A nemzet ünnepe
A Magyar Köztársaság lobogójának katonai tiszteletadás mellett történő felvonásával kezdődtek meg a március 15-i ünnepségek. Gyurcsány Ferenc a Nemzeti Múzeum kertjében mondott ünnepi beszédében egy jobb, szabadabb Magyarországról beszélt, "ahol a nyugalom, a megértés és a párbeszéd honol". A miniszterelnök beszédét egy árpádsávos zászlókkal, sípokkal, kereplőkkel felszerelt csoport zavarta meg. Az incidensre reagálva Gyurcsány Ferenc beszédében azt mondta, hogy Magyarországot "tehetjük az indulat, a harcos füttyök országává vagy a béke, a nyugalom szigetévé".
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc idei évfordulóját nem a színpompás ünnepségek, vagy felemelő politikusi szónoklatok tették emlékezetessé, hanem az, hogy folytatódott a két nagy politikai tábor "Ki osztja meg a nemzetet?" című szappanoperája. A nemzeti ünnepet követően két téma került a politika napirendjére: egyrészt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ünnepi beszédének kifütyülése, másrészt Schmitt Pálnak, a Fidesz-MPSZ alelnökének és európai parlamenti képviselőjének beszéde, melyben a kormányt a kettős állampolgárságot elutasító álláspontja miatt "nemzetárulónak" nevezte, Gyurcsány Ferencet pedig az "egységbontás" miniszterelnökének titulálta. A két eset kapcsán többféle értelmezés látott napvilágot. Míg a politikusok - szokás szerint - egymást vádolják az ünnep békéjének megzavarásával, addig a publicisták arra keresik a választ: belefér-e a miniszterelnök beszédének kifütyülése a véleménynyilvánítás szabadságába, illetve mit illik és mit nem illik tenni, vagy mondani egy nemzeti ünnepen. Elemzői szempontból a választók oldaláról érdemes megközelíteni a témát, a legfőbb kérdés pedig az, hogy a választói igényeket figyelembe véve a pártok miként próbálják értelmezni az említett eseményeket.
Mit kíván a magyar nemzet?
A rendszerváltás előtt főként a demokratikus ellenzék tagjai ütköztek össze a karhatalommal március 15-én, illetve október 23-án, az 1956 forradalom ünnepén. Noha 1990 után is történtek kisebb-nagyobb botrányok a megemlékezéseken, igazán felfokozott hangulat, és megosztottság 2002-es választások óta jellemzi a magyar politikai életet. Az ünnepeken okozott botrányok pedig általában szélsőjobboldali aktivistákhoz köthető. 2002. október 23-án például a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájánál, Nagy Imre mártír miniszterelnök sírjánál Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselőt (akit 1956-os tevékenységéért bebörtönöztek) fütyülték ki és nevezték hazaárulónak. 2003. októberében pedig Söjtörön, Deák Ferenc szülőfalujában tartott kihelyezett kormányülést a kabinet, ahol a XIX. századi politikus születésének 200. évfordulója alkalmából Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök beszédet tartott volna, ám a parlamenten kívüli MIÉP szimpatizánsai kifütyülték a kormányfőt. Az ünnepségek megzavarásával ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint a többség sohasem éretett egyet. Egy 2002-es felmérés szerint az emberek 60 százaléka szeretné, ha a pártok együtt emlékeznének meg a nemzeti ünnepek alkalmával. A 2003-as söjtöri botrány után készített közvélemény-kutatás szerint pedig a válaszadóknak mindössze 6 százaléka értett egyet a kormányfő kifütyülésével. A választópolgárok nyugalom iránti vágyát így mindkét nagy párt figyelembe vette, amikor megfogalmazta véleményét az idei március 15-én történtekről.
Az MSZP reakciói
Az előző évek rendbontásaihoz hasonlóan most is egy kisebb csoport fütyülte ki a miniszterelnök beszédét, aki azonban elődjétől eltérően nem zavartatta magát, sőt az ellene tüntetőkre reagálva kijelentette: "a többség békét és nyugalmat akar". Utóbb ezt az érvelést folytatta Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője is, aki szerint bár a miniszterelnököt akarták ütni, a nemzetet találták el azok, akik kifütyülték Gyurcsány Ferencet. Az MSZP politikusai emellett többször emlékeztettek arra is, hogy jobboldali rendezvényeket még soha nem zavartak hasonló módon a baloldali aktivisták, éppen ezért ideje lenne, hogy a Fidesz-MPSZ is kordában tartsa a maga szélsőségeseit.
A MSZP azokból a felmérésekből indult ki, melyek azt mutatják, hogy az utcai tiltakozó akciókkal, illetve a politikai események megzavarásával nem azonosul az állampolgárok többsége. Ugyanakkor a kormánypárti politikusok érveit segíti az is, hogy az elmúlt években a kormány elleni utcai tiltakozó demonstrációk állandó szereplői a Fidesz-MPSZ kezdeményezésére létrejött polgári körök tagjai voltak. Így most már akkor is az ellenzéki párthoz köthetők a botrányok, ha valójában semmi köze hozzá. A Fidesz-MPSZ részéről a radikális szervezetekkel való szoros közösségvállalás az utóbbi időben hiába érzékelhető kevésbé, a baloldal számára mindaddig lehetőségként kínálkozik, hogy utaljanak a legnagyobb ellenzéki párt és az utcai politizálásban aktív szélsőségesek kapcsolatára, amíg a Fidesz-MPSZ minden szavazatot meg akar szerezni a jobboldalon, és ezért nem határolódik el egyértelműen a radikálisoktól.
A Fidesz-MPSZ reakciói
A miniszterelnök kifütyülése által keltett botrány inkább a jobboldalnak árthat, főként, hogy 2005 elejétől a Fidesz-MPSZ első számú célcsoportját azok a bizonytalan szavazók alkotják, akik nem szeretik sem az ilyesfajta megnyilvánulásokat, sem az éles politikai szembenállást. A Fidesz-MPSZ utólagos kommunikációja ezért a történtekkel kapcsolatban a kormánypártokra, sőt kifejezetten a miniszterelnökre kívánta hárítani a felelősséget. A párt elnökségének közleménye ennek megfelelően elítélte ugyan az ünnep megzavarását, ugyanakkor hangsúlyozta: sokakban okoz elkeseredést és bizonytalanságot Gyurcsány Ferenc kormányfői tevékenysége. A legnagyobb ellenzéki párt a decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazásban jelölte a miniszterelnök kifütyülésének közvetlen okát, hiszen érvelésük szerint jogosan váltja ki sokak haragját, ha a népszavazási kampányban hangoztatott, kettős állampolgárságot ellenző álláspontja után a miniszterelnök a nemzet összefogásáról beszél. A Fidesz-MPSZ alelnökének meglepően kemény hangú beszéde szintén erre utalt, de ezt az indoklást erősíti az is, hogy március 15-én több helyen is kifütyülték Gyurcsány Ferenc határon túli magyarokhoz küldött üzenetét. Schmitt Pál nagy visszhangot kiváltó beszéde egyébként éppen azáltal tudott megjelenni a nyilvánosságban, hogy egy olyan politikus mondta el, akire mindezidáig nem volt jellemző a radikális hangvétel. A szónokot a pártvezetés is elmarasztalta, s maga is bocsánatot kért kemény szavaiért. A kialakult helyzet alkalmat ad a Fidesz-MPSZ és a szélsőjobb összemosására, s hiteltelenítheti az ellenzéki párt pár hete, a Nemzeti Konzultációs Testülettel elindított mosolyoffenzíváját.
