Az adóreform-bizottság javaslatai

Az adóreformról szóló vélemények:

[...] Úgy tűnik tehát - és ebbe az irányba sok jel mutat -, hogy a kormányoldal nem egyszerűen kampánytémának szánja az adóügyet, hanem már az idén benyújtandó költségvetésben is érdemi módosításokat akar eszközölni. Ha a tettek beszélnek, az a legjobb kampány, különösen a gazdaság szférájában. Most, 2005-ben csak annyira kedvező a pillanat egy adócsökkentés végrehajtására, hogy az ebből fakadó esetleges (vagy inkább valószínű) költségvetési feszültségek leginkább a 2006-os választások után fognak jelentkezni. Azt követően pedig amúgy is ideje lesz a rendteremtésnek, a pénzügypolitika céltudatos konszolidálásának. [...]
(Andor László: Az adócsökkentés lesz a fő vitatéma, Népszava, 2005. február 11.)

[...] Jogos kérdés: egyáltalán miért van szükség adóreformra Magyarországon? Elsősorban azért, mert az államháztartási hiány nyomasztó, és annak csökkentése nélkül nem tudjuk megvalósítani az euró-övezethez csatlakozásunkat, amely fontos érdeke hazánknak. Az adóreformnak elő kell segíteni a versenyképesség javítását, a gyorsabb gazdasági növekedést, s ily módon a foglalkoztatás bővülését, a régiók gazdálkodásában rejlő tartalékok feltárását. A reform fontos funkciója az adórendszer egyszerűsítése, az adózási fegyelem erősítése, a korszerű elektronikus adminisztráció meghonosítása is. [...]
(Wiesel Iván: Adókétségek, Népszava, 2005. március 5.)

[...] Keresztúthoz érkeztünk, el kell dönteni, hogy merre menjen a magyar adórendszer átalakítása. Ehhez iránytű kell: a közteherviselést, a társadalmi igazságosságot vagy a versenyképességet állítsuk-e az adópolitika középpontjába? Választani kell, mert a három szempont három eltérő iránytűt kínál. A választást befolyásolja a magyar társadalom értékrendje - milyen adórendszert fogad el, vagy utasít vissza -, a versenytársak adópolitikája, valamint az államháztartás kiadási szerkezete és nagysága. [...]
(Matolcsy György: Adókereszteződés, Figyelő, 2005. március 17.)

Az adóreform-bizottság javaslatairól szóló vélemények:

[...] A bizottság szakértői, akik között csak elvétve fedezhető fel egy-egy munkavállalói érdek-képviseleti szervé, a munkavállalói és/vagy a munkáltatói járulék emelésének szükségessége mellett érvelnek, valamint a minimálbér adómentességének a jelenlegi szinten történő befagyasztását is tervezik. Mindezek hallatán felmerül a kétely: nem ismét a munkavállalók járnak-e rosszul ebben a Magyarország Rt.-nek nevezett szakszervezet- és szociáldemokrácia-mentes övezetben? [...]
(Loppert Csaba: A csodafegyver: adócsökkentés, Magyar Nemzet, 2005. március 17.)

[...] Mégis, a valamennyire is értő olvasónak óriási a hiányérzete: már az eddig tárgyalt elgondolások és kizárások is világossá teszik, hogy lényegi reformra most sem lehet számítani, csak a terhek ide-oda tologatására, néhány populáris intézkedés mellett, az érdekcsoportok heves csatái után egy olyan átrendezésre, amely adórendszerünk alapvetően torz és igazságtalan lényegét nem érinti.
[...] Valóban itt az ideje a reformoknak, de tudnunk kell, hogy azokat az alsóbb rétegek hiteles képviselőinek kell kikényszeríteniük, mert az elit, ezen belül a véleményformálók, döntéshozók és az adótanácsadók is, a fentiek szerint inkább ellenérdekeltek. [...]
(Bauer Péter: Óvatos adóreformok, Élet és Irodalom, 2005. április 1.)

[...] A közterheket csak akkor lehet érdemben csökkenteni, ha igazságosabban osztják el őket, és ha hozzányúlnak az egészségügyhöz, az oktatáshoz, az önkormányzatokhoz meg persze magához a kormányzati apparátushoz. Az átalakítás nyilvánvalóan érdekeket sért, vagyis szavazókat lökhet át a választásokra készülő rivális táborába. Ezért ellentétes a politikusok logikájával - legalábbis azokéval, akik csak a választásokig képesek előre látni -, hogy lépjenek. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Az adókoncepció nem elég, Magyar Hírlap, 2005. április 6.)

[...] Akár örülhetnénk is. A parlament már arról vitatkozik, miként lehetne egyszerűsíteni az adózást, azaz hogyan könnyíthetnék meg az adózók életét. Ez jó. Mint ahogy az is kellemes hír lehet, hogy az adóreform bizottság befejezte munkáját, s mintegy nyolcvan oldalon vázolta elképzeléseit. Ebben akad olyan megoldás, amely a terhek mérséklésével járna, meg olyan is, amelyik talán éppen az ellenkező hatást érné el. [...]
(Kocsi Ilona: Kötelező Bokros-tanfolyam Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak, Népszava, 2005. április 6.)

[...] Az adóbizottság javaslatai túlságosan sok kompromisszumot tartalmaznak, miközben - például az élőmunka terheinek csökkentése terén - nem szolgálják kellőképpen a versenyképesség növekedését. Pedig a magyar adóterhelést nem a nyugat-európaihoz, hanem az új uniós országokéhoz kellene mérni. Ezen összehasonlításnak számunkra egy üzenete van: érdemi adócsökkentéssel és egyszerűsítéssel kell helyzetbe hozni az üzleti szférát, kikényszerítve ezzel egy kisebb és hatékonyabb államigazgatást. E két cél egyelőre nem került közelebb.
(Szerkesztőségi vélemény: Az adóbizottság javaslatai, Figyelő, 2005. április 7.)

[...] Jó néhány hónap bizottsági munka után odajutottunk, ahonnan elindultunk: az elosztás alapvető átalakítása, a szociális, az egészségügyi ellátórendszer és az önkormányzati finanszírozás megreformálása nélkül az adóval bármit kezdeni - értelmetlen. Azt egy egyetemista is el tudja mondani (egy volt pénzügyminiszter pedig pláne), hogy milyen adórendszer lenne optimális, ha a kiadások alakulása figyelmen kívül hagyható. Ha viszont a költségvetési elvárások megkötik az ember kezét, vagy nem kezd el reformot írni, vagy belebukik. [...]
(Várkonyi Iván: Pirula, Népszabadság, 2005. április 8.)

[...] Az adóreform-bizottság napokban nyilvánosságot kapott javaslatai józanságról, de nem korszakos változásról, filozófiai váltásról tanúskodnak. A bizottság tisztességes szándékú és jóravaló javaslataiban még mindig tetten érhető a késő-Kádár-kor szabályozóalkuja, a "fizessenek a gazdagok" demagógiája és ez összekeveredik a versenytárs szomszédos országok hatékonyságközpontú és semlegességre törekvő, ezért vonzóan egyszerű adófilozófiájával. Ami a javaslatokban tükröződik, a Kádár-korszak szabályozóalkuja és az elhatározottságot, eltökéltséget helyettesítő találékonyság. "Válámi ván"- mondaná a Kádár-korszak kedvelt szovjet humoristája. [...]
(Csillag István: Az elveszett klubtagsági, Népszabadság, 2005. április 9.)

[...] Nincs értelme a sarat tovább dagasztani, vagy az adóreform javaslatokkal előálló bizottság tagjaira dobálni azt. Nem a bizottság volt gyönge, nem a pénzügyminisztert kell fenéken billenteni, hanem politikai elhatározásra kell jutni. Ennek olyan ereje lenne, amely új stratégiára késztetné az ellenzéket, amelynek ehhez igencsak föl kellene kötnie azt a bizonyos gatyát. Mert az tovább már nem megy, hogy demagóg és populista szöveget hajtogassanak kedvükre, a közös kontónk terhére. [...]
(Regős Zsuzsa: Reformprésben a politika, Népszava, 2005. április 13.)

[...] Az ellenzék - törvényszerűnek is tekinthető - fanyalgását el lehetne intézni egy kézlegyintéssel is, de a koalíciós politikusok, a kormány tagjai, sőt maga a miniszterelnök is csalódottan nyilatkozott a röpke két hónap alatt összeeszkábált "adóreformról". Vagyis bizonyítottnak tekinthető, hogy a bizottság munkája nem volt eredményes, ezzel a kérdéssel nem is érdemes foglalkozni.
[...] Jóllehet a pénzügyminiszter nem volt tagja ennek a bizottságnak (szemben például az Orbán-kormány gazdasági miniszterével, Matolcsy Györggyel) a 81 oldalas anyag magán viseli Draskovics kézjegyét. Nevezetesen azt, hogy amit az egyik kezemmel adok, azt a másik kezemmel azonnal elveszem. A "reform" a Draskovics-féle Pénzügyminisztérium szerint az, hogy a meglévő keretek között, a meglévő eszközökkel úgy zsonglőrködünk, hogy a végén ugyanannyi (vagy egy icipicit több) legyen a fiszkusz bevétele. [...]
(Kertész György: Adó és népakarat, Népszava, 2005. április 14.)

Ismét egy átverés, amit kormányzati körökben adóreformnak neveznek. Külsőre tetszetős, leginkább a Több pénzt az embereknek fedőnevű akcióhoz hasonlítható. E választási szlogenről derült ki később, hogy a végét sajnálatos módon elírták. Több pénzt az emberektől - valójában ezt akarta mondani az a párt, amelyik hatalomra jutva áremeléseket hozott, megszorításokat, támogatásokat szüntetett meg és állított le. Az adóreformról most megint azt halljuk, hogy több pénzt kell hagyni az emberek zsebében. Ha így haladnak tovább a dolgok, a valóság ennek megint az ellenkezője lesz. [...]
(Nánási Tamás: Sok hűhó semmiért, Magyar Nemzet, 2005. április 15.)