Vita az Európai Néppárt volt állampárti vezetőket érintő javaslatáról

Az Európai Parlament (EP) legnagyobb képviselőcsoportja, a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) január 29-i határozat-tervezetében arra tett javaslatot, hogy a volt kommunista rendszerekben vezető pozíciót betöltő politikusok ne kerülhessenek be a júniusi EP- választások után megújuló Európai Parlamentbe.

Az Európai Parlament (EP) legnagyobb képviselőcsoportja, a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) január 29-i határozat-tervezetében arra tett javaslatot, hogy a volt kommunista rendszerekben vezető pozíciót betöltő politikusok ne kerülhessenek be a júniusi EP- választások után megújuló Európai Parlamentbe. A később elfogadásra került javaslat-tervezetet a lett miniszterelnök kezdeményezte, kidolgozásában részt vett Szájer József, a Fidesz-MPSZ frakcióvezető-helyettese is. A határozat-tervezet nyilvánosságra kerülése után az MSZP több európai parlamenti megfigyelői státuszú képviselője, felháborodásának adott hangot, mert véleményük szerint a tervezet mögött a Fidesz-MPSZ áll. Horn Gyula volt miniszterelnök rosszindulatúnak és ostobának nevezte a javaslatot. Horn Gyula levelet küldött Schmitt Pálnak, amelyben a január 26-i megállapodásuktól eltérő, durva lépésként értékelte azt, hogy a Fidesz-MPSZ részt vett az Európai Néppárt (EPP) kezdeményezésében. Horn Gyula és Schmitt Pál korábbi megállapodásában mindkét fél elkötelezte magát a tisztességes kampány mellett. A Fidesz-MPSZ listavezetője felkérte Horn Gyulát, hogy, mivel a csatlakozás után az Európai Néppárt fogja a magyar állampolgárok életét a legnagyobb mértékben meghatározni, a volt miniszterelnök ne pártpolitikai alapon közelítse meg a kérdést, mert az árthat a magyar emberek jövőjének. Kovács László, az MSZP elnöke, a párt EP- listavezetője egyrészt érthetetlennek nevezte, hogy a rendszerváltások után tizenöt évvel születetik ilyen javaslat, másrészről pedig elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Európai Parlament bármely frakciója előírja a többi frakciónak, hogy kiket fogadhat sorai közé. Az Európai Néppárt február 5-i kongresszusán módosítva fogadta el a javaslatot. Az elfogadott határozat szerint az EPP önkéntes visszalépésre kéri az érintetteket. A kongresszuson felszólalt Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke is, aki elmondta, hogy Magyarországnak akcióképes kormányra lenne szüksége, és nem arra, hogy az erőket a kommunizmusról szóló viták őröljék fel.

Pilhál György (Idegesek, Magyar Nemzet, 2004. január 30.)
[...]Na, ezt tessék a vörös csillag mellé tűzni a sapkára! Horn Gyula, Kovács László, Medgyessy Péter és a többiek nemkívánatos személyek az unióban. Pedig hogy odavoltak érte! Csakhogy ez már nem a Szovjetunió, nem is a KGST. Itt már nem érdem a munkásmozgalmi múlt, a jeles a Foximaxi bizonyítványában. Sőt! Ki tetszettek sodródni egy kicsit a kanyarban, amikor Moszkva helyett Brüsszel felé vette az irányt a vörös postakocsi. Ami elmaradt idehaza 1989-ben, most számon kérik az unióban. Be kell vallani a pufajkát, a fedőnevet meg azt is, ki milyen magas lóról sajnálta le akkoriban a rothadó kapitalizmust. Nem könnyű feladat, az biztos. De ezért kár felháborodni. Nem történt más, csak elhangzott egy alapigazság. Egy igazán európai mondat Európából.

Torkos Matild (Lett világosság, Magyar Nemzet, 2004. január 31.)
[...]Jó tudni, hogy az Európai Unió konzervatív politikusait nem sikerült megtéveszteniük az utódpártokban szemünk láttára politikai eszmét váltó egykori nómenklatúralovagoknak.

Mi, magyarok most csehül állunk, a nagyobbik kormányzó párt listáján mindjárt két olyan politikus neve is vezető helyet foglal el, akik sokkal inkább állhatnának modellt egy, a létezett szocializmust bemutató egész alakos panoptikumi viaszszoborhoz, mintsem az EU-parlament székébe ülhetnének.

Jó lenne, ha mi, magyarok most a szó legszorosabb értelmében is csehül állnánk, akkor ugyanis nem kellene, hogy égjen az arcunk a szégyentől, hogy a rendszerváltás után tizenkét évvel egy pártállami titkosrendőr lett a miniszterelnökünk.

[...]Megértjük őket, a magyar választópolgárok fele nem szívesen látja őket a magyar állami vezetői posztokon sem, nemhogy az országunk képviseletében az európai közösségben. Sokan véljük úgy, hogy némelyik állami vezetőnk hazánkra nézve is nemzetbiztonsági kockázatot jelent, megértjük hát, hogy nem szívesen importálnának a brüsszeliek Kelet-Európából unióbiztonsági kockázatot maguknak.

[...]Ismerjük el: jogosan tartanak egykori pártállami vezéreinktől odaát. Ha a kiöregedett, elhunyt egykori pártvezetőket leszámítjuk, mára szinte teljes a személyi visszarendeződés. Akinek nem sikerült a politikai hatalmat gazdaságira változtatni, az ott van a hatalomban vagy a végrehajtó kormányzati szervezetekben, hivatalokban.

[...]A volt állampárti vezetők, akiket az Európai Néppárt javaslata szó szerint kirekesztene az uniós politikai közéletből, most legszívesebben megint a legnagyobb hazai ellenzéki pártra kennék a felelősséget az európai konzervatívok botrányos tisztánlátásáért. Ez nem fog menni, ugyanis a szovjet birodalom elvtelen kiszolgálásában egymással is versenyre kelő pártállami vezetők gondolkodásmódját közelről ismerő lett miniszterelnök kezdeményezte a kirekesztő javaslatot.

[...]Úgy tűnik, hozzá lehet szokni a gondolathoz; a magyar jegybankelnököt, főügyészt, PSZÁF-elnököt, bíróságot lehet még egy ideig támadni, veszélyeztetve a demokratikus berendezkedést és a köznyugalmat, ezt a demokráciadeficitet azonban nem lehet Európába bevinni, legyen bármilyen népszerű is az utódpárt a lojális médiumok agymosásának köszönhetően.

Pilhál György (Horn-harang, Magyar Nemzet, 2004. február 5.)
[...] A magát találva érző szocialista ember keserű dühét a Fideszre zúdította, de az Európai Néppártot sem kímélte, amikor nemtelen egyszerűséggel a radikális európai jobboldallal azonosította.

[...]Levelében megírta Schmitt Pálnak, a Fidesz-MPSZ európai parlamenti listavezeteőjének, hogy nagyon nem szép tőlük, amiért ők is egyetértenek az említett határozattervezettel, nem erről volt szó annak idején. Magam pontosan nem ismerem a nemrég megtartott Horn- Schmitt -megbeszélés minden részletét, de nem tartom valószínűnek, hogy ezen a Fidesz-alelnök olyasmit mondott volna, pártja kifejezetten szeretné, ha becsületüket veszített, köpönyegüket forgató exkommunisták is lennének magyar részről EU-tisztségekben. (Itt jegyzem meg, az EU-ba igyekvő országok közül egyedül Magyarország, pontosabban az MSZP háborodott fel a határozattervezeten.)

[...]Szamárságot mondott Horn Gyula, amikor radikális jobboldalként említi az az EP legnagyobb politikai csoportját alkotó szervezetet. Mi egyéként, néhány milliónyian idehaza tökéletesen osztjuk a néppárt felvetését: táguljanak az EU vezetői közül az exkomunnnista kaméleonok. Meg az ország vezérei közül is. Gyula tiltatja az újabb levelet.

Székelyhidi Ágoston (Kormányszintű történelemhamisítás, Magyar Nemzet, 2004. február 9.)
[...]Politikai csempészárut is vinnének 2004-ben Magyarországról az Európai Unióba. A kommunista utódpárt a világtörténelem legkiterjedtebb erőszakrendszerének felmentésére készül. Rejtett tervről van szó. Ez az utód párt most szociáldemokrata szerepben munkálkodik a kommunizmus túlélésén. Vezetői és ideológusai erre az igazi végső harcra összpontosítanak. A háttérben érdekszövetségeket kötnek, az előtérben a közvélemény megtévesztéséhez szállítanak érveket. Ebben a hazai utódpárt a kelet-európai élcsapat dicsőségére pályázik.

[...]Élnek azonban itt még nemzedékek a kommunizmus erőszakrendszerének sebével a lelkükben és sorsukban. Ők maguk jelentik a tagadás és a felmentés cáfolatát. Nos, a hazai utódpárt rájuk is gondolt. Ideológusai erre az utólagos semlegesítésre is dolgoztak ki megoldást. Gyurcsány Ferenc nevezetesen a köztársasági eszmét vetette be. Ez a Gyurcsány Ferenc ugyan botcsinálta ideológus, ám miniszterként az utódpárt múltat tagadó, felmentő, feledtető végső harcát hatékonyan szolgálja.

[...]Kialakulhat az az egyszerű képzet, hogy a köztársasági eszmében összetartozó állampolgárok közös történelme az 1989-es Magyar Köztársasággal kezdődik. Ez a közös kezdet aztán lezárná a múltat. Végleg lezárná. Annak a lezárult és eltörölt múltnak az európai uniós korszakban már híre-hamva sem maradna. Múlt nélkül kezdhetné pályafutását az MSZP is az Európai Unióban. Vagyis maga teremtené meg a saját múltját. Ezt a múltteremtést a kommunizmus erőszakrendszerének felbomlása kényszerítette ki.

[...]De hát a békésen újraegyesülő Európában nem is az egyes bűntettek, hanem a kommunizmus erőszakrendszerének történelmi elítélésére van szükség. Arra halaszthatatlanul szükség van. Az az ítélet nem személyekről és nem személyeknek, hanem a történelemről és a történelemnek szólna. Utólagos felmentést nem adna, de tényleges bűnhődésre sem kötelezne. Bosszú és megalázás nélkül teljesítené be élők és holtak igazát. Magas rendű emberi és erkölcsi hasznot hajtana az az ítélet. Gyakorlati haszonnal is járna. Megkímélné a mostani politikai csempészáru kicsinyes rejtegetésétől a hazai és a többi kommunista utód pártot, majd a befogadás kínos következményeitől az Európai Uniót. A jövő nemzedékei is megszabadulnának a kiszámíthatatlanul fenyegető tehertől.

[...]Itt mindenképpen az bizonyosodik be, hogy a kommunizmus erőszakrendszere 1989 után az irányítás folytonosságában rendszerszerűen működik tovább. Kell ennél több súly a serpenyőbe? Ez az utódpárt az Európai Unió jövőjét milyen politikai csempészáruval, milyen múlttal is terheli? Kik, hol, mikor teszik ezt mérlegre? És milyen mérlegre teszik, ha teszik?

[...]Az érdekszövetségek persze amilyen gyorsan összefonódnak, olyan gyorsan szét is hullanak. A történelmet hordozó emberi és közősségi létfolyamatuk viszont időtálló igényeket követnek. Ezeket az igényeket az emberi méltóságban, a szabadságban, az igazságos jogrendet érvényesítő demokráciában éppenséggel az Európai Unió avatta saját alapértékeivé. Ha mérünk, ezzel mérjünk. Ha ezzel mérünk, akkor nincs kibúvó. Világos, hogy a kommunizmus erőszakrendszere ezekkel az alapértékekkel ellentétesen működött. Ezt az erőszakrendszert tehát ezeknek az alapértékeknek jegyében lehet és kell elítélni. Az értékvédő Európa jövője nem bontakozhat ki ezen elítélés és lezárás nélkül. Európa új egységének jövőjét csak ez a politikai szilárdság és erkölcsi hitelesség szavatolhatja. Ebből indultak ki akkor is, amikor a nemzetiszocializmus erőszakrendszerének rémtettei és a második világháború után azt az új Európát ilyen egyezményre építették. Ott és akkor az építkezést a nürnbergi per nemzetközi ítélőszékének döntése tette lehetővé.

Hegyi Gyula (Aki a múltnak kútjába szédült, Népszava, 2004. január 30.)
Mélységes mély a múltnak kútja. Vannak, akik tudást merítenek belől és vannak, akik beleszédülnek. S akadnak olyanok is, akik másokat löknének bele, de közben maguk is ott egyensúlyoznak a kút peremén. Tizennégy esztendő telt el a rendszerváltozás óta, s néhány hónap múlva Magyarország - történelmében először - szabad választásokon delegál képviselőket egy összeurópai parlamenti testületbe. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a nyolcvanas évek óta a progresszív és demokratikus erők közös, nagy célja.

[...]Ez a csatlakozás egészséges közhangulat esetén a magyar társadalom nagy ünnepe lehetne. A magyar társadalom megérdemelne egy ilyen ünnepet. Hosszú évtizedeken át irigykedve gondolt Európa nyugati, fejlettebb és többnyire demokratikusabb felére. A rendszerváltozás igazi célja is a Nyugat-Európához való felzárkózás volt, éppen ezért tudta egyesíteni a legkülönbözőbb világnézeti honfitársainkat. Néhány hónap múlva jogilag egyenrangú tagjai leszünk a nyugati demokráciák gazdasági és politikai uniójának. A júniusi szavazáson megválasztott képviselőink egységnyi szavazata ugyanannyit ér majd az Európai Parlamentben, mint egy brit, francia, német vagy osztrák képviselő voksa. Erre sem volt még példa hosszú történelmünkben. S mivel szavakban minden parlamenti párt támogatja az uniós csatlakozást, józanésszel elvárható lenne, hogy az uniós választások a jövőről szóljanak. Arról, hogy ki tudja majd eredményesebben képviselni nemzeti érdekeinket és értékeinket a most formálódó új Európában.

[...]Más dolog azonban a jövőért való versengés és egészen más a múlt kútja körüli lökdösődés. Ez utóbbi elrontja a nemzet ünnepét, ismét gyűlölködésbe fojtja a kampányt és európai szintre emeli a magyar közélet beteges megosztottságát. Mindig akadnak külhoni partnerek, akik hajlandók asszisztálni a magyarországi sárdobáláshoz, miközben saját országuk belső vitáiba természetesen eszük ágába sincs belerángatni magyarországi elvbarátaikat. Ez jól jellemzi az Európai Néppárt hazánkkal kapcsolatos állásfoglalásait.

[...]Ötvenegy esztendővel Sztálin halála és negyvennyolc esztendővel bűneinek nyilvános leleplezése után igazán örvendetes, hogy az Európai Néppárt is elitéh a sztálinizmus bűneit. A magyar társadalom ezt sokszorosan megtette. Az Európai Néppárt most készül elitéhi - mint a bevezető mondja - az észt, a lett, a litván és a magyar példát követve a totalitárius kommunizmust. A dokumentumtervezet a szomorú tényeket felelőtlenül összekeveri a történelemhamisítóssal és a sanda aktuálpolitikai üzengetéssel, s átlátszó kampányfogássá silányítja a huszadik század egyik nagy tragédiáját.

[...]Átlátszó módon a dokumentum csak a közép- és kelet-európai országokra terjesztené ki a tisztogatást. A nyugat-európai országokban is akadnak olyan politikusok, akik fiatalon vagy a dél-európai diktatúrák polgáraiként nem demokratikus keretek között kezdték közéleti pályájukat.

[...]A dokumentumban annak átlátszósága és primitívsége a legfeltűnőbb. Valóban azt gondolják egyesek, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója másoktól fogja megkérdezni, hogy kit vegyen, és kit ne vegyen fel soraiba a saját tagpártjai demokratikusan megválasztott képviselői közül? Komolyan elhiszi bárki is, hogy az Európai Unió a tíz új tagállam esetében politikai átvilágításhoz köti bizonyos állások elnyerését? S azt, hogy a huszonöt tagállam közül ki lehet választani tízet ilyen vegzálásra? Öntudatos magyar kormány belenyugodna-e abba, hogy állampolgárait hátrányos megkülönböztetés érje más uniós államok pályázóival szemben? S csak halkan kérdem meg: öntudatos magyar jobboldali politikus az, aki továbbra is másodrangú országnak gondolja hazánkat, brüsszeli átvilágítást kérve a magyar uniós szakemberekre?

[...]Ha a Fidesz Schmitt Pál ígéretének megfelelően tiszta kampányra és a nemzeti minimum közös képviseletére készül, akkor pártjával együtt nyilvánvalóan elhatárolódik ettől a botrányos irománytól. Még azt se bánom, ha jó szokásuk szerint azt mondják, hogy az egész "baloldali provokáció".

Füzes Oszkár (EUtókomcsizás, Népszabadság, 2004. január 31.)
[...]A szabadon ismét tisztségbe választott volt állampárti politikusnak viszont a jog és a politika egyértelmű felhatalmazást ad. Erkölcsi dilemmájuk, ha van, a magánügyük. Nem közügy. Tudják róla, mégis rá szavaznak - ennyi. Túl ezen, van egy nagy történelmi legitimitásuk is: a nyolcvanas évek végére az elnyomó rendszer demokratikus átalakítóivá váltak. A Nyugat ezt hitelesítette, Gorbacsovtól Hornig több tucat volt kommunistát fogadva el partnernek, sőt szövetségesnek.

[...]Az indítvány nyilvánvaló célja, hogy az egyes országokban kormányzó, volt vezetőkből lett baloldali politikusoktól megvonja a nemzetközi jogosítványt, de legalább szalonképtelennek állítsa be őket. Amiből következhet a belpolitikai jogosítványuk megkérdőjelezése is. A javaslatnak szűk, sőt egyetlen igazi célja van: a jobboldali pártok politikai nyomás alá helyezik hazai vetélytársaikat - az unióban is, de főleg otthon. A múlt elítélése okán és ürügyén próbálnak politikai, vele hatalmi előnyt szerezni.

[...]Az eddigi tapasztalatok szerint Csehországon, Észtországon és Lettországon kívül az utókomcsizás nem sok hasznot hozott az utó-antikommunistáknak. Alig van szavazó, aki a kommunizmus újraéledésétől rettegne. A nagy többség számára logikus: ha nincs ilyen veszély, akkor nem testesülhet meg az érintett politikusokban sem. A fantom sem eleven nem lesz, sem nagyobbra nem nő attól, hogy szélesebb vászonra vetítik.


MH-álláspont (Felesleges hisztéria, Magyar Hírlap, 2004. január 31.)
A magyar politikusok általában annál hálásabban vetik rá magukat egy témára, minél kevesebb annak a gyakorlati következménye.

[...]Mert például mi ér többet: Horn pártállami múltja vagy a békés rendszerváltásnál betöltött szerepe? Vagy: fölül lehet-e írni a választók akaratát? Akármi is a válasz az ilyen kérdésekre, annak az igénynek a jogosságát aligha lehet vitatni, hogy tárják fel a múltjukat, akik ilyen posztokra pályáznak.
De tulajdonképpen mindez mindegy is, mert a néppárti követelés csupán óhaj, mindenféle kényszerítő eszköz nélkül. A hisztéria tehát felesleges az MSZP részéről, helyette inkább előrelátásukat dicsérnék, hogy csak húzóembernek nevezték Kovácsot és Hornt.

[...]. A reakciók azért is érthetetlenek, mert Orbán - csakúgy, mint ezzel szinte egy időben a NATO-ról - kivételesen visszafogottan és elegánsan nyilatkozott. Ezzel még Szájer Józsefet is meglepte, azt a ritka helyzetet idézve elő, amikor két fideszes mást mond.

Barabás Péter (Falak, Népszava, 2004. február 5.)
Karnyújtásnyira vagyunk Európa kapujától. A kontinens konzervatív erőit tömörítő Európai Néppárt azzal van elfoglalva, hogy új falakat emeljen. Olyan falakat, amelyek már megint két részre szakítják Európát: a fal túloldalára azokat űznék, akik a volt kommunista rezsimek elnyomó rendszerében vezető szerepet töltöttek be. Őket kizárnák annak a lehetőségéből, hogy az Európai Unió intézményeinek vezető tisztségviselői közé kerüljenek. A jóknak és a rosszaknak, a tiszta és a "véres kezűeknek" ebben a felosztásában nemcsak az az elképesztő, hogy az Európai Néppárt felül akarja bírálni egy állam demokratikus választásának az eredményét és elő akarja írni, ki képviselhessen egy országot az új Európában.

[...]Az európai szocialisták ugyanis senkit nem akarnak kizárni az új Európából, senkit nem vettek fel a feketelistára. Higgadt és tárgyilagos hangnemben arról beszélnek, mit kívánnak tenni azért, hogy ebben az új Európában mindenki jól érezze magát. A baloldali érzelmű ember éppen úgy, mint a konzervatív. Miközben a néppártiak a kommunizmus mumusának eredtek utána, a szocialisták azon törik a fejüket, hogyan erősíthetnék a társadalmi esélyegyenlőséget, javíthatnák a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és régiók helyzetét, teremthetnék meg a befogadó társadalmat, biztosíthatnák az új tagállamok számára az egyenlő elbírálást.

[...]A szocialisták számára fontosabb a jövő, mint a múlt. Energiáikat nem meddő vitákra, határon átnyúló ellenségeskedések szítására fordítják, hanem például arra, hogy az uniós alkotmányos szerződés még az európai parlamenti választások előtt megszülessen és az új tagállamok sikeres beilleszkedjenek az európai közösségbe. Nem nehéz eldönteni, melyik a korszerűbb magatartás. A néppártiaké vagy a szocialistáké. Mi visz előre és mi visz hátra: a múltba.

MH-álláspont (Megérkeztünk, Magyar Hírlap, 2004. február 5.)
Mintha csak Magyarországon lennénk. Össznépi - nincs jobb szó rá - anyázással indította európai választási kampányát mind az Európai Néppárt, mind az Európai Szocialisták Pártja. A néppárt (EPP) kezdte, amikor belevágott annak a javaslattervezetnek a kidolgozásába, mely más pártokat is arra szólítana föl, hogy ne fogadjanak maguk közé olyanokat, akik a kommunista struktúrákban szerepet vállaltak.