Erőfelmutatás vagy konszenzusképesség
Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy elkezdődött a 2006-os országgyűlési választásokra való felkészülés, úgy tűnik, a pártoknak együttes érdekük a mihamarabbi megegyezés a köztársasági elnök személyéről, hiszen minél közelebb kerül a választások időpontja, annál nehezebb lesz akár csak tárgyalni is a jelöltről. Az ugyanis egyik félnek sem érdeke, hogy az elnök-jelölés körüli vita kitartson várhatóan már nyárra kibontakozó egyre komolyabb pártharcok megindulásáig.
HÍR: Mádl Ferenc köztársasági elnök mandátuma 2005. augusztus 4-én lejár. Utódának személye azonban kérdéses: hivatalos jelölt egyelőre nincs, a koalíciós pártok között pedig vita alakult ki a lehetséges jelöltek személyéről. Március 31-én Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője és országgyűlési képviselője a Magyar Narancs című hetilapnak adott interjújában kijelentette: az SZDSZ sem - az MSZP-ben legtöbb jelölést kapott - Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, sem Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság első elnökét nem szavazza meg köztársasági elnöknek. Április elsején Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője bejelentette, hogy pártja Gombár Csaba politológust, a Magyar Rádió korábbi elnökét ajánlja köztársaságielnök-jelöltnek. Fodor Gábor elmondta: az SZDSZ arra kérte az MSZP döntéshozó testületeit, hogy mielőtt döntenek a jelölt személyéről, hallgassák meg Gombár Csabát. Kuncze Gábor, az SZDSZ közölte, hogy a koalíciós partnerrel közösen akarnak köztársaságielnök-jelöltet állítani, ezért ragaszkodnak az egyeztetéshez. Április 2-án az MSZP kibővített elnökségi ülése után Hiller István pártelnök nem nevezett meg köztársaságielnök-jelöltet, de elmondta, hogy több név is szóba került. Hiller István úgy fogalmazott, hogy jók a magyar sajtó értesülései. A sajtóban eddig Szili Katalin, Bihari Mihály alkotmánybíró, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Glatz Ferenc akadémikus, valamint Horn Gyula, MSZP-s országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök neve vetődött fel. Hiller István megerősítette azon korábbi véleményét, hogy a köztársaságielnök-jelölttel szemben támasztott elvárás, hogy szociáldemokrata elkötelezettségű legyen, de legyen rálátása más politikai irányzatokra is, továbbá rendelkezzen politikai tapasztalattal. Hiller István megjegyezte, hogy nemcsak az SZDSZ-szel, hanem az ellenzéki pártokkal is egyeztetni kíván. Április 4-én Hiller István, és Kuncze Gábor informális megbeszélést folytatott a köztársasági elnök jelöléséről. Az SZDSZ elnöke közölte: noha pártja Gombár Csabát támogatja, nem zárkózna el Sólyom László támogatásától sem, ha ez a szocialistáknak is megfelelne. Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke kijelentette: pártja nem gondolkodik önálló jelölt indításán, megvárják a koalíciós egyeztetések végét. Orbán Viktor utalt arra, hogy kész egyeztetni a kérdésben Hiller Istvánnal. Dávid Ibolya, az MDF elnöke ugyancsak kész a négyszemközti találkozóra. Április 5-én Toller László, Pécs polgármestere, az MSZP Baranya megyei elnöke kijelentette, hogy Szili Katalin a legalkalmasabb jelölt a köztársasági elnök posztjára. A többi szóba került jelölt kapcsán Toller László elmondta: Gombár Csaba társadalmi támogatottsága két százalék körüli, Sólyom László pedig az Alkotmánybíróság elnökeként a láthatatlan alkotmány híve volt, ami Toller László szerint szakmailag is megosztó. Toller László leszögezte, hogy a megegyezés felelőssége közös az SZDSZ-szel. A köztársasági elnököt az Országgyűlés az első két fordulóban kétharmados többséggel választja. Amennyiben ez nem vezet eredményre, a harmadik fordulóban egyszerű többség is elegendő. Sikertelen államfő-választás esetén a köztársasági elnök pozícióját korlátozott jogkörrel, ideiglenesen az Országgyűlés elnöke veszi át.
ELEMZÉS:
Bár a köztársasági elnök személyéről már a nyári államfőválasztás előtt hosszú hónapokkal megkezdődött a vita, a lehetséges utód személye a kormánypártok közötti megegyezés hiányában egyelőre továbbra is kérdéses. Amíg az SZDSZ kőkeményen ragaszkodik egy "pártok felett álló" személy jelöléséhez, az MSZP egy "politikában már gyakorlott", baloldali kötődésű pártpolitikust látna szívesen az államfői poszton.
A nemzet egészét képviselő pártpolitikus
Annak ellenére, hogy 1990 óta minden államfő-jelölés alkalmával megfogalmazódik a "pártokon felül álló", "a nemzet egészét képviselő" köztársasági elnök igénye, a pozíciót eddig nem sikerült kivonni a pártpolitikai vitákból. A pártok számára most is fontos az elnök kötődése, mert az új államfő határozza meg nemcsak a 2006-os, de a 2010-es választások időpontját is. Mindemellett az elmúlt tizenöt év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a köztársasági elnök akkor a legaktívabb, ha Kormánnyal ellentétes politikai oldalon áll, azaz a gyenge elnöki jogkör ellenére is van jelentősége a kohabitációnak.
Miként az most is várható, a rendszerváltozást követő köztársasági elnökök politikai alkuk eredményeként kerültek posztjukra. 1990. augusztus 3-án Göncz Árpád - mint az SZDSZ egyik alapítója - az MDF-SZDSZ-paktum eredményeként a legnagyobb ellenzéki párt politikusaként lett államfő. Bár 2000-ben Mádl Ferenc formálisan a Kisgazdapárt javaslatára került az elnöki székbe, Orbán Viktor akkori kormányfő gyakorlatilag saját, illetve a Fidesz elképzelését vitte keresztül Mádl jelölésével. Amíg azonban Göncz Árpádot két alkalommal is már az első fordulóban, kétharmados többséggel megválasztották, Mádl Ferenc csak a harmadik szavazási fordulóban, a kormánypárti képviselők támogatásával nyerte el az államfői posztot.
A köztársasági elnök politikai kötődése és szerepvállalásának mértéke szorosan összefügg. A rendszerváltozás óta hét évig "ellenzéki" elnök regnált, illetve regnál (Göncz Árpád 1990-94, majd 1998-2000 között, valamint Mádl Ferenc 2002-től), ehhez a tendenciához illeszkedik az elnökök aktív, illetve kevésbé aktív szerepvállalása is. Göncz Árpád 1990-94 között aktív politikai szerepet vállalt, ami főként a médiaháborúban csúcsosodott ki a közmédiumok elnökeinek kinevezései ügyében. Amíg "ellenzéki pozícióból" az első ciklusban hét alkalommal emelt alkotmányossági vétót és ugyanennyi alkalommal tagadott meg kinevezéseket is, az MSZP-SZDSZ kormány alatt, 1994-98 között csupán két alkalommal emelt politikai vétót. Mádl Ferenc szintén 2002-től, a Medgyessy-kabinet hatalomra kerülése után kezdett bizonyos ügyekben markáns politikai véleményt megfogalmazni.
Megközelítésbeli különbségek
Bár Mádl Ferencet mandátuma augusztus 3-i lejártával az alkotmány szerint még egy alkalommal újra lehetne választani, a kormánykoalíció azonban nyilvánvalóan nem a jelenlegi államfőt jelöli újra.
A koalíciós pártok egy dologban értenek egyet: a társadalom többségének támogatását bíró államfőt kell idén tavasszal jelölni. Az MSZP és az SZDSZ megközelítésében azonban komoly különbség érzékelhető: amíg a szocialisták számára kifejezetten kívánatos egy baloldali kötődésű pártpolitikus jelölése, az SZDSZ részéről ez egyelőre elfogadhatatlan. Az MSZP legtöbb alapszervezete és tagozata által támogatott Szili Katalin esetleges jelölését eddig a Gombár Csaba politológust ajánló SZDSZ részéről - Pető Iván és Gusztos Péter nyilatkozatát leszámítva - hivatalosan nem utasították el, de az Országgyűlés elnökét - pártpolitikus lévén - nem is támogatják. Az MSZP részéről továbbá lehetőségként merült fel Bihari Mihály alkotmánybíró neve is, akinek jelölésével az SZDSZ akár ki is hagyható az alkuból. Ugyanis a Fidesz-MPSZ korábbi állásfoglalása szerint esetleg baloldali személyiséget is elfogadnának jelöltként, feltéve, hogy az illető nem pártpolitikus. A lehetőség valószínűségét növeli, hogy a kijelentést a nagyobbik ellenzéki párt egyik mérsékeltnek korántsem nevezhető politikusa, Kövér László tette január 25-én.
Bár Orbán Viktor pártelnök nyilatkozata szerint a Fidesz-MPSZ egyelőre kiváró pozícióba helyezkedett, az ellenzéki pártok értelemszerűen csak nem pártpolitikust fogadnának el. Az MDF nyíltan letette voksát a Védegylet által ajánlott Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnökének jelölése mellett, akit a hírek szerint a Fidesz-MPSZ is támogatna. Mind az MSZP, mind a Fidesz-MPSZ az erőfelmutatás és a konszenzusképesség közötti választás problémája előtt áll, a pártok szerepvállalása a népszavazás óta kialakult "Ki osztja meg a nemzetet?" párharcba illeszkedik. A szocialisták komoly dilemmával találják szemben magukat. Amennyiben ugyanis párthoz túlságosan közelálló személyt választanak, akkor az intézmény megcsúfolásával, hatalomkoncentrációval vádolhatják a pártot, egy pártok feletti személy választását azonban az MSZP tagjai és törzsszavazói értékelhetik gyengeségeként, felesleges gesztusként.
Másfelől azonban egy valóban tekintélyes pártok feletti személy megválasztása egyik nagy politikai oldalnak sem érdeke. Ugyanis a pártoknak semmi szükségük aktív köztársasági elnökre, aki bár közjogilag gyenge, de politikailag minden lehetősége meglenne ahhoz, hogy erős politikai szereplőként tűnjön fel a közvélemény előtt. Az új köztársasági elnökre a társadalom részéről egy egészen más típusú elvárás fog nehezedni, mégpedig az, hogy funkciójából következően kifejezze a nemzet egységét. A jelenlegi politikai megosztottságot tekintve azonban ez egyre nehezebb feladatnak tűnik.
