Botrány a K&H Equities körül (5. rész)

Demeter Ervin, az Orbán-kormány polgári titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli minisztere szerint Kulcsár Attila, a K&H Equities-ügy gyanúsítottja magas kormányzati körökkel és szocialista politikusokkal ápolt kapcsolatot. A fideszes országgyűlési képviselő szerint a vele együttműködő Britton Kft. MSZP-s kapcsolatainak köszönheti, hogy a választások után sikereket ért el az üzleti életben.

Demeter Ervin, az Orbán-kormány polgári titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli minisztere szerint Kulcsár Attila, a K&H Equities-ügy gyanúsítottja magas kormányzati körökkel és szocialista politikusokkal ápolt kapcsolatot. A fideszes országgyűlési képviselő szerint a vele együttműködő Britton Kft. MSZP-s kapcsolatainak köszönheti, hogy a választások után sikereket ért el az üzleti életben. A politikus a Kulcsár egyik közeli munkatársa által felvett jegyzőkönyvre alapozta állítását, mely szerint a bróker "magas körökben forgott". Sajtóértesülésekre reagálva Puch László, az MSZP pénztárnoka, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke a Magyar Nemzetnek elismerte, hogy a Britton Kft.-től kapott luxusautóval jár. Demeter Ervin felszólította Medgyessy Pétert, hogy nyilatkozzon arról, ki az a kormányzati politikus, aki kapcsolatban állt Kulcsárral és a Britton Kft.-vel. Egyidejűleg felszólította Kovács László pártelnököt: adjon választ arra a vádra, miszerint a K&H brókercége támogatta az MSZP kampányát. Az MSZP elnökségi közleményében elutasította a pártot ért vádakat, és közölte: bepereli azokat, akik a párt jó hírét bemocskolják. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter vizsgálóbiztosnak nevezte ki Bodnár Zoltánt, a Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatóját, azzal a céllal, hogy vizsgálja ki az autópálya-építések és a K&H bankcsoportnál történt visszaélések kapcsolatát. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke úgy véli, konkrét ügyekben a Felügyeletet semmilyen államigazgatási szerv nem vizsgálhatja. Korábban Medgyessy Péter miniszterelnök kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium indított vizsgálatot a PSZÁF tevékenységével kapcsolatban. Szász Károly szerint a vizsgálat vezetői olyan banknál dolgoztak, amelyek a PSZÁF vizsgálatai alapján kifogásolható magatartást tanúsítottak. Mint ismeretes, Medgyessy Péter az Inter-Európa Bank, László Csaba pénzügyminiszter a K&H Bank egyik vezetője volt, bár a két kormánytagot név szerint nem említette a felügyeleti elnök. A PSZÁF felügyeleti tanácsának külföldi tagjai közölték: hazájukban nem volt példa arra, hogy a pénzügyi felügyelet munkájába a kormányzat beavatkozott volna. A Pénzügyminisztérium szerint Szász Károly téved, amikor azt állítja, hogy egyetlen államigazgatási szerv sem vizsgálhatja a Felügyelet munkáját. A hegyeshalmi határállomásnál őrizetbe vették Rejtő E. Tibort, a K&H Bank volt vezérigazgatóját, aki a K&H Equities brókercég körüli botrány kirobbanásakor mondott le a pénzintézet vezetéséről. Rejtőt sikkasztásban való bűnrészesség gyanújával hallgatták ki. A volt bankigazgatónál korábban házkutatást tartottak, majd körözést adtak ki ellene. A rendőrség házkutatást tartott a Britton Kft.-nél is, a cég korábban részt vett a Pannonplast-részvények felvásárlásában. Medgyessy Péter miniszterelnök az üggyel kapcsolatban elmondta, hogy nincs olyan személy, aki megállíthatja az igazság kiderítésében. A kormányfő kijelentette: egyetlen kormánytag sem érintett az ügyben. A Fidesz-MPSZ kezdeményezi, hogy hívják össze az Országgyűlés Rendészeti és Nemzetbiztonsági Bizottságát a brókerbotrány és a pénzmosás gyanújába keveredett Inter-Európa Bank ügyében. Az ellenzéki párt meg akarja hallgatni az ügyről Lamperth Mónika belügyminisztert és Tóth Andrást, a polgári titkosszolgálatokért felelős politikai államtitkárt. Tóth Károly, a bizottság szocialista alelnöke szorgalmazza Áder János Fidesz-frakcióvezető és Bácskai János, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ felfüggesztett vezetőjének meghallgatását is.

Bihari B. Tamás (Nyilvánvaló és súlyos bűncselekmények sorozata a brókerügyben, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 6.)
"Két bankban köztörvényes bűntény történt. Mégis az a látszat, hogy a 'köz' és a 'törvény' is távol áll az ügytől: a fontos összefüggésekről a közvélemény nem tud, a nyilvánvalóan felelős vezetők pedig - egészen tegnapig - egyáltalán nem kerültek gyanúba. A kormány az ügyet feltáró hatóság ellen folytat hajszát. Az eljárás próbára teszi az emberek erkölcsi érzékét, egyébként is megkopott hitét az igazságszolgáltatásban - ráadásul mindez az Európai Unió kapujában zajlik. Mintha még egy utolsó, jó nagyot rúgnánk azokba a normákba, amelyeket tagként már talán nem lehet így semmibe venni. [...] Rejtő augusztus 30-án a Népszabadság egész oldalán magyarázta, hogy miért nem tud semmiről, miért nem felel semmiért, ami egy ex-vezérigazgatótól elég nagy képtelenség. Az újságíró kérdésére, hogy milyen beosztású tisztviselők vehettek részt a csalások lebonyolításában (a kérdésben szereplő beosztottakra utalás már eleve a vezetés felelősségét kizárja), Rejtő a következőt mondta: 'Nem ismerem olyan mélységig a bank és a brókercég működésének technikai részleteit, hogy találgatásokba bocsátkozzam.' Azaz, mint vezérigazgató, nem kevesebbet állít, mint hogy nem ismeri az általa irányított bank működését. Az ilyen primitív állítás a nyilvánosságot és a hatóságot is bárgyúnak véli. A nyilvánosság nem hagyhatja válasz nélkül a sértő valótlanságot. Rejtő egy részvénytársaság vezető tisztségviselőjének felelősségét viselte, négy évig a második legnagyobb magyar bank vezérigazgatójaként, az ország egyik legnagyobb havi fizetésével. [...] De ne legyünk túl szigorúak, Rejtő találékony mondatot is használ a Népszabadságnak adott interjúban, amikor arról beszélt, hogy szerinte a bankcsoportban az ügyeknek nem igazgatói, hanem 'vezetőbizottsági szintű felelősei' voltak. Ez minden bizonnyal igaz az önkormányzati és uniós (nemzetközi) üzletág bizottsági felelősére például, akit egy tanulatlan, jogerősen már elítélt kőműves segédben fedeztek fel. A szocialista elvtársak ennek az új 'központi bizottságnak' adták lízingbe pártjukat, mi, választók, pedig az országot. Ennek a központi bizottságnak tagjai integetnek a tribünről a felvonuló rendőröknek, akik velünk vonulnak az Európai Unióba. Uram Isten!"

MH-álláspont, szerkesztőségi cikk (Mitnemtudás egyeteme, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 6.)
"Elismerjük, újfajta ez a címben szereplő tanintézet, bankból alakították iskolává, politikai segédlettel, professzorai is leginkább politikusok. Ők legalább okosan, határozottan adnak elő. Mi viszont együgyű nebulók vagyunk, akik csak annyit tudnak: a K und H brókerbotránnyal foglalkozó írások az internetes Hírkeresőben tegnapig négyszáz oldalt tettek ki. Mit nem tudunk ellenben?
Nem tudjuk - a szírekkel ellentétben -, hová ment 6,2 milliárd forint a szírektől;
- hogyan lehetett évekig feltűnés nélkül megfejni bankszámlákat;
- ki figyelmeztette Kulcsár Attilát a talaj égésére;
- miért és miről beszélt Kulcsárral Áder János Fidesz-frakcióvezető, illetve Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár;
- hány politikus telefonszáma szerepelt Kulcsár mobiljában, s hány törölte ki gyorsan a sajátjából Kulcsárét;
- honnan vette a bátorságot Rejtő E. Tibor, hogy nekiinduljon a magyar határnak;
- kikhez vándorolt a tízmilliárdos pénzmosás ára: nagyjából ötmilliárd forint;
- ki eszelte ki azt a rendszert, amellyel tízmilliárd magyar forintocska hatvankilenc országot utazhatott be;
- miért nem fut gyorsabban a pénze után a Betonút, s honnan volt ennyi fölös pénze;
- ki verte meg Szász Károlyt;
- ha nem verik meg, mikor borul ki az ügy;
- hogyan került a történetbe a Britton;
- kinek adta el a Britton azt az autót, amelyet az MSZP pénztárnoka tudomása szerint a Brittontól bérel;
- hogyhogy nem tudja a Britton ügyvezetője, hogy ki is az ő tulajdonosa;
- mi történne Kulcsárral, ha holnap szabadlábon, kísérő nélkül sétálna egy nagyot az éjszakai Budapesten (jó: akár Bécsben is);
- hogy a valóságban a háttérből kik szerkesztenek újságoknak álcázott üzenő füzeteket. Nem tudunk semmit Mudura Sándorról, legfeljebb azt: neve belekeverte a mesébe a miniszterelnököt.
És nem tudjuk, hol ér össze ebben az egész Kulcsár-történetben a gazdasági bűnözés, a pénzmosás és a politika, ha egyáltalán összeérnek majd. Amit tudunk: a párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak. Ez viszont nagyon kevés. Ilyen butának már régen éreztük magunkat."

Torkos Matild (A Keresztapa pókhálója, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 6.)
"A nemzetbiztonsági hivatal, élén Tóth András szocialista politikussal, bizonyára kiemelten kezeli a szervezett bűnözés felderítését, hiszen a Cég feladata a szervezett bűnözőcsoportok mozgásterének csökkentése, még akkor is, ha a szocialista párt kulcsárnoka által működtetett pénzgyár és -mosoda körül kirobbant méretes botrány ezer szállal kötődik az MSZP holdudvarához, és mint egyre megalapozottabban gyanítható, a párt legfelsőbb vezetéséhez és a kormányzathoz is. Ezért felettébb különös, hogy miután kimunkálták a botrány korlátok közé szorításának és Kulcsár ibizai emigrációjának ötéves tervét, Kulcsár háborítatlanul elhagyhatta az országot. Miután Kulcsár megérkezett Ibizára, két hét múlva - az újabban semmi konkrétumról nem tudó - Tóth András helyett a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója megtette a feljelentését a K&H-ügy miatt. Az elmúlt hetekben a Medgyessy-kormányt mind szorosabban behálózó botrányban egyre több titkosszolgálati módszerekre emlékeztető kiszivárogtatás, dezinformáció akadályozta a köz tisztánlátását és a nyomozó hatóság munkáját. Hol ellenzéki politikusokra igyekeztek a gyanú árnyékát vetni, hol egy fővárosi ügyészt kevertek bele a botrányba, hol egy újságíró fecsegésének akarták tulajdonítani Kulcsár olajra lépését. Érthetetlen, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal felügyeletére jogosult Nemzetbiztonsági Bizottság miért nem vizsgálta a szolgálatok felelősségét a sikkasztással gyanúsítható bróker és a pénzmosással gyanúsítható szír férfi szabad eltávozásában, a nyomozó hatóság munkájának dezinformációkkal történő akadályozásában. Vagy: nagyon is érthető."

Nagy N. Péter (Hangzavar, süket csend, Népszabadság, 2003. szeptember 8.)
"Most Medgyessy attól nem tekinthet el, hogy a pénzügyi rendszer egészét megrázó ügyekben követelje a tisztázó vizsgálatot, felszólítsa a törvényesség betartatására hivatott állami szervezeteket, hogy legyenek lojálisak legalább a jogszabályokhoz, és garanciát fog adni arra, hogyha bárki a hatalom sáncaiból aláereszkedve járult bizonyos pénztárakhoz, az nem ússza meg szárazon. Újabb egy év múltán olvasva majd ezt a beszédet (t.i. Medgyessy Péter miniszterelnök 2003. szeptember 8-án elhangzott, az Országgyűlés őszi ülésszakát megnyitó beszédét), megint nem lesz könnyű felidézni, hogy a K & H-ról elnevezett ügy melyik fázisában voltunk, s miért éppen így kellett fogalmazni. Komoly tanulmányokra lesz szükségük jövendő korok párttörténészeinek annak értelmezéséhez is, hogy az uniós csatlakozás előtt néhány hónappal milyen nómenklatúrás ügyről tárgyaltak Tapolcán az MSZP képviselői, valamint mi volt az a drámai helyzet, amelyben a volt elnöknek lemondásra kellett felszólítani a jelenlegit. Főleg, hogy se ellene, se mellette az ötlettől kevéssé elragadtatott érintetten kívül senki nem szólt. Igaz, ez a szinte hallható csend már most sem érthető. Az vesse az első követ a szocialista frakció tagjaira, aki a brókerbotrány, a romló népszerűségi mutatók idején felül tudna emelkedni. Az első követ nem is kell odadobni, de valamelyik következőt. Persze, érthető, hogy a zsákszám kihordott öt- vagy tízmilliárd és a rátapadt vádmocsok izgalmi állapotban tartja a politikusokat, de azért nem kellene elsikkadnia, hogy akár ötszázmilliárd forinttal is nőhet az adóterhelés. Azt valahogy el kell osztani. Nemcsak ténylegesen, hanem szóval, értelemmel is. A Pénzügyminisztérium szőnyeg szélére állt, amiért riogatta az embereket. Csakhogy más meg nem beszélt velük."

Fricz Tamás (Egy következmények nélküli ország, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 8.)
"Sok elemző persze azt állítja, hogy ez a botrány sem különbözik a többitől, az 1996-ban kirobbant Tocsik-botrány óta lényegében egyre-másra követik egymást az ügyek, s azok kirobbantása mindig politikai célt szolgál, hol az egyik, hol a másik párt akar ezekből politikai tőkét kovácsolni a maga számára. Ám nagyon lényeges észrevennünk, hogy ez a botrány már nem kezelhető az 'egyszerű' botránytematika keretei között. Itt sokkal többről van szó. Egyfelől a korrupció mértéke és kiterjedtsége, a benne részt vevők hálózatának összetettsége minden korábbi botrányét messze felülmúlja. Másfelől úgy tűnik - bár még bizonyításra szorul, de egyre több jel ezt sejteti -, hogy a gazdasági korrupció most már valóban összefonódott a politikával, de nem akármilyen politikával, hanem a hatalommal, azaz az MSZP-vel, illetve az MSZP által irányított kormánnyal. Ami tehát nagyon lényeges, az az, hogy nem általában a politikai elit vált korrupttá, hanem nagyon is konkrét személyek, politikusok kerültek gyanúba. Mindezt azért nagyon lényeges hangsúlyozni, mert mára a demokratikus alapintézmények teljes kiüresedésének, tartalmatlanná válásának, illetve a mindenkori kormányzás ellehetetlenülésének a veszélye merül fel. Ugyanis tény, hogy az állampolgárok - egyoldalú, torz, s végtelenül hiányos tájékozottságuk okán, amiről nem ők tehetnek - ennél az ügynél, a brókerbotránynál is a teljes politikai elitet, az összes politikai pártot teszik felelőssé, s az egésztől fordulnak el. Ez óriási veszély, s ezért gondolom azt, hogy ezt az ördögi, lefelé vezető spirált meg kell állítani; ezt pedig nem lehet másként, mint hogy végre egyszer, lényegében először, a legkíméletlenebbül és a leghatározottabban végigviszünk egy ügyet, a lehető legközelebb jutva az igazságig. Nem lehet most már mást tenni, mint hogy konkrétan és személyesen nevezzük meg a brókerbotrány érintettjeit és bűnöseit, legyenek azok bár miniszterek vagy éppen a miniszterelnök. Fiat justitia, pereat mundus! (Legyen igazság, pusztuljon bár a világ!) - szól a régi bölcsesség, s most ennél nem lehet már okosabbat, bölcsebbet kitalálni. Annál is inkább, mert a magyar emberek bizalmát valóban csak úgy szerezheti vissza a politikai elit és a demokrácia, ha elválik az ocsú a búzától, ha a felelősök megneveztetnek és bűnhődnek, viszont, ezzel összefüggésben, az 'ártatlanok' - tehát a tisztességes politikusok és pártok - is megneveztetnek, és új bizalmat kapnak az emberektől. Ha nem is végleges - hiszen ilyen aligha létezik -, de legalábbis egy elsődleges megtisztulásra van szükségünk, hangozzék ez bármilyen patetikusan."

R. Székely Julianna (Naivitás, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 9.)
"A naivitás hiányát szoktuk föltételezni továbbá rendőrökről, nyomozókról, a bűn üldözőiről. Úgy képzeljük, hogy akik a hazudozással, elvetemültséggel naponta találkoznak, azoknak e műfajokban már nem lehet újat mondani. Mindezek előrebocsátásával szeretném őszinte csodálkozásomat és elismerésemet kifejezni 1. Kulcsár Attilának, aki nemcsak hogy levélben küldözgette figyelmeztetéseit legVIPesebb kuncsaftjainak, de még mobiltelefonált is nekik, mint aki nem tudja, hogy a mobiltelefont beszélgetésre és lehallgatásra szokás fölhasználni. 2. A magyar bűnüldözőknek, akik Rejtő E. Tibornak becsszóra elhitték, hogy nem hagyja el az országot, hátha meg kell őt gyanúsítaniuk. 3. Rejtő E. Tibornak, aki mégis elindult külföldre, bár tény, hogy elfogása csak néhány percen múlt. A sor folytatható, és visszaállíthatja hitünket, hogy a rokonszenves emberi naivitásra bármely helyzetben lehet építeni."

Seres László (Koncepciótlan eljárás, Népszabadság, 2003. szeptember 9.)
"Hajtóvadászat? Nem, az nagyobb tudatosságot feltételez. Nem politikai ellehetetlenítés, nem irhamentés, hanem nagyon egyszerű, nagyon kínos és pitiánerségében nagyon magyar kormányzati ostobaság, amit a pénzügyi felügyelet elnökével eljátszanak. Még mindig nem látni tisztán abban a hetek óta terebélyesedő mocsárban, ami Szász Károly megverésével kezdődött, Pannonplast-, majd Állami Autópálya-ügyként folytatódott, s egyelőre K & H-brókerügyként, tízmilliárdos sikkasztásként, hatmilliárdos pénzmosásként kulminál - az azonban az eddigiekből is látszik, hogy nem Szász Károly a történet negatív főhőse. Nem azért kellene abbahagyni a Szász elleni kampányolást, mert 'nem elegáns' vagy mert a látszatát is kerülni kellene, hogy egy ügy érintettjei az ügy leleplezőjét támadják. Hanem azért, mert a Szász Károllyal szembeni vádak a mai napig bizonyítatlanok és megalapozatlanok, hiányzik tehát a törvény által megkövetelt alapos 'felróható ok'. [...] A Szász Károly-történet kezdettől, tehát a megveretéstől fogva eltérő narratívaként szerepel a fideszes és a szocialista történetírásban. A Fidesz a posztkomcsi sikkasztások hős leleplezőjét, a belügyminiszter férjének és a fél MSZP-s garnitúra rettenhetetlen támadójának szerepét osztotta a Pénzügyi Felügyelet elnökére, míg az MSZP a biztos simicskázás útját választotta, s Szászt a kormánynak lépten-nyomon keresztbe tevő, Fidesz iránt lojális, közpénzek iránt közömbös, hanyag köztisztviselőként prezentálja. Lehet, hogy Szászékat, mint közleményében írja, 'megtévesztették', így csak az idén májusban értesültek a K & H-ügyről. Ám onnantól, hogy értesültek róla, dokumentálhatóan mindent megtettek, amit megkövetelt a haza (és a törvény). A PSZÁF nem nyomozati hatóság, nem az ő dolga bűncselekményeket felderíteni. A kormány azonban annyit elért, hogy mostantól a PSZÁF jogos szakmai kritikája is politikai támadásként lesz csak értelmezhető."

Balogh Zsigmond (A kormánykoalíció alkotmányossági próbája, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 9.)
"Most pedig a kormány a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) élén álló Szász Károly ellen indította meg a körvadászatot. Van-e kívánatosabb cél, mint az állami pénz- és tőkepiac, az állami biztosítás és az állami pénztár egységes felügyeletét egyszerre megkaparintani? Hol az a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az olyannyira kívánatos tőkésrécék tömeges elejtésére ennyire alkalmas vadászterületet biztosítani képes? E cél eléréséhez azonban az elnököt le kell váltani. Amikor hozzákezdek Szász Károly esélyeinek latolgatásához, máris a Nyájas Olvasó szíves megértését kérem. Kénytelen vagyok ugyanis türelmét némi jogászkodással próbára tenni. A PSZÁF a kormány irányítása alatt működő országos hatáskörtű közigazgatási szerv, amelynek felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. Elnökének megbízatása megszűnik, ha őt a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés visszahívja. A visszahívást nyilvánosan indokolni kell. Hírlik, hogy a Pénzügyminisztérium szakértői dolgoznak azon az anyagon, amelynek felhasználása a visszahívás nyilvános indoklását lehetővé teszi. Minden jel arra mutat, hogy a miniszterelnök készséggel eleget fog tenni annak a kedves kötelességének, hogy e tekintetben a törvény által megkívánt javaslatot előterjessze. Ez az Országgyűlés őszi időszakának kezdetére várható. Nem kétséges, hogy a nem éppen elsöprő többséggel, de annál nagyobb fegyelemmel működő kormánypárti képviselők készek a javaslatot megszavazni, vagyis Szász Károly elnököt váratóan azzal az indoklással visszahívni, hogy ő - neki felróható okokból - nem tesz eleget a megbízatásából eredő feladatainak /1999. CXXIV. tv. 7. § (6) bek. b) pontja/."

Bolgár György (A Fidesz tiszta, Népszava, 2003. szeptember 12.)
"Elvégeztetett. Semmit sem tudunk ugyan biztosan a K&H-botrány hátteréről, de a Fidesz jóvoltából annyi kitörölhetetlenül a fejünkben maradt, hogy az MSZP sáros. Történhet már akármi, még az is, hogy kiderül: Kulcsár Attila a Fidesz Politikai Bizottságának titkos, földalatti rejtekhelyén szövögette mindenkit behálózó szálait, sőt saját kezéből etette Orbán Viktort, azt már senki nem fogja elfelejteni, hogy Medgyessy Péter egy olyan banknak volt az elnöke, amely gyanús szíreknek adott gyanútlanul milliárdokat, pénzügyminisztere pedig annak a banknak volt egy ideig vezérigazgató-helyettese, amelyben a lebukott álbróker dolgozott. Ott voltak valahol a közelben, és mondhat bárki bármit, a bélyeg rajtuk van. Erről a Fidesz és sajtója gondoskodott. [...] A kormány és az MSZP (az SZDSZ-ről még nem tudunk közelebbit) kutyaszorítóba került, de még csak nem is ugathat. Rá ugatnak. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök is csak azt ismétli minduntalan, hogy a minél alaposabb igazságszolgáltatási eljárás az érdeke, ugyanis csak ebből derülhet ki, hogy pártja, mint olyan, ártatlan. Ez azonban valószínűleg még mindig kevés lesz ahhoz, hogy visszaszerezze a legutóbbi választások előtti, alatti és utáni erkölcsi fölényét a Fidesszel szemben, mert az emberek a rendőrséggel, az ügyészséggel és a bírósággal is szkeptikusak, és számukra az sem meggyőző, ha jogerősen mondanak ki egy felmentő ítéletet. Tudjuk, amit tudunk, azok ott fönt lopnak - ez a rendszerváltás utáni általános közvélekedés, és a Kulcsár-ügy sikeresen visszarántotta a szocialistákat oda, ahonnét a Tocsik-ügy után már kínkeservesen kimásztak. Nincs mese, a kormánynak egyetlen menekülési útvonala maradt. Összekoszoltan, besározva, támadva és megugatva, sőt még azt is elviselve, hogy a Fidesz vezetői papolnak neki erkölcsről és tisztaságról, jól kell kormányoznia. Most már úgyis minden mindegy. Nem kell félni, lesz ez még rosszabb is, de akkor legalább tessék azt elvégezni, amire a világgazdasági félválságban szükség van. A pártok válsága (bár kihat ránk) nem a mi ügyünk. Az ország válsága nagyon is a miénk lenne. El kell kerülni."