Medgyessy Péter az Estében

Medgyessy Péter miniszterelnök az MTV Este című műsorában beszélt a K&H Equities nevű brókercég körüli botrányokról, a 2004-es adótáblákkal összefüggésben kialakult koalíciós vitáról és a gazdaság helyzetéről. A kormányfő megerősítette a kabinet ülése után elhangzottakat, miszerint olyan információk birtokába jutottak, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a K&H Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét is felelősség terheli Kulcsár Attila, a milliárdos sikkasztással gyanúsított bróker körül kialakult ügyben. A koalíciós feszültségekről a miniszterelnök elmondta: az SZDSZ a koalíció része, ezért viselnie kell a kormányzás felelősségét is.

Medgyessy Péter miniszterelnök az MTV Este című műsorában beszélt a K&H Equities nevű brókercég körüli botrányokról, a 2004-es adótáblákkal összefüggésben kialakult koalíciós vitáról és a gazdaság helyzetéről. A kormányfő megerősítette a kabinet ülése után elhangzottakat, miszerint olyan információk birtokába jutottak, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a K&H Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét is felelősség terheli Kulcsár Attila, a milliárdos sikkasztással gyanúsított bróker körül kialakult ügyben. A koalíciós feszültségekről a miniszterelnök elmondta: az SZDSZ a koalíció része, ezért viselnie kell a kormányzás felelősségét is. Medgyessy kifejtette, hogy az adócsökkentés híve, azonban hozzátette: ennek megvalósítását a kormányprogram négyéves periódusra írja elő. A jövő évi büdzséről szólva a miniszterelnök azt mondta: a világgazdaság rossz állapotban van, és ez nem marad hatás nélkül Magyarországon sem. A Kormány ezért ragaszkodik a július 16-án elfogadott költségvetési sarokszámokhoz, de mint mondta, ezen belül lehetnek változások.

Várkonyi Tibor szerint (Stílus, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 8.) "Medgyessy Péternek (...) észlelhetően nem műfaja a tévéinterjú. Nem mintha nem volna schlagfertig. Ő is pergőn, bár gyakran csak kis töprengés után válaszol a kérdésekre, ismeri különösen a gazdaság irányításának minden csínját-bínját, nem jön zavarba, de a mondatai nem olyan kerekekre sikerültek. Időnként tagadhatatlanul baja van az ami, amely, aki használatával, az egyes szám és a többes szám egyeztetésével. A néző kellemes látványként találkozik vele, de hallgatóként, és főleg nyelvőrként, időnként problémái is vannak. Bizonyosan ez is az oka annak, hogy Medgyessy nem gyakori vendége a Szabadság térnek, tőle távol áll a szereplési viszketegség. Holott a kormányfőnek elengedhetetlen munkaköri kötelessége a közvélemény rendszeres tájékoztatása. Különösen akkor, ha ezt politikai hívei vagy a vele rokonszenvezők türelmetlenül elvárják tőle. Olyan hangulatban például, amikor az ellenzék nem az igazán demokratikus oppozíció magatartását követi, hanem az izzó nyarat igyekszik még forróbbá tenni, izgága, sokszor kiforgatja a tényeket is. Amikor például egykori derék állami tisztviselők egy kétségtelenül felelőtlenül kiadott belépő ügyéből azt a következtetést vonják le, hogy a hullámok 'eljutottak immár a kormányig'. Vagy amikor orrvérzésig nevekkel, listákkal traktálják az olvasókat, egy lapszámban akár három különböző oldalon is, holott egyelőre semmiről és senkiről nincs bizonyítékuk".

Várkonyi szerint "amikor a szabadjára engedett képzelet politikai eszköz lesz. Ilyenkor Medgyessytől táborának legalábbis egy része azt várja el, hogy legyen merészebben támadó, ne kíméleteskedjen, vegye át végre mindenre elszánt ellenfeleinek érdesebb modorát. Szerdán este azonban egyértelmű volt, hogy Medgyessy erre nem hajlandó. Tény, hogy a puha diktatúra éveiben kezdte elsajátítani a politizálás műhelytitkait, de az ő fölfogásától és főleg egyéniségétől idegen az a harcmodor, amelyet mai ellenzéke már kormányzásának idején is skrupulusok nélkül alkalmazott: ha kell, akár az úriemberi küzdés szabályainak a mellőzése is. Ő a demokráciát nem steril kollégiumi körülmények között, nem éppen jellegzetesen 'polgári viszonyok' között tanulta, mint Bozóki András most megjelent remek tanulmánykötetében a Fidesz vezetőiről írja, de ahogyan ezt a demokráciát Medgyessy, ha kissé elkésetten is a magáévá tette, a gyakorlását nyugati hagyományok szerint képzeli el. Vagyis férfias küzdelemben, de nem mindenáron bakafántoskodva, a kákán is csomót keresve. Valószínű, hogy akik olyan választ vártak voltak tőle, amilyen a demeteri, rogáni, répássyi stílusnak felelt volna meg, csalódtak benne. Mellőzött minden személyeskedést, a nemtelen támadásokról nem vett tudomást. Csak sejteni lehet, hogy nem azért csupán, mert az ízlésének ez felel meg jobban, hanem mert a társadalmat is igyekszik megkímélni a fölösleges ütközésektől. Azt vallja, hogy egy politikai erőnek hosszú távon ez a kifizetődőbb, a választó valószínűleg jobban honorálja a fölösleges erő fitogtatásnál. Legkésőbb 2006 tavaszán kiderül, igaza van-e".

Torkos Matild: (Kormányos a fedélzeten, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 8.) "ez egy szociálisan érzékeny kormány - szögezte a nézőt a tévé elé a fotelba Medgyessy Péter szerda este, a köz-, valamint szolgálati televízió felvételről sugárzott interjújában. A riporter oly előzékeny volt a kormányfővel, hogy mielőtt feltette volna egyik kérdését, rögvest figyelmeztette is interjúalanyát: csak arra a részére válaszoljon, amelyikre szeretne. Így aztán nem tudhattuk meg, hogy kik lesznek a 'vesztesei annak az átalakulásnak, ami most elkezdődik', csak azt, hogy kik lesznek a nyertesei. A nyertesek például azok a munkaadók lesznek, akik 50 éven felülieket foglalkoztatnak, mert ők mentesülnek a tb-járulék bizonyos hányadának megfizetése alól, a nyugdíjasok az 53. heti nyugdíjuk miatt, és akinek megmarad a munkahelye. Akkor nézzük a vesztesekre vonatkozó, kikerült kérdésre a lehetséges választ. Vesztes lesz, akinek elviselhetetlen terhet jelent majd januártól az egy év alatt harminc százalékkal megemelt energiaár. Amiért a Medgyessy-kormány a felelős. A forint árfolyam-leértékelése az import miatt nyilvánvalóan közrejátszik az áremelésben. A januártól esedékes, az EU-ban szokásoshoz képest is kiugróan magasra tervezett áfakulcsot sem a liberális piac alakítja ki, hanem a szociálisan érzékeny kormány. Az energiaár-emelés miatt nő az élelmiszerek ára is. Vagyis vesztes lesz mindenki, aki szeretne világosan látni, ezért felkapcsolja a villanyt, mindenki, aki kenyeret tesz a családi asztalra. Vesztes lesz, aki az Adrián szeretne nyaralni, vesztes, aki a forráshiányos önkormányzatok iskolabezárásai miatt elveszíti a munkáját az egyébként nagyvonalúan megemelt fizetésével együtt. Vesztes lesz a beteg, akinek emelt áfakulccsal számláz majd a patikus, az egészséges, aki az adóforintokból épített autópályára mer hajtani húsz százalékkal megemelt súlyadójú autójával, amelyet Európa legdrágább üzemanyaga hajt".

Torkos szerint "Medgyessy Péternek nem kell aggódnia: ha megbukik, nem marad állás nélkül, bátran elmehet értelmezőszótár-írónak. Tőle tudjuk: 'a nadrágszíj-megszorítás az annyit jelent, hogy nincs fejlődés, nincs növekedés'. Márpedig itt nem lesz nadrágszíj-húzogatás, mert a kormányfő megmondta, hogy jövőre bérnövekedés lesz, sőt az infláció is kézben lesz tartva. Hogy mi minden van még itt kézben tartva, azt látjuk a K&H-ügyben döcögve haladó nyomozásból, hogy ki mindenki nincs, arra pedig élő példa a pénzügyminiszter minapi bejelentése: jövőre a bérek be lesznek fagyasztva. Az államtól független versenyszféra munkaadóit pedig arra kérik, ne emeljenek bért. Ami érthetetlen, hiszen a magánszférában megemelt bér után a járulékok és az adók a költségvetést is gazdagítanák.

Torkos: "nem értjük tisztán a Medgyessy-féle költségvetési irányelveket, mert mi csak kötelező óraszámban vettük át ama politikai gazdaságtani tudományokat, amelyekre a kormányfő annak idején elcserélte a mezőgazdasági fakultást. Tudjuk, hogy 'sok ilyen költségvetési irányelvet csinált az elmúlt évtizedben', sőt évtizedekben. A nyolcvanas évekbeli Medgyessy-irányelvek nyomát ma is nyögjük, bár kutatni nem nagyon tudjuk, mert a rendszerváltozás zűrzavarában eltüntették. A gazdaságpolitikai részleg, amelyet Medgyessy vezetett annak idején, felszívódott az Antall-kormány elől, semmiféle iratanyag nem maradt utánuk, elvitték a teljes irattárat, az egész információbázist, a papíroktól a mágneslemezekig (...). Ezek a szociáldemokrata mezbe bújt 'országfutó játékosok', "szakadt gyökerű szégyenfák' és 'tolvaj csiszárok' (Buda Ferenc) az első szabadon választott kormányt olyan helyzetbe hozták, hogy információk nélkül kellett kiépítenie a Medgyessy-féle irányelvekkel tönkretett ország piacgazdaságát. Hogy azután a Medgyessyk, Aprók, Máték, Gyurcsányok gazdagodjanak, s magyarázhassák el nekünk, miért jó az, ha a megemelt árú villamos áramból többet fogyasztó többet fizet, mint aki kétszer meggondolja, hogy hideg zuhanyt vegyen-e, vagy melegebb éghajlatra küldje ezt a liberálisan szocialista kormányt miniszterelnököstül, értelmiségi holdudvarostul".

Szász István szerint (Szépítés nélkül, Népszava, 2003. augusztus 8.) "a miniszterelnök szerdán este a köztévében, csütörtökön a rádió Reggeli Krónikájában beszélt. Már ideje volt. Az utóbbi hetekben gazdasági kérdésekben oly sok, zavaros, pontatlan, önellentmondó hír kapott lábra, hogy végképp szükségessé vált: a legautentikusabb forrás oldja fel a kommunikációs zűrzavart. Akkor is - vagy akkor még inkább -, ha az autentikus forrásnak kellemetlen közlendői is vannak. A miniszterelnök megnyilatkozásai nem kortesbeszédek voltak. Ellenkezőleg: ígérgetés és szépítés nélkül, szárazon, viszont legalább pontosan fogalmazott. Nem szépített a napi gondokon, viszont ezekkel szembe szegezte a közeljövő távlatait. A képlet egyébként nem túl bonyolult. A kormány teljesítette - számos gazdasági elemző szerint túlteljesítette - a száz napos programját, betartotta választási ígéreteit, talán erején felül próbált segíteni a leginkább rászorulókon. Egy reálisan gondolkodó közvélemény számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy a választási év 'osztogatása' nem folytatható a végtelenségig, a kormányzás nem száznapos jóléti programokból áll. Egy hazánkhoz hasonló, a nemzetközi folyamatoknak kiszolgáltatott 'exportvezérelt' kis országot kiváltképp megviseli az elhúzódó világgazdasági recesszió. Ilyen helyzetben egy kormánynak nagyon kell tudnia, hogy meddig terjednek lehetőségei. A kormányfő egyáltalában nem titkolta, hogy vannak komoly gazdasági nehézségeink, viszont mértékadó gazdasági szakemberekre hivatkozva hangsúlyozta, hogy válságról szó sincs, egy higgadt és mértékletes gazdaságpolitika képes túllépni gondjainkon".

Szász szerint "jó hír: a kormány a nehézségek ellenére sem hátrált ki legfontosabb kötelezettségeiből. Többek között kifizetik novemberben az 53. heti nyugdíjat, jövőre 300 milliárdot fordítanak autópálya építésre és mivel az ország modernizációja szempontjából ez létkérdés, 2006-ig Magyarországon 800 kilométer autópálya fog épülni. Ami a legfontosabb: úgy tűnik, hosszú távon is fenntartható az idei 3-3,5 százalékos gazdasági növekedés. Persze az ellenzék dolga egy ilyen gazdaságilag feszült helyzetben igen könnyű. Nem kell mást tenni, mint mindenre rálicitálni, folyton követelni, hogy a a kormány az ország teljesítőképességén túl emelje a béreket, ugyanakkor szorítsa le az adókat; felelőtlen játék szociális demagógiával olyan lépésekre sarkallni a kormányt, amit a maguk idejében sokkal jobb világgazdasági kondíciók között nem tettek meg és amik nem is hosszú távon csakugyan végzetesen destabilizálnák az ország helyzetét. Bármennyire is csábító, a kormány nem ragadhat le felelőtlenül a csak pillanatnyi sikereknél, nem lehet mindig és mindenben mindenkinek népszerű, kötelessége hosszabb távú - legalább 2006-ig tartó -gazdasági egyensúlyban és fejlődésben gondolkodni. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a lakosság sürgető napi szükségleteinek kielégítése és a stabil 'jövőépítés' között egyensúlyozni gyötrelmesen nehéz dolog. A kormánynak bizony - lásd például 53. heti nyugdíj - meg kell oldani a legsürgetőbb napi problémákat, úgy, hogy mindezzel az alapvető távlati célokat se veszélyeztesse. Az egyensúlyt tartani kínosan nehéz . Viszont megoldásnak az egyetlen, ami realitás".

Mészáros Tamás szerint (Egy műbalhé vége, Népszava, 2003. augusztus 9.) "a miniszterelnök megjelent a közszolgálati televízió kamerái előtt, és egyebek között bejelentette, hogy utasítást adott a pénzügyminiszternek a ötvenharmadik heti nyugdíj annak rendje-módja szerinti kifizetésére, minthogy ez a pénz az érintettek karácsonyát hivatott megszépíteni. A megfogalmazás különösen figyelemreméltó volt. Medgyessy Péter az Este műsorában csak megismételte nem sokkal korábbi mondatát, amelyet a Híradóban is hallhattunk. Mindkét alkalommal hangsúlyozta az 'utasítás' kifejezést. Utasítottam a pénzügyminisztert, mondta nyomatékkal, és szinte már szigorú ábrázattal. Mármost lehet találgatni, vajon megrendezett színjáték volt-e az egész nyugdíj-vita a szaktárca meg az MSZP között, és eleve azért adták elő, hogy aztán a kormányfő learathassa a 'jó uralkodó' babérját; vagyis a 'rossz' pénzügyminiszter egy forgatókönyv szerint vitte volna el a balhét. Ez a verzió azért tetszetős, mert legalább politikai tudatosságot feltételez a szereplők viselkedésében. A másik változat ugyanis - tehát a spontán kormányzati belvillongás esete -, bizonyos értelemben aggasztóbb, hiszen arra vallana, hogy párt és kormánya, vagy szűkebben: pénzügyesek és politikusok a nyilvánosság előtt hadakoznak, és jó ideig nincs, aki rendet tegyen köztük. Persze, születtek erre a nem túl vidító változatra szocialista magyarázatok, mondván, az a dolgok normális menete, ha az eltérő álláspontok nyíltan megküzdenek; demokráciában természetes, hogy nem a kamarillapolitika homályában történnek a döntések. Megejtő ideológia, de nem helytálló. Egy ilyen kérdést, mint amilyen ez a nyugdíj-kifizetés, komoly kormányzat nem a nyilvánosság előtt csócsál - teszem hozzá: azt sem hiszem, hogy a koalíciós partnereknek akár az adópolitika aktuális felfogásáról a sajtóban kellene üzengetniük egymásnak. Az ilyesféle nézeteltérések elébb házon belül tisztázandók, aztán a kiérlelt és vállalható álláspontokat amúgyis harcban kell megvédeni: tudniillik az ellenzék támadásától. És annak a küzdelemnek már valóban nyilvánosságot kell kapnia - a parlamentben. A most lefolytatott (?) kültéri belvita inkább kínos, mint hasznos. Nem valószínű, hogy a kormányfő népszerűségét növeli, hogy kisvártatva megnyugtatta a nyugdíjkifizetés bizonytalanságával feleslegesen felborzolt kedélyeket. Ilyenkor inkább azt kérdezik az emberek, miért hagyta egyáltalán idáig fajulni a fiskálisszemlélet meg a társadalompolitika ellentétét".

Mészáros szerint "érthetetlen ugyanis, hogy az Este műsorának és adásidejének változását (a késői időpontot tudvalevően előrehozták a nagyobb nézettség kedvéért) miért nem hirdette mondjuk már két vagy három nappal korábban a Magyar Televízió. Miért nem igyekezett a kormányfői stáb minél nagyobb figyelmet kelteni az esemény iránt? Miért kellett a miniszterelnöknek sebtében, egy 'eldugott' műsorváltozás révén megjelennie a kamerák előtt? Miféle kommunikáció az, amit szinte titokban tartanak? Medgyessy mondandója fontos volt, ám láthatóan semmi nem indokolta a fellépés kapkodó megszervezését. Még akkor sem, ha persze sürgős volt tisztázni némely kérdéseket - és elmondani, mi az, amiben a kormányfő nem enged. Nem enged például - mint mondta - a költségvetés tervezetének sarokszámaiból; márpedig ez adóügyben is meghatározó kijelentés: csökkentésről csak ellentételezéssel lehet szó, magyarán valahonnan el kell venni azt, amit nem vesz el tőlünk az adó. És ez annyit jelent, hogy a szabaddemokrata kérlelhetetlenség kemény korlátokba ütközik. Medgyessy nem minden él nélkül figyelmeztette az SZDSZ politikusait, hogy ha túl messzire mennek - mármint retorikailag -, akkor onnan nehéz lesz 'visszajönni'. Márpedig vissza kell jönniük. A koalíciós szakítás ezidőszerint nem életszerű. (...) Mindenesetre legalább a szerencsétlen ötvenharmadik heti nyugdíj-cirkuszon túljutott a koalíció. Az egyik műbalhé már lezárult, felejtsük el. Most nem ártana minél gyorsabban pontot tenni az adócsatározásra is. Mert szinte függetlenül a végeredménytől, senki nem fog jól kijönni belőle".

Petri Lukács Ádám szerint (Félrebeszélések helyett, Népszava, 2003. augusztus 9.) "a közszolgálati televízió Este című műsora régóta kívánt interjút készíteni a miniszterelnökkel, aki igen jól tette, hogy jelezte: szerdán fogadja el a meghívásukat. Mert bár gazdasági válság valóban nincs az országban, sokan - így tekintélyes közgazdasági elemzők is - különböző válságjegyekre hosszú ideje hívják föl az érdeklődők figyelmét. S hát önmagában ama tény is, hogy a kiváló monetáris szakember László Csaba felvetette, meg kéne változtatni az adócsökkkentésről elfogadott törvényt, mutatja: több bevételre van szüksége az államkasszának. (...) hogy csökkenjenek-e - ígéretükhöz híven - az adók jövőre vagy sem, Medgyessy Péter figyelemre méltó módon szakított azzal a nem túl színvonalas szocialista állásponttal, miszerint: hogyne, hogyne, csak akkor Kuncze találja meg a hiányzó 150 milliárdot. A miniszterelnök nemcsak, hogy végig többes számban beszélt arról, hogy 'meg kell találnunk a forrásokat', hanem kifejtette, mennyire fontosnak tartja az autópályaépítési programot, amivel egyszersmind jelezte, eszében sincs a gazdasági tárcától elvonni pénzt. A miniszterelnök az áram költségeinek kapcsán két fontos dologról is szót ejtett: egyfelől elismerte, hogy sajnos mindannyian készpénzfizető áldozatai vagyunk a paksi üzemzavarból adódó termeléskiesésnek; másrészt kimondta azt az egyszerű, de politikusok által nem igen hangoztatott tézist, hogy egy piacgazdaságban mindennek meg kell fizetnie az árát, így természetesen az energiának is. Ettől függetlenül természetesen egy szociáldemokrata kormány kompenzálja - a befolyt adóbevételből - az arra rászorulókat. (...) Mondják, augusztus 20-án negyven kilométerre is el fognak látszani a budapesti tűzijáték fényei, ez engem igen kevéssé izgat, sokkal jobban érdekel Medgyessy ünnepi beszéde: vajon képes-e haladó hagyománnyá tenni azt a szokását, hogy félrebeszélés, önünneplés helyett (mint elődje) a problémákra választ kereső államférfiként szólal meg".

Mészáros Tamás szerint (Ritmus, tempó, csapat, 168 Óra, 2003. augusztus 14.) "hogy mekkora egy miniszterelnöki megszólalás súlya, az leginkább annak visszhangján mérhető. Nem feltétlenül a reagálások hevességén, még csak nem is a mennyiségén. Hanem azon: érdemben foglalkoznak-e vele ellenfelek és elemzők. Medgyessy Péter gyors egymásutánban háromszor látta szükségét a gazdasági és politikai helyzet átfogó értékelésének. Ezek a megnyilatkozások azonban lényegüket tekintve egyetlen kommunikációs akcióként értékelhetők. (...) a miniszterelnök közlendőjét az utóbbi hetek eseményei provokálták. Persze meglehet, a végső lökést ezek - vagyis a koalíción belül, valamint az MSZP, illetve a kormány között támadt ellentétek, no meg a brókerbotrány fejleményei - adták meg. De az is nyilvánvaló: Medgyessy kiállása és állásfoglalása bizonyos alapkérdésekben már jó ideje esedékes volt. Valójában legkésőbb a parlamenti ülésszak végén kellett volna nézeteit némely fontos témában mintegy összefoglaló igénnyel tisztáznia. Nem kizárólag azért, mert az ellenzék általában és konkrétan is össztüzet irányított a kormány majd' valamennyi intézkedésére, hanem azért, mert a gazdaság állapotától a kórháztörvényig számos általános és konkrét ügyben valódi kérdések halmozódtak fel. Tehát túl a kötelező jobboldali pártpropagandán és az immár folyamatos választási kampányoláson, a társadalom 'objektíve' is elvárta a válaszokat. Mégpedig nem csupán a szakmai felelősöktől, nem is a miniszterektől, de - a kancellári kormányzás szellemében - mindenekelőtt a felelős magyar miniszterelnöktől. Medgyessy erre a jól érzékelhető várakozásra nem reagált időben, ezt az igényt elmulasztotta idejében kielégíteni. Eme tény pedig csak részben tekinthető kommunikációs mulasztásnak; valójában nagyobb baj, hogy a kormányzás ritmuszavarára vezethető vissza. Késve megtett gazdaság- és pénzügy-politikai lépések, kiforratlan s ezért elmaszatolt társadalompolitikai döntések miatt halogatta a kormányfő, hogy a nagy nyilvánosság előtt nézzen szembe a halmozódó problémákkal. Az ellenzék hamar felfogta, hogy ebből a tétovaságból hasznot húzhat. Képtelen retorikai túlzásokkal erősített rá a kétségtelenül kevéssé rózsás gazdasági helyzetből fakadó 'lakossági fenyegetettségre'. És viszonylag sikeresen fokozta a legalábbis nyugtalan, a felmérések által is igazoltan romló közhangulatot. Medgyessy hallgatása - amely nem oldható fel másfél perces tévéhíradó-idézetekkel - azt a benyomást keltette, hogy a kormányfő az első diadalmas hónapok elmúltával már tart a kellemetlen számvetéstől. Majd szabadságra ment. Külön belső elemzést érdemelne, miként eshetett meg, hogy távolléte alatt egynémely minisztere látszólag önállósította magát, megint mások a kabinetből szembefordultak a már - alighanem elhamarkodottan - meghirdetett kormányzati elképzelésekkel, a koalíció két pártja pedig kiásta az adópolitika csatabárdját. Nagyralátó elemzők megkockáztatják a feltételezést, hogy mindez taktikai manőver keretében történt. Vagyis a szervezett káosz célja az volt, hogy a majdan hazatérő kormányfő látványosan úrrá lehessen rajta. Kétlem, hogy ezt a halva született tervet bárki elfogadtathatta volna Medgyessyvel".

Mészáros szerint "az időzítési kényszer sem tesz jót a tartalomnak. Ha Medgyessy még a parlamenti ülésszak lezártával komolyan összegez, mondandója is kerekebb, egyértelműbb lehetett volna. Akkor pedig a következő szereplését őszre ütemezvén megint csak módjában állna az immár kihordott belső viták után 'eredményt hirdetni'. A meggondolt és előrelátóan szervezett közszereplések egyszersmind egyfajta ritmusfegyelembe szorítanák a kormány politikai menetrendjét is, s talán a kormánytagok meg a koalíciós pártok kedvét is elvennék a fölösleges és veszélyes improvizációktól. Kell egy csapat - de a játéktempót a kapitánynak pontosan meg kell szabnia".