Grespik László egy bírósági tárgyaláson származásáról kérdezte az eljáró bírónőt

A Közigazgatási Hivatal egykori vezetője a jogi képviselője azoknak a zenészeknek, akiket közösség elleni izgatással vádol az ügyészség. A vád szerint a skinheadek négy évvel ezelőtt, egy összejövetelen zsidóellenes és fajgyűlölő dalokat énekeltek. Grespik a tárgyalás előtt megkérdezte a bírónőt, zsidó vallású és származású-e, mert ebben az esetben elfogultnak tartotta volna őt. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdés feltevése önmagában is jogellenes volt, mert a származással kapcsolatos adatokra vonatkozott.

Háttér
A Közigazgatási Hivatal egykori vezetője a jogi képviselője azoknak a zenészeknek, akiket közösség elleni izgatással vádol az ügyészség. A vád szerint a skinheadek négy évvel ezelőtt, egy összejövetelen zsidóellenes és fajgyűlölő dalokat énekeltek. Grespik a tárgyalás előtt megkérdezte a bírónőt, zsidó vallású és származású-e, mert ebben az esetben elfogultnak tartotta volna őt. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdés feltevése önmagában is jogellenes volt, mert a származással kapcsolatos adatokra vonatkozott. Ilyen különleges adatot az adatvédelmi törvény alapján csak akkor lehet kezelni, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy a törvény lehetővé teszi - tette hozzá az adatvédelmi biztos. Az ombudsman helyettese vizsgálatra kérte fel az ügyvédi kamara elnökét az ügyben. Medgyessy Péter közölte: aki származása, neme vagy vallási hovatartozása miatt embertársát, polgártársát ki akarja rekeszteni, az a demokrácia és a köztársaság alapértékeivel helyezkedik szembe. Az SZDSZ ifjúsági tagozata szerint Orbán Viktornak meg kellene szólalnia Grespik László hét eleji megnyilvánulásaival kapcsolatban, az Új Generáció szerint ugyanis a Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetője az Orbán-kormány alatt lett fontos szereplő a magyar közéletben. Orbán Viktor kijelentette: a kereszténydemokrata meggyőződésű, polgári nemzeti érzelmű politikai szövetség, a Fidesz tagjai számára elfogadhatatlan, amit Grespik László mondott. Orbán Viktor elhatárolódásával kapcsolatban többen véleményt fejtettek ki a jobboldali pártstruktúráról és jövőbeni lehetséges állapotáról, különös tekintettel a Jobbik Mozgalomra.

Megyesi Gusztáv (Száll a kakukk, Élet és Irodalom, 2003. november 27.)
"Jelzem, miközben a bíróságok a tekintélyüket féltik, az internetes CD-jogtárból lehívható felülvizsgálati határozatok hemzsegnek a »gyengeelméjű, primitív, alacsony értelmi képességű, érzelmileg színtelen, primitív intellektusú személyiség« kitételektől, ami csak azért érdekes, mert nehogy már azt higgyük, hogy a szegedi bíró egyedül primitívezik az országban. Továbbá, hogy a Kormány nemzeti egészségprogramja keretében most olyan felmérés készül, amelynek kérdőíve azt firtatja a védőnők körében, hogy mennyire jellemző a cigányokra a lustaság, a »kelleténél több« gyerek, a nem mosdás, a hazudozás, a bűnözői hajlam, s hogy kellene-e ösztönözni a kivándorlásukat; ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy a népszerű Grespik László azt kérdezte legutóbb a tárgyalóteremben a bírónőtől, nem zsidó-e véletlenül, mert az nem mindegy, megengedem, Grespik már évek óta feltehetően pizsamát visel a talár alatt. Kíváncsian várom a válaszokat."

R. Székely Julianna (Grespiki kérdés, Magyar Hírlap, 2003. november 27.)
"»Kénytelen vagyok védői tisztemből megkérdezni a bírónőt: zsidó vallású-e, zsidó származású-e, illetve a bírósággal kapcsolata olyan-e, amely az ügy elfogulatlan elbírálását lehetővé teszi?« - kérdezte dr.Grespik László ügyvéd, akinek védence társaival együtt zsidóellenes, fajgyűlölő dalokat énekelt volna egy koncerten. Jó kérdés, mondhatnánk. Egyenes, logikus, grespiki. Nem is válaszolhatunk rá másként, csak úgy zsidó mód: kérdéssel. Újságírói és állampolgári tisztünkből fakadóan kénytelenek vagyunk megkérdezni az ügyvéd urat:1.) Hogyan merészelt egy ilyen, a legszigorúbb magánéleti szférát érintő kérdést bárkinek föltenni? 2.) Eltekintve kérdése értelmezhetetlen felétő1, miképpen merészeli egy bíróról, rajta keresztül a teljes bírói karról, áttételesen az egész magyar társadalomról föltételezni, hogy antiszemita, fajgyűlölő nézetek (esetleges) terjesztőiről saját vallása, etnikai származása szerint ítél? Más szóval, hogy egy svábozó; tótozó, »niggerező«, vagy mondjuk katolikusokat, reformátusokat, krisnásokat gyalázó énekesről aszerint formál véleményt, hogy ő maga sváb, tót, fekete afrikai ősökkel bír-e, vagy az említett vallások követője. Grespik dr. kérdése egyébként oly abszurd és szégyenletes, hogy beszélni sem szabadna róla, de ha már tévéhíradók révén szóba került, feltesszük az utolsó kérdést. Folytathat-e legális ügyvédi tevékenységet, aki ilyesmit beszél?"

Szász István (Ami tűrhetetlen, Népszava, 2003. november 27.)
"Természetesen a verekedő, zsidózó szkinhedeket is megilleti a törvényes védelem. Az viszont, hogy a védő tisztes szerepét vállaló jogász maga is beálljon védenceinek antiszemita csapatába, s attól tegye függővé: a tárgyaló-bíró számára hiteles és elfogulatlan-e, hogy a bírónő milyen származású, s ezt nyíltan merészelje egy magyar bíróság tárgyalótermében szóvá tenni - ez az újabbkori magyar antiszemitizmus ocsmányságokkal teli sötét históriájában is példátlan. És eltűrhetetlen!

Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a Grespik nevezetű jogász antiszemita, és kérdésnek álcázott zsidózásával megsértette a bírónőt. Nem csak a bírónőt sértette meg, hanem a független magyar bíróság intézményét. Mint ahogy sérelem érte az egész magyar jogásztársadalmat, az ügyvédi kamarát, melytől a kamara egyik tagjának botrányos viselkedése után, úgy hiszem, joggal várja a közvélemény a leghatározottabb fellépést.
Grespik László a jog talárja mögé bújva nyíltan szembehelyezkedett polgártársaink származásától, bármely kisebbséghez tartozásától való egyenlőségét kimondó magyar alkotmánnyal, lábbal tiporta a köztársaság szellemét, vérig sértette annak minden polgárát teljesen függetlenül attól, hogy az illetők zsidók, nem zsidók, keresztények, nem keresztények, bármely felekezethez tartozók, vagy felekezeten kívüliek.

[...] Igen, most ideje van annak, hogy e botrány nyomán a közélet főszereplői hallassák a szavukat. Most kell megszólalnia ellentmondást nem ismerő módon és félreérthetetlenül a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek. Hallatni kell elítélő szavát a kormányfőnek, csakúgy, mint Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. És természetesen szólniuk kell a pártok vezetőinek."

Szerkesztőségi cikk (Lakmusz, Magyar Hírlap, 2003. november 28.)
"A magyar sajtó a legújabb »Grespik-üggyel« van teli, holott ennek az ügynek ez az ügyvéd kábé olyan tényezője csak, mint a lakmuszpapír, amelyet kémiaórán különféle levekbe mártanak, hogy aztán hol kékre, hol vörösre színeződve, a tanulóifjúság okulására kimutassa, melyik a lúg, melyik a sav.
[...]Dr. Grespik, közismerten, egy kérdést mártott bele a magyar igazságszolgáltatás levébe, s már ez az egyetlen merítés is sok okulással szolgált. Nem dr. Grespik indítékairól, hiszen azokat ebben az országban a serdületlen ifjúság is kívülről fújja, hanem Legfelsőbb Bíróságról, ügyvédi kamaráról meg persze a mezei bíróról.

[...] Mire föl a bírónőről egy pillanat alatt kiderül, hogy mégiscsak lúg. Vagy sav. De semmiképpen sem rendíthetetlenül semleges, ártatlan Hófehérke. Ha ugyanis az volna, akkor dr. Grespiket előbb jól helyre tenné, megbírságolná, majd kivezettetné az ülésteremből, hogy azért már mégse antiszemitának látszó ügyvédek védjenek antiszemitának látszó vádlottakat.
Mit mond ehelyett a mi igazságszolgáltatónk? Azt mondja, hogy bár az ügyvéd úrnak ehhez semmi köze, de ő nem zsidó, még a felmenői se azok. Ami grespiki megközelítésben »korrekt válasz«, normális megközelítésben viszont azt bizonyítja, hogy bizony a bíróságokon is dúl az antiszemitizmust természetesnek vevő meghunyászkodás és elfogultság. A bírónő mentségére szóljon, hogy az ügyről, miután »folyamatban van«, a Fővárosi Bíróság meg se nyikkan, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke »konkrét esetről nem nyilatkozhat«, a legfőbb bíró pedig csak a bírák diszkriminációját ítéli el.
Már amennyiben mindez mentség. Nem pedig vádirat."

Varró Szilvia (Fajtiszta ülésterem, Népszabadság, 2003. november 28.)
"Az adatvédelmi ombudsman szerint a fővárosi közigazgatási hivatal volt vezetője jogellenesen feszegette a bírónő származását. Az öt évvel ezelőtti Viking Klubbeli neonáci találkozón sieg-heilező és büdös-zsidózó zenészeket védő Grespik szerint viszont a Hegedűs Lórántéhoz hasonlóan közösség elleni izgatás ügyében folyó eljárásban elfogultságot jelenthet a bíró származása.

Magyarországon mindenki saját magáról állíthatja csak, hogy zsidó, leszbikus vagy kisgazda szavazó - mindezek érzékeny adatnak számítanak, amelyekkel más nem kategorizálhat minket. Hogy Grespik törvényt sértett-e kérdésével, vagy csak etikátlan és erkölcstelen volt, másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy mi köze van egy bíró/ügyvéd/szakértő származásának egy folyó ügyhöz? Nem ítélkezhet-e nők elleni erőszak ügyében női bíró? [...]A mostani ügyben a bírónő besétált Grespik tudatosan állított kelepcéjébe. Ha egy ittasan a tárgyalóterembe kóválygó védőt rendre utasíthat vagy pénzbüntetésre ítélhet a bíróság, miért nem fordult ezen eszközökhöz a bírónő?

Azzal, hogy kénytelen-kelletlen bár, de tisztázta felmenőit és önmagát, legitimálta a kérdést; elismerte Grespik igazát, hogy a zsidósággal kapcsolatos ügyben csak hiteles keresztlevél tulajdonosai ítélkezhetnek."

Mészáros Tamás (G. L. esete a bírósággal, Népszava, 2003. november 29.)
"Furcsamód egyedül a Fidesz-kormány miniszterelnökének és belügyminiszterének a figyelmét kerülte el legtovább, kit ültettek a fővárosi közigazgatás nyakára. Pontosabban: ők nem akarták a leghosszabb ideig észrevenni G.L. vérlázító alkalmatlanságát
[...] G. L. egyszerűen provokálta a köztársaság bíróságát. Hiszen céljának minden lehetséges válasz megfelelt. Ha a bírónő érdemben megfelel a kérdésre, akkor elismeri annak relevanciáját egy büntetőeljárásban. Ha pedig visszautasítja, mint képtelent és elfogadhatatlant, akkor G.L. hangosan triumfál: lám, a bírónak nyilván »takargatnivalója« van származását illetően, különben nyíltan megfelelne. Így vagy úgy, G. L. legalábbis a maga köreiben egy ideig újra nemzeti hősként tündökölhet.

[...] G. L. ugyanis nyilvánvalóan tesztelte az adott ügyben eljáró magyar bíróság, tágabb tekintetben a bírói kar, és nem utolsó sorban az ügyvédi kamara ellenálló képességét.
[...] érthetetlen a bírói szervezet hivatalos állásfoglalása, amely úgy szól, hogy tárgyalás alatt álló ügyben nem foglalhat állást. Ez a nézet alapvetően téves, hiszen itt nem a tárgyalt ügy érdeméről kell véleményt nyilvánítani, hanem egy sajnálatos tárgyalótermi mellékkörülmény kezelésének módjáról. Nevezetesen arról, hogy a tárgyalásvezető bírónak milyen keretek között kell tartania a védői magatartást. Érdekes, hogy például Lomnici Zoltánnak, aki szeret élénken reagálni a bíróságot ért vélt sérelmekre, ebben az esetben nincs mondanivalója. Pedig, ha valami fenyegetheti egyáltalán a bírói szuverenitást, mi több, a bírói hivatásgyakorlást, akkor G. L. botrányos viselkedése feltétlenül. Ezúttal tehát ajánlatos lett volna igen határozottan megfogalmazni, hogy éppen a bíró az, aki a tárgyalótermi viszonyokban is köteles érvényt szerezni a hatályos jognak.
[...] kissé kényelmesnek tűnik az ügyvédi kamara felfogása, amely szerint a köztestület bejelentés esetén hajlandó etikai eljárást kezdeményezni G. L.-lel szemben. Nem tudom, ismeri-e az ügyvédek etikai kódexe a »hivatalból üldözendő« magatartás fogalmát, de miután az inkriminált jelenet felvételét az MTV jóvoltából egy ország láthatta, a magas testület feltehetően felfoghatja akár közérdekű bejelentésnek is ezt a bizonyító erejű híradóanyagot."

Józsa Márta (Bumeráng a bíróságon, Népszabadság, 2003. december 1.)
"Tekintsünk el most attól, hogy ezt az ügyvédnek nevezett médiaszereplőt Grespik Lászlónak hívják. Tekintsünk el attól is, hogy egy legitim kormány bizalmából ő vezette évekig a főváros közigazgatási hivatalát, ne is emlékezzünk akkori ügyeire, se a külföldi állampolgárok ingatlanszerzésének megakadályozására, se a tévés kenyérdobálására, se a hátrányos helyzetű gyermekek iskolája elleni hősies harcára. Nem érdekes. Az érdekes az (hát igen, nevezzük érdekesnek), hogy már nem kapja fel senki a fejét. Hja, csak egy őrült.

[...]a struccpolitika üt vissza, amikor egy - az ügyvédi kamara által, ki tudja, miért, még megtűrt - fajelméleti rögeszméivel nyilvánosan házaló alak defenzívába kényszerítette a Magyar Köztársaság bíróságát, a köztársaság emblematikus intézményeinek egyikét.
Legyen világos: amikor a Hegedűs-ítélet idején abból általános következtetéseket levonó TGM megállapításait a bíróság minden megfontolás nélkül elutasította és sérelmezte, akkor ugyanez a testület egyszersmind beletörődött abba is, hogy bármikor berohanhat egy náci a tárgyalóterembe, és ott bármit mondhat a bírónak, legfeljebb majd utólag a szólás szabadságára, írói munkásságára hivatkozik. És ekkor a politika által magára hagyott, önrevízióra képtelen testületnek nem lesz (nincs) érvényes válasza arra, hogy mit tegyen, amikor mind a törvénynek, mind a józanésznek tökéletesen ellentmondó dolgok történnek a tárgyalóteremben. Így azután egyre több Grespik, Hegedűs, X. és Y. távozik majd emelt fővel, győztesen a tárgyalóteremből, és egyre több bírót csap fejbe a bumeráng."

Weisz Júlia, orvos (Hajrá, Grespik! Népszabadság, 2003. december 2.)
"Grespik úr mostanra már igazán kiérdemelte, hogy az Igazságügyi Minisztérium tisztes havi járandóságot folyósítson számára. Bármilyen funkciót lásson is el, legyen hivatalvezető vagy ügyvéd, tevékenysége csak látszólag durván jogsértő, valójában csak alkalmat keres és talál arra, hogy rávilágítson a jogrendszer súlyos gyengeségeire, tisztázatlanságaira.
[...] megtudtuk, hogy minden peres ügyben hivatalból vizsgálni kell a bíró esetleges elfogultságát. Grespik úr a gyakorlatban csak részlegesen tett eleget ennek a feladatnak: nem kérdezte meg a bírót, hogy antiszemita-e, rasszista-e, tagja-e kifejezetten fajgyűlölő pártnak, egyesületnek vagy más olyan hasonló szervezetnek, amely kirívó esetekben sem tiltakozik a fajgyűlölet ellen.

[...] Nem tudom, megkövetel-e a jog hasonló elfogultsági vizsgálatot az ügyészek és a rendőrök esetében is. Mivel az ügyész dönt arról, hogy egy ügy egyáltalán bíróság elé kerüljön-e, és hogy mennyi ideig tartható egy személy vizsgálati fogságban, hatalma az ügy kezdeti fázisaiban tulajdonképpen korlátlan. Ennélfogva az elfogultsági vizsgálatnak természetesen ki kellene terjednie az ügyészekre is. Ha így lenne, nem történhetne meg, hogy egy jobboldali elkötelezettségéről ismert ügyész határozzon arról, hogy a szívének kedves jobboldali párt gazdasági ügyei-ügyeskedései miatt kell-e egyáltalán vádat emelni.
És a rendőrökről még nem is szóltam.

Az adatvédelmi biztos szerint Grespik jogellenesen járt el, és Chirac francia elnöknek az a véleménye, hogy az efféle eljárás felboríthatja a független igazságszolgáltatás egyensúlyát és hitelét. Úgy hiszem, mindketten tévednek. A személyes adatok védelménél fontosabbnak tűnik az, hogy ne tehesse tönkre emberek életét egy elfogult bíró, ügyész vagy rendőr. [...]Kérdezzék meg, mi történt azzal a bíróval, aki ártatlanul - tehát nyomós bizonyíték nélkül - elítélte emberölésért Pusoma Dénest, egy szegény cigány férfit, akiről vagy két és fél év után, szinte mesebeli csodának köszönhetően derült ki, hogy teljesen ártatlan. Kérdezzék meg, mi történt azzal a másik bíróval, aki szerint a fogva tartásért nem jár egy fillér kárpótlás sem Pusoma Dénesnek. Pusoma Dénest ne próbálják megkérdezni; a második ítélet után öngyilkos lett."

Bolgár György (Magyar vagyok, nem fideszes, Népszava, 2003. december 5.)
"Most, hogy Orbán Viktor nagyon dicséretesen elmondta Grespik László bírósági szerepléséről, amit kettejük korábbi, kölcsönösen kifejezett nagyrabecsülése miatt becsületbeli és politikai kötelessége volt elmondani, itt az ideje annak, hogy a Fidesz tisztázza viszonyát a magyarokkal is. Ha a Fidesz elnöke húz egy határvonalat a rasszista, szélsőjobb gondolkodás és az úgynevezett nemzeti politizálás között (most húzott), akkor ebből következően el kell törölnie egy határvonalat magyarok és magyarok között is. Ez a határvonal ugyanis létezik, és bár nemcsak a Fidesz jó- vagy rosszvoltából, mégis a Fidesz van abban a helyzetben, hogy ezt a frontvonalat legalább eljelentéktelenítse.
Nem szeretnék naivnak látszani, de itt az alkalom a fordulatra.

[...] A MIÉP-pel is ujjat húzó, a Fidesszel is szembeforduló Jobbik párttá alakulása, és közismert, szélsőséges hangoskodók hozzájuk csatlakozása azt jelzi, hogy több dudás szeretné fújni a csárdában, akármennyire igyekszik is Orbán mindenki nótáját játszani.
Grespik elítélése valószínűleg annak a következtetésnek a levonása, hogy a szélsőjobbot nem érdemes minden határon túl megtartani. Hátha ezek után még arra is van némi remény, hogy Orbán Viktor egy kicsit tovább is menjen ezen az úton. Nem messze, csak addig, hogy a jobboldal nevében jelképesen lemondjon a nemzeti kirekesztésről. Arról, hogy nemzeti politikát csak a keresztény jobboldal képviselhet, és arról, hogy aki baloldali vagy liberális, nem lehet magyar. E pillanatban ugyanis ez a Fidesz politikájának is a végső üzenete, és pontosan ez az az üzenet, amely állandó gyűlöletkeltésre alkalmas a magyar társadalomban. Magyar vagyok, nem fideszes, válaszolhatná ellentrikóin az öntudatos baloldal a jobboldalnak, de talán inkább a feliratokat kellene törölni."
Szarka Ágota (Juszt László stigmái, Magyar Nemzet, 2003. december 6.)
"Juszt László a minap a bíróság előtt kényszerült védekezésre, és vesztett, jogerősen. De ezúttal nem csak egy sajtópert. És a vesztes nem csak Juszt. Ezt írta a Népszavában tavaly októberben: »... az, hogy Orbán és Kövér zsidózik egy-egy kiadósat, hogy még mindig nem látták be: nem az utca a politika tere, nem lep meg.«
[... ] És láss csodát, éppen Juszt az élő példája, hogy milyen bűnös dolog az elfogultság. Fellebbezéséből ugyanis kiderül, hogy szerinte a bíróság teljesen tévesen értelmezte szavait, következésképpen az olvasói, cimborái, üzlettársai is mindvégig rossz nyomon jártak. Ki tudja, mennyi ideje értjük félre őt... Szerinte Orbán Viktor keresetét el kellene utasítani, mivel a zsidózik ige nem pejoratív. Hiszen akkor a reformátusozik, katolikusozik igék is azok lennének - érvelt fellebbezésében a köztelevízió furfangos »ügyvédje«. Az ember meg csak bámul, és már végképp nem érti: akkor meg mi a baja Grespikkel?"

Ferenczi József mérnök (Nemcsak Grespik, a bírónő is hibázott, Magyar Hírlap, 2003. december 8.)
"Két hiba történt a tárgyaláson. Az első hibát Grespik László követte el, amikor feltette az ominózus kérdést a bírónőnek, hogy zsidó-e. Nagyon jól tudta, hogy ezzel a kérdésével országos botrányt indít el. Nem spontán tette fel a kérdést, gondolom, ügyvédi stratégiáját jó előre kidolgozta. Nagyon is tisztában volt vele, hogy a zsidóság fel fog háborodni (jogosan). Persze most nemcsak a bulvársajtó és a kereskedelmi tévék foglalkoznak ezzel, hanem az egész média.

[...] A másik hibát a bírónő követte el. Amikor Grespik László feltette neki az ominózus kérdést, akkor ki kellett volna szabnia egy százezer forintos pénzbírságot a bíróság súlyos megsértése miatt. Továbbá a tárgyalást felfüggeszteni és bizonytalan időre elnapolni, ugyanakkor a teremőrökkel Grespiket kivezettetni a tárgyalóteremből. Úgy gondolom, ebből az esetből nemcsak a bírónő, hanem kollégái is tanulni fognak.
Sajnálatos, de néha a bírák nagyon elnézőek az őket ért sértésekkel kapcsolatban. Ezzel ők saját maguk ártanak a bíróság tekintélyének. Van egy olyan érzésem, ha Amerikában ilyen eset előfordulna, az ügyvédet még aznap kizárnák a kamarából."

Seres László (Történelem Zsákutca, Népszabadság, 2003. december 8.)
"Normális körülmények között természetesnek kellene tartanunk, de mivel nem normálisak a közélet körülményei, külön hangsúlyozni kell, mennyire fontos szimbolikus lépés, hogy Orbán Viktor végre közölte: »A kereszténydemokrata meggyőződésű, polgári nemzeti érzelmű politikai szövetség, a Fidesz tagjai számára elfogadhatatlan, amit Grespik László mondott. Nem tartjuk elképzelhetőnek azt, hogy embereket származás és politikai hovatartozás szerint különböztessenek meg a közéletben.«
Remek hír. Jó belegondolni, mennyire másképp alakul minden ebben az országban, ha ez az üzenet mondjuk már öt évvel ezelőtt megjelenik a Fidesz politikai kommunikációjában.

[...] A Jobbik fiataljai máris bírálták Orbán elhatárolódását, szerintük »rossz üzenet«, hogy a Fidesz »ismét megkezdte a közeledést az SZDSZ felé«. A jelenlegi, felfutó fázisban a Fidesz kritikájára kényszerülő Jobbik vezetői, prominens publicistái nyíltan megtámadták Orbán Viktort (»nincs semmiről sommás véleménye«, »új kultikus, rituális vallást épít maga köré«), Pokorni Zoltánt (»nem feledi gyökereit«), Schmidt Máriát (»kapcsolatot keres a liberális értelmiséggel«), Dávid Ibolyát, Boross Pétert, sőt, a »megtorlás éveiben külföldön kiképzett« Mádl Ferencet is. A Fidesztől jobbra álló tábort tehát nem hatotta meg Orbánék megannyi, feléjük tett gesztusa.
A Fidesz szövetségén belüli és kívüli jobboldal szabályosan túszul ejtette a polgári centristákat. Már akkor, ha Orbán továbbra is úgy véli: tőle jobbra ne legyen párt, ő képes integrálni a szélsőjobbot is."

Para-Kovács Imre (Helyosztó, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)
"Orbán Viktor lassan ébredezik, és amit ébredése után látni fog, az nem lesz feltétlenül kedvére. Az egyik oldalon az önállóságának mítoszát mind sikeresebben építgető MDF, míg a másikon a lendületes és múlt nélküli Jobbik. A pincéből pedig időnként vészjóslón felhuhog a MIÉP, hogy mumus is legyen a történetben. Egyszeriben trónkövetelők bújtak elő mindenhonnan, friss, hatalomra éhes erők, mind, mind konkurálva a főmérnök egyesítő szándékával. Mintha a Szövetség megalakulása még jobban felaprózta volna a jobboldalt, pedig a nyilvánvaló szándék a szalámizás és beolvasztás volt, csakhogy demokratikus környezetben erre vajmi kevés az esély.

Talán mégsem volt olyan üres a nemzeti tér az MDF '94-es bukása után, mint amilyennek látszott, talán csak látszólagos volt az űr, amelyet a Fidesz annak idején olyan gyorsan betöltött. Könnyen lehet, hogy a sokszínűség a jobboldal lényegéből fakad, bár természetesen kérdéses: ez a sokszínűség jelentkezik-e százalékok formájában is a szavazáson. Arra azonban mégis kockázatosnak látszik bazírozni, hogy az összes szövetséges a bejutási határ alatt marad, hiszen ebben az esetben megismétlődhet a 2002-es végeredmény. Nem beszélve az új képződmény, a Jobbik tevékenységéről, amely energikusan szipkázza el a jobbszélről a potenciális, de nem túl meggyőződéses Fidesz-szavazókat.

[...] Grespik László mutatványa ügyében elhatárolódott, ezzel látszólag beáldozta a jobbszélt a Jobbiknak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a megnyilatkozás tudatos döntés eredményeként született. Hajlamos vagyok inkább azt hinni, csak a MIÉP temetésére gondolt, nem gondolván végig a Jobbikra vonatkozó hatásait ennek a megnyilatkozásnak. A Jobbik pedig sorra lenyúlja az utcai megnyilvánulásokat, kiszervezi a Fidesz alól a populista megmozdulásokat, lassan magához édesgeti a polgári körök sípoló népét. A polgári demokraták eközben a parlamentben is csak a második-harmadik vonalat mozgatják, Répássy képviselő pedig csak, khm, ideiglenesen képes pótolni, ha egyáltalán, Orbán Viktort a hívek előtt.
[...] Ezek persze csak találgatások, mert Orbán Viktor hallgat, és hallgatása mögött nem a megfeszített gondolkodás, érlelődés és helyzetelemzés érződik, hanem a bizonytalanság bénasága."

Mészáros Tamás (Életre-halálra, Népszava, 2003. december 6.)
"Csakhogy időközben a párt vezetői - és talán még elnöke is -, közeledvén az uniós választások, kénytelenek jobbik arcukat mutatni, mint például a Jobbik, amely a MIÉP reszortját reméli átvenni, egyszersmind »korszerűsíteni« a széleken. A Fidesz mintha kezdené megérteni, hogy a változatlan radikalizmus, illetve a szélsőségesekkel való, nem is mindig hallgatólagos összejátszás több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Egyszerűen nem lehet középre navigálni, ha a vitorlákat jobbszélről fújják.
Ezért döntött úgy Orbán, hogy nem hagyja szó nélkül Gusztos Péter felszólítását, és sokak meglepetésére, ezúttal csakugyan elhatárolódik Grespik doktor hírhedtté vált bírósági kérdésétől. Ez az európai szellemben fogant nyilatkozat hosszú évek kitartó balkanizmusa után új motívum az orbáni kommunikációban, és azt jelzi, hogy a jobboldal Első Embere mégsem vesztette el teljesen a realitásérzékét.

[...] Nem arról van persze szó, hogy Orbán egyszeriben báránnyá változik, lemond a népvezéri attribútumokról, és elhatározza, hogy ezentúl illedelmes demokrata lesz. Még csak azt sem mondanám, hogy feladja a szélsőségesekhez fűződő bensőséges, vasárnapi újságos viszonyát. Nem; ezt nem meri megtenni, mert a szélsőjobb elvesztése túl kockázatos a számára. Polgári körös közönségére mindenképp szüksége van, márpedig az jobbára a radikálisok közül verbuválódik. Orbán egyszerre felhasználója és foglya ennek a tábornak; érzi, hogy másfelé is orientálódnia kell, ugyanakkor nem mer lemondani róluk. És alighanem már nem is akar. Az egykorvolt liberális túlságosan megszerette azt a tömjénes kábulatot, amivel csak a »nemzeti oldal« kényezteti hőseit.

[...] Az üzenet úgy szól, hogy a durva zsidózást márpedig nem támogatjuk - ám azért figyelemreméltó, hogy ez az állásfoglalás nem ifj. Hegedűs inkriminált cikke kapcsán született meg. A református lelkész ugyanis emblematikusabb figurája a fasisztoid szélsőjobbnak, mint az igazán komolyan sohase vett Grespik."

Hell István szociológus (Cigány ön? Magyar Hírlap, 2003. december 11.)
"Néhány nappal azután, hogy az uszítással vádolt náci zenekarok szíriuszi védője, Grespik László volt főispán a tanácsvezető bírónő esetleges zsidó származása (vallása? etnikai hovatartozása?) felől érdeklődött a bírósági tárgyaláson abból a célból, hogy feltételezett elfogultsága esetén kezdeményezze kirekesztését a büntetőügy elbírálásából, nos, e jelenet elhíresülése után terjedt el a hír, hogy a kisebbségi törvény egyenesen kötelezővé tenné némely - a kisebbségi önkormányzatok választásán részt venni szándékozó - honfitársunk számára az identitás megvallását.
- Honpolgár úr/nő - valahogy így hangzik majd a kérdés, ha valóban felteszik -, ön cigány?

Az igenlő választ adó személyek adatait pedig lajstromozni fogják, és az érzékeny információkat tartalmazó floppykat átadják az etnobiznisz nagyvállalkozóinak, az Országos Cigány Önkormányzat vezetőinek.
[...] Tudni kell: Magyarországon még soha, egyetlen településen sem kezdeményezett egyetlen roma szülő sem roma kisebbségi oktatást. (Az egyetlen, kisebbségi program alapján oktató roma intézmény, a pécsi Gandhi gimnázium szerencsére nem tartozik az OCÖ fennhatósága alá.) Nincs roma színház, roma múzeum, a szórványos romológiai kutatások - szintén szerencsére - nem az OCÖ pénzéből folynak. Legfeljebb egy tucat író-költő alkot cigányul, de hogy olvassa-e bárki Choli, Nagy Gusztáv és Vesho műveit, az titok. Szinte biztos, ha roma nemzetiségi szervezetek - akár egymással szövetségben - gondoskodnának a roma írók, festők, muzsikusok művészeti menedzseléséről, akkor lenne roma kisebbségi kulturális autonómia. Így csak etnobiznisz létezik, kivonva a törvényes felügyeletek hatálya alól, és hamarosan Grespik jogsértő kérdése alá rendelve."

Faggyas Sándor (Biztató gesztusok, Heti Válasz, 2003. december 5.)
"A kereszténydemokrata meggyőződésű, polgári nemzeti érzelmű politikai szövetség, a Fidesz tagjai számára elfogadhatatlan, amit Grespik László mondott a bíróságon. Nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy embereket származás és politikai hovatartozás szerint különböztessenek meg a közéletben - jelentette ki e hét elején Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, volt miniszterelnök nagy nyilvánosság előtt. Mint ismert, dr. Grespik ügyvéd egy múlt heti bírósági tárgyaláson azt kérdezte a bírónőtől, hogy zsidó vallású, zsidó származású-e, mert ha az volna, akkor szerinte elfogultság esete állna fenn védencével szemben, akit antiszemita dalszövegek éneklése miatt közösség elleni izgatással vádol az ügyészség. Mivel Grespik az Orbán-kormány idején egy ideig a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője volt, sokan várták - és megnyugodva fogadhatták - az ügyben a volt miniszterelnök megszólalását."