A nagy augusztusi szoc. forradalom

A volt szocialista országok közül eddig kitűntünk azzal, hogy bennünket elkerültek a kormányválságok, a ciklus közbeni - politikai okokra visszavezethető - kormányfőcserék, és az ezzel járó bizonytalanság. Most viszont testközelből láthattunk egy izgalmas és fordulatos váltást. A következőkben a történteket kizárólag kommunikációs és nem tartalmi szempontok alapján elemezzük.

A volt szocialista országok közül eddig kitűntünk azzal, hogy bennünket elkerültek a kormányválságok, a ciklus közbeni - politikai okokra visszavezethető - kormányfőcserék, és az ezzel járó bizonytalanság.

Most viszont testközelből láthattunk egy izgalmas és fordulatos váltást. A következőkben a történteket kizárólag kommunikációs és nem tartalmi szempontok alapján elemezzük.

Eleinte úgy tűnt, hogy a nyaralásából hazatérő Medgyessy Péter megismétli a 2003 nyarán már bevált forgatókönyvet. Akkor a László Csaba költségvetési ötletei miatt felbolydult MSZP-t kellett megnyugtatnia. Határozottan lépett fel: visszavonatta akkori pénzügyminiszterével annak legvadabb javaslatait, s közben helyre rakta a szocialistákat is. Idén is keményen kezdett: sebtében kirúgta a kormányszóvivőt, dolgára küldte a lemondónyilatkozatát lobogtató sportminisztert, a sorozatos katasztrófák és környezetszennyezések miatt magához rendelte három miniszterét, majd bejelentette inkább saját kormányfői pozíciójának megerősítését, mintsem tartalmi változtatást szolgáló kormányátalakítási döntéseit. 2003-ban az igazságos Mátyás királyt, idén XIV. Lajost, a napbarnította abszolutista királyt játszotta.

Csillag István csiholta azt a szikrát, amely végül lángba borította a kormányt - pedig már régóta érezni lehetett, hogy gáz van. Medgyessy Péter augusztus 19-én reggel még ultimátumot intézett az SZDSZ-hez, estére pedig már nem volt miniszterelnök. A sértődött és megtört kormányfő ettől kezdve úgy kommunikált, mintha az ellenzék vezére lenne. Az MSZP-t azért bírálta, mert "nem az emberekkel, hanem csak saját magával foglalkozik", az SZDSZ-t pedig korrupciós ügyek sokaságával vádolta. Ugyanakkor Medgyessy augusztus 22-én A szólás szabadságának adott interjújában élete legjobb szereplését nyújtotta. A magyar néplélek hajlamos megbocsátani és szimpátiával fordulni a megbuktatott (vagy megbukott) politikus felé. Ezt a kormányfő ki is használta ("kis puccs áldozata vagyok", "gyárilag naiv") - még a Magyar Nemzet is megsajnálta. Végül az őt jelölő koalíciós pártok nyomatékos kérése ellenére nem várta meg a megalázó bizalmatlansági szavazást, hanem beadta lemondását az államfőnek.

Medgyessy Péteren kívül a történések másik nagy vesztese az MSZP vezetősége, amely előbb kihátrált a kormányfő mögül, majd rögvest - a szokásos szocialista háttérmutyizással - ki is jelölte Kiss Pétert utódnak. Aztán valaki elolvasta az MSZP alapszabályát, amely kimondja: miniszterelnök-jelöltet csak a párt kongresszusa választhat. Ezután a párt nagy öregjei egymással versenyt futva adták ki a rendkívüli kongresszus összehívását sürgető közleményeket. Ez volt az a történelmi pillanat, amelyben Gyurcsány Ferenc megérezte a lehetőséget: fellázította és maga mögé sorakoztatta az MSZP talpasait, akik végül lesöpörték a pártvezetőséget. Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a győztes jelölt kongreszszus utáni sajtótájékoztatóján az MSZP korábbi nagyágyúinak, Kovács Lászlónak, Lendvai Ildikónak és Jánosi Györgynek mindöszsze egyetlen szerep jutott: inthettek a következő kérdést feltevő újságíróknak. Valójában Medgyessy Péter megbuktatásának pillanatától Gyurcsány Ferenc volt a show sztárja, ő diktált.

Miközben Kiss Péter "külföldi vendégeket fogadott és akadémikusokkal tárgyalt", Gyurcsány látványos kampányba kezdett. Használta a médiát, és egyenként győzködte a párt megyei elnökeit és küldötteit. A két jelölt párhuzamos interjúiban mindenki számára nyilvánvalóvá vált a különbség a nyolcvanas évek nyelvét használó Kiss Péter és a pattogós, lendületes, egyes szám első személyben beszélő Gyurcsány Ferenc között.

Az MSZP kongresszusának napjától Gyurcsány közszereplései arról árulkodtak, hogy valaki mind tartalmilag, mind formailag nagyon tudatosan és precízen megtervezi azokat. Ez látszott már azon is, ahogy a feleségével kézen fogva jelent meg az MSZP kongresszusán. Ez volt az első pillanat, amikor össze lehetett hasonlítani őt Orbán Viktorral. Orbán felesége kizárólag akkor jutott jelentős médiaszerephez férje mellett, amikor gyermeket szült. A győzelem felé feleségével együtt lépkedő Gyurcsány ezzel szemben a női szerepről alkotott egészen másfajta felfogását demonstrálta. (Ezt azonban árnyalta a kongresszusi beszédében odavetett rossz félmondata: "A feleségem engem támogat, de ez neki kötelessége".)

Szintén a kongresszusi győzelmi beszédében próbálta meg Gyurcsány Ferenc átpozícionálni a vagyoni helyzete miatt róla kialakult imázst. Szemben az ellenzék által hangoztatott "kétes múltú milliárdos" leírással, a miniszterelnök-jelölt szegény fiúból kemény munkával gazdaggá vált self-made man-ként mutatta be magát. Ezt a célt szolgálta a megható köszönetnyilvánítás az édesanyának, aki "70 éves, hat általánost végzett fonónő, és sosem hitte, hogy a fia idáig jut".

Még az ölelésével is politikai üzenetet küldött Gyurcsány: míg a kongresszuson mindenki mással csak kezet fogott, addig Hiller Istvánt átölelte, jelezve ezzel a köztük lévő erős szövetséget.

Jól sikerült a győztes jelölt első nagyobb televíziós interjúja is. Augusztus 26-án az MTV Este című műsorában világosan és érthetően beszélt, állta a kemény kérdéseket, és céltudatos, határozott politikus benyomását keltette. Külön érdeme, hogy ő az első magyar politikus, aki úgy fogalmazta bele egy mondatba a "struktúra" szót, hogy a néző nem aludt el.

Augusztus utolsó hetében Gyurcsány minden egyes mozdulata azt üzente: én vagyok az úr a háznál! Tanulságos volt látni a sportminisztérium lépcsőin felbaktató, megszeppent minisztereket, akik egyenként mentek raportra a jövendő miniszterelnökhöz.

Gyurcsány Ferenc eddigi kommunikációs fellépése mindennel szakított, amit eddig megszokhattunk a szocialistáktól. Megkomponált, profi kommunikáció. Talán túlságosan is az. Gyurcsány máris szembesülhet az első kockázattal: a hibátlan, céltudatos, de néha teátrális kommunikáció őszintétlennek tűnhet, és félelmet kelthet azokban a baloldali szavazókban, akik a szocialista Orbánt látják benne.

A köztársaság elnöke a kormányfőváltás kapcsán főszerephez jutott a politikában. Az MSZP politikusai úgy féltek Mádl Ferenctől, mint ördög a tömjénfüsttől: nehogy az ellenzéket kérje fel kormányalakításra. Ezért ragaszkodtak a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz. Mádl Ferenc egy interjúban jelezte, hogy tisztában van alkotmányos felelősségével, burkoltan kikérve magának a szocialisták feltételezését. Az azonban egyértelmű kommunikációs hiba volt a részéről, hogy egyetlenegyszer sem állt a közvélemény elé a kormányfőváltás napjaiban, hogy személyesen tájékoztassa az országot a miniszterelnök lemondása miatt kialakult alkotmányos helyzetről.

Érdemes megvizsgálni, miként reagált a kormányfőváltásra a Fidesz - MPSZ. Habár sajtóhírek szerint a párt tudatosan nem akarta kommentálni a történéseket, ennek épp ellenkezője történt. A reakciók tanácstalanságról árulkodtak, a Fidesz - MPSZ szemlátomást nem tudott mit kezdeni azzal, hogy nincs beleszólása a dolgok menetébe. Ezt azzal kompenzálták a párt politikusai, hogy felléptek a Magyar Sziget nevű szkinhedbulin, és együtt szerették a Magyar Demokrata hetilapot a szélsőjobboldallal.

Ahogy az várható volt, a piszkos munkát megint a jobboldali médiára bízta a Fidesz. Megtöltötte a napi- és hetilapokat, a Hír TV-t és az internetes fórumokat a Gyurcsány Ferenc meggazdagodását és eddigi karrierjét taglaló cikkek és műsorok sora. Íme néhány jelző, amit a jobboldali sajtó használt Gyurcsánnyal kapcsolatban: kukkeros, szűk ember, lenyúlós, pártállami kaméleon, hisztérikus primadonna, trehány, vazallusgyűjtő. Mindez várhatóan nem befolyásolja jelentősen Gyurcsány megítélését. Ne feledjük: a koktél és a szivar Medgyessy Péter esetében is csak akkor kezdte bosszantani a szavazókat, amikor a kormányfői munkával való elégedetlenség is nőtt.

Augusztusban az elmúlt időszak egyik legnagyobb vihart kavart politikai botránya, Wekler Ferenc szabad demokrata képviselő szőlőtelepítésre kapott százmilliós állami támogatásának ügye váratlan fordulatot vett. Nem azért, mert Wekler a kormányfőváltás forgatagában csöndben lemondott parlamenti alelnöki posztjáról, hanem azért, mert kiderült: más ellenzéki és kormánypárti politikus mellett közvetve Orbán Viktor is érintett. Erről legelőször Wekler Ferenc "dalolt", majd a hírt később a Népszabadság is megerősítette. E szerint az előző kormányzati ciklusban a miniszterelnök feleségének résztulajdonában lévő vállalkozás 41 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást kapott szőlőtelepítésre. Az a tény, hogy egy regnáló kormányfő családi vállalkozása jelentős állami támogatást kap - még ha törvényesen is - bizonyosan botrányt kavar egy normális demokráciában. Orbán Viktor azonban megúszta a botrányt, amit elsősorban a médiának, másodsorban a kormánypártok tétlenségének köszönhet. A jobboldali média szokás szerint teljesen elhallgatta az exkormányfő ügyét. A többi médium beszámolt ugyan Orbán érintettségéről, de utána agyonhallgatta az ügyet. A média guillotine alá küldte Weklert, de futni hagyta Orbánt és a többi ellenzéki és kormánypárti politikust, akik szintén hasonló támogatást vettek fel.

A Fidesz - MPSZ megszólalásai a kormányválság napjaiban

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő