A tizenegyedik parancsolat

Senki nem gondolta, hogy a Gyurcsány-Hiller páros színre lépése a baloldalon azt is jelenti majd, hogy tabuk dőlnek meg. Márpedig a magyar baloldal új vezetői több olyan témában is meglepték a választókat, amelyet korábban úgy kerültek a szocialisták, mint macska a forró kását.

Senki nem gondolta, hogy a Gyurcsány-Hiller páros színre lépése a baloldalon azt is jelenti majd, hogy tabuk dőlnek meg. Márpedig a magyar baloldal új vezetői több olyan témában is meglepték a választókat, amelyet korábban úgy kerültek a szocialisták, mint macska a forró kását.

Az egyik ilyen téma a nemzet lett. A Hiller István által nyáron publikált Új magyar szociáldemokrácia program már megpendítette a szociáldemokrácia és a nemzet új viszonyát, amit a gyakorlatba Gyurcsány Ferenc ültetett a hazafiság mint hívószó bevezetésével. Ráadásul a szocialisták a jobboldal saját fegyverét fordították ellene: az ellenzék nemzeti-nemzetietlen megosztása mellé újításként elindították saját "hazafias-hazafiatlan" felosztást alkalmazó kommunikációjukat. Az eddigi defenzív magatartás után tehát a baloldal offenzívát indított a "nemzeti fronton".

A másik tabutéma az év utolsó hónapjának központi politikai vitájává vált: az egyházak és a baloldal viszonya. A rendszerváltás óta az MSZP-t bűntudat gyötörte a kádári diktatúra idején elnyomott vallásos emberek és az egyházak miatt. A jogos szégyenérzet, az egyházellenesség vádjától való félelem teljességgel megbénította az MSZP-t. A Horn-kormány a vatikáni szerződés aláírásával próbálta helyretenni a baloldal lelkiismeretét.

A jelenlegi kormány és az egyházak közötti új konfliktusnak két fő oka volt: az egyházi iskolák normatív támogatásának csökkentése és az egyházak politikai szerepvállalása a népszavazási kampányban. Az egyházak mindkét ügyben vereséget szenvedtek a kormánytól.

Az iskolák ügyében nehéz helyzetben voltak, hiszen a laikusok mindössze két számot, az egy főre eső normatív támogatás számait látták, amelyek közül még mindig az egyházaké volt magasabb, szemben az állami iskolákkal. Magyar Bálintnak pedig elég volt csak annyit mondania, hogy nem akar különbséget gyermek és gyermek között ahhoz, hogy az egyházakat megoldhatatlan kommunikációs feladat elé állítsa.

Az egyházak tehetetlenségükben taktikai hibákat vétettek. Először arra kényszerítették az iskoláik diákjait, hogy több pénzért (!) imádkozzanak. Majd tovább rontották saját helyzetüket azzal, hogy tüntetésre vitték a gyerekeket.

A népszavazási kampányban az egyes egyházak eltérő intenzitással vettek részt. Míg a Mazsihisz csak addig merészkedett, hogy a részvételre buzdítsa híveit, a református és az evangélikus egyház kizárólag a kettős állampolgárság melletti igen érdekében kampányolt, a katolikusok mindkét népszavazási kérdésben állást foglaltak. Az egészségügyi privatizációs kérdésben elhangzott érvük gyakorlatilag a Fidesz marketingszövegét ismételte.

A reformátusok vezetője a kampány elején kijelentette: december 5-én a kampánycsend ellenére is az igen szavazatokra buzdítják majd híveiket a templomokban. Kijelentését másnap finomítani kényszerült, de addigra már késő volt. Olyan közszereplőként jelent meg a választók előtt, aki önmagát és egyházát a törvények fölé helyezi.

Az iskolai akciókhoz hasonlóan a református és a katolikus egyházak népszavazási szerepvállalása is kontraproduktívnak bizonyult.

A másik tanulság a Fidesz jövője szempontjából fontos. Az egyházak bevonása a politikába nem feltétlenül hoz szavazót. Sőt. Mivel a magyar lakosság kevesebb mint egyötöde templomjáró, s azok nagy része feltehetőleg jobboldali szavazó, így az egyházak politizálásával új szavazót nem tudnak elérni. Ellenben az egyházak arra kiválóan alkalmasak, hogy feldühítsék és mozgósítsák a baloldal szavazóit. Ennek ellenére Orbán Viktor gyakran templomok előtt tart nagygyűléseket, az ellenzék politikai kommunikációjának pedig szinte állandó szereplői az egyházi vezetők. Az az eset sem tette hitelesebbé a Fidesz politikáját, amikor napvilágot látott egy videofelvétel a templomban éppen kampánybeszédet mondó Harrach Péterről. A Fidesz-politikus reakciója egy mélyen cinikus politikusi attitűdről rántotta le a leplet: Harrach szerint a templomot pusztán egy "helyiségnek" használták, ahol összegyűlhettek.

Ismerve a közvélemény-kutatások adatait, Gyurcsány Ferenc bátor húzása, hogy elmegy a pápához, és ott tesz panaszt a katolikus egyház politizálása miatt, már nem is tűnik olyan bátornak. A közvélemény döntő többsége dühösen vagy elutasítóan fogadta az egyház fellépését, a kormányfő pedig ezt kihasználta. Miközben az ellenzék politikusai felháborodva kérdezték a kormányfőt: hogy merészeli?!, addig a közvélemény azt gondolta: "Ez a Gyurcsány még ezt is meg meri tenni." Vagyis az ellenzék belesétált a részben önmaga állította csapdába. Miközben egy olyan ügyben hadakoztak a miniszterelnökkel, amelyben a választók utóbbi mellett álltak, addig éppen ők erősítették vádjaikkal a bátor kormányzásról formált gyurcsányi imázst. Ha tehát a történelmi egyházak vezetői 2006-ban jobboldali kormányt akarnak, akkor a tízparancsolat mellé írjanak föl maguknak egy tizenegyediket: Ne politizálj!



A Fidesz véleménye egykor és később az egyházakról

"A jelentős, de bizonytalan funkciójú egyházi pénzek nagy eséllyel nem a híveket, hanem a hierarchiát fogják hizlalni." (Németh Zsolt felszólalása az Országgyűlésben, 1990. december 17.) "...az egyházi és állami ünnepek összemosása nem szerencsés akkor, amikor éppen csak hogy kezdetét vette a hosszú évtizedes összefonódás után az állam és egyház szétválása." (Németh Zsolt felszólalása az Országgyűlésben, 1991. december 17.) "Készítsünk közösen egy menetrendet arról, hogy amennyiben a gondviselés segítségével a következő négy évet is polgári kormányzás alatt élhetjük végig, akkor milyen lépésekkel tudjuk bevezetni a közoktatásban a választható, de kötelező hitoktatást és etikaoktatást." (Orbán Viktor nyilatkozata 2001. nyarán)

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő, mkogy.hu