Gyurcsány-lendület, Fidesz-zavar

2004-10-05

Szeptemberben fordulat történt a politikában: Gyurcsány Ferenccel az élen a kormányoldal átvette a kezdeményezést az ellenzéktől. A múlt hónapban Gyurcsány Ferenc összességében - a kisebb bakiktól eltekintve - sikeresen kommunikált: végig irányította a politikát és eredményesen kezelte a válsághelyzeteket. A Fidesz-MPSZ továbbra sem tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem politikusai irányították az eseményeket. A kezdeményezés átvétele érdekében az ellenzéki párt aktív botránypolitizálásba kezdett, de kevés sikerrel. Az Orbán Viktor szőlőbotránya miatt egyre idegesebbé váló Fidesz-MPSZ hibát hibára halmozott. Mielőtt rátérnénk erre, röviden értékeljük egy új címlaplány, Bácsfi Diána tevékenységét.

Szeptemberben fordulat történt a politikában: Gyurcsány Ferenccel az élen a kormányoldal átvette a kezdeményezést az ellenzéktől. A múlt hónapban Gyurcsány Ferenc összességében - a kisebb bakiktól eltekintve - sikeresen kommunikált: végig irányította a politikát és eredményesen kezelte a válsághelyzeteket. A Fidesz-MPSZ továbbra sem tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem politikusai irányították az eseményeket. A kezdeményezés átvétele érdekében az ellenzéki párt aktív botránypolitizálásba kezdett, de kevés sikerrel. Az Orbán Viktor szőlőbotránya miatt egyre idegesebbé váló Fidesz-MPSZ hibát hibára halmozott. Mielőtt rátérnénk erre, röviden értékeljük egy új címlaplány, Bácsfi Diána tevékenységét.

A hungaristák új csillaga páratlan karriert futott be a médiában. Ügyesen használta ki a független média szenzációéhségét, és a kormánypárti média érzékenységét. Bácsfi Diána a riporterek kedvencévé vált: vidáman pózolt és karlengetett a kamerák előtt. Az éppen identitását kereső MSZP-nek kapóra jött a médiafasiszta: a kormánypárti sajtó mesterségesen felfújta az ügyet, így máris lett ellensége a baloldali szavazóknak, lehetett tüntetést szervezni, ismét témává lehetett tenni a Fidesz és a szélsőjobboldal együttműködését. Az ellenzéki médiumok - köztük azok is, amelyek nemrég még hősként ünnepelték a nyilasokat és a náci hadsereg katonáit - baloldali provokátornak állították be a verselő hungaristát. Az egyik szélsőjobboldali hetilap pedig "felfedezte", hogy Bácsfi Diána valójában "zsidó". Mivel a honi szélsőjobboldali szereplők közül eddig Bácsfi Diána az első, aki tudatosan használja a médiát, könnyen megjósolható, hogy karrierje folytatódni fog.

De szeptemberben ennél fontosabb dolgok is történtek. Gyurcsány Ferenc vadvízi evezésbe kezdett a magyar politikában. Az (akkor még) miniszterelnök-jelölt kommunikációjának három célja volt: a politika irányításának kézben tartása, új hívószavak bevezetése, és az érzelmi politizálás meghonosítása a baloldalon.

A közvéleményt értelemszerűen két dolog érdekelte: az új kormány összetétele, és a kormányprogram tartalma. Az első meglepetést azzal okozta Gyurcsány, hogy fegyelmet tudott tartani a kormányoldalon. Csak tudatosan kiszivárogtatott információk jutottak el a médiához, így például a hírek nem a kormányprogram tartalmáról, hanem annak nagy titokban történő formálásáról szóltak. A kormány összetételéről is csak olyan hír jelent meg, amelynek politikai célja volt. Kiss Péter kancelláriaminiszterségével Gyurcsány gesztust gyakorolt az MSZP-nek, Draskovics Tibor pénzügyminiszterségével pedig az aggasztó költségvetési hiány miatt ideges piacokat nyugtatta meg. Mindezek mellett a kormányfőjelölt hiperaktívnak bizonyult: pontosan tartotta magát az "mindennapra egy fénykép" marketingszabályához.

Az új kormányprogramból kiemelt ügyek, a kétkulcsos szja, és a bürokrácia leépítése a liberális szavazók és a középosztály, míg az árfolyamnyereség-adó emelése, és a bankadó bevezetése a baloldali szavazók megnyerését szolgálta. Másrészt erősítették az új politikai hívószó, a Hiller István szociáldemokrata programjából átvett "igazságosság" bevezetését.

A bankadó bejelentése kommunikációs szempontból két másik tekintetben is sikeresnek mondható. Egyrészt egyetlen szempillantás alatt semmivé foszlatta a Fidesz bankárkormányozós kommunikációját. Másrészt népszerű üzenetet küldött nemcsak a baloldali, hanem a bankárkormányozás miatt az effajta populizmusra fogékonnyá "nevelt" jobboldali szavazóknak is. (A Fidesz szeptember 17-én még nem, öt nap múlva azonban már támogatta a javaslatot.) De azt is ki kell jelenteni, hogy a bankadó és az árfolyamnyereség-adó sokkolta az üzleti élet szereplőit, akik a piac felé megértőbb miniszterelnököt vártak Gyurcsány személyében.

Gyurcsány Ferenc két új hívószót vezetett be: a már említett igazságosságot és a patriotizmust. Míg előbbi jó választásnak bizonyult (a kormányprogramot senki sem olvasta el, ellenben annak célja, az igazságos Magyarország könnyen megragadhatott az emberek fejében), a "patrióta kormány" kifejezés - amely a "nemzeti közép" amerikanizált reinkarnációja - eredményessége kérdéses. Pusztán azért is, mert a közvélemény többsége nem érti, hogy mit jelent.

Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy a politikában az tud sikeres lenni, aki az értelmen túl az érzelmekre is hatni tud. Ennek megfelelően jöttek elő olyan kifejezések a kommunikációjában, mint a "bátor kormányzás", a "büszke baloldaliság", a "pápai gyerek". Ezekkel egy tizenöt éve frusztrált baloldali szavazótáborba és MSZP-tagságba próbált lelket önteni. Ha ehhez hozzáadjuk az MSZP elnökjelöltjeinek kampányát, a baloldalon egyre inkább érezhető "megújulunk" hangulatot, érthető, hogy miért állítjuk: szeptember a kormányoldalnak hozott sikereket.

Gyurcsány Ferenc sikereiben a zavarodott Fidesz - MPSZ-nek is nagy szerepe volt. Pedig a Fidesz jól indított. Szeptember elején bejelentette a párt, hogy megkezdi a felkészülést a kormányzati munkára és két ciklusra szóló programot dolgoz ki. Vagyis a kormányzást bármikor átvenni kész és képes párt benyomását keltette. A botránykampány kezdetben eredményeket is hozott. A bíróság érvénytelennek ítélte a Csillebérci Úttörőtábor elajándékozásáról szóló szerződéseket. A főszereplő Rogán Antal példamutatóan kezelte ezt az ügyet. Bulldogként küzdött, éveken át akciózott, napirenden tartotta a témát, s végül a bíróság neki adott igazat. Rogán Antal ezzel komoly személyes sikert könyvelhetett el, és visszatért a nagypolitikába.

A fordulat akkor következett be, amikor szeptember 19-én a szőlőbotrány elérte Orbán Viktort. A botrány kimagyarázására tett kísérletek csak rontották a helyzetet. Az első reakció még csak egyszerű baki volt: a Lévai Anikó cégének juttatott összeg kevesebb, mint amit Wekler Ferenc családja kapott. A második reakció még rosszabb volt: Weklernél sem a támogatás, hanem a földterület átminősítése a botrányos. De a legrosszabb magyarázat még csak ezután következett: a szőlőtelepítési támogatás olyan, mint a családi pótlék, mindenkinek jár, akit megillet. Ezzel a Fidesz pár százezer szülőt sikeresen felbosszantott.

Mindezek után, a Fidesz - MPSZ a már ismert "botrányra botrány" válságkezelési technikát alkalmazta. Elővették a már egyszer elkoptatott ügyeket (Balatonőszöd), másrészt azzal vádolták az agrárminisztert, hogy ő is kapott támogatást. Ez utóbbival legfeljebb azt üzenték választóiknak, hogy "ugyanolyanok vagyunk, mint a szocik".

Jobboldali véleményformálók a szőlőbotrányról

 
Vélemények a Wekler-család cégeinek juttatott állami támogatásról
Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke sem veti meg a jó állam közbeavatkozását, ha az őt gazdagítja." (Lovas István - Vasárnapi Újság)
Egy parlamenti alelnöknek roppant jó érzés lehet abban a tudatban élni, hogy 1500 honfitársa kizárólag az ő boldogulása végett nyögi és cipeli a közterheket. (Ugró Miklós - Magyar Nemzet)
"...a törvények betartásán túl mit is kellene mérlegelnie a jövőben Wekler úrnak? Hogy a vissza nem térítendő támogatás mintájára az élelmes törvényhozó sem visszatérítendő-e az ízléstelen útról?" (Szilver Ottó - Heti Válasz)
"...gyanús módon vagyont gyűjtő Wekler" (Torkos Matild - Magyar Nemzet)
"Szinte bárhova nyúlunk, ... egy-egy baráti, házastársi, üzlettársi cégre bukkanunk, amelyek különös szorgalmat mutatnak a közbeszerzési és állami fejlesztési pályázatokon történő indulásban, s valahogy mindig sikeresek... Korruptak mindahányan. Elég volt belőlük!" (Csite András - Magyar Nemzet)
"...korrupciógyanús befolyással való kereskedés" (Csontos János - Magyar Nemzet)
"Minden józanul gondolkodó elmének tisztában kellett lennie azzal, hogy nem lehet büntetlenül szőnyeg alá söpörni az olyan ügyeket, mint a Wekler Ferenc családjának juttatott kétszázhetvenmillió forintos, vissza nem térítendő állami támogatás... létezik-e még olyan kontroll a párton belül, amely meggátolná, hogy felelős beosztásban lévő politikusok a magas pozíciójukból származó előnyeikkel visszaélve...gyarapítsák vagyonukat, feudális gőggel visszautasítva minden olyan hangot, ami ennek az erkölcsiségét megkérdőjelezné?" (Tihanyi Örs - Magyar Nemzet)
Vélemények az Orbán Viktor felesége cégének juttatott állami támogatásról
"Ez egy normatív támogatás, amely mindenkinek jár, aki a feltételeknek megfelel. Olyan, mint a családi pótlék." (Bayer Zsolt - Hír TV)
 

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő

A hónap másik nagy botrányának, a Magyar Nemzetben közölt Kulcsár-vallomás publikálásának módja egyértelműen tudatos politikai tervezettségre utal. A sorozatot úgy építették fel, hogy fokozatosan vonjon gyűrűt az MSZP köré, csúcspontján pedig magát Gyurcsány Ferencet szorongassa. Az akció sikeressége azonban megkérdőjelezhető. Ennek több oka is van. Az ügyészség kommunikációja és tettei akaratlanul is azt a benyomást keltették, hogy a szervezet részese a politikai játszmának: a kiszivárogtatás időzítése, a kiszivárogtató kiléte iránti "mérsékelt" kutakodás, majd a hónap végén Kulcsár házi őrizetbe helyezése, és az emiatt a bíróság és az ügyészség között kipattant váratlan konfliktus ezt az érzést erősítette. Ráadásul az ügyészség kommunikációs hibái, a közvélemény és a bíróság "lekezelése" nem tett jót az ügyészi szervezet amúgy is megtépázott hírnevének.

Tovább hiteltelenítette a "leleplezési akciót" a Fidesz szeptember 29-i, Gyurcsány Ferenc beiktatásának napjára időzített parlamenti színjátéka. Ilyen átlátszó, rosszul koreografált színjátékot régen játszott a Fidesz. Ha eddig voltak a Kulcsár-ügy miatt bizonytalankodó baloldali szavazók, akkor őket minden bizonnyal sikerült meggyőzni az egész ügy humbugságáról. Ha a Fidesz okosabb, megelégedett volna a kisebb halakkal, Baja Ferenc és Keller László kabinetfőnökének "leleplezésével". Így az álbróker ügye Damoklész kardjaként lebeghetett volna az MSZP feje fölött. A Gyurcsány elleni erőltetett támadás és annak módja azonban hiteltelenítette az egész botrányt. A Fidesz abban is taktikai hibát követett el, hogy a Kulcsár-ügy kommunikációját a politikailag súlytalan Demeter Ervinre és Répássy Róbertre bízta. Habár Gyurcsány belekeverése a Kulcsár-ügybe eddig erőltetettnek tűnik, az álbrókerbotrány továbbra is ketyegő időzített bomba az MSZP számára.

Egy új miniszterelnök bemutatkozása, egy új kormány és annak programjának elkészítése idején a közvélemény kíváncsi és kiváró. Ha ebben a helyzetben azonnal a legdurvább eszközökkel támad az ellenzék, az kontraproduktív. A kormányprogram vitájában Áder János parlamenti felszólalása (letolvajozta Gyurcsányt), a jobboldali közírók alpárisága ("takarodjon az országból Gyurcsány!"), vagy a már említett parlamenti színjáték - mind olyan hibák, amelyek visszaütnek. A Fidesz - MPSZ okosabban tette volna, ha a botrányok kirobbantásával megvárja, amíg a választók Gyurcsánynak adott türelmi ideje letelik. A jelenlegi stratégia nem alkalmas a bizonytalan szavazók megnyerésére, vagy a nemrégiben a Fideszhez csatlakozott szavazók megtartására. Ha a Fidesz - MPSZ nem vált stratégiát, akkor Gyurcsány Ferenc nyugodtan nézhet a következő hónapok elé.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384