Botrány a Tokaj Kereskedőház Rt. körül

Orbán Viktor cáfolata iránt szkeptikus vélemények

[...] Van persze perrel fenyegetőzés, ámbár nem az ÉS-t, hanem a lap állításait idéző szocialista politikusokat citálná bíróság elé Orbán. Amiből akár arra is következtethetünk, hogy a cikken nemigen talált fogást a polgári jogászteam; mert ha talált volna, nyilván úgy beperlik az újságot, hogy csak na. [...]
(Szerkesztőségi vélemény: Borban az igazság. Magyar Narancs, 2005. március 24.)

[...] Ha van valami, ami az ügyben tökéletesen lényegtelen, akkor az az, hogy Orbán hivatalosan is taggyűlésnek nevezhető összejövetelen mondta-e a neki tulajdonított mondatokat, vagy csak egy informális összejövetelen. A lényeg: amit az ÉS közölt, valóban elhangzott-e. Ha igen, az azt jelenti, hogy az ország legnagyobb hatalmú közjogi méltósága erkölcstelen - és roppant pitiáner - módon visszaélt hatalmával, és befolyását családja meggazdagodására akarta felhasználni. Ehhez a súlyos vádhoz képest két hét után a Fidesz ott tart, hogy jogászaik dolgoznak az ügyön. Mit kell ezen dolgozni? Ha hamisítványról van szó, akkor helyreigazítást kell kérni, perelni, és a győztes ítélettel büszkén és jogosan követelni az ÉS főszerkesztőjének lemondását. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: A lényeg: elhangzott-e. Magyar Hírlap, 2005. március 26.)

[...] Azért loptak már el ebben az országban komplett megyéket, és nem zörgött a haraszt, ha pedig szerencsétlen Szárhegy-dűlő stb. Kft. kezd valamilyen határesetbe, rögtön rárepül a sajtó. Milyen dolog ez?! Az Élet és Irodalom is eldönthetné végre, hogy melyik oldalon áll, mert ennek így nem lesz jó vége. Szisztematikusan odavág, amikor sanyargatni lát, és nem fedezhető fel tevékenységében semmilyen vezérfonal, hacsak az nem, hogy oldalfüggetlen, ami hosszú távon, de tényleg nagyon hosszú távon hozhat csak valamit, miközben az élet rövid. [...]
(Para-Kovács Imre: Küldetés. Magyar Hírlap, 2005. március 26.)

[...] Már most egy ilyen ügy - rokonokkal, barátokkal, különféle állami támogatások igénybe vételével- legalább is igen kellemetlen tud lenni egy kormányfőnek, hát még egy olyan ambíciózus politikusnak, aki az ország bizalmára számítva ismét miniszterelnökségre pályázik. Az ilyen emberhez akár csak erkölcsileg elmarasztalható gazdagodás látszata sem férhet hozzá. A Fidesz - noha az ügy a jelek szerint kizárólag Orbán Viktort érinti - a Főnök helyett fenyegetőzik is azzal, hogy beperelik, pellengérre állítják a rágalmazó, feltehetően hamis jegyzőkönyveket közlő hetilapot. Aztán - és ez csodálkozásunk tárgya -, nem történik semmi. [...]
(Szász István: Helyreigazításra várva. Népszava, 2005. március 29.)

[...] Lapzártánkig azonban Orbán Viktortól nem érkezett helyreigazítási kérelem az oknyomozó riportot közlő Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Először Répássy Róbert multitalentum próbálta elhitetni a jogilag képzetlen közönséggel, hogy amelyik taggyűlési jegyzőkönyv nincs a cégbíróságon, az nincs is; ez érdekes tíz perc volt. Aztán a jegyzőkönyvvezető ügyvéd közölte, hogy az idézett iratok és a nála lévők nem fedik egymást, ám azt nem cáfolta, hogy Orbán ott volt. A Fidesz egyelőre arra jutott, hogy perrel fenyeget mindenkit, aki csak leírja a "bor" szót, ezen kívül "még gondolkodik" azon, milyen módon vesz elégtételt a hetilapon. Holott az ember azt hinné: vagy hamis egy jegyzőkönyv, vagy nem. [...]
(Seres László: Politikai tőke. Népszabadság, 2005. március 30.)

[...] A közéleti panaszkultúra újabb gyöngyszeme helyett azonban inkább azt állítom: az egységes mérce következménye lehetne például az, hogy az Élet és Irodalom által tárgyalt Tokaji Kereskedőház-ügyben bal és jobboldaliak közösen állítsák: ebbe valakinek bele kell buknia. A magyar közélet csak akkor tisztulhat meg, ha ilyen esetekben nem engedünk teret az alternatív valóságértelmezéseknek. Ha az állítások igazak, a vádakat most tagadó volt miniszterelnöknek - ha hamisak, a politikust alaptalanul rágalmazó újság vezetőinek kell vállalniuk a felelősséget. Mellébeszélések, sejtetések, politikailag motivált megjegyzések helyett így lenne egyszerű és kerek a világ. [...]
(Török Gábor: Jupiternek sem szabad. Heti Válasz, 2005. március 31.)

[...] És most a szőlő. Orbán Viktor hallgatása Tokaj-ügyben - ahogyan azt már korábban is jeleztük - továbbra is tarthatatlan. Ennek mintegy kapcsolódó kérdése a vagyongyarapodás, amely ha nem magyarázható, nagyon veszélyes lehet: lásd Stanislav Gross cseh kormányfő és neje zuhanórepülését. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Botránypingpong. Magyar Hírlap, 2005. március 31.)

[...] A most kirobbant Tokaj-gate kapcsán a Fidesz szóvivője úgy nyilatkozott: a párt jogi elégtételt vesz mindenkin, aki hamis, félrevezető állításokat fogalmazott meg Orbán Viktor Fidesz-elnök családi vállalkozása kapcsán. Az más kérdés, hogy a Fidesznek - jogi szaknyelven szólva - "nincsen kereshetőségi joga" ebben az esetben. Érdekes, hogy saját jól felépített nimbusza érdekében Orbán Viktor miért bújik párja mögé, miért nem vállalja egy személyben a revansot. Már amennyiben az állítások igaztalanok. [...]
(Szalay Tamás Lajos: Tokaj Pereskedőház. Népszava, 2005. március 31.)

[...] Igazán nem szeretnék akadékoskodni, de a közismerten jogi végzettségű Fidesz-populáció naponta gyártja a jogi képtelenségeket. A párt jogi elégtételt aligha vehet, mert nem szereplője az ügynek. Ha szakértői jogi lehetőségeket keresnek, akkor javaslom, először ne azon gondolkodjanak, milyen pert indítsanak, hanem hogy van-e lehetőségük perindításra. Van-e keresetindítási joguk? Miféle perbeli legitimáció szerint "vennének elégtételt", ha a pártot jogi sérelem nem, legföljebb ha politikai érte. A politikai sérelmeket azonban célszerűbb a parlamentben orvosolni, arra tökéletesen megfelel a képviselői mandátum. (Az van.) Alapjában véve semmi közöm egy párt belügyeihez, de az is furcsa, hogy a pártelnök a saját sérelmeit nem jogi irodán keresztül intézi, nem maga jár el, hanem ezt a párt részben közpénzekből működő jogi kabinetje intézi, de olyannyira, hogy nyilatkozik is helyette. Ez persze a bajok legkisebbike. [...]
(Kovács Zoltán: Fiúk a szőlőben. Élet és Irodalom, 2005. április 1.)

[...] Az Orbán-kormány állami támogatása azonban nem a jövő (legalábbis nem a tokaji bor jövőjének) építésére kellett, hiszen nem beruházásra fordította a kereskedőház, hanem rossz minőségű bor felvásárlására. Ezzel az állítással pedig teljességgel értelmetlen lenne vitatkoznia bárkinek is, mert nem informátortól kapott jegyzőkönyvek támasztják alá, hanem a Magyar Köztársaság hivatalos közlönyei. A felesége révén tokaji gazdának is számító fideszes miniszterelnök annak idején olyan helyzetet teremtett, hogy az alföldi borhamisítóknak nem érte meg tablettával kísérletezgetni, hiszen elöntötte az országot az államilag támogatott, rossz minőségű tokaji bor. [...]
(Kertész György: Hungarikum. Népszava. 2005. április 5.)

[...] A Gyurcsány-vagyon keletkezése a fideszes narratívában lényegében egy Sergio Leone-maffiafilm szüzséjének felel meg (zene: Ennio Morricone) - diszkréten elhallgatva azt, hogy a kérdéses ügyekben nem egy miniszterelnök, hanem egy magánember használta ki kora joghézagait, az állami vagyon olcsóságát, az állami szereplők privatizációs együgyűségét. A tokaji történet azonban - ha igaz - arról szól, hogy egy aktív kormányfő elmegy felesége cégének taggyűlésére, és ott a haverokkal egy értékes állami cég későbbi (rész)privatizációjának útját egyengeti. A kft. ügyvédje pedig kijelenti, hogy ő már dolgozik azon a törvényen, amely ugyan egy egész régió sorsáról szól, de leginkább a társaságnak jön majd jól. Mondom: ha igaz. [...]
(Seres László: Közemberek, magánpénzek. Népszabadság, 2005. április 5.)

[...] A Fidesz elnöke egy héttel a cikksorozat első részének megjelenése után újságíróknak cáfolta, hogy részt vett volna a felesége érdekkörébe tartozó kft. taggyűlésén. Cáfolta, de kérdésre válaszolva sem minősítette hamisítványnak a rá nézve terhelő jegyzőkönyvrészleteket. Mint ahogy heteken keresztül tartózkodott attól is, hogy valóban jogi lépéseket tegyen az Élet és Irodalom ellen. Bajban lehet most a Fidesz gyorsreagálású elnöke. És legalább akkora bajban a Fidesz legfelsőbb vezetése, agytrösztje. Keresik a kibúvót az ÉS szorításából. Tudják, a korrupciós vád alól szabadulni csak jogállami normák szerint lehetne. Az ÉS hajlandó bíróság elé állni, vagy bemutatni bizonyítékait az Orbán-család vagyongyarapodását vizsgáló parlamenti bizottságnak. [...]
(Pór Vilmos: Forgácsok. Népszava, 2005. április 6.)

[...] Ebben a légkörben naivitás bármiféle közmegegyezést várni akár a legégetőbb ügyekben is. A józanság esélyeit pedig most még tovább rontja az orbáni szőlőbirtokkal kapcsolatos, állítólagos dokumentumok körül kibontakozó őrület. Legyen bármi a végeredmény (!?), az már világos, hogy a bírósági eljárás helyett a Fidesz inkább a parlamenti vizsgálóbizottságban "vitézkedik" majd; azon a terepen végtére mindent el lehet maszatolni - és közben gőzerővel beindul az ellengépezet. Vizsgáljuk meg a belügyminiszter férjének koccintási körét, a kormányfő és anyósa vagyongyarapodását és egyáltalán mindent, aminek semmi köze azokhoz az egyelőre nem cáfolt iratokhoz, amelyekből az Élet és Irodalom merített. Megjósolható, hogy a Fidesz kétnaponta hozza majd elő az újabbnál újabb gumicsontokat, mert a botrány-túltelítettség érzetét akarja kelteni a közvéleményben; relativizálni mindent, ami a szőlőügyben még történhet vagy elhangozhat. Ahhoz, hogy mindenkinek elege legyen, bele kell fullasztania az egészet egy minél kiterjedtebb posványba. [...]
(Mészáros Tamás: Posványpolitika, 168 Óra, 2005. április 7.)

Orbán Viktor cáfolatát elfogadó vélemények

[...] Ne legyünk naivak, az ÉS jegyzőkönyv-manipulációjával megkezdődött az Orbán Viktor ellen folytatott megsemmisítő hadjárat. Lendvai Ildikó, aki megörökölte Kovács László paranoiás Orbán-ellenességét, egy egész hétig rágódott a cikken, mielőtt a werberi taktikát követve elsikoltotta magát: "Csak nem az egész ország Orbán Bt.-vé vált?" Jaj, édes Ildikó! Viccelsz? Hiszen ott van még a kádkő, az Altus, a harisnyanadrágban futkározó miniszterelnököd, az ötvenedik leggazdagabb magyar. Ott vannak az olajszőkítő bajtársak, a szovjet államadósság eltüntetői, a spontán és egyéb privatizációs tenderek nyertesei, a Máték, a Leisztingerek, az Erdősök, a Medgyessyk, a Hujberek, a Weklerek, a Zwackok... [...]
(Seszták Ágnes: Nyál Bt. Magyar Nemzet, 2005. március 21.)

Szerintem az Élet és Irodalom jegyzőkönyvet hamisított Tokaj-ügyben. Először azt gondoltam, óvatlanságból közölte, amit közölt; ami pedig közönséges ideológiai farkasvakságból, akut Orbán-gyűlöletből fakadt - de már nem gondolom. Most már azt gondolom, hogy a hamisítás tudatos, kitervelt, előre elhatározott. [...]
(Csontos János: Halál és Irodalom. Magyar Nemzet, 2005. március 29.)

[...] A médiacsicskások és a werberi éltanulók mostani akciója ugyanis egyetlen célt szolgál: az erősen elbizonytalanodó szocialista szavazói kemény magnak újabb adag Orbán-gyűlöletet kell leszállítani. Hiába lesz az ügy kapcsán bírósági ítélet, hiába lesz napnál világosabb a helyzet, az újabb "Orbán-bányák" vélhetően aduászként uralják majd a posztkommunista gyűlölet érvelést. [...]
(Tőkéczki László: A rágalmazás szocialista útja. Magyar Nemzet, 2005. április 4.)