Ötlet nélküli politikusok

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor februári ország-, illetve évértékelő beszédei sok mindent elárultak arról, hogy milyen taktikát alkalmaz majd a két vezető politikai erő a már elkezdődött (vagy inkább véget sem ért) választási kampányban. Meghatározták a főbb témákat, kijelölték a célcsoportokat, és megnevezték közös ellenségüket: a politikát. Mindkét politikus hadat üzent a politikának, amely Gyurcsány szerint egyre inkább pusztán kommunikáció, míg Orbán szerint "nem az emberek valós problémáival foglalkozik". Ez azt jelenti, hogy mindkét politikus a közvélemény politikaellenességére építve megkísérelte önmagát elkülöníteni a nép által megvetett "napi politikától".

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor februári ország-, illetve évértékelő beszédei sok mindent elárultak arról, hogy milyen taktikát alkalmaz majd a két vezető politikai erő a már elkezdődött (vagy inkább véget sem ért) választási kampányban.

Meghatározták a főbb témákat, kijelölték a célcsoportokat, és megnevezték közös ellenségüket: a politikát. Mindkét politikus hadat üzent a politikának, amely Gyurcsány szerint egyre inkább pusztán kommunikáció, míg Orbán szerint "nem az emberek valós problémáival foglalkozik". Ez azt jelenti, hogy mindkét politikus a közvélemény politikaellenességére építve megkísérelte önmagát elkülöníteni a nép által megvetett "napi politikától".

Az Orbán-beszédek, valamint a Fidesz más politikusainak nagy visszhangot kiváltó megszólalásai alapján a Fidesz taktikája könnyen meghatározható: egyre intenzívebb baloldali populizmus, eseti összekacsintás a szélsőjobboldallal. A decemberi népszavazás kudarcából a Fidesz levonta a következtetést: akit a nemzeti jelszóval mozgósítani lehetett, az már csatlakozott a párthoz, új szavazókat pedig csak onnan szerezhet, ahol a magyar zászlónál fontosabb a pénztárca. Ez az a választói réteg, amely nem rendelkezik határozott politikai preferenciával, nem elvi alapon szavaz, hanem annak alapján, hogy melyik párttól vár több pénzt, juttatást, kedvezményt. Ez a nagyjából kétmilliós csoport - akiket a jobboldali sajtó korábban "Kádár népének" csúfolt - lett Orbán Viktor elsődleges célközönsége. Orbán választ adott a december 5-i vereségre: a szocialisták korábbi törzsközönségét próbálja elcsábítani. A pártelnök a végletekig leegyszerűsítette mondatait, mindent megmagyarázott, értelmezett, ahol pedig túl bonyolult volt a téma, ott egy poénos hasonlattal vágta ki magát. Orbán és a Fidesz taktikája egyszerű: demagóg, anyagias üzenetekkel megnyerni a demagógiára fogékony, anyagias választói csoportokat. Minden városba ígérni olcsóbb távfűtést, gázt, gyógyszert; minden falunak ígérni iskolát, postát, faluparlamentet; ahova nincs ötlet, ott nagyszabású, de nem részletezett tervet bejelenteni (Budapest-terv); a nemzet egészének pedig az "állam majd megoldja helyetted" biztonságát kínálni. Politikájának kiemelt célcsoportjai a falvakban élők, a magukat a rendszerváltás veszteseinek érzők, a nyugdíjasok, a budapestiek és a nők.

A Fidesz továbbra is népfront méretű választói közösséget akar egyben tartani, amely a Kádár-rendszer iránt nosztalgiázóktól a radikális jobboldalig terjed. Ez utóbbi közönségnek az elmúlt hetekben többször is megüzente a párt: rátok is gondolunk. Előbb Semjén Zsolt kereszténydemokrata féltette nagy nyilvánosság előtt gyermekeinket a "szakállas bácsiktól". Ez kódolt, ám félreérthetetlen antiszemitizmus (a "szakállas" az antiszemita diskurzusban száz éve a zsidó szinonimája) volt, megfejelve némi homofóbiával. A múlt héten Áder János írt magasztaló nyílt levelet egy szintén nem a filoszemitizmusáról híres szélsőjobboldali újságírónak a Magyar Demokratában.

Mindezek alapján jól látható, hogyan és kinek fog politizálni a Fidesz a közeljövőben. Ugyanakkor az Orbán-beszéd tartalmi problémái (az erőltetett faluparlament-ötlet, a budapestieknek szóló ígéretek hiánya) arról árulkodnak: a Fidesz nemcsak azért használja a baloldali populizmust, mert így akarja elcsalogatni az MSZP-től Kádár népét, hanem azért is, mert a párt és a kampánystáb kifogyott az ötletekből.

Míg a Fidesz elnöke a választókhoz, addig Gyurcsány Ferenc a politikai elemzőkhöz beszélt. Országértékelése intellektuálisabb volt, mint Orbáné, politikai hatékonyságát tekintve azonban messze elmaradt ellenfelétől. Gyurcsány kormányfővé választását követően nagy lendülettel kezdett, a választókat hozzászoktatta ahhoz, hogy ha mond valamit, az mindig vihart kavar (a Fidesz-frakciót agyagba döngölő parlamenti felszólalások, antiklerikális támadások, ügynökügy). Emiatt a közvélemény elvárásai magasak vele szemben, folyton meglepetést várnak a kormányfőtől, és ha ezt nem teljesíti, akkor a választók csalódnak. Márpedig idén a kormányfő még nem állt elő meglepetéssel, ami tanácstalanságról, zavarról árulkodik.

Gyurcsány zavarát mi sem jelzi jobban, mint hogy februárban elnyerte a "Legtöbbet Bocsánatot Kérő Kormányfő" címét a védhetetlen szaúdi poénkodást követő meakulpázással, majd az Orbánnak szóló kemény megjegyzését ("fogja be a száját!") követő, taktikailag elhibázott bocsánatkérésével.

Azzal, hogy a Fidesz a baloldali populizmussal operál, választás elé állította Gyurcsányt: vagy beszáll a demagóg licitversenybe és ígérgetni kezd, vagy kitalál valami újat. Előbbi esetben a Fidesz választási győzelme borítékolható, mert a mindenkori ellenzék mindig eredményesebben tud ígérni, mint a kormány. Gyurcsány - eddig úgy tűnik - ebbe nem akar beszállni, s országértékelő beszédében ezért hirdette meg az "új politikát". Ebből azonban még nem sok látszik. Gyurcsány nagyon kockázatos vállalkozásba kezdett: Orbánhoz hasonlóan "Kádár népéhez" beszél, de ígéretek helyett népművelést tart, alapfokú gazdasági és pénzügyi ismereteket oktat a választóknak. Azt próbálja elmagyarázni, hogy nincs pénz további jóléti osztogatásra. Az azonban biztosra vehető, hogy ez kevés lesz a választási győzelemhez. Az új politikát tartalommal kell feltöltenie. Gyurcsánynak nincs más választása: valami nagyot kell dobnia egy éven belül, különben el fog vérezni. Hogy lesz-e nagy durranás, nem tudni. Ám még a végén az is előfordulhat, hogy közvetve Orbán Viktor baloldali fordulatának köszönhetően lesz adóreform.

Az elmúlt hónapban két ötlettelen, ám kiváló színészi és retorikai adottságokkal megáldott politikus performanszát láthattuk. Egyikük a politikai haszonelvűségre építi kampányát: a minél több szavazó megszerzése érdekében a legolcsóbb demagógiát alkalmazza amerikai show-elemekkel. A másik tanácstalan, saját lendülete viszi előre, de még maga sem tudja, hova. Mindenesetre, aki látta a két politikust 2005. február 20-án Friderikusz műsorában, az tudja: 2006-ban nagy csata lesz kettejük között.


Emlékezetes Gyurcsány-mondatok

2004. 09. 05. "Akinek egy szobája van, az kettőt, akinek kettő van, az hármat, akinek három, az meg családi házat, akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne."
2004. 09. 06. "[...] a kormány tudja, hogy mi a dolga, és hogyha úgy látja, hogy be kell avatkozni, akkor be fog avatkozni, de ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét."
2005. 02. 05. "Halált megvető bátorsággal játszottak sportolóink az arab terroristák ellen, aminek tükrében fantasztikus eredmény a döntetlen."
2005. 02. 05. "Legyen világos beszéd. Ha el akar venni, álljon oda Magyarország elé, és mondja azt, hogy vissza akar venni 3500 milliárd forintot. Van még egy út. Növeljen adókat, s máris nem fogunk többet költeni, mint amink van. [...] Mert tisztességes válasz csak ez van. Illetve van még egy harmadik lehetőség, hogy talán fogja be a száját akkor, amikor a költségvetés hiányáról beszélünk."

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő