Kormányválság (2. rész)
2004-09-14
Augusztus 18-án Medgyessy Péter bejelentette, hogy távozik a Kormány három tagja, Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, akinek utódja Szekeres Imre lesz, Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert Baráth Etele követi a poszton, és a kormányfő leváltotta Csillag István gazdasági és közlekedési minisztert is, valamint felkérte az SZDSZ-t, hogy jelölje ki Csillag István utódját. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke közölte, hogy a párt ragaszkodik a miniszterhez, így nem jelöl mást a posztra, valamint elmondta, hogy az SZDSZ részéről nincs meg a kellő bizalom a miniszterelnök iránt, nem látják, hogy az általa javasolt változások jobb kormányzati munkát eredményeznének, ilyen átalakításnak pedig nem hajlandóak egy minisztert beáldozni.
Augusztus 18-án Medgyessy Péter bejelentette, hogy távozik a Kormány három tagja, Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, akinek utódja Szekeres Imre lesz, Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert Baráth Etele követi a poszton, és a kormányfő leváltotta Csillag István gazdasági és közlekedési minisztert is, valamint felkérte az SZDSZ-t, hogy jelölje ki Csillag István utódját. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke közölte, hogy a párt ragaszkodik a miniszterhez, így nem jelöl mást a posztra, valamint elmondta, hogy az SZDSZ részéről nincs meg a kellő bizalom a miniszterelnök iránt, nem látják, hogy az általa javasolt változások jobb kormányzati munkát eredményeznének, ilyen átalakításnak pedig nem hajlandóak egy minisztert beáldozni.
Augusztus 19-én Medgyessy Péter bejelentette: amennyiben a koalíciós partner SZDSZ aznap estig nem biztosítja bizalmáról, augusztus 26-ig meg kell teremteni a feltételeit egy új kormányfő megválasztásának, ugyanis távozik miniszterelnöki posztjáról. A kormányfő a kialakult helyzetért "az SZDSZ egyes meggondolatlan, ha úgy tetszik, felelőtlen, az ország ügyét a saját személyes szempontjaiknak alárendelő politikusait" tette felelőssé. Kovács László MSZP-elnök bejelentette: a nagyobbik kormánypárt sajnálattal és megértéssel vette tudomásul, hogy a miniszterelnök az SZDSZ bizalmának hiánya miatt nem kívánja továbbra is betölteni a miniszterelnöki posztot. A pártelnök közölte, hogy az MSZP új miniszterelnököt jelöl, személyéről az SZDSZ-szel való egyeztetés után tájékoztatják Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét. Az MSZP elnöksége egyhangúlag Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert javasolta kormányfő-jelöltnek. Toller László, Pécs MSZP-s polgármestere, az MSZP elnökségi tagja bejelentette: távozik a párt elnökségéből, mivel véleménye szerint a pártvezetés a demokratikus szabályokat félresöpörve, puccsszerűen hozta meg döntését arról, hogy Kiss Péter legyen a miniszterelnök. Kuncze Gábor bölcs döntésnek nevezte, hogy az MSZP új miniszterelnököt jelöl, valamint hangsúlyozta, hogy az SZDSZ célja a koalíció fenntartása, és a Kormány erősítése.
Augusztus 20-án Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc is bejelentette, hogy vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. A párt az elnökjelöltről rendkívüli kongresszus keretében dönt.
Az MSZP augusztus 21-i kormányfőjelölő országos választmányi ülésén Kiss Péter 103, Gyurcsány Ferenc 99 szavazatot szerzett, így mindketten miniszterelnök-jelöltként indulnak, Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára viszont nem szerzett az induláshoz szükséges szavazatot.
Augusztus 22-én Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Televízió a Szólás szabadsága című műsorában kijelentette: még nem döntötte el, hogy lemondását benyújtja-e Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, vagy megvárja a koalíciós pártok konstruktív bizalmatlansági indítványát, mert a konstruktív bizalmatlansági indítványt a kormánytagoknak meg is kellene indokolniuk, ami által saját magukról állítanának ki bizonyítványt, amit szerinte szégyellnivaló híján nem érdemel meg a koalíció. A miniszterelnök megfogalmazása szerint a két kormánypárt sikeresen dolgozott azért, hogy "szétverje magát, majd a Kormányt is", aminek az eredményét az ellenzék mosolyogva várja. Medgyessy Péter utalt az SZDSZ "gyanús" ügyeire is.
Augusztus 23-án mindkét miniszterelnök-jelölt megfogalmazta politikai célkitűzéseit. Kiss Péter szerint vissza kell nyerni az emberek bizalmát, ezért az új Kormány feladata a társadalommal való párbeszéd kezdeményezése lesz. A nagyobbik kormánypárt másik lehetséges miniszterelnök-jelöltje, Gyurcsány Ferenc Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnök úgy fogalmazott: jelenleg ugyanazt a lelkesedést látja a baloldalon, mint a rendszerváltás idején, ezért nem fogja engedni, hogy a pártot szétszakítsák.
Összefoglalás:
A miniszterelnök-csere kimenetelét tekintve optimista vélemények:
Ha minden a tervek szerint alakul, már csak kettőt kell aludni és megtudja az egész ország, kit jelöl a szocialista párt a távozó Medgyessy Péter helyére. Meglehet, az történik, ami az első pillanattól - vagyis csütörtök délutántól - nyilvánvalónak látszott: Kiss Péter az utód. Ám elképzelhető az is, hogy a szerdai kongresszus azt választja, aki a második pillanattól - vagyis péntek délelőttől - felsorakozott a jelöltek közé: Gyurcsány Ferencet. A végeredmény pillanatnyilag megjósolhatatlan. De a folyamat, amíg két jelölt lett a miniszterelnöki székre, legalábbis tanulságos.
[...] Az utóbbi napok szocialista pártbeli fejleményei azt mutatják, a párt különböző platformjai, szervezetei - amelyek korábban is hallatták hangjukat - úgy ítélték meg, most már érdemes valóban politizálni. Részt kérni és vállalni a döntésekben. Ezzel (is) magyarázható, hogy ezúttal nem nyugodtak bele az elnökség elhatározásába. Azt gondolták, most lehet szavuk a lényeges fejleményekben és - láss csodát - igazuk lett.
[...] Alkalom kínálkozik, hogy megmutassák a vezetésnek, vannak és szót kérnek. Ők is bele akarnak szólni a politikába. Hátha velük sikeresebbek lesznek.
[...] A két jelölt már ugyan most egymás ellen küzd, de elsősorban a koalíció fennmaradását tartja szem előtt. Ennek jele az is, hogy már többször egyeztettek egymással, sőt, azt is megfogadták, bármelyikük lesz a miniszterelnök-jelölt, a másiknak is jelentős szerepe lehet a jövendő kabinetben. Az együttműködés elemi érdekük is. A győztesnek ugyanis tanácsos lehet hasznosítania mindazokat az erényeket, amelyek a másikat jellemzik. Gyurcsány Ferenc tehát legyen éppoly pragmatikus és higgadt, mutatkozzon olyan barátságosnak és közvetlennek, mint Kiss Péter. A jelenlegi kancelláriaminiszternek viszont pontosan annyira a gyors megújulás hívének kell lennie, mint a sportminiszternek, s hozzá hasonló elánnal kell akarnia a sikert is.
(Sebes György: Lehet választani. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A bajban hatékony működés kezdődött az MSZP-ben. Többféle is. A koalíciós partnert és az értékelőket is meglepte, milyen gyorsan végeztek a miniszterelnök és az SZDSZ frontális ütközése után keletkezett helyzettel. Rendészetileg az eljárást lehet ugyan a kötelező segítségnyújtás elmulasztásának nevezni, politikailag azonban inkább a lehetőségek gyors felmérése utáni új közlekedési szituáció megteremtése történt kísérlet . 8:0 - ilyen volt a válságstáb hatékonysága.
[...] Gyurcsány Ferenc most egyértelműen bizonyította, hogy figyelemre méltó politikus. Már az ütem is tökéletes volt, ahogy a Medgyessy Péter révén a politikai elitbe került miniszter lefűződött mentoráról. Igaz, a véletlen is közrejátszhatott abban, hogy már teljesen szuverén szocialista politikusként találta a miniszterelnök bukása Gyurcsányt, de tény, hogy néhány nap alatt a menesztett miniszter megkerülhetetlen politikai tényezővé emelkedett. Aztán miniszterelnök-jelöltté. Elképesztő jelenlét-teljesítményt produkált ezekben a napokban. Most még egyáltalán nem mérhető fel, hogy az MSZP miként fog reagálni egy számára eddig szinte ismeretlen helyzetre, arra, hogy életfelfogások, mentalitások méretnek meg egy belső választáson. Ez akkor is komoly értékválasztás lesz, ha a két jelölt sorra teszi az egymás iránti lojalitás gesztusait.
[...] Maguk a szocialisták sem tudhatják, hogy politikai kultúrájuk miként visel el egy ilyen belső megrázkódtatást. Tizenöt éve nem volt benne részük. Októberi kongresszusukat éppen a jubileumnak akarták szentelni, nem sejtve, milyen jelentéseket vethet fel a "lezárult egy korszak" kongresszusszervező tétele. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy nekifutással lényegében kétszer kell választaniuk. Akárki mellett is döntenek miniszterelnök-jelöltként, hozzá - vagy éppen őt ellenpontozva - kell majd pártelnököt választani.
[...] E váratlan helyzet elvezethet talán oda, hogy a megoldást nemcsak maguk, de az ország számára is jól artikulálják. Ha vitában, ha egymás ellenében, hát úgy. Csak biztatni lehet őket erre, igaz, odáig nem mehetünk el, hogy azt mondjuk, csak bátran, nincs vesztenivaló.
(Nagy N. Péter: Korszakok határán, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
A magyar kormányválság történelmi sajátszerűségét az a vonása domborítja ki, hogy a hatalmon levő koalíció saját magát robbantotta fel illetve alkotja újjá. De az újjáalkotás a jelek szerint nem fog sok időbe telni; nem többe mindenesetre, mint amikor az NSZK-ban Genscher FDP-je Helmut Kohl kereszténydemokratáival összeszövetkezve, egy konstruktív bizalmatlansági szavazás révén megfosztotta a hatalomtól addigi partnerét, a Schmidt-féle SPD-t (1982. szeptember 17.-október 1.) Amivel csak azt vagyok mondandó, hogy a két hét önmagában nem oka és indoka semmilyen "zűrzavarnak, huzakodásnak, bizonytalanságnak és kapkodásnak"; de még annak sem, hogy valaki penészes undorral nézze végig, amint az MSZP egy kifogástalanul demokratikus procedúrában talál magának új miniszterelnök-jelöltet.
[...] A Fidesz vezére csak "rendszerben" tudja láttatni a történteket, s erőlködés nélkül magáévá teszi a "történelmi materializmus" logikáját. E szerint minden politikai válságnak (felépítmény) csak gazdasági oka lehet (alap), melyre ő nyomban rá is lel. Nő a munkanélküliség, emelkednek az árak, a közvagyont széthordják, az államadósság maga alá készül temetni sok millió polgárt - hirdeti. Ugyan, ugyan. A munkanélküliség alacsonyabb szinten van, mint Orbánék idején, amikor is az árak évi 9-10 százalékkal emelkedtek; a közvagyon jelentéktelen maradékát egyelőre senki nem hordja szét, az államadósság pedig abszolút kezelhető, az EU által engedélyezett szint alatt van. Viszont: a gazdaság sokkal gyorsabban növekszik, mint az Orbán-kormány végnapjaiban, a forint erős, a tőzsde szárnyal, az export és az import dettó. Ezek tények. Ehhez képest Orbán, mintegy emelve a téteket, 48 óra leforgása alatt először válságban levő majd "egyre súlyosabb" válsággal küszködő gazdaságról beszélt. Orbán pontosan tudja, hogy nem mond igazat.
(Aczél Endre: Szómágia a szűrőn, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Válság, válság, válság. Kormány meg gazdasági. Meg mindenféle. Ömlenek a hírek bajokról, megoldásokról, alkukról, háttér-megbeszélésekről, kamarillázásról.
De mit csinál a nép, az istenadta? Mert ahogy én látom, az emberek - polgárok, honfitársaink - túlnyomó többsége, ha úgy tetszik zöme, az utóbbi napok politikai eseményei láttán, hallatán sem vonult ki a konyhába, hogy egy nagyobb konyhakés segítségével bánatában vagy idegességében harakirit kövessen el. A nép a jelek szerint nagy nyugalommal, ha lehet mondani, érdeklődéssel követi ugyan magas politika színpadán zajló, eddig általa nemigen látott eseményeket, de minden különösebb érzelemnyilvánítás nélkül.
[...] Nyilván nagy csalódás ez azoknak, akik szívesen látnának most mindenfelé tanácstalan csoportokat, homlokukat ráncoló férfiakat és asszonyokat, kétségbeesetten a határok felé induló családokat, baráti társaságokat. Ám látni kell, a magyarok most is csak turistáskodni indulnak leginkább más országokba, nem menedékjogért azzal az indokkal, hogy hazájukban nem lehet élni, minden összeomlott, nincs remény.
[...] Pedig hát ment a sulykolás - persze teljesen érthetően - ellenzéki oldalról, hogy rettentő gazdasági válság van itten, s csak a jóisten tudja, mi is lesz ebből. Talán azért, mert a mi polgáraink, országunk sokat megért lakosai tudják, hogy egyes helyzetekben miként kell, vagy lehet viselkedni. S néha jobban tudják, mint bölcs vezéreik.
(Várnai Iván: Az élet megy tovább, Népszava, 2004. augusztus 23.)
Medgyessy Péter leváltásának oka nem a szabad demokraták megcövekelődése, vagy a szocialista elnökség puccsa volt, hanem az, hogy Orbán Viktor zseniális stratégiával oda vezette a pártot, ahova csak akarta. Eddig. Most nagy bajban van - és ez látszik a Fidesz teljes tanácstalanságán -, mert nem az volt a cél, hogy Medgyessyt ilyen hamar leváltsák, hanem éppen az ellenkezője. A Fidesznek az lett volna jó, ha egy agyonfrusztrált, lehetőleg beintegetésig ideges, egyre tehetetlenebb Medgyessy marad kormányfőnek 2006-ig.
[...] Medgyessy kormányzása talán ahhoz a sportolóhoz hasonlítható, amelyik éveken át úgy próbál győzni, hogy - a nemzetközi versenyeken is - harsányan kurvaanyázza és köcsögöli, és ezer sípból füttyögeti a magyar közönség fele. Akik szeretik, azok meg inkább csak hallgatnak. Ez reménytelen. Az amúgy jól nevelt és fegyelmezett miniszterelnök be is intett a balhézóknak Sopronban. Ez volt az a jel, amiből tudni lehetett, hogy lassan kezd elege lenni. Kiesett abból a szerepéből is, amit még meghagytak neki.
De most a Fidesz bajban van. Ezt abból lehet biztosan tudni, hogy nem szólította a népet az utcára, nem követel azonnali választásokat, és nem támadta meg a múltjával, a jelenével és a jövőjével Kiss Pétert. Csak motyogtak, nehogy megzavarják a szocialistákat. Hátha rosszul döntenek.
Tanulni kellene Medgyessy sorsából. Bárkit jelölnek végül - a kormányzáson kívül persze - az lesz a dolga, hogy kivezesse a szocialistákat a birkaperspektívából.
(Andrassew Iván: Birkaperspektíva. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A miniszterelnök-váltással kapcsolatban pesszimista és szkeptikus vélemények:
Kosáreredmény is lehetne, de ezt a meccset a Magyar Szocialista Párt szombati, kormányfőjelölő országos választmányán vívták, a minimális előnyt pedig Kiss Péter harcolta ki Gyurcsány Ferenccel szemben. Aki viszont - kihasználva a megyei szoci vezetők elégedetlenségét - feljövőben van, sőt.
Ennek a meccsnek volt azonban még egy érdekessége. Olyan szabályok szerint játszottak, melyek megengedték mindkét palánknál mindkét csapatnak a pontszerzést. Vagyis: az MSZP választmánya - hasonlóképpen a frakcióhoz - amolyan szimpátiaszavazást tartott, ahol a résztvevők akár két (három) személyre is voksolhattak.
[...] Ez nem jelent mást, mint hogy ezek a testületek nem akartak (mertek) egyértelműen állást foglalni a miniszterelnöki utódlást illetően, a döntést a többes jelöléssel teljes mértékben a párt rendkívüli kongresszusára bízták. A szocialista párt belső hangulata hullámzik, irracionális érzelmi tényezők dönthetnek el sok mindent. Ezek legfőbb eleme a fedő alatt fortyogó elégedetlenség a helyi szervezetekben, melyek célpontja az elitista, szűk körű pártvezetés. Normális esetekben egy pártvezető testületei döntéseikkel kifejezik a tagság akaratát. Itt nem így történt, megindultak a pártharcok, immár olyan miniszterelnököt keresnek, akit ma képesnek éreznek Orbán Viktor legyőzésére.
(A szerk: 103:99, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Örömteli, hogy kormányunk az ország igazgatásának felelősségteljes, elmélyült munkája mellett szórakoztatásunkról is gondoskodik a holtszezonban. Lássuk be, szükségünk van erre, akár egy falat kenyérre.
[...] Ilyenkor lehet sunnyogni, vagy borítani a bilit. Most az utóbbi történt, a publicisták és politológusok ledobták a félig rágott lángosokat az alumíniumpultra, és zerge tolta vágtában a reggeli műsorok stúdiói felé vették az irányt. Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter vetélkedése a legszebb való világos időket idézi, szinte látom Stohl András eksztázistól gyűrődött arcát, ahogy a legszebb vásári hagyományok alapján üvölti a kamerába: Feri vagy Peti? Ki viszi a választási vereség felé még másfél évig a szocialista pártot?
[...] Kiss Péter mellett az szól, hogy nem szól ellene semmi. Egyelőre senki sem látta, amint nagyobb értékű ingatlanokkal a hóna alatt elsunnyogott volna az éjszakában, és a hírek szerint már rendeltek neki egyéniséget egy japán multinacionális vállalattól, ami elengedhetetlennek tűnik a sikeres kormányzáshoz. Gyurcsány Ferencet ismerjük, a második milliójától kezdve minden rendben körülötte, ráadásul elképzelései is vannak a kormány vezetéséről, ami minden bizonnyal erőteljesen csökkenti esélyeit a posztra.
[...] A kérdés: történhet-e bármi az elkövetkező időszakban, ami kihat az ország közérzetére. A szükséges, de kockázatos hosszú távú programok beindításához már késő, azok évekig csak negatív irányba lökik a kormány megítélését, ráadásul másfél év a kidolgozásukhoz is kevés. A látványos, gyors eredmények már a ciklus elején elsültek, a következményeket azóta viseljük. Bárki lesz is a kormányfő ősztől, jól teszi, ha szuszpenzorban és bukósisakban alszik, mert a legkevésbé egy élményfürdőre fog hasonlítani az élete.
(Para-Kovács Imre: Búcsúszimfónia. Magyar Hírlap, augusztus 23.)
Mi történt az elmúlt napokban a szocialisták és a kormány háza táján, illetve mi várható? A menesztés lebonyolításából még inkább nyilvánvaló lett a koalíciós partner zsarolási potenciálja (a konfliktus egyetlen haszonélvezője egyébként is az SZDSZ volt), a miniszterelnök eltávolításának módját pedig sok másodhegedűs szocialista politikus a jelenlegi szűkebb pártvezetés "mutyizásaként" értelmezte. De nemcsak a második garnitúra lázong, egyre karcosabb hangok hallatszanak a végekről is, ami nem a legjobb kongresszusi előjel - mert az ilyen hangoktól szoktak édeset álmodni a trónkövetelők. Az, hogy Gyurcsány ma alternatívája a pártvezetés miniszterelnök-jelöltjének, Kiss Péternek, jól mutatja a "nem tudják, de teszik" szakállas igazságát. Aki ebből az akcióból kimaradt, az járt jól. Gyurcsány mellett például a pártelnöki posztra aspiráló Hiller István, mert ő meg éppen - jókor, jó időben - nyaralt.
[...] Minél előbb áll fel a kormány és az MSZP új csapata, annál nyugtalanítóbb lehet Orbánéknak, noha nekik is vannak azért kedvenc szoci jelöltjeik. Ami a kormányfői posztot illeti, feltehetőleg inkább Gyurcsány, mintsem Kiss Péter befutásáért szorítanak.
[...] Nagyjából ki lehet számítani, hogy Gyurcsány megválasztása esetén miről fog szólni a magyar belpolitika. Az ellenzék persze azt csinál, amit akar, fogasabb probléma, mit okozhat Gyurcsány megválasztása a potenciális baloldali szavazótáborban. Ha Orbánnal vetjük össze, nehéz tagadni, hogy személyisége sokkal inkább megosztja a baloldalt, mint Orbáné a jobboldalt. (Gyurcsány megyéjének, Győr-Moson-Sopronnak kirívóan gyenge eredménye a tavaszi európai parlamenti választásokon beszédesen jelzi ezt a kockázatot.) Persze ma még nem dőlt el semmi. És jó, ha azt is tudjuk, hogy a személyi alkuk nem mindig a politikai racionalitás alapján köttetnek.
(Galló Béla: Jókor, jó időben - jó helyen? Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Bekövetkezett, amire sokan számítottunk: a szocialisták zászlósurai egymás torkának estek, megpuccsolták Medgyessyt, a kormányzati mechanizmus szétesett, ami működik (pl. a privatizáció újbóli beindítása), az pedig talán jobb lenne, ha nem is működne. A nyár korrupciós ügyektől is hangos, szocialista és szabad demokrata politikusok tisztázatlan, a jogszerűség határát súroló, a politikusi tisztesség határain pedig mindenképp kívül levő pénzszerzéseitől. Szinte bárhova nyúlunk, szinte bármely minisztérium működését nézzük, egy-egy baráti, házastársi, üzlettársi cégre bukkanunk, amelyek különös szorgalmat mutatnak a közbeszerzési és állami fejlesztési pályázatokon történő indulásban, s valahogy mindig sikeresek. A balliberális koalíció a korrupcióra épül, a politikai ügyintézésben a korruptság vált a normává, ha tetszik, az számít normális kormányzati tevékenységnek, ha valaki korruptan jár el.
[...] Bánni is történjen az e heti miniszterelnök-választó MSZP-kongresszuson, bárki is kerüljön az elnöki székbe, e várakozásokat aligha tudja megváltoztatni, s aligha tud véget vetni a lenyúlási-pénzszerzési játékoknak, aligha tud ellenállni a balliberális politika gazdaságtani törvényeinek. Nem lesz itt reform, nem lesz itt változás az egészségügyben, a közigazgatásban; vagy ha mégis lesz valami, akkor az nem lesz más, mint a legértékesebb közösségi vagyontárgyak privatizációja. A savanyú gyümölcsöt termő fát egyébként jobb kivágni, mint ráolvasással gyógyítgatni, mert helyére új, egészséges fát ültetve még ízes termést szüretelhetünk. lgaz, csak sokára, türelmes várakozás után, az új csemetét gondozva, szeretettel metszve. Ez a szocialisták nagy belső megújulására is érvényes irányelv. Mert lényegében mindegy, hogy Medgyessy vagy Kiss vagy Gyurcsány vagy Hiller vagy akár Kuncze. Korruptak mindahányan. Elég volt belőlük!
(Csite András: Korruptak mindahányan. Magyar Nemzet, 2004. augusztus 24.)
Kisgazdásodunk. Ha azt kérdezné egy úgynevezett kisember a mindennapokból, hogy mi ez a politikai vircsaft, és főleg hogy mi haszna lesz neki ebből, hát bizony nehezen lehetne valami értelmeset felelni rá.
[...] Ugyanis nyilvánvaló, hogy ezzel a Fidesz nélküli zűrzavarral az égvilágon semmi nem oldódott meg. Bebizonyosodott, hogy ellenzék nélkül is lehet kormányválságot csinálni, azonkívül semmi.
Mennyivel lehet jobb Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Egyiktől a régi vonal folytatását várják egy kicsit jobban és egy kis balos fordulattal. De hát a régi vonal nem folytatható, mert nincs régi vonal, legfeljebb cikcakk és húzd meg, ereszd meg. Jobban húzza? Vagy jobban eressze? Ha szolidaritásban, kisemberben akar utazni, jobban nem húzhatja, ereszteni meg nincs miből. Hiszen épp azzal fejeződött be Medgyessy aktív kormányzása, hogy elfogyott a költekeznivaló.
Gyurcsánytól hívei valami radikálisan újat várnak. Igazi szellemi, nemzedéki, mentalitásbeli, társadalom- és gazdaságfilozófiai fordulatot. Ez nagyon üdvös lenne, ám ennek szinte semmilyen feltétele nincs meg. A jó sváda, néhány okos újságdolgozat, frappáns nyilatkozat, a kevéske közigazgatási tapasztalat még nem biztosíték. S hol a többi feltétel? A megújulásra alkalmas párt, a közjót szolgálni képes minisztériumok és miniszterek? Hol van a gazdasági és politikai mozgástér? S hol van hozzá a mozgás?
[...] A Kiss Pétertől várható "fordulatért" nem volt érdemes megcsinálni a puccsot, Gyurcsány Ferenc annyival ígéretesebb, hogy még semmit sem bizonyított. A képzeletbeli kisember legyint egyet, s kimegy a kertbe locsolni.
(Szále László: Locsoljuk kertjeinket, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
Az SZDSZ elvszerű kijelentése szerint nekik azért fogyott el a bizalmuk Medgyessy iránt, mert a miniszterelnök programja nem volt számukra elfogadható. A közvéleménynek vajmi kevés fogalma lehet arról, hogy pontosan mi volt Medgyessy kormányátalakítás előtti programjában, és abból mi annyira elfogadhatatlan az SZDSZ számára. A liberális pártnak ellenben az első perctől kezdve elfogadható volt Kiss Péter programja, most pedig már Gyurcsányé is, noha nem találkoztam még élő emberrel, akinek fogalma lenne arról, hogy mi a programja Kiss Péternek mint miniszterelnök-jelöltnek, és mi Gyurcsány Ferencé azonkívül, hogy mindkettő nagyon szeretne miniszterelnök lenni. Ha van programjuk, miért nem ütköztetik őket nyilvánosan, ha meg nincs, akkor miért nem mondják ki egyértelműen, hogy itt a program - gazdaságpolitika, társadalompolitika, közjó, népboldogítás, miegymás - csak addig számított, míg Medgyessy megbuktatására nem jutott szimpatikusabbnak látszó érv az eszükbe.
[...] Nekem momentán fontos lenne, hogy meg tudjam különböztetni, melyik a liberálisabb és melyik a baloldalibb jelölt, de erről sincs semmi hihető információ.
[...] Momentán az sem számít, mi lesz a tisztújító kongresszuson; hogy október után pártnak lesz-e kormánya és a kormánynak miniszterelnöke, vagy a miniszterelnöknek lesz kormánya is meg pártja is. Hol van már megint ettől Gazsó Ferenc elemzése az elituralomról és a roncstársadalomról, és hol van a sok kínnal összeizzadott Hiller-program a szép mondattal, hogy Magyarország szabad, de igazságtalan. Ilyen körülmények közt lehet-e köze ehhez a mondathoz annak, hogy Kiss vagy Gyurcsány lesz-e a miniszterelnök 2006-ig?
(Tanács István: Ki kicsoda? Népszabadság, 2004. augusztus 24.)
A miniszterelnökcsere kimenetelét tekintve semleges, illetve várakozó álláspontot képviselő írások:
A színházban rendezői balnak mondják, ami a színpadon a színésznek jobb kézre esik. Értelemszerűen minden fordítva értendő. S nincs olyan eset, hogy a játék mögé ne feltételeznének rendezőt. A kormányválság színjátékában ez a rendező vitán felül a Szabad Demokraták Szövetsége. Az a kicsinyke párt, amely foglyul ejtette az MSZP-t, és nem engedi. Látszólag együtt játsszák a darabot, de a valóságban a kistestvér dirigál a nézőtérről. Medgyessy Péter megpuccsolt miniszterelnök televíziós hattyúdalában, a Friderikusz-show-ban (ott, ahol nemrégiben Demszky Gábor és Wekler Ferenc is magyarázkodott) leszögezte: nem barkochbázunk, Nincs is rá szükség. A két kormányzó pártot összeköti a közös érdek, "hogy lehessen mutyizni különböző ügyekben".
[...] Hiába mondja a felültetett miniszterelnök, hogy "a puccshoz is az embernek valamifajta tehetsége kell legyen" Kuncze Gábor és Kovács László kipróbált csapatai tehetségesek a puccsolásban. Medgyessy - bevallása szerint - előzetesen elmondta az MSZP-nek, mire készül, s ők feltehetőleg továbbadták az aranyat érő információt a koalíciós társnak. Bezárult a kór. A rendezői mutatóujj beintett, az előadás megkezdődött. A vastaps egyelőre várat magára.
(Csontos János: Rendezői bal, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
Kovács László soha nem bocsátotta meg Medgyessy Péternek, hogy helyette lett miniszterelnök. 2001 elején Kovács még győztesen került ki a Németh Miklóssal folytatott harcból, és megerősítette pártelnöki pozícióját. Az MSZP bázisa számára azonban csakhamar világossá vált, hogy bármilyen jó politikus is Kovács, nem lehet vele választást nyerni. Új arcra volt szükség: olyanra, aki mindenben ellentéte Orbánnak, aki megcélozhatja a politikai közepet, akit a választók nem azonosítanak az MSZP-vel, aki a konzervatív és liberális szavazók számára is rokonszenves lehet. Így jött létre a híres "tandem", amelyben Kovács pártelnököt Medgyessy miniszterelnök-jelölt egészítette ki. A tandem kiválóan szerepelt a 2002-es választásokon. A Medgyessy és Gyurcsány által kidolgozott új politikai stratégia - amely a jóléti rendszerváltás, a nemzeti közép, az árkok betemetése, a polgári balközép és az új szociáldemokrácia fogalmaival operált - szimpatikusnak bizonyult a választók számára. Új MSZP- SZDSZ koalíció alakult a progresszív, harmadikutas kormányzást ígérő Medgyessy Péter vezetésével.
[...] 2004 augusztusára kiderült, hogy a kormányfővel túlságosan sok befolyásos politikai szereplő fordult szembe: egyrészt Kovács László pártelnök köre, másrészt az MSZP trónkövetelő negyvenesei, valamint az SZDSZ belülről is megtépázott ügyvivői. Ez a három csoportosulás együtt már sok volt. Az a tény, hogy az SZDSZ megmakacsolta magát a meneszteni akart Csillag István gazdasági miniszter védelmében, a kormányfőváltásnak nem oka, csupán ürügye volt. Habár Csillag bizonyára rendkívül fontos ember, annyira azért mégsem, hogy miatta boruljon a kormány. A tandemnek vége. Kezdődik az új fejezet.
(Bozóki András: Kovács puccsa, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Medgyessy Péter nem volt korszakos jelentőségű miniszterelnök, de távozásával mindenképpen lezárult egy korszak. Ez akkor is igaz, ha kormányának második embere, Kiss Péter veszi át tőle a miniszterelnöki teendőket, és akkor is, ha a kormányából éppen eltávolított (pontosabban már csak eltávolítani szándékozott) Gyurcsány Ferenc.
[...] Medgyessy - bármennyire meghökkentően hangzik is több évtizedes karrierje fényében - alapjában civil volt és maradt. Annyira, hogy az MSZP részben az ő civil megjelenésének és tulajdonságainak a bevetésével nyerte meg a 2002-es választásokat.
[...] Medgyessy nem jókor volt civil szakember és nem jókor volt politikus, ez lett a veszte. De hogy visszatérjek kiindulópontomhoz, egy korszak lezárulásához: vele (és Kovács Lászlóval) távozik az aktív politizálásból az a nemzedék, amely a régi rendszerben vezető tisztségekig emelkedett.
[...] Amit magatartásban, ösztönökben magukkal cipeltek az egypártrendszerből, az sajnos nem az ő sajátjuk, ugyanezeket a viselkedési mintákat megtaláljuk a sokkal fiatalabb Fideszben, néha ráadásul hatványozottan, bennük ugyanis nincs szégyenérzet a múlt miatt. Ebből a szempontból valószínűleg az új szocialista miniszterelnök - akár Kiss Péternek, akár Gyurcsány Ferencnek fogják hívni - sem lesz más, és nem azért, mert ők a KISZ-ben kezdték pályafutásukat, hanem azért, mert a demokratikus ösztönök kialakulásához valószínűleg évtizedek kellenek. Színre lépésük azonban mégis új korszakot jelez majd: olyan profi politikus lesz az új miniszterelnök, aki aktív politikusi pályájának nagyobbik részét már a demokráciában töltötte el. Tudja, mitől döglik a kormánypárti és az ellenzéki légy, a légycsapót pedig akkor használja, amikor ott van egy tévékamera is. Gyurcsány vagy Kiss máshogy fog politizálni, mint Medgyessy, az biztos. Hogy ez elég lesz-e, az nem biztos.
(Bolgár György: Civil a pályán, profik a cserepadon. Népszava, 2004. augusztus 23.)
Csütörtöktől szombatig a kormányfőbuktató puccsistákat is megpuccsolták az MSZP-ben. A szocialista kemény mag által kidolgozott Kuncze Gáborral egyeztetett eredeti terv szerint a csapdába csalt Medgyessy Péter bársonyszékét csak a feltétlenül szükséges, villámgyorsan összehívott egyeztetések után, lehetőleg a pártkongresszus mellőzésével foglalta volna el rivális nélkül Kiss Féter. Csakhogy másnak is volt forgatókönyve a Medgyessy utáni időkre. Gyurcsány Ferencről azóta lehetett biztosan tudni, hogy most már a miniszterelnöki posztra tör, amióta a kormányból való távozását felvető egyik nyilatkozatában közölte: nincsenek kormányfői ambíciói.
[...] A sikeres miniszterelnök-csere is csak rövid időre teremt nyugalmat a koalícióban; ha például Kiss Péter nyer, számolnia kell a szocialista pártban hihetetlenül erős pozíciót kiépítő Gyurcsány Ferenccel. Akármilyen döntés születik, túl sok lesz a vesztes az MSZP-ben, a mélyben múltbéli személyes konfliktusok és jövőbeni ambíciók keltette gyűlölet parázslik. A parlamentben kisebbségben lévő ellenzéknek nem áll módjában befolyásolni a kormányfőjelölés körüli hatalmi küzdelmet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesznek ölbe tett kézzel kellene szemlélnie az eseményeket, ahogy azt sokan gondolják és ajánlják.
[...] Az ellenzék saját jól felfogott érdekében nem engedheti meg, hogy az elmúlt két év kormányzati csődjéért egyedül Medgyessyvel vitessék el a balhét. Ez nem kizárólag az ő személyes kudarca (persze az is), hanem a kormánypártok közös szégyene. Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Természetesen ma mindenkit ez a kérdés izgat. Az ország jövője szempontjából azonban lényegesebb, hogy az MSZP-ben mozgolódó reformerek képesek lesznek-e valamiféle baloldali fordulatot kikényszeríteni a kormánypolitikában, vagy azt végképp eluralja az alsósorban a kisebbik koalíciós párt által hajszolt neoliberális kurzus. Ebben az ügyben kell hallatnia a hangját az ellenzéknek; nem mindegy ugyanis, milyen Magyarországot vesz majd át, ha kormányra kerül.
(Szerető Szabolcs: Nincs tiszta lap, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
Vajon mit kell tenni azért, hogy a kormánykoalíció visszanyerje a választók támogatását, és 2006-ban hatalmon maradhasson - a kormánypártokban általában így fogalmazzák meg a kérdést, amellyel most szembe kell nézniük.Fontosabb ennél egy másik kérdés: mit kell tenni azért, hogy a két kormánypárt elvégezze azt a feladatot, amivel a választók megbízták, vagyis hogy 2006-ban gazdaságilag erősebb, szociálisan igazságosabb és morálisan tisztább Magyarországon élhessünk, mint amilyet a Fidesz 2002-ben maga után hagyott..
[...] Paradox módon nemcsak az MSZP júniusi veresége, de az SZDSZ relatív sikere is a Medgyessy-Magyar-féle kormányzás válságát mutatja. Az SZDSZ-kampány ugyanis végig arról szólt, amit az SZDSZ a kormányban nem csinál.
[...] Az MSZP belső vitáját az SZDSZ vezetése "külső szemlélőként figyelte" (mintha az nem a közös kormányzás alapkérdéseiről szólt volna), a kormányátalakításról pedig nem volt más mondanivalója, mint hogy az SZDSZ minden miniszterével elégedett. Csillag István felmentésével Medgyessy a "kiskormány" autonómiáját támadta meg, mégpedig azon hatásokra hivatkozva, amelyeket a "kiskormány" a kormány egészére gyakorol. Kuncze Gábor válasza pedig nem lehetett más, mint a kormányzás egészének bírálata. Az SZDSZ vezetői e ponton felismerték: nem bújhatnak ki a kormányzati társfelelősség alól.
A kérdés most az, hogy a Medgyessy- Magyar kormány helyébe lépő XY-ZQ kormány csak adminisztratív tekintetben lesz új, vagy más kormány is lesz, másfajta politikával. Ha az XY-ZQ kormány egyszerre baloldalibb és liberálisabb lesz a Medgyessy-Magyar kormánynál, tehát lefordul a "nemzeti közép" tévútjáról, akkor még élesebb konfliktusokba kerül majd a jobboldali ellenzékkel. Ezt azonban érdemes vállalni, hiszen a kormánypártoknak nem a jobboldali szavazókat kell a következő két évben maguk mellé állítani, hanem a baloldali és liberális szavazóknak a kormánnyal való azonosulását kell megerősíteniük, és meggyőzniük az elpártoltakat, hogy az XY-ZQ kormányra nem a Medgyessy-Magyar kormánytól tapasztalt sodródás, hanem átgondolt, határozott reformpolitika jellemző.
[...] Akár még meg is nyerheti a választásokat, amire az eddigi sodródás folytatása esetén semmi esélye nem maradna.
(Bauer Tamás: Új kormány - más kormány? Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Augusztus 19-én 11 és 12 óra között hirtelen vagy 200 ponttal, azaz 1,7 százalékkal zuhant a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe. A BUX újabb szűk egy óra múlva már 150 ponttal feljebb volt. Tegnap meg speciel olyan magasra ért, mint még soha. A forint is gyengült vagy két százalékkal. Mint amikor kijön mondjuk egy rosszabb makrogazdasági adat. Ennyi a hatása annak, hogy megbukott a magyar miniszterelnök. [...] A tőke nem szereti a túl hosszú bizonytalanságot. (Nem arra gondolunk, hogy az MSZP egy nap vagy egy hét alatt jelöl utódot, ez kevéssé számít. De egy hetekig, hónapokig húzódó kormányválság már meglátszana a mutatókon.)
Van azonban ennél fontosabb kérdés. Hogy aki dönt, vezet, mit dönt és hogy vezet. Draskovics Tibor sokaknak okozott kellemes meglepetést a pénzügyi tárca élén eltöltött fél év alatt. Javította a kormány viszonyát a jegybankkal. Bebizonyította, hogy egy szakpolitikus nem azonos sem saját múltjával (szürke posztkommunista bürokrata), sem mentorával (Medgyessy).
Draskovicsnak maradnia kellene. Nemcsak azért, mert távozását valószínűleg sokkal jobban megsínylené a BUX és a forint, mint a miniszterelnökéét. Hanem mert jó őre volt a kasszakulcsnak. Márpedig a következő másfél évben még inkább erre van szükség, a lehetséges Medgyessy-utódok bármelyike hajlamos lehet ugyanis az osztogató populizmusra.
(A szerk: A kasszakulcsot ne! Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
A Magyar Hírlap július 31-ei számában megfogalmaztam, hogy Medgyessy Péternek át kell adnia a helyét. Felvázoltam, milyen új kormányfőre van szüksége a baloldalnak. Magam sem gondoltam, hogy a váltás ilyen gyorsan bekövetkezik.
A miniszterelnök lemondásának okát sokan, sokféleképpen fogják magyarázni. Véleményem szerint egy több mint kétéves folyamat szükségszerű végállomásához érkeztünk, s nem a kormányfő utolsó, kétségtelenül rossz lépése okozta saját bukását.
[...] Az MSZP-kongresszus felelőssége most óriási. Nemcsak a baloldal jelene, de hosszabb távú jövője is az alkalmas személy kiválasztásán múlhat.
[...] Nagy különbség van tehát a szisztematikus építkezés és ötletbörze között, még ha az utóbbit valaki jól csomagolja is. Márpedig a két jelölt habitusa, politikai felfogása között itt látom a döntő különbséget.
Kiss Péter - ahogy kritikusai fogalmaznak - a szürke adminisztrátor, az MSZP baloldali platformjának vezetőjeként 2001 elején fogalmazta meg a szociális fordulat szükségességét Magyarországon. A legelsők között hangoztatta, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás után egy baloldali párt és kormány számára a szociális rendszerváltás a legfontosabb feladat. Mi ez, ha nem politikusi erény?
[...] Gyurcsány Ferenc, a dinamikus politikus, aki - kétségtelenül növekvő tábora szerint - képes lesz Orbán Viktort legyőzni. De valóban az volna a baloldali politika lényege, amit Gyurcsány képvisel? Előbb reformokkal bármi áron modernizáljuk az országot - ahogy ezt Gyurcsány az elmúlt két évben dolgozataiban és felszólalásaiban is többször hangoztatta -, majd ezt követően oldjuk meg a létminimum környékén vagy alatta élő hárommillió ember problémáját?
[...] Valóban olyan kormányfőre van szüksége Magyarországnak, aki az elmúlt két évben - többször változtatva véleményét - a nemzeti középtől a jóléti társadalmon keresztül a gyerekközpontú kormányzati tevékenységen át főtanácsadóként mindent elfogadtatott Medgyessy Péterrel?
[...] Augusztus 25-én az MSZP kongresszusa miniszterelnök-jelöltet választ.
Biztos vagyok abban, hogy az MSZP kongresszusi küldöttei a leírt véleményt is mérlegelve felelősséggel döntenek az ország, a baloldal sorsáról, amikor miniszterelnök-jelöltet választanak.
(Gábor Péter: A szocialisták új miniszterelnöke, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
Az átlagnézők, akik vasárnap este végighallgatták-nézték a tévében a Medgyessy Péterrel készült interjút, emberileg valószínűleg minden korábbinál közelebb kerültek a zárkózott Medgyessyhez. A hivatalából távozóban lévő miniszterelnök megviseltnek és esendőnek tűnt, olyan valakinek, aki rokonszenvesen elismeri, hogy sok mindenben tévedett, mert hiszen "ő is emberből van". Azt is kimondja: igazi gyengéje, hogy valójában nem "ízig-vérig politikus". Vannak érzelmei, erős meggyőződése, s mint mondja ezek a tulajdonságok nem igazán jók egy politikus számára.
Nem mondom, hogy ez az önportré teljesen hamis. De azért ez a Medgyessy- kép, így túlontúl egyszerű! Az mindenesetre több mint megdöbbentő, hogy a miniszterelnök - mintegy hibái mentségéül - azt hozza fel, hogy "én lehet, hogy gyárilag naív vagyok".Ez így nehezen hihető. Mert annak ellenére, hogy elfogadjuk hogy a miniszterelnökből, hiányoznak bizonyos taktikai képességek, Medgyessy kora ifjúságától kezdve teljes egészében benne élt a nagypolitikában.
[...] Sokkal elfogadhatóbb lett volna, ha a miniszterelnök számítási hibákról vagy rossz helyzetfelismerésről beszél.
Ugyanis - sajnos - a rossz helyzetfelismerés a tévébeszélgetésben is folyvást tettenérhető volt. Emberileg hogyne értenénk meg, hogy a miniszterelnök e pillanatban sértődött, keserű. De - és ez a rossz helyzetfelismerés! - sértődöttségében sem szabadott volna, hogy Medgyessy Péter elragadtassa magát. A mindig disztingvált modorú miniszterelnök a közelmúlt történéseinek saját szemszögéből való józan bemutatása helyett hozzá méltatlan durvaságokkal vagdalkozott. Mind a szocialisták, mind a szabaddemokraták pártvezetését- vagyis mindezideig politikai szövetségeseit- közönséges gorombaságokkal illette. A politikából most újra a civil szférába távozni készülő miniszterelnök azt mondta: lehet, hogy megírja a történteket és nemcsak az utolsó néhány rossz hetet, hanem "úgy az egészet". Ha megteszi, bízzunk benne, hogy a történteket megemésztve, az utókor tárgyilagos, sértettségen és személyes haragváson felülemelkedett könyvet kap a kezébe.
(Szász István : Vissza a civil szférába. Népszava, 2004. augusztus 24.)
Augusztus 19-e óta immár kész tényként könyvelhetjük el, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország sorrendben ötödik miniszterelnöke, Medgyessy Péter megbukott. A viharos gyorsasággal bekövetkező események nyomán gyakorlatilag sutba lehet dobni az összes olyan elemzést, amely megpróbálta értelmezni a koalíciót eluraló káoszt.
[...] Bárki kerül ezek után a párt élére, az MSZP tényleges ura az új kormányfő lesz. Ennek a kormányfőnek azonban szinte kilátástalan a helyzete. Bármennyire ígéri a jelenleg még hatalmon lévő MSZP-elnökség, hogy az utód széles cselekvési lehetőséget kap a személyi kérdésekben - így a leendő miniszterek összeválogatásában is -, mégis az a helyzet, hogy csak akkor van esély a konstruktív bizalmatlansági indítvány sikere után a kormányprogram elfogadására is, ha mindegyik szocialista érdekcsoport igényeit kielégítik, természetesen zsíros miniszteri és államtitkári székek formájában. A 2002-ben ijesztő dilettantizmussal összerakott koalíció most hatalmasat csattan a szocialistákon, hiszen nekik csak az olyan válságágazatok maradnak, mint a mezőgazdaság, az egészségügy, vagy a szinte kezelhetetlen monstrumként tornyosuló belügy, a csőd szélén álló önkormányzatokkal és rendvédelmi szervekkel egyetemben.
Az új miniszterelnök mozgásterét szűkíti, hogy az MSZP-hez képest törpe minoritást jelentő SZDSZ ilyen mértékben eluralta a koalíciót. Ha Medgyessy utódja meg kívánja szilárdítani a hatalmát, akkor erőt kell felmutatnia a partnerével szemben, megtorolva a "néhány hatalomra éhes szabad demokrata politikus" ténykedését. Csakhogy itt az újabb csapdahelyzet: ebben az esetben éppúgy fennállhat egy hirtelen bakóvetkező koalíciós szakadás veszélye, mint az az eshetőség, hogy a sarokba szorított liberálisok úgy meggyengülnek, hogy a következő parlamenti választásokon nem tudják elérni az ötszázalékos szintet. [...] Hiába fog az új kormány - különösen, ha Gyurcsány Ferenc szerepet kap benne - sűrű porfelhőkbe burkolózva szónokolni a társadalompolitika nevű fantáziaszülemény fontosságáról, a kemény költségvetési megszorításoktól már nem menekülhet meg, mivel a két és fél éven át tökéletesen cselekvésképtelen Medgyessy-kormány felélte az előző ciklusokban felhalmozott tartalékokat. Ismerve a két koalíciós párt káderállományát, új arcokra, hiteles és hozzáértő politikusokra aligha számíthatunk, még akkor sem, ha várhatóan megpróbálnak néhány nagy szakmai tekintéllyel bíró értelmiségit kierőszakolni a sokszorosan leszerepelt pártkatonák közé.
(Tihanyi Örs: Medgyessy bukása után, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
A miniszterelnök-csere kimenetelét tekintve optimista vélemények:
Ha minden a tervek szerint alakul, már csak kettőt kell aludni és megtudja az egész ország, kit jelöl a szocialista párt a távozó Medgyessy Péter helyére. Meglehet, az történik, ami az első pillanattól - vagyis csütörtök délutántól - nyilvánvalónak látszott: Kiss Péter az utód. Ám elképzelhető az is, hogy a szerdai kongresszus azt választja, aki a második pillanattól - vagyis péntek délelőttől - felsorakozott a jelöltek közé: Gyurcsány Ferencet. A végeredmény pillanatnyilag megjósolhatatlan. De a folyamat, amíg két jelölt lett a miniszterelnöki székre, legalábbis tanulságos.
[...] Az utóbbi napok szocialista pártbeli fejleményei azt mutatják, a párt különböző platformjai, szervezetei - amelyek korábban is hallatták hangjukat - úgy ítélték meg, most már érdemes valóban politizálni. Részt kérni és vállalni a döntésekben. Ezzel (is) magyarázható, hogy ezúttal nem nyugodtak bele az elnökség elhatározásába. Azt gondolták, most lehet szavuk a lényeges fejleményekben és - láss csodát - igazuk lett.
[...] Alkalom kínálkozik, hogy megmutassák a vezetésnek, vannak és szót kérnek. Ők is bele akarnak szólni a politikába. Hátha velük sikeresebbek lesznek.
[...] A két jelölt már ugyan most egymás ellen küzd, de elsősorban a koalíció fennmaradását tartja szem előtt. Ennek jele az is, hogy már többször egyeztettek egymással, sőt, azt is megfogadták, bármelyikük lesz a miniszterelnök-jelölt, a másiknak is jelentős szerepe lehet a jövendő kabinetben. Az együttműködés elemi érdekük is. A győztesnek ugyanis tanácsos lehet hasznosítania mindazokat az erényeket, amelyek a másikat jellemzik. Gyurcsány Ferenc tehát legyen éppoly pragmatikus és higgadt, mutatkozzon olyan barátságosnak és közvetlennek, mint Kiss Péter. A jelenlegi kancelláriaminiszternek viszont pontosan annyira a gyors megújulás hívének kell lennie, mint a sportminiszternek, s hozzá hasonló elánnal kell akarnia a sikert is.
(Sebes György: Lehet választani. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A bajban hatékony működés kezdődött az MSZP-ben. Többféle is. A koalíciós partnert és az értékelőket is meglepte, milyen gyorsan végeztek a miniszterelnök és az SZDSZ frontális ütközése után keletkezett helyzettel. Rendészetileg az eljárást lehet ugyan a kötelező segítségnyújtás elmulasztásának nevezni, politikailag azonban inkább a lehetőségek gyors felmérése utáni új közlekedési szituáció megteremtése történt kísérlet . 8:0 - ilyen volt a válságstáb hatékonysága.
[...] Gyurcsány Ferenc most egyértelműen bizonyította, hogy figyelemre méltó politikus. Már az ütem is tökéletes volt, ahogy a Medgyessy Péter révén a politikai elitbe került miniszter lefűződött mentoráról. Igaz, a véletlen is közrejátszhatott abban, hogy már teljesen szuverén szocialista politikusként találta a miniszterelnök bukása Gyurcsányt, de tény, hogy néhány nap alatt a menesztett miniszter megkerülhetetlen politikai tényezővé emelkedett. Aztán miniszterelnök-jelöltté. Elképesztő jelenlét-teljesítményt produkált ezekben a napokban. Most még egyáltalán nem mérhető fel, hogy az MSZP miként fog reagálni egy számára eddig szinte ismeretlen helyzetre, arra, hogy életfelfogások, mentalitások méretnek meg egy belső választáson. Ez akkor is komoly értékválasztás lesz, ha a két jelölt sorra teszi az egymás iránti lojalitás gesztusait.
[...] Maguk a szocialisták sem tudhatják, hogy politikai kultúrájuk miként visel el egy ilyen belső megrázkódtatást. Tizenöt éve nem volt benne részük. Októberi kongresszusukat éppen a jubileumnak akarták szentelni, nem sejtve, milyen jelentéseket vethet fel a "lezárult egy korszak" kongresszusszervező tétele. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy nekifutással lényegében kétszer kell választaniuk. Akárki mellett is döntenek miniszterelnök-jelöltként, hozzá - vagy éppen őt ellenpontozva - kell majd pártelnököt választani.
[...] E váratlan helyzet elvezethet talán oda, hogy a megoldást nemcsak maguk, de az ország számára is jól artikulálják. Ha vitában, ha egymás ellenében, hát úgy. Csak biztatni lehet őket erre, igaz, odáig nem mehetünk el, hogy azt mondjuk, csak bátran, nincs vesztenivaló.
(Nagy N. Péter: Korszakok határán, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
A magyar kormányválság történelmi sajátszerűségét az a vonása domborítja ki, hogy a hatalmon levő koalíció saját magát robbantotta fel illetve alkotja újjá. De az újjáalkotás a jelek szerint nem fog sok időbe telni; nem többe mindenesetre, mint amikor az NSZK-ban Genscher FDP-je Helmut Kohl kereszténydemokratáival összeszövetkezve, egy konstruktív bizalmatlansági szavazás révén megfosztotta a hatalomtól addigi partnerét, a Schmidt-féle SPD-t (1982. szeptember 17.-október 1.) Amivel csak azt vagyok mondandó, hogy a két hét önmagában nem oka és indoka semmilyen "zűrzavarnak, huzakodásnak, bizonytalanságnak és kapkodásnak"; de még annak sem, hogy valaki penészes undorral nézze végig, amint az MSZP egy kifogástalanul demokratikus procedúrában talál magának új miniszterelnök-jelöltet.
[...] A Fidesz vezére csak "rendszerben" tudja láttatni a történteket, s erőlködés nélkül magáévá teszi a "történelmi materializmus" logikáját. E szerint minden politikai válságnak (felépítmény) csak gazdasági oka lehet (alap), melyre ő nyomban rá is lel. Nő a munkanélküliség, emelkednek az árak, a közvagyont széthordják, az államadósság maga alá készül temetni sok millió polgárt - hirdeti. Ugyan, ugyan. A munkanélküliség alacsonyabb szinten van, mint Orbánék idején, amikor is az árak évi 9-10 százalékkal emelkedtek; a közvagyon jelentéktelen maradékát egyelőre senki nem hordja szét, az államadósság pedig abszolút kezelhető, az EU által engedélyezett szint alatt van. Viszont: a gazdaság sokkal gyorsabban növekszik, mint az Orbán-kormány végnapjaiban, a forint erős, a tőzsde szárnyal, az export és az import dettó. Ezek tények. Ehhez képest Orbán, mintegy emelve a téteket, 48 óra leforgása alatt először válságban levő majd "egyre súlyosabb" válsággal küszködő gazdaságról beszélt. Orbán pontosan tudja, hogy nem mond igazat.
(Aczél Endre: Szómágia a szűrőn, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Válság, válság, válság. Kormány meg gazdasági. Meg mindenféle. Ömlenek a hírek bajokról, megoldásokról, alkukról, háttér-megbeszélésekről, kamarillázásról.
De mit csinál a nép, az istenadta? Mert ahogy én látom, az emberek - polgárok, honfitársaink - túlnyomó többsége, ha úgy tetszik zöme, az utóbbi napok politikai eseményei láttán, hallatán sem vonult ki a konyhába, hogy egy nagyobb konyhakés segítségével bánatában vagy idegességében harakirit kövessen el. A nép a jelek szerint nagy nyugalommal, ha lehet mondani, érdeklődéssel követi ugyan magas politika színpadán zajló, eddig általa nemigen látott eseményeket, de minden különösebb érzelemnyilvánítás nélkül.
[...] Nyilván nagy csalódás ez azoknak, akik szívesen látnának most mindenfelé tanácstalan csoportokat, homlokukat ráncoló férfiakat és asszonyokat, kétségbeesetten a határok felé induló családokat, baráti társaságokat. Ám látni kell, a magyarok most is csak turistáskodni indulnak leginkább más országokba, nem menedékjogért azzal az indokkal, hogy hazájukban nem lehet élni, minden összeomlott, nincs remény.
[...] Pedig hát ment a sulykolás - persze teljesen érthetően - ellenzéki oldalról, hogy rettentő gazdasági válság van itten, s csak a jóisten tudja, mi is lesz ebből. Talán azért, mert a mi polgáraink, országunk sokat megért lakosai tudják, hogy egyes helyzetekben miként kell, vagy lehet viselkedni. S néha jobban tudják, mint bölcs vezéreik.
(Várnai Iván: Az élet megy tovább, Népszava, 2004. augusztus 23.)
Medgyessy Péter leváltásának oka nem a szabad demokraták megcövekelődése, vagy a szocialista elnökség puccsa volt, hanem az, hogy Orbán Viktor zseniális stratégiával oda vezette a pártot, ahova csak akarta. Eddig. Most nagy bajban van - és ez látszik a Fidesz teljes tanácstalanságán -, mert nem az volt a cél, hogy Medgyessyt ilyen hamar leváltsák, hanem éppen az ellenkezője. A Fidesznek az lett volna jó, ha egy agyonfrusztrált, lehetőleg beintegetésig ideges, egyre tehetetlenebb Medgyessy marad kormányfőnek 2006-ig.
[...] Medgyessy kormányzása talán ahhoz a sportolóhoz hasonlítható, amelyik éveken át úgy próbál győzni, hogy - a nemzetközi versenyeken is - harsányan kurvaanyázza és köcsögöli, és ezer sípból füttyögeti a magyar közönség fele. Akik szeretik, azok meg inkább csak hallgatnak. Ez reménytelen. Az amúgy jól nevelt és fegyelmezett miniszterelnök be is intett a balhézóknak Sopronban. Ez volt az a jel, amiből tudni lehetett, hogy lassan kezd elege lenni. Kiesett abból a szerepéből is, amit még meghagytak neki.
De most a Fidesz bajban van. Ezt abból lehet biztosan tudni, hogy nem szólította a népet az utcára, nem követel azonnali választásokat, és nem támadta meg a múltjával, a jelenével és a jövőjével Kiss Pétert. Csak motyogtak, nehogy megzavarják a szocialistákat. Hátha rosszul döntenek.
Tanulni kellene Medgyessy sorsából. Bárkit jelölnek végül - a kormányzáson kívül persze - az lesz a dolga, hogy kivezesse a szocialistákat a birkaperspektívából.
(Andrassew Iván: Birkaperspektíva. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A miniszterelnök-váltással kapcsolatban pesszimista és szkeptikus vélemények:
Kosáreredmény is lehetne, de ezt a meccset a Magyar Szocialista Párt szombati, kormányfőjelölő országos választmányán vívták, a minimális előnyt pedig Kiss Péter harcolta ki Gyurcsány Ferenccel szemben. Aki viszont - kihasználva a megyei szoci vezetők elégedetlenségét - feljövőben van, sőt.
Ennek a meccsnek volt azonban még egy érdekessége. Olyan szabályok szerint játszottak, melyek megengedték mindkét palánknál mindkét csapatnak a pontszerzést. Vagyis: az MSZP választmánya - hasonlóképpen a frakcióhoz - amolyan szimpátiaszavazást tartott, ahol a résztvevők akár két (három) személyre is voksolhattak.
[...] Ez nem jelent mást, mint hogy ezek a testületek nem akartak (mertek) egyértelműen állást foglalni a miniszterelnöki utódlást illetően, a döntést a többes jelöléssel teljes mértékben a párt rendkívüli kongresszusára bízták. A szocialista párt belső hangulata hullámzik, irracionális érzelmi tényezők dönthetnek el sok mindent. Ezek legfőbb eleme a fedő alatt fortyogó elégedetlenség a helyi szervezetekben, melyek célpontja az elitista, szűk körű pártvezetés. Normális esetekben egy pártvezető testületei döntéseikkel kifejezik a tagság akaratát. Itt nem így történt, megindultak a pártharcok, immár olyan miniszterelnököt keresnek, akit ma képesnek éreznek Orbán Viktor legyőzésére.
(A szerk: 103:99, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Örömteli, hogy kormányunk az ország igazgatásának felelősségteljes, elmélyült munkája mellett szórakoztatásunkról is gondoskodik a holtszezonban. Lássuk be, szükségünk van erre, akár egy falat kenyérre.
[...] Ilyenkor lehet sunnyogni, vagy borítani a bilit. Most az utóbbi történt, a publicisták és politológusok ledobták a félig rágott lángosokat az alumíniumpultra, és zerge tolta vágtában a reggeli műsorok stúdiói felé vették az irányt. Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter vetélkedése a legszebb való világos időket idézi, szinte látom Stohl András eksztázistól gyűrődött arcát, ahogy a legszebb vásári hagyományok alapján üvölti a kamerába: Feri vagy Peti? Ki viszi a választási vereség felé még másfél évig a szocialista pártot?
[...] Kiss Péter mellett az szól, hogy nem szól ellene semmi. Egyelőre senki sem látta, amint nagyobb értékű ingatlanokkal a hóna alatt elsunnyogott volna az éjszakában, és a hírek szerint már rendeltek neki egyéniséget egy japán multinacionális vállalattól, ami elengedhetetlennek tűnik a sikeres kormányzáshoz. Gyurcsány Ferencet ismerjük, a második milliójától kezdve minden rendben körülötte, ráadásul elképzelései is vannak a kormány vezetéséről, ami minden bizonnyal erőteljesen csökkenti esélyeit a posztra.
[...] A kérdés: történhet-e bármi az elkövetkező időszakban, ami kihat az ország közérzetére. A szükséges, de kockázatos hosszú távú programok beindításához már késő, azok évekig csak negatív irányba lökik a kormány megítélését, ráadásul másfél év a kidolgozásukhoz is kevés. A látványos, gyors eredmények már a ciklus elején elsültek, a következményeket azóta viseljük. Bárki lesz is a kormányfő ősztől, jól teszi, ha szuszpenzorban és bukósisakban alszik, mert a legkevésbé egy élményfürdőre fog hasonlítani az élete.
(Para-Kovács Imre: Búcsúszimfónia. Magyar Hírlap, augusztus 23.)
Mi történt az elmúlt napokban a szocialisták és a kormány háza táján, illetve mi várható? A menesztés lebonyolításából még inkább nyilvánvaló lett a koalíciós partner zsarolási potenciálja (a konfliktus egyetlen haszonélvezője egyébként is az SZDSZ volt), a miniszterelnök eltávolításának módját pedig sok másodhegedűs szocialista politikus a jelenlegi szűkebb pártvezetés "mutyizásaként" értelmezte. De nemcsak a második garnitúra lázong, egyre karcosabb hangok hallatszanak a végekről is, ami nem a legjobb kongresszusi előjel - mert az ilyen hangoktól szoktak édeset álmodni a trónkövetelők. Az, hogy Gyurcsány ma alternatívája a pártvezetés miniszterelnök-jelöltjének, Kiss Péternek, jól mutatja a "nem tudják, de teszik" szakállas igazságát. Aki ebből az akcióból kimaradt, az járt jól. Gyurcsány mellett például a pártelnöki posztra aspiráló Hiller István, mert ő meg éppen - jókor, jó időben - nyaralt.
[...] Minél előbb áll fel a kormány és az MSZP új csapata, annál nyugtalanítóbb lehet Orbánéknak, noha nekik is vannak azért kedvenc szoci jelöltjeik. Ami a kormányfői posztot illeti, feltehetőleg inkább Gyurcsány, mintsem Kiss Péter befutásáért szorítanak.
[...] Nagyjából ki lehet számítani, hogy Gyurcsány megválasztása esetén miről fog szólni a magyar belpolitika. Az ellenzék persze azt csinál, amit akar, fogasabb probléma, mit okozhat Gyurcsány megválasztása a potenciális baloldali szavazótáborban. Ha Orbánnal vetjük össze, nehéz tagadni, hogy személyisége sokkal inkább megosztja a baloldalt, mint Orbáné a jobboldalt. (Gyurcsány megyéjének, Győr-Moson-Sopronnak kirívóan gyenge eredménye a tavaszi európai parlamenti választásokon beszédesen jelzi ezt a kockázatot.) Persze ma még nem dőlt el semmi. És jó, ha azt is tudjuk, hogy a személyi alkuk nem mindig a politikai racionalitás alapján köttetnek.
(Galló Béla: Jókor, jó időben - jó helyen? Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Bekövetkezett, amire sokan számítottunk: a szocialisták zászlósurai egymás torkának estek, megpuccsolták Medgyessyt, a kormányzati mechanizmus szétesett, ami működik (pl. a privatizáció újbóli beindítása), az pedig talán jobb lenne, ha nem is működne. A nyár korrupciós ügyektől is hangos, szocialista és szabad demokrata politikusok tisztázatlan, a jogszerűség határát súroló, a politikusi tisztesség határain pedig mindenképp kívül levő pénzszerzéseitől. Szinte bárhova nyúlunk, szinte bármely minisztérium működését nézzük, egy-egy baráti, házastársi, üzlettársi cégre bukkanunk, amelyek különös szorgalmat mutatnak a közbeszerzési és állami fejlesztési pályázatokon történő indulásban, s valahogy mindig sikeresek. A balliberális koalíció a korrupcióra épül, a politikai ügyintézésben a korruptság vált a normává, ha tetszik, az számít normális kormányzati tevékenységnek, ha valaki korruptan jár el.
[...] Bánni is történjen az e heti miniszterelnök-választó MSZP-kongresszuson, bárki is kerüljön az elnöki székbe, e várakozásokat aligha tudja megváltoztatni, s aligha tud véget vetni a lenyúlási-pénzszerzési játékoknak, aligha tud ellenállni a balliberális politika gazdaságtani törvényeinek. Nem lesz itt reform, nem lesz itt változás az egészségügyben, a közigazgatásban; vagy ha mégis lesz valami, akkor az nem lesz más, mint a legértékesebb közösségi vagyontárgyak privatizációja. A savanyú gyümölcsöt termő fát egyébként jobb kivágni, mint ráolvasással gyógyítgatni, mert helyére új, egészséges fát ültetve még ízes termést szüretelhetünk. lgaz, csak sokára, türelmes várakozás után, az új csemetét gondozva, szeretettel metszve. Ez a szocialisták nagy belső megújulására is érvényes irányelv. Mert lényegében mindegy, hogy Medgyessy vagy Kiss vagy Gyurcsány vagy Hiller vagy akár Kuncze. Korruptak mindahányan. Elég volt belőlük!
(Csite András: Korruptak mindahányan. Magyar Nemzet, 2004. augusztus 24.)
Kisgazdásodunk. Ha azt kérdezné egy úgynevezett kisember a mindennapokból, hogy mi ez a politikai vircsaft, és főleg hogy mi haszna lesz neki ebből, hát bizony nehezen lehetne valami értelmeset felelni rá.
[...] Ugyanis nyilvánvaló, hogy ezzel a Fidesz nélküli zűrzavarral az égvilágon semmi nem oldódott meg. Bebizonyosodott, hogy ellenzék nélkül is lehet kormányválságot csinálni, azonkívül semmi.
Mennyivel lehet jobb Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Egyiktől a régi vonal folytatását várják egy kicsit jobban és egy kis balos fordulattal. De hát a régi vonal nem folytatható, mert nincs régi vonal, legfeljebb cikcakk és húzd meg, ereszd meg. Jobban húzza? Vagy jobban eressze? Ha szolidaritásban, kisemberben akar utazni, jobban nem húzhatja, ereszteni meg nincs miből. Hiszen épp azzal fejeződött be Medgyessy aktív kormányzása, hogy elfogyott a költekeznivaló.
Gyurcsánytól hívei valami radikálisan újat várnak. Igazi szellemi, nemzedéki, mentalitásbeli, társadalom- és gazdaságfilozófiai fordulatot. Ez nagyon üdvös lenne, ám ennek szinte semmilyen feltétele nincs meg. A jó sváda, néhány okos újságdolgozat, frappáns nyilatkozat, a kevéske közigazgatási tapasztalat még nem biztosíték. S hol a többi feltétel? A megújulásra alkalmas párt, a közjót szolgálni képes minisztériumok és miniszterek? Hol van a gazdasági és politikai mozgástér? S hol van hozzá a mozgás?
[...] A Kiss Pétertől várható "fordulatért" nem volt érdemes megcsinálni a puccsot, Gyurcsány Ferenc annyival ígéretesebb, hogy még semmit sem bizonyított. A képzeletbeli kisember legyint egyet, s kimegy a kertbe locsolni.
(Szále László: Locsoljuk kertjeinket, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
Az SZDSZ elvszerű kijelentése szerint nekik azért fogyott el a bizalmuk Medgyessy iránt, mert a miniszterelnök programja nem volt számukra elfogadható. A közvéleménynek vajmi kevés fogalma lehet arról, hogy pontosan mi volt Medgyessy kormányátalakítás előtti programjában, és abból mi annyira elfogadhatatlan az SZDSZ számára. A liberális pártnak ellenben az első perctől kezdve elfogadható volt Kiss Péter programja, most pedig már Gyurcsányé is, noha nem találkoztam még élő emberrel, akinek fogalma lenne arról, hogy mi a programja Kiss Péternek mint miniszterelnök-jelöltnek, és mi Gyurcsány Ferencé azonkívül, hogy mindkettő nagyon szeretne miniszterelnök lenni. Ha van programjuk, miért nem ütköztetik őket nyilvánosan, ha meg nincs, akkor miért nem mondják ki egyértelműen, hogy itt a program - gazdaságpolitika, társadalompolitika, közjó, népboldogítás, miegymás - csak addig számított, míg Medgyessy megbuktatására nem jutott szimpatikusabbnak látszó érv az eszükbe.
[...] Nekem momentán fontos lenne, hogy meg tudjam különböztetni, melyik a liberálisabb és melyik a baloldalibb jelölt, de erről sincs semmi hihető információ.
[...] Momentán az sem számít, mi lesz a tisztújító kongresszuson; hogy október után pártnak lesz-e kormánya és a kormánynak miniszterelnöke, vagy a miniszterelnöknek lesz kormánya is meg pártja is. Hol van már megint ettől Gazsó Ferenc elemzése az elituralomról és a roncstársadalomról, és hol van a sok kínnal összeizzadott Hiller-program a szép mondattal, hogy Magyarország szabad, de igazságtalan. Ilyen körülmények közt lehet-e köze ehhez a mondathoz annak, hogy Kiss vagy Gyurcsány lesz-e a miniszterelnök 2006-ig?
(Tanács István: Ki kicsoda? Népszabadság, 2004. augusztus 24.)
A miniszterelnökcsere kimenetelét tekintve semleges, illetve várakozó álláspontot képviselő írások:
A színházban rendezői balnak mondják, ami a színpadon a színésznek jobb kézre esik. Értelemszerűen minden fordítva értendő. S nincs olyan eset, hogy a játék mögé ne feltételeznének rendezőt. A kormányválság színjátékában ez a rendező vitán felül a Szabad Demokraták Szövetsége. Az a kicsinyke párt, amely foglyul ejtette az MSZP-t, és nem engedi. Látszólag együtt játsszák a darabot, de a valóságban a kistestvér dirigál a nézőtérről. Medgyessy Péter megpuccsolt miniszterelnök televíziós hattyúdalában, a Friderikusz-show-ban (ott, ahol nemrégiben Demszky Gábor és Wekler Ferenc is magyarázkodott) leszögezte: nem barkochbázunk, Nincs is rá szükség. A két kormányzó pártot összeköti a közös érdek, "hogy lehessen mutyizni különböző ügyekben".
[...] Hiába mondja a felültetett miniszterelnök, hogy "a puccshoz is az embernek valamifajta tehetsége kell legyen" Kuncze Gábor és Kovács László kipróbált csapatai tehetségesek a puccsolásban. Medgyessy - bevallása szerint - előzetesen elmondta az MSZP-nek, mire készül, s ők feltehetőleg továbbadták az aranyat érő információt a koalíciós társnak. Bezárult a kór. A rendezői mutatóujj beintett, az előadás megkezdődött. A vastaps egyelőre várat magára.
(Csontos János: Rendezői bal, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
Kovács László soha nem bocsátotta meg Medgyessy Péternek, hogy helyette lett miniszterelnök. 2001 elején Kovács még győztesen került ki a Németh Miklóssal folytatott harcból, és megerősítette pártelnöki pozícióját. Az MSZP bázisa számára azonban csakhamar világossá vált, hogy bármilyen jó politikus is Kovács, nem lehet vele választást nyerni. Új arcra volt szükség: olyanra, aki mindenben ellentéte Orbánnak, aki megcélozhatja a politikai közepet, akit a választók nem azonosítanak az MSZP-vel, aki a konzervatív és liberális szavazók számára is rokonszenves lehet. Így jött létre a híres "tandem", amelyben Kovács pártelnököt Medgyessy miniszterelnök-jelölt egészítette ki. A tandem kiválóan szerepelt a 2002-es választásokon. A Medgyessy és Gyurcsány által kidolgozott új politikai stratégia - amely a jóléti rendszerváltás, a nemzeti közép, az árkok betemetése, a polgári balközép és az új szociáldemokrácia fogalmaival operált - szimpatikusnak bizonyult a választók számára. Új MSZP- SZDSZ koalíció alakult a progresszív, harmadikutas kormányzást ígérő Medgyessy Péter vezetésével.
[...] 2004 augusztusára kiderült, hogy a kormányfővel túlságosan sok befolyásos politikai szereplő fordult szembe: egyrészt Kovács László pártelnök köre, másrészt az MSZP trónkövetelő negyvenesei, valamint az SZDSZ belülről is megtépázott ügyvivői. Ez a három csoportosulás együtt már sok volt. Az a tény, hogy az SZDSZ megmakacsolta magát a meneszteni akart Csillag István gazdasági miniszter védelmében, a kormányfőváltásnak nem oka, csupán ürügye volt. Habár Csillag bizonyára rendkívül fontos ember, annyira azért mégsem, hogy miatta boruljon a kormány. A tandemnek vége. Kezdődik az új fejezet.
(Bozóki András: Kovács puccsa, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Medgyessy Péter nem volt korszakos jelentőségű miniszterelnök, de távozásával mindenképpen lezárult egy korszak. Ez akkor is igaz, ha kormányának második embere, Kiss Péter veszi át tőle a miniszterelnöki teendőket, és akkor is, ha a kormányából éppen eltávolított (pontosabban már csak eltávolítani szándékozott) Gyurcsány Ferenc.
[...] Medgyessy - bármennyire meghökkentően hangzik is több évtizedes karrierje fényében - alapjában civil volt és maradt. Annyira, hogy az MSZP részben az ő civil megjelenésének és tulajdonságainak a bevetésével nyerte meg a 2002-es választásokat.
[...] Medgyessy nem jókor volt civil szakember és nem jókor volt politikus, ez lett a veszte. De hogy visszatérjek kiindulópontomhoz, egy korszak lezárulásához: vele (és Kovács Lászlóval) távozik az aktív politizálásból az a nemzedék, amely a régi rendszerben vezető tisztségekig emelkedett.
[...] Amit magatartásban, ösztönökben magukkal cipeltek az egypártrendszerből, az sajnos nem az ő sajátjuk, ugyanezeket a viselkedési mintákat megtaláljuk a sokkal fiatalabb Fideszben, néha ráadásul hatványozottan, bennük ugyanis nincs szégyenérzet a múlt miatt. Ebből a szempontból valószínűleg az új szocialista miniszterelnök - akár Kiss Péternek, akár Gyurcsány Ferencnek fogják hívni - sem lesz más, és nem azért, mert ők a KISZ-ben kezdték pályafutásukat, hanem azért, mert a demokratikus ösztönök kialakulásához valószínűleg évtizedek kellenek. Színre lépésük azonban mégis új korszakot jelez majd: olyan profi politikus lesz az új miniszterelnök, aki aktív politikusi pályájának nagyobbik részét már a demokráciában töltötte el. Tudja, mitől döglik a kormánypárti és az ellenzéki légy, a légycsapót pedig akkor használja, amikor ott van egy tévékamera is. Gyurcsány vagy Kiss máshogy fog politizálni, mint Medgyessy, az biztos. Hogy ez elég lesz-e, az nem biztos.
(Bolgár György: Civil a pályán, profik a cserepadon. Népszava, 2004. augusztus 23.)
Csütörtöktől szombatig a kormányfőbuktató puccsistákat is megpuccsolták az MSZP-ben. A szocialista kemény mag által kidolgozott Kuncze Gáborral egyeztetett eredeti terv szerint a csapdába csalt Medgyessy Péter bársonyszékét csak a feltétlenül szükséges, villámgyorsan összehívott egyeztetések után, lehetőleg a pártkongresszus mellőzésével foglalta volna el rivális nélkül Kiss Féter. Csakhogy másnak is volt forgatókönyve a Medgyessy utáni időkre. Gyurcsány Ferencről azóta lehetett biztosan tudni, hogy most már a miniszterelnöki posztra tör, amióta a kormányból való távozását felvető egyik nyilatkozatában közölte: nincsenek kormányfői ambíciói.
[...] A sikeres miniszterelnök-csere is csak rövid időre teremt nyugalmat a koalícióban; ha például Kiss Péter nyer, számolnia kell a szocialista pártban hihetetlenül erős pozíciót kiépítő Gyurcsány Ferenccel. Akármilyen döntés születik, túl sok lesz a vesztes az MSZP-ben, a mélyben múltbéli személyes konfliktusok és jövőbeni ambíciók keltette gyűlölet parázslik. A parlamentben kisebbségben lévő ellenzéknek nem áll módjában befolyásolni a kormányfőjelölés körüli hatalmi küzdelmet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesznek ölbe tett kézzel kellene szemlélnie az eseményeket, ahogy azt sokan gondolják és ajánlják.
[...] Az ellenzék saját jól felfogott érdekében nem engedheti meg, hogy az elmúlt két év kormányzati csődjéért egyedül Medgyessyvel vitessék el a balhét. Ez nem kizárólag az ő személyes kudarca (persze az is), hanem a kormánypártok közös szégyene. Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Természetesen ma mindenkit ez a kérdés izgat. Az ország jövője szempontjából azonban lényegesebb, hogy az MSZP-ben mozgolódó reformerek képesek lesznek-e valamiféle baloldali fordulatot kikényszeríteni a kormánypolitikában, vagy azt végképp eluralja az alsósorban a kisebbik koalíciós párt által hajszolt neoliberális kurzus. Ebben az ügyben kell hallatnia a hangját az ellenzéknek; nem mindegy ugyanis, milyen Magyarországot vesz majd át, ha kormányra kerül.
(Szerető Szabolcs: Nincs tiszta lap, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
Vajon mit kell tenni azért, hogy a kormánykoalíció visszanyerje a választók támogatását, és 2006-ban hatalmon maradhasson - a kormánypártokban általában így fogalmazzák meg a kérdést, amellyel most szembe kell nézniük.Fontosabb ennél egy másik kérdés: mit kell tenni azért, hogy a két kormánypárt elvégezze azt a feladatot, amivel a választók megbízták, vagyis hogy 2006-ban gazdaságilag erősebb, szociálisan igazságosabb és morálisan tisztább Magyarországon élhessünk, mint amilyet a Fidesz 2002-ben maga után hagyott..
[...] Paradox módon nemcsak az MSZP júniusi veresége, de az SZDSZ relatív sikere is a Medgyessy-Magyar-féle kormányzás válságát mutatja. Az SZDSZ-kampány ugyanis végig arról szólt, amit az SZDSZ a kormányban nem csinál.
[...] Az MSZP belső vitáját az SZDSZ vezetése "külső szemlélőként figyelte" (mintha az nem a közös kormányzás alapkérdéseiről szólt volna), a kormányátalakításról pedig nem volt más mondanivalója, mint hogy az SZDSZ minden miniszterével elégedett. Csillag István felmentésével Medgyessy a "kiskormány" autonómiáját támadta meg, mégpedig azon hatásokra hivatkozva, amelyeket a "kiskormány" a kormány egészére gyakorol. Kuncze Gábor válasza pedig nem lehetett más, mint a kormányzás egészének bírálata. Az SZDSZ vezetői e ponton felismerték: nem bújhatnak ki a kormányzati társfelelősség alól.
A kérdés most az, hogy a Medgyessy- Magyar kormány helyébe lépő XY-ZQ kormány csak adminisztratív tekintetben lesz új, vagy más kormány is lesz, másfajta politikával. Ha az XY-ZQ kormány egyszerre baloldalibb és liberálisabb lesz a Medgyessy-Magyar kormánynál, tehát lefordul a "nemzeti közép" tévútjáról, akkor még élesebb konfliktusokba kerül majd a jobboldali ellenzékkel. Ezt azonban érdemes vállalni, hiszen a kormánypártoknak nem a jobboldali szavazókat kell a következő két évben maguk mellé állítani, hanem a baloldali és liberális szavazóknak a kormánnyal való azonosulását kell megerősíteniük, és meggyőzniük az elpártoltakat, hogy az XY-ZQ kormányra nem a Medgyessy-Magyar kormánytól tapasztalt sodródás, hanem átgondolt, határozott reformpolitika jellemző.
[...] Akár még meg is nyerheti a választásokat, amire az eddigi sodródás folytatása esetén semmi esélye nem maradna.
(Bauer Tamás: Új kormány - más kormány? Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Augusztus 19-én 11 és 12 óra között hirtelen vagy 200 ponttal, azaz 1,7 százalékkal zuhant a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe. A BUX újabb szűk egy óra múlva már 150 ponttal feljebb volt. Tegnap meg speciel olyan magasra ért, mint még soha. A forint is gyengült vagy két százalékkal. Mint amikor kijön mondjuk egy rosszabb makrogazdasági adat. Ennyi a hatása annak, hogy megbukott a magyar miniszterelnök. [...] A tőke nem szereti a túl hosszú bizonytalanságot. (Nem arra gondolunk, hogy az MSZP egy nap vagy egy hét alatt jelöl utódot, ez kevéssé számít. De egy hetekig, hónapokig húzódó kormányválság már meglátszana a mutatókon.)
Van azonban ennél fontosabb kérdés. Hogy aki dönt, vezet, mit dönt és hogy vezet. Draskovics Tibor sokaknak okozott kellemes meglepetést a pénzügyi tárca élén eltöltött fél év alatt. Javította a kormány viszonyát a jegybankkal. Bebizonyította, hogy egy szakpolitikus nem azonos sem saját múltjával (szürke posztkommunista bürokrata), sem mentorával (Medgyessy).
Draskovicsnak maradnia kellene. Nemcsak azért, mert távozását valószínűleg sokkal jobban megsínylené a BUX és a forint, mint a miniszterelnökéét. Hanem mert jó őre volt a kasszakulcsnak. Márpedig a következő másfél évben még inkább erre van szükség, a lehetséges Medgyessy-utódok bármelyike hajlamos lehet ugyanis az osztogató populizmusra.
(A szerk: A kasszakulcsot ne! Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
A Magyar Hírlap július 31-ei számában megfogalmaztam, hogy Medgyessy Péternek át kell adnia a helyét. Felvázoltam, milyen új kormányfőre van szüksége a baloldalnak. Magam sem gondoltam, hogy a váltás ilyen gyorsan bekövetkezik.
A miniszterelnök lemondásának okát sokan, sokféleképpen fogják magyarázni. Véleményem szerint egy több mint kétéves folyamat szükségszerű végállomásához érkeztünk, s nem a kormányfő utolsó, kétségtelenül rossz lépése okozta saját bukását.
[...] Az MSZP-kongresszus felelőssége most óriási. Nemcsak a baloldal jelene, de hosszabb távú jövője is az alkalmas személy kiválasztásán múlhat.
[...] Nagy különbség van tehát a szisztematikus építkezés és ötletbörze között, még ha az utóbbit valaki jól csomagolja is. Márpedig a két jelölt habitusa, politikai felfogása között itt látom a döntő különbséget.
Kiss Péter - ahogy kritikusai fogalmaznak - a szürke adminisztrátor, az MSZP baloldali platformjának vezetőjeként 2001 elején fogalmazta meg a szociális fordulat szükségességét Magyarországon. A legelsők között hangoztatta, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás után egy baloldali párt és kormány számára a szociális rendszerváltás a legfontosabb feladat. Mi ez, ha nem politikusi erény?
[...] Gyurcsány Ferenc, a dinamikus politikus, aki - kétségtelenül növekvő tábora szerint - képes lesz Orbán Viktort legyőzni. De valóban az volna a baloldali politika lényege, amit Gyurcsány képvisel? Előbb reformokkal bármi áron modernizáljuk az országot - ahogy ezt Gyurcsány az elmúlt két évben dolgozataiban és felszólalásaiban is többször hangoztatta -, majd ezt követően oldjuk meg a létminimum környékén vagy alatta élő hárommillió ember problémáját?
[...] Valóban olyan kormányfőre van szüksége Magyarországnak, aki az elmúlt két évben - többször változtatva véleményét - a nemzeti középtől a jóléti társadalmon keresztül a gyerekközpontú kormányzati tevékenységen át főtanácsadóként mindent elfogadtatott Medgyessy Péterrel?
[...] Augusztus 25-én az MSZP kongresszusa miniszterelnök-jelöltet választ.
Biztos vagyok abban, hogy az MSZP kongresszusi küldöttei a leírt véleményt is mérlegelve felelősséggel döntenek az ország, a baloldal sorsáról, amikor miniszterelnök-jelöltet választanak.
(Gábor Péter: A szocialisták új miniszterelnöke, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
Az átlagnézők, akik vasárnap este végighallgatták-nézték a tévében a Medgyessy Péterrel készült interjút, emberileg valószínűleg minden korábbinál közelebb kerültek a zárkózott Medgyessyhez. A hivatalából távozóban lévő miniszterelnök megviseltnek és esendőnek tűnt, olyan valakinek, aki rokonszenvesen elismeri, hogy sok mindenben tévedett, mert hiszen "ő is emberből van". Azt is kimondja: igazi gyengéje, hogy valójában nem "ízig-vérig politikus". Vannak érzelmei, erős meggyőződése, s mint mondja ezek a tulajdonságok nem igazán jók egy politikus számára.
Nem mondom, hogy ez az önportré teljesen hamis. De azért ez a Medgyessy- kép, így túlontúl egyszerű! Az mindenesetre több mint megdöbbentő, hogy a miniszterelnök - mintegy hibái mentségéül - azt hozza fel, hogy "én lehet, hogy gyárilag naív vagyok".Ez így nehezen hihető. Mert annak ellenére, hogy elfogadjuk hogy a miniszterelnökből, hiányoznak bizonyos taktikai képességek, Medgyessy kora ifjúságától kezdve teljes egészében benne élt a nagypolitikában.
[...] Sokkal elfogadhatóbb lett volna, ha a miniszterelnök számítási hibákról vagy rossz helyzetfelismerésről beszél.
Ugyanis - sajnos - a rossz helyzetfelismerés a tévébeszélgetésben is folyvást tettenérhető volt. Emberileg hogyne értenénk meg, hogy a miniszterelnök e pillanatban sértődött, keserű. De - és ez a rossz helyzetfelismerés! - sértődöttségében sem szabadott volna, hogy Medgyessy Péter elragadtassa magát. A mindig disztingvált modorú miniszterelnök a közelmúlt történéseinek saját szemszögéből való józan bemutatása helyett hozzá méltatlan durvaságokkal vagdalkozott. Mind a szocialisták, mind a szabaddemokraták pártvezetését- vagyis mindezideig politikai szövetségeseit- közönséges gorombaságokkal illette. A politikából most újra a civil szférába távozni készülő miniszterelnök azt mondta: lehet, hogy megírja a történteket és nemcsak az utolsó néhány rossz hetet, hanem "úgy az egészet". Ha megteszi, bízzunk benne, hogy a történteket megemésztve, az utókor tárgyilagos, sértettségen és személyes haragváson felülemelkedett könyvet kap a kezébe.
(Szász István : Vissza a civil szférába. Népszava, 2004. augusztus 24.)
Augusztus 19-e óta immár kész tényként könyvelhetjük el, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország sorrendben ötödik miniszterelnöke, Medgyessy Péter megbukott. A viharos gyorsasággal bekövetkező események nyomán gyakorlatilag sutba lehet dobni az összes olyan elemzést, amely megpróbálta értelmezni a koalíciót eluraló káoszt.
[...] Bárki kerül ezek után a párt élére, az MSZP tényleges ura az új kormányfő lesz. Ennek a kormányfőnek azonban szinte kilátástalan a helyzete. Bármennyire ígéri a jelenleg még hatalmon lévő MSZP-elnökség, hogy az utód széles cselekvési lehetőséget kap a személyi kérdésekben - így a leendő miniszterek összeválogatásában is -, mégis az a helyzet, hogy csak akkor van esély a konstruktív bizalmatlansági indítvány sikere után a kormányprogram elfogadására is, ha mindegyik szocialista érdekcsoport igényeit kielégítik, természetesen zsíros miniszteri és államtitkári székek formájában. A 2002-ben ijesztő dilettantizmussal összerakott koalíció most hatalmasat csattan a szocialistákon, hiszen nekik csak az olyan válságágazatok maradnak, mint a mezőgazdaság, az egészségügy, vagy a szinte kezelhetetlen monstrumként tornyosuló belügy, a csőd szélén álló önkormányzatokkal és rendvédelmi szervekkel egyetemben.
Az új miniszterelnök mozgásterét szűkíti, hogy az MSZP-hez képest törpe minoritást jelentő SZDSZ ilyen mértékben eluralta a koalíciót. Ha Medgyessy utódja meg kívánja szilárdítani a hatalmát, akkor erőt kell felmutatnia a partnerével szemben, megtorolva a "néhány hatalomra éhes szabad demokrata politikus" ténykedését. Csakhogy itt az újabb csapdahelyzet: ebben az esetben éppúgy fennállhat egy hirtelen bakóvetkező koalíciós szakadás veszélye, mint az az eshetőség, hogy a sarokba szorított liberálisok úgy meggyengülnek, hogy a következő parlamenti választásokon nem tudják elérni az ötszázalékos szintet. [...] Hiába fog az új kormány - különösen, ha Gyurcsány Ferenc szerepet kap benne - sűrű porfelhőkbe burkolózva szónokolni a társadalompolitika nevű fantáziaszülemény fontosságáról, a kemény költségvetési megszorításoktól már nem menekülhet meg, mivel a két és fél éven át tökéletesen cselekvésképtelen Medgyessy-kormány felélte az előző ciklusokban felhalmozott tartalékokat. Ismerve a két koalíciós párt káderállományát, új arcokra, hiteles és hozzáértő politikusokra aligha számíthatunk, még akkor sem, ha várhatóan megpróbálnak néhány nagy szakmai tekintéllyel bíró értelmiségit kierőszakolni a sokszorosan leszerepelt pártkatonák közé.
(Tihanyi Örs: Medgyessy bukása után, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 23.)
A miniszterelnök-csere kimenetelét tekintve optimista vélemények:
Ha minden a tervek szerint alakul, már csak kettőt kell aludni és megtudja az egész ország, kit jelöl a szocialista párt a távozó Medgyessy Péter helyére. Meglehet, az történik, ami az első pillanattól - vagyis csütörtök délutántól - nyilvánvalónak látszott: Kiss Péter az utód. Ám elképzelhető az is, hogy a szerdai kongresszus azt választja, aki a második pillanattól - vagyis péntek délelőttől - felsorakozott a jelöltek közé: Gyurcsány Ferencet. A végeredmény pillanatnyilag megjósolhatatlan. De a folyamat, amíg két jelölt lett a miniszterelnöki székre, legalábbis tanulságos.
[...] Az utóbbi napok szocialista pártbeli fejleményei azt mutatják, a párt különböző platformjai, szervezetei - amelyek korábban is hallatták hangjukat - úgy ítélték meg, most már érdemes valóban politizálni. Részt kérni és vállalni a döntésekben. Ezzel (is) magyarázható, hogy ezúttal nem nyugodtak bele az elnökség elhatározásába. Azt gondolták, most lehet szavuk a lényeges fejleményekben és - láss csodát - igazuk lett.
[...] Alkalom kínálkozik, hogy megmutassák a vezetésnek, vannak és szót kérnek. Ők is bele akarnak szólni a politikába. Hátha velük sikeresebbek lesznek.
[...] A két jelölt már ugyan most egymás ellen küzd, de elsősorban a koalíció fennmaradását tartja szem előtt. Ennek jele az is, hogy már többször egyeztettek egymással, sőt, azt is megfogadták, bármelyikük lesz a miniszterelnök-jelölt, a másiknak is jelentős szerepe lehet a jövendő kabinetben. Az együttműködés elemi érdekük is. A győztesnek ugyanis tanácsos lehet hasznosítania mindazokat az erényeket, amelyek a másikat jellemzik. Gyurcsány Ferenc tehát legyen éppoly pragmatikus és higgadt, mutatkozzon olyan barátságosnak és közvetlennek, mint Kiss Péter. A jelenlegi kancelláriaminiszternek viszont pontosan annyira a gyors megújulás hívének kell lennie, mint a sportminiszternek, s hozzá hasonló elánnal kell akarnia a sikert is.
(Sebes György: Lehet választani. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A bajban hatékony működés kezdődött az MSZP-ben. Többféle is. A koalíciós partnert és az értékelőket is meglepte, milyen gyorsan végeztek a miniszterelnök és az SZDSZ frontális ütközése után keletkezett helyzettel. Rendészetileg az eljárást lehet ugyan a kötelező segítségnyújtás elmulasztásának nevezni, politikailag azonban inkább a lehetőségek gyors felmérése utáni új közlekedési szituáció megteremtése történt kísérlet . 8:0 - ilyen volt a válságstáb hatékonysága.
[...] Gyurcsány Ferenc most egyértelműen bizonyította, hogy figyelemre méltó politikus. Már az ütem is tökéletes volt, ahogy a Medgyessy Péter révén a politikai elitbe került miniszter lefűződött mentoráról. Igaz, a véletlen is közrejátszhatott abban, hogy már teljesen szuverén szocialista politikusként találta a miniszterelnök bukása Gyurcsányt, de tény, hogy néhány nap alatt a menesztett miniszter megkerülhetetlen politikai tényezővé emelkedett. Aztán miniszterelnök-jelöltté. Elképesztő jelenlét-teljesítményt produkált ezekben a napokban. Most még egyáltalán nem mérhető fel, hogy az MSZP miként fog reagálni egy számára eddig szinte ismeretlen helyzetre, arra, hogy életfelfogások, mentalitások méretnek meg egy belső választáson. Ez akkor is komoly értékválasztás lesz, ha a két jelölt sorra teszi az egymás iránti lojalitás gesztusait.
[...] Maguk a szocialisták sem tudhatják, hogy politikai kultúrájuk miként visel el egy ilyen belső megrázkódtatást. Tizenöt éve nem volt benne részük. Októberi kongresszusukat éppen a jubileumnak akarták szentelni, nem sejtve, milyen jelentéseket vethet fel a "lezárult egy korszak" kongresszusszervező tétele. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy nekifutással lényegében kétszer kell választaniuk. Akárki mellett is döntenek miniszterelnök-jelöltként, hozzá - vagy éppen őt ellenpontozva - kell majd pártelnököt választani.
[...] E váratlan helyzet elvezethet talán oda, hogy a megoldást nemcsak maguk, de az ország számára is jól artikulálják. Ha vitában, ha egymás ellenében, hát úgy. Csak biztatni lehet őket erre, igaz, odáig nem mehetünk el, hogy azt mondjuk, csak bátran, nincs vesztenivaló.
(Nagy N. Péter: Korszakok határán, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
A magyar kormányválság történelmi sajátszerűségét az a vonása domborítja ki, hogy a hatalmon levő koalíció saját magát robbantotta fel illetve alkotja újjá. De az újjáalkotás a jelek szerint nem fog sok időbe telni; nem többe mindenesetre, mint amikor az NSZK-ban Genscher FDP-je Helmut Kohl kereszténydemokratáival összeszövetkezve, egy konstruktív bizalmatlansági szavazás révén megfosztotta a hatalomtól addigi partnerét, a Schmidt-féle SPD-t (1982. szeptember 17.-október 1.) Amivel csak azt vagyok mondandó, hogy a két hét önmagában nem oka és indoka semmilyen "zűrzavarnak, huzakodásnak, bizonytalanságnak és kapkodásnak"; de még annak sem, hogy valaki penészes undorral nézze végig, amint az MSZP egy kifogástalanul demokratikus procedúrában talál magának új miniszterelnök-jelöltet.
[...] A Fidesz vezére csak "rendszerben" tudja láttatni a történteket, s erőlködés nélkül magáévá teszi a "történelmi materializmus" logikáját. E szerint minden politikai válságnak (felépítmény) csak gazdasági oka lehet (alap), melyre ő nyomban rá is lel. Nő a munkanélküliség, emelkednek az árak, a közvagyont széthordják, az államadósság maga alá készül temetni sok millió polgárt - hirdeti. Ugyan, ugyan. A munkanélküliség alacsonyabb szinten van, mint Orbánék idején, amikor is az árak évi 9-10 százalékkal emelkedtek; a közvagyon jelentéktelen maradékát egyelőre senki nem hordja szét, az államadósság pedig abszolút kezelhető, az EU által engedélyezett szint alatt van. Viszont: a gazdaság sokkal gyorsabban növekszik, mint az Orbán-kormány végnapjaiban, a forint erős, a tőzsde szárnyal, az export és az import dettó. Ezek tények. Ehhez képest Orbán, mintegy emelve a téteket, 48 óra leforgása alatt először válságban levő majd "egyre súlyosabb" válsággal küszködő gazdaságról beszélt. Orbán pontosan tudja, hogy nem mond igazat.
(Aczél Endre: Szómágia a szűrőn, Népszabadság, 2004. augusztus 23.)
Válság, válság, válság. Kormány meg gazdasági. Meg mindenféle. Ömlenek a hírek bajokról, megoldásokról, alkukról, háttér-megbeszélésekről, kamarillázásról.
De mit csinál a nép, az istenadta? Mert ahogy én látom, az emberek - polgárok, honfitársaink - túlnyomó többsége, ha úgy tetszik zöme, az utóbbi napok politikai eseményei láttán, hallatán sem vonult ki a konyhába, hogy egy nagyobb konyhakés segítségével bánatában vagy idegességében harakirit kövessen el. A nép a jelek szerint nagy nyugalommal, ha lehet mondani, érdeklődéssel követi ugyan magas politika színpadán zajló, eddig általa nemigen látott eseményeket, de minden különösebb érzelemnyilvánítás nélkül.
[...] Nyilván nagy csalódás ez azoknak, akik szívesen látnának most mindenfelé tanácstalan csoportokat, homlokukat ráncoló férfiakat és asszonyokat, kétségbeesetten a határok felé induló családokat, baráti társaságokat. Ám látni kell, a magyarok most is csak turistáskodni indulnak leginkább más országokba, nem menedékjogért azzal az indokkal, hogy hazájukban nem lehet élni, minden összeomlott, nincs remény.
[...] Pedig hát ment a sulykolás - persze teljesen érthetően - ellenzéki oldalról, hogy rettentő gazdasági válság van itten, s csak a jóisten tudja, mi is lesz ebből. Talán azért, mert a mi polgáraink, országunk sokat megért lakosai tudják, hogy egyes helyzetekben miként kell, vagy lehet viselkedni. S néha jobban tudják, mint bölcs vezéreik.
(Várnai Iván: Az élet megy tovább, Népszava, 2004. augusztus 23.)
Medgyessy Péter leváltásának oka nem a szabad demokraták megcövekelődése, vagy a szocialista elnökség puccsa volt, hanem az, hogy Orbán Viktor zseniális stratégiával oda vezette a pártot, ahova csak akarta. Eddig. Most nagy bajban van - és ez látszik a Fidesz teljes tanácstalanságán -, mert nem az volt a cél, hogy Medgyessyt ilyen hamar leváltsák, hanem éppen az ellenkezője. A Fidesznek az lett volna jó, ha egy agyonfrusztrált, lehetőleg beintegetésig ideges, egyre tehetetlenebb Medgyessy marad kormányfőnek 2006-ig.
[...] Medgyessy kormányzása talán ahhoz a sportolóhoz hasonlítható, amelyik éveken át úgy próbál győzni, hogy - a nemzetközi versenyeken is - harsányan kurvaanyázza és köcsögöli, és ezer sípból füttyögeti a magyar közönség fele. Akik szeretik, azok meg inkább csak hallgatnak. Ez reménytelen. Az amúgy jól nevelt és fegyelmezett miniszterelnök be is intett a balhézóknak Sopronban. Ez volt az a jel, amiből tudni lehetett, hogy lassan kezd elege lenni. Kiesett abból a szerepéből is, amit még meghagytak neki.
De most a Fidesz bajban van. Ezt abból lehet biztosan tudni, hogy nem szólította a népet az utcára, nem követel azonnali választásokat, és nem támadta meg a múltjával, a jelenével és a jövőjével Kiss Pétert. Csak motyogtak, nehogy megzavarják a szocialistákat. Hátha rosszul döntenek.
Tanulni kellene Medgyessy sorsából. Bárkit jelölnek végül - a kormányzáson kívül persze - az lesz a dolga, hogy kivezesse a szocialistákat a birkaperspektívából.
(Andrassew Iván: Birkaperspektíva. Népszava, 2004. augusztus 23.)
A miniszterelnök-váltással kapcsolatban pesszimista és szkeptikus vélemények:
Kosáreredmény is lehetne, de ezt a meccset a Magyar Szocialista Párt szombati, kormányfőjelölő országos választmányán vívták, a minimális előnyt pedig Kiss Péter harcolta ki Gyurcsány Ferenccel szemben. Aki viszont - kihasználva a megyei szoci vezetők elégedetlenségét - feljövőben van, sőt.
Ennek a meccsnek volt azonban még egy érdekessége. Olyan szabályok szerint játszottak, melyek megengedték mindkét palánknál mindkét csapatnak a pontszerzést. Vagyis: az MSZP választmánya - hasonlóképpen a frakcióhoz - amolyan szimpátiaszavazást tartott, ahol a résztvevők akár két (három) személyre is voksolhattak.
[...] Ez nem jelent mást, mint hogy ezek a testületek nem akartak (mertek) egyértelműen állást foglalni a miniszterelnöki utódlást illetően, a döntést a többes jelöléssel teljes mértékben a párt rendkívüli kongresszusára bízták. A szocialista párt belső hangulata hullámzik, irracionális érzelmi tényezők dönthetnek el sok mindent. Ezek legfőbb eleme a fedő alatt fortyogó elégedetlenség a helyi szervezetekben, melyek célpontja az elitista, szűk körű pártvezetés. Normális esetekben egy pártvezető testületei döntéseikkel kifejezik a tagság akaratát. Itt nem így történt, megindultak a pártharcok, immár olyan miniszterelnököt keresnek, akit ma képesnek éreznek Orbán Viktor legyőzésére.
(A szerk: 103:99, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Örömteli, hogy kormányunk az ország igazgatásának felelősségteljes, elmélyült munkája mellett szórakoztatásunkról is gondoskodik a holtszezonban. Lássuk be, szükségünk van erre, akár egy falat kenyérre.
[...] Ilyenkor lehet sunnyogni, vagy borítani a bilit. Most az utóbbi történt, a publicisták és politológusok ledobták a félig rágott lángosokat az alumíniumpultra, és zerge tolta vágtában a reggeli műsorok stúdiói felé vették az irányt. Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter vetélkedése a legszebb való világos időket idézi, szinte látom Stohl András eksztázistól gyűrődött arcát, ahogy a legszebb vásári hagyományok alapján üvölti a kamerába: Feri vagy Peti? Ki viszi a választási vereség felé még másfél évig a szocialista pártot?
[...] Kiss Péter mellett az szól, hogy nem szól ellene semmi. Egyelőre senki sem látta, amint nagyobb értékű ingatlanokkal a hóna alatt elsunnyogott volna az éjszakában, és a hírek szerint már rendeltek neki egyéniséget egy japán multinacionális vállalattól, ami elengedhetetlennek tűnik a sikeres kormányzáshoz. Gyurcsány Ferencet ismerjük, a második milliójától kezdve minden rendben körülötte, ráadásul elképzelései is vannak a kormány vezetéséről, ami minden bizonnyal erőteljesen csökkenti esélyeit a posztra.
[...] A kérdés: történhet-e bármi az elkövetkező időszakban, ami kihat az ország közérzetére. A szükséges, de kockázatos hosszú távú programok beindításához már késő, azok évekig csak negatív irányba lökik a kormány megítélését, ráadásul másfél év a kidolgozásukhoz is kevés. A látványos, gyors eredmények már a ciklus elején elsültek, a következményeket azóta viseljük. Bárki lesz is a kormányfő ősztől, jól teszi, ha szuszpenzorban és bukósisakban alszik, mert a legkevésbé egy élményfürdőre fog hasonlítani az élete.
(Para-Kovács Imre: Búcsúszimfónia. Magyar Hírlap, augusztus 23.)
Mi történt az elmúlt napokban a szocialisták és a kormány háza táján, illetve mi várható? A menesztés lebonyolításából még inkább nyilvánvaló lett a koalíciós partner zsarolási potenciálja (a konfliktus egyetlen haszonélvezője egyébként is az SZDSZ volt), a miniszterelnök eltávolításának módját pedig sok másodhegedűs szocialista politikus a jelenlegi szűkebb pártvezetés "mutyizásaként" értelmezte. De nemcsak a második garnitúra lázong, egyre karcosabb hangok hallatszanak a végekről is, ami nem a legjobb kongresszusi előjel - mert az ilyen hangoktól szoktak édeset álmodni a trónkövetelők. Az, hogy Gyurcsány ma alternatívája a pártvezetés miniszterelnök-jelöltjének, Kiss Péternek, jól mutatja a "nem tudják, de teszik" szakállas igazságát. Aki ebből az akcióból kimaradt, az járt jól. Gyurcsány mellett például a pártelnöki posztra aspiráló Hiller István, mert ő meg éppen - jókor, jó időben - nyaralt.
[...] Minél előbb áll fel a kormány és az MSZP új csapata, annál nyugtalanítóbb lehet Orbánéknak, noha nekik is vannak azért kedvenc szoci jelöltjeik. Ami a kormányfői posztot illeti, feltehetőleg inkább Gyurcsány, mintsem Kiss Péter befutásáért szorítanak.
[...] Nagyjából ki lehet számítani, hogy Gyurcsány megválasztása esetén miről fog szólni a magyar belpolitika. Az ellenzék persze azt csinál, amit akar, fogasabb probléma, mit okozhat Gyurcsány megválasztása a potenciális baloldali szavazótáborban. Ha Orbánnal vetjük össze, nehéz tagadni, hogy személyisége sokkal inkább megosztja a baloldalt, mint Orbáné a jobboldalt. (Gyurcsány megyéjének, Győr-Moson-Sopronnak kirívóan gyenge eredménye a tavaszi európai parlamenti választásokon beszédesen jelzi ezt a kockázatot.) Persze ma még nem dőlt el semmi. És jó, ha azt is tudjuk, hogy a személyi alkuk nem mindig a politikai racionalitás alapján köttetnek.
(Galló Béla: Jókor, jó időben - jó helyen? Magyar Hírlap, 2004. augusztus 23.)
Bekövetkezett, amire sokan számítottunk: a szocialisták zászlósurai egymás torkának estek, megpuccsolták Medgyessyt, a kormányzati mechanizmus szétesett, ami működik (pl. a privatizáció újbóli beindítása), az pedig talán jobb lenne, ha nem is működne. A nyár korrupciós ügyektől is hangos, szocialista és szabad demokrata politikusok tisztázatlan, a jogszerűség határát súroló, a politikusi tisztesség határain pedig mindenképp kívül levő pénzszerzéseitől. Szinte bárhova nyúlunk, szinte bármely minisztérium működését nézzük, egy-egy baráti, házastársi, üzlettársi cégre bukkanunk, amelyek különös szorgalmat mutatnak a közbeszerzési és állami fejlesztési pályázatokon történő indulásban, s valahogy mindig sikeresek. A balliberális koalíció a korrupcióra épül, a politikai ügyintézésben a korruptság vált a normává, ha tetszik, az számít normális kormányzati tevékenységnek, ha valaki korruptan jár el.
[...] Bánni is történjen az e heti miniszterelnök-választó MSZP-kongresszuson, bárki is kerüljön az elnöki székbe, e várakozásokat aligha tudja megváltoztatni, s aligha tud véget vetni a lenyúlási-pénzszerzési játékoknak, aligha tud ellenállni a balliberális politika gazdaságtani törvényeinek. Nem lesz itt reform, nem lesz itt változás az egészségügyben, a közigazgatásban; vagy ha mégis lesz valami, akkor az nem lesz más, mint a legértékesebb közösségi vagyontárgyak privatizációja. A savanyú gyümölcsöt termő fát egyébként jobb kivágni, mint ráolvasással gyógyítgatni, mert helyére új, egészséges fát ültetve még ízes termést szüretelhetünk. lgaz, csak sokára, türelmes várakozás után, az új csemetét gondozva, szeretettel metszve. Ez a szocialisták nagy belső megújulására is érvényes irányelv. Mert lényegében mindegy, hogy Medgyessy vagy Kiss vagy Gyurcsány vagy Hiller vagy akár Kuncze. Korruptak mindahányan. Elég volt belőlük!
(Csite András: Korruptak mindahányan. Magyar Nemzet, 2004. augusztus 24.)
Kisgazdásodunk. Ha azt kérdezné egy úgynevezett kisember a mindennapokból, hogy mi ez a politikai vircsaft, és főleg hogy mi haszna lesz neki ebből, hát bizony nehezen lehetne valami értelmeset felelni rá.
[...] Ugyanis nyilvánvaló, hogy ezzel a Fidesz nélküli zűrzavarral az égvilágon semmi nem oldódott meg. Bebizonyosodott, hogy ellenzék nélkül is lehet kormányválságot csinálni, azonkívül semmi.
Mennyivel lehet jobb Kiss Péter vagy Gyurcsány Ferenc? Egyiktől a régi vonal folytatását várják egy kicsit jobban és egy kis balos fordulattal. De hát a régi vonal nem folytatható, mert nincs régi vonal, legfeljebb cikcakk és húzd meg, ereszd meg. Jobban húzza? Vagy jobban eressze? Ha szolidaritásban, kisemberben akar utazni, jobban nem húzhatja, ereszteni meg nincs miből. Hiszen épp azzal fejeződött be Medgyessy aktív kormányzása, hogy elfogyott a költekeznivaló.
Gyurcsánytól hívei valami radikálisan újat várnak. Igazi szellemi, nemzedéki, mentalitásbeli, társadalom- és gazdaságfilozófiai fordulatot. Ez nagyon üdvös lenne, ám ennek szinte semmilyen feltétele nincs meg. A jó sváda, néhány okos újságdolgozat, frappáns nyilatkozat, a kevéske közigazgatási tapasztalat még nem biztosíték. S hol a többi feltétel? A megújulásra alkalmas párt, a közjót szolgálni képes minisztériumok és miniszterek? Hol van a gazdasági és politikai mozgástér? S hol van hozzá a mozgás?
[...] A Kiss Pétertől várható "fordulatért" nem volt érdemes megcsinálni a puccsot, Gyurcsány Ferenc annyival ígéretesebb, hogy még semmit sem bizonyított. A képzeletbeli kisember legyint egyet, s kimegy a kertbe locsolni.
(Szále László: Locsoljuk kertjeinket, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 24.)
Az SZDSZ elvszerű kijelentése szerint nekik azért fogyott el a bizalmuk Medgyessy iránt, mert a miniszterelnök programja nem volt számukra elfogadható. A közvéleménynek vajmi kevés fogalma lehet arról, hogy pontosan mi volt Medgyessy kormányátalakítás előtti programjában, és abból mi annyira elfogadhatatlan az SZDSZ számára. A liberális pártnak ellenben az első perctől kezdve elfogadható volt Kiss Péter programja, most pedig már Gyurcsányé is, noha nem találkoztam még élő emberrel, akinek fogalma lenne arról, hogy mi a programja Kiss Péternek mint miniszterelnök-jelöltnek, és mi Gyurcsány Ferencé azonkívül, hogy mindkettő nagyon szeretne miniszterelnök lenni. Ha van programjuk, miért nem ütköztetik őket nyilvánosan, ha meg nincs, akkor miért nem mondják ki egyértelműen, hogy itt a program - gazdaságpolitika, társadalompolitika, közjó, népboldogítás, miegymás - csak addig számított, míg Medgyessy megbuktatására nem jutott szimpatikusabbnak látszó érv az eszükbe.
[...] Nekem momentán fontos lenne, hogy meg tudjam különböztetni, melyik a liberálisabb és melyik a baloldalibb jelölt, de erről sincs semmi hihető információ.
[...] Momentán az sem számít, mi lesz a tisztújító kongresszuson; hogy október után pártnak lesz-e kormánya és a kormánynak miniszterelnöke, vagy a miniszterelnöknek lesz kormánya is meg pártja is. Hol van már megint ettől Gazsó Ferenc elemzése az elituralomról és a roncstársadalomról, és hol van a sok kínnal összeizzadott Hiller-program a szép mondattal, hogy Magyarország szabad, de igazságtalan. Ilyen körülmények közt lehet-e köze ehhez a mondathoz annak, hogy Kiss vagy Gyurcsány lesz-e a miniszterelnök 2006-ig?
(Tanács István: Ki kicsoda? Népszabadság, 2004. augusztus 24.)
A miniszterelnökcsere kimenetelét tekintve semleges, illetve várakozó álláspontot képviselő írások:
A színházban rendezői balnak mondják, ami a színpadon a színésznek jobb kézre esik. Értelemszerűen minden fordítva értendő. S nincs olyan eset, hogy a játék mögé ne feltételeznének rendezőt. A kormányválság színjátéká
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.