Az európai uniós csatlakozás első évfordulója

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az "Európai Magyarországért" és a "Magyarországért Európában" elismerések május 9-i átadásakor a Parlamentben kijelentette: Magyarország európai uniós felkészülésének sikereként értékelhető az, hogy az utca embere szinte semmit nem érzett meg a csatlakozásból. A kormányfő szerint az integráció előtti időszak teljesítményének mércéje, hogy nem volt csatlakozási sokk, majd hozzátette: a zökkenőmentes átmenet csupán a mezőgazdaság területére nem igaz.

Háttér
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az "Európai Magyarországért" és a "Magyarországért Európában" elismerések május 9-i átadásakor a Parlamentben kijelentette: Magyarország európai uniós felkészülésének sikereként értékelhető az, hogy az utca embere szinte semmit nem érzett meg a csatlakozásból. A kormányfő szerint az integráció előtti időszak teljesítményének mércéje, hogy nem volt csatlakozási sokk, majd hozzátette: a zökkenőmentes átmenet csupán a mezőgazdaság területére nem igaz. Magyar Bálint oktatási miniszter az SZDSZ Hajógyári-szigeten tartott május 1-jei rendezvényén úgy fogalmazott: az Európai Unió nagy lehetőségeket kínál, azonban ennek feltételei is vannak, így például a tudás. Demszky Gábor Budapest főpolgármestere az elmúlt év eseményeiből kiemelte az élelmiszerárak, valamint az infláció csökkenését, továbbá a turizmus és az export növekedését. A főpolgármester elmondta: egy év alatt csaknem 3 milliárd euró értékű befektetés érkezett Magyarországra, s ennek több mint hatvan százaléka Budapestre. Rogán Antal, a Fidesz-MPSZ kampányfőnöke Magyarország uniós csatlakozásának első évfordulóján kijelentette: a Kormány megítélése és európai érdekérvényesítő képessége elégtelen osztályzatot érdemel. Schmitt Pál, a Fidesz-MPSZ európai parlamenti frakciójának vezetője elmondta: az Európai Parlamentben nem értenek egyet az MSZP-s képviselőkkel a magyar valóság értelmezésében, a Fidesz-MPSZ szerint ugyanis Magyarország a lehetőségek kihasználásában messze elmarad Szlovákiától vagy Csehországtól. Szájer József, a Fidesz-MPSZ európai parlamenti képviselője szerint a magyar Kormány uniós érdekérvényesítő képessége a "Városliget szélén rozsdásodó bedöglött időkerékhez" hasonlítható, Magyarország mindössze 1,43 százalékát fizette ki csupán az Unióból érkező pályázati pénzeknek. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti képviselője az ellenzéki bírálatokra reagálva elmondta: az már régen nem lepi meg, hogy a Fidesz-MPSZ-szel mintha nem is egy Magyarországon élnének, azonban a jelek szerint most már nem is egy Európai Unóban. A politikus szerint a számok cáfolják a Fidesz-MPSZ állításait Magyarország lemaradásáról az újonnan csatlakozott uniós államok között. Tabajdi Csaba hangsúlyozta: hazánkban mintegy 200 milliárd forint értékben kötöttek szerződést a felzárkóztatási alapokra, ami a második legnagyobb mutató, a kifizetés pedig csak magunkhoz képest elmaradás, ugyanis ez a lengyel mutató tízszerese, a cseheknek pedig tizenkétszerese. Az európai uniós csatlakozás első évének legnagyobb vesztese a vidéki Magyarország - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz- MPSZ elnöke a Kisgazda Polgári Egyesület által rendezett országos gyűlésen, Solton. Meg kell érteni a városi embereknek, hogy a vidék nélkül nincs biztonságos városi élet - mondta a volt miniszterelnök, aki szerint csak addig lesznek olcsó magyar termékek a boltok piacán, amíg tönkre nem teszik a magyar gazdákat. Pettkó András, az MDF Országos Választmányának alelnöke szerint Magyarország az elmúlt években a csatlakozó országok élvonalából a sereghajtók közé került, és ezért a jelenlegi Kormányt terheli a felelősség. Pettkó András szerint elégtelent érdemel a kabinet mezőgazdasággal kapcsolatos uniós politikája, hiszen a huszonöt tagországból Magyarországon kívül mindenütt kifizették időben a támogatásokat. A politikus szerint a régi szociáldemokráciával köszönő viszonyban sincs a jelenlegi baloldal, bár annak örököseinek hirdetik magukat.

Az európai uniós csatlakozással kapcsolatos pozitív vélemények

[...] Az integráció eddigi története bizonyította: kisebb tagállam is lehet hatással a nagy folyamatokra, ha szakszerű és hiteles ötletekkel áll elő és azokat ügyesen tálalja. A javaslatok hitelessége a hazai politikai élet színvonalával és a gazdaság teljesítményével kezdődik. Magyarország - és az unió többi tizennyolc kisebb tagországa - számára a közös cselekvés általában több eredménnyel járhat, mint az önálló lépések
[...] Az elmúlt évben az Európai Unió fórumain és szerveiben már tagként voltunk jelen. Összes döntésének társtettesei vagyunk, ha nem tudtunk vagy akartunk is mindig megszólalni. Felelősséget viselünk az unió minden lépéséért, akár tetszik, akár nem. Az unión kívül még működött Magyarországon az "egyrészt-másrészt" kockázatkerülő külpolitikája, az unión belül azonban az állásfoglalás elől bujkáló, kacifántos semmitmondásnak nincs becsülete. A közös cselekvésről van szó: tegyük vagy ne tegyük, támogatjuk vagy ellenezzük, harmadik út a gyakorlatban ritkán létezik.
[...] Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az Európai Unió működőképes és sikeres legyen huszonöt, huszonhét, majd több tagállammal is. Érdekünk, hogy a megújulás folyamata ne akadjon el, és hosszú távon, biztosan építhessünk az EU-tagság előnyeire.
(Balázs Péter: Első évünk az EU-ban, Magyar Hírlap; 2005. április 30.)

Az Európai Unió eddigi legnagyobb bővítésének első évfordulóján ünnepelnie kellene a közösségnek, hiszen a tíz új tagállam minden előzetes félelmek ellenére nemcsak hogy zökkenőmentesen, de kifejezetten sikeresen illeszkedett be a régiek sorába. Elmaradt a keleti munkavállalók rohama: gyakorlatilag csak a lengyelek mentek nagyobb számban külföldre dolgozni. Hiába ijesztgették ezzel a nyugatiakat, egyáltalán nem jöttek a magas jóléti támogatásokra pályázó szegények: a romák pedig, úgy tűnik, végképp leszoktak a vándorló életmódról. Annak ellenére sem szaladt el az illegális bevándorlók száma, hogy ma már az újak őrzik az EU keleti határait.
[...] Mindez a siker mégis csak az új tagállamokban járt együtt az EU népszerűbbé válásával, a régiekben a félelmek továbbra is fennmaradtak, sőt újakkal egészültek ki. Részben talán éppen a sikereknek köszönhetően: kiderült ugyanis, hogy az újak néhány területen jobban teljesítenek az unió magjához tartozó államoknál - Luxemburgot kivéve. Gazdasági növekedésük például kétszerese volt az EU-15-ének. A jogharmonizáció és a jogbiztonság intézményeinek megteremtése vonzó befektetési célponttá tette őket a kisebb és középméretű vállalkozások számára is. A tagság előtt elsősorban a kockázatokat jobban tűrő multik jöttek a régióba, az uniós tagság azonban tovább csökkentette a kockázatokat, miközben az egységes piac előnyeit is nyújtotta.
[...] Most azonban tíz minden eddiginél szegényebb ország lett a közösség tagja, s az ő felzárkóztatásukra az egyébként is gazdasági problémákkal küzdő néhány nettó befizető tagállamnak kellene előteremtenie a pénzt. 2007-től ráadásul a még szegényebb, együtt harmincmillió lakosú Bulgária és Románia is nyújtja majd a kezét a támogatásokért. Az újaknak így a korábbi legszegényebbekkel - Spanyolország, Portugália, Görögország - kell megküzdeniük a pénzekért, s ez szintén nem segíti az integrációt.
[...]Az EU népszerűségének régóta tartó csökkenését mégsem sikerült megállítani, sőt a mutatók minden eddiginél mélyebbre zuhantak. Ha pedig a május 29-i népszavazáson a franciák nemet mondanak az alkotmányos szerződésre, akkor az EU eddig soha nem látott válságba kerülhet. És ez nem a csatlakozást sikerrel abszolváló új tagok hibája lesz.
(Rockenbauer Nóra: Ünneplés helyett, Magyar Hírlap; 2005. május 2.)

Egy éve, hogy tagok lettünk. És nem csak úgy lettünk! Egy ország évtizedes erőfeszítésének megkoronázása, generációk álmainak megvalósulása volt a csatlakozás napja, az a nap, melytől kezdve a világ azon részéhez tartozunk, amelyhez mindig is tartozónak éreztük magunkat, és amely évtizedek óta képes békét, biztonságot, szabadságot és jólétet biztosítani Európa egyik felének. De erről már egyáltalán nem esik szó. Csak a nehézségekről. Arról, hogy a versenyfeltételek milyen nehezek, hogy a szabályok túl bonyolultak, hogy nemzeti érdekeink ütköznek másokéval stb. Nem divat a közös sikerekről, a közös erőfeszítésekről szólni, sem arról, hogy a bajaink mennyivel súlyosabbak lennének az EU nélkül. Pedig Magyarországon nem volt csodavárás. Senki nem gondolta, hogy a tagság automatikusan megoldja valamennyi problémánkat. Azt vártuk és azt akartuk, hogy esélyt kapjunk ezek megoldására. Hogy egyenlő feltételek mellett versenyezhessünk. Hogy gyermekeink ne induljanak eleve roszszabb esélyekkel, mint szerencsésebb helyre született nyugat-európai polgártársaink. És ezt megkaptuk. Sőt ennél többet: szolidaritást és segítséget ahhoz, hogy történelmileg rendkívül rövid idő alatt felzárkózzunk a gazdasági fejlettség tekintetében.
[...] A nehézségek természetesek. Az unió történelme legmélyebb átalakulásán megy keresztül. Tavaly óta az unió sokkal sokszínűbb közösség, mint eddig. És a további bővítésekkel még sokszínűbb lesz. Magyarország és Európa számára is kulcsfontosságú tehát, hogy ebben a folyamatban jól azonosítsuk és erősítsük az összetartó erőket.
(Gottfried Péter: Európa: Mi, Népszabadság; 2005. május 10.)

Az európai uniós csatlakozással kapcsolatos negatív vélemények

[...] Most arra keressük a választ, hogy mi az egyesztendős EU-tagság hozadéka, továbbá: mik a kilátások. Nos, a tapasztalatok bizony nem kedvezőek. Röviden: elszaladtak az árak, a drágulás mértéke minden területen elképesztő, valamint ránk zúdultak az olcsó élelmiszerek. Igaz, hogy' néhány tízezer magyar dolgozik a közösség különböző országaiban, eközben az alacsony foglalkoztatási szintet produkáló Magyarországot a szlovákiai munkavállalók ezrei lepik el, az orvosok pedig Nyugatra tartanok. Az agrárpénzeket sem fizetik ki időben a gazdáknak, a kormányzati gazdaságpolitika mind távolabb kerül az euró bevezetéstől. Bár a hivatalos kimutatások alapján egyelőre nem lettünk nettó befizetői az Európai Uniónak, a tagságból fakadó 76,5 milliárdos bevétel elenyésző pénz a központi költségsetés főszámaihoz képest. Nagyjából annyi, mint amennyivel a magát baloldalinak definiáló kormány hatalomra jutását követően megkurtította az otthonteremtési programot.
[...] A kormány az uniós támogatások kifizetésével egyszerűen késlekedett - íme a kép a magyar uniós tagságról Svájcban. Hazánk olyan pillanatban csatlakozott az Európai Unióhoz, amikor is a világgazdasági és kereskedelmi feltételek a legkedvezőbbek voltak. Éves szinten tudniillik S-6 százalékos bővülést produkált a globális gazdaság - ilyen átlagos növekedési tempót rég nem látott már a világ. Ide tartozik, hogy a megelőző esztendőkhöz képest az Európai Unió gazdasága is felpörgött: két százalék fölött volt a bővülés mértéke. Bár a 2004-ben csatlakozott nyolc kelet- és közép-európai ország átlagban szintén ötszázalékos bővülési ütemet produkált, mi, magyarok, a tavalyi négyszázalékos növekedéssel lefelé húztuk a mezőnyt. Rajtunk és a cseheken kívül mindenki látványosan elhúzott. Méghozzá úgy, hogy a többi ország betartotta a költségvetési fegyelmet is.
[...] A jelek szerint egyéves uniós tagságunk negatív eredményét sikerül 2005-ben is megőriznünk. Magyarország ugyanis másodosztályú tagállammá küzdötte le magát az Európai Unióban. Ide sorolnak bennünket. Már az újak körében is. "A hároméves szociáldemokrata kormányzás alatt az ország eladósodása drasztikusan felgyorsult, az adóbevételek jelentősen csökkentek, a budapesti pénzügypolitika pedig számos befektetőt elrettentett" - hívja fel a figyelmet a St. Galler Tagblatt című újság.
(Szajlai Csaba: Elmaradt a beígért Kánaán, Magyar Nemzet; 2005. május 4.

[...] Arról, hogy mi történt az első évben, nem lehet sokat tudni, hiszen ezek a kapcsolatok nem a nyilvánosság előtt fejlődnek. Annyit tudunk, hogy a Strukturális Alapokból megnyert pályázatok után járó pénz kifizetése még nem kezdődött meg, az ebből finanszírozott és hazai előfinanszírozást igénylő beruházások is csak fokozatosan indulhatnak meg.
[...]A GDP-ben mért folyó államháztartási hiány Magyarországon 5,5 százalék volt. Csak egy országban volt ennél rosszabb, Lengyelországban, 5,6 százalék. Ezt azonban érdemes az államadósság szempontjából is megnézni. A magyar államadósság csaknem elérte 2004-ben a referenciaértéket, hiszen 59,7 százalék volt a GDP-ben mérve. Ugyanez az érték Lengyelországban 47,7. Ez azt jelenti, hogy a felhalmozott hiány szempontjából Magyarországnak a további eladósodásra egész egyszerűen nincs lehetősége. A monetáris kritériumok szempontjából sem állunk jól, hiszen 2004-ben 6,7 százalék volt a fogyasztói árak éves emelkedése. A szlovák mutató magasabb, 7,3 százalék volt. Viszont Szlovákia a fiskális mutatók szempontjából sokkal jobban áll nálunk, hiszen a folyó hiány a GDP 3,2 százaléka, a felhalmozott hiány, az államadósság pedig a GDP 41,2 százaléka volt. A maastrichti szerződésben meghatározott hosszú lejáratú kamatok szempontjából a legrosszabb helyzetben Magyarország van, ahol a kamatszint 8,19 százalék. A következő legrosszabb szint a lengyel, 6,9 százalék. Jól látható: valamelyik mutató szempontjából esetenként van olyan ország, amelyik rosszabbul teljesített 2004-ben, mint Magyarország. De olyan nincs, ahol mind a négy mutató a legrosszabb kettő között van. Mindezek alapján ma úgy tűnik, a vizsgált négy ország közül a Gazdasági Monetáris Unióhoz (GMU) való csatlakozást tekintve Magyarország áll a legrosszabbul.
[...] Társadalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy lakossági érdekeket is sértő, átfogó reformokat meg lehessen valósítani. Erre azonban Magyarországnak kevesebb ideje van, mint a másik háromnak. A magyar hátrány leginkább ebben mutatkozik meg. Az nem kétséges ugyanis, hogy a költségvetés kiadási és bevételi oldalát egyaránt érintő reformokra ezekben az országokban is szükség van. Magyarország esetében azonban már most meg kellene kezdeni ezeket a reformokat ahhoz, hogy a GMU-hoz történő együttes csatlakozás reális lehessen.
(Rácz Margit: Fáziskésében, Magyar Hírlap; 2005. május 2.)

Lóhalálában mérik föl a tanyákat szerte a tanyás megyékben. A sürgölődés célja, hogy hátha lehetne európai uniós pénzt szerezni a tanyavilág fejlesztésére. Ehhez azonban az kellene, hogy Magyarország meg tudja indokolni: a tanyavilág különleges, csak a mi országunkra jellemző településforma, számos olyan hagyományos értékkel, amelynek megőrzése egyben európai érdek is. Igen ám, de Magyarországon senki sem tudja pontosan, hány tanya van jelenleg, melyikben laknak, melyikben nem, kik és hogyan élnek, amelyikben élnek. Sőt, még elfogadott definíciója sincs, hogy pontosan mi értendő tanyán és tanyavilágon.
[...] Ahhoz, hogy az Európai Unió támogatását meg lehessen szerezni a tanyavilág helyzetének javítására, definiálni kellene, mi ez, és miért jó, hogy létezik. Lehetett volna rá figyelni eddig is: addig nem számított, hogy emberhez méltatlan dolog elektromosság nélkül élni, ameddig csak a nemzeti forrásokból lehetett volna segíteni a tanyaiaknak? Hogy a tanyavilágban természeti, népi építészeti értékek garmadája pusztul, mert az ott élőknek nincs elég erejük a fönntartására?
[...] Mennyit vártunk az uniós csatlakozásra, mennyit emlegettük a megszerezhető támogatásokat, de amikor eljött a lehetőség, lám, mennyire felkészületlenek vagyunk. Talán azért, mert még mindig nem értjük eléggé a gondolkodásukat: az Európai Unió olyan célokra is ad nekünk pénzt, amelyekre mi sohasem adnánk magunknak.
(Tanács István: Petróleumlámpa, Népszabadság; 2005. május 6.)

Az európai uniós csatlakozással kapcsolatos publicisztikák
Balázs Péter: Első évünk az EU-ban, Magyar Hírlap; 2005. április 30.
Rockenbauer Nóra: Ünneplés helyett, Magyar Hírlap; 2005. május 2.
Rácz Margit: Fáziskésében, Magyar Hírlap; 2005. május 2.
Szajlai Csaba: Elmaradt a beígért Kánaán, Magyar Nemzet; 2005. május 4.
Tanács István: Petróleumlámpa, Népszabadság; 2005. május 6.
Gottfried Péter: Európa: Mi, Népszabadság; 2005. május 10.