Nemzet egyesítője, pártok megosztója

A Fidesz számára mind a kompromisszum, mind annak meghiúsulása politikai előnnyel kecsegtet. Amennyiben sikerül megegyezni az MSZP-vel, akkor saját törekvését viheti sikerre, és szembefordíthatja a két koalíciós pártot. Amennyiben azonban az egyeztetés nem jár sikerrel, a kormánypártokat pártpolitikai elfogultsággal és a nemzeti egység megteremtésére való képtelenséggel vádolhatja, mondván: ők készek voltak a megegyezésre. A pártválasztásukban bizonytalan szavazók számának megnövekedésével a Fidesz is felismerte a népszerű, megegyezésre törekvő politizálás jelentőségét, és az újrakezdődő "ki osztja meg a társadalmat?" vitát nyilvánvalóan az államfőválasztásra is ki akarja terjeszteni. Az MSZP tavaszra ígérte államfőjelöltjének megnevezését, addig még folytatódnak a találgatások a jelölt személyéről. Nyilvánvaló azonban, hogy a pártok nem akarják júniusig halasztani az ügy megvitatását: nyáron ugyanis már a jóval nagyobb horderejű 2006-os választásokra való felkészüléssel szeretnének foglalatoskodni.

HÍR: Augusztus 8-án lejár az államfő megbízatása. Szili Katalin házelnök és Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerint várhatóan június 6-7-én lehet megválasztani az új államfőt. Lendvai Ildikó szerint a kormánypártok várhatóan tavasszal döntenek a jelölt személyéről. Hét hónappal Mádl Ferenc mandátumának lejárta előtt a sajtóban megkezdődött találgatás a köztársaságielnök-jelölt személyéről. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még 2004 karácsonyán a Népszava napilapnak adott interjúban kifejtette: nem tartja szükségesnek az ellenzékkel való megegyezést a kérdésben. Deutsch Tamás, az Országgyűlés Fidesz-MPSZ-es alelnöke azonban közölte: pártja azt szeretné, hogy érdemi, frakciók és pártok közötti politikai konzultációra kerüljön sor az új köztársasági elnök jelölése kapcsán. Deutsch Tamás szerint nem kellene kizárni annak a lehetőségét, hogy az első, vagy a második fordulóban, azaz kétharmados többséggel válassza meg az Országgyűlés Mádl Ferenc köztársasági elnök utódját. Kövér László, a Fidesz-MPSZ elnökségi tagja és frakcióvezető-helyettese azt nyilatkozta: el tudja képzelni, hogy a párt akár egy nyilvánvalóan baloldali kötődésű, de nem pártpolitikai múltú és jelenű személyt támogasson. Göncz Kinga személye kapcsán azonban kijelentette: nem kellene, hogy az MSZP dinasztikus ötleteket dédelgessen. Dávid Ibolya, az MDF elnöke közleményben tudatta, hogy pártja konszenzussal jelölt, a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök megválasztását támogatja, akit, nem a bal-, vagy jobboldaliság szerint kell megítélni. Az SZDSZ több politikusa, így Kuncze Gábor pártelnök is többször kifejtette: az SZDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a köztársasági elnök nem lehet se pártpolitikus, se megosztó személyiség, ugyanakkor rendelkeznie kell társadalmi elfogadottsággal, tekintéllyel.ELEMZÉS: Nyáron az országgyűlés új államfőt választ Magyarország élére. A 2000-ben beiktatott Mádl Ferenc megbízatása augusztus 8-án jár le, újraválasztásának pedig csekély a valószínűsége. A pártok között és azokon belül zajló egyeztetési folyamatban egyelőre kérdéses, sikerül-e olyan jelöltet találni, aki a nemzet egységét a pártok közti egyetértésen keresztül is kifejezi.Az államfő tényleges hatalma a magyar parlamentáris rendszerben kifejezetten csekély, mindössze választások környékén és instabil politikai helyzetben válhat számottevő politikai tényezővé. Jelentősége inkább szimbolikus szerepében nyilvánul meg: a napi pártharcokon felülemelkedő közjogi méltóság a nemzet egységét jeleníti meg. Az államfőt öt évre választja az országgyűlés, és legfeljebb egy alkalommal választható újra. Ez utóbbira a harmadik köztársaság második államfője esetében nem mutatkozik esély: a kormányoldal politikusai és Mádl Ferenc egyaránt egyértelművé tették: új személy fogja elfoglalni a köztársasági elnöki széket a következő öt évben.

Az államfőcsere szándéka a közvélemény helyeslésével is találkozik: egy a témában készített közvélemény-kutatás szerint a választópolgárok kétharmada új államfőt látna szívesen a Sándor-palotában. Ugyanebből a - Medián intézet által végzett - közvélemény-kutatásból az is kitűnik, hogy a magyarok elsődlegesen pártpolitikust képzelnek el erre a posztra.

A közvélemény tehát a legnagyobb kormánypárt, az MSZP szándékaival egybevágó módon gondolkodik. Úgy tűnik ugyanis, hogy az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ szándékai ellenére a párthoz közeli személyt szeretne látni az államfői poszton. Erre utal Szekeres Imre elnökhelyettes nyilatkozata, miszerint, mivel már volt liberális és konzervatív elnöke az országnak, itt az idő, hogy a szocialista értékrend is "képviseltesse magát". Ezzel egybevág Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozata, miszerint nem tartja szükségesnek az ellenzékkel való egyeztetést a kérdésben.

A fő ellenzéki párt, a Fidesz-MPSZ azonban ebben az ügyben éppen kompromisszumkészségét hangoztatja. Az egyébként nem békülékeny hangneméről ismert Kövér László, a párt elnökségének tagja például nem zárta ki annak lehetőségét, hogy "nyilvánvalóan baloldali kötődésű, de nem pártpolitikai múltú és jelenű" személyről egyezzen meg a két nagy párt. Deutsch Tamás, az országgyűlés alelnöke sem zárta ki, hogy az államfő személyét kétharmados konszenzussal sikerüljön megválasztani. A kisebb ellenzéki párt MDF is a konszenzusos jelölt fontosságát hangsúlyozza, akit nem a bal-és jobboldali pártkötődés alapján kell megítélni.

A sajtóban újabb és újabb nevek bukkannak fel: már tíz fölött van azoknak a száma, akik lehetséges jelöltként szóba kerültek. A legnagyobb esélyesek között emlegetik az MSZP-s Szili Katalin házelnököt, aki ugyan nem élvezi a pártvezetés korlátlan bizalmát, ám változatlanul a legnépszerűbb MSZP-s politikus. Ő azonban sem az SZDSZ, sem a Fidesz feltételeinek nem felel meg. Gyakorta emlegetett jelölt még a jelenlegi ifjúsági, családügyi, szociális és egészségügyi miniszter Göncz Kinga, az előző államfő lánya. Vele szemben azonban jogos ellenvetés az ellenzék részéről, miszerint a köztársasági eszmét hangoztató MSZP nem jó, ha "dinasztiaépítési" törekvésekkel áll elő. A politikusok között szóba került még Németh Miklós volt - rendszerváltás előtti - miniszterelnök neve, akinek személye azonban az MSZP új irányvonalával lenne nehezen összeegyeztethető. Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter és Bihari Mihály jelenlegi alkotmánybíró, az MSZP volt képviselője azonban elvben meg is felelhetnek a Fidesz elképzeléseinek. A nem várt jelöltek közül a Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnöke, illetve Szabó István filmrendező nevét lehetett hallani. Velük szemben azonban ellenérv lehet alacsony ismertségük.

Hogy az említett vagy nem említett nevek közül ki lesz a befutó, egyelőre nehéz megjósolni. A pártok szándékai azonban nagyrészt körvonalazhatók. Az MSZP-nek a presztízsszemponton túl is nyilvánvaló érdeke, hogy pártpolitikust ültessen az államfői székbe, hiszen ez esetben kormánypártként nem kell ellenállással számolnia, ellenzékben pedig egy biztos "szövetségest" tudhat majd magáénak. A tétet növeli, hogy a megválasztott államfő fogja kitűzni a jelenlegi és a következő választás időpontját, és kormányalakítással megbízni a leendő miniszterelnököt. Pártpolitikus megválasztását azonban jelenleg sem a Fidesz, sem az SZDSZ nem támogatja. A fő dilemma a párt számára, hogy a Fidesszel vagy az SZDSZ-szel egyezzen-e ki a kérdésben, a megválasztáshoz szükséges többség ugyanis csak kompromisszummal biztosítható. Kétségtelenül elegánsabb volna, ha a jelöltjét első alkalommal, kétharmados többséggel sikerülne elfogadtatni, ehhez viszont az ellenzékkel kell kiegyezni, esetleg a koalíciós partner ellenében is.