Válság, kommunikáció

Január vezető politikai témája mind a Fidesz - MPSZ, mind az MSZP esetében valamilyen belső konfliktusról szólt. Mindkét párt helyzetében közös, hogy a konfliktus a párt első számú vezetőjét érintette, és a két párt ugyanúgy próbálta kezelni a helyzetet.

Január vezető politikai témája mind a Fidesz - MPSZ, mind az MSZP esetében valamilyen belső konfliktusról szólt. Mindkét párt helyzetében közös, hogy a konfliktus a párt első számú vezetőjét érintette, és a két párt ugyanúgy próbálta kezelni a helyzetet.

A Fidesz - MPSZ-ben Orbán Viktor indította el a viták sorát saját jövőjének bizonytalanságát sugalló mondataival ("én már ki vagyok fizetve"). Ám válságról csak akkor kezdtek beszélni a párton belül és kívül, amikor napvilágra került az Orbán-Áder konfliktus. A bajokat jelezte az is, hogy több kritikus cikk jelent meg a jobboldali médiában, ahol 1998 óta Orbán Viktort nem lehetett bírálni (a Duna tévés Kumin Viktória példája mutatta, mi vár azokra, akik egyáltalán kérdezni mernek). Malgot István, Orbán polgári körének alapító tagja a polgári körök lapjában, Tölgyessy Péter pedig a közszolgálati televízióban fogalmazta meg kritikáit. A habot a tortára a Fidesz antikapitalizmusával egyre gyakrabban egyetértő Tamás Gáspár Miklós fújta a Népszabadságban közzé tett nyílt levelével. De a szélsőjobboldal szószólói sem maradtak ki az egyre terebélyesedő konfliktusból és mind tartalmi, mind személyi változtatásokra tettek javaslatokat a Fidesz számára.

Az MDF-nek kapóra jött a Fidesz válságától hangos médiakörnyezet. Dávid Ibolya meghirdette az "új jobboldalt", mert szerinte a Fidesz baloldali kalandja kudarcot vallott és szükség van az elvi konzervatív politika képviseletére. Az MDF és az MDNP közötti egyesülési tárgyalások pedig egy új jobboldali erőközpont formálódását sugallták.

A Fidesz politikusai előbb a szocialista recepttel próbálkoztak: a tartalom jó, csak a kommunikációval van probléma - mondták. Ezt még saját szimpatizánsaik sem hitték, ezért később inkább terelni igyekeztek a vita menetét: az Áder-Orbán konfliktus helyett a pártelnöki és a miniszterelnöki poszt különválasztásának lehetőségéről beszéltek, beismerték, hogy a "Gyurcsány lottóötös" típusú nagyképűség hiba volt. A párt békés arcát mutatta: a Fidesz-vezérkar testületileg részt vett a budapesti zsidó gettó felszabadulásáról szóló megemlékezésen, Orbán elfogadta Gyurcsány négypárti egyeztetésre szóló meghívóját, és a saját imázsát sikeresen megújító Rogán Antalt jelölték ki kampányfőnöknek. A jobboldali média - a kritikai hangok mellett - igyekezett elemzésnek álcázott, a Fidesz politikai határozottságáról és a jövő sikereiről zengő, illetve az MSZP belső vitáit felnagyító cikkekkel nyugtatni a Fidesz-szavazókat.

A Fidesz ettől eltekintve egységes maradt, fő politikai üzenetét (dumakormány) fegyelmezetten képviselték politikusai. A Gallup a lélektanilag legjobb pillanatban tette közzé friss kutatási adatait. Ráadásul a február elejére tervezett szórólapkampány is azt jelzi: azok a baloldaliak, akik nem saját pártjuk és kormányuk sikerében, hanem a Fidesz önpusztításában bíznak, hiú ábrándokat kergetnek. Valószínű, hogy a Fidesz politikája nem változik: a balos populizmus lesz a középpontban, de időnként üzenni fognak a szélsőjobbnak is. Utóbbira figyelmeztet Csermely Péter esetleges kommunikációs igazgatói kinevezése.

A Gyurcsány-Hiller tandem számára sem volt felhőtlen a január. Számukra egy vidéki MSZP-szervezetben történtek vezettek konfliktushoz, amely elérte a kormányfőt és a pártelnököt is. A Vas megyében történt rendkívül durva incidens (egy ifjúszocialista megerőszakolása) nyilvánosságra kerülése előbb helyben, majd az MSZP vezetésében is felszínre hozta a párton belül a "régiek" és az "újak" közötti konfliktust.

Hiller István kommunikációs szempontból sikeres kulturális miniszter volt. Neki sikerült az, ami elődjeinek nem: ismét a média vezető hírei közé emelte a kultúrát, és ezúttal nem a kulturkampf botrányaival, hanem sikersztorikkal (múzeum előtt kígyózó sorok, szenzációs kiállítások, filmtörvény). Mégis, amikor a párt évnyitó rendezvényén bejelentette, hogy február 14-én lemond a miniszteri tisztségéről, a párt tagsága nem a sikeres minisztert, hanem a "végre rendet rakó" pártelnököt jutalmazta tapsviharral.

Maga Hiller István nyilatkozta egy interjúban, hogy a vasi balhé mögött a párton belüli ellenfelei állnak, és nem fogja hagyni, hogy a kormányfő és a pártelnök közé "éket verjenek". S ha valaki az elmúlt pár hónapban figyelmesen nyomon követte az MSZP-ről szóló híreket, láthatta, hogy a párt "öregjeinek" médiapozíciói még mindig erősek. Elég, ha csak a pártelnök által felhozott vasi botrány kirobbantásának időzítését, vagy a Gyurcsány-Hiller páros támogatóinak (Mozaik Klub, Fibisz stb.) "rossz médiáját" vesszük, megállapíthatjuk, hogy a pártelnöki pozíció gyengítésére tett kísérletek látványosak voltak januárban.

A kibontakozó krízist a Gyurcsány- Hiller páros háromféle módon kezelte. Hiller a keménykezű elnök arcát mutatva feloszlatta a Vas megyei MSZP szervezeteit, és január végén szinte minden hatáskörtől megfosztotta Szekeres Imre elnökhelyettest. Gyurcsány világosan értésére adta a párt vezetőinek: aki Hillert támadja, az őt támadja. A párt pedig - a Fideszhez hasonlóan - igyekezett más témákra terelni a közfigyelmet. Egyik ilyen téma, az ügynöktörvény módosítása, Szita Károly kaposvári polgármester esetleges, és Bácskai Tamás közgazdász beismert érintettsége miatt ténylegesen a figyelem középpontjába került.

A kormányfő és a pártelnök számára kiemelten fontos a belső viszályok lezárása, vagy elrejtése a média elől. Azok ugyanis elfoglalják a médiateret a politikai cselekvéstől. Márpedig a kormányfő szemlátomást ég a vágytól, hogy cselekvőképességét konkrétumokkal is bizonyítsa. Jó példa erre az adóváltozások megszellőztetése.

Gyurcsány az adóreform-elképzelések bejelentésével ellopta az SZDSZ egyetlen politikai témáját, a budapesti kormánymegbízott kinevezésével pedig adott egy balegyenest az SZDSZ legfontosabb, bár megtépázott hírnevű politikusának, Demszky Gábornak. A megalázott liberálisok ellenkampányt indítottak (az SZDSZ miniszterei látványosan demonstráltak a főpolgármesternél, és a párt a közvéleményt megosztó kérdéseket felvető internetes honlapot hozott létre), és oda menekültek, ahol még levegőt kapnak: a hard core liberális témákhoz (könnyűdrogok legalizálása, eutanázia, melegek házassága).

Orbán Viktor saját politikai jövőjéről

"Ha az emberek azt mondják, hogy az ő érdeküket nem ez (a kórház-privatizáció leállítása) szolgálja, hanem valami más, akkor valószínűleg nem arra a gondolkodásmódra van szükségük, amit én képviselek. Tehát akkor súlyos konzekvenciákat kell levonni." (Hír TV, október 17.)

"Ha idősebb lennék, lehet, hogy ez izgatna (a miniszterelnöki poszt), de nézze, én ki vagyok fizetve." (Nap-kelte, 2005. január 2.)

"Fölvetődött ez a gondolat, hogyha megkezdődik a választási kampány és kijelölte már a kongresszus a miniszterelnök-jelöltet, akkor érdemes elgondolkozni, hogyha az egybeesik a pártelnök személyével, akkor a két munkát lehet-e egyszerre folytatni." (Hír TV, 2005. január 28.)

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő