Nyilvánosságra kerültek az MSZP zártkörű, kampányaktivistáknak tartott rendezvényének részletei

Az MSZP-t vagy Ron Werbert kritizáló vélemények:

- Milyen sajtószabadság-fölfogás az, amely már a kapuk elé cenzort állítana, kiszimatolná, ki a riporter, és száműzné az eseménynek még a közeléből is? A politikának természetesen vannak titkai is. Egy pártnak nem kötelező minden gondolatát világgá kürtölnie, de akkor találja már meg a módját annak, hogy elkerülje a fecsegést, amiről meg az jut eszünkbe, hogy az Index tudósítása szerint a rendezvényen előadó Ron Werber sommásan "fasisztáknak" minősítette az MSZP-vel szembenállókat. Ha a szocialisták ezzel akarnak mozgósítani, igen csekély lehet az önbizalmuk. (Magyar Hírlap álláspontja: Álruhában, Magyar Hírlap, 2004. április 13.)

- Az ország kifosztására szövetkező, tisztességtelenségben megőszült keresztapák is elpirultak volna az MSZP ifjú kampányaktivistáinak értekezletén. Az agresszív stílus, a mindenkit legázoló gátlástalanság ismerős nekik, de az erőltetett trágárság már nem jellemző rájuk. Az csak a pitiáner csirkefogóknak meg a hőzöngő lumpeneknek imponál. Az MSZP nem ennyire finnyás. Nekik minden szavazat egyforma, ebben az értelemben nem tesznek különbséget ember és ember között. (Ugró Miklós: Hadiállapot, Magyar Nemzet, 2004. április 13.)

- Werber obszcén kifejezésekkel tarkított előadásának tüzét tovább szította Tóbiás József pártigazgató és műkedvelő moralista, aki elragadtatott hevületében kifejtette, hogy nem osztanak fair play díjat, őt nem érdeklik az etikai és a választási kódexek, mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszélik, hogy mennyi a bírság. Ha valaki ezt úgy értelmezné, hogy Tóbiás szerint némi csalás is belefér a küzdelembe - nos, az lehet, nem jár túl távol az igazságtól. Csak azt nem értjük, mit jelent Tóbiás azon kitétele, amely szerint az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteletben kell tartani. Arra gondol netán, hogy nem szabad tettlegesen bántalmazni az ellentmondókat, vitatkozókat, a közömböseket? Nem tanácsos börtönnel, internálással, kényszermunkával fenyegetni őket, mert ezek a meggyőzési eszközök egy jövőbeli kampánystratégia részei lesznek? Vagy csak arra utal, hogy az ellenfelet is hagyni kell kampányolni, de ezt miért szükséges külön hangsúlyozni? (Ugró Miklós: Hadiállapot, Magyar Nemzet, 2004. április 13.)

- A választási kampány állítólag arra való, hogy a pártok megismertessék céljaikat, elképzeléseiket, s az alapján a választópolgár kiválassza ízlésének, vérmérsékletének, ilyen-olyan előítéletének, világnézetének, politikai elkötelezettségének leginkább megfelelő programot. Ezt lehet vetélkedésként, versengésként, küzdelemként felfogni, de hadiállapotot hirdetni csak a hatalom mániákus megszállottjai képesek. (Ugró Miklós: Hadiállapot, Magyar Nemzet, 2004. április 13.)

- A szocialisták már nem beszélnek programról. Már nem is ígérgetnek, igaz, 2002 után mit ígérhetnének még, aminek a lakosság hitelt ad? Egyszerűen csak lerohanják az embereket, rájuk akaszkodnak, a kormány kiválóságáról szóló ökörségekkel traktálják őket, rágalmakat és átkot szórnak az ellenzékre, fasiszta veszedelmet emlegetnek, s nem hagyják magukat lerázni. Ez a jelenlegi, legnagyobb kormányzó párt kampánystratégiája. (Ugró Miklós: Hadiállapot, Magyar Nemzet, 2004. április 13.)

- Werber Tóbiás az európai parlamenti választásokra dresszírozza utcai harcosokból álló csapatát. Csak remélni tudjuk, hogy nem az agytröszthöz hasonló gondolkodású és jellemű képviselőjelöltek érdekében zajlik majd a kampányháború. Mindenesetre a csatlakozás után sem fogunk unatkozni. Az MSZP bemutatót tart a híres európai normákból, szociáldemokráciából, a modern politikai kultúrából. (Ugró Miklós: Hadiállapot, Magyar Nemzet, 2004. április 13.)

- A szocialisták reakciói világosak, szimplán buta politikusi indulatok: írjátok azt, amit diktálunk. A politikus általában így gondolkodik, némelyik kifinomultabb, ravaszabb csavarokkal, mindegy, ez az ő dolguk. A mienk: túljárni az eszükön, megérteni a motivációikat, felfedni a mozgatórugóikat, elemezni döntéseik okát és hasznosságát. Gondolkodni a közjó felől - nem az ő fejükkel. Az újságírók feladata ilyesmi. (Szombathy Pál: Rokonszenvindex, Magyar Hírlap, 2004. április 14.)

- Komoly megrázkódtatást tud okozni, ha bebizonyosodik, amit mindig is sejtettünk. Most például az áll feketén-fehéren előttünk, hogy a magyar szocialisták minden eszközt megengedhetőnek tartanak a választási kampányban a politikai ellenlábassal szemben. (Csontos János: Húznak a vadludak, Magyar Nemzet, 2004. április 14.)

- Ez a most nyilvánosságra került etikai alapvetés (miszerint a szocialista kampányolók nem ismernek etikai kódexet, a politikai versengést pedig mind közönségesen háborúnak tekintik) feltehetőleg már 2002-ben is jellemezte az MSZP-t. (Akkor is Ron Werber volt a kampány szellemi vezére, meg most is.) Bizonyíték azonban most került rá. (Csontos János: Húznak a vadludak, Magyar Nemzet, 2004. április 14.)

- Egy hatékonyan működő párt, óvja a titkait, és megoldja, hogy a zártkörű rendezvényein csupán azok legyenek ott, akiket meghív rá. Ha ez nem sikerül, akkor érthető, hogy ingerült lesz a párt vezetése, és vizsgálatot indít, annak kiderítésére, hogy a párt melyik munkatársát terheli a felelősség az információk kiszivárgásáért, a hívatlan vendégek bekerüléséért és a továbbiakban megpróbálja úgy végeztetni munkatársaival a feladatokat, hogy csak a nyilvánosságnak szánt információk, rendezvények kapjanak publicitást. Ha azonban ez nem sikerül, érthetetlen, hogy miért az újságírókra haragszanak meg. (Petri Lukács Ádám: Ha titkaik vannak, vigyázzanak rá, Népszava, 2004. április 14.)

- Az internetes lap munkatársa inkognitóban volt jelen az MSZP kampánymenedzsereinek tanácskozásán. Amit látott, nem a nyilvánosság előtt megmutatkozó MSZP képe, hanem a valóságos MSZP-é. Ennek az agresszivitásnak, gátlástalanságnak, a tudatosan meghamisított ellenségkép gyártásának a jegyeit sokan megtapasztalhatták már a 2002- es országgyűlési és a későbbi önkormányzati választásokon is. (Toóth H. Zsolt: Az MSZP lábvize, Heti Válasz, 2004. április 15.)

- Ma a falra festett fasizmus helyett a kormánypárt által tervezett brutális korteshadjárat jelentheti a valódi veszélyt a társadalmi békére, a szabályok megszegésére való buzdítás pedig több mint aggályos. Az ellenfelet fasiszta csürhének tekintő fanatizált aktivisták okkal hihetik azt, hogy ebben a küzdelemben minden eszköz megengedett. Az emberégetést emlegető pártelnök vagy a Vatikánt szidalmazó európai parlamenti képviselőjelölt eddig is kételyeket ébresztett, de az Index tudósítása felfedte a kormányoldal igazi arcát. A miniszterelnök embereinek gyűlöletkeltő, brutális és trágár kirohanásai ismeretében végképp hiteltelenné vált Medgyessy Péter árokbetemető retorikája. (Szerető Szabolcs: Se tanulság, se katarzis, Magyar Nemzet, 2004. április 15.)


Az MSZP-t támogató vagy az ellenzéki pártokat kritizáló vélemények:

- De miről is volt szó (az Index beszámolója szerint) a kampánymegbeszélésen? Leginkább arról, hogy Werber szuggerálta a győzni akarást a "csapatjátékosokba", s azt fejtegette, hogy ezért mindent meg kell tenni. (Hát nem őrület? Az MSZP választásokat akar nyerni!) Tóbiás József pártigazgató pedig azt találta mondani, hogy a választási kampányban nem a fair play, hanem az eredmény (a választási siker) a lényeg. Ha jól értettük, arra is utalt, hogy tele kell plakátolni mindent, a bírságot pedig utólag rendezik az önkormányzattal. (Nyilván ilyen még soha nem történt azok szerint, akik emiatt hüledeznek.) Ami pedig a választási etikai kódex semmibevételére való felszólítást illeti: Tóbiásnak teljesen igaza van. Nemcsak azért, mert eddig egyetlen párt sem tartott be egyetlen etikai kódexet sem az elmúlt tíz-egynéhány évben, hanem mert maga az "etikai kódex" úgy baromság, ahogy van. (Magyar Narancs szerkesztősége: Álszakáll, Magyar Narancs, 2004. április 15.)

- A választásokon az embereket arról kell meggyőzni, hogy az én pártom jobb, mint a másik. Adott esetben erre a negatív kampány a legalkalmasabb. A negatív kampányban akár hazudni is lehet (mint ahogyan mindig mindenki hazudik mindegyik kampányban), a polgár meg majd eldönti, hogy akar-e hinni a lódításnak vagy sem. A negatív kampány legitim eszköz, és Orbánék 2002-es akcióival sem az volt a baj, amit mondtak, hanem az, hogy erre a közszolgálati televíziót meg az állami intézményeket használták. (Ami nem "negatív", hanem törvénytelen. S ha az MSZP használná erre az államot, az is törvénytelen volna.) (Magyar Narancs szerkesztősége: Álszakáll, Magyar Narancs, 2004. április 15.)

- Ami meg Werber fasisztázását illeti: mindenki azt gondol és mond a Fideszről (az MSZP-ről, az SZDSZ-ről), amit akar. A Fidesz képviselői a köztérben nem kevésbé vadakat mondtak politikai ellenfeleikről. Például hogy megátalkodott kommunisták, sztálinisták, hazaárulók, idegenszívűek meg a többi. Nincs ebben semmi különös. Kampány van. (Magyar Narancs szerkesztősége: Álszakáll, Magyar Narancs, 2004. április 15.)

- Nem mentes azonban az elfogultságtól az ellenoldal sem, amely attól jött lázba, hogy a szocik "meg akarják kezdeni a háborút". Holott ha a jobboldali ellenzék győzni akar, szintén csatába megy. A "választási hadjárat" formula is ennek a megfogalmazása. (Magyar Hírlap álláspontja: Álruhában, Magyar Hírlap, 2004. április 13.)

- A kampányolásnak azt a módját, amire Tóbiás József pártigazgató és Ron Werber kampányfőnök buzdította csapatát, éppen a Fidesz honosította meg a hazai politikában. Erre utalt Horn Gyula is, amikor azt mondta, ez a hangnem és stílus idegen tőlük. Valóban nem a szocialisták nevezték hazaárulónak a parlamenti patkó ellentétes oldalán ülőket, nem ők ajánlottak kötelet a poltikai ellenfeleknek és még hosszan lehetne sorolni a példákat. Amikor ezek az épületes kitételek elhangzottak - kampányban és azon kívül - a Fidesz ezt az (finoman szólva) erőteljes kifejezésmódot tartotta célravezetőnek. (Sebes György: Make love, vagyis kormányozz, Népszava, 2004. április 15.)


Negatív vélemények a Magyar Újságírók Szövetségével kapcsolatban:

- Mi volna a Magyar Újságírók Szövetségének a dolga? Ami biztos nem dolga: ha Kovács pártelnök megbotránkozik saját szennyese nyilvánosságra kerülésén, akkor a szövetség etikai bizottságának elnöke, Halák úr ne siessen feltakarni a politikus mögé, hogy bizony tényleg szörnyűek a kollégák. Maradjon csendben, gondolkozzon, tartson vitaestet, ha nehéz első ránézésre eldöntenie, mi a helyes, de részvéttáviratot semmilyen pártnak ne küldjön.
De ha mégis ezt tenné, a MÚOSZ feje haladéktalanul rakja helyre az illetőt, és ne csupán magánemberként, alapszabályok bonyolultságába és saját közelmúltja (Teller-levél) elől bujdokolva. (Szombathy Pál: Rokonszenvindex, Magyar Hírlap, 2004. április 14.)

- A MÚOSZ ugye a magyar újságírók legnagyobb szakmai, érdekvédelmi szövetsége. Mint ilyen az volna a feladata, hogy védje meg az alaptalan támadásoktól az újságírókat, újságokat. Halák László, úgyis mint az etikai bizottság elnöke, ehelyett minden vizsgálat nélkül közölte a távirati irodával, hogy teljesen etikátlannak tartja az eljárást, mivel az újságírói etikai kódex kimondja, hogy információkat csak tisztességes úton lehet megszerezni.Ez a szöveg azt sugallja, hogy az Index tisztességtelenül járt volna el, amikor egyik újságírója elment egy rendezvényre, ahová beengedték, majd megírta azt, amit ott hallott. Ez elég merész állítás az etikustól, főként úgy, hogy semmilyen vizsgálatot nem indítottak az ügyben. (Petri Lukács Ádám: Ha titkaik vannak, vigyázzanak rá, Népszava, 2004. április 14.)


Egyéb vélemények:

- Maga a sztori jó kis műbalhé, néhány ostoba mondatát kivéve mindenképpen. A magyar szocialisták székházában aktivistákat tüzelnek, elhangzanak baromságok, ül egy újságíró is a tömegben, jegyzetel, közreadja. Nagyon helyes, ez a dolga, ha már bejutott, ha már beengedték. Eget verő információkat nem kaptunk. (Szombathy Pál: Rokonszenvindex, Magyar Hírlap, 2004. április 14.)