, már 'feltárta'), hogy a Pannonplastot felvásárló cégek informális hálójában fellelhető a nagyváradi vállalkozó, Mudura Sándor, Medgyessy Péter családi jó barátja is. Hoppá! kapcsol azonnal az efféle 'logikai' láncolatokra fogékony olvasó. Más szóval Szász urat, a magas állású állami tisztviselőt netán a lánc végpontján található miniszterelnök agyabugyáltatta volna el? Ha akad ebben az egyelőre még sötét ügyben valóban újdonság, akkor az alighanem ez a sejtetés. Bár tényleg példátlan, hogy tisztviselőt ért a fizikai atrocitás, de a sugallat, hogy e mögött, ha áttételesen is, de a kormányfő állna, vízválasztó az elmúlt több mint egy évtized eddigi történetében. Ez már nem csak amolyan szokásosan hordalékos, koszlott locsifecsi. Ez a Rubicon. Medgyessy Péter persze megteheti, hogy fittyet hány az ilyen színvonalú támadásokra. Legyinthet rá, mondván, nem bocsátkozik méltatlan magyarázkodásokba, defenzív jellegű szócsatákba az ellenfél jól kimódolt forgatókönyve szerint. De ha a magyarázkodásban nem, e legújabb botrány részletekbe menő tisztázásában szimbolikusan is érdekelt. Mert a fenti sejtetéssel nem csupán személyét érte ravaszkodó támadás, hanem a demokratikus intézményrendszer egészét is. Vagy ha így jobban tetszik, akkor a köztársaságot, illetve annak egyik legfontosabb elvét, a tisztségviselői megbízhatóságot. Ezzel pedig eljött a pillanat, amikor a kormányfő - visszamenőlegesen is! - új fejezetet nyithatna a korrupciós ügyek feltárásának történetében. Lehetősége nyílik, hogy megerősítse az e tekintetben már a rendszerváltás kezdete óta ingadozó közbizalmat. (...) Persze az új fejezetet Medgyessy már a ciklus elején megnyithatta volna, de akkor, a jogállamiság lassan őrlő malmaira hivatkozva, elszalasztotta a kegyelmi pillanatot. Most a Szász-ügy kapcsán erre a tabula rasára megint alkalma van. Megmutathatja, hogy a Magyar Köztársaságban, minden lisszaboni feljelentés ellenére, tényleg a jogállam malmai őrölnek. Lassan, de biztosan".

Nagy N. Péter szerint (Bemondás, Népszabadság, 2003. június 19.) "biztosan tudhatjuk, hogy Szász Károlynak hétfőn baja esett, autójával megállásra kényszerült, ütlegeket szenvedett el, kórházba került. Akik bántották, nem mondtak semmit. Ezt az áldozattól tudjuk. Az tény, hogy másnap az általa vezetett szervezet egy részvényfelvásárlási ügyet nem hagyott jóvá. Az pedig hírlik, hogy az elnök valamiféle gyalázkodó szöveget kapott volna, amelyben leváltására utaló mozzanatok is szerepeltek. E fragmentumokat még a műtőből kifelé haladván tájékoztatva a nyilvánosságot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetője összefűzte, egységes formába öntötte. Az vesse rá az első követ, aki ilyen zaklatott állapotban, amelybe a támadás taszíthatta feltétlenül különös gondot fordítana a támadhatatlan mérlegelésre. Hanem a következmények kegyetlenek. A nyilvánosságot az elnök mintegy kényszerpályára állította. Lapok és hírműsorok kaptak elháríthatatlan rímet, előre készet arra, hogy instrukciója szerint elemezzék a keddi felügyeleti döntést. Hol kimondva, hol nem, de a bottal verés potenciális felbujtói közé került így három cég, amely bevásárolta volna magát a Pannonplast nevű, egyébként eddig sem lírai, sem bűnügyi összefüggésbe nem sodródott részvénytársaságba, nyomukban a még hátsóbb termekben rámutattak egy nagybankra, arrébb egy nagy állami cégre, amelyek a pénzt adták volna, nem a veréshez, hanem részvényvásárláshoz, de ilyenkor ez már szinte mindegy is, hiszen végül eljuthatunk oda, hogy laptársunk újságírója Szász Károly betegágyánál felteheti a kérdést, hogy vajon a miniszterelnök, amikor látogatóban a kórházban járt, szóba hozta-e Mudura Sándor nevét. És laptársunk újságírójának kérdése nem maradt megválaszolatlan. (...) A Budakeszi úti néma husángos emberektől két nap alatt minden valóságos információ nélkül el lehet jutni a kormányfő 'romániai plázaépítő' barátjához, úgy, hogy közben látszólag mindenki csak teszi a dolgát... A helyzet lassan emlékeztet arra, amikor az olajbizottság nevezetes tanúja miniszterek sokaságát névvel, címmel és a képviselők harmadát általában korrupcióval vádolta, és mindenki lelkiismeretesen hitt neki, majd kénytelen volt ezt kissé megbánni. Ott sem tett mást a nyilvánosság, mint hogy befogadta, amit be kellett fogadnia. Nem állt igazán módjában védelmet nyújtani a kínosan laza bizonyítással megtámadottaknak. Most sem látszik más megoldás: ha a PSZÁF elnöke bemondja, hol kell keresni a tettest, hát keresni kell".

Kovács Zoltán szerint ( Bicikli a honlapon, Élet és Irodalom, 2003. június 20.) "az Állami Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke reggeli úszásra indul, de útközben valakik fondorlatos módonmegállítják és helyben lepofozzák. Még aznap kiderül, hogy a vezetése alatt álló hivatal egy ilyen-olyan érdekcsoportot hátrányosan érintő határozatot készül kiadni, a hivatalnok a verés és a hatérozat között egyenes oksági kapcsolatot sejt, erről egy nappal később határozott nyilatkozatot ad. Ezt még később az érintettek cáfolják. A rendőrség az esemény után bejelenti, hogy megtalálta a verésnél használt kerekpárt, ennek a képét haladéktalanul felteszik az internetre. Ezt kétóránként megismétlik egészen estig. Időközben egyre erősebbnek látszik a hír, mely szerint az egyik cég részvényeinek szabálytalan fölvásárlását állami cég finanszírozta, még nem tudni, melyik cég, de hamarosan cáfolat érkezik. Szörnyu ez az egész, főként, amikor az esetre még aznap délután teljes méltóságával rámozdul a magyar parlament. Akik eddig a lisszaboni határozatról ordibáltak, azok most arról ordibálnak, hogy ki tehet a főhivatalnok megveretéséről. Az ellenzék a kormányt hiháztatja, a kormányerő hárít. (...) A megvert főtisztviselő esetében (...) nincs egy tiszta hang, csak összevissza beszéd. Minden rokonszenv és döbbenet ellenére szokatlan, hogy egy főtisztviselő a megveretése kapcsán már az ágyon arról kezd beszélni, hogy ellene titkos adatgyűjtés folyt, az eredmény 'hemzseg a hazugságtól' - jut eszembe, és nem akarok cinikus lenni, de újabban minden titkos adatgyűjtés hazugságuktól hemzsegő eredményt hoz, vagyis már titkosan sem megy. Van abban valami szörnyűség, hogy ez a tehetséges nép alapjában véve két műveletet végez folyamatosan, állandóan számolja magát (ez mindig téves eredményt hoz), valamint éjjel-nappal titkosan figyel, de csak valótlan adatokat talál. A rendőség huszonnégy órával a verés után bejelenti, hogy azt a titkos jelentést mint bűnjelet, amiről a tisztviselő beszélt, 'még nem sikerült megszerezni'. Az ember ilyenkor nem gondol nagy dolgokra, de az rögvest az eszébe ötlik (...), hogy az anyagot tán el kellett volna kérni a megvertől. A veretéssel összefüggésbe hozott cégek cáfolták, pontosabban vitatták, hogy ellenük a hivatal marasztaló határozatot hozott volna, bár ez később úgy módosult, hogy éppen a kiadni szándékozott határozat mitt, ha szabad úgy fogalmazni, preventív verést kapott a tisztviselő. Nem tudom, hogy kik dolgoznak a magyar értékpapírpiacon, de ha igaz az összefüggés, akkor ezek a cégek mindeddig erősen fölül voltak értékelve, hiszen aligha hihető, hogy egy hónapokig készülő határorat a felügyelet, vezetőjének ijedtségére hivatkozva, vonna vissza. Ebből rendőrségileg föltétlen figyelemreméltó, hogy végeredményben volt-e ilyen határozat, ami nyomozást ugyancsak nem igényel, telefonálassal az információ kideríthető".

Torkos Matild szerint (Hétköznapi terrorizmus, Magyar Nemzet, 2003. június 20.) "amikor nem találták meg Fenyő János gyilkosát, és a nyomozás iratait ad acta tették, mindenkinek el kellett gondolkodnia azon, hogy milyen hivatást mer vállalni, hogy a maga és családja életét ne tegye ki veszélynek. Fenyő Jánosnak sajtóbirodalma volt, ő adta ki egyebek mellett az országos terjesztésű Népszavát. A sajtóban vállalkozóként részt venni nem biztonságos. Amikor tavaly jtilius 4-én a Népszabadság fotósának vérző arcát mutatták a televíziós csatornák, kiderült: a sajtó munkatársainak a tömegoszlató rendőröktől is tartaniuk kell. Amikor egy veszprémi bíró lakását megkísérelték felgyújtani, majd nem sokkal később a veszprémi börtön parancsnokának lakásába Molotov-koktélt dobtak, már nem lehetett kétségünk afelől, hogy az igazságszolgáltatás is 'veszélyes üzem'. Amikor ártatlan 'civil' áldozatokat is szedő robbantás történt az Aranykéz utcában, és rendőrségünk tehetetlenül tárta szét a karját, amikor a tettesek nevét kértük rajtuk számon, nyilvánvalóvá vált az utcán sétálva sem vagyunk biztonságban. Mert ahol 'eredeti' tőkefelhalmozás van, ott 'eredeti' a bűnüldözés is, 'eredeti' az igazságszolgáltatás is, sőt 'eredeti' a sajtó működése is".

Torkos szerint "érdekes kép volt, ahogy csípőre tett kézzel állt Medgyessy Péter Szász Károly kórházi ágyánál. A mozdulatban benne volt a tanácstalanság: 'Mit kezdjek én most ezzel a helyzettel?' Végül is, a kommunikáció szintjén a kormányfő jól kezeli a helyzetet. Mindenre kiterjedő vizsgálatokat rendelt el, amelyekben - ahogy az egy volt szigorúan titkos állományú tiszthez illik - kulcsszerepet szánt a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a brutális megveretés hátterének tisztázásában. Nincs könnyű helyzetben a kormányfő. A PSZÁF elnöke ugyanis a műtét után - talán a gyógyszerek rá is olyan hatással vannak, mint Tocsik Mártára - titkosszolgálati eszközökkel készült húszoldalas dokumentumról kezdett beszélni. Szerinte e dokumentum azt bizonyítja, hogy valakik az ő elmozdítására, lejáratására készítettek átfogó tervet. A húszoldalas jelentésben 'eredeti' módon egy országos napilap munkatársának neve is szerepel, mint aki szintén rendelkezik Szász Károly lejáratására alkalmas dokumentumokkal. Ettől még nem fagyna meg a vér Szász Károly ereiben. De az elnök azt állítja, hogy egy másik szigorúan titkos dokumentum, mégpedig a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentésének jó néhány eleme visszaköszön, ebben az ismeretlen eredetű, lejáratását célzó jelentésben. Tegnap újabb botrányos adatgyűjtésre derült fényt. Polt Péter legfőbb ügyész Szász megveretésének hírére előhúzta a fiókjából azt a tavasszal megkapott jelentést, amely állítólag szintén titkosszolgálati módszereket idéző módon készült, és a főügyészről gyűjtött adatokat tartalmazza, közéleti szerepvállalásával összefüggésben'. Na, pontosan itt tartottam tegnap a vezércikk írásában, amikor - a távirati iroda útján - megszólalt Medgyessy Péter. Nem kellett volna. A kormányfő mintha a Lisszabon-Felcsút közötti tengely mentén szervezett összeesküvéstől tartana. Azt mondta: 'Valamifajta folyamatot látok, amely folyamat elkezdődik ott, hogy a volt miniszterelnök tesz egy panaszt egy nemzetközi fórumon a Magyar Köztársasággal kapcsolatosan.' Ezután következett 'egy esemény, ami arra utal, hogy itt nincs kellőképpen rend, hiszen egy olyan állami tisztviselőt bántalmaztak, aki végzi normálisan a dolgát' - utalt a kormányfő Szász megverésére, majd így folytatta: 'Hirtelenjében a legfőb ügyész talál egy olyan iratot', amelyről úgy véli, hogy 'akadályozza a munkáját, illetve igaztalan megállapításokat tartalmaz'. Medgyessy még egyszer megígérte, hogy 'gondosan' megvizsgáltatja ezeket az ügyeket az illetékes szervekkel, a Nemzetbiztonsági Hivatallal".

Torkos szerint feltűnő, hogy "ha a szocialisták kerülnek hatalomra, akkor mindig elszabadul a pokol. Fenyő üzletfelei lepattannak az igazságszolgáltatásról, sortűzzel vesznek elégtételt. A nemzeti vagyon kiárusításához olajüzletekből szereztek kétes módon pénzforrást, majd bűnös ügyleteik során támadt vitájukkal - érthető módon - messze elkerülték a bíróságokat. Inkább elintézték egymás között a jogvitát - robbantgatásokkal. Most végkiárusításra készül a kormány. Ezért gyorsan koncentrálni kell a pénzforrásokat, tisztára kell mosni az off-shore cégek számláin nyugvó kétes eredetű milliárdokat. Az ország jobbik felét a kótyavetye előkészítésről szóló hírek is zavarják, nem valószínű, hogy a fél ország fedezékben szeretné leélni még azt a három évet, amíg eladogatják rosszabb esetben elosztják a barátok egymás között - a megmaradt nemzeti vagyont. A pénzügyi felügyelet és az ügyészség - a jegybank mellett - ezért fontos bástyája a hazai demokráciának. El a kezekkel az ügyészségtől, el a kezekkel a pénzügyi felügyelettől!