Adóemelés és koalíciós vita

Az SZDSZ számára az adócsökkentések elmaradása lehetőséget teremtett arra, hogy határozottan lépjen fel saját programja mellett a koalíciós kormányban. Ugyanakkor a párt koalíción belül elfoglalt politikai érdekérvényesítő képessége elmarad az országgyűlési többség biztosításában betöltött szerepétől. A kormány szempontjából nem jelent veszélyt a Fidesz ajánlata az SZDSZ-szel való együttműködésre, meglepetést okozhatnak viszont azok az MSZP-s képviselők, akik úgy érzik: a Medgyessy Péter-vezette kormány túlzottan függetleníteni próbálja magát a nagyobbik kormánypárttól.

HÍR: Koalíciós vitához vezetett, hogy László Csaba pénzügyminiszter az euró tervezett bevezetésének bejelentése után néhány órával átfogó adómódosítási programtervezetet hozott nyilvánosságra. Az SZDSZ nehezményezi, hogy elmarad a személyi jövedelemadó-terhek jövő évi csökkentése, és több adó, illetve járulék emelkedik. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök szerint kétséges, hogy van értelme pártja koalícióban maradásának. Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke közölte, hogy az SZDSZ-nek a konzervatív oldallal együtt többsége van az Országgyűlésben, és együtt megvalósíthatják az adócsökkentési programot.

ELEMZÉS:

2003. július 16-án, a kormányülést követően, László Csaba pénzügyminiszter bejelentette, hogy elmarad a személyi jövedelemadó 2004-re meghatározott csökkentése. Az Országgyűlés még 2002. végén elfogadta, hogy a jelenleg 20, 30 és 40 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsok 18, 24 és 38 százalékra csökkenjenek. A pénzügyminiszter által bejelentett változtatásokhoz - amelyek további adó- és járulékemeléseket is tartalmaznak - módosítani kell tehát a már elfogadott törvényen is. A következő évre vonatkozó adótáblákat még a költségvetés elfogadása előtt ki kell alakítani, a kormányon belül augusztus 31-ig kell dönteni a lehetőségek között.

Az euró mint villámhárító

Az adócsökkentés elmaradása bejelentésének délelőttjén Medgyessy Péter miniszterelnök, László Csaba pénzügyminiszter és Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke közösen jelentették be: 2008. január 1-től az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz Magyarországon. A miniszterelnök hozzátette, hogy a közös valuta bevezetésének ára van, mert egyensúlyba kell hozni a gazdaságot. Néhány órával később László Csaba pénzügyminiszter ismertette a kormány terveit, az adókat és járulékokat illető módosításokról.

A két bejelentés összekapcsolása mögött az a szándék állhatott, hogy a kormány a kedvezőtlen intézkedések jelentőségét csökkentse, szemben a közös európai valuta bevezetésének sikerével. Az euró bevezetésének hírét azonban már a következő naptól elnyomta az a vita, mely a tervezett adóemelések, illetve módosítások körül alakult ki. Az euró bevezetésének híre negatív kontextusba került. Sőt, az alapvetően sikerkommunikációra lehetőséget adó hír explicit módon is összekapcsolódott a lakosságot hátrányosan érintő intézkedésekkel. Amennyiben a kormány szándéka a népszerűtlen intézkedések hírének háttérbe szorítása volt az euró 2008-as bevezetése közlésével, úgy a kommunikáció rossz stratégiára épült. A bejelentések sorrendje miatt nem az euró bevezetéséről bontakozott ki vita, hanem az adókról, a későbbiekben pedig megszorításról és "Medgyessy-csomagról".

A koalíciós vita

A pénzügyminiszteri bejelentés másnapján már "koalíciós helyzetet" emlegettek az MSZP és az SZDSZ képviselői: a nagyobbik kormánypárt szerint ugyan nem lehet konfliktusról beszélni, ugyanakkor a szabaddemokraták nevében Kuncze Gábor megkérdőjelezte a koalíció értelmét. A lapok által közölt formációkból kiderült, hogy a László Csaba által bejelentett "csomag" valójában egy tervezet, amelyről ugyan zajlottak egyeztetések a koalícióban, de annak véglegességét eltérően ítélték meg a két kormánypártban.

Az SZDSZ hasonló helyzetbe került, mint a Horn-kormány időszakában. 1994. és 1998. között az MSZP koalíciós partnereként a szabaddemokraták többször is szembesültek a miniszterelnök előre nem egyeztetett bejelentéseivel, amelyeket általában elhúzódó koalíciós tárgyalások követtek. Lényeges különbség azonban, hogy az 1994-es koalíciókötéskor - jelentős részben az egymás iránti bizalmatlanság miatt - kidolgozták a két párt közötti egyeztetés intézményesített rendszerét, és megalakult a Koalíciós Egyeztető Tanács.

A Medgyessy-kormány működése során egyetlen alkalommal merült fel az SZDSZ koalícióból való kilépésének lehetősége. Súlyos koalíciós konfliktust okozott a Magyar Nemzetben 2002. június 18-án nyilvánosságra hozott információ Medgyessy Péter szt-tiszti múltjáról. A kormányfő nem egyeztetett múltjáról, és az azzal kapcsolatos információkra való reagálásról az SZDSZ-szel, ez pedig felvetette a koalíció felbomlásának lehetőségét. Az akkori és a mostani adóemeléssel kapcsolatos ügyben hasonlóságot jelent, hogy a kisebbik koalíciós párt - az esetleges előzetesen ismert háttérinformációk ellenére is - kész helyzet elé került: koalíciós partnere egyeztetés nélkül állt saját bejelentéseivel a nyilvánosság elé.

Szintén az előzetes egyeztetés hiánya okozott konfliktust a 2003. tavaszi kormányátalakítás kapcsán. A környezetvédelmi miniszteri poszton történt cserét (Kóródi Mária leváltása) a párt felemásan kommentálta, jónak ítélve Kóródi Mária tevékenységét. A miniszterelnök az európai integráció ügyeivel foglalkozó tárca nélküli miniszter jelöléséhez pedig csupán jóváhagyást kért az SZDSZ-től.

Az adócsökkentés elmaradása kapcsán kialakult koalíciós konfliktus oka egyrészt az egyeztetés elmaradásában kereshető: erre utalnak az SZDSZ-es kormánytagok nyilatkozatai, akik előtt ismert volt a kormányzati terv, de annak eldöntött voltát cáfolták. A konfliktus másik oka a koalíció felbontásáról tartalmi jellegű és az SZDSZ kispárti identitásának problémájára vezethető vissza.

A koalíciós vita tartalmi oldala

Az SZDSZ 2002-es választási programjának egyik legfontosabb eleme az adócsökkentés volt, illetve ezzel összefüggésben a decentralizáció, az önkormányzatok erősítése, az állam hatáskörének visszaszorítása. A koalíciós kormányzás első évében a nyilvánosság előtt elsősorban Kuncze Gábor pártelnök képviselte az adócsökkentés programját, ezzel kapcsolatos üzeneteit kiemelt eseményekhez igyekezett igazítani. Az SZDSZ adócsökkentési javaslatai a párt kommunikációjának kiemelt elemét adták a 100 napos program, az önkormányzati választások és a miniszterelnök februári beszédének értékelésekor is.

Ahogyan a miniszterelnöki ügynökbotránynak, úgy az adócsökkentés elmaradásának is lehetséges egy pragmatikus és egy elvi politikai értelmezése.

Az adóvita kapcsán az SZDSZ az elmúlt egyéves időszakhoz képest jelentősen megnövelte megszólalási lehetőségeit, és a vita átvette a vezető hír szerepét a K&H Equities körüli botránysorozattól. A folyamatosan a parlamenti bekerülési küszöb alatti népszerűséget felmutató SZDSZ számára szereplési lehetőséget jelentett, hogy vitát kezdeményezett a kormánnyal, illetve az MSZP-vel az adócsökkentés elmaradása ügyében. Kuncze Gábor pártelnök a konfliktus kirobbanása után adott nyilatkozatában megfogalmazta, hogy a kormányzás első időszakában az MSZP szempontjai érvényesültek, az SZDSZ pedig háttérbe szorult.

Az elvi megközelítés szerint az SZDSZ-nek, amely liberális pártként határozza meg önmagát, egyik legfontosabb célkitűzése az állami újraelosztás csökkentése, az adóterhek visszaszorítása, az állam szerepének visszafogása. Az adóügyben megszólaló Kuncze Gábor többször is tágabb "elméleti" keretbe helyezte az adócsökkentésben kialakult szabaddemokrata álláspontot, összekapcsolta a követelést a kisebb állam mellett szóló pozitívumokkal.

A kispárti identitás felvállalása és lehetőségei

Az SZDSZ a rendszerváltás óta a második legnépszerűbb pártból az Országgyűlésbe jutásért küzdő kispárttá zsugorodott össze. A 2002-es választásokon alig fél százalékkal lépte túl a választási küszöböt, és a közvélemény-kutatások szerint a párt azóta sem volt képes növelni népszerűségét.

Forrás: Szonda Ipsos

A két nagypárt mellett tevékenykedő kispártok egyik leghatékonyabb kiugrási lehetősége lehet a pragmatizmussal szembeni erős elvi politizálás, illetve az ennek alapján kialakított markáns program következetes képviselete. Amíg a nagypártok programjai tartalmukban egyre közelebb kerülnek egymáshoz, lényeges különbségek inkább retorikai, kommunikációs szempontból mutathatók ki, addig a kispártok a győzelem lehetőségének csábítása nélkül állhatnak ki határozottan programjuk tartalma mellett. Azokban a többpártrendszerekben, ahol két nagy párt mellett működik egy harmadik - jellemzően liberális vagy zöld - párt, ott a kisebb pártok több cikluson keresztül is tagjai lehetnek egy koalíciós kormánynak, akár úgy is, hogy a nagyobbik párt cserélődik.

A SZDSZ túlélésének egyik lehetséges útja a kispárti identitás felvállalása és erősítése. Erre az előbbiekben említett markáns elvi politizálás, illetve egy kiemelt programpont következetes képviselete ad lehetőséget. Az SZDSZ legfontosabb célkitűzése az elmúlt egy évben az adócsökkentés volt, illetve további kiemelt területek figyelembevételét határozta meg a szabaddemokrata vezetésű tárcákhoz kapcsolódó reformok végrehajtása során (információs társadalom, oktatás). Az adócsökkentés ugyanakkor különleges helyzetet jelent, hiszen a konkrét esetben az MSZP képviseli a népszerűtlen intézkedéseket, az SZDSZ pedig a népszerűbb megoldás mellett áll ki, lebegtetve a koalíció felbomlásának lehetőségét is.

A koalíciós konfliktus tehát értelmezhető a pragmatikus politizálás és az elvi politizálás konfliktusaként, amelyben a választók többségéért harcoló MSZP érdekeivel szemben az egy programpontra koncentráló SZDSZ szempontjai kerültek szembe.

A Fidesz ajánlata az együttműködésre

Az elvi politizálás ugyanakkor nem lehet független a pragmatikus politikától. Amennyiben a következetes elvi politika pragmatikus cselekvéshez kell, hogy vezessen, az elvek következetes képviselete szükségessé teheti a pártok közötti törésvonalak átlépését. Az SZDSZ számára az adóügyre adott fideszes javaslat elfogadása erre nyújthatott volna lehetőséget.

Először Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke, majd Orbán Viktor pártelnök nyilatkozott úgy, hogy az adócsökkentés ügyében lehetségesnek tartják az együttműködést az SZDSZ-szel. Pokorni Zoltán az adott ügy kapcsán a parlamenti többség megváltoztatásának lehetőségéről beszélt, amikor azt mondta: "a konzervatív oldalnak és az SZDSZ-nek együtt többsége van a Parlamentben".

Az SZDSZ részéről határozott elutasítás követte a Fidesz ajánlatát, ami jelzi, hogy az elvileg nagy zsarolási potenciál, amely a párt, kormányalakításhoz nélkülözhetetlen parlamenti arányából következik, a gyakorlatban nem váltható át cselekvésre. A két politikai oldal között jelenleg átjárhatatlan politikai törésvonalak működnek, amelyek átszerveződése nem kizárt ugyan, de egy Fidesz-SZDSZ együttműködés beszélni, jelenleg korai.