Politikai vita a privatizációról
A privatizáció magyarországi története során felcserélődött a piacbarát és a tőkeellenes retorika a politikai oldalak között. A hagyományos politikai-gazdasági álláspontot felrúgva Magyarországon a baloldal és a hozzájuk kötődő liberálisok piacbarátabb, míg a jobboldal tőkeellenesebb irányvonalat képvisel. Ugyanakkor a magánosítás nyílt támogatását egyik nagy párt sem engedheti meg magának, mivel a társadalom többsége azt gondolja a privatizációról: a kisember csak veszíthet, ha folytatódik.
HÍR: Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. július végén több nagy, állami tulajdonú cég magánosításáról döntött. Hat agártársaságot, valamint a Mahart szállítmányozási vállalatát már értékesítették, a továbbiakban pedig eladásra kerül a Malév, a Hungexpo, a Hollóházi Porcelánmanufaktúra, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Tokaj Kereskedőház meghatározó tulajdoni hányada, valamint a Mol Rt., a Richter Rt. és az Antenna Hungária Rt. részvénypakettje. Az ÁPV Rt. az idén, az eddigi 200 milliárd forint mellett további 242,6 milliárd forint privatizációs bevételre számít.
ELEMZÉS:
Álláspontok
A Kormány a jövő évi költségvetés tervezése kapcsán már hangsúlyozta, hogy politikájával egyszerre kívánja szolgálni az államháztartási hiány csökkentését, valamint az adócsökkentést és a munkahelyteremtést. Elsősorban azzal magyarázza a privatizáció felgyorsítását, hogy a Kormánynak a kitűzött célok teljesítéséhez egyrészt bevételekre van szüksége, másrészt meg kell szabadulnia a veszteségesen működő állami vállalatoktól. A privatizáció folyamatának befejezése kezdettől fogva szerepel a Kormány programjában is.
A legnagyobb kormánypárt, az MSZP inkább privatizációpárti, de a párt egyre megosztottabbnak látszik a kérdésben. Ez különösen az európai parlamenti választáson elszenvedett vereség után vált nyilvánvalóvá. Az azóta megjelent hivatalos programtervezetek és alternatív tézisek egyes részei határozottan elutasítják a "neoliberális"-nak vélt gazdaságpolitikát. A párt balszárnyához tartozó személyek nem egyszer kritizálták a Kormány egyes döntéseit is. Így például az MSZP-n belül újonnan alakult Társadalompolitikai Tagozat nyíltan bírálja a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikáját és határozott baloldali fordulat végrehajtását követeli. Az MSZP belső vitái támadási alapot jelentenek az ellenzék számára, ezek ellen a szocialisták pillanatnyilag úgy védekeznek, hogy felidézik az Orbán-kormány idején történt gyanús privatizációs ügyleteket. Elsősorban a 12 állami agrárgazdaság 2002-es privatizációja kapcsán hangsúlyozzák: az előző kormány időszakában folytatott privatizáció csak a Fidesz-MPSZ politikusainak és barátaiknak volt jó.
A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz-MPSZ alapvetően mást képvisel, mint a nyugat-európai értelemben vett konzervatív pártok. Erős államot képzel el, amit a lehetőségekhez mérten kormányzása idején is igyekezett érvényesíteni. A párt politikusai a nemzeti vagyon megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák. Álláspontjuk szerint, mivel közvagyonról van szó, az embereket is meg kellene kérdezni a magánosításról. A kórház-privatizáció leállításának követelése, valamint a munkahelyek biztonságának megőrzése is e logika mentén került be a Fidesz-MPSZ által kezdeményezett Nemzeti Petícióba. A Fidesz-MPSZ úgy véli: a kormány azért privatizál, hogy magát mentse, így próbálva orvosolni a költségvetési hiányt. Orbán Viktor, a párt elnöke július 26-án úgy nyilatkozott, hogy a privatizációs döntések hátterében olyan gondolkodásmód húzódik meg, amely "csak vételárat lát a nemzeti vagyontárgyak mögött, de nem lát embereket". A párt rendkívüli parlamenti ülés összehívását kezdeményezi augusztus 19-ére a privatizáció ügyében, és arra kéri a Kormányt, hogy addig függessze fel a magánosítással kapcsolatban nyáron meghozott döntései végrehajtását. A Fidesz-MPSZ elsősorban mezőgazdasági cégek, főként a legjelentősebbnek tartott Bábolna Rt. magánosításának kritikájára koncentrál. Ennek fő oka, hogy e cégek értékesítése és átalakítása nemcsak jelentős leépítésekkel jár, hanem több ezer beszállító kistermelőt is negatívan érinthet.
A kisebbik kormánypárt, az SZDSZ ebben a kormányzati ciklusban többször is követelte a magánosítás felgyorsítását. Álláspontja szerint csak az maradhat állami kézben, ami az állami feladatok ellátásához szükséges. A klasszikus liberális álláspont, az éjjeliőr-állam koncepciója a társadalom többsége számára nehezen érthető, de az SZDSZ, kis pártként mindenekelőtt biztos szavazóihoz szólva vállalja markáns álláspontját. Ahogyan Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke megfogalmazta: "az államnak nem az a dolga, hogy tankönyveket adjon ki, és csirkéket tenyésszen".
Dávid Ibolya, a kisebbik ellenzéki párt, az MDF elnöke az európai parlamenti választás előtt kelt Konzervatív Kiáltványában még úgy fogalmazott: a korszerű konzervatív politika szerint a gazdaságban nagyobb szabadságra van szükség. Ezért támogatja a privatizációt, mert az állam gyakran rossz tulajdonos. Ez az elv azonban nem lelhető fel a kisebbik ellenzéki párt jelenlegi politikájában. Az MDF megszólaló politikusai úgy vélik: a mostani erőltetett privatizáció visszafordíthatatlan és beláthatatlan következményekkel járhat, a Medgyessy-kormány véleményük szerint ugyanis az állami vagyon maradékát éli fel.
Nemzetközi összehasonlítás
Magyarországon - a cseh, szlovák és román kuponos magánosítási modelltől eltérően - spontán privatizáció zajlott az 1990-es években. Nagy vagyonnal bíró nemzeti polgárság azonban itt sem létezett. A privatizáció így egyrészt a külföldi tőke által valósult meg, ami kialakította a jobboldalon a tőkeellenességet. Másrészt a menedzsment privatizált, tőke nélkül, ezért Magyarországon a magánosítást nem a gazdasági szerkezet-átalakulással, hanem a korrupcióval és a szociális egyenlőtlenségek kialakulásával kötik össze. Ugyancsak negatív felhangot ad a privatizációnak, hogy az szinte minden esetben leépítésekkel jár együtt. Így a közvéleményben a privatizáció fogalma alapvetően a munkanélküliséggel kapcsolódik össze. Ez pedig azt az érzetet kelti a társadalomban, hogy az 1989 előtti rendszer igazságosabb volt, mivel nincs bizonyíték arra, hogy a magántulajdonos jobb tulajdonos, mint az állam. Magyarországon ezért politikailag kifizetődő tőkeellenes retorikát folytatni.
