Vita nélküli vitanap
Az Országgyűlés május 11-én „Mit teljesített három év alatt a Medgyessy-Gyurcsány-kormány?” címmel tartott politikai vitanapot. A politikai ügyekben eligazodni kívánó választópolgárok azonban nem sok segítséget kaptak a kormány teljesítményének megítéléséhez. A kormányoldal és az ellenzék sokadszorra mondta el ugyanazon érveit, ráadásul Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, valamint a miniszterek többsége el sem ment a vitanapra.A politikai vitanap intézménye
A politikai vitanap intézményét az Országgyűlésben — a külföldi parlamentek gyakorlatát is figyelembe véve - a Házbizottság 1990. szeptember 20-i állásfoglalása vezette be. Intézményesítését az a felismerés motiválta, hogy lényeges, országos jelentőségű politikai kérdések megvitatására a törvényalkotó tevékenység, de még a parlament előtti beszámoltatás sem nyújt elegendő lehetőséget. A racionális vita helyett azonban a vitanapok keretében egyre inkább a politikai üzenetek megfogalmazása került előtérbe. A pártok előnyösebbnek ítélték, ha nem egymással beszélnek, hanem a közönséghez, ugyanis felismerték, hogy a vita tartalma alig jön át a médián, üzenetértéke legfeljebb a legdurvább szóváltásoknak, vagy a leghangzatosabb hozzászólásoknak van. A parlamenti vitanapok kezdeményezői ezzel párhuzamosan a minőséget mennyiséggel igyekezetek pótolni. A rendszerváltás óta folyamatosan nőtt a politikai vitanapok száma: míg az Antall-Boross-kormány ideje alatt csupán 5 vitanapot tartottak, a Horn-kormány idején már 13-at, az Orbán-kormány ideje alatt 15-öt, ebben a parlamenti ciklusban pedig a május 11-i volt a 25. vitanap.
A vitanapok tárgyát tekintve voltak rendszeresen visszaköszönő témák, mint például a szélsőjobboldaltól való elhatárolódásra való felhívás, vagy az európai integráció ügye. A döntően ellenzéki kezdeményezésre létrejövő parlamenti vitanapok azonban az országos jelentőségű politikai kérdések megvitatása helyett fokozatosan a kormány bírálatának eszközévé váltak. Az Orbán-kormány ideje alatt a témák között már többségében voltak a kabinet számára kellemetlen ügyek, melyek megtárgyalását az akkori ellenzék ki is használta. Ilyenek volt például az akkori autópálya-építések, vagy az Országimázs Központ körül kialakult ügyek. A politikai vitanapok tehát nem viták a szó klasszikus értelmében, mivel a felek nem a konszenzust, vagy az igazságot keresik egy adott kérdésben. Mindezzel a parlamenti vizsgálóbizottságok intézményéhez váltak hasonlóvá a politikai vitanapok, ahol ma már csupán a bemagolt kommunikációs lecke felmondása történik, azaz minden résztvevő csak arról beszél az üzenetről beszél, amit a választóinak akar juttatni.
A vitanapok kommunikációs jelentőségét és a vizsgálóbizottságokhoz való hasonlóságát mutatja a címadás módszere is, hiszen már a vitanap címében, vagy a címről szóló vitában megfogalmazható a kezdeményező üzenete. Hogy csak néhány példát említsünk: a Fidesz-MPSZ a többi között a „Mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából?”, „Sodródó kormányzat, bizonytalan jövő.”, „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok.” címmel kezdeményezett parlamenti vitanapokat ebben a ciklusban.
Vitanap a koalíció három évéről
A jelenlegi koalíció három évéről szóló vitanapot megelőzően az ellenzék ismét a címben igyekezett megfogalmazni fő üzenetét. A Fidesz-MPSZ ugyanis eredetileg a „Mit teljesített három év alatt a dumakormány?” címet adta a vitanapnak, azonban a kisebbik kormánypárt az elnevezést sérelmezve közölte: nem vesznek részt azon, mivel semmilyen „dumakormány” nevet viselő kabinetet nem ismernek, így annak hároméves munkájáról sem tudnának nyilatkozni. A Fidesz-MPSZ ezt követően „Mit teljesített a Medgyessy-Gyurcsány-kormány?” címre változtatta a vitanap elnevezését. A cím-vitában ezzel ugyan az SZDSZ nyert, mert meg tudta határozni a vitanap előtti vita menetét, de az igazi nyertes mégis a Fidesz-MPSZ volt, mert egyrészt üzenetét így is el tudta juttatni a célközönségéhez, másrészt a címváltoztatás gesztusára hivatkozva utólag hitelesen nevezhette megfutamodásnak a miniszterelnök, valamint Kuncze Gábor SZDSZ-es pártelnök vitától való távolmaradását.
Az érveket tekintve maga a vita nem hozott meglepetést. Az ellenzéki szónokok a gazdaság rossz helyzetét, a kormányzati ígéretek be nem tartását hangsúlyozták, és kiemelték, hogy az elmúlt három esztendőnek két „dumakormánya” is volt, melyek egyfolytában ígérgettek, de nem tettek semmit. A kormánypártiak válaszul az Orbán-kormány nehéz örökségéről, a Medgyessy-kormány jóléti intézkedéseiről, a parlamenti demokrácia visszaállításáról, a gazdaság beruházás- és exportvezérelt pályára állításáról, valamint a minden gondra apró gyógyírt jelentő - Gyurcsány Ferenc által meghirdetett - száz lépésről beszéltek. A vitában mindenki gondosan kimazsolázta a saját álláspontját alátámasztó statisztikai adatokat. Végül pedig mindegyik fél kijelentette a másikról, hogy az hazudik.
Ugyanakkor a vitanapnak volt még egy figyelemre méltó ellenzéki üzenete, amit azóta is többször hallhattunk a Fidesz-MPSZ politikusaitól. Nevezetesen, a nagyobbik ellenzéki párt szerint „Magyarországnak nem száz apró lépésre van szüksége, hanem egy nagyra: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lelépésére”. Ez az üzenet kevéssé nevezhető konstruktívnak, viszont kampányalapozó jelszónak kiválóan megfelel. Még akkor is, ha a vitanapnak egyébként nem volt nagy visszhangja, és azt is teljesen háttérbe szorította a sok tízezer fiatalt és családjukat kellemetlenül érintő érettségi-botrány, mely feltehetően többet ártott a kormánynak, mint bármely, a vitanapon megfogalmazott ellenzéki bírálat.
A koalíció három évéről tartott vitanapon végül nem folyt érdemi vita. Ennek legfőbb oka, hogy a politikai vitanapok intézménye - hasonlóan a parlamenti vizsgálóbizottságokhoz - mára a pártok egymás mellett való elbeszélésének terepévé vált, amely jellegéből adódóan csupán leegyszerűsített üzenetek megfogalmazására alkalmas. Az egyetlen különbség, hogy a parlamenti vitanapokat még a vizsgálóbizottságok munkájánál is kisebb figyelem kíséri.
