Szövetségi gyűlés és a Nemzeti Petíció

A gyűléssel és petícióval kapcsolatos negatív vélemények:

A napirend tematizálása a minden, a tartalom a semmi - adódik a következtetés abból, hogy a hétvégén a Fidesz költségvetési népszínjátékkal tromfolta a miniszterelnök közjogi sziporkáit. [...] Egy ellenzéki párt részéről persze érthető, hogy olyan túlköltekezésekbe akarja kényszeríteni a kormányt, melyekért utólag majd felelőssé lehet tenni.
(A szerkesztő: A napirend tematizálása. Figyelő, 2004. április 1.)

Ideológiailag a szokásosan vegyes (a rendszerváltást és a polgárt most éppen antikapitalista felhangokkal házasító) beszédének egy félreérthetetlen felszólítás volt a kulcsmondata. "Ideje mozdulni!". Baljósan rímel ez arra a hajdani ígéretére, amit a polgári körök létrehozásakor tett, tudniillik hogy egyszer majd szólni fog. A költségvetés módosítására benyújtandó nemzeti petíció bizonyára csak első lépése annak az akciótervnek, amit a Fidesz think-tankjeiben (agytrösztjeiben) kigondoltak.
(Galló Béla: Kölni. Magyar Hírlap, 2004. március 29.)

Nem tudom eldönteni, hogy melyik ijesztőbb: ha a jelenlegi miniszterelnök próbál a magyar lakosság szükségszerűen hiányos demokratikus tapasztalataira építve közjogi ötleteivel politikai haszonra szert tenni, vagy ha a lehetséges következő miniszterelnök áll elő olyan javaslatokkal, amelyek viszont a hézagos piacgazdasági ismeretekre alapozva kívánnak fordítani a napirend-alakítás menetén. [...] Medgyessy Péternek messze nem jött be a választókat infantilizáló, határozottan populista irányba végrehajtott fordulat, így talán nem szerencsés ezt a politikai stílust erőltetni a másik oldalon sem.
(Kumin Ferenc: Egy nap süt le rájuk. Magyar Hírlap, 2004. március 29.)

Nincs abban semmi túlzás, hogy a Fidesz szövetségi gyűlése a magyar demokrácia nagykorúvá válásának ünnepe. A világ régebbi demokráciáiban élő választóknak legalábbis hosszú évtizedekre volt szükségük, hogy eljuthassanak a kiábrándultságnak erre a fokára, amit a szervezeti átalakítás sugall. [...] Mindezek nemcsak a magyar demokrácia, hanem a Fidesz nagykorúvá válását is jelzik: a felnőttkorra jellemző bölcsességet, amely képes felismerni saját korlátait, vagyis hogy vonzó politikai alternatívát felmutatni a lehetetlennel határos.
(Sztankóczy András: Nagykorúak. Magyar Hírlap, 2004. április 1.)

Elhangzott a majd két éve várt ige: mozdulni kell! Csak tán nem úgy, ahogyan sokan remélték. [...] Varázsütésre a két évvel ezelőtti kampány konzervatív nemzet, család, hit hármasából a munka és biztonság értéktandemje lett az útjelző. Nem jutunk messzire a szavak bontogatásával, viszont lehet, hogy nem ez a kulcsmozzanat. Immár rituális közösséggé formálta Orbán a jobboldalt, ahol lényegében mindegy, hogy mi hangzik el, ha ő mondja.
(Nagy N. Péter: Szólíttattak. Népszabadság, 2004. március 29.)

"A szabadság az, amikor mi mosolygunk másokra, a biztonság pedig az, amikor mások mosolyognak ránk." Ezt az újszerű definíciópárt a Fideszből szövetséggé gyűrt "magyar európai néppárt" találkozóján mondta Orbán Viktor. Sok üres és mulatságos mondat elhangzott még a találkozón, nevetni még sincs senkinek sem oka, hiszen a politikai beszéd kiüresedése egyre ijesztőbb méreteket ölt Magyarországon.
(Petri Lukács Ádám: 32 Hajnalka, 2 Alpár. Népszava, 2004. március 29.)

A szociáldemokrata mező elfoglalását célzó stratégia egyetlen esetben lehet sikeres. Ha az MSZP hagyja, hogy az legyen. A polgári hit gyülekezete mindent és mindennek az ellenkezőjét képes elhinni az istenként imádott vezérnek. A kormánypártokon is múlik, hogy ugyanez elmondható lesz-e a szélesebb s ma valóban bizonytalan választói rétegekről.
(Andor László: Bagoly báránybőrben. Népszava, 2004. május 30.)

Nem volt meglepő, hogy a vezérelvű felépítés intézményesítésének kísérőjelenségeként folytatódott a régi fideszes vezetői mag háttérbe szorítása. [...] Martens úr magára vállalta a soros komcsizás java részét, Orbán pártelnök viszont nosztalgikus időutazásra invitálta a megjelenteket - egyenesen a Kádár-korszakba. A villáskulcsos idétlenkedés és az egyéb jelek, amelyek a panelproliknak a nemzettestbe való befogadására utaltak, már jelezték, hogy új szelek fújnak a Fidesz háza táján.
(Ripp Zoltán: Fidesz - hazafias Népfront. Népszava, 2004. március 31.)

A nagy csinnadrattával beharangozott szövetségi gyűlésen már külsőségeiben is megmutatkozott a látottak alapján, hogy a valódi megújulásra képtelen Fidesz egyrészt népnemzeti, másrészt az ötvenes évek elejéről ellesett gigantomániás gondolkodásba merevedett. Mintha egy rákosista nagygyűlést láttunk volna, tömegekkel, vidékről sör és virsli reményében felcsábított aktivistákkal.
(Veér András: Hajtás Pajtás. Népszava, 2004. március 31.)

Jómagam nem állítom, hogy a kezdeményezés jogellenes lenne. Nem ismerni ma olyan konkrét tényezőt, okot, amely ezt verifikálná. Tekintve, hogy az aláírás önkéntes, direkt adatvédelmi problémát sem észlelek még. [...] A fentiek szerint más gondom akad. Az alkotmány nem kommunikációs olvasó- vagy forgatókönyv, nincsen annak kampányüzemmódja.
(Kolláth György: Nemzeti B-közép. Népszava, 2004. április 1.)


A gyűléssel és petícióval kapcsolatos pozitív vélemények:


Egyetlen erőteljes bejelentés többet érhet a politikai arénában az ötletek szétfutó rohamánál. A Fidesz szövetségi gyűlésén akkor próbálhatta meg Orbán Viktor átvenni a kezdeményezést, amikorra kifulladt a miniszterelnök tematizálási offenzívája. [...] A volt miniszterelnök könnyen napirenden tartható és népszerűsíthető kezdeményezést indított útjára. Ez alkalmas a bázis megmozdítására, mozgásban tartására és nem utolsósorban feltérképezésére".
(Szerető Szabolcs: A való világ. Magyar Nemzet, 2004. március 29.)