Az SZDSZ liberalizmusa
2005-03-19
A kisebbik kormánypárt január 24-én "Döntsünk vagy hallgassunk róla?" címmel közéleti kampányt indított, melynek az SZDSZ szerint az a célja, hogy fontos, de a jelenlegi politikai viták középpontjában többnyire még nem szereplő közéleti kérdésekben az emberek kinyilváníthassák véleményüket. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az SZDSZ ezzel nem a 2006-os választási kampányát indította el, csupán arra kíváncsi, hogy a felsorolt kérdésekről az emberek miként vélekednek. A nagy vitát kiváltó internetes kérdőíven 10 témakörben 44 kérdést tettek fel a polgároknak, a kérdések pedig többek közt az eutanázia, a családon belüli erőszak, a melegek, a drogok, a kisebbségek, az egyházak, valamint az őssejt-kutatás témakörére vonatkoztak.
Háttér
A kisebbik kormánypárt január 24-én "Döntsünk vagy hallgassunk róla?" címmel közéleti kampányt indított, melynek az SZDSZ szerint az a célja, hogy fontos, de a jelenlegi politikai viták középpontjában többnyire még nem szereplő közéleti kérdésekben az emberek kinyilváníthassák véleményüket. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az SZDSZ ezzel nem a 2006-os választási kampányát indította el, csupán arra kíváncsi, hogy a felsorolt kérdésekről az emberek miként vélekednek. A nagy vitát kiváltó internetes kérdőíven 10 témakörben 44 kérdést tettek fel a polgároknak, a kérdések pedig többek közt az eutanázia, a családon belüli erőszak, a melegek, a drogok, a kisebbségek, az egyházak, valamint az őssejt-kutatás témakörére vonatkoztak. Február 19-én az SZDSZ nevének megváltoztatásáról döntött a párt Országos Tanácsa, eszerint az új megnevezés Szabad Demokraták Szövetsége - Magyar Liberális Párt lesz. Pető Iván, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke közölte, hogy a szükséges alapszabály-módosítást március 19-én, a párt tisztújító küldöttgyűlésen fogadják majd el. Pető Iván szerint vitán felül az SZDSZ az egyetlen liberális párt ma a magyar politikai életben, ez pedig az új névben is megjelenik majd. A év eleje óta azonban éles sajtóvita bontakozott ki az SZDSZ ideológiáját illetően.
Összefoglalás:
Az SZDSZ liberalizmusát bíráló vélemények:
[...] A magyar liberális párt - hirdetik magukról a szabad demokraták, ám önmeghatározásuk is hazugság. (Mielőtt akcióba lépne a tekintetes gondolatrendőrség, jelzem, nem a magyar jelzőt kifogásolom.) Függetlenül a partner szürkeségétől vagy harsányságától, nehéz lehet úgy politizálni, ha rendre tetten érhető a magasztos elvek és a praxis ellentmondása. Ami Orbántól elfogadhatatlan volt, Gyurcsánytól már üdvözlendő; utóbbinak a populista EU-ellenességet és az európai szélsőjobb szűkkeblű retorikájának a használatát is elnézik a magyar "liberálisok", a független intézmények példátlan támadásában pedig maguk is élen járnak. Az elvtelen "értelmiségi" holdudvar hangfogóval bírálja az antiliberális kormányfőt, inkább marad a jobboldal oktalan nácizásánál. Eközben a klientúra tovább hízik, a párt viszont sorvad.
Egyetlen okból lenne érzékeny veszteség az "SZDSZ" eltűnése. Fundamentalizmusával és a posztkommunistákhoz való vonzódásával olyan felfogást képvisel, ami az európai liberálisoktól - gondoljunk csak a lengyel Szabadság Unióra vagy a német FDP-re - élesen elválasztja. Ez a párt igazi hungaricum.
(Szerető Szabolcs: Úgynevezett, Magyar Nemzet, 2004. január 11.)
[...] A "liberálisok éve" véget ért, és 2005 tavaszán tisztújító küldöttgyűlést tart a "magyar liberális párt". A tisztújítást a politikai vitával együtt egyetlen nap alatt akarják letudni, hiszen a párt politikájáról nem számítanak érdemi vitára, amelynek a dolog természetéből következően meg kellene előznie a tisztségekre való választást. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi vezetést majd simán újjáválasztják, s "tartjuk a jó irányt". Ha a párt 2006-ban újra becsúszik a parlamentbe, azt megint sikernek fogják elkönyvelni. Tetteiket már régen nem vezetik olyan ambíciók, hogy Magyarország más legyen, mint amilyenné az SZDSZ nélkül fejlődne. Sem a gazdaságpolitikában, sem a reformok akarásában, sem a demokratikus normák érvényesítésében, sem a közélet tisztaságát illetően, sem a párt belső működésében nem kívánnak különbözni a többi párttól. Megfordították a politikai cél és eszköz viszonyát: nem azért gyűjtenek szavazatokat, szereznek parlamenti és kormányzati pozíciót, hogy azután liberális politikát folytathassanak, hanem azért hangoztatnak liberális szövegeket a kampányban, hogy szavazatokat, parlamenti és kormányzati pozíciókat szerezzenek a maguk számára. Liberális politikára néhány szűk területtől eltekintve, mint az oktatás tartalmi kérdései, a romakérdés vagy a drogpolitika, nem törekednek. [...]
(Bauer Tamás: A liberálisok éve?, Élet és Irodalom, 2005. január 14.)
[...] A helyzet valóban siralmas: a népszavazás óta az SZDSZ a fent említett kérdőív mellett mindössze két ügyben jelent meg a nyilvánosság előtt: az egyik a szakmai körökben kétes hírű, a nyár végén botrányokba keveredett, majd megbukott Wekler Ferenc kormánybiztossá való kineveztetése, a másik pedig Horn Gábor év eleji bejelentése a kisebb Budapestről.
A kérdéssel foglalkozók lényegében két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek. A liberális párt kiesik a parlamentből, vagy a szocialistákkal közös listán viteti be oda magát.
[...] Mi azt gondoljuk, hogy van recept sikeres liberális politikára, de ahhoz a folyamatok pontosabb megértése szükséges.
[...] Az ötletes témaválasztás azonban még nem liberalizmus pusztán azért, mert a kreativitás az SZDSZ-hez kötődött az elmúlt években. A felsorolt kérdésekre modern és progresszív válaszokat adni - még az sem liberalizmus. Minden talpraesett politikus ilyen ellentmondásos kérdések felvetésével szerez magának teret és nyilvánosságot, ez nem nagy kunszt. Ráadásul a - korábban valóban az SZDSZ-hez kötött - témákat bedobta ugyan a miniszterelnök a köztudatba, de láthatóan hagyja őket veszni. Az SZDSZ-nek így nincs nehéz dolga: ezekben az ügyekben nem egy honlapon, üres lózungokként kell képviselnie az álláspontját, hanem törvényjavaslatokat kell benyújtania februártól. Nem kommunikációjában, hanem tetteiben kell különböznie a miniszterelnöktől és pártjától. [...]
(Léderer András - Nagy Zsófia - Takács Flóra - Zagyvai Márton: 2005: a liberálisok éve, Népszabadság, 2005. február 7.)
Amikor Odoaker germán törzsfő megfosztotta hatalmától Romulus Augustulust, az utolsó nyugat-római császárt, a Római Birodalom nagyjából olyan állapotban volt, mintha az SZDSZ kormányozta volna. A Római Birodalom addigra az "önimádat büszke heverőjén" feküdt. A győzhetetlen római légiók morálja régen odalett. Az elpuhult és elhülyült római polgár már csak zabált és ürített. Hétvégenként még elvonszolta magát a nagy arénába, hogy megnézzen egy nagyszabású gladiátorjátékot - egy korabeli valóságshow-t. A római polgár akkor már büszkén áldozott a homoszexualitás oltárán, férfi férfivel üzekedett, és az orgiákon egymás szájából lopták ki az obulust. A büszke római polgárt akkor már régen nem érdekelte a hagyomány, nem érdekelték az istenek - a büszke római polgár akkor már csak a meleg büszkeség napján vonult fel szívesen.
Amikor egy civilizáció haldoklik, mindig akad a közelben egy SZDSZ. Akit pedig érdekel, hogy ez ma mit is jelent pontosan, keresse fel az SZDSZ által készített honlapot: www.azenorszagom.hu. A nyájas érdeklődő találni fog ott egy kérdőívet. A negyven-egynéhány kérdés között ott van az összes, amit csak egy haldokló civilizációban lehet feltenni, és amiket csak egy SZDSZ tesz föl. [...]
(Bayer Zsolt: SZDSZ: hanyatlás végi Róma, Magyar Nemzet, 2005. február 21.)
Előbújt az ideák világából, formát öltött a XXI. századi magyar "liberalizmus" Az én országom című körlevélben. Kéken derengő vérdemagóg szlogenek a plakátkampányban ázó éjjeleken, a szabadelvűség pontokba szedett kiáltványa a világhálón. Maga a cím is ideológiai alapvetés: országom, mondják, nem pedig hazám. A modern "liberálisok" hazája a tágas nagyvilág, ha itt unja magát, elmegy oda. Már most hazája bárkinek lehet, de az országgal kapcsolatban a birtokos szerkezet bajos. Országuk a Lajosoknak volt meg Richárdnak, aki lóért adta volna, nem az alig ötszázalékos törpepártnak. [...]
(Balavány György: Ne jöjjön el az SZDSZ országa, Magyar Nemzet, 2005. február 25.)
[...] Nos, én először is úgy látom, hogy az SZDSZ tárcái kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak. A folytonos botrányokba keveredő, létjogosultságát igazolni egyre kevésbé képes informatikai minisztérium is és a felsőoktatási reform vitái során követhetetlenné vált oktatási tárca is. A gazdasági és a környezetvédelmi minisztériumokat pedig nem is szabad demokraták irányítják. Nem állítom, hogy egyáltalán nincsenek eredményeik, azt sem, hogy működésük színvonala alapvetően eltérne a Medgyessy-korszakban kialakult, lényegében máig érvényes kormányzati standardtól, azt azonban igen, hogy szakmai szerepük, politikai súlyuk és vezetőik közéleti fellépése alapján nehezen lehetne kitapintani egy konzisztens, időtálló és a gyurcsányi dinamizmussal lépést tartani képes liberális politika körvonalait. [...]
(Ádám Zoltán: Van az úgy..., Népszabadság, 2005. február 28.)
[...] Az SZDSZ híres liberalizmusa és fennen hirdetett toleranciája megnyilvánul az úgynevezett kisebbségi kérdésekben is. Ők megértik és támogatják a melegeket, rokonszenvükről biztosítják a kábítószerezőket, felemelik szavukat a kisebbségek érdekében, mindig mindenkit igyekeznek megérteni. Csak éppen a környező országokban kisebbségben élő magyarokat nem értik meg, s amikor arra adódna lehetőség, hogy magyar állampolgárságot is adjunk nekik, akkor ez ellen agitálnak. Hogyan lehet ezt tolerálni? [...]
(Szabó S. András: Egy küszöbpárt politikai nézeteiről, Magyar Nemzet, 2005. március 4.)
[...] A küldöttgyűlésen megszavazandó szabályzatmódosítás nem sok jót ígér. A kampányfőnök tervezett "alkotmányos" beemelése a mindenkori vezetőségbe egyrészt személyes ambíciókból, másrészt a kampányok jelentőségébe vetett téves hitből fakad (erről korábban volt szó). A szabályzat módosításának igazi káros - és a belső állapotokról árulkodó - eleme azonban a névváltoztatás. A javaslat szerint a párt eddigi nevét, a Szabad Demokraták Szövetségét kiegészítené a "Magyar Liberális Párt". A baj ezzel az, hogy a kifejezés - márpedig a politikában a szavak, a kifejezések orientálók, sugallnak, determinálnak, vagyis fontosak - a múlt, a föld, egy ismertnek vélt eszmerendszer felé húz le. Kicsit Medgyessy Péter "nemzeti közepének" múltba forduló, megnyugtató hangulatát ismétli. Másrészt egy káros illúziót, önmagunk és a "liberalizmus" ismeretének illúzióját sugallja. Holott a lényeg éppen az, hogy a mai liberalizmus az útkeresés dogmáktól mentes szabadságát jelentse. [...]
(Petőcz György: És a madarak?, Élet és Irodalom, 2005. március 11.)
[...] Valóban rejtély, hogy egy potenciálisan 15 százalékos párt hogyan dolgozta le magát komoly, rendszerváltó erőből statisztikai hibahatárrá, ha az ötletek "lenyúlása" többnyire a siker mércéje; különben is, a két nagy párt anti- vagy nem liberális nyomulása éppen hogy segíthette volna őket. Rejtély, miért kampányolnak most marginális csoportok erőltetett toleranciájával, ha egyszer jelentős, ún. nemzeti kérdésekben nem érthető az álláspontjuk. Nyilvánvaló hiba volt például, ráadásul az elveikből sem következik, hogy kategorikusan nemet mondtak a kettős állampolgárságra - ennél még Thürmer Gyula is "liberálisabb" volt, aki a választók lelkiismeretére bízta a döntést. [...]
(Seres László: Liberális visszapillantó, Népszabadság, 2005. március 19.)
Az SZDSZ liberalizmusát támogató vélemények:
[...] Az SZDSZ minikampánya az internetes kérdőívvel jól indult: sokan felfigyeltek rá, vitákat váltott ki. A liberális identitás szempontjából fontos témákban provokatív kérdéseket tesz fel, s így a párt a társadalmat megosztó, nemegyszer tabunak számító ügyekben foglal el markánsan liberális álláspontot.
[...] Soha nem állítottuk, hogy pusztán ezekről a témákról kellene szólnia politikánknak. De azt állítottuk, hogy nélkülük nincsen liberális politika. Az Új Generáció alapításakor közkeletű nézet volt az SZDSZ-ben, hogy ezek a témák többet visznek, mint hoznak. Ma a párt kampányokban is vállalt programjának fontos elemei az általunk régóta szorgalmazott ügyek. Nem az ÚG érdeme ez - bár részünk volt benne, s ezért, elmondhatjuk, már megérte létrejönnünk -, hanem egy politikai közösség tanulási folyamatának eredménye. A fejlődőképesség, a változni tudás, a nyitottság eredményei. Lehet rájuk büszkének lenni. [...]
(Csőzik László - Gusztos Péter - John Emese - Merker Dávid: Mégis, minek az éve, Népszabadság, 2005. február 16.)
"Az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása." (A Magyar Nemzet által Pap Géza erdélyi református püspöknek tulajdonított kijelentés)
[...] Elég nagy bajban lennénk emberileg és jogilag, ha az SZDSZ a homoszexualitás legalizálásáért küzdene, mondjuk, elmaradott és diktatórikus állam lennénk mindjárt, és nem feltétlenül az egyházak miatt, de - mint ebből az idézetből kiderül - feltétlen egyetértésükkel. Fennáll, persze, a lehetőség, hogy az idézet pontatlan, és a püspök nem mondott ilyesmit, csak arra hívta fel a figyelmet Eörsi Mátyás kolozsvári látogatása kapcsán, amire mindig: a liberalizmus az emberiség rákfenéje, a szabadság árt a nemzetnek, hova is lennénk, ha mindenki gondolkozna, véleményt alkotna, esetleg önállóan döntene?! Mi szükség lenne ebben az esetben papságra, püspökségre, egyéb megmondó emberekre?!
[...] Mindezek ellenére a homoszexualitás legális, fejvesztés kockázata nélkül kijelenthető, hogy isten nincs, mint ahogy együtt lehet aludni nőkkel is házasság nélkül. És ez nagyszerű dolog.
(Para-Kovács Imre: Mágiarakás, Magyar Hírlap, 2005. március 7.)
[...] Az SZDSZ a másfél évvel ezelőtti EP-választások előtt már egyértelműen egy liberális stratégiába illeszkedő értékkampányt folytatott. A párt magát liberális pólusként határozta meg a politikai térben, és ehhez igazította a politikai tartalmat is. Elmaradt viszont az egységes szimbólumhasználat. Mivel a magyar társadalomban kitapinthatóan létezik egy liberális értékekkel azonosulni tudó réteg, politikai haszonnal járhat a pártnak, ha a megkezdett liberális stratégia a szimbólumok - így a pártnév - használatában is tükröződik. Ezt felismerve, az SZDSZ március 19-i szegedi küldöttgyűlésén a tisztújításon túl minden bizonnyal a pártnév kiegészítése (Magyar Liberális Párt) lesz a legfontosabb üzenet.
(Budai Bernadett: Pártnév és politikai marketing, Magyar Hírlap, 2005. március 17.)
Az SZDSZ liberalizmusát bíráló vélemények:
[...] A magyar liberális párt - hirdetik magukról a szabad demokraták, ám önmeghatározásuk is hazugság. (Mielőtt akcióba lépne a tekintetes gondolatrendőrség, jelzem, nem a magyar jelzőt kifogásolom.) Függetlenül a partner szürkeségétől vagy harsányságától, nehéz lehet úgy politizálni, ha rendre tetten érhető a magasztos elvek és a praxis ellentmondása. Ami Orbántól elfogadhatatlan volt, Gyurcsánytól már üdvözlendő; utóbbinak a populista EU-ellenességet és az európai szélsőjobb szűkkeblű retorikájának a használatát is elnézik a magyar "liberálisok", a független intézmények példátlan támadásában pedig maguk is élen járnak. Az elvtelen "értelmiségi" holdudvar hangfogóval bírálja az antiliberális kormányfőt, inkább marad a jobboldal oktalan nácizásánál. Eközben a klientúra tovább hízik, a párt viszont sorvad.
Egyetlen okból lenne érzékeny veszteség az "SZDSZ" eltűnése. Fundamentalizmusával és a posztkommunistákhoz való vonzódásával olyan felfogást képvisel, ami az európai liberálisoktól - gondoljunk csak a lengyel Szabadság Unióra vagy a német FDP-re - élesen elválasztja. Ez a párt igazi hungaricum.
(Szerető Szabolcs: Úgynevezett, Magyar Nemzet, 2004. január 11.)
[...] A "liberálisok éve" véget ért, és 2005 tavaszán tisztújító küldöttgyűlést tart a "magyar liberális párt". A tisztújítást a politikai vitával együtt egyetlen nap alatt akarják letudni, hiszen a párt politikájáról nem számítanak érdemi vitára, amelynek a dolog természetéből következően meg kellene előznie a tisztségekre való választást. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi vezetést majd simán újjáválasztják, s "tartjuk a jó irányt". Ha a párt 2006-ban újra becsúszik a parlamentbe, azt megint sikernek fogják elkönyvelni. Tetteiket már régen nem vezetik olyan ambíciók, hogy Magyarország más legyen, mint amilyenné az SZDSZ nélkül fejlődne. Sem a gazdaságpolitikában, sem a reformok akarásában, sem a demokratikus normák érvényesítésében, sem a közélet tisztaságát illetően, sem a párt belső működésében nem kívánnak különbözni a többi párttól. Megfordították a politikai cél és eszköz viszonyát: nem azért gyűjtenek szavazatokat, szereznek parlamenti és kormányzati pozíciót, hogy azután liberális politikát folytathassanak, hanem azért hangoztatnak liberális szövegeket a kampányban, hogy szavazatokat, parlamenti és kormányzati pozíciókat szerezzenek a maguk számára. Liberális politikára néhány szűk területtől eltekintve, mint az oktatás tartalmi kérdései, a romakérdés vagy a drogpolitika, nem törekednek. [...]
(Bauer Tamás: A liberálisok éve?, Élet és Irodalom, 2005. január 14.)
[...] A helyzet valóban siralmas: a népszavazás óta az SZDSZ a fent említett kérdőív mellett mindössze két ügyben jelent meg a nyilvánosság előtt: az egyik a szakmai körökben kétes hírű, a nyár végén botrányokba keveredett, majd megbukott Wekler Ferenc kormánybiztossá való kineveztetése, a másik pedig Horn Gábor év eleji bejelentése a kisebb Budapestről.
A kérdéssel foglalkozók lényegében két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek. A liberális párt kiesik a parlamentből, vagy a szocialistákkal közös listán viteti be oda magát.
[...] Mi azt gondoljuk, hogy van recept sikeres liberális politikára, de ahhoz a folyamatok pontosabb megértése szükséges.
[...] Az ötletes témaválasztás azonban még nem liberalizmus pusztán azért, mert a kreativitás az SZDSZ-hez kötődött az elmúlt években. A felsorolt kérdésekre modern és progresszív válaszokat adni - még az sem liberalizmus. Minden talpraesett politikus ilyen ellentmondásos kérdések felvetésével szerez magának teret és nyilvánosságot, ez nem nagy kunszt. Ráadásul a - korábban valóban az SZDSZ-hez kötött - témákat bedobta ugyan a miniszterelnök a köztudatba, de láthatóan hagyja őket veszni. Az SZDSZ-nek így nincs nehéz dolga: ezekben az ügyekben nem egy honlapon, üres lózungokként kell képviselnie az álláspontját, hanem törvényjavaslatokat kell benyújtania februártól. Nem kommunikációjában, hanem tetteiben kell különböznie a miniszterelnöktől és pártjától. [...]
(Léderer András - Nagy Zsófia - Takács Flóra - Zagyvai Márton: 2005: a liberálisok éve, Népszabadság, 2005. február 7.)
Amikor Odoaker germán törzsfő megfosztotta hatalmától Romulus Augustulust, az utolsó nyugat-római császárt, a Római Birodalom nagyjából olyan állapotban volt, mintha az SZDSZ kormányozta volna. A Római Birodalom addigra az "önimádat büszke heverőjén" feküdt. A győzhetetlen római légiók morálja régen odalett. Az elpuhult és elhülyült római polgár már csak zabált és ürített. Hétvégenként még elvonszolta magát a nagy arénába, hogy megnézzen egy nagyszabású gladiátorjátékot - egy korabeli valóságshow-t. A római polgár akkor már büszkén áldozott a homoszexualitás oltárán, férfi férfivel üzekedett, és az orgiákon egymás szájából lopták ki az obulust. A büszke római polgárt akkor már régen nem érdekelte a hagyomány, nem érdekelték az istenek - a büszke római polgár akkor már csak a meleg büszkeség napján vonult fel szívesen.
Amikor egy civilizáció haldoklik, mindig akad a közelben egy SZDSZ. Akit pedig érdekel, hogy ez ma mit is jelent pontosan, keresse fel az SZDSZ által készített honlapot: www.azenorszagom.hu. A nyájas érdeklődő találni fog ott egy kérdőívet. A negyven-egynéhány kérdés között ott van az összes, amit csak egy haldokló civilizációban lehet feltenni, és amiket csak egy SZDSZ tesz föl. [...]
(Bayer Zsolt: SZDSZ: hanyatlás végi Róma, Magyar Nemzet, 2005. február 21.)
Előbújt az ideák világából, formát öltött a XXI. századi magyar "liberalizmus" Az én országom című körlevélben. Kéken derengő vérdemagóg szlogenek a plakátkampányban ázó éjjeleken, a szabadelvűség pontokba szedett kiáltványa a világhálón. Maga a cím is ideológiai alapvetés: országom, mondják, nem pedig hazám. A modern "liberálisok" hazája a tágas nagyvilág, ha itt unja magát, elmegy oda. Már most hazája bárkinek lehet, de az országgal kapcsolatban a birtokos szerkezet bajos. Országuk a Lajosoknak volt meg Richárdnak, aki lóért adta volna, nem az alig ötszázalékos törpepártnak. [...]
(Balavány György: Ne jöjjön el az SZDSZ országa, Magyar Nemzet, 2005. február 25.)
[...] Nos, én először is úgy látom, hogy az SZDSZ tárcái kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak. A folytonos botrányokba keveredő, létjogosultságát igazolni egyre kevésbé képes informatikai minisztérium is és a felsőoktatási reform vitái során követhetetlenné vált oktatási tárca is. A gazdasági és a környezetvédelmi minisztériumokat pedig nem is szabad demokraták irányítják. Nem állítom, hogy egyáltalán nincsenek eredményeik, azt sem, hogy működésük színvonala alapvetően eltérne a Medgyessy-korszakban kialakult, lényegében máig érvényes kormányzati standardtól, azt azonban igen, hogy szakmai szerepük, politikai súlyuk és vezetőik közéleti fellépése alapján nehezen lehetne kitapintani egy konzisztens, időtálló és a gyurcsányi dinamizmussal lépést tartani képes liberális politika körvonalait. [...]
(Ádám Zoltán: Van az úgy..., Népszabadság, 2005. február 28.)
[...] Az SZDSZ híres liberalizmusa és fennen hirdetett toleranciája megnyilvánul az úgynevezett kisebbségi kérdésekben is. Ők megértik és támogatják a melegeket, rokonszenvükről biztosítják a kábítószerezőket, felemelik szavukat a kisebbségek érdekében, mindig mindenkit igyekeznek megérteni. Csak éppen a környező országokban kisebbségben élő magyarokat nem értik meg, s amikor arra adódna lehetőség, hogy magyar állampolgárságot is adjunk nekik, akkor ez ellen agitálnak. Hogyan lehet ezt tolerálni? [...]
(Szabó S. András: Egy küszöbpárt politikai nézeteiről, Magyar Nemzet, 2005. március 4.)
[...] A küldöttgyűlésen megszavazandó szabályzatmódosítás nem sok jót ígér. A kampányfőnök tervezett "alkotmányos" beemelése a mindenkori vezetőségbe egyrészt személyes ambíciókból, másrészt a kampányok jelentőségébe vetett téves hitből fakad (erről korábban volt szó). A szabályzat módosításának igazi káros - és a belső állapotokról árulkodó - eleme azonban a névváltoztatás. A javaslat szerint a párt eddigi nevét, a Szabad Demokraták Szövetségét kiegészítené a "Magyar Liberális Párt". A baj ezzel az, hogy a kifejezés - márpedig a politikában a szavak, a kifejezések orientálók, sugallnak, determinálnak, vagyis fontosak - a múlt, a föld, egy ismertnek vélt eszmerendszer felé húz le. Kicsit Medgyessy Péter "nemzeti közepének" múltba forduló, megnyugtató hangulatát ismétli. Másrészt egy káros illúziót, önmagunk és a "liberalizmus" ismeretének illúzióját sugallja. Holott a lényeg éppen az, hogy a mai liberalizmus az útkeresés dogmáktól mentes szabadságát jelentse. [...]
(Petőcz György: És a madarak?, Élet és Irodalom, 2005. március 11.)
[...] Valóban rejtély, hogy egy potenciálisan 15 százalékos párt hogyan dolgozta le magát komoly, rendszerváltó erőből statisztikai hibahatárrá, ha az ötletek "lenyúlása" többnyire a siker mércéje; különben is, a két nagy párt anti- vagy nem liberális nyomulása éppen hogy segíthette volna őket. Rejtély, miért kampányolnak most marginális csoportok erőltetett toleranciájával, ha egyszer jelentős, ún. nemzeti kérdésekben nem érthető az álláspontjuk. Nyilvánvaló hiba volt például, ráadásul az elveikből sem következik, hogy kategorikusan nemet mondtak a kettős állampolgárságra - ennél még Thürmer Gyula is "liberálisabb" volt, aki a választók lelkiismeretére bízta a döntést. [...]
(Seres László: Liberális visszapillantó, Népszabadság, 2005. március 19.)
Az SZDSZ liberalizmusát támogató vélemények:
[...] Az SZDSZ minikampánya az internetes kérdőívvel jól indult: sokan felfigyeltek rá, vitákat váltott ki. A liberális identitás szempontjából fontos témákban provokatív kérdéseket tesz fel, s így a párt a társadalmat megosztó, nemegyszer tabunak számító ügyekben foglal el markánsan liberális álláspontot.
[...] Soha nem állítottuk, hogy pusztán ezekről a témákról kellene szólnia politikánknak. De azt állítottuk, hogy nélkülük nincsen liberális politika. Az Új Generáció alapításakor közkeletű nézet volt az SZDSZ-ben, hogy ezek a témák többet visznek, mint hoznak. Ma a párt kampányokban is vállalt programjának fontos elemei az általunk régóta szorgalmazott ügyek. Nem az ÚG érdeme ez - bár részünk volt benne, s ezért, elmondhatjuk, már megérte létrejönnünk -, hanem egy politikai közösség tanulási folyamatának eredménye. A fejlődőképesség, a változni tudás, a nyitottság eredményei. Lehet rájuk büszkének lenni. [...]
(Csőzik László - Gusztos Péter - John Emese - Merker Dávid: Mégis, minek az éve, Népszabadság, 2005. február 16.)
"Az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása." (A Magyar Nemzet által Pap Géza erdélyi református püspöknek tulajdonított kijelentés)
[...] Elég nagy bajban lennénk emberileg és jogilag, ha az SZDSZ a homoszexualitás legalizálásáért küzdene, mondjuk, elmaradott és diktatórikus állam lennénk mindjárt, és nem feltétlenül az egyházak miatt, de - mint ebből az idézetből kiderül - feltétlen egyetértésükkel. Fennáll, persze, a lehetőség, hogy az idézet pontatlan, és a püspök nem mondott ilyesmit, csak arra hívta fel a figyelmet Eörsi Mátyás kolozsvári látogatása kapcsán, amire mindig: a liberalizmus az emberiség rákfenéje, a szabadság árt a nemzetnek, hova is lennénk, ha mindenki gondolkozna, véleményt alkotna, esetleg önállóan döntene?! Mi szükség lenne ebben az esetben papságra, püspökségre, egyéb megmondó emberekre?!
[...] Mindezek ellenére a homoszexualitás legális, fejvesztés kockázata nélkül kijelenthető, hogy isten nincs, mint ahogy együtt lehet aludni nőkkel is házasság nélkül. És ez nagyszerű dolog.
(Para-Kovács Imre: Mágiarakás, Magyar Hírlap, 2005. március 7.)
[...] Az SZDSZ a másfél évvel ezelőtti EP-választások előtt már egyértelműen egy liberális stratégiába illeszkedő értékkampányt folytatott. A párt magát liberális pólusként határozta meg a politikai térben, és ehhez igazította a politikai tartalmat is. Elmaradt viszont az egységes szimbólumhasználat. Mivel a magyar társadalomban kitapinthatóan létezik egy liberális értékekkel azonosulni tudó réteg, politikai haszonnal járhat a pártnak, ha a megkezdett liberális stratégia a szimbólumok - így a pártnév - használatában is tükröződik. Ezt felismerve, az SZDSZ március 19-i szegedi küldöttgyűlésén a tisztújításon túl minden bizonnyal a pártnév kiegészítése (Magyar Liberális Párt) lesz a legfontosabb üzenet.
(Budai Bernadett: Pártnév és politikai marketing, Magyar Hírlap, 2005. március 17.)
Az SZDSZ liberalizmusát bíráló vélemények:
[...] A magyar liberális párt - hirdetik magukról a szabad demokraták, ám önmeghatározásuk is hazugság. (Mielőtt akcióba lépne a tekintetes gondolatrendőrség, jelzem, nem a magyar jelzőt kifogásolom.) Függetlenül a partner szürkeségétől vagy harsányságától, nehéz lehet úgy politizálni, ha rendre tetten érhető a magasztos elvek és a praxis ellentmondása. Ami Orbántól elfogadhatatlan volt, Gyurcsánytól már üdvözlendő; utóbbinak a populista EU-ellenességet és az európai szélsőjobb szűkkeblű retorikájának a használatát is elnézik a magyar "liberálisok", a független intézmények példátlan támadásában pedig maguk is élen járnak. Az elvtelen "értelmiségi" holdudvar hangfogóval bírálja az antiliberális kormányfőt, inkább marad a jobboldal oktalan nácizásánál. Eközben a klientúra tovább hízik, a párt viszont sorvad.
Egyetlen okból lenne érzékeny veszteség az "SZDSZ" eltűnése. Fundamentalizmusával és a posztkommunistákhoz való vonzódásával olyan felfogást képvisel, ami az európai liberálisoktól - gondoljunk csak a lengyel Szabadság Unióra vagy a német FDP-re - élesen elválasztja. Ez a párt igazi hungaricum.
(Szerető Szabolcs: Úgynevezett, Magyar Nemzet, 2004. január 11.)
[...] A "liberálisok éve" véget ért, és 2005 tavaszán tisztújító küldöttgyűlést tart a "magyar liberális párt". A tisztújítást a politikai vitával együtt egyetlen nap alatt akarják letudni, hiszen a párt politikájáról nem számítanak érdemi vitára, amelynek a dolog természetéből következően meg kellene előznie a tisztségekre való választást. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi vezetést majd simán újjáválasztják, s "tartjuk a jó irányt". Ha a párt 2006-ban újra becsúszik a parlamentbe, azt megint sikernek fogják elkönyvelni. Tetteiket már régen nem vezetik olyan ambíciók, hogy Magyarország más legyen, mint amilyenné az SZDSZ nélkül fejlődne. Sem a gazdaságpolitikában, sem a reformok akarásában, sem a demokratikus normák érvényesítésében, sem a közélet tisztaságát illetően, sem a párt belső működésében nem kívánnak különbözni a többi párttól. Megfordították a politikai cél és eszköz viszonyát: nem azért gyűjtenek szavazatokat, szereznek parlamenti és kormányzati pozíciót, hogy azután liberális politikát folytathassanak, hanem azért hangoztatnak liberális szövegeket a kampányban, hogy szavazatokat, parlamenti és kormányzati pozíciókat szerezzenek a maguk számára. Liberális politikára néhány szűk területtől eltekintve, mint az oktatás tartalmi kérdései, a romakérdés vagy a drogpolitika, nem törekednek. [...]
(Bauer Tamás: A liberálisok éve?, Élet és Irodalom, 2005. január 14.)
[...] A helyzet valóban siralmas: a népszavazás óta az SZDSZ a fent említett kérdőív mellett mindössze két ügyben jelent meg a nyilvánosság előtt: az egyik a szakmai körökben kétes hírű, a nyár végén botrányokba keveredett, majd megbukott Wekler Ferenc kormánybiztossá való kineveztetése, a másik pedig Horn Gábor év eleji bejelentése a kisebb Budapestről.
A kérdéssel foglalkozók lényegében két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek. A liberális párt kiesik a parlamentből, vagy a szocialistákkal közös listán viteti be oda magát.
[...] Mi azt gondoljuk, hogy van recept sikeres liberális politikára, de ahhoz a folyamatok pontosabb megértése szükséges.
[...] Az ötletes témaválasztás azonban még nem liberalizmus pusztán azért, mert a kreativitás az SZDSZ-hez kötődött az elmúlt években. A felsorolt kérdésekre modern és progresszív válaszokat adni - még az sem liberalizmus. Minden talpraesett politikus ilyen ellentmondásos kérdések felvetésével szerez magának teret és nyilvánosságot, ez nem nagy kunszt. Ráadásul a - korábban valóban az SZDSZ-hez kötött - témákat bedobta ugyan a miniszterelnök a köztudatba, de láthatóan hagyja őket veszni. Az SZDSZ-nek így nincs nehéz dolga: ezekben az ügyekben nem egy honlapon, üres lózungokként kell képviselnie az álláspontját, hanem törvényjavaslatokat kell benyújtania februártól. Nem kommunikációjában, hanem tetteiben kell különböznie a miniszterelnöktől és pártjától. [...]
(Léderer András - Nagy Zsófia - Takács Flóra - Zagyvai Márton: 2005: a liberálisok éve, Népszabadság, 2005. február 7.)
Amikor Odoaker germán törzsfő megfosztotta hatalmától Romulus Augustulust, az utolsó nyugat-római császárt, a Római Birodalom nagyjából olyan állapotban volt, mintha az SZDSZ kormányozta volna. A Római Birodalom addigra az "önimádat büszke heverőjén" feküdt. A győzhetetlen római légiók morálja régen odalett. Az elpuhult és elhülyült római polgár már csak zabált és ürített. Hétvégenként még elvonszolta magát a nagy arénába, hogy megnézzen egy nagyszabású gladiátorjátékot - egy korabeli valóságshow-t. A római polgár akkor már büszkén áldozott a homoszexualitás oltárán, férfi férfivel üzekedett, és az orgiákon egymás szájából lopták ki az obulust. A büszke római polgárt akkor már régen nem érdekelte a hagyomány, nem érdekelték az istenek - a büszke római polgár akkor már csak a meleg büszkeség napján vonult fel szívesen.
Amikor egy civilizáció haldoklik, mindig akad a közelben egy SZDSZ. Akit pedig érdekel, hogy ez ma mit is jelent pontosan, keresse fel az SZDSZ által készített honlapot: www.azenorszagom.hu. A nyájas érdeklődő találni fog ott egy kérdőívet. A negyven-egynéhány kérdés között ott van az összes, amit csak egy haldokló civilizációban lehet feltenni, és amiket csak egy SZDSZ tesz föl. [...]
(Bayer Zsolt: SZDSZ: hanyatlás végi Róma, Magyar Nemzet, 2005. február 21.)
Előbújt az ideák világából, formát öltött a XXI. századi magyar "liberalizmus" Az én országom című körlevélben. Kéken derengő vérdemagóg szlogenek a plakátkampányban ázó éjjeleken, a szabadelvűség pontokba szedett kiáltványa a világhálón. Maga a cím is ideológiai alapvetés: országom, mondják, nem pedig hazám. A modern "liberálisok" hazája a tágas nagyvilág, ha itt unja magát, elmegy oda. Már most hazája bárkinek lehet, de az országgal kapcsolatban a birtokos szerkezet bajos. Országuk a Lajosoknak volt meg Richárdnak, aki lóért adta volna, nem az alig ötszázalékos törpepártnak. [...]
(Balavány György: Ne jöjjön el az SZDSZ országa, Magyar Nemzet, 2005. február 25.)
[...] Nos, én először is úgy látom, hogy az SZDSZ tárcái kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak. A folytonos botrányokba keveredő, létjogosultságát igazolni egyre kevésbé képes informatikai minisztérium is és a felsőoktatási reform vitái során követhetetlenné vált oktatási tárca is. A gazdasági és a környezetvédelmi minisztériumokat pedig nem is szabad demokraták irányítják. Nem állítom, hogy egyáltalán nincsenek eredményeik, azt sem, hogy működésük színvonala alapvetően eltérne a Medgyessy-korszakban kialakult, lényegében máig érvényes kormányzati standardtól, azt azonban igen, hogy szakmai szerepük, politikai súlyuk és vezetőik közéleti fellépése alapján nehezen lehetne kitapintani egy konzisztens, időtálló és a gyurcsányi dinamizmussal lépést tartani képes liberális politika körvonalait. [...]
(Ádám Zoltán: Van az úgy..., Népszabadság, 2005. február 28.)
[...] Az SZDSZ híres liberalizmusa és fennen hirdetett toleranciája megnyilvánul az úgynevezett kisebbségi kérdésekben is. Ők megértik és támogatják a melegeket, rokonszenvükről biztosítják a kábítószerezőket, felemelik szavukat a kisebbségek érdekében, mindig mindenkit igyekeznek megérteni. Csak éppen a környező országokban kisebbségben élő magyarokat nem értik meg, s amikor arra adódna lehetőség, hogy magyar állampolgárságot is adjunk nekik, akkor ez ellen agitálnak. Hogyan lehet ezt tolerálni? [...]
(Szabó S. András: Egy küszöbpárt politikai nézeteiről, Magyar Nemzet, 2005. március 4.)
[...] A küldöttgyűlésen megszavazandó szabályzatmódosítás nem sok jót ígér. A kampányfőnök tervezett "alkotmányos" beemelése a mindenkori vezetőségbe egyrészt személyes ambíciókból, másrészt a kampányok jelentőségébe vetett téves hitből fakad (erről korábban volt szó). A szabályzat módosításának igazi káros - és a belső állapotokról árulkodó - eleme azonban a névváltoztatás. A javaslat szerint a párt eddigi nevét, a Szabad Demokraták Szövetségét kiegészítené a "Magyar Liberális Párt". A baj ezzel az, hogy a kifejezés - márpedig a politikában a szavak, a kifejezések orientálók, sugallnak, determinálnak, vagyis fontosak - a múlt, a föld, egy ismertnek vélt eszmerendszer felé húz le. Kicsit Medgyessy Péter "nemzeti közepének" múltba forduló, megnyugtató hangulatát ismétli. Másrészt egy káros illúziót, önmagunk és a "liberalizmus" ismeretének illúzióját sugallja. Holott a lényeg éppen az, hogy a mai liberalizmus az útkeresés dogmáktól mentes szabadságát jelentse. [...]
(Petőcz György: És a madarak?, Élet és Irodalom, 2005. március 11.)
[...] Valóban rejtély, hogy egy potenciálisan 15 százalékos párt hogyan dolgozta le magát komoly, rendszerváltó erőből statisztikai hibahatárrá, ha az ötletek "lenyúlása" többnyire a siker mércéje; különben is, a két nagy párt anti- vagy nem liberális nyomulása éppen hogy segíthette volna őket. Rejtély, miért kampányolnak most marginális csoportok erőltetett toleranciájával, ha egyszer jelentős, ún. nemzeti kérdésekben nem érthető az álláspontjuk. Nyilvánvaló hiba volt például, ráadásul az elveikből sem következik, hogy kategorikusan nemet mondtak a kettős állampolgárságra - ennél még Thürmer Gyula is "liberálisabb" volt, aki a választók lelkiismeretére bízta a döntést. [...]
(Seres László: Liberális visszapillantó, Népszabadság, 2005. március 19.)
Az SZDSZ liberalizmusát támogató vélemények:
[...] Az SZDSZ minikampánya az internetes kérdőívvel jól indult: sokan felfigyeltek rá, vitákat váltott ki. A liberális identitás szempontjából fontos témákban provokatív kérdéseket tesz fel, s így a párt a társadalmat megosztó, nemegyszer tabunak számító ügyekben foglal el markánsan liberális álláspontot.
[...] Soha nem állítottuk, hogy pusztán ezekről a témákról kellene szólnia politikánknak. De azt állítottuk, hogy nélkülük nincsen liberális politika. Az Új Generáció alapításakor közkeletű nézet volt az SZDSZ-ben, hogy ezek a témák többet visznek, mint hoznak. Ma a párt kampányokban is vállalt programjának fontos elemei az általunk régóta szorgalmazott ügyek. Nem az ÚG érdeme ez - bár részünk volt benne, s ezért, elmondhatjuk, már megérte létrejönnünk -, hanem egy politikai közösség tanulási folyamatának eredménye. A fejlődőképesség, a változni tudás, a nyitottság eredményei. Lehet rájuk büszkének lenni. [...]
(Csőzik László - Gusztos Péter - John Emese - Merker Dávid: Mégis, minek az éve, Népszabadság, 2005. február 16.)
"Az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása." (A Magyar Nemzet által Pap Géza erdélyi református püspöknek tulajdonított kijelentés)
[...] Elég nagy bajban lennénk emberileg és jogilag, ha az SZDSZ a homoszexualitás legalizálásáért küzdene, mondjuk, elmaradott és diktatórikus állam lennénk mindjárt, és nem feltétlenül az egyházak miatt, de - mint ebből az idézetből kiderül - feltétlen egyetértésükkel. Fennáll, persze, a lehetőség, hogy az idézet pontatlan, és a püspök nem mondott ilyesmit, csak arra hívta fel a figyelmet Eörsi Mátyás kolozsvári látogatása kapcsán, amire mindig: a liberalizmus az emberiség rákfenéje, a szabadság árt a nemzetnek, hova is lennénk, ha mindenki gondolkozna, véleményt alkotna, esetleg önállóan döntene?! Mi szükség lenne ebben az esetben papságra, püspökségre, egyéb megmondó emberekre?!
[...] Mindezek ellenére a homoszexualitás legális, fejvesztés kockázata nélkül kijelenthető, hogy isten nincs, mint ahogy együtt lehet aludni nőkkel is házasság nélkül. És ez nagyszerű dolog.
(Para-Kovács Imre: Mágiarakás, Magyar Hírlap, 2005. március 7.)
[...] Az SZDSZ a másfél évvel ezelőtti EP-választások előtt már egyértelműen egy liberális stratégiába illeszkedő értékkampányt folytatott. A párt magát liberális pólusként határozta meg a politikai térben, és ehhez igazította a politikai tartalmat is. Elmaradt viszont az egységes szimbólumhasználat. Mivel a magyar társadalomban kitapinthatóan létezik egy liberális értékekkel azonosulni tudó réteg, politikai haszonnal járhat a pártnak, ha a megkezdett liberális stratégia a szimbólumok - így a pártnév - használatában is tükröződik. Ezt felismerve, az SZDSZ március 19-i szegedi küldöttgyűlésén a tisztújításon túl minden bizonnyal a pártnév kiegészítése (Magyar Liberális Párt) lesz a legfontosabb üzenet.
(Budai Bernadett: Pártnév és politikai marketing, Magyar Hírlap, 2005. március 17.)
Az SZDSZ ideológiájával kapcsolatban megjelent publicisztikák:
Szerető Szabolcs: Úgynevezett, Magyar Nemzet, 2004. január 11.
Bauer Tamás: A liberálisok éve?, Élet és Irodalom, 2005. január 14.
Léderer András - Nagy Zsófia - Takács Flóra - Zagyvai Márton: 2005: a liberálisok éve, Népszabadság, 2005. február 7.
Csőzik László - Gusztos Péter - John Emese - Merker Dávid: Mégis, minek az éve, Népszabadság, 2005.február 16.
Bayer Zsolt: SZDSZ: hanyatlás végi Róma, Magyar Nemzet, 2005. február 21.
Balavány György: Ne jöjjön el az SZDSZ országa, Magyar Nemzet, 2005. február 25.
Ádám Zoltán: Van az úgy..., Népszabadság, 2005. február 28.
Szabó S. András: Egy küszöbpárt politikai nézeteiről, Magyar Nemzet, 2005. március 4.
Para-Kovács Imre: Mágiarakás, Magyar Hírlap, 2005. március 7.
Petőcz György: És a madarak?, Élet és Irodalom, 2005. március 11.
Budai Bernadett: Pártnév és politikai marketing, Magyar Hírlap, 2005. március 17.
Seres László: Liberális visszapillantó, Népszabadság március 19.
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.