2004 a kampányok éve volt

2004 a kampányok éve volt. Az elmúlt évben egymást érték a kampányok: európai parlamenti kampány, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kampánya, az MSZP elnökjelöltjeinek országjárása, népszavazási kampány, időközi választási kampányok. A politika, a pártok egyértelműen magasabb fokozatra kapcsoltak 2004-ben, azonban az európai parlamenti választás és a december 5-i népszavazás alacsony részvételi aránya azt mutatja, hogy a szavazókat nem sikerült meggyőzni a döntések tétjéről. 2004 a kampányok éve volt.

Az elmúlt évben egymást érték a kampányok: európai parlamenti kampány, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kampánya, az MSZP elnökjelöltjeinek országjárása, népszavazási kampány, időközi választási kampányok. A politika, a pártok egyértelműen magasabb fokozatra kapcsoltak 2004-ben, azonban az európai parlamenti választás és a december 5-i népszavazás alacsony részvételi aránya azt mutatja, hogy a szavazókat nem sikerült meggyőzni a döntések tétjéről.

Pedig a pártok sokféle eszközt bevetettek annak érdekében, hogy mozgósítsák a szavazókat. Aláírásgyűjtési akció indult a Fidesz Nemzeti Petíciója mellett, a népszavazás kiírásáért; Sokat elárul az a tény, hogy 2004-ben listaáron a Fidesz rendelte meg a legtöbb óriásplakátot, megelőzve a Coca-Colát, mobilcégeket, és más multinacionális vállalatokat. Az MSZP a nyilvánosság előtt folytatta le tisztújítását, Gyurcsány Ferenc egy sportcsarnokban mutatta be a kormányprogramot, a Kormány pedig on-line játékkal népszerűsítette a 2005-ös költségvetést.

Az év első felében a pártok mindent az európai parlamenti választásra tettek fel. Az SZDSZ szinte ellenzéki pártként szerezte meg két mandátumát, az MDF pedig a többszörös pártszakadást és országgyűlési frakcióját is kockáztatta a Fidesztől való nagyobb távolság és az önállóság érdekében. A Fidesz Nemzeti Petíciója kampány volt a kampányban, hiszen az ellenzéki párt ezzel teljesítette be nemzeti populista fordulatát. Az európai parlamenti választás egyetlen vesztese, az MSZP pedig kampányszerűen menekült saját maga elől.

A miniszterelnök-váltás is kampányszerűen zajlott le. Gyurcsány Ferenc - aki felajánlotta Medgyessy Péternek, hogy távozik az ifjúsági és sporttárca éléről - úgy jött, mintha menne. Miközben esetleges kormányból való távozásának hírével kampányszerűen végigjárta a sajtót, programot hirdetett. Az MSZP tagságát meggyőzve, nagy különbséggel jelöltette magát miniszterelnöknek, miközben a Kovács László-féle pártvezetés az inkább szürke hivatalnoknak tűnő Kiss Péter kancelláriaminiszter mellé állt.

A nagyobbik kormánypárt tőle eddig szokatlanul aktívan és még a választókra is odafigyelve folytatta le a tisztújítást. Míg az MSZP korábban akkor volt nyitott, amikor nem kellett volna világgá kürtölni a párton belüli feszültségeket, addig a tisztújítás előtti időszak egyik fontos, a nyilvánosság elé is vitt eseménye volt a pártelnökök országjáró kampánya.

A Gyurcsány-Hiller páros lendületét a népszavazási kampány állította meg, amely az MSZP-t éppúgy felkészületlenül érte, mint a többi pártot. A kórházprivatizáció leállítása és a határon túli magyarok kettős állampolgársága érdekében kiírt népszavazásban - politikai szempontból - mindkét oldal nyert, mindkét oldal veszített, de a kölcsönös félelemkeltéssel, gazdasági és nemzeti populizmussal a határon túli magyarok ügye éppúgy, mint az egészségügyi reform, végleg a politika áldozatává vált.

2004 az újrafelfedezett és újraelfelejtett ideológiák éve is volt. Idén Magyarországon - ha elfogadjuk a pártok állításait - újjászületett a liberalizmus, az európai konzervativizmus, valamint a magyar szociáldemokrácia.

Az SZDSZ, amely 2002-ben az adócsökkentés pártjaként pozícionálta magát, 2004-re ideológiát is épített követelései mögé. A kisebbik koalíciós párt az európai parlamenti választási kampányban önmagát liberálisként definiálta, a konzervatívokat és a szocialistákat pedig egyenlő távolságra helyezte magától.

Az MDF az európai konzervativizmus képviseletével távolodott el a Fidesztől, de az eltávolodás okozta belső konfliktusok miatt máig nem tudni, mit is jelent az MDF új konzervativizmusa.

Az MSZP 15 évvel a rendszerváltás után alkotta meg az új magyar szociáldemokráciát, amellyel együtt új kormányt és új pártvezetést is kapott a baloldal. A nagyobbik kormánypárt jó néhány olyan tabut ledöntött, amelyekről a párt politikusai eddig szemérmesen hallgattak. A jobboldal nemzeti-nemzetellenes megosztásával a hazafiságot állította szembe, és határozottan fellépett az egyházak politikai szerepvállalása ellen. Gyurcsány Ferenc szakított a baloldal hagyományos jóléti populizmusával, és hosszú idő után először igyekezett tudatosítani, hogy a költségvetés nem az állami pénzek kiapadhatatlan forrása, hanem korlát, amelyek között mozogva dönteni kell az elosztásról.

A Fidesz-MPSZ mindezzel szemben folytatta útját a jobboldali szavazók begyűjtése után a baloldaliak felé is. Orbán Viktor meghirdette az ideológiák végét és büszkén vállalja a privatizáció- és bankárellenes követeléseket, akár a Munkáspárttal szövetkezve is. A nagyobbik ellenzéki párt szabaddá tette maga előtt az utat: a jobboldaliságot mára elsősorban a párttal szimpatizáló értelmiség jeleníti meg, így a Fidesz korlátok nélkül vegyíti a nemzeti érzelmeket a baloldali populizmussal, összekapcsolva a privatizáció-ellenességet a nemzetegyesítéssel.

2004 a gazdasági félfordulat éve is. A 2002-es osztogatások és a 2003-as gazdasági és monetáris kríziseket követően 2004 a belső kereslet visszafogását és a jövedelmek reálcsökkenését hozta. A gazdasági lehetőségek bővítése azonban nem töretlen akár a mára személyi ellentétekben is jelentkező Kormány és a Jegybank közötti konfliktusok miatt sem. A kormányoldal törvényt módosított az MNB-re gyakorolt nagyobb befolyás érdekében, Járai Zsigmond elnök viszont a gazdaság összeomlásával riogatott egy szélsőjobboldali rádióműsorban.

2004-ben már csupán a gazdasági szakemberek lehetnek biztosak a mérőszámokban, mivel a politika a gazdasági helyzet értékelésében sem találja a közös hangot. Ami Orbán Viktornak a létbizonytalanság volt 2004-ben, az Gyurcsány Ferenc számára a lendületben lévő Magyarország volt, de csak addig, amíg a népszavazási kampányban ki nem cserélték egymás között álláspontjukat. A miniszterelnök szerint ekkorra versenyképtelenné vált Magyarország teherbíró képességét veszélyeztették volna a betelepülő határon túliak, miközben Orbán Viktor átmenetileg "felfüggesztette" a gazdasági válságot, mivel azzal az igen szavazatokat veszélyeztette volna.

2004 a kampányok, az ideológiák és a gazdasági félfordulat éve volt. Ebben az évben a politika szinte egy választási év hevével igyekezett elérni és megszólítani minél több szavazót. A Fidesz megerősítette törzsszavazói bázisát, miközben az MSZP "társadalmi beágyazottságának" legendája szertefoszlott. Mégis, a pártok választási lendülete azt eredményezte, hogy a választók elfordultak a politikától.