Bizonytalanság és személyi kérdések a Kormányon belül

A kialakult helyzetet kormányválságként értékelő vélemények:

Két dolgot akár már megszokottnak is nevezhetünk az MSZP és a kormány vonatkozásában. Egyrészt a nyár már másodszor bizonyult kaotikus és komoly veszteségeket hozó időszaknak. Másrészt az is kezd gyakorlattá válni, hogy Medgyessy Péter nyaralásából hazatérve keményebb, határozottabb arcát mutatva próbál rendet vágni közvetlen környezetében. A jelenlegi helyzetet elnézve azonban a legtöbb elemző egyetért abban, hogy az akár szezonálisnak is tekinthető gyengélkedésnél mindenképpen többről van most szó: egyre mélyülő és bonyolódó válságról a magyar baloldalon.
Az okokat nagyon sok szemponttól kiindulva lehetne kutatni. Nyilván van szerepe a mostani helyzetben a szociáldemokrácia globális válságának, amely Európa-szerte hoz kormányokat nehéz helyzetbe vagy éppen sodor el. Nyilván újra elő lehet szedni Medgyessy Péter személyével kapcsolatban azokat a kételyeket, amelyek már jelölése óta újra és újra napirendre kerülnek házon belül is. Ha mégis közvetlen okot keresünk, akkor talán nem szükséges ilyen messzire menni, elég csupán június 13-ig, az EP-választásokig visszatekinteni.
[...] A kétpólusú Kovács-Medgyessy-tandem által vezetett baloldali kormányzás egyik pillére kiesett azzal, hogy a pártelnök-külügyminiszterrel sikerült elvitetni a gyenge választási szereplés balhéját: az azóta kizárólag külügyi kérdésekben nyilatkozó Kovácsról külső szemlélő meg sem mondaná, hogy formálisan még mindig ő vezeti az MSZP-t. A kormányfő azonban ettől a fordulattól nem lett erősebb. A legtöbb elemző ugyanis napirenden tartotta Medgyessy felelősségének kérdését is, és felerősödtek azok a találgatások, amelyek az MSZP következő miniszterelnök-jelöltjét próbálták megtippelni. Az EP-választások után természetes módon egyre többen látták úgy, hogy ez a személy nem lehet a jelenlegi kormányfő, akin már ebben a kisebb téttel járó megmérettetésben is a szellemi kimerültség jelei mutatkoztak a kampány folyamán. Ez a spekuláció vezet el a jelenlegi válság legizgalmasabb, a magyar baloldalt talán leginkább destabilizáló konfliktushoz: a Medgyessy-Gyurcsány-ellentéthez. Egy éve még nyomai sem voltak a két politikus bármiféle szembenállásának. Sőt! Gyurcsány Ferencről tudni lehetett, hogy fontos szerepe volt a 2002-es kampányban Medgyessy oldalán, a győzelem után is az új kormányfő legbelsőbb bizalmi köréhez tartozott, hogy azután az első komolyabb kormányátalakítással a szélesebb közvélemény előtt is bemutatkozhasson egy komolytalan tárcát vezetve, de miniszterként rendszeresen általános érvényű, generalista nyilatkozatokkal kilógva a kormány szakpolitikusai közül. Medgyessy Péter ma népszerűtlenebb, mint Orbán Viktor volt 2000 júliusában, szakmai tekintélynek számító igazságügy-minisztere is lemondását fontolgatja, Csehországban és Lengyelországban összedőltek a baloldali kormányok. Mindez nem éppen kedvező környezet a sikeres kormányzáshoz. [...]A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mi történik ezek után a kormány élén, hogyan tud a jelenlegi miniszterelnök tovább kormányozni úgy, hogy induló bizalmi köre mára szinte teljesen szétporladt. Számára valószínűleg egyetlen út marad: kiegyezni a Hiller-Gyurcsány-párossal, és megállapodni egy kölcsönösen vállalható hatalomátadási forgatókönyvben.
(Kumin Ferenc: Túlélni a nyarat, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 3.)

Medgyessy Péter eddigi legszürreálisabb szerepe a nyelvújítóé. Tegnapelőtt kiderült, ha több miniszter lemondással fenyegetőzik, a belharcokba fulladó szocialista vezetőket pedig háromórás tanácskozásra hívja össze a kormányfő, akkor az nem válság.
[...] Repült a szóvivő is, persze nem azzal az indokkal, hogy nem jó szóvivő, hanem az EU-csatlakozás támasztotta új követelmények miatt. Ez már bejött a hírszerzés főnökének kirúgásánál is, ott is értelmezhetetlen volt. A kormányszóvivőhöz már két értelmetlen indok kellett: a második szerint Gál J. Zoltán nem elég proaktív, ami leginkább valami joghurtreklámra emlékeztet, és gondolom, azt jelenti, hogy gyakrabban kellett volna tennie olyan bejelentéseket, amelyekről a kormány még nem döntött. Medgyessy, ugye, megszabadult Kovácstól is, de neki sem volt már nagy hátországa, úgyhogy eddig ezek csak bemelegítő mérkőzések voltak, az igaziak még hátra vannak. S ha néha-néha elszomorodunk majd, miközben ezeket figyeljük, s azt hisszük, ez már nem lehet rosszabb, akkor vigasztalásképpen gondoljunk a csehekre. Ahol Vladimír Spidla nemcsak bukott pártelnök, hanem bukott kormányfő is, angolul sem tud, mégis ő Csehország brüsszeli biztosa, az államfő Václav Klaus volt pártelnök, a második legerősebb párt pedig a szélsőbalé.
(Sztankóczy András: Egyeztetés? Mi az hogy!, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 4.)

A kormányfő sosem mehet jó időpontban szabadságra; ez a szabály Medgyessy Péter esetében is érvényesülni látszik. Most például úgy utazott el, hogy a nyár végi kormányátalakítás beígérésével jogosan arra készülhetett: az ősszel nála lesz a kezdeményezés a politikai napirend meghatározásában. Ez azért is jó ötletnek tűnt, mert majd' két hónappal elébe ment volna a szocialisták tisztújításának. A tempót a megerősödött kabinet diktálhatta volna. Csak hát mire letelt a nyaralás, megváltozott a helyzet. Nem az a kérdés, kit cserél le - okkal vagy ok nélkül - a kormányfő, hanem az, ki hagyja ott a süllyedni látszó hajót.
[...] Medgyessy mozgástere beszűkült. Jót lépni nehezen tud, talán ezért is próbálja most már visszafogni a kormányátalakításhoz fűződő várakozásokat, amelyeket pedig korábban ő is gerjesztett. A szabaddemokraták viszonylag kényelmes helyzetben vannak, két élvonalbeli politikusuk egyéni "mélyrepülése" eddig nem rántotta magával a pártot. Előreláthatólag meg tudják akadályozni, hogy a bizonytalanul körvonalazódó fejlesztési minisztérium, ha egyáltalán létrejön, hatásköröket és forrásokat vonjon el a gazdasági tárcától. Másrészt az MSZP-a belüli éleződő pozícióharc sem növeli a kormányfő döntési szabadságát.
[...] Nem úgy tűnik, hogy ez kialakul a hónap végéig, amikorra a miniszterelnök az átszervezést ígérte. Ez esetben viszont "a kormányzati munka átgondolása", a "strukturális átszervezés" helyett (idézetek az elmúlt hónapok kommunikációs terméséből) marad az arculatmentő kozmetikázás. Ami viszont már nemcsak a ciklus maradékának előrelátó tervezését, de a kormányfő helyzetét is megkérdőjelezheti.
(Szerkesztőségi álláspont: A kormányfő sosem mehet..., Figyelő, 2004. augusztus 5.)

Van itt egy zavaró momentum. Miközben a sajtó reggeltől estig arról beszélt, hogy milyen hatalmas kormányválság van, hogy a szocialistáknak meg kell újulni, hogy így a kormány, úgy a Gyurcsány, ezalatt Medgyessy Péter felesége őnagyságával szépen elment a spanyol tengerpartra nyaralni, és ki is töltötte fincsi szabadságát, sétálgatott a finom, puha, meleg homokban, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Ebből két dolog következik, s ez a kettő antagonisztikusan összefügg. Vagy Medgyessy Péter a világ legnagyobb hülyéje, és még azt sem képes felfogni, mekkora baj van, vagy valakik bennünket néznek hülyének. Mert olyan nincs, hogy kitör a pánik a hajón, a fedélzetmester sietve a partra úszik és kéri a kikötő-parancsnokságot, hogy nevezzék ki őt valami biztonságos helyre diplomatának, a főszakács felajánlja lemondását, a másodtiszt úgyszintén, a rádióst leváltják, a legénység soraiból hisztérikus zokogás, a gépházból a motorok köhécselése és a beáradó víz zubogása hallik, és akkor a kapitány elmegy két hétre nyaralni Mallorcára. Ilyen nincs. Az embernek az a képzete támad, hogy nincs itt semmiféle katasztrófa, egyszerű gyakorlat az, amit látunk, nem süllyed a hajó, az egész csak egy nagy komédia, aminek azt a látszatot kell keltenie, mintha válság volna, mintha valahol valakik vitatkozni akarnának, holott csak arról van szó, hogy üzleti okokból nevet és útirányt változtat a hajó. Pedig baj van. És nem csak az, hogy megrogyott a gazdaság, hogy elfogytak a tartalékok és az eszeveszettül felvett hitelek sem elégségesek a pénzügyi lékek betömködésére, de ami igazán nagy baj, hogy a környezet kellő távolságból látván az összefüggéseket, meglátta a válságot és támadásba lendült. A szaporodó délvidéki magyarellenes támadások éppen olyan logikus tünetei ennek, mint a Kempinski Szállóban felhörpölt román pezsgő.
(Bencsik András: Káosz Részvénytársaság, Magyar Demokrata, 2004. augusztus 5.)

A kialakult helyzetet kevésbé súlyosnak ítélő vélemények:

Milyen kormányt szeretnénk 2006-ban? Én például a jelenleginél ugyan hatékonyabbat és elvszerűbbet, de mindenesetre semmiképp sem olyat, amelyiknek a miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják. (Nem olyat, amelyik villámsebesen romba döntené mindazt, amit a Medgyessy-kabinet felépített az elmúlt két évben. Mert a kormány népszerű(tlen)ségi mutatóinak vizsgálgatása közben ne feledjük: Medgyessy Péter kormánya tette derűssé az igen csak jegeces viszonyt a szomszédos államokkal, Oroszországgal, az Egyesült Államokkal; ez a kormány vállalta, hogy finanszírozza a pedagógusok és az orvosok béremelését; vitt internetet - és így az információ szabadságát - a falvakba; s elfogadtatta az üvegzseb törvényt, ami a közpénzek költését átláthatóbbá teszi; s vágott bele egy büntetőjogi-reformba,- hogy néhány kiragadott példával érzékeltessem: vannak nyomai a balliberális kormányzásnak.)
[...] Nos tehát - sok más mellett - a miniszterelnöknek annak érdekében, hogy a progresszív erők ne veszítsék el a következő választást, meg kell erősítenie két minisztere iránt a bizalmát. S hajlok arra, hogy azt higgyem: mivel annak idején Medgyessy Pétert éppen konszenzusteremtő készsége tette többek között a szocialista párt miniszterelnök jelöltévé - így ebben nem is lesz hiba. [...]Gyurcsány Ferenc posztja, ha lehet még egyszerűbb: amennyiben soros funkciójából fakadó feladatait helyesen látja el, óvni kell kormányzati tisztségét. Óvni kell, hiszen - például az én generációmnak- azt az élményt nyújtja, hogy a szocialista pártban igenis vannak jó szervezőkészségű, önálló gondolatokkal bíró, az emberi jogokra érzékeny, a mai nyelven beszélő politikusok.
(Petri Lukács Ádám: Válság helyett, Népszava, 2004. augusztus 3.)

Ne legyünk elégedetlenek a tegnapi tárgyalás eredmény(telenség)ével. Naivitás lett volna azt várni, hogy akár egyetlen döntést nyilvánosságra hoz a kormányfő, aki valójában nem is személyi kérdésekről tárgyalt, hanem az ország jövőjéről. Előtte azért menesztette szóvivőjét. Gál J. Zoltánnak az uniós kihívások miatt kell távoznia. Mindegy is, szóvivők jönnek, mennek, nem ők alakítják a politikát. Válságnál meg könnyű elővenni őket. Emlékezzünk csak a tavalyi nyárra, amikor az MSZP elnöksége mindenképpen szájat akart cseréltetni a Pénzügyminisztériumban, ha már fejet nem tudott. Nem lett belőle semmi. Pedig ha az akkori miniszter ezt meglépi, a szoci logika szerint nyilván máshogy alakul minden, tán még az EP-választásokat is ki lehetett volna hozni döntetlenre. Sokat vártunk a tegnaptól, kevés lett belőle. Naivak voltunk. Azt hittük, a nyári élménybeszámolón, a fényképek körbeadogatásán kívül más is történhet egy háromórás megbeszélésen az ország vezetői között.
(Magyar Hírlap-álláspont: Három óra, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 3.)

Valószínűleg Medgyessy Péter "szabadsága" jóval nagyobb, mint ellenfelei hiszik, annál viszont jóval kisebb, mint amekkorára szüksége lenne. Mert a közvélemény "túlzott várakozása" indokolt. Vannak alkalmatlan miniszterek, vannak kreált állások és hivatalok, valamint ajándékposztok, és vannak olyan hatásköri párhuzamosságok, amelyekkel már rég kezdeni kellett volna valamit. Láthatóan a miniszterelnök ismét nem az egészhez nyúl majd, hanem ott és úgy tesz rendet, ahogy azt lehetőségei (alkui) és indulatai engedik. Tegyük hozzá: túl a ciklus félidején nem is tehet mást. A baj az, hogy a kormányfő a száznapos programok után rendszeres időközönként nekiveselkedik egy gyökeres fordulatnak, amelyből később félfordulat sem lesz. Ebből ered frusztrációja, s valószínűleg az az indulat is, amely most félresöpörte eddigi szövetségeseit Gyurcsány Ferencet és Gál J. Zoltánt, akiket minden bizonnyal hűtlenséggel vádol, mert képtelen belátni, hogy a hatalomban eltöltött idő frusztrálttá tette társait is, akik az út kezdetén azt hitték, amit a miniszterelnök is remélt - nem rezsim-, hanem korszakváltók lesznek kormányban, pártban egyaránt.
[...] A kormányfő maximális célja ma az, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül átvezesse az országot az első uniós évek hullámain, s ha az eredeti kormányprogram minden valószínűség szerint nem is teljesül, biztosítsa a belső pénzügyi stabilitást, valamint a mind jobb hozzáférést az uniós forrásokhoz, amelyek 2006-ig alkotásokban még nem, de megkezdett projektekben már testet ölthetnek. Ebben eltökélt. Az érdekli, hogy ehhez szerezzen bizalmi muníciót, nem pedig az, hogy kitől és milyen áron. Nincsenek víziók, csak költségvetési rubrikák - ez az ára annak, hogy a kormányzás egy-másfél éve rubrikák nélkül telt el. Medgyessy Péter abban hisz, amiben pénzügyminiszterként Bokros után hitt: csata nyerhető nyílt színi harc nélkül is. Igaz, ebből nem áll össze politikai hitvallás, de a gazdasági mutatók kordában tarthatók, s most nincs fontosabb ennél.
[...] Ebben az országban minden nyár forró őszt ígér. Most éppen azért, mert a kánikulában azt susogták a lombok, hogy Medgyessynek mennie kell. Bizalmi szavazást kér maga ellen! - hajtogatták még hétfő délelőtt is a jól értesültek. Holott az égvilágon nem történt semmi. Nincs új program, nincs releváns bejelentés, néhány államtitkárt majd fölvált néhány új, s az alku részeként Kovács Lászlót EU-biztosnak ajánlják, Gyurcsány meg foglalkozzon az olimpiai felkészüléssel, mert a sportolók már idegesek, hogy keveset törődik az edzésekkel. Többen csodálkoznak, mások úgy fogalmaznak, hogy időt nyert Medgyessy, pedig minden a papírforma szerint alakult. A miniszterelnök belátta, hogy pályája jórészt determinált, ehhez nem a realitásokat nyíltan számba vevő, új irányokat kijelölő politikát, hanem kommunikációt akar rendelni. Frisset, ropogóst. A szocialista párt sincs most abban az állapotban, hogy a kormányprogram időarányos teljesítését, vagy éppen a készülő büdzsé szigorú számait kérje rajta számon, az MSZP mostani vezetése abban érdekelt, hogy átvészelje valahogy a kongresszusig tartó időszakot. A koalíciós partner pedig egyrészt a Horn-korszakból, másrészt a D-209-es ügy kapcsán megtanulta, hogy a szocialisták képesek egyből szorosra zárni soraikat, ha külső fenyegetés éri őket. De fölösleges firtatni a miniszterelnök alkalmasságát azért is, mert jelenleg a koalíciónak nincs kit a helyére ültetnie.
(Tamás Ervin: Korszakhatár, Népszabadság, 2004. augusztus 4.)

Élesedő belső bírálatok ide, elharapódzó baloldali pánikhangulat oda, Medgyessy Péter a megszokott táncrendet próbálja követni. Hosszúnak ható, belpolitikai vihart kavaró aktív pihenéséről visszatérve lendületesen látott a távollétében felgyülemlett problémakupac eltakarításához. Emlékezetes, az év elején a tavalyi államháztartási hiány lesújtó végleges adatával és a frissen megszavazott idei költségvetés nyilvánvaló tarthatatlanságával szembesülve, messzi földről megtérve azonnal menesztette a pénzügyminisztert. Tavaly tavasszal, az első nagy kormányátalakításkor - ekkor távozott Jánosi György, illetve lett miniszter például Gyurcsány Ferenc és Hiller István - először tette világossá, ki az úr a háznál. Döntéseivel azt jelezte, hogy cselekvőképes politikusként élni kíván alkotmányos jogkörével; márpedig jog szerint a miniszterelnöknek van kormánya, nem a pártnak. A dolog szépséghibája, hogy az átalakított kabinettel meredeken zuhanni kezdett az MSZP népszerűsége; június 13-án kiderült, a folyamatot a gigászi erőfeszítéseik dacára sem sikerült megfordítani. A Mallorcáról hazatérő Medgyessy most is határozott kézzel ragadta meg a kormányrudat: összehívta az éppen nem nyaraló szocialista korifeusokat, elküldte szóvivőjét, bejelentette az új főrendőr kinevezését, mintha mi sem történt volna az elmúlt hetekben-hónapokban. Pedig abban, gondolom, minden meghatározó MSZP-s politikus, érdekcsoport egyetért, hogy érdemi politikai változások, illetve az azokat hitelesítő személycserék nélkül a kormányoldal aligha lesz képes ledolgozni tetemes háttényét, Megkockáztatom, abban is: ha Medgyessy Péter 2006-ig marad - akár ő lesz ismét a kormányfőjelölt, akár nem -, az végzetes lehet a szocialisták választási esélyei szempontjából. Ám ameddig a változást óhajtók akarata nem mutat egy irányba, pontosabban egyetlen személy irányába, addig a miniszterelnök van lépéselőnyben. Addig ő zsarolhatja akár bizalmi szavazással is bírálóit, s a tegnapihoz hasonló megbeszéléseken egeret szülnek a hegyek: a kormány stabil, legitim, nincs válság, halljuk, majd minden folytatódik ugyanúgy.
(Szerető Szabolcs: Horn és Medgyessy, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 3.)