Csigapástétom összefogással
A hónap első két hetének meghatározó témái a gazdaság helyzete, a Draskovics Tibor által bejelentett megszorítások, az M5-ös autópálya kivásárlása és az európai parlamenti választással kapcsolatos ügyek voltak. A hónap második felét azonban már két másik - egyazon napon felvetett - téma uralta: a kormányfő országértékelő beszédében elhangzott javaslatok, illetve a gazdatüntetés. Ezek háttérbe szorítottak olyan más ügyeket, mint például az iraki magyar katonákat ért támadás, a Fidesz által kezdeményezett parlamenti gazdasági vitanap vagy a Köztársasági Etikai Tanács megszűnése. A hónap elején a gazdaság helyzete és a megszorítások témájában rejlő lehetőségeket az ellenzék ügyesen használta ki. A kormányzati kommunikáció főként arról szólt, honnan, mennyit vesznek el. Bár a kijelölt pénzügyminiszter e stratégia mentén cselekedett (szövetséget kötött a vállalkozókkal, egyezséget kötött az Állami Számvevőszék elnökével, adóreformot jelentett be), mégis a Fidesz volt sikeresebb: politikusai nem erről, hanem a közvéleményt jobban érintő áremelésekről beszéltek.
A hónap első két hetének meghatározó témái a gazdaság helyzete, a Draskovics Tibor által bejelentett megszorítások, az M5-ös autópálya kivásárlása és az európai parlamenti választással kapcsolatos ügyek voltak. A hónap második felét azonban már két másik - egyazon napon felvetett - téma uralta: a kormányfő országértékelő beszédében elhangzott javaslatok, illetve a gazdatüntetés. Ezek háttérbe szorítottak olyan más ügyeket, mint például az iraki magyar katonákat ért támadás, a Fidesz által kezdeményezett parlamenti gazdasági vitanap vagy a Köztársasági Etikai Tanács megszűnése. A hónap elején a gazdaság helyzete és a megszorítások témájában rejlő lehetőségeket az ellenzék ügyesen használta ki. A kormányzati kommunikáció főként arról szólt, honnan, mennyit vesznek el. Bár a kijelölt pénzügyminiszter e stratégia mentén cselekedett (szövetséget kötött a vállalkozókkal, egyezséget kötött az Állami Számvevőszék elnökével, adóreformot jelentett be), mégis a Fidesz volt sikeresebb: politikusai nem erről, hanem a közvéleményt jobban érintő áremelésekről beszéltek.
A párt folytatódó antikapitalista kommunikációjában a "bankár"- előtaggal kezdődő szavak domináltak (bankárfejű, bankárkormány, bankármentalitás). Maga Orbán Viktor magyarázta el, mit is jelentenek ezek. A február 23-i Nap-kelte-interjúban kifejtette: a bankár az, aki egyet ad, de kettőt vesz vissza. Közben a közvélemény megismerkedhetett egy igazi bankárral: február hónap egyik legtöbbet szereplő személyisége Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója lett, aki egy évtized után lépett a nyilvánosság elé.
Az M5-ös autópálya kivásárlása ügyében a kormány komoly hibát követett el: hagyta kiszivárogni a félinformációkat a tárgyalások közben, továbbá nem tudta elmagyarázni közérthetően, hogy miért azt a megoldást választotta, amelyiket. Az ellenzék azonnal lecsapott az ügyre, mondván: a kormány a legdrágább megoldás mellett döntött. A kormányoldal (pártelnököktől frakcióvezetőkön át Botka László szegedi polgármesterig) hatásos választ adott: tetszettek volna maguk kivásárolni, amikor kormányon voltak. Így az M5-ös körüli kommunikációs csata döntetlenre áll.
Az EP-kampány tekintetében februárban is az SZDSZ volt a legaktívabb. A többi párt elsősorban a listaállítás apropóján került kapcsolatba a témával.
A gazdatüntetés kommunikációs kezelésére a kormány az "én kész vagyok tárgyalni és adni, de a gazdák hajthatatlanok" taktikát alkalmazta. Kezdetben politikai akciónak minősítette a demonstrációt, ám amikor ahhoz kor-mány közeli agrárszervezetek is csatlakoztak, váltott. Németh Imre azzal érvelt: sokkal többet ad a kormány a gazdáknak, mint az előző, és még az eddigieket is hajlandó megfejelni. A gazdák sokáig elutasítottak minden ajánlatot. Február 23-án fordulat állt be, miután az agrártárca és a gazdák megtalálták a közös ellenséget: a "multinacionális" feldolgozókat és a reggeli italt. Végül 25-én a szokásos forgatókönyv szerint ért véget a demonstráció: a tárca néhány milliárd forintos plusztámogatást adott a gazdáknak.
A február ismét az országértékelések hónapja volt. Orbán Viktor biztosra ment. Február 10-i beszédében olyan üzeneteket fogalmazott meg, amelyek találkoznak a legtöbb szavazó véleményével, és nem keltenek félelmet a kormányoldali és bizonytalan választók körében. A beszéd a bizonytalanság hangsúlyozására épült, amelyet a kormányzati hibák, megszorítások, áremelések gerjesztenek a közvéleményben. A beszéd abban is eltért a tavalyitól, hogy a polgárokból emberek lettek a pártelnök szóhasználatában, és ezúttal elmaradtak a szélsőjobboldalnak tett gesztusok: nem idézett hosszasan EU-ellenes szervezetek közleményéből, és Izrael sem került szóba.
A beszéd a szocialisták törzsszavazóinak szóló, antikapitalista beszéd volt. Nekik szólt a rendszerváltás előtt élők "feloldozására" vonatkozó - az 1998-as Horn-Orbán tévévitában már sikerrel alkalmazott - megjegyzés, vagy a pénzalapú gazdaságot a munkaalapú gazdasággal szembeállító, már-már vulgármarxista megállapítások.
A beszéd hibájául róhatjuk fel, hogy miközben a bizonytalanság komor és sötét érzését igyekezett felerősíteni a hallgatóságban, tele volt oda nem illő viccekkel. Egy példa: gyanítható, hogy a francia konyhával nem sűrűn érintkező magyar szavazók többsége örülne annak, ha kiderülne, hogy a csigapástétomot disznóhúsból hamisítják... Ennek ellenére Orbán Viktor beszédét sikeres megszólalásként lehetett volna értékelni, ha Medgyessy Péter pár nap múlva nem rukkol elő egy meglepő javaslat-csomaggal. A kormányfő a tavalyi beszéd után három dolgot megtanult. Először: retorikai teljesítményben nem veheti fel a versenyt Orbán Viktorral, ezért a pátoszt és az összetett mondatokat minimalizálni kell a beszédeiben. Másodszor: hivatalban lévő kormányfőként előnyben van az ellenzéki vezetővel szemben: konkrétumokat is be tud jelenteni. Harmadszor: meg kell lepnie az ellenzéket, mert akkor magához ragadhatja a kezdeményezést.
A február 16-án elmondott országértékelő beszéd mindhárom kívánalomnak megfelelt. Medgyessy Péter megúszta mindössze két tucat bakival az előadást. A beszéd tele volt konkrétumokkal: Medgyessy Péter leporolta a tavaly bejelentett, majd elfelejtett Európa-tervet (amelyet azóta reklámkampány is népszerűsít), vállalkozásfejlesztést, a mezőgazdasági termelők segítését, és jóléti intézkedéseket ígért, valamint kilátásba helyezte az egészségügyi reform elindítását. A beszéd mégsem emiatt, hanem a meghökkentő politikai kezdeményezések révén vált emlékezetessé. A kormányfő közös listát ajánlott a parlamenti pártoknak az uniós választáson, felelevenítette a köztársasági elnök közvetlen választására, valamint a kisebb parlamentre vonatkozó évtizedes vitát. A javaslatcsomag kellően demagóg volt ahhoz, hogy népszerű legyen, és kellően meglepő ahhoz, hogy zavarba hozza az ellenzéket. Az azonban, hogy mennyire képes áttematizálni a politikát, elsősorban az ellenzék reakciójától függött.
A kormányfő beszédére a parlamentben elsőként Áder János reagált. A Fidesz frakcióvezetője a tavalyihoz hasonlóan az idén is rossz választ adott, ugyanazt a hibát követte el. Előre megírt válasza köszönő viszonyban sem volt a miniszterelnök által elmondottakkal, nem reagált a felvetésekre, nem mert improvizálni, ráadásul feleslegesen agresszív idézettel kezdte a felszólalását.
Kuncze Gábor elvetette a javaslatot, ám a parlamenti felszólalásában tréfának szánt lezárás ("Azt is mondhatnám természetesen, hogy: közös listát állítani nem kell félnetek jó lesz. Ha az ellenzék beleegyezik, én nem ellenzem.") megzavarta a médiát: az esti híradókban hol úgy kommentálták, hogy az SZDSZ elutasítja, hol úgy, hogy támogatja a közös listás javaslatot. Később Dávid Ibolya az MDF részéről elutasította a szerinte "alkuköztársaságot" idéző javaslatot.
Az, hogy a kormányfői javaslat a hónap hátralévő részében a politika középpontjába került, Orbán Viktornak köszönhető. A pártelnök a Fidesz politikusainak kategorikus elutasítása helyett megfontolandónak nevezte Medgyessy Péter közös listás javaslatát első nyilatkozatában, s ezzel legitimálta azt. Tévedését fokozatosan próbálta korrigálni: először rosszul alkalmazott iróniával próbálkozott, majd európai szövetségeseit segítségül híva kirekesztőnek és Magyarországot lejáratónak titulálta az ötletet. Ám az eltelt négy nap elegendő volt Medgyessy Péter számára, hogy szépen felépített utókommunikációt valósítson meg: találkozó a köztársasági elnökkel, négypárti egyeztetés, konzultáció európai politikusokkal, majd később népszavazás kérdésének felvetése.
Már tavaly, egy az október 23-i ünneplések kapcsán készült felmérés kimutatta, hogy a közvélemény többsége - beleértve az ellenzéki szavazók jelentős részét - a békességet, az összefogást, a közös ünneplést pártolta. Ez motiválhatta a miniszterelnök körüli stratégákat arra, hogy egy ilyen, a közvélemény szimpátiáját elnyerő javaslatcsomaggal rukkoljanak elő.
A trükk - kommunikációs szempontból - bejött. A miniszterelnöki csomag "összefogási lavinát" indított el, a négy párt egymásra licitálva állt elő az újabb és újabb javaslatokkal az európai parlamenti összefogással kapcsolatban. Sorra születtek a kilenc és tíz pontok, az egyeztető tanácsra vonatkozó ötletek, sőt Demszky Gábor még az önkormányzati képviselők számának csökkentésével is megfejelte a kisebb parlamentre vonatkozó javaslatot.
Medgyessy Péternek sikerült tehát átterelni a politika fő hangsúlyát a veszekedős és a kormány számára negatív témákról az összefogásra és együttműködésre. Most az a kérdés, hogy meddig lesz képes napirenden tartani a témát, és elegendő-e ez ahhoz, hogy növelje a kormány népszerűségét.
