K&H-ügy: a botrány botrányosítása

A negyedik hónapja bonyolódó K&H-ügyben továbbra sem válnak el egymástól a politikai és a jogi érvek. A megkezdődött letartóztatásokkal párhuzamosan az egymással szemben álló pártok a másik egyre magasabb vezetői körei érintettségének egymásra-bizonyításával próbálkoznak, miközben a nyári szünet után az éles hangú viták az Országgyűlésben folytatódnak.

HÍR: Az Országgyűlés őszi ülésszakának megkezdése után továbbra is a K&H-ügy foglalkoztatja leginkább a pártokat. A Gallup szeptember eleji felmérése szerint a megkérdezettek közel fele nem tudja megítélni, hogy inkább a kormánypártokhoz vagy az ellenzékhez közel álló személyek érintettek-e a botrányban. A pártot választó megkérdezettek saját pártpreferenciájuk szerint ítélik meg az esetleges érintettséget. A Medián napirend-vizsgálata pedig azt mutatja, hogy, noha a politikusok számára a K&H-ügy volt az utóbbi időszak legfontosabb témája, a közvéleményt sokkal jobban érdeklik a 2004-re vonatkozó adószabályok. ELEMZÉS: Az immár negyedik hónapja tartó botránysorozat az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetével új szakaszába léphet, amikor feláll az a vizsgálóbizottság, amelynek elnevezése körül jelenleg még vita van a kormánypártok és az ellenzék között. A Fidesz-MPSZ által kezdeményezett vizsgálattal kapcsolatos eljárási vita is jelzi, hogy jelentős részben értelmezési harc folyik a K&H-ügy körül. A kormánypártok szerint az ellenzék prejudikál, amikor a bizottság elnevezésében pénzmosással hozza kapcsolatba Medgyessy Péter miniszterelnököt, illetve "kormányzati és kormánypárti politikusok érintettségének" vizsgálatát kívánja lefolytatni. A június 16-án, a Szász Károly elleni támadással kirobbant botránysorozat tétje a politikusok számára, hogy a közvélemény melyik oldalt ítéli az ügyben inkább érintettnek. Ez különösen fontos lehet a Gallup szeptember elején elvégzett kutatásának tükrében, amely szerint az összes megkérdezett 62 százaléka szerint soha nem derül ki az igazság a "brókerbotránnyal" kapcsolatban. A vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok szintén azt a feltevést erősítik, hogy nem egy mindenki által elfogadott, objektív tényeken alapuló "igazság" megállapítása lesz az ügy végpontja: mert az érintettség mértékének utólagos vitatása nem ad majd lehetőséget az ügy "végleges" lezárására.

Talán a fenti pesszimista, "úgysem derül ki az igazság"-típusú hozzáállás miatt a közvélemény a K&H ügyet korántsem tartja olyan fontosnak, mint a média. A Medián napirend-vizsgálata szerint ugyanis, amíg a média számára a botrányhoz kapcsolódó ellenzéki vádak jelentették a legfontosabb témát, addig a közvéleményt ezek a hírek csak a nyolcadik helyen érdekelték.

Forrás: Medián

A felmérés szerint a megkérdezetteknek csupán 3 százaléka gondolja, hogy a K&H-ügy jelenti a jelenlegi legfontosabb témát. Eközben az adóemelés kérdését 42 százalék gondolta fontosnak és 30 százalék a legfontosabbnak. A közvélemény számára továbbra is a személyes jólétet érintő kérdések jelentik a legfontosabb témákat, a botrányok csak ezek után következnek.

A botrány botrányosítása

Miközben a Gallup-kutatás szerint a közvélemény egyre inkább elbizonytalanodik a K&H-ügy megítélését illetően, a pártok továbbra is igyekeznek szélesíteni a botrányban érintettek körét.

A jelenlegi kommunikációs helyzetben, amikor a K&H-ügyben a kormánypártok folyamatos védekezésre kényszerülnek a naponta felbukkanó újabb információk miatt, az ellenzék érdeke a botrány felnagyítása. Ezért kap az ügysorozat folyamatosan olyan jelzőket, amelyekkel a megszólalók a korábbi botrányokhoz képest igyekeznek növelni a K&H-ügy jelentőségét. Csáky András, az MDF Országos Választmányának elnöke szerint a K&H-ügy a rendszerváltás óta az egyik legnagyobb belpolitikai botrány. Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője az évszázad legnagyobb botrányának, illetve az évszázad sikkasztásának nevezte az ügyet.

A közvélemény főként pártpreferenciák mentén alkot ítéletet az egyes ügyekről. A politikusok ezért alkalmazzák a botrány botrányosításának stratégiáját. A folyamat lényege, hogy verbális eszközökkel igyekeznek kiemelni az éppen aktuális témát a korábbiak közül.

A rendszerváltás óta eltelt időszakban minden ciklusnak megvolt az emlékezetes botránya, mellyel kapcsolatban felvetődött a Kormány erkölcsi, illetve politikai bukása. Még a rendszerváltás előtt robbant ki az első "demokratikus körülmények között" lezajló közéleti botrány, a Duna-gate. Az Antall-kormány a taxisblokád idején nézett szembe stabilitását veszélybe sodró üggyel. A Horn-kormány legemlékezetesebb - és máig sem lezárt - ügye a Tocsik-botrány volt, majd az Orbán-kormány idején a Fidesz-közelinek nevezett cégek ügyei alkottak botránysorozatot. A Medgyessy-kormány hivatalba lépése után röviddel a miniszterelnök ügynökmúltja miatt került kényelmetlen helyzetbe, amikor rövid ideig a friss koalíció felbomlása is szóba került.

A korábbi ciklusok nagy botrányai a jelenben is hatékony kommunikációs elemekként használhatók. Az újabb vádakat megfogalmazó politikusok éppen ezért törekszenek arra, hogy a mindenkori aktuális ügyet kommunikálva - így a K&H-botrányt is - az előzőeknél nagyobb normasértésre hívják fel a figyelmet.

A folyamatosan támadó Fidesz

A Fidesz-MPSZ két fő támadási irányt követ a K&H-ügyben folytatott kommunikációja során: egyrészt személyek, másrészt testületek érintettségét vetette fel, illetve jogi manipulációkat sejtet. A nagyobbik ellenzéki párt törekvése a K&H-ügy kommunikációja során az volt, hogy minél magasabb kormányzati körökkel tudja összekapcsolni a visszaéléseket. Medgyessy Péter miniszterelnök személyének bevonása a botrányba a Fidesz stratégiájának kiemelt eleme. A hónapok alatt felépített kommunikáció először egyes kormánytagokat vett célba, szóba került Lamperth Mónika belügyminiszter érintettsége férjén keresztül, majd László Csaba pénzügyminiszter, mint a K&H Bank egykori egyik vezetője. A miniszterelnök szintén korábbi pozíciójából adódóan, az Inter-Európa Bankon keresztül került a Fidesz kommunikációjában a közvetlenül érintettek közé. A Medgyessy Péter ellen megfogalmazott vádak másik része Mudura Sándorral való üzleti kapcsolatára vonatkozott.

A Kormány mint testület adminisztratív intézkedések miatt került a K&H-ügybe. A Kulcsár Attilának kiadott MeH-belépő jelentette az ellenzék számára az első bizonyított kapcsolatot a gazdasági visszaélést elkövetők és a Kormány között.

A politikai kapcsolatot nehezebben lehetett felmutatni egy 2003. januárjától hatályos kormányrendelet kapcsán, amely a Fidesz szerint lehetőséget teremtett a visszaélések elkövetésére. A rendelet szerint árutőzsdei szolgáltatásból vagy értékpapír-hozamból származó összeg ügyfélszámláról is utalható bank- vagy ügyfélszámlára. Tállai András fideszes országgyűlési képviselő szerint nem véletlen, hogy 2002. decemberében enyhítették a brókercégekre is vonatkozó szabályozást, majd közvetlenül ezután állami pénzek bevonásával sorozatos pénzügyi manipulációk történtek. Ez a Kormány érintettségére vonatkozó ellenzéki érv azonban túlságosan bonyolult volt ahhoz, hogy a K&H-ügyön belül önálló "botránykarriert" fusson be, így az ezzel kapcsolatos megszólalások gyorsan félbeszakadtak.

A Fidesz-MPSZ, valamint a jobboldalt támogató sajtó stratégiája elsősorban személyekre épült, nem pedig elvont üzleti manipulációkra vagy jogszabályi hiányosságokra. Az ellenzék a kormányoldal prominens szereplőinek érintettségét igyekezett a közvélemény elé tárni, mivel ennek hatékonysága - rögzülése a közvéleményben - tartósabb, mint az adminisztratív tematikájú viták. A Fidesz-MPSZ és a jobboldali sajtó ezt a stratégiát olyan jelzőkkel támogatta meg, amelyek folyamatos ismétlésével is igyekezett hangsúlyozni a kormánypárti politikusok érintettségét a K&H-ügyben. A "brókerkormány", mint negatív értelmezési keretet felállító kifejezés az ügysorozat egyik legfontosabb fogalma, mely bizonyítja, hogy a Fidesz-MPSZ továbbra is a Medgyessy-kormány legitimitásának kétségbe vonására törekszik.

A kampányfinanszírozási vád

A miniszterelnök és egyes kormánytagok érintettségének hangsúlyozása mellett az ellenzék kisebb súlyú szereplőket is igyekezett bevonni a K&H-ügybe. Így derült fény az MSZP pénztárnokának, Puch Lászlónak a Britton-tól kapott autójára vagy a II. kerületi polgármester, Horváth Csaba üzleti kapcsolataira.

Mindemellett a kormányoldalon fokozatosan Tóth András, polgári titkosszolgálatokért felelős politikai államtitkár vált központi szereplővé. Az államtitkár miniszter elődjével, Demeter Ervin fideszes képviselővel folytatott a sajtón keresztül vitát az elmúlt hetekben. A Tóth András elleni vád központi állítása, hogy az államtitkár gondatlanul kiengedte az országból Kulcsár Attilát, miután az ügy első gyanúsítottja nála járt, és beszámolt a K&H Equities körüli visszásságokról. Erre épült az államtitkárhoz kapcsolódó, de a Kormányt és az MSZP-t is kínosan érintő újabb ellenzéki vád, amely szerint Kulcsár Attila - aki jelenleg Bécsben van kiadatási őrizetben - a 2002-es kampány során szocialista jelölteket támogatott.

A K&H-ügyben az ellenzék szerint jelentős szerepet játszó Tóth András elismerte, hogy a Kulcsár Attilával való személyes találkozón feljegyzést kért a történtekről, ezt viszont nem kapta meg a Bécsbe távozott Kulcsár Attilától. Demeter Ervin, valamint a Magyar Nemzet viszont részleteket is közölt a feljegyzésből, amely alapján megfogalmazódott az MSZP elleni kampányfinanszírozási vád.

Védekező és ellentámadó kormánypárt

A nagyobbik kormánypárt és a Kormány reakciója hosszú ideig két elemre épült, kommunikációjuk ezen túl viszont nem volt összehangolt, a megszólalások mögött nem mutatkozott egységes irányvonal. Az első érv, amely a Tóth András és Kulcsár Attila közötti találkozót hivatott ellensúlyozni, illetve jelentéktelenebbé tenni, az Áder János és Kulcsár közötti megbeszélés felemlegetése volt. Medgyessy Péter miniszterelnök az Országgyűlés őszi ülésszakának első napján elmondott beszéde után is felhívta az esetre a figyelmet, amikor a beszéd után viszontválaszában reagált a Fidesz-MPSZ frakcióvezetőjének felszólalására.

A kormányoldal másik - az előzőnél hangsúlyosabb és messzebbre mutató - érve Szász Károly felelősségének felvetése. Érdekes helyzetbe került a Kormány, ahogy egyre merevebbé váltak a frontvonalak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és a Pénzügyminisztérium (PM) között. Medgyessy Péter kezdeményezésére a PM vizsgálatot kezdett a PSZÁF tevékenységével kapcsolatban. Ennek oka nem tekinthető egyértelműnek, hiszen korábban is megfogalmazódtak kérdések a Felügyelet tevékenységével kapcsolatban. Polt Péter legfőbb ügyész és Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke után Szász Károly egy olyan újabb állami vezető, akinek politikai elfogultságát a kormányoldalon egyre intenzívebben bírálják. Már a Pannonplast-ügy kirobbanása előtt ismertté vált, hogy a Kormány elmozdítaná Szász Károlyt a Felügyelet elnöki székéből, és ezt a szándékát a kormányzat a botránysorozat kirobbanása után sem titkolta.

Medgyessy Péter felelősségének felvetése

A Kormánynak, illetve az MSZP-nek ez utóbbi érvét az ellenzék hatékonyan fordította szembe a támadást megfogalmazókkal, illetve ehhez kapcsolódóan sikeresen építette tovább az ügyet. Ellenzéki politikusok többször is felszólították a Kormányt, hogy hagyjon fel a Szász Károly elleni támadásokkal, továbbá maga Szász Károly is érintett kormánytagok ellene irányuló vizsgálatáról beszélt, anélkül, hogy személyeket nevezett volna meg. A miniszterelnök ekkor szembesült az ellene irányuló legközvetlenebb váddal: korábbi munkahelye, az Inter-Európa Bank feltételezett pénzmosási ügyével, illetve azzal a kérdéssel, hogy a kormányváltás előtt pontosan mennyi ideig töltötte be az igazgatótanács elnöki tisztségét. Az ellenzéki kommunikáció jól látható törekvése, hogy a Medgyessy Péter nevéhez köthető Inter-Európa Bankot a botránysorozattal összekapcsolva felmerüljön a miniszterelnök felelősségének látszata.

Kormánypárti stratégiaváltás

Ahogyan egyre közelebb értek a vádak a vezető kormányzati politikusokhoz, úgy ébredt rá az MSZP is, hogy stratégiát kell váltania a K&H-ügyben. Mind a Kormány, mind pedig az MSZP határozott hangú nyilatkozatban cáfolta, hogy szocialista politikusok érintettek lennének a botrányban. Medgyessy Péter az MSZP tapolcai frakcióülésén is határozottan fogalmazott ebben a kérdésben, majd az őszi ülésszak első plenáris ülésén az Országgyűlésben ígéretet tett arra, hogy minden kérdésre megadja a választ a K&H-val kapcsolatban.

Az éles hangvételű cáfolatok mellett az ellentámadás eszközét is bevetették a kormányoldalon. A Szász Károly felelősségét felvető kétes fogadtatású kormányzati intézkedések mellett MSZP-s politikusok a Fidesz és a K&H közötti kapcsolatot igyekezetek bebizonyítani. Először az érintettséggel megvádolt Horváth Csaba árulta el, hogy megoldást jelentő bejelentéssel áll majd elő az ügyben, majd a Fidesz-MPSZ Lendvay utcai székházával kapcsolatos bérleti szerződést említette az MSZP. Simon Gábor MSZP-s képviselő bejelentése szerint a nagyobbik ellenzéki párt, miután eladta székházát, rendkívül kedvezményes feltételekkel bérelte vissza azt a banktól.

Utóbbiból jól látható, hogy az MSZP most már a Fideszhez hasonlóan próbálja felépíteni támadó jellegű botránykommunikációját, és a középpontba egyszerűen megragadható, könnyen értelmezhető ügyleteket állít, miközben feleleveníti az ellenfelét érintő korábbi botrányokat is. A Fidesz székházügye máig emlékezetes eseménye a rendszerváltás utáni botrányoknak, Simicska Lajos nevének említése pedig az előző ciklus botrányaival köti össze a K&H-ügyet.

Semlegességre törekvő kispárti kommunikáció

A Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum többnyire igyekezett kívül maradni a K&H-botrányon. Az SZDSZ-re elsősorban a hallgatás volt a jellemző, az MDF pedig igyekezett úgy pozícionálni saját magát, hogy a botrányban és az azt övező vádaskodásban is érintetlen pártként, felelősségteljes politikai erőként jelenjen meg.

Az SZDSZ helyzetét nehezítette, hogy a jobboldali sajtó a kisebbik koalíciós párt érintettségét is bizonyítani próbálta. Sajtóinformációk szerint a párt ügyvivői előtt megjelenő László Csaba pénzügyminiszter és Draskovits Tibor, a miniszterelnök kabinetfőnöke jelenlétében felvetődött Szász Károly távozásának szükségessége, amit a jobboldal az érintettség bizonyítékaként értékelt.

Az MDF igyekezett felülemelkedni a botrányon, és kimaradni a napi politikai vitákból. A kisebbik ellenzéki párt a pénzügyi rendszer stabilitásért aggódó állásfoglalást tett, illetve vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte. A K&H-ügy az MDF számára lehetőséget adott arra, hogy a közvélemény előtt, mint a botrány felett álló, és a "valódi" kérdésekkel foglalkozó párt jelenjen meg. Ennek jegyében fogalmazódott meg augusztus végén Boross Péternek az a nyilatkozata, melyben a volt miniszterelnök szerint ki kell deríteni, hogy "mi a felelőssége annak a kormányzatnak, amely létrehozott egy szervezetet, hogyan szabályozta azt, milyen feltételeket teremetett a működéséhez, és milyen változások szükségesek ahhoz, hogy ilyen vagy ehhez hasonló botrányok ne következzenek be". Boross ezzel a jelenlegi, de az előző kormányzat felelősségét is felvetette, kikerülve ezáltal a botrány ellenzéki vagy kormánypárti értelmezésének kényszerű fogságából.

Ezt a látszatot vonta kétségbe az Országgyűlés első ülésnapjára frakcióvezető-helyettessé választott Szászfalvi László, aki rendkívül éles hangú felszólalásban bírálta a Kormányt, amely szerinte "az élet természetes részeként akarja elfogadtatni a mocskot, amely elérte a szocialista brókerkormányt". Azt, hogy az MDF-es stratégia fő irányvonalát nem a Szászfalvi László által követett felszólalás jelenti, igazolja Dávid Ibolya pártelnök aznapi televíziós szereplése, melynek során az MDF-es politikus magyarázkodni kényszerült párttársa miatt. Dávid Ibolya és más MDF-es politikusok megszólalásai a K&H-ügyben a kisebbik ellenzéki párt pártrendszer-formálási törekvéseit is tükrözik. Kimondatlanul is a két nagy párt botrányaként beállítva a botránysorozatot, az MDF érintetlen alternatívaként igyekszik meghatározni magát.