Tömeges kilépések a Magyar Írószövetségből

Döbrentei Kornélt támogató vélemények:

- Elolvastam Döbrentei Kornél ominózus sorait. Nem állítom, hogy a makulátlan egyetértés visszhangozna bennem. De úgy gondolom, ki kell bírni a más véleményt. Az írók szabadságát pedig különösképpen nem kellene korlátozni. (Körmendi Zsuzsanna: Kétszer nem léphetsz ugyanabba az írószövetségbe, Magyar Nemzet, 2004. március 17.)

- A beszéd nem volt antiszemita. S még kevésbé rasszista, amint azt az írószövetségből kilépők nyilatkozata. Mindazonáltal Döbrentei Kornél felelősséggel tartozik a zsidóellenes indulatokat kifejező bekiabálásokért. Lett volna módja e téves "dekódolás" ellen ott helyben tiltakozni. Nem tette. (Elek István: Kilépők és maradók, Heti Válasz, 2004. március 18.)


Döbrentei Kornélt kritizáló vélemények:

- Döbrentei Kornél a Vasárnapi újságnak korábban úgy nyilatkozott "a zsidótörvényeket éppen a zsidóság megmentése érdekében, mintegy összekacsintva a zsidóság akkori vezetőivel hozták meg". (In: Az irodalom visszavágott, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)

- Döbrentei Kornél beszéde egy indokolt felháborodás zavaros kifejezése. Inkább árt, mint használ a kereszténység, magyarság képviselni remélt ügyének. Sokakat elidegenít azok közül is, akik megnyerhetők lennének a méltatlan vádakkal szembeni tiltakozásnak. (Elek István: Kilépők és maradók, Heti Válasz, 2004. március 18.)

- Döbrentei Kornél felelősséggel tartozik a zsidóellenes indulatokat kifejező bekiabálásokért. Lett volna módja e téves "dekódolás" ellen ott helyben tiltakozni. Nem tette. Hallgatásával magára vette a felelősséget ezekért is. A beszéd azonban nem antiszemita. S még kevésbé rasszista, amint azt az írószövetségből kilépők nyilatkozata. (Elek István: Kilépők és maradók, Heti Válasz, 2004. március 18.)


A kilépő írókat támogató vélemények:

- Az úgynevezett csöndes többség, amely torkig van a közélet hisztérikus hangulatával, egyaránt irtózik a jobboldali és baloldali elfogultságoktól, Parti Nagy Lajosnak ad igazat. (Várkonyi Tibor: Távozás lábujjhegyen, Magyar Hírlap, 2004. január 29.)

- A kilépők nem azért vetettek véget tagságuknak, mert nem akartak egy levegőt szívni az önnön nagyszerűségétől megbokrosodott Döbrenteivel, mindössze azt szerették volna elérni, hogy a legnagyobb magyar írószervezet legalább jelezze: az író beszédében kifejtett véleménye túlmegy a tolerálható szinten, ezért emelt szintű ejnye-bejnyében részesíti, és megkéri, lehetőleg kerülje a jövőben a hasonló színvonalú és tartalmú megnyilatkozásokat. (Para-Kovács Imre: Irodalmi lépegető, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)

- A mostani történetben legkevésbé az írószövetség a fontos, amely jobbára amúgy is elvesztette már jelentőségét. Figyelemre méltónak azt kell tekintenünk, hogy ennyi felelősen gondolkodó ember - történetesen írók - szükségesnek érezte a tiltakozás gesztusát. (Mészáros Tamás: Sajnálattal és szomorúsággal, 168 Óra, 2004. március 18.)


A kilépő írókat kritizáló vélemények:

- Ha most mindenki kilép, akinek még ép az elméje és az erkölcsi érzéke, akkor ezzel megint csak ők nyernek, akik csak egyívásúakat tűrnének meg az országban is. (Kozma György: Nem lépek ki, Népszabadság, 2004. március 17.)


Az Írószövetség elnökségét vagy az Irodalmi Kerekasztalt kritizáló vélemények:

- Az elnökség reagálása erre az igényre azután már igazi maszatolás. Politikai vitát emleget és leszögezi, hogy "az elnökség most is, mint eddig, távol tartja magát minden politikai szélsőségtől, és nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni". Mintha szimpla politikai véleménykülönbségről lenne szó. Csak hát az elnökség nem politikai, hanem alapvető morális kérdésben nyilvánította magát inkompetensnek. (Zappe László: Hasznosnak látnák..., Népszabadság, 2004. március 5.)

- Az Irodalmi Kerekasztal nyilatkozata olyan együgyű történelemképet sugall, mintha előbb a keresztények üldözték volna a zsidókat, majd fordítva. Ennél azért a huszadik század történelme kicsit bonyolultabb volt. Például a zsidókat lényegében nem vallási, hanem faji alapon üldözték, a kommunista rendszerek ateizmusa pedig a zsidó vallást éppúgy sújtotta, mint a többit. (Zappe László: Hasznosnak látnák..., Népszabadság, 2004. március 5.)

- A kerekasztal nyilatkozatot adott ki. Mint kiviláglik, erkölcsi és szakmai ügyekben sajnos ők sem kompetensek, hiszen fontosabb ügyért, a magyar irodalom támogatásáért, az állami lóvéért tették félre kibékíthetetlen ideológiai ellentéteiket, nyugalmukat tehát hosszú távon szeretnék megőrizni. (R. Székely Julianna: Úr ír?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A Magyar Írószövetség vezetése alkalmatlannak bizonyult arra, hogy ezt az ellentétet a szövetség tönkretétele nélkül kezelje. Nem mert szembenézni az ellentét okaival, hagyta magát sodortatni azok által, akik nem látnak kivetnivalót a "zsidók" politikai emlegetésében. Fontosabb volt számára, hogy ne kerüljön összeütközésbe vacak antiszemita gondolatok hirdetőivel, és ezért feláldozta több mint száz tagját. (Ungváry Rudolf: Mit jelent, hogy "zsidók"?, Népszabadság, 2004. március 17.)

- A magyar kultúra egyik legnagyobb civil szervezetének vezető tisztségviselői nem tartották kompetensnek magukat egyik társuk nyilvánvalóan uszító fellépéseinek megítélésében. (Mészáros Tamás: Sajnálattal és szomorúsággal, 168 Óra, 2004. március 18.)


Az Írószövetséget támogató vélemények:

- Amit a kilépők indokként felhoznak, azért szerintem az írószövetség nem felel. (Mészáros Tamás: Sajnálattal és szomorúsággal, 168 Óra, 2004. március 18.)

- Aljas kampány folyik azzal a céllal, hogy a Magyar Írószövetséget lehetetlenné tegyék, megrágalmazzák és megsemmisítsék. (Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, In: Az irodalom visszavágott, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)

- A "kilépőlevél" aljas rágalmakkal van tele. Egy kis csoport zsarolja a magyar kultúrát. (Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, In: Az irodalom visszavágott, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)