Szövetségi gyűlés és a Nemzeti Petíció (2. rész)
2004-05-03
A "Munka, otthon, biztonság!" szlogen jegyében tartotta meg tizenkétezer résztvevő jelenlétében első szövetségi gyűlését a Fidesz-MPSZ, a szövetséges szervezetek részvételével március 27.-én, a Budapesti Sportarénában. Tíz hónappal ezelőtt, 2003. május 21.-én tartotta meg a párt XVII., "Szövetség születik" címet viselő tisztújító kongresszusát, melyen a párt "szövetséggé" alakításának céljából alapszabály-módosítást hajtottak végre, és létrehozták a tagozatokat.
Háttér
A "Munka, otthon, biztonság!" szlogen jegyében tartotta meg tizenkétezer résztvevő jelenlétében első szövetségi gyűlését a Fidesz-MPSZ, a szövetséges szervezetek részvételével március 27.-én, a Budapesti Sportarénában. Tíz hónappal ezelőtt, 2003. május 21.-én tartotta meg a párt XVII., "Szövetség születik" címet viselő tisztújító kongresszusát, melyen a párt "szövetséggé" alakításának céljából alapszabály-módosítást hajtottak végre, és létrehozták a tagozatokat. A rendezvényen részt vett a Fidelitas, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Kisgazda Polgári Egyesület, a Lungo Drom, valamint a Szociáldemokrata Párt is, mely szervezetek vezetői beszédet is intéztek a megjelentekhez. A gyűlésen beszédet mondott Wilfried Martens volt belga miniszterelnök, az Európai Néppárt elnöke, aki Orbán Viktor volt miniszterelnök és a Fidesz-MPSZ elnökének érdemeit méltatva kijelentette: Magyarország szabadabb országgá válik, ha Orbán Viktor ismét miniszterelnök lesz. Schmitt Pál, a Fidesz-MPSZ listavezetője, a párt alelnöke beszédében elmondta: a június 13-i európai parlamenti választásnak kettős jellege lesz, hiszen a választók pártlistákra szavaznak, tehát a ciklus felénél bizalmi szavazás lesz arról, hogy mennyien elégedettek a Kormány munkájával. Orbán Viktor ötpontos nemzeti petíciót hirdetett meg a költségvetés módosítása érdekében. A Fidesz-MPSZ elnöke kijelentette: a petíciót egymillió aláírással kívánják megerősíteni. A dokumentum deklarálja, hogy mindenkinek joga van az otthonteremtés lehetőségéhez, a biztonságos megélhetéshez, az egészséges élethez. A petícióban foglaltak szerint mindenkinek az az érdeke, hogy az élelmiszerárak, a gáz ára, valamint a gyógyszerek ára ne emelkedjen. A volt kormányfő továbbá elmondta: le kell állítani a kórházak privatizációját, meg kell védeni a munkahelyeket, valamint támogatni kell a gazdákat. A nagyobbik ellenzéki párt elnöke szerint a nemzeti petícióra azért van szükség, mert veszélybe került Magyarország biztonságos uniós csatlakozása. Orbán Viktor hozzátette: ha a modern köztársaság megszorító csomagokat, elbocsátásokat, az otthonteremtés lehetőségének felszámolását, bankbotrányokat, és növekvő államadósságot jelent, akkor ebből a magyar emberek nem kérnek. A pártelnök bejelentette: a gyűléssel lezárult a Fidesz-MPSZ szövetséggé válásnak folyamata, és megszületett az első európai néppárt Magyarországon. Nyakó István, az MSZP szóvivője "átverésnek" nevezte a nemzeti petíciót. A szóvivő szerint nem elegáns egy olyan ügyben aláírást gyűjteni, amelyben az alkotmány szerint nem lehet népszavazást tartani. Jánosi György, az MSZP választmányi elnöke örömmel fogadta a "Munka, otthon, biztonság"-szlogent, mert, mint elmondta, annak fogalmai alapvetően szociáldemokrata értékek is. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke "egy jól felkészült, ám felszínes kommunista párti programhoz" hasonlította a petíciót, amelynek aláírásával szerinte az adóemelés programját támogatnák az emberek. A koalíciós párt elnöke Medgyessy Péter miniszterelnök közjogi javaslataihoz hasonló tematizációs kísérletnek nevezte azt. Gémesi György, az MDF képviselője, a párt kampányfőnöke kijelentette: az MDF szerint is gyalázatos a költségvetés, azonban szerinte ez nem aláírásgyűjtés kérdése, mivel a büdzsé módosításához parlamenti döntés kell.
Összefoglalás:
A gyűléssel és a petícióval kapcsolatos negatív vélemények:
Az egypártrendszer alakjainak háttérbe vonulását szorgalmazó Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének egyébként igaza van, bár furcsa, hogy ezt olyan valaki igényli, aki 1987-ben Kádár Jánost dicsőítette. S ha azt mondja, hogy álláspontját annak idején a körülmények és a reálpolitika igénye diktálta, akkor lehet, hogy ez igaz, de ugyanezzel védekezik például Medgyessy Péter vagy Kovács László is.
(Sztankóczy András: Nagykorúak, Magyar Hírlap, 2004. április 1.)
A napirend tematizálása a minden, a tartalom a semmi - adódik a következtetés abból, hogy a hétvégén a Fidesz költségvetési népszínjátékkal tromfolta a miniszterelnök közjogi sziporkáit. Egy ellenzéki párt részéről persze érthető, hogy olyan túlköltekezésekbe akarja kényszeríteni a kormányt, melyekért utólag majd felelőssé lehet tenni.
(A szerkesztő: A napirend tematizálása. Figyelő, 2004. április 1.)
A Színházi Világnapra elkészült új mű címe: A biztonság biztonsága, ahogy azt biztonságosan elmondjuk, hogy biztosan értse a szerényebb intellektusú szimpatizáns is. Van az úgy, hogy valaki szeretne egy jó darabot látni, mert úgy hiszi, kiváló a szerző, jó rendezés, s kap, helyette egy középszerű, érdektelen színházi estét.
(Siposhegyi Péter: Sztárgála a színházi Világnapon. Hetek, 2004. április 2.)
A populista kiáltvány, amellyel Orbán Viktor leváltotta a régi pártot és meghirdette az Új Szövetséget, három gondolati ívre épül. Az első a nemzeti populizmus és a szociális populizmus egységének megteremtése. A második a Megváltó szerepkörig feszített vezérelv, valamint a vezér és a nép egységének mítosza. A harmadik pedig az egyházalapítási törekvés.
(Ágh Attila: Populista kiáltvány, Magyar Hírlap, 2004. április 2.)
Alig néhány nappal azután, hogy a seregszemle - szövetségi gyűlés címen - lezajlott, a Fidesz, illetve maga Orbán Viktor gyorsan továbblépett, és kijelentette, hogy a júniusi európai képviselőválasztás eredményeként megbukhat a kormány. Most azonban, amikor Orbán a Nemzeti Petíció néven kibocsátott propagandaanyag mellé mindjárt a ciklusfelező kurzusváltást is beígérte híveinek, egyszer csak élesre váltott a küzdelem. A mozgósítást elrendelték, a hadműveletek célját világossá tették.
(Mészáros Tamás: A munka hadának lépte. Népszava, 2004. április 3.)
A gazdaság és a társadalom gondjait petíciók és aláírások nem oldják meg. Márpedig Orbán Viktor - és hívei - szavaiból úgy látszik, mintha éppenséggel ettől várnák a csodát. Holott feltehetően többre mennének, ha a párbeszéd lehetőségét keresnék. A pártok ugyanis csak együtt - és nem deklaráltan egymás ellenében - oldhatják meg a gondokat. Ezt kimondani könnyű, megvalósítani annál nehezebb. Nem is látható egyetlen jele sem. Pedig a közös jövőre feltehetően sokan adnák aláírásukat.
(Sebes György: Csodavárás, Népszava, 2004. április 10.)
Szép célok, jó szándékok vannak mögöttük, de nincs rá fedezet, a megvalósításukhoz emelni kellene az adókat - ez az alaphangja a kormányoldal válaszának a Fidesz "nemzeti petíciójára". Ez a válasz helyes irányban tapogatózik, de mégsem jó. Helyes az irány, hiszen a Fidesz követeléseinek megvalósítása sok-sok adóforintba kerülne, és felborítaná az államháztartást. Csakhogy a válasz megkerüli azt a kérdést, hogy vajon valóban szépek-e, önmagukban helyesek-e a fideszes célok. "Mindenkinek joga van az otthonteremtés lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, és azt kéri a kormánytól, hogy "állítsa vissza" a Fidesz-kormány által bevezetett lakáshitel-támogatási rendszert. A Fidesz által bevezetett rendszer értelemszerűen a magas jövedelműek vagyonnövekedéséhez nyújtotta a legtöbb költségvetési támogatást. Nem véletlen, hogy a nagyvonalú rendszer működésének másfél éve alatt minden harmadik országgyűlési képviselő igénybe vette az államilag támogatott lakáshiteleket, miközben - ahogy ez vagyonnyilatkozataikból kiolvasható - sokan közülük jelentős megtakarításokat tartanak bankokban vagy értékpapírban magasabb hozammal, mint az államilag támogatott kamat. A rendszer tehát rendkívül igazságtalan. Valójában tehát a fideszes rendszer a magas jövedelműek vagyonosodását támogatja közpénzből, miközben a leginkább rászorulóktól elzárja a lakáshoz jutás lehetőségét.
[...]
"Mindenkinek joga van a biztonságos megélhetéshez" - állítja a Fidesz, és a privatizáció leállítását, a magyar vállalkozók támogatását követeli a magyar munkahelyek védelmének jegyében. A Fidesz szerint a meglevő munkahelyek védelmének és újak teremtésének az a fő útja, hogy az állam az adófizetők pénzéből juttat tőkét magyar kis- és középvállalkozóknak. A sikeres országok tapasztalata nem ez: a munkahelyteremtés fő útja, hogy külföldi és hazai magánvállalkozók hoznak létre új munkahelyeket, mert megéri nekik. Miért is éri meg? A fejlett piacgazdaságok elsősorban a telephely-költségek terén versenyeznek a befektetőkért: a kormányok fékezik a bérek növekedését, és csökkenteni igyekeznek a bérek közterheit. A Fidesz kormányon ennek ellenkezőjét tette, és ellenzékből is ennek ellenkezőjét szorgalmazza. A privatizáció leállítása inkább veszélyeztetné, mintsem védené a magyar munkahelyeket.
[...]
"Mindenkinek joga van az egészséges élet lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, s a gyógyszerárak tartós csökkenésében és a kórház-privatizáció leállításában jelöli meg az ehhez vezető utat. Holott az egészségügy eredményes működéséhez minél gazdagabb gyógyszerkínálat kell: a világ gyógyszeripara akkor kínálja Magyarországon is korszerű termékeit, ha itt sem kell beérnie a másutt elérhetőnél aránytalanul alacsonyabb nyereséggel, hiszen hatalmas fejlesztési költségeinek a nyereségből kell megtérülnie. A privatizáció megakadályozása viszont a kórházak ínséges helyzetét konzerválná, s meghiúsítaná az egészségügy teljesítményének javítását.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a magyar élelmiszerek árai ne emelkedjenek" - állítja a Fidesz, holott ez csak a fogyasztók érdeke. A gazdák érdeke az, hogy termékeikért minél magasabb árat kapjanak. A Fidesz az agrártámogatások növelésében látja a kiutat, holott ez a lehetőség hamarosan megszűnik, s már másfél évtizede az elaprózódott birtokstruktúra, a hitelképessége hiánya gátolja a magyar mezőgazdaság konszolidációját. A hatékony birtokkoncentrációhoz, a parasztgazdaságok hitelképessé tételéhez pedig szabad földpiacra volna szükség.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a gáz- és energiaár-emelés ne jelentsen elviselhetetlen terhet a családok számára" állítja a Fidesz, és ezért azt követeli, hogy a gáz- és energiaárak évente legfeljebb 5 százalékkal emelkedhessenek. "Közös érdekünk" valójában nem az energiaárak alacsonyan tartása, hanem éppen az, hogy mielőbb megszűnjön a gáz- és energiaárak elmaradása az európai áraktól, persze úgy, hogy az állam a kis jövedelmű háztartásoknál kompenzálja a magasabb árat.
[...]
Munka? Otthon? Biztonság? A Fidesz javaslatai nem visznek közelebb egyikhez sem, sőt... Valamennyit inkább és társadalmilag méltányosabb módon biztosítaná a fideszes politika ellentéte: egy versenyképesség-orientált gazdaságpolitika és egy valóban szociális szemléletű jövedelempolitika.
(Bauer Tamás: Munka? Otthon? Biztonság?, Népszabadság, 2004. április 20.)
A gyűléssel és petícióval kapcsolatos pozitív vélemények:
Munka, otthon, biztonság. Ha az MSZP politikusai mögött olvasnánk a kivetítőn, azt mondanánk, hozták a formájukat. A szokásos fantáziátlan, szürke szoci szöveg. Ezek már sosem fognak kibújni a bőrükből? Ha az SZDSZ-től hallanánk, csak derülnénk rajta. Kabaré. Ha az MDF hirdetné? Azt mondanánk, volt jobb. Túl sokáig őrizgették a programjukat a pincében. Ugyanazoknak a szavaknak más az aurájuk, a hangulati erőterük, más-más képzettársítást hívnak elő, attól függően, hogy ki használja őket. A nyilvánosság, a nyelvpolitikai erőtér gyakran áthangolja a szavak értelmét. Összehangolt munkával ez az erőtér olykor a politikusi szándék ellenkezőjét is képes kizengetni az ártatlan szavakból. Most azonban nem képes. Nem, mert ezeknek a mai egyszerű szavaknak a hangulati hátterében ott van a Fidesz-MPSZ, illetve az Orbán Viktor irányította kormány négyéves teljesítménye. Ott van a sokaknak komoly, tényleges segítséget adó, az optimizmus megerősítésével üzenő otthonteremtési program. Ott van a munka vitathatatlan felértékelését hozó nagymértékű minimálbér-emelés. A munkanélküliség csökkenése, az erősödő kiszámíthatóság élménye. A kiegyensúlyozott növekedés emléke. Ott van az infláció ütemes csökkenése, az erősödő forint. És ott van az erőteljes nemzeti érdekképviselet kormányon is hangoztatott igénye.
(Elek István: Új nyugodt erő, Heti Válasz, 2004. április 2.)
A legutóbbi gyűlés legnagyobb értéke, hogy jó - bár törékeny - arányt sikerült találni a demokratikus politikai szavazatmaximalizálási kényszer és a politikailag helyes között. Ez csak azoknak a pártoknak sikerülhet, amelyeknek vannak elvei és normái. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség konzervatív elveken nyugvó politikai alternatívát kínál.
(Lánczi András: A politikai alternatíva. Heti Válasz, 2004. április 2.)
A gyűléssel és a petícióval kapcsolatos negatív vélemények:
Az egypártrendszer alakjainak háttérbe vonulását szorgalmazó Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének egyébként igaza van, bár furcsa, hogy ezt olyan valaki igényli, aki 1987-ben Kádár Jánost dicsőítette. S ha azt mondja, hogy álláspontját annak idején a körülmények és a reálpolitika igénye diktálta, akkor lehet, hogy ez igaz, de ugyanezzel védekezik például Medgyessy Péter vagy Kovács László is.
(Sztankóczy András: Nagykorúak, Magyar Hírlap, 2004. április 1.)
A napirend tematizálása a minden, a tartalom a semmi - adódik a következtetés abból, hogy a hétvégén a Fidesz költségvetési népszínjátékkal tromfolta a miniszterelnök közjogi sziporkáit. Egy ellenzéki párt részéről persze érthető, hogy olyan túlköltekezésekbe akarja kényszeríteni a kormányt, melyekért utólag majd felelőssé lehet tenni.
(A szerkesztő: A napirend tematizálása. Figyelő, 2004. április 1.)
A Színházi Világnapra elkészült új mű címe: A biztonság biztonsága, ahogy azt biztonságosan elmondjuk, hogy biztosan értse a szerényebb intellektusú szimpatizáns is. Van az úgy, hogy valaki szeretne egy jó darabot látni, mert úgy hiszi, kiváló a szerző, jó rendezés, s kap, helyette egy középszerű, érdektelen színházi estét.
(Siposhegyi Péter: Sztárgála a színházi Világnapon. Hetek, 2004. április 2.)
A populista kiáltvány, amellyel Orbán Viktor leváltotta a régi pártot és meghirdette az Új Szövetséget, három gondolati ívre épül. Az első a nemzeti populizmus és a szociális populizmus egységének megteremtése. A második a Megváltó szerepkörig feszített vezérelv, valamint a vezér és a nép egységének mítosza. A harmadik pedig az egyházalapítási törekvés.
(Ágh Attila: Populista kiáltvány, Magyar Hírlap, 2004. április 2.)
Alig néhány nappal azután, hogy a seregszemle - szövetségi gyűlés címen - lezajlott, a Fidesz, illetve maga Orbán Viktor gyorsan továbblépett, és kijelentette, hogy a júniusi európai képviselőválasztás eredményeként megbukhat a kormány. Most azonban, amikor Orbán a Nemzeti Petíció néven kibocsátott propagandaanyag mellé mindjárt a ciklusfelező kurzusváltást is beígérte híveinek, egyszer csak élesre váltott a küzdelem. A mozgósítást elrendelték, a hadműveletek célját világossá tették.
(Mészáros Tamás: A munka hadának lépte. Népszava, 2004. április 3.)
A gazdaság és a társadalom gondjait petíciók és aláírások nem oldják meg. Márpedig Orbán Viktor - és hívei - szavaiból úgy látszik, mintha éppenséggel ettől várnák a csodát. Holott feltehetően többre mennének, ha a párbeszéd lehetőségét keresnék. A pártok ugyanis csak együtt - és nem deklaráltan egymás ellenében - oldhatják meg a gondokat. Ezt kimondani könnyű, megvalósítani annál nehezebb. Nem is látható egyetlen jele sem. Pedig a közös jövőre feltehetően sokan adnák aláírásukat.
(Sebes György: Csodavárás, Népszava, 2004. április 10.)
Szép célok, jó szándékok vannak mögöttük, de nincs rá fedezet, a megvalósításukhoz emelni kellene az adókat - ez az alaphangja a kormányoldal válaszának a Fidesz "nemzeti petíciójára". Ez a válasz helyes irányban tapogatózik, de mégsem jó. Helyes az irány, hiszen a Fidesz követeléseinek megvalósítása sok-sok adóforintba kerülne, és felborítaná az államháztartást. Csakhogy a válasz megkerüli azt a kérdést, hogy vajon valóban szépek-e, önmagukban helyesek-e a fideszes célok. "Mindenkinek joga van az otthonteremtés lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, és azt kéri a kormánytól, hogy "állítsa vissza" a Fidesz-kormány által bevezetett lakáshitel-támogatási rendszert. A Fidesz által bevezetett rendszer értelemszerűen a magas jövedelműek vagyonnövekedéséhez nyújtotta a legtöbb költségvetési támogatást. Nem véletlen, hogy a nagyvonalú rendszer működésének másfél éve alatt minden harmadik országgyűlési képviselő igénybe vette az államilag támogatott lakáshiteleket, miközben - ahogy ez vagyonnyilatkozataikból kiolvasható - sokan közülük jelentős megtakarításokat tartanak bankokban vagy értékpapírban magasabb hozammal, mint az államilag támogatott kamat. A rendszer tehát rendkívül igazságtalan. Valójában tehát a fideszes rendszer a magas jövedelműek vagyonosodását támogatja közpénzből, miközben a leginkább rászorulóktól elzárja a lakáshoz jutás lehetőségét.
[...]
"Mindenkinek joga van a biztonságos megélhetéshez" - állítja a Fidesz, és a privatizáció leállítását, a magyar vállalkozók támogatását követeli a magyar munkahelyek védelmének jegyében. A Fidesz szerint a meglevő munkahelyek védelmének és újak teremtésének az a fő útja, hogy az állam az adófizetők pénzéből juttat tőkét magyar kis- és középvállalkozóknak. A sikeres országok tapasztalata nem ez: a munkahelyteremtés fő útja, hogy külföldi és hazai magánvállalkozók hoznak létre új munkahelyeket, mert megéri nekik. Miért is éri meg? A fejlett piacgazdaságok elsősorban a telephely-költségek terén versenyeznek a befektetőkért: a kormányok fékezik a bérek növekedését, és csökkenteni igyekeznek a bérek közterheit. A Fidesz kormányon ennek ellenkezőjét tette, és ellenzékből is ennek ellenkezőjét szorgalmazza. A privatizáció leállítása inkább veszélyeztetné, mintsem védené a magyar munkahelyeket.
[...]
"Mindenkinek joga van az egészséges élet lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, s a gyógyszerárak tartós csökkenésében és a kórház-privatizáció leállításában jelöli meg az ehhez vezető utat. Holott az egészségügy eredményes működéséhez minél gazdagabb gyógyszerkínálat kell: a világ gyógyszeripara akkor kínálja Magyarországon is korszerű termékeit, ha itt sem kell beérnie a másutt elérhetőnél aránytalanul alacsonyabb nyereséggel, hiszen hatalmas fejlesztési költségeinek a nyereségből kell megtérülnie. A privatizáció megakadályozása viszont a kórházak ínséges helyzetét konzerválná, s meghiúsítaná az egészségügy teljesítményének javítását.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a magyar élelmiszerek árai ne emelkedjenek" - állítja a Fidesz, holott ez csak a fogyasztók érdeke. A gazdák érdeke az, hogy termékeikért minél magasabb árat kapjanak. A Fidesz az agrártámogatások növelésében látja a kiutat, holott ez a lehetőség hamarosan megszűnik, s már másfél évtizede az elaprózódott birtokstruktúra, a hitelképessége hiánya gátolja a magyar mezőgazdaság konszolidációját. A hatékony birtokkoncentrációhoz, a parasztgazdaságok hitelképessé tételéhez pedig szabad földpiacra volna szükség.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a gáz- és energiaár-emelés ne jelentsen elviselhetetlen terhet a családok számára" állítja a Fidesz, és ezért azt követeli, hogy a gáz- és energiaárak évente legfeljebb 5 százalékkal emelkedhessenek. "Közös érdekünk" valójában nem az energiaárak alacsonyan tartása, hanem éppen az, hogy mielőbb megszűnjön a gáz- és energiaárak elmaradása az európai áraktól, persze úgy, hogy az állam a kis jövedelmű háztartásoknál kompenzálja a magasabb árat.
[...]
Munka? Otthon? Biztonság? A Fidesz javaslatai nem visznek közelebb egyikhez sem, sőt... Valamennyit inkább és társadalmilag méltányosabb módon biztosítaná a fideszes politika ellentéte: egy versenyképesség-orientált gazdaságpolitika és egy valóban szociális szemléletű jövedelempolitika.
(Bauer Tamás: Munka? Otthon? Biztonság?, Népszabadság, 2004. április 20.)
A gyűléssel és petícióval kapcsolatos pozitív vélemények:
Munka, otthon, biztonság. Ha az MSZP politikusai mögött olvasnánk a kivetítőn, azt mondanánk, hozták a formájukat. A szokásos fantáziátlan, szürke szoci szöveg. Ezek már sosem fognak kibújni a bőrükből? Ha az SZDSZ-től hallanánk, csak derülnénk rajta. Kabaré. Ha az MDF hirdetné? Azt mondanánk, volt jobb. Túl sokáig őrizgették a programjukat a pincében. Ugyanazoknak a szavaknak más az aurájuk, a hangulati erőterük, más-más képzettársítást hívnak elő, attól függően, hogy ki használja őket. A nyilvánosság, a nyelvpolitikai erőtér gyakran áthangolja a szavak értelmét. Összehangolt munkával ez az erőtér olykor a politikusi szándék ellenkezőjét is képes kizengetni az ártatlan szavakból. Most azonban nem képes. Nem, mert ezeknek a mai egyszerű szavaknak a hangulati hátterében ott van a Fidesz-MPSZ, illetve az Orbán Viktor irányította kormány négyéves teljesítménye. Ott van a sokaknak komoly, tényleges segítséget adó, az optimizmus megerősítésével üzenő otthonteremtési program. Ott van a munka vitathatatlan felértékelését hozó nagymértékű minimálbér-emelés. A munkanélküliség csökkenése, az erősödő kiszámíthatóság élménye. A kiegyensúlyozott növekedés emléke. Ott van az infláció ütemes csökkenése, az erősödő forint. És ott van az erőteljes nemzeti érdekképviselet kormányon is hangoztatott igénye.
(Elek István: Új nyugodt erő, Heti Válasz, 2004. április 2.)
A legutóbbi gyűlés legnagyobb értéke, hogy jó - bár törékeny - arányt sikerült találni a demokratikus politikai szavazatmaximalizálási kényszer és a politikailag helyes között. Ez csak azoknak a pártoknak sikerülhet, amelyeknek vannak elvei és normái. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség konzervatív elveken nyugvó politikai alternatívát kínál.
(Lánczi András: A politikai alternatíva. Heti Válasz, 2004. április 2.)
A gyűléssel és a petícióval kapcsolatos negatív vélemények:
Az egypártrendszer alakjainak háttérbe vonulását szorgalmazó Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének egyébként igaza van, bár furcsa, hogy ezt olyan valaki igényli, aki 1987-ben Kádár Jánost dicsőítette. S ha azt mondja, hogy álláspontját annak idején a körülmények és a reálpolitika igénye diktálta, akkor lehet, hogy ez igaz, de ugyanezzel védekezik például Medgyessy Péter vagy Kovács László is.
(Sztankóczy András: Nagykorúak, Magyar Hírlap, 2004. április 1.)
A napirend tematizálása a minden, a tartalom a semmi - adódik a következtetés abból, hogy a hétvégén a Fidesz költségvetési népszínjátékkal tromfolta a miniszterelnök közjogi sziporkáit. Egy ellenzéki párt részéről persze érthető, hogy olyan túlköltekezésekbe akarja kényszeríteni a kormányt, melyekért utólag majd felelőssé lehet tenni.
(A szerkesztő: A napirend tematizálása. Figyelő, 2004. április 1.)
A Színházi Világnapra elkészült új mű címe: A biztonság biztonsága, ahogy azt biztonságosan elmondjuk, hogy biztosan értse a szerényebb intellektusú szimpatizáns is. Van az úgy, hogy valaki szeretne egy jó darabot látni, mert úgy hiszi, kiváló a szerző, jó rendezés, s kap, helyette egy középszerű, érdektelen színházi estét.
(Siposhegyi Péter: Sztárgála a színházi Világnapon. Hetek, 2004. április 2.)
A populista kiáltvány, amellyel Orbán Viktor leváltotta a régi pártot és meghirdette az Új Szövetséget, három gondolati ívre épül. Az első a nemzeti populizmus és a szociális populizmus egységének megteremtése. A második a Megváltó szerepkörig feszített vezérelv, valamint a vezér és a nép egységének mítosza. A harmadik pedig az egyházalapítási törekvés.
(Ágh Attila: Populista kiáltvány, Magyar Hírlap, 2004. április 2.)
Alig néhány nappal azután, hogy a seregszemle - szövetségi gyűlés címen - lezajlott, a Fidesz, illetve maga Orbán Viktor gyorsan továbblépett, és kijelentette, hogy a júniusi európai képviselőválasztás eredményeként megbukhat a kormány. Most azonban, amikor Orbán a Nemzeti Petíció néven kibocsátott propagandaanyag mellé mindjárt a ciklusfelező kurzusváltást is beígérte híveinek, egyszer csak élesre váltott a küzdelem. A mozgósítást elrendelték, a hadműveletek célját világossá tették.
(Mészáros Tamás: A munka hadának lépte. Népszava, 2004. április 3.)
A gazdaság és a társadalom gondjait petíciók és aláírások nem oldják meg. Márpedig Orbán Viktor - és hívei - szavaiból úgy látszik, mintha éppenséggel ettől várnák a csodát. Holott feltehetően többre mennének, ha a párbeszéd lehetőségét keresnék. A pártok ugyanis csak együtt - és nem deklaráltan egymás ellenében - oldhatják meg a gondokat. Ezt kimondani könnyű, megvalósítani annál nehezebb. Nem is látható egyetlen jele sem. Pedig a közös jövőre feltehetően sokan adnák aláírásukat.
(Sebes György: Csodavárás, Népszava, 2004. április 10.)
Szép célok, jó szándékok vannak mögöttük, de nincs rá fedezet, a megvalósításukhoz emelni kellene az adókat - ez az alaphangja a kormányoldal válaszának a Fidesz "nemzeti petíciójára". Ez a válasz helyes irányban tapogatózik, de mégsem jó. Helyes az irány, hiszen a Fidesz követeléseinek megvalósítása sok-sok adóforintba kerülne, és felborítaná az államháztartást. Csakhogy a válasz megkerüli azt a kérdést, hogy vajon valóban szépek-e, önmagukban helyesek-e a fideszes célok. "Mindenkinek joga van az otthonteremtés lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, és azt kéri a kormánytól, hogy "állítsa vissza" a Fidesz-kormány által bevezetett lakáshitel-támogatási rendszert. A Fidesz által bevezetett rendszer értelemszerűen a magas jövedelműek vagyonnövekedéséhez nyújtotta a legtöbb költségvetési támogatást. Nem véletlen, hogy a nagyvonalú rendszer működésének másfél éve alatt minden harmadik országgyűlési képviselő igénybe vette az államilag támogatott lakáshiteleket, miközben - ahogy ez vagyonnyilatkozataikból kiolvasható - sokan közülük jelentős megtakarításokat tartanak bankokban vagy értékpapírban magasabb hozammal, mint az államilag támogatott kamat. A rendszer tehát rendkívül igazságtalan. Valójában tehát a fideszes rendszer a magas jövedelműek vagyonosodását támogatja közpénzből, miközben a leginkább rászorulóktól elzárja a lakáshoz jutás lehetőségét.
[...]
"Mindenkinek joga van a biztonságos megélhetéshez" - állítja a Fidesz, és a privatizáció leállítását, a magyar vállalkozók támogatását követeli a magyar munkahelyek védelmének jegyében. A Fidesz szerint a meglevő munkahelyek védelmének és újak teremtésének az a fő útja, hogy az állam az adófizetők pénzéből juttat tőkét magyar kis- és középvállalkozóknak. A sikeres országok tapasztalata nem ez: a munkahelyteremtés fő útja, hogy külföldi és hazai magánvállalkozók hoznak létre új munkahelyeket, mert megéri nekik. Miért is éri meg? A fejlett piacgazdaságok elsősorban a telephely-költségek terén versenyeznek a befektetőkért: a kormányok fékezik a bérek növekedését, és csökkenteni igyekeznek a bérek közterheit. A Fidesz kormányon ennek ellenkezőjét tette, és ellenzékből is ennek ellenkezőjét szorgalmazza. A privatizáció leállítása inkább veszélyeztetné, mintsem védené a magyar munkahelyeket.
[...]
"Mindenkinek joga van az egészséges élet lehetőségéhez" - állítja a Fidesz, s a gyógyszerárak tartós csökkenésében és a kórház-privatizáció leállításában jelöli meg az ehhez vezető utat. Holott az egészségügy eredményes működéséhez minél gazdagabb gyógyszerkínálat kell: a világ gyógyszeripara akkor kínálja Magyarországon is korszerű termékeit, ha itt sem kell beérnie a másutt elérhetőnél aránytalanul alacsonyabb nyereséggel, hiszen hatalmas fejlesztési költségeinek a nyereségből kell megtérülnie. A privatizáció megakadályozása viszont a kórházak ínséges helyzetét konzerválná, s meghiúsítaná az egészségügy teljesítményének javítását.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a magyar élelmiszerek árai ne emelkedjenek" - állítja a Fidesz, holott ez csak a fogyasztók érdeke. A gazdák érdeke az, hogy termékeikért minél magasabb árat kapjanak. A Fidesz az agrártámogatások növelésében látja a kiutat, holott ez a lehetőség hamarosan megszűnik, s már másfél évtizede az elaprózódott birtokstruktúra, a hitelképessége hiánya gátolja a magyar mezőgazdaság konszolidációját. A hatékony birtokkoncentrációhoz, a parasztgazdaságok hitelképessé tételéhez pedig szabad földpiacra volna szükség.
[...]
"Mindenkinek közös érdeke, hogy a gáz- és energiaár-emelés ne jelentsen elviselhetetlen terhet a családok számára" állítja a Fidesz, és ezért azt követeli, hogy a gáz- és energiaárak évente legfeljebb 5 százalékkal emelkedhessenek. "Közös érdekünk" valójában nem az energiaárak alacsonyan tartása, hanem éppen az, hogy mielőbb megszűnjön a gáz- és energiaárak elmaradása az európai áraktól, persze úgy, hogy az állam a kis jövedelmű háztartásoknál kompenzálja a magasabb árat.
[...]
Munka? Otthon? Biztonság? A Fidesz javaslatai nem visznek közelebb egyikhez sem, sőt... Valamennyit inkább és társadalmilag méltányosabb módon biztosítaná a fideszes politika ellentéte: egy versenyképesség-orientált gazdaságpolitika és egy valóban szociális szemléletű jövedelempolitika.
(Bauer Tamás: Munka? Otthon? Biztonság?, Népszabadság, 2004. április 20.)
A gyűléssel és petícióval kapcsolatos pozitív vélemények:
Munka, otthon, biztonság. Ha az MSZP politikusai mögött olvasnánk a kivetítőn, azt mondanánk, hozták a formájukat. A szokásos fantáziátlan, szürke szoci szöveg. Ezek már sosem fognak kibújni a bőrükből? Ha az SZDSZ-től hallanánk, csak derülnénk rajta. Kabaré. Ha az MDF hirdetné? Azt mondanánk, volt jobb. Túl sokáig őrizgették a programjukat a pincében. Ugyanazoknak a szavaknak más az aurájuk, a hangulati erőterük, más-más képzettársítást hívnak elő, attól függően, hogy ki használja őket. A nyilvánosság, a nyelvpolitikai erőtér gyakran áthangolja a szavak értelmét. Összehangolt munkával ez az erőtér olykor a politikusi szándék ellenkezőjét is képes kizengetni az ártatlan szavakból. Most azonban nem képes. Nem, mert ezeknek a mai egyszerű szavaknak a hangulati hátterében ott van a Fidesz-MPSZ, illetve az Orbán Viktor irányította kormány négyéves teljesítménye. Ott van a sokaknak komoly, tényleges segítséget adó, az optimizmus megerősítésével üzenő otthonteremtési program. Ott van a munka vitathatatlan felértékelését hozó nagymértékű minimálbér-emelés. A munkanélküliség csökkenése, az erősödő kiszámíthatóság élménye. A kiegyensúlyozott növekedés emléke. Ott van az infláció ütemes csökkenése, az erősödő forint. És ott van az erőteljes nemzeti érdekképviselet kormányon is hangoztatott igénye.
(Elek István: Új nyugodt erő, Heti Válasz, 2004. április 2.)
A legutóbbi gyűlés legnagyobb értéke, hogy jó - bár törékeny - arányt sikerült találni a demokratikus politikai szavazatmaximalizálási kényszer és a politikailag helyes között. Ez csak azoknak a pártoknak sikerülhet, amelyeknek vannak elvei és normái. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség konzervatív elveken nyugvó politikai alternatívát kínál.
(Lánczi András: A politikai alternatíva. Heti Válasz, 2004. április 2.)
A szövetségi gyűléssel és a petícióval kapcsolatban megjelent cikkek:
Sztankóczy András: Nagykorúak, Magyar Hírlap, 2004. április 1.
Figyelő szerkesztősége: A napirend tematizálása, Figyelő, 2004. április 2.
Siposhegyi Péter: Sztárgála a színházi világnapon, Hetek, 2004. április 2.
Elek István: Új nyugodt erő, Heti Válasz, 2004. április 2.
Lánczi András: A politikai alternatíva, Heti Válasz, 2004. április 2.
Ágh Attila: Populista kiáltvány, Magyar Hírlap, 2004. április 2.
Mészáros Tamás: Munka hadának lépte, Népszava, 2004. április 3.
Sebes György: Csodavárás, Népszava, 2004. április 10.
Bauer Tamás: Munka?Otthon? Biztonság?, Népszabadság, 2004. április 20.
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.