Az MSZP szórólap-kampánya

Tóbiás József, Újhelyi István és Vadai Ágnes, az MSZP országgyűlési képviselői sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a szocialista párt megálljt parancsol a Fidesz-MPSZ hazugságáradatának és olyan kampányba kezd, amely során valamennyi választókerületben több ezer aktivista fog szorosabb kapcsolatot kialakítani a választópolgárokkal. A kampány célja, hogy a párt megmutassa a Kormány eredményeit és cáfolja az ellenzék szerintük alaptalan vádjait.

Tóbiás József, Újhelyi István és Vadai Ágnes, az MSZP országgyűlési képviselői sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a szocialista párt megálljt parancsol a Fidesz-MPSZ hazugságáradatának és olyan kampányba kezd, amely során valamennyi választókerületben több ezer aktivista fog szorosabb kapcsolatot kialakítani a választópolgárokkal. A kampány célja, hogy a párt megmutassa a Kormány eredményeit és cáfolja az ellenzék szerintük alaptalan vádjait. Újhelyi István elmondta: annyiszor fogják leleplezni a Fidesz-MPSZ hazugságait, ahányszor rágalmak érik a szocialistákat. A Fidesz-MPSZ ifjúsági szervezete összegyűjti azokat a brosúrákat, amelyeket szocialista fiatalok dobnak be a postaládákba. A szervezet szeméttelepre viszi a papírokat, a MÉH-től kapott pénzt pedig kisorsolják a szórólapgyűjtők között. Gyürk András, a Fidelitas elnöke szerint, akik elhozzák a szórólapokat, azok egyetértenek abban, hogy a koalíció eddigi eredményeit felsorakoztató szórólapoknak a szemétben a helye. Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója kifejtette: az akció bizonyítja, hogy a Fidelitas nem tudott vitatkozni a szórólapok tartalmával, mert az a tényeken alapszik. A pártigazgató cáfolta azt a korábbi állítást, miszerint az aktivisták kiképzése több millió forintba került.

Ugró Miklós (Utcabal, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 13.)
"A jelek szerint nagy bajban vannak, mert a baloldali ifjak úgy döntöttek, kimennek az utcára politizálni. De hol van már a hajdani BIT bárgyú téblábolása? A maiak szellemtelenek, kegyetlenek és agresszívek. Őket az a Ron Werber készítette fel, aki Izraelben tanulta ki a vitakultúrát és a toleranciát. Az általa kiképzett baloldali ifjúsági kommandó sötét, mint a híres szovjet csernozjom, viszont rámenős és könyörtelen. Azt mondják, újkori Lúdas Matyiként háromszor verik vissza a Fidesz minden 'hazugságát', s ezen 'nemes cél' érdekében a jámbor és gyanútlan járókelőket fogják zaklatni. Meggyőzik az utca emberét a Medgyessy-kormány egyedülálló kiválóságáról, s lerántják a leplet az ellenzék 'hamis, alantas rágalmairól'. Érveik alátámasztásához még egy 'tájékoztató' füzetet is készítettek, az úgymond hamis vádakról és a tényekről. A szegfűkék borítójú brosúra minden oldala, sőt minden mondata megérne egy alapos elemzést, de ez nem elsősorban politológusok, publicisták, sokkal inkább pszichiáterek és elmegyógyászok feladata lesz. Ugyancsak kínban van az MSZP, ha ezzel a minősíthetetlenül álságos, hazug és otromba füzettel felszerelve, több száz ifjúkommunista rohamosztagos tahót rászabadít az ország lakóira. Nem más ez, mint pofátlan provokáció, alantas kísérlet az indulatok felkorbácsolására. Szánalmas próbálkozás, arra a rövid időre..."

Szerető Szabolcs (Rendkívüli állapot, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 15.)
"Durván leegyszerűsítve két lehetőség állt az MSZP előtt, amikor a nyár végén észlelte népszerűségi mutatóinak drámai mértékű romlását, a kibontakozó gazdasági válságot és a brókerbotrány fenyegetését. Az egyik lehetséges válasz Jánosi György, majd Szili Katalin nyilatkozatai mögül sejlett fel: határozott fellépés a korrupció ellen, a kétes ügyekbe keveredett politikusok visszavonása, a párt tizenhárom éve emlegetett, de következetesen soha végig nem vitt megújításának kikényszerítése annak minden személyi és egyéb következményével együtt. Egy ilyen változtatást természetesen rendkívül kockázatos kormányzati pozícióból meghirdetni, különösen akkor, amikor ingatag a parlamenti háttér, s tizenöt hónap elhibázott gazdaságpolitikája nyomán a társadalmi konfliktusok lassan elérnek egy kritikus szintet. (...) Nem csoda, hogy egy hete a tapolcai frakcióülésen nem a morális megújulás, a kormánypolitika korrekciója irányába mozdult el az MSZP, hanem a sorok összezárása mellett a pozícióját egyaránt féltő Medgyessy és Kovács újabb, minden eddiginél elszántabb rohamot vezényelt az ellenzék és a köztársaság (!) kormánytól független intézményei, nyugodtan fogalmazhatunk úgy: a demokrácia hatalommegosztásra, fékek és ellensúlyok finom rendszerére épülő nyugati, liberális modellje ellen. A köztisztviselőkből álló kormányzati apparátusnak címzett fenyegető üzenet már csak ráadásként hangzott el. (...) Politikai értelemben rendkívüli állapotnak nevezhető (...), ha egy kormánypárt kampányidőszakon kívül durva, negatív korteshadjáratot indít, tovább mélyítve ezzel azokat a bizonyos árkokat. Ha parlamenten kívüli eszközökkel támadja az ellenzéket, amelynek - tanulva a másfél éve történtekből - nem szabad lebecsülnie a szocialista hazugság- és gyűlöletkampány erejét. A megsebzett vad veszélyes ellenfél."

Várnai Iván (A stílus és a szórók, Népszava, 2003. szeptember 16.)
"Az emberek nem hülyék - hallhattam egy rádióban Pokorni Zoltán szájából a magvas kijelentést. Örültem neki, hiszen ez legalább egy olyan mondat, melynek tartalmával pártállástól függetlenül mindenki egyetérthet. Egyébként a Fidesz alelnöke azzal kapcsolatban hívta fel a figyelmet az említett alapvetésre, hogy felreppent: a szocialisták hamarosan szórólap kampányba kezdenek, mellyel igazolni akarják a Medgyessy-kormány eredményeit a nem csekély számban hitevesztett választópolgárok előtt. Az emberek tényleg nem hülyék - még akkor sem, ha Simicska Lajos óta ez immár visszavonhatatlan állampolgári joguk-, azaz viszonylag nehéz őket meggyőzni arról, hogy javult a helyzetük, ha maguk ezt egy kicsit másképpen érzékelik. (...) Az ellentmondás viszont mégiscsak abban rejlik, hogy meggyőzésre azért szükség van, hiszen kétségtelen: bizonyos eredmények a mégoly okos és átgondolt lépéseket sem közvetlenül, automatikusan követik, hanem hosszabb-rövidebb idő múlva. A baromságok természetrajza ezzel szemben teljesen más, elkövetésüket szinte azon nyomban megerősíti valamilyen krach. Időnként tehát kétségkívül szükség van a meggyőzésre, a hiteles és hihető propagandára, s ez különösen igaz akkor, ha valaki még a jót sem tudja jól eladni, illetve előadni. Ami azt illeti, kétségtelen, hogy a kormányzat, s a vele szövetséges kormányzó pártok az elmúlt hetekben mind idegesebben szajkózták, hogy tulajdonképpen minden rendben van, a káosznak tetsző helyzeteket a Fidesz okozta és okozza."

"Hogy a szórólapkampány mennyire lesz sikeres, fogalmam sincs. Nem tagadom, vannak ezzel kapcsolatban aggályaim. Népünk jó szokása ugyanis, hogy a levélben érkezett, a postaládájába tömködött, az utcán a kezébe nyomott papírokat lendületesen, mintegy zsigerből olvasatlanul elhajítja, a rendesebbje szeméttárolót keresve, a lazább csak úgy a háta mögé dobva. De nem irigylem az utcai meggyőzésre, elbeszélgetésre majdan vállalkozó aktivistákat sem, akiknek ebben a példásan nyugodt és kiegyensúlyozott, egymás értékeire figyelő és megbecsülő társadalmi életben kell majd helytállniuk valamelyik téren, nagyforgalmú kereszteződésben. Ráadásul igen kétséges, hogy szerencsés-e fiatalokat arra késztetni, hogy olyan szerződéseket írjanak alá, amelyekben arra kötelezik magukat, hogy, ha más pártnál hasznosítják tudásukat, akkor tízmillió forintos kártérítést kötelesek fizetni az MSZP-nek."

"A legfőbb baj, pedig az akció stílusával van, hisz joggal érte a mai kormánypártok részéről kritika a Fideszt, hogy kiviszi az utcára a politikát, s most bizony megint erről van szó, csak éppen a szocialisták teszik ugyanezt. Ráadásképp az olyan szórólapok, amelyeknek az az üzenete, hogy a kedves választópolgárnak mennyire jó, mi mindent tettünk érte, a kormány hívei számára érdektelen, az ellenoldalon állókat csupán irritálni fogja, és könnyen meglehet, hogy a bizonytalanok nagy részét is. Miképpen Újhelyi István ifjú szocialista politikusnak is újra kéne gondolnia tézisét, miszerint eztán háromszor verik vissza a Fidesz hazugságait. Ez rendben való, csak nem az utcán, hanem az Országgyűlésben."

Mészáros Tamás (Bumeráng effektus, 168 Óra, 2003. szeptember 18.)
"Ezekben a napokban MSZP-aktivisták járják az utcákat, hogy elszántan felvilágosítsák a járókelőket a kormány üdvös intézkedéseiről. A pártkampány legfőbb célja - úgymond - a Fidesz-hazugságok hathatós cáfolata; egy fiatal szocialista politikus lassan, tagoltan - hogy mindenki értse - bejelenti a tévéhíradóban: Lúdas Matyi módjára 'minden hazugságot háromszor verünk vissza'. Aztán szó szerint megismétli a fenyegetést, és hadvész ülte tekintetét a kamerába mereszti. Látni való, hogy a helyzet fokozódik. Mármost kérdés, okos-e a nagyobbik kormánypárttól, hogy ezt ilyen drámai módon hozza az állampolgárok tudomására. Nem kizárólag az akció beharangozásának hangvételére gondolok, inkább magára az utcai megmozdulásra, melynek sikere erősen kétséges. Mert először is, ha 'az utca emberét' politikai természetű inzultus éri, annak legalábbis kétesélyes a hatása: a másként gondolkodó polgárok eleve ellenérzéssel fogadják az ellenérdekű aktivistákat. Kínos jelenetek prognosztizálhatók. Szóváltás, hangoskodás, balhé - hát, még ha némelyek kissé 'rászerveznek' a kínálkozó lehetőségre. Könnyen belátható, hogy az ellenzéknek eminens érdeke botrányba fullasztani a szocialisták kezdeményezését. Hiszen ilyen szituációban soha nem a provokátorokat ítéli el a közvélemény - végtére a kampányolók maguk hívják ki az esetleges elutasítást. Igencsak kérdéses továbbá, hogy a kormányoldal szimpatizánsainak egyáltalán szükségük van-e erre a direkt marketingre. Ha őket így kell meggyőzni, akkor már régen rossz. Maradnának a bizonytalanok. Azok, akik az utóbbi időben elpártoltak a szociálliberális kurzustól, és ezzel megfosztották a választások után még jó darabig kényelmesnek tűnő előnyétől. Ezeket a szavazókat azonban - legyünk őszinték - nem elsősorban a Fidesz gazdasági rémhírterjesztése, nem az államháztartás kedvezőtlen makromutatói, még csak nem is a kormányfőt érintő inszinuációk tántorítják el."

"A szocialisták egyedül saját maguknak köszönhetik az elmúlt hónapok kommunikációs vereségeit. Pontosabban annak, hogy összevissza politizáltak, és aztán ezt a katyvaszt még rémesen is adták elő. Szakmai-számszaki belső vitáikkal feleslegesen ingerelték a közvéleményt, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek - és közben hagyták, hogy a Fidesz gátlástalanul rájuk tolja a brókerbotrányt. Reagálásaikkal jobbára elkéstek, cáfolataik erőtlenek vagy hiteltelenek voltak. És ha egy kormány bizonytalan, akkor nem csodálkozhat, hogy elbizonytalanítja hívei egy részét is. A Fidesz hazugságait persze csakugyan meg kell cáfolni. Ám ezt inkább egyszer, viszont jó helyen, kellő argumentációval és gyorsan kell megtenni, mintsem rosszkor, rosszul - és ráadásul háromszor. Az ismétlés nem feltétlenül a tudás anyja. Olykor az ellensége is lehet; például akkor, ha ez a repetíció kényszeresnek tűnik. Ha magyarázkodásnak, mentegetődzésnek, a felelősség áthárításának értelmezhető."

"Nem volt az még olyan régen, amikor az MSZP azzal vádolta a Fideszt, hogy a választási kampányban kivitte a politikát az utcára, és parlamenten kívüli indulatokat igyekezett generálni. Akkor most mivel indokolható a szocialisták ciklusközi agitációja? Természetesen minden politikai propagandamanővert az eszközei minősítenek, és az MSZP nyilván vigyáz a hangnemére. Mondhatja, hogy nem uszít, hanem informál. Nem rágalmaz és sérteget, hanem dialógust kezdeményez. Csakhogy jól tudjuk, mennyire szubjektív, vagy másként: meggyőződésfüggő mindennek a megítélése. Aki az utcán politizál, feltétlenül konfliktushelyzetet teremt. Sőt, számolnia kell azzal, hogy sokan majd támadóként, a nyugalom megbontójaként tekintenek rá. Holott a Medgyessy-kormány legfőbb vonzereje éppen a társadalmi nyugalom garantálása, az előző kurzus idején megéltekhez képest kevésbé feszült atmoszféra ígérete volt. A Fidesz taktikája pedig értelemszerűen arra irányul, hogy a szocialista-liberális éra ezt ne tudja beváltani. Ez a heccpolitika igazában akkor éri el célját, ha a kormányoldalt sikerül belezavarnia egy hasonlóképp hektikus stílus zsákutcájába. Félő tehát, hogy az MSZP voltaképp nagy szívességet tesz ellenzékének, amikor állítólag mintegy ötszáz frissen kiképzett ifjú propagandistáját a frontra vezényli. Tudjuk, hírmagyarázók a csapatösszevonások tényéből általában háborús készülődésre következtetnek. Nem korai még erre alapot adni? A szocialista párt számára végre hasznosabb volna egy magabiztos politikai kultúra - ha kell, fáradságos és kitartó - elsajátítása."

Magyar Narancs szerkesztőségi cikke (Az utca pártja, Magyar Narancs, 2003. szeptember 18.)
"Aktivistákkal megtámogatott MSZP-szórólapok igyekeznek meggyőzni a magyarokat arról, hogy 'a Fidesz rágalmai' helyett a tények beszéljenek, vagyis az ellenzék hazugságaival szemben ennyivel meg annyival nőttek a bérek és a fogyasztás, egy rakás új munkahely lett, a Fidesz-kormány ezt meg azt nem tette meg, ellenben a Medgyessy-csapat mimindent megvalósított a röpke tíz-egynéhány hónap alatt. Nagyszerű az ötlet, a népek nyilván nagyon bírják az ilyesmit, hiszen karmolták a fideszes-orbános brosúrákat meg a Millenniumi Országjáró című propagandakiadványt is - a jelek szerint a szocialisták legalábbis így emlékeznek azokra az időkre. Az meg alighanem kihullott a fejükből, hogy akkoriban - teljes joggal - ők is kifogásolták az ezekre kidobott állami milliókat, továbbá - ugyancsak indokoltan - azt hangoztatták, hogy egy kormánynak kormányozni kell, nem pedig a kormányzásról beszélni. Jelen szórólapozást, ami önmagában sem mentes egyfajta kéretlen tolakodástól (idézzük csak föl a tavalyi két választási forduló közötti agresszív polgári hittérítőket), és éppen ezért sokakban eleve ellenszenvet vált ki, a kormány szempontjából ráadásul a lehető legrosszabb időpontban indították. Az adóemelés, illetve az e körüli kormányzati töketlenkedés, a különböző szolgáltatások drágulása közepette (még ha ezek közül jó néhány közvetlenül nem is varrható a politika nyakába) azzal előrukkolni, hogy márpedig az MSZP jobbá, könnyebbé stb. tette az életet, akkora öngól, hogy azzal csak a nagyon hülyék nincsenek tisztában."

"Van azonban e kormányzati szórólapozásnak (meg az összes korábbinak) egy mélyebb tanulsága is: mégpedig az, hogyan ne kezelje a politika a társadalmat. Noha a magyar populáció nemcsak józan, megfontolt döntéseket hozó egyedekből, hanem olyanokból is áll, akik, hogy is mondjuk csak, nem értik eléggé az összefüggéseket, semmiképpen sem kellene az össznépességet úgy megszólítani, mint hülyegyerekek gyülekezetét. Nem kell nekik azt mondani, hogy a minimálbér-emelés a jólétet szolgálja - mint tette azt az Orbán-kormány -, amikor százezreknek okoz többletkiadást, és mindenki tudja, hogy csupán a költségvetés akar (az ily módon növelt járulékokon keresztül) nagyobb bevételt. És ne vigasztalják a napjainkban utcára kerülő nyugat-magyarországiakat azzal, hogy keleten meg úgy általában viszont mennyi új munkahely van - mint teszi ezt most a Medgyessy-kormány. Bár 1998-2002 között hovatovább valóságos tudományággá nőtte ki magát a 'kormányzati kommunikáció' mibenléte és az ő tüzetes elemzése, a különböző 'technikák' boncolgatása, és a pártok ún. teameket alkalmaznak nem kevés pénzekért egymondatos szlogenek meg demagóg, legfeljebb kiskorúak megtévesztésére alkalmas 'messzidzsek' megfogalmazására, az azért az elmúlt négy évben kiderült: a kábítást sehogyan sem lehet becsomagolni úgy, hogy arra a választók vevők legyenek. És ha marad a módi, kiderül majd ez 2006-ban is."

Ugró Miklós (Rendőri védelem, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 18.)
"Ostoba, hazug, gyalázkodó brosúrákat osztogatni nem túl izzadságos munka, de kockázatos vállalkozás. Tudják ezt az MSZP ifjú aktivistái is, akik az Elég volt a Fidesz rágalmaiból! Hamis vádak és a tények című szellemi mellékterméket próbálják rátukmálni a gyanútlan és védtelen állampolgárokra. Alattomos veszedelmek leselkednek a lelkes rohamosztagosokra. Persze nem valamely tettlegességtől kell félni, kizárt, hogy egy jóérzésű ember lekokizza az agresszív mozgalmárt, sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az illegális zöldség-, fokhagyma-, szárazelem- és csokoládéárusok, az előzetesen nem kellően tájékoztatott, ezért a törvényes rendhez ragaszkodó közterület-felügyelők, akik könnyen elkergetik a buzgó ifjakat a forgalmas placcról. Számolni kell a saját lapjukat kínálgató hajléktalanokkal is, mert ők nem nagyon tolerálják a váratlan konkurenciát, de a legnagyobb veszélyforrás az, hogy a vitát provokáló kampánypionírt egy józan polgár jobb belátásra téríti, meggyőzi arról, ki hazudozik és ki nem. Mindannyian beláthatjuk, a párt jövőjét meghatározó élcsapatot ilyen rémisztő viszontagságoknak nem lehet minden gyámkodás nélkül kitenni. Alaposan felkészítették az utánpótlást, de az utcai politizálásban mégiscsak tapasztalatlan újoncok. Időbe telik, amíg harcedzettek, olyan slágfertig bolsi apologéták lesznek, mint Lendvai Ildikó vagy Kovács László. Addig is, amíg megfelelő gyakorlatra tesznek szert a nyilvános mellébeszélésben, félretájékoztatásban, népbutításban, jó, ha áll mellettük egy informális módon megbízott rendőr, aki óvja, biztatja, szükség esetén egy gyorstalpaló szeminárium keretében kiokosítja őket. A magunk részéről helyeseljük, hogy a fentebb vázolt lehetséges atrocitások elkerülése végett az MSZP-s propagandafüzetet osztogató, szellemileg serdületlen agitátorok rendőri védelmet kaptak. Csak dicsérni tudjuk azt a felelősen gondolkodó apparátcsikot, akinek ez az eszébe jutott. Kié az érdem, Salgó Lászlóé vagy Lamperth Mónikáé? - nem tudjuk, de nem is érdekes. A független, pártsemleges, mondhatni közszolgálati rendőrséget kampányoló aktivisták pátyolgatására felhasználni igazán népi demokratikus ötlet. Viszont nem értjük, hogy egy ilyen akcióhoz minek kell felhasználni az ifjúgárdát. Sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne, ha maguk a rendőrök osztogatnák a kiadványt. Próbáljon nekik visszaszólni, rosszalló megjegyzéseket tenni valaki. Senkinek nem lenne mersze elhárítani, esetleg pár lépés után a szemétgyűjtőbe hajítani a kéretlen ajándékot."

Zappe László (Hagyjanak békében!, Népszabadság, 2003. szeptember 18.)
"Kicsit megriadok, amikor azt hallom, hogy egy párt aktivistái személyesen kívánják megszólítani az embereket, személyesen kívánják elmagyarázni, miért nekik van igazuk, illetve miért demagógia, sőt rágalom, aljas hazugsághalmaz, amit róla a másik párt állít. Eddig inkább csak a hajléktalanújsággal kéregetők és a szélvédőmosóval zsarolók zaklattak, most meg már agitátoroktól is tarthatok. Ez pedig még akkor is megriaszt, ha úgy gondolom, a színtiszta igazságot fogom hallani. Ami ugyebár több mint évtizedes demokratikus politikai gyakorlat után legalábbis naivitás volna. De most nem erről van szó. Nem a politizálás tartalmáról, hanem a formájáról. Formáiról. Hogy postaládámban az egyéb kéretlen reklámok mellett politikai iratot találok, még nem izgat föl különösebben. Olvasatlan kidobom. De amikor szokott napi utamon egy kanyar előtt öles óriásplakáton egyszerűen nem tudom nem elolvasni a méretes hazugságot, csaknem eldobom a volánt. Majd hosszan csodálkozom, hogy nem mentem neki senkinek, de azon sem kevésbé, hogy mások sem karamboloztak. S még keveset mélázok ingerküszöbünk végtelen magasságán. Magyarul: birkatürelmünkön. Leginkább mégis azon tanakodom, hogy miért van ez. Miért nem hagynak békében? Legalább most, amikor másfél éve volt választás, legközelebb két és fél év múlva lesz. A négyévente rendezendő cirkuszt miért állandósítják? Mit akarhatnak tőlem most a pártok? Miért vegzálnak, miért küld az egyik párt szórólapot, a másik miért ígéri, hogy azokat a MÉH-be viszi, miért bosszant az egyik óriásplakáttal, és miért fenyeget a másik személyesen megjelenő agitátorokkal? Azon már nem is csodálkozom, hogy tartalmi kérdésekről már alig hallunk, hogy a politikai élet nem a nemzet életének égető kérdéseitől, hanem a politika szereplőinek visszaéléseitől hangos."

"A kormány kicsit elszámította magát - legalábbis egyelőre. Kiköltekezett a várt gazdasági fellendülés terhére, csakhogy az késik. Az ellenzék ezt ki akarja használni. Érthető. A nagyobbik kormányzó párt illetékesei pedig lépéskényszerben, pontosabban válaszkényszerben érzik magukat. Ez is érthető. Lázasan agyalják ki a mind agyatlanabb kampányfogásokat mind a két oldalon. Gengszterakciók gyermeteg ötletekkel váltakoznak. Ráadásul akkor, amikor valójában nincs is kampányidő. Amikor józan számítás szerint nem is volna miért kampányolni. Szóval, amikor a kampányolás tisztán önmagért valónak tetszik, s ezzel a teljes őrület benyomását kelti. Amikor egyetlen kiszámítható, előre látható eredménye a verbális polgárháború folyamatos fenntartása, ami nyilvánvalóan kétélű fegyver, és alkalmazása alighanem valamennyi politikai erőre visszaüt. Használata kockázatos, előre nem tudható, nem azon vág-e nagyobbat, aki fölragadja. Az viszont könnyen belátható, hogy az egész politikának csak árthat, csak veszélyeztetheti a politika még meglévő hitelét is."

Speidl Zoltán (Utcai gerillák, Heti Válasz, 2003. szeptember 19.)
"Ron Werber, az Izraelből importált kampányszakértő Csapatjáték címmel akciót ötölt ki, melyet akár 'csodafegyvernek' is nevezhetnénk. Az akció eredetileg az EU-parlamenti választások idején indult volna be, ekkor került volna sor a 'fegyver' bevetésére, de az élet kikényszerítette az idő előtti alkalmazást. Az élet - mint tudjuk - képes váratlan (váratlan?) dolgokat produkálni. Például azt, hogy szinte minden egzakt mutató, számítás szerint a jelenlegi kormányzat bajban van, hiszen amit a társadalomnak jobb kézzel fedezet nélkül adott, azt baljával többszörösen vette vissza. Kül- és belpolitikai hibák sorát követte el. S foglyává lett apró, szürkeállományát - ha volt egyáltalán - réges-rég felélő kormányzó partnerének. S akkor még nem beszéltünk a korrupció kis - és állandóan bővülő - köreiről, melyek centrumában mindig valamely kormányközeli - mi több, kormányzó - politikus, pénzember található, egészen föl, magáig a miniszterelnökig. Az összetett hatás pedig ismert: erőteljesen romlik a közvélemény-kutatások eredménye, különös tekintettel a szocialisták jelenlegi esélyeire. Ezen tények összessége tette szükségessé, hogy a már korábban, feltehetően tekintélyes összegért kiképzett több száz (Tóbiás József pártigazgató szerint több ezer) ifjú baloldalit bevessék, a politikát az utcára vigyék. A példát a fényes szelek korszakának agitációs brigádjaitól véve, s nyilván korszerűsítve. (...) A szocialisták akciója afféle kétségbeesett lépésként értékelhető - és érthető - lépéssorozat kezdete (tegyük hozzá: az eljövendő időszak eseményeinek függvényében esetleg fináléja) lehet, ám végeredménye erősen kétséges. A polgárok ugyanis - kivéve a bebetonozott baloldaliakat - saját tapasztalataik alapján ítélik meg a rábeszélő partizánok s természetesen a mögöttük állók szavahihetőségét. S ami talán még nagyobb baj, hogy az igehirdetők aligha képesek a vállalható jövő felvázolására. Nem erre képezték ki őket. Mintha József Attila sora - 'Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!' - volna a vezérlő jelszó, természetesen kiegészítve a negyedik égtájjal, a kelettel is. A költő foroghat sírfában. Ő nem ismert bankár elvtársakat."

Tihanyi Örs (Magyarország romlásáról, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 19.)
"A magyarországi baloldalról sok rosszat el lehet mondani, de azt nem, hogy ne tudna szívósan küzdeni a hatalomért. Bármennyi ember utálatát is érdemli ki a jelenlegi MSZP-SZDSZ-kormány, amíg nem lesz képes az ellenzék egy új és hatékony kommunikációs stratégia kidolgozására, és nem tudja egy minél szélesebb rétegek által ellenjegyzett programmal hitelesíteni a választási céljait, addig ne reménykedjen senki a változásokban. Rossz volt hallani, hogy a Fidelitas a MÉH-telepekre juttatná az MSZP röplapjait. Csak ennyi kreativitás van a jobboldal egyik legaktívabb szerveződésében? Rossz nézni, hogy a Keller-féle lesipuskás stratégia milyen könnyedén bányászik elő újabb és újabb botrányokat az előző ciklusból. Bármennyire tény, hogy ezek szinte mindegyike rágalom, mégis kérdezzük meg: mi történt volna az elmúlt esztendőben, ha a jelenlegi rendőrségi és ügyészségi nyomozó szervek nem tudták volna megőrizni a szakmai tisztesség minimumát?"

Gajdics Ottó (Politika, erkölcs, korrupció, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 22.)
"...ahogy az várható volt - kivonult az utcára a Werberjugend is. Hazugság, hazugság, hazugság. Ez a jelszavuk. Megháromszorozni a hazugságot. Utcára vinni a politikát. Akciózni, mozgalmárkodni, megfélemlíteni. Mint a régi szép időkben. De ne gondoljuk, hogy ez valami fiatalos eltévelyedés, amivel nem kell törődni. Nem árt fokozni az egykor belénk vert éberséget. Itt valami nagyon gusztustalan zajlik a háttérben, aminek csak fedőakciója a szórólaposdi, a Blikkel súlyosbított tévéterror áldozatainak címezve. (...) A gyomorforgató ármány lényege, hogy a Tapolcán kiteljesedő werberi koncepció szerint minden áron bizonyítani kell az álliberálisokkal kiegészült baloldali hatalom legitimitását. Be kell sulykolni az agyakba, hogy nincs alapja azoknak a véleményeknek, amelyek ezt morális alapon vonják kétségbe. Mindenki korrupt ebben az országban, mindenki a Kádár-rendszer szülötte, nincs mit egymás szemére vetni. Egy nemzet van, és ebben a többség szocializmust akar. Ez a modern nemzetiszocializmus. Meg kell értetni az emberekkel, hogy legjobb, ha nem is foglalkoznak a politikával, hiszen az láthatóan csak botrányok és kölcsönös vádaskodások sorozata. Majd ha elég sokan megcsömörlenek ettől, akkor végre kemény kézzel tehetnek rendet az 'országot kettészakító, szétziláló, mindenben csak a rosszat kereső' ellenzék soraiban. Ez a nemzeti- szocialista diktatúra".