Új év, régi nevek - a kormány és az ellenzék januári kommunikációja
László Csaba pénzügyminiszter menesztése (2004. január 7.) - melynek deklarált célja a magyar gazdaság iránti befektetői bizalom helyreállítása volt egy olyan új pénzügyi vezető kinevezésével, aki rendbe teszi a költségvetést, erős kézzel állítja meg az államháztartás pazarlását, és nem enged a szocialista tábor felől érkező jóléti nyomásnak - a kormány előkészítetlen kommunikációjának következtében ellenkező hatást váltott ki: tovább gyengítette a kormányzást. Jó példa a kommunikáció esetlegességére, hogy a közvélemény előtt ismeretlen új pénzügyminiszter-jelöltről, Draskovics Tiborról a szavazók első értesülése - minden megszorító intézkedést megelőzve - az lett, hogy kinevezésének napján "Kenyában nyaral".
László Csaba pénzügyminiszter menesztése (2004. január 7.) - melynek deklarált célja a magyar gazdaság iránti befektetői bizalom helyreállítása volt egy olyan új pénzügyi vezető kinevezésével, aki rendbe teszi a költségvetést, erős kézzel állítja meg az államháztartás pazarlását, és nem enged a szocialista tábor felől érkező jóléti nyomásnak - a kormány előkészítetlen kommunikációjának következtében ellenkező hatást váltott ki: tovább gyengítette a kormányzást. Jó példa a kommunikáció esetlegességére, hogy a közvélemény előtt ismeretlen új pénzügyminiszter-jelöltről, Draskovics Tiborról a szavazók első értesülése - minden megszorító intézkedést megelőzve - az lett, hogy kinevezésének napján "Kenyában nyaral".
Míg Medgyessy Péter mindent megtett a tárca imázsának javítása és a döntés helyességének bizonyítása érdekében ("nem egyszerűen költségvetési miniszter és a pénzügyi tárca vezetője, hanem a gazdaságpolitikáért felelős miniszter"), addig az ellenzék kommunikációjával igyekezett csökkenteni a kormányzati bűnbakképzés sikereit ("Miért most megy László Csaba, mi az igazi ok?"), valamint rontani a jelölt pozícióit. Orbán Viktor például sietett leszögezni: közgazdász pénzügyminiszterre van szüksége az országnak. A pénzpiacok még napokig hiába várták, hogy a kijelölt pénzügyminiszter ismertesse az államháztartás rendbetételére vonatkozó elképzeléseit, de a január 13-án bejelentett 120 milliárd forintos szigorítás terve végül meghozta a forint kívánt erősödését. A tárca a társadalom számára is jelezte: komolyan gondolja a megszorításokat, a Pénzügyminisztérium által létrehozott zöldszámon a lakosság véleményét is kikérték. Ez az üzenet nyitottságot jelzett, ugyanakkor azt is sugallta: a pénzügyi irányításnak nincs határozott elképzelése a kijelölendő irányokról.
A Pénzügyminisztérium élén történt váltás felerősítette a Fidesz gazdasági válságról szóló, előző hónapokban megkezdett kommunikációját. Orbán Viktor azt nyilatkozta az ellenzék által december során folyamatosan támadott költségvetés kapcsán: az most már bizonyítottan megbukott. Az ellenzék a takarékossági csomag által keltett bizalmat a válság hangsúlyozásával igyekezett csökkenteni: rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte a gazdaság valódi helyzetéről. A Fidesz a kijelölt pénzügyminiszter februárra tett kinevezésében rejlő kommunikációs lehetőséget a kormány tétovaságának bizonyítására használta: felszólította Draskovicsot, hogy tegyen esküt a rendkívüli ülésen, ezáltal azonnal hozzáláthatna a bejelentett gazdaságpolitikai koncepció megvalósításához. A kormányzat összehangolatlan kommunikációját jellemezte, hogy Gál J. Zoltán említést tett az előre hozott eskütételről, másnap azonban már cáfolták ezt a kabinet politikusai.
A Political Capital január végi országos, reprezentatív kutatása és az Observer Médiafigyelő sajtóadatai is megerősítették, hogy a Fidesz a gazdasággal kapcsolatos rendkívüli ülésnap összehívásával jól érzett rá az általános választói hangulatra. A kutatás szerint ugyanis a magyar választók a gazdaság helyzetét rossznak - majdnem kétötödük nagyon rossznak - tekinti. Az ellenzéki, illetve kormánypárti vélemények itt is élesen elütnek egymástól. Sokatmondó azonban, hogy még az MSZP-szavazóknak is kevesebb mint tizede értékeli inkább jónak a gazdaság állapotát. Ami pedig a felelősöket illeti: a kialakult helyzetért az emberek elsősorban a jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját teszik felelőssé. Még a kormánypárti szavazók is a kabinetet érzik felelősnek a rossz gazdasági körülményekért.
A megkérdezettek 39 százaléka okolja a helyzet kialakulásáért a jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját, míg az Orbán-kormányt csak 22 százalék jelöli meg felelősként.
A kormány nem vállalta a rendkívüli ülésnappal járó parlamenti ütközetet. Döntése a fenti eredmények alapján nem találkozott a választói igényekkel. Alátámasztja ezt a kutatás egy további érdekes eredménye is, ami rámutatott arra, hogy az emberek azon pénzügyminiszterek tevékenységét értékelik legpozitívabban (Kupa Mihály, őt követi Bokros Lajos), akiknek deklarált célkitűzése a gazdaság rendbetétele volt.
Január az európai parlamenti választási kampány első hónapja is volt. Az SZDSZ kezdte: hó eleji kampányindításával meglepte a többi pártot. A bal-jobb felosztás alapján kétosztatúnak tartott magyar belpolitika háromfelé osztásával próbálkozott, amelyből az egyik a liberális, azaz a szabad demokrata oldal. Az SZDSZ EP-kampánya aktuálpolitikai kampány. Általános kérdés-válaszát a párt eddig rendre hozzákapcsolta a napi politikai viták tematikájához (rászorultsági elv - Sulinet - egészségügyi reform - hálapénz). Az MDF gyors reakciója, mely szerint nem jogszerű ilyen korán kampányt kezdeni, segítette az SZDSZ üzenetének továbbítását.
Az MSZP listája körüli huzavonák, Kovács László és Horn Gyula biztosra vehető megválasztása és itthon maradása eddig azt üzeni az MSZP választóinak, hogy az európai parlamenti választásnak nincsen valódi tétje, a választási részvétel nem fontos. Ezt az érzést erősíti Ron Werber távozása is.
A Fidesz az országgyűlési választások kampányára emlékeztető módon általános támadást indított a Medgyessy-kormány és a kormánypártok ellen. Hasonlóan az SZDSZ-hez, számára is segítséget jelent a belpolitikai helyzet a sikeres EP-kampányban.
A Tilos Rádió előtti tüntetés és az izraeli zászló elégetése újra megmutatta, hogy Orbán Viktor politikailag nem tudja felvállalni a polgári köröket, személyesen nem jelenhet meg a "mindenre esélyes" fővárosi tömegrendezvényeiken. A Fidesz azonban stratégiai okokból kénytelen számolni a polgári körökkel. A legnagyobb ellenzéki párt nem tett le arról, hogy kézközelben tartsa mindazokat, akik a polgári körök tagjai, hívei, szimpatizánsai, de komoly nehézségeket okoz számára, hogy ez a megcélzott, potenciális szavazótábor újra képes legyen választásokban gondolkodni, és a megfelelő pillanatban a párt mellé állni.
Ezekben a hónapokban, így januárban is, a jobboldal "újrafelosztása" zajlik. A helyezkedés pillanataiban a MIÉP, a Jobbik, a polgári körök, a Pajzs Szövetség, de még az MDF számára is a legfőbb politikai ellenfél a Fidesz.
Január a radikális megoldások hónapja: 120 milliárdos megszorítás, zászlóégetés, kormánybuktató forradalom bejelentése, Lovas István és Kovács Dávid egy lehetséges forradalom fegyveres erejét mérlegelik a rendőrséggel és a katonasággal szemben. Eközben Magyarországot négy hónappal a csatlakozás előtt ismét elmarasztalta az Európai Unió, amiért a mezőgazdaságban még mindig nem épült ki a támogatások befogadásához szükséges intézményrendszer. A csatlakozás napja már most jelentéktelen pont csupán a rákövetkező európai parlamenti választás kampányának menetrendjében. Az MSZP gyakorlatilag csak önmagával foglalkozik. A Fidesz egyszerre lenne középen és jobbszélen. A kis pártok pedig keresik a helyüket. Európai uniós politikai programja azonban - az európai parlamenti kampány kezdetén - még egyik pártnak sincs.
