Pofozózsákká vált a kormány

A K&H Equities ügyében a James Bond-filmekbe illő fordulatokon túl (szöktetés diplomáciai autóban, bécsi tőrbecsalás és letartóztatás) két érdekes tendenciát figyelhettünk meg. Az ügy politikai vonatkozásai kezdenek háttérbe szorulni, a VIP-ügyfelek mára "károsultakká" váltak, az off-shore cégeknél landolt milliárdok sorsa homályba vész, mindeközben a jobboldali média kétségbeesetten próbálja elterelni a figyelmet a PSZÁF felelősségét firtató kérdésekről új bűnbakok keresésével. A politikai botrány egy hónap alatt gazdasági botránnyá vált.

A K&H Equities ügyében a James Bond-filmekbe illő fordulatokon túl (szöktetés diplomáciai autóban, bécsi tőrbecsalás és letartóztatás) két érdekes tendenciát figyelhettünk meg. Az ügy politikai vonatkozásai kezdenek háttérbe szorulni, a VIP-ügyfelek mára "károsultakká" váltak, az off-shore cégeknél landolt milliárdok sorsa homályba vész, mindeközben a jobboldali média kétségbeesetten próbálja elterelni a figyelmet a PSZÁF felelősségét firtató kérdésekről új bűnbakok keresésével. A politikai botrány egy hónap alatt gazdasági botránnyá vált.

A közvélemény számára másik fontos kérdés a gazdaság helyzete. A politikai kommunikáció alapszabálya, hogy drasztikus, a közvélemény jelentős részét negatívan érintő intézkedések előtt dramatizálni kell a helyzetet. Így az adott intézkedéseket a választók elfogadják, vagy legalábbis megértőbbek azokkal. Ez történt 1995-ben, a Bokros-csomag bejelentése előtt. A magyar gazdasággal, de még inkább az állami költségvetéssel most is baj van. A kormány és az ellenzék között folyó vita július 16-ig arról szólt, hogy mennyire komoly a baj. Miközben az ellenzék drámai helyzetet festett le, addig a kormány igyekezett megnyugtatni a közvéleményt. Ezek után a közvéleményt, de legfőképpen a kormányzati kommunikáció által "elaltatott" kormánypárti szavazókat sokkolta a július 16-án beharangozott csomagterv.

A tervezett intézkedések - amelyek a lakossági elvonások komoly emelkedését jelentenék - sokkszerűen és értelmezhetetlenül jelentek meg a kommunikációban. Már a bejelentés körülményei is furcsák. László Csaba pénzügyminiszter szinte kész döntésekként mutatta be a terveket, mintha a kormány tesztelni akarta volna a reakciókat. Ha ez volt a cél, akkor nagyon mellé lőttek a stratégák, mert a hónap második felében a reakciók hevessége és sokszínűsége miatt pofozott homokzsákká vált a kormány: mindenhonnan érték ütések.

Az első ütés a magára ébredt SZDSZ-től érkezett. A belső viszályok miatt megosztott, és a "kisebbik koalíciós partneri" szerepbe beleszürkült párt hirtelen egységes képet mutatva, határozottan fordult szembe a kormányzati szándékkal. Most nagy lehetőséget kaptak a liberálisok: önállóan és sikeresen pozicionálhatják magukat, mint az "adócsökkentés pártja".

A második pofon az ellenzéktől érkezett. A Fidesz először a július 18-i gazdasági konferencián kötött "szövetséget" - többek között - multinacionális nagyvállalatok képviselőivel az adócsökkentés érdekében, ami azért furcsa, mert a Fidesz antikapitalista retorikájának egyik kulcseleme volt a nemzetközi nagyvállalatok, az "idegen tőkések" elleni folyamatos verbális támadás.

De az igazi meglepetést az okozta, hogy a párt kezet nyújtott a szabad demokratáknak. Először Pokorni Zoltán alelnök, majd Orbán Viktor pártelnök nyilatkozott úgy, hogy az adócsökkentés ügyében lehetségesnek tartják az együttműködést az SZDSZ-szel. Az ajánlat komolyságát jelezte, hogy a következő napokban Matolcsy György, Halász János és Rogán Antal is megismételte. Az SZDSZ élből elutasította az ajánlatot.

A harmadik nagy pofon magától a kormánytól érkezett. A miniszterek úgy viselkedtek, mintha az intézkedéseket bejelentő minisztérium vezetőjének, László Csabának a kivételével senki sem értené igazán a terveket. Például, a villamosenergia-ár emelkedésének indokolásában egymással is ellentmondásba kerültek a kormány képviselői.

A villamosenergiaár-emelés okairól - négy megközelítésben

Az pedig már a groteszk kategóriájába tartozott, amikor a miniszterelnököt helyettesítő Kiss Péter kancelláriaminiszter kijelentette: nem érti az általa - ideiglenesen - vezetett kormány elképzelését a nyugdíjakkal és a lakáshitelekkel kapcsolatban.

A negyedik pofont az MSZP frakciója adta. Látva a kormányzati elképzelések kiforratlanságát és az egyeztetések teljes hiányát, július 24-én bejelentették: nem fogadják el a kormány által tervbe vett intézkedések jó néhány elemét.

Az ötödik pofont a miniszterelnök adta saját kormányának azzal, hogy ebben a fontos és váratlanul válságos pillanatban eltűnt a közéletből. Medgyessy Péter most sem a legszerencsésebb pillanatban indult el nyaralni. Nyilván nem sejtette, hogy megtörténik az első szocialista lázadás a kormánnyal szemben. Komoly következményei lehetnek a kormányzás stabilitására nézve, hogy az az MSZP lázadt fel, amelyik eddig a kormány legbiztosabb bázisának volt tekinthető. A szocialista frakció eddig maximálisan lojális volt miniszterelnökéhez, megmentette a legnehezebb helyzetekben (ügynökügy), illetve bebizonyította, hogy a vékonyka kormánytöbbség is nagy tud lenni, ha fegyelmezetten működik. A frakció tagjai azonban elérkezettnek látták az időt, hogy revánsot vegyenek a pártot ért kormányfői kritikák miatt, illetve amiatt, hogy a kormányon belül egyre csökken a párt befolyása.

A pofonok mellett az intézkedések kommunikációjának ellentmondásai is érthetetlenek. A kabinet két lépcsőben jelentette be a "megszorításokat": előbb júniusban a minisztériumok költségvetésének megkurtítását, majd júliusban a lakosságot és a gazdasági életet érintő intézkedéseket. A két "csomag" összértéke 622 milliárd forint. Ezzel párhuzamosan az elmúlt két hónapban további jóléti és egyéb kiadásnövelő intézkedéseket - a vállalkozások támogatásától a gyermekbarát villanykapcsolókig, az aszálykárok enyhítésétől az ingyenes óvodai ebédig - jelentettek be. A Political Capital számításai szerint ezek összértéke meghaladja a 600 milliárd forintot. Vagyis az osztogatás és a fosztogatás párhuzamosan jelent meg a kormány kommunikációjában, további zavart keltve.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a szekszárdi hídavatón beharangozott, a Tony Blair brit miniszterelnök által évekkel ezelőtt meghirdetett Children First programról koppintott Elsőbbséget a gyermekeknek! program nem tudott olyan hangsúlyosan megjelenni a médiában, hogy elnyomja a megszorítások miatti rossz érzéseket.

A tervezett intézkedések ellentmondásai között csak egy példát említünk: miközben a kormányfő júniusban, a Budapesti Értéktőzsdén tett látogatásakor kiemelte a modern megtakarítási és befektetési szokások fejlesztésének fontosságát, addig a július 16-i "tervek" többek között éppen a megtakarítókat és a befektetőket büntetnék a legjobban.

A kormányzati intézkedések ellentmondásai, a rossz kommunikáció lehetetlenné teszik, hogy markáns kép alakuljon ki a kormány politikájáról és annak irányáról, inkább a céltalanul sodródó és kapkodó kormány imázsát erősítik. Kérdés, hogy a Medgyessy-kormány okul-e az Orbán-kormány legkínosabb tapasztalatából: az utolsó pofont mindig a választók adják.