Medgyessy Péter felavatta a szekszárdi Szent László hidat (2. rész)

Hivatalosan is átadták a forgalomnak a szekszárdi Duna-hidat, amelynek építése huszonkét hónappal ezelőtt még az Orbán-kormány idején kezdődött. A Szent László híd az útszakaszokkal együtt összesen huszonhárommilliárd forintba került. A hidat közösen avatta fel Medgyessy Péter miniszterelnök és Csillag István gazdasági miniszter.

Hivatalosan is átadták a forgalomnak a szekszárdi Duna-hidat, amelynek építése huszonkét hónappal ezelőtt még az Orbán-kormány idején kezdődött. A Szent László híd az útszakaszokkal együtt összesen huszonhárommilliárd forintba került. A hidat közösen avatta fel Medgyessy Péter miniszterelnök és Csillag István gazdasági miniszter. Medgyessy Péter ünnepi beszédében kijelentette: egy nyugodt országban nincs jelentősége annak, hogy melyik kormány ad át egy hidat, csak annak van, hogy a híd elkészült. Kifejtette: Magyarországon a gazdasági növekedés tartós és folyamatos, emelkedtek a bérek, minden korábbinál alacsonyabb az infláció. A legfőbb közös célnak a modern, európai Magyar Köztársaság megteremtését jelölte meg, ahol mindenkinek jó élni. A kormányfő bejelentette, hogy ennek érdekében teljessé teszik az Európa-terv hitelprogramját, s négylépcsős hitelt vezetnek be a kis- és középvállalkozások megerősítésére. Beszédében esélyteremtő államnak nevezte a jelenlegi szociáldemokraták által vezetett Magyarországot a miniszterelnök. Mint mondta, az esélyteremtés politikájának középpontjában a gyermekek állnak, ezért a februárban bejelentett Európa-terv új gyermekprogrammal egészül ki. Ennek keretében augusztusban kéthavi családi pótlék segíti a gyermekek iskolakezdését, a rászoruló gyermekek pedig ingyen kapnak ebédet az óvodákban. A sikeres nyelvvizsgát tevő középiskolások vizsgadíját visszafizetik és minden 18 év alatti diák számára ingyenes beteg- és balesetbiztosítást köt a kormány. A hídavatáskor meghirdetett programokra reagálva Varga Mihály, a Fidesz frakcióvezető-helyettese úgy fogalmazott: Medgyessy Péter nem mer szembenézni a magyar gazdaság valós problémáival, a csökkenő ütemű gazdasági növekedéssel, a növekvő munkanélküliséggel. A volt pénzügyminiszter szerint a kormányfő 'fáradt, elcsigázott ember benyomását keltette, aki újabb programokat hirdet meg, de tisztában van az eddigiek kudarcával'. Később Medgyessy Péter korrigálta a szekszárdi Duna-híd avatásán elmondott, az óvódások ingyenes ebédjével kapcsolatos bejelentését. Medgyessy Péter az avatón azt mondta: szükség van arra, hogy 'minden család óvodás korú gyermeke térítésmentesen kapjon ebédet az óvodában'. A kormányfő a szövegben szereplő 'minden gyermek' kitételt 'minden rászoruló gyermek' megfogalmazásra pontosította. Becslései szerint az óvodások mintegy 30 százalékát érinti ez a szociális intézkedés. A miniszterelnök nyelvbotlással magyarázta az elhangzott mondatát.

Mészáros Tamás szerint (Az igazi mérce, 168 Óra, 2003. július 10.) a "politikai álmoskönyvek szerint hídavatás alkalmából újabb kormányfői ígéreteket tenni hálás retorikai lehetőség. Hiszen a híd, túl az adott építészeti alkotás materiális valóságán, egyszersmind fogalmi alapszimbóluma is a különböző beállítottságú, gondolkodású emberek párbeszédének és együttműködésének. Aki hidat avat, partokat köt össze. Igaza volt hát Medgyessy Péternek, hogy a szekszárdi Duna-híd kínálkozó ünnepi átadását használta fel országos figyelmet érdemlő állásfoglalások és bejelentések megfogalmazására. Igaza volt akkor is, amikor jelképi jelentőséget tulajdonított egy fontos ténynek. Mármint hogy ezt az átkelőt az előző kormány kezdte építeni, és most, a szocialista-liberális kurzus idején fejezték be. A miniszterelnök helyesen mondta beszédében: 'Egy nyugodt országban nincs jelentősége annak, hogy melyik kormány ad át egy hidat. Csak annak van, hogy a híd elkészült.' Medgyessy nyilvános szerepléseiben rendre visszatér a társadalmi nyugalom, a biztonság és a konszenzus szükségességének erős hangsúlyozása, mert a kormányfő jól tudja: személyes népszerűségében eddig csakugyan nagymértékben közrejátszott az a kommunikációs fölény, amelyet ellenfeleivel szemben a nyugalom megteremtőjeként szerzett".

Mészáros szerint "a szekszárdi beszéd egyébként jó ideje esedékes volt. (...) A kormányfőnek már hetekkel ezelőtt reagálnia kellett volna a gazdasági-pénzügyi események következtében elharapódzó aggodalmakra, valamint személyesen kellett volna indokolnia a kórháztörvény kemény parlamenti keresztülvitelét. A politikai közhangulat ezt mindenképp szükségessé tette. És a miniszterelnök végtére úgy gondolhatta: ha már nem térhet ki az íratlan kötelezettség alól, akkor legalább összeköti azt némi közérzetjavító intézkedések felkonferálásával. Ha az ellenzék makacsul Medgyessy-csomagként aposztrofálja a minisztériumok költségvetésének legutóbbi, mintegy 80 milliárdos takarékossági megfaragását, akkor ő méltó válaszként csakugyan hoz most magával Szekszárdra egy jóléti csomagot. Az elképzelés kommunikációs szempontból átgondolt és ígéretes volt. Be is válhatott volna. Feltéve, hogy magát a beszédet is átgondolják (...). Ám a szónok és munkatársai feltehetően úgy vélték, az újabb kedvezmények és juttatások bejelentése annál hatásosabb lesz, mennél jobban igyekeznek bagatellizálni a gazdasági gondokat, kincstárian optimista, felhőtlen képet festve a hallgatóság elé. Medgyessy tehát (...) feltett néhány, a szó átvitt értelmében is szónoki kérdést: 'Kinek az érdekeit szolgálja az, ha oktalanul bárki vészharangot kongat a magyar gazdaság felett?' Aztán: 'Kinek az érdeke bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelteni, hol az erős, hol meg a gyenge forint miatt ágálni?' Majd ránk bízva a választ, így folytatta: 'Hölgyeim és uraim, nézzük a tényeket. A gazdasági növekedés tartós és folyamatos. Emelkedtek a bérek, és minden korábbinál alacsonyabb az infláció. Megteremtjük a feltételeit annak, hogy a fejlett európai országok között, anyagi biztonságban, európai életminőségben élhessünk.' Nem kell talán hosszan bizonygatni, hogy az utóbbi hónapok fényében a dolog ennyire azért mégsem egyszerű. A közvélemény ennél a kommüniké-stílusnál jóval árnyaltabb helyzetelemzést és programot remélt a kormányfőtől. (...) A kormányfő túlzott aggálytalansága, a problémákat eleve elsimító igyekezete azonban könnyen kérdésessé teheti szavahihetőségét azt illetően is, amit egyébként valóban pozitívumként könyvelhetnénk el".

Mészáros szerint "a nem kellő megfontoltsággal és bátorsággal fogalmazott szekszárdi beszéd szolgált még egy több mint kínos gikszerrel is. Medgyessy Péter 'új gyermekprogramja' részeként egyebek között minden óvodásnak térítésmentes ebédet ígért. Igaz, a kormányszóvivő nem sokkal később sietett helyesbíteni, mondván: az ebédet csak a rászorulók kapják, a miniszterelnök nyelve sajnálatosan megbotlott, amikor minden családra vonatkoztatta a juttatást. Mielőtt elmerengenénk azon (...), hogy ilyenkor mi a teendő - jobb-e beismerni a kormányfői tévedést, vagy inkább vállalni kell a bejelentést úgy, ahogyan elhangzott -, fel kell hívni a netán tovább bontakozó vita résztvevőinek figyelmét egy nem elhanyagolható körülményre. A Népszava július 5-ei, azaz szombati számában közli a pénteken Szekszárdon elhangzott beszédet. És abban - amit nyilván a Miniszterelnöki Hivatal küldött meg a lapnak még pénteken - ez áll: '...szükség van arra, hogy minden család óvodáskorú gyermeke térítésmentesen kapjon ebédet az óvodában.' Medgyessy tehát nem bakizott, hiszen pontosan ezt a szöveget olvasta fel. A szóvivői nyilatkozat utólag ugyan kijavította őt, de a Népszavát már elfelejtették értesíteni a szövegváltozásról. Mi történt hát valójában? Miután az ominózus bejelentés elhangzott, az apparátusban valaki, ha megkésve is, de ráeszmélt: a kormányfői ígéret túl sokba kerül, kivált, hogy ezzel az anyagi vonzattal előre nem is számoltak. A meggondolatlan kötelezettségvállalást tehát inkább nyelvbotlásnak minősítették. Az eset nem igényel kommentárt. Eleve rávilágít arra, hogy a kormányzati kommunikáció és a döntés-előkészítés között nincs kellő kapcsolat; és akkor a beszédírók kontrolljáról még szó sem esett".

Mészáros úgy véli "ami pedig az ígéretek tartalmát illeti, hát olykor azt sem ártana körültekintőbben kijelölni. 'A jövőben soron kívül intéznek minden ügyet, amelyeknek gyermekek az érintettjei' - így szól a közigazgatásra kirótt gyermekbarát reform; a középületek pedig arra köteleztetnek, hogy használhatóak legyenek 'a gyermekes családok részére is'. Mert képtelenség, hogy egy gyermek 'másodrendűnek' érezze magát - mondja a kormányfő -, 'hogy ne tudja használni egy színház vagy múzeum mosdóját, ne tudja felkapcsolni a villanyt'. Nos, halkan jegyezzük meg: a gyermekeket érintő ügyeket nem soron kívül, legfeljebb talán külön irodákban kellene intézni. A soronkívüliség ugyanis ilyen alapon sok mindenkit megillethetne, például az időseket és a betegeket, meg a legkülönfélébb sürgősségi eseteket. És különben is: végül majd mindenki találhat jogcímet a soronkívüliségre, amely így természetesen elveszti értelmét. A középületekben pedig nem az a legégetőbb probléma, hogy a gyerekek nem érik fel a villanykapcsolót - a szüleik majd segítenek ebben -, hanem például az, hogy a fogyatékkal élők jobbára be sem képesek jutni. Egyszóval, ha vállalkozói hiteleket, vizsgadíj-támogatásokat és más valódi kedvezményeket ígér a kormányfő, akkor annál inkább tartózkodnia kellene a mondvacsinált, csak 'feldúsításnak' szánt elemektől. Ezek ugyanis az egész program komolyságát, hitelét veszélyeztethetik".

A Figyelő szerkesztőségi cikke szerint (Nincs ingyenebéd, Figyelő, 2003. július 10.) "nincs ingyen ebéd az (üzleti) életben. Tudja ezt mindenki, aki piacgazdaságban érdekek és ellenérdekek hatása közepette kísérli meg elérni célját. A bevett angolszász mondás a szó szoros és átvitt értelmében is igaz: a számlát végső soron valakinek állnia kell. Nincs ez másként az óvodásoknak járó ingyenebéddel sem. Éppen ezért általános meglepetést keltett, amikor Medgyessy Péter kormányfő a múlt heti szekszárdi hídavatón minden óvodásnak fizetség nélküli ételt ígért. E kijelentést később kormányzati illetékesek pontosították, mondván: csak a rászorulók gyermekeinek jár az ingyenes étkezés. A nyelvbotlás (?) után nyilván a kormány is ráébredt, hogy nincs ésszerű magyarázat arra, miért is vállalja át az állam a jobb módú szülők költségét. (...) Miközben egyre élesebben csapnak össze érvek és ellenérvek abban az új keletű vitában, hogy van-e Magyarországon gazdasági válság, a kormány szociálpolitikai látszatintézkedésekkel próbálja elodázni a szükséges reformokat. Talán észre sem veszi, hogy ezzel besétál az ellenzéki Fidesz-MPSZ által kijelölt (zsák)utcába, hiszen egy megbillent egyensúlyú gazdaságban végeláthatatlan licitbe bocsátkozik a szociálpolitikai lépések mértékéről. Mintha a politikai elit nem tudná, hogy elmúltak azok az idők, amikor mindenkinek 'ingyenebédet' osztottak. amikor fizetés nélkül (is) 'járt'' több-kevesebb fogyasztás. Ma már nem ez a helyzet: előbb vagy utóbb mindenkinek benyújtják a számlát. A versenyképesség hazai csökkenése éppen annak tudható be, hogy az Orbán- és a Medgyessy-kormány strucc módjára homokba dugta a fejét, és népszerűség-hajhászó intézkedései közepette nem akarta észrevenni, hogy a gazdaság a fenntarthatatlan fejlődés pályájára sodródott. A termelékenység növekedésénél gyorsabb ütemű jövedelemkiáramlás Európában példátlan módon felduzzasztotta az államháztartás hiányát, miközben a vállalatokat - a megnövekedett bérköltségek miatt - profitcsapdába kényszeríttette. A 2001 és 2003 között tartó 'hosszú választási kampányban' (...) az állami újraelosztás mértéke ismét megnőtt. Ráadásul: ellentétben az egyes uniós országokban megszaladt kiadásokkal; itt nem a hosszú távon megtérülő nagy elosztó rendszerek reformját finanszírozták, hanem a rövid távú fogyasztást. Az állami beavatkozás túlburjánzása a legfőbb oka a magyar gazdaságot sújtó bizalmi válságnak. A tőke távolmaradásában persze más szempontok is közrejátszanak. A csaknem két évig viszonylag erős nemzeti valuta a tavaly óta kormányzó szocialista-szabad demokrata koalíció szemében végig szálka volt, emiatt állóháborúba bocsátkozott az infláció - következésképpen az árfolyam-stabilitás - felett őrködő jegybankkal".

A Figyelő szerkesztőségi cikke szerint "a tőke becsalogatásához piacpárti reformok egész sorára lenne szükség. Ezek középpontjában az élőmunka-terhek csökkentésének kellene állnia, hiszen Magyarországon a bérterhek elképesztően magasak: a munkaadó által kifizetett 100 forintból csupán 33-at kap kézhez a munkavállaló. Emellett radikálisan le kellene faragni a nemzetközi összehasonlításban is rendkívül kevéssé hatékonyan működő államgépezet kiadásait. Piaci kiszorító hatásuk miatt az állami milliárdok a fejlődés gátjává válnak. (...) Végül pedig világos prioritások mentén felépített hosszú távú stratégiát kellene kidolgozni a versenyképesség növelése érdekében. Medgyessy Péter legutóbbi nyilatkozatai ugyan megpendítették az infrastruktúra-fejlesztést, valamint a kutatás-fejlesztést mint a két legfontosabb irányt, ám az írásos dokumentumok egyelőre a 'mindenkinek adjunk egy kicsit' elve mentén fogalmazódnak meg. Az unióban ez kevés lesz, komparatív előnyeink felismerése és kihasználása az integráció egyik fontos kihívása. Az érdemi gazdasági reformok politikai előfeltétele persze az is, hogy a parlamenti ellenzék bírálata gazdasági ügyekben a mainál hitelesebb legyen. Jelenleg ugyanis a Fidesz-MPSZ egyrészt nagyobb, szociálpolitikai jellegű közkiadásokat követel, másrészt az egyensúlyi, versenyképességi problémák megszüntetését sürgeti. Ez így egyszerre nyilvánvalóan lehetetlen".

Seszták Ágnes szerint (Csilicsala bácsi a szekszárdi hídon, Magyar Demokrata, 2003. július 10.) "esélyteremtésileg Medgyessy megígérte: elintézi, hogy az összes múzeumban, színházban szereljék alacsonyra a villanykapcsolót és a mosdókat, mert felháborító, hogy a gyermekek nem érik el. (Naponta odajárnak kezet mosni.) Esélyesen beígérte minden gyermeknek az ingyenes óvodai ebédet. Hogy ez mekkora szívás a Pénzügyminisztériumnak, azt jelzi, hogy már másnap helyesbítették. 'Sajnálatos nyelvbotlás' volt, csak a rászorulók kapják ingyen az ebédet (Az óvodai csoportnak zöménél 3-4 gyerek.). A határtalan fantáziát igazolandó ígéret arról, hogy a hivatalokban pelenkázókat és gyermekmegőrzőket állítanak fel. Fogadást ajánlok, hogy ebből nem lesz semmi. Először is, majd mindenki tud mozgósítani egy nagymamát az ügyintézésig vagy keríteni egy gyerekes szomszédot viszonossági alapon. A másik, ha muszáj gyermekkel a hivatalba menni, pontosan elég lenne, ha kényelmes és elegendő szék vár az ügyfelekre. Harmadszor, ha igazán gyermekbarát a miniszterelnök, akkor nem pelenkázóról vizionálna, hanem rámpákkal rakatná tele az aluljárókat, hogy ne kelljen az anyáknak az ölükben lecipelni a gyerekkocsit, benne a gyermekkel. A legszebb mutatvány a jövő évi balatoni gyermeknyaraltatás lesz, nyelvtanulással egybekötve. Hogy két hét alatt igenis meg lehet tanulni angolul, azt majd az erre kijelölt közvélemény-kutató intézetek fogják bebizonyítani. De még nincs vége a varázslatoknak, lesz ingyen baleset- és betegbiztosítás szintén gyermekeknek és visszatérített sikeres nyelvvizsgadíj, megint csak nekik. Ennyi elég is az atyáskodó próféta téveszméjének tanulmányozására, de ne siessük el a végkövetkeztetést. Medgyessy kormányfő küldetéses. Amikor Lévai Katalinnal beszél, akkor mindent megígér a cigányoknak meg a kerekes székben közlekedőknek, amikor Gyurcsány Ferenccel fut össze, akkor atyai kényszert érez a gyermekek boldoggá tételére. Medgyessy úgy gondolja, minden ígéret egy választási tikett. A kismamák, ha kifizetik számukra az elmaradt pótlékjukat, hoznak ötszázezer szavazatot. A szocializmusban a 'nekünk minden ingyen jár' szlogenjén szocializálódott szülő a sok ingyen hallatán szalad az MSZP-re szavazni. (...) Hogy miért nem hiteles beszédének egyetlen ígérete sem? Mert a kormány feje zsonglőrködött a hídon, mintha bármelyik magyar gyermek jóléte komolyan érdekelné. Mellesleg még igaz is lehetne, de fájón nem igaz; az érzékeny szociáldemokratáktól hemzsegő kormány ugyanis tökéletesen süketnek bizonyul a katasztrofális népességfogyásra. A Medgyessy által megfestett gyerekparadicsomból csak a gyerekek hiányoznak. (Jelenleg száz terhességből ötvennyolcat megszakítanak.) Azért ígérget Medgyessy olyan könnyedén, mert ha így haladunk, néhány év múltán óvodás sem lesznek, nemhogy abban ingyen ebédelők".

Tihanyi Örs úgy gondolja (Medgyessy és az ígéretbombák, Magyar Nemzet, 2003. július 11.), hogy Medgyessy Péter abban hibázott, hogy "a szekszárdi hídavatón meglehetősen átgondolatlanul ingyenes étkeztetést ígért minden óvodáskorú gyermek számára. Hiába korrigálta másnap az ominózus bejelentést a balatonszárszói találkozón, kijelentve, hogy az ingyenebéd csak a rászoruló gyermekeknek jár, ezzel már csak enyhíteni tudta a baklövését. A szocialista kormányzás történetében nem ez volt az első ilyen baki. Emlékezzünk csak Horn Gyulára, aki annak idején a Mahart helyett a Malév járataira ígért ingyenes utazást a hatvanöt év fölöttiek számára. Ha arra gondolunk, hogy a közgazdasági szakismereteket a rosztovi főiskolán elsajátító Horn nem volt képes utólag elismerni a közvélemény előtt, hogy hülyeségeket beszélt, akár meg is dicsérhetnénk Medgyessy Pétert. Konstatálhatnánk, hogy benne legalább kifejlődött a gerinc nevű testrész, és - ha némi késéssel is, de - kijavította magát a fegyelmezetten pislogó Heti Hetes-sztárok és az Orbán-fóbiában szenvedő politológusok gyűrűjében üldögélve. Csakhogy a baj nem itt van. (...) Az igazi probléma sajnos azon ígéretekben rejlik, amiket viszont nem javított ki. Itt van például az a vonzónak tűnő bejelentés, hogy minden tizennyolc év alatti gyermek számára ingyenes baleset- és betegbiztosítást köt a kormány. Ez fogósabb kérdésnek tűnik, mint a - KSH adatai szerinti - 332 ezer óvodáskorú gyermek ebédje, hiszen a tizennyolc év alattiak száma mintegy kétmillió-százezer főt jelent. Jellemző, hogy még a Medgyessy Pétert kitüntetett rokonszenvvel kezelő baloldali napilapok elemzői sem mertek konkrét számokat közölni arról, hogy egy átfogó biztosítási konstrukció hány milliárd forintjába kerülne az adófizetőknek. De folytathatnánk a sort az államigazgatás és a biztosítási ágazat meglepett szakembereivel, akik jellemző módon eddig még a tervről sem hallottak. Hajmeresztőnek tűnik az a programpont is, amelyik a középületek építési előírásaira vonatkozik, és azt célozná meg, hogy minden épület legyen használható a gyermekes családok számára (mert mégiscsak felháborító, hogy egy múzeum mosdóját nem tudja használni egy gyerkőc!). Nem az alapelvvel van a baj, hanem azzal, hogy a gyermekek - valljuk meg - az iskolákon és az életkorukhoz kötődő szórakozóhelyeket kívül elenyészően kevés közintézményt látogatnak. Sem a földhivatalok, sem az APEH-székházak nem arról nevezetesek, hogy Medgyessy Péter alsó tagozatos szemefényei sűrűn időznének ott, arról nem beszélve, hogy a színházi előadásokra bizonyos életkor alatt eleve be sem engednek gyermekeket. Akik pedig bemehetnek, azok többnyire ugyanolyan magasságban találhatják a villanykapcsolót és a WC-ülőkét, mint mondjuk otthon, vagy a rigorózus nagybácsi pesthidegkúti lakásában. Ha már mindenáron a mosdóhasználat forradalmasítását akarja az Európa-terv középpontjába helyezni a kormány feje, talán célszerűbb lett volna azt bejelentenie, hogy mostantól kezdve minden nyilvános mosdóban legyen kötelező a WC-papír és a hideg-meleg vizes csap, törülközővel és tiszta kövezettel körítve, mivel ezek tényleges társadalmi szükségleteket elégítenének ki, életkortól függetlenül. (Mi több, az államkasszának egy fillérjébe sem kerülnének.)".

Tihanyi szerint "érdekes terv az is, hogy a jövőben soron kívül intéznék a közhivatalokban a gyermekekkel kapcsolatos ügyeket. Egészen addig simogatják a füleket Medgyessy szavai, amíg végig nem gondolja valaki, hogy vajon mihez fog vezetni a túlzsúfolt és idegbeteg hazai bürokráciában az, amikor majd az élelmes polgártársaink tömegei gyermekükkel a karjukban fognak lökdösődni és hadakozni a hivatali ajtók előtt, természetesen a Medgyessy-féle jogszabályra hivatkozva. Nem véletlen, hogy még a hiperlojális Tóth Zoltán belügyi államtitkár is úgy reagált Medgyessy Péter víziójára, hogy annak bevezetése 'nagyon megfontolt döntést igényel'. A gyermekeknek ajándékozott Balaton hasonló gondolatokat ébreszt, főleg annak az ismeretében, hogy a honi baloldalnak már a Tanácsköztársaság óta rögeszméje az, hogy a jövő generációja akkor lesz a legboldogabb, ha állam bácsi pénzén fürdőzik a magyar tengerben (...). Arról már nem is beszélve, hogy a Medgyessy-beszéd szövege alapján a kormány tervezett üdülési konstrukciója szerint nem is lubickolni mennének a kicsinyek a Balcsihoz, hanem idegen nyelvet tanulni. Ez már így agyrém, hiszen ki az a hülye, aki azért megy nyaralni, hogy a konjunktivuszt magolja a tóparton?"

Tihanyi úgy véli "a hab a tortán még azon ígéreteknek a csokra, amelyeknek a megvalósítása vagy legalábbis ezek jogi megalapozása már megtörtént. Ilyen az augusztusi kéthavi családi pótlék, a visszatérítendő nyelvvizsgadíj vagy a rászoruló gyerekek ingyen tankönyve (ami az MSZP választási ígéreteiben még a 'rászoruló' jelző nélkül szerepelt). (...) Egy olyan miniszterelnököt hallgathatunk, aki egyelőre talán maga sem tudja, hogy miképpen fogja kifizetni a kormánya a kismamák maradt jövedelempótlékát jelentő harminc milliárd forintot. Azt a miniszterelnököt, aki egykoron pénzügyminiszter volt abban a Horn-kormányban, amelyik vitathatatlanul a legfőbb felelőse a sok ezer kismama megkárosításának. Mert lehet itt elpufogtatni egy beszédben akár ötvenszer is, hogy ez a köztársaság a gyermekek köztársasága, és már lassan tiszta arany meg Európa lesz minden, ahová ez a Ron Werber kreálta Timár Mihály belenyúl. Lehet újabb milliárdokat ígérgetni a vállalkozóknak meg elemezni a kazincbarcikai kórház unalomig ismert vízcsöveit (...). De egy dolgot nem lehet megcsinálni: hülyének nézni az országot, és még inkább a nemzetközi közvéleményt. Hiába egészül ki újabb és újabb fejezetekkel az Európa-terv, immáron az adófizetők pénzéből beígérve a baleset-biztosítást a milliárdos Gyurcsány Ferenc négy gyermeke számára, és hiába csüngnek Medgyessy Péter kubai koktélokon megédesedett ajkain a hiszékeny szocialista szavazók, az ország tényleges gazdasági helyzetét egyre kevésbé lehet véka alá rejteni. A lassuló növekedés, a riasztóan dagadó államháztartási hiány, a térség országaihoz viszonyítva egyre látványosabban romló versenyképesség és a pénzügyi kabinet cselékvésképtelensége előbb-utóbb oda fognak vezetni, hogy a kormányfő kénytelen lesz végre belátni: ha nem kezd sürgős válságkezelésbe az ígéretbombák helyett, akkor 'gyermekgyilkossá' válik. Nem valóságos értelemben, hanem képletesen. A kilencvenes évek második felének makrogazdasági stabilizációja nem kis részben az ő pénzügyminiszterségének is köszönhető. Az 1996 utáni látványos növekedésnek ő az egyik szülőatyja. És most egy ködös, PR-szakértők agyában megfogant álomköztársaságba merülve éppen ő készül végezni vele. Ez pedig nagyon lehangoló és szomorú. Mert ami most 'jó' az ellenzéknek - mármint a kormány tehetetlensége -, azzal az ország sajnos nagyon rosszul fog járni".

Várkonyi Iván szerint (Ingyenebéd, Népszabadság, 2003. július 12.) "a miniszterelnök csak az elvek szintjén hirdette meg a gazdaságélénkítő politikát, de közben az ellenkezőjét valósítja meg. Az, amit a 2004-es költségvetés számairól mondott, és amilyen programokat meghirdetett, erről tanúskodik. Medgyessy bejelentette, nem lesz adócsökkentés. A kiadásokat 8-9 százalékkal emelik, és ez nem éppen az állami visszavonulásnak, valamint a versenyképesség fokozásának a jele. A jövő évi költségvetés a jóléti állam fenntartását szolgálja, nem hirdet reformokat. Ráadásként a miniszterelnök - pár nappal korábban - bejelentett intézkedései önmagukban mondanak ellent a versenyképesség-növelésén alapuló gazdaságpolitikának. Medgyessy ingyenebédet ígért - és nemcsak a szó óvodásoknak szánt konkrét értelmében. Azt 'üzente': az állam gondoskodik rólad, mert ez a feladata, és ne kérdezd, hogy ennek mi az ára. A kormány az ellenzékkel indokolja az ingyenebéd húsz éve is elavult teóriájának visszaidézését. A Fidesz folyamatosan több juttatást követel, és, úgymond, nem törődik az árral. Kormány és ellenzéke olyanok, mint a gyermekük szeretetéért ajándékokkal harcoló szülők: apánál van a pénztárca, ő vásárol, de ha anya több csokit ígér annál, mint amennyi már a kosárban van, akkor még apa rátesz egy kicsit. És ahogyan a gyermekért vívott küzdelem célja leginkább egymás legyőzése, a választókért folyó harcnak sem látni ma más értelmét. A jóléti intézkedésekkel megvásárolt választó azonban éppúgy követelődzik, mint az elkényeztetett gyerek - és épp olyan gyorsan felejt is. Végső soron ugyanaz lesz az eredmény is: üres pénztárca és gyerekes felnőtt (versenyképtelen munkavállaló). Ha Medgyessy Péternek tényleg fontos lenne a gyerekek sorsa, nem ígérne nekik ingyenebédet".