A Polgári Engedelmességi Mozgalom és a politika hallgatása
Az európai tapasztalatok alapján a drogszabályozás kérdése feltehető úgy is: egy társadalom alacsony bűnüldözési, de magas megelőzési-ártalomcsökkentési költségeket, vagy pedig alacsony megelőzési-ártalomcsökkentési, de magas bűnüldözési költségeket választ. A Magyarországon folyatatott drogpolitikai vita azonban nem az európai mintát követi, sokkal inkább hasonlít az amerikai drogpolitikai vitához, ahol a dekriminalizációt szorgalmazó oldal pragmatikus-liberális attitűdjével a teljes tiltást követelő moralista-fundamentalista álláspont áll szemben.
HÍR: A Kendermag Egyesület március 26-án hirdette meg úgynevezett Polgári Engedelmességi Mozgalmát, amelynek lényege, hogy azok, akik életükben fogyasztottak már kábítószert, szerdánként jelentsék ezt be a rendőrségen. A civil szervezet közleménye szerint az akció kezdete óta közel kétszáz új tagja lett a Kendermag Egyesületnek, akik belépésükkel kifejezték szolidaritásukat a Polgári Engedelmességi Mozgalomhoz csatlakozókkal. A kezdeményezést több neves személyiség is támogatta, köztük Csiszár Jenő, Erdélyi Dániel, Garas Dániel, Hajós András, Jancsó Miklós, Jutasi Tamás, Konrád György, Mohaman, Müller Péter Sziámi, Paizs Miklós, Palotai Zsolt, Spitzer Gyöngyi 'Soma', Szőke András, Tóth Györgyi, Török Ferenc, valamint az Anima Sound System tagjai. Juhász Péter, a Kendermag Egyesület szóvivője elmondta: arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a jelenlegi drogszabályozás tarthatatlan, mert a rendőrök többsége, és a politikusok szerint sem szabad bűnözőknek tekinteni a kábítószer-fogyasztókat. Április 6-án az akcióhoz időzítve az önfeljelentők mellett megjelentek az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség képviselő is, akik a Kendermag Egyesület ellen tüntetve azt követelték, hogy az önfeljelentők adják fel a rendőrségen azokat a személyeket, akiktől a drogot vásárolták. Juhász Péter, a Kendermag Egyesület szóvivője az ötletre azt mondta, hogy szeretné, ha az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség csatlakozna a mozgalomhoz, mert ha a törvény nem büntetné a fogyasztókat, akkor tanúként lehetne kihallgatni őket, és vallomástételi kötelezettségük lenne. Április 12-én Lángh Júlia írónő is vallomást tett a rendőrségen, elismerve, hogy négy évtizedig alkalmi marihuána-fogyasztó volt. Az ügy előzménye, hogy 2004. decemberében az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta a 2002-ben módosított büntető törvénykönyv kábítószer-fogyasztással és terjesztéssel kapcsolatos enyhítő rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor több indítványt is elutasított, köztük a drogok használatának általános liberalizációjára irányuló kérelmeket, amelyek az ember önrendelkezési jogára hivatkoztak.
ELEMZÉS:
A Kendermag Egyesület nevű civil szervezet három hete hirdette meg polgári engedelmességi mozgalmát, amelynek lényege, hogy azok, akik életükben fogyasztottak már kábítószert, jelentsék ezt be a rendőrségen. Az önfeljelentők szerdánként tesznek vallomást, ráirányítva a figyelmet arra, hogy miközben a hatóságok óriási összegeket fordítanak a drogfogyasztók üldözésére, addig a kábítószer-terjesztők üldözésére alig marad energiájuk. A kezdeményezéshez több neves értelmiségi is csatlakozott, ugyanakkor megjelentek az ellenzők is, akik elsősorban azzal vádolják a Kendermag Egyesületet, hogy a könnyű drogok liberalizációját szeretné elérni. Míg a rendőrséget érezhetően meglepte az akció, addig a politika feltűnően hallgatott. Az új drogszabályozás parlamenti vitája előtt egy hónappal a pártok alig szólalnak meg az ügyben, holott a történtek legfőbb üzenete éppen az, hogy a kábítószerezéssel kapcsolatban ideje lenne vállalni a nyílt társadalmi-politikai vitát.
A magyarországi drogszabályozás története
Magyarországon 1986-ig vitatkoztak arról, vajon a kábítószer-fogyasztás önálló bűncselekmény-e, majd 1987-től lehetővé tették, hogy a kábítószer-élvezőkkel szemben kényszergyógyítást alkalmazzanak. 1993-tól a büntető törvénykönyv a kábítószerrel kapcsolatos deviancia kezelésekor a gyógykezelést preferálta. 1997-ben az első szociálliberális kormány határozottabban elkülönítette a keresleti és a kínálati oldalt: a szervezett bűnözéssel összefüggésben elkövetett kábítószeres bűncselekmények büntetési tételeit felemelte, a csekély mennyiségre történő elkövetések esetében viszont lehetővé tette, hogy a bíróság a szabadságvesztés, vagy a pénzbüntetés mellett közérdekű munkát szabjon ki.
Az Orbán-kormány idején a büntetőpolitikát szigorítási szándék jellemezte. Az 1998-as módosítás az Amerikai Egyesült Államok példáját követve a "nulla-tolerancia" elvét alkalmazta: a büntetőjog eszközeivel akarta mind a keresleti, mind a kínálati oldalon történő kábítószer-jelenséget visszaszorítani. Ennek érdekében bővítette a büntetendő cselekmények körét, és csak az orvosilag megállapított kábítószer-függés esetén adott lehetőséget az elkövetőnek arra, hogy a büntető ügyet "eltereljék". Ilyenkor a terheltnek az első fokú ítélet meghozataláig igazolnia kellett, hogy legalább hat hónapig folyamatos kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült, és ez - mint büntethetőséget megszüntető ok - az eljárás megszüntetéséhez vezetett. Ennek a kedvezménynek a köréből azonban az alkalmi fogyasztó kimaradt.
2002 után a második MSZP-SZDSZ koalíció továbbra is büntette a kábítószer megszerzését és tartását, de az alkalmi fogyasztó számára is lehetővé tette az elterelést. A szabályozás szerint nem volt büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert együttes fogyasztás alkalmával "kínált" vagy "átadott", és nem volt büntethető az a 18 és 21 év közötti személy sem, aki 18 éven alulinak adott együttes fogyasztás alkalmából csekély mennyiségű kábítószert. 2004. decemberében azonban az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta a 2002-ben módosított büntető törvénykönyv kábítószer-fogyasztással kapcsolatos enyhítő rendelkezéseit. Ezzel Magyarországon ismét hatályba lépett Európa legszigorúbb drogszabályozása, melynek következtében ma egy marihuánás cigaretta elszívását Magyarországon két év szabadságvesztéssel büntetik, míg ugyanezért Csehországban legfeljebb pénzbüntetés róható ki, Németországban pedig nem jár büntetés. Mindez annak ellenére van így, hogy az Európai Unió ajánlásai az ártalomcsökkentést, valamint a lágy és a kemény drogok eltérő megítélését javasolják a tagállamoknak, Magyarországot pedig éppen azon intézkedésekért dicsérte meg az Európai Bizottság 2004-ben, amelyeket az Alkotmánybíróság megsemmisített.
A politika hallgatása
Míg legfrissebb felmérések szerint Magyarországon a 14 és 18 év közöttiek egyötöde kipróbált már valamilyen drogot, az ennél idősebb fiatalok esetében pedig becslések szerint akár 50-70 százalékra is tehető az alkalmi droghasználók száma, addig a társadalom többsége megveti a kábítószereseket, és a drogfogyasztást jellemhibának tartja. Magyarországon a legtöbben azt gondolják, hogy a kábítószer-fogyasztást teljesen fel lehet számolni, illetve, hogy a kábítószer-fogyasztók betegek. Az első vélekedéssel kapcsolatban a nemzetközi gyakorlat eddig csupán ellenpéldákat szolgáltatott, a második elgondolás tévességére pedig éppen a Kendermag Egyesület jelenlegi akciója világított rá azzal, hogy demonstrálta: egy diplomás, vezető beosztásban dolgozó huszonévest ma büntetőeljárásba lehet vonni Magyarországon, sőt; akár még börtönbe is kerülhet azért, mert néha elszív egy marihuánás cigarettát. A kezdeményezés olyan sztrájkokhoz hasonlít, melynek során a munkavállalók minden egyes előírást betartva magát a munkavégzést lassítják le. A Kendermag Egyesület egyszerre szeretné megmutatni, hogy a hatóságok nem képesek lefolytatni a fogyasztókkal szembeni eljárásokat, másrészt pedig, hogy a "büntetendő" fogyasztó éppolyan átlagos fiatal, mint a nem fogyasztó. Míg az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntése után heves vita bontakozott ki a drogszabályozásról, a kisebbik kormánypárt, a liberális SZDSZ pedig közéleti kampányt kezdett az ügyben, addig most alig hangzik el politikai nyilatkozat. A drogkérdés széles körű társadalmi problémaként való megjelenítése ugyanis kellemetlen a pártok - főként a két nagy párt - számára. Ezen a szinten már nem lehet leegyszerűsített, élből elutasító, vagy liberalizáló érvekkel operálni. A pártoknak szem előtt kell tartaniuk a magyar társadalom többségének konzervatív hozzáállását, de az sem lehet mellékes számukra, hogy a nem jelentéktelen szavazói réteget alkotó fiatalok miként vélekednek a kérdésről egy évvel a 2006-os választások előtt. A vita így jelenleg egy-két dekriminalizáció-párti civil szervezet, valamint néhány olyan teljesen elutasító álláspontot képviselő marginális politikai szervezet között folyik, mint az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, vagy a radikálisan jobboldali polgári körök, akik számára a drogliberalizáció kérdésének puszta felvetése a nemzetgyilkosság felé tett első lépés. Kérdés azonban, hogy meddig tartható fenn a pártok hallgatása, hiszen májusban új drogszabályozást kell alkotnia a magyar Országgyűlésnek.
