Botrány az érettségik körül 2. rész

[...] Magyar Bálint oktatási miniszter szerint csak körülbelül száz iskolától kaptak visszajelzést arról, hogy a diákok idő előtt hozzájutottak a matematikatételekhez. Ez testvérek között is kilencvenkét százalékos hatékonyságot jelent, tehát ebben is jobbak vagyunk a világszínvonalnál. Képzeljék csak el, micsoda konspiráció kellett ehhez: először is decemberben, a legnagyobb pénzszűke idején rá kellett bírni a tétel készítő bizottság alulfizetett és motiválatlan pedagógusait, hogy ne próbálják gázszámlára, karácsonyi ajándékra, mindennapi betevőre konvertálni a birtokukban lévő értékes információkat a májusi érettségi tételsorairól. Utána három hónapon át el kellett kobozni a nyomdai dolgozók kamerás mobiltelefonjait, és ellenőrizni kelfett kilépéskor a zsebeiket, nehogy valakinél véletlenül ott maradjon néhány kósza matekfeladat.

[...] Ne keressünk a kákán is csomót (a profitot hagyjuk meg az SZDSZ közeli vállalkozóknak), hogy miként sikerült az új történelem-feladatlapok esetében mindezt húsz óra alatt megszervezni, inkább adjunk igazat a miniszternek: aljas politikai húzás ez az egész botrány. Mindenről az ellenzék teltet, mert még jó Kuncze Gábor liberális pártelnök is megmondta: nem merül fel Magyar Bálint oktatási miniszter felmentésének a kérdése, mivel nem ő a felelős az érettségi botrányért. „A kormány persze kiszúrhatna magával azzal, hogy ahányszor egyik miniszterét megtámadják, ennek az ügynek az egyik célpontja természetesen Magyar Bálint, akkor enged ennek a támadásnak. Akkor nem tett mást, mint sikeressé tette azokat, akik ezt ezzel az országgal megcsinálták” - folytatta a neves politikus, és ha véletlenül a magyar érettségit is megismételtetnék, szerényen javasolnám ezt a mondatot is szövegértési feladatként, de kizárólag emelt szinten. Hasonlóan elégedettek a jó szocialisták is.

[...] Az esélyegyenlőség teljes figyelembevételével megtudhatták a tételeket azok az egyenlőbbek, akiknek van otthon internet csatlakozásuk és pénzük ahhoz, hogy esténként a chaten és különböző fórumokon lógjanak. Netán a szülők tudtak venni nekik mobiltelefont, hogy a szintén pénzes barátaik felhívják és beolvassák nekik a feladatsorokat.

[...] A kakaóbiztos számítógép után új kifejezéssel, a tételbiztos érettségivel ismerkedik a magyar. Mélységesen szomorú, de a mai honi közállapotokat anatómiai pontossággal bemutató történet ez az egész. Csak az a baj, hogy száztizenhatezer-ötszáz diák bőrére megy ki a játék.

Nem makulátlan, hanem – pozitív szándékai ellenére – törvénysértő az oktatási miniszter 2005/05 számú, az érettségibotrányt orvosló közigazgatási határozata: "Határozat a 2005. május 10-i matematikai írásbeli érettségi vizsgák eredményeinek megsemmisítéséről". Olvasható szerdától a tárca honlapján. Aztán aki hallja, adja át!? E napon történetesen kormányülés volt. A kabinet nagyot, jogot alkothatott volna, ehelyett hagyta, hogy a szakminiszter jogi harakirit kövessen el. Ha kiadtak volna egy korrekciós kormányrendeletet, akkor benne elrendezhették volna a módosuló időpontokat, azok kötelező tennivalóit, a diákok választási jogát, a beszámítás módját, s az ellen legfeljebb az Alkotmánybírósághoz lehetett volna fordulni. Ehelyett a miniszter egyedileg (?) intézkedett, kiszolgáltatva magát, netán utódját is a publikum jogkeresésének.
[...] A jogi előfeltételek jogállamban szó szerint értendők: nem mindegy tehát, hogy hol volt és mekkora a bizonyosság, továbbá, hogy kik és miként is szervezték meg jogellenesen a vizsgát. Szólhatna úgy is a törvény, hogy országos baj és botrány esetén nincsen lacafacázás, de itt nem így szól. Azt is mondja a jog, hogy a miniszter az idetartozó intézkedését „indokolás nélkül – a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában közzéteszi”.
[…] Ha Magyarország decens jogállam lenne, a legfőbb ügyész megóvná a törvénysértő miniszteri intézkedést. Egy gyönyörű alföldi mondás szerint a tűzből mentett hegedű is szól, de minek, ha hamisan.

[…] Nincs itt semmiféle botrány? Azért a kis kellemetlenségért meg, amitől álmatlanul hánykolódik éjszakánként tanár, szülő és maturaló diák, a kormány nem felelős? A kormány egyetlen tagja sem felelős, de különösképpen is ártatlan Magyar Bálint, ugye? Az oktatási miniszterről annyit illik még tudni, hogy úgy általában semmiért sem felelős: akárhány gyanús közbeszerzésen, mutyi kiránduláson kapják a minisztériumát, mindig valamelyik alosztályvezető viszi el a balhét. Magyar Bálintig a gyanú árnyéka sem érhet. Hiába, ő egy ilyen pártból érkezett.

[...] Csak azokról nem lesz szó, akik ostoba döntéseik sorozatával esélyt adtak a tolvajoknak. Ők meg már csak olyanok, ha tárva nyitják előttük a nagykaput, csak besétálnak a kincsért. Valami azt súgja, már megint hülyének néznek minket.

[...] Magyar továbbra is bírja a kormány legteljesebb bizalmát, hiszen ő mindent jól csinált, a jövőre nézve is példamutató módon szervezte meg az érettségi vizsgát - ha ezen a kormányon múlik, akkor ezután mindig így lesz -, és a botrány kirobbanása után is remekül helytállt, a mások által gerjesztett válságot a liberálisokhoz, de a szocialistákhoz is méltón kezelte. A lemondását pedzegető hangokra karakánul reagált, férfiasan elismerte, neki semmi nem róható fel, különben is csak megrögzött zavarkeltők beszélnek érettségi botrányról, holott nem több mint egyszerű, hétköznapi tétellopás történt, ami köztörvényes bűncselekmény, márpedig ő nem futamodik meg a bűnözők elől, inkább felveszi ellenük a harcot.
[...] A bravúros felderítőmunka nyomán megvannak az érettségi botrány „Gyuszi taxisai”. A bűnüldözők már azt is összebűnüldözték, hogy a gonosztevők hatvanezer forintot fizettek az illegális áruért. Hogy kinek, azaz ki volt az igazi tolvaj? No, erre a kérdésre nem kapkodják el a választ. Talán a Nemzetbiztonsági Hivatal közbelépésére várnak, hátha akad ebben az ügyben is néhány megsemmisítendő lehallgatási jegyzőkönyv. Szomorú, de a közhangulatban az is benne van, hogy a valódi tetteseket nem fogják felelősségre vonni, őket nem éri bántódás. S ha így lesz, arról nem a bűnüldözés, nem az igazságszolgáltatás s főleg nem Magyar Bálint tehet, hanem csak és egyedül a (felülről irányított) közhangulat.

[...] A miniszter döntését véleményem szerint annak kell felfogni, ami: a vizsga (országos) megszervezése során súlyos jogsértés történt, és e jogsértés eredménye lehet a konkrét esetekben való megsemmisítés is. A miniszter tehát a vizsga lebonyolítását mint szervezőtevékenységet nyilvánította semmisnek, s ezzel megelőzte a konkrét esetekben való jogsértés elkövetését, hiszen az egyes vizsgadolgozatokat még ki sem értékelték. Kétségtelen, ezzel a döntéssel azoknak a jogszerzését is megakadályozta a miniszter, akik szabályosan, csalás nélkül vizsgáztak, de jogot még valójában nem szereztek. Az államigazgatási határozatok elleni jogorvoslat lehetősége a már megszerzett jog elvonásának jogszerűségére vonatkozik, a még meg nem szerzett jogokéra nem. Ennek is van jogi megnevezése: a folyamatban lévő jogszerzés váromány, amelyet csak nagyon kivételesen véd külön a jog. Úgy vélem tehát, a miniszter határozata akkor jogszerű, ha a vizsga országos megszervezésében alapvető hiba következett be, s a határozat e szervező tevékenység megsemmisítésére vonatkozik.

Normális országokban azért mégiscsak van egy határa mindennek. Léteznek olyan dolgok, amelyeket a közszereplőknek illik tiszteletben tartaniuk, a politikusok azzal kapcsolatban nem heccelik a népet, azért, hogy a világ működjön. Mondjuk, lehet ilyen az érettségi.

[...] A cél részben világos, Magyar Bálint és a kormányzat lejáratása. Hát ezek akarnak egy országot vezetni, amikor még egy vacak kis érettségit sem tudnak megszervezni? Szépen vagyunk - lehet szörnyűködni, és sajnálkozva kezet tördelni, hogy csak a szegény gyerekek, azokkal ne legyen semmi, hiszen ők nem tehetnek erről az egészről. Nem tehenek arról, hogy a buta szüleik rossz pártokra szavaztak. Nem állítom persze, hogy az ellenzék politikusai szervezték volna ezt az egészet, ennél azért felelősebbnek tartom őket. Ám tehetnek azért a közhangulatért, amelyben akadnak, akik elhitték, ez a hatalom az ördögtől való, ergo minden módszer megengedett vele szemben.

[...] Nyilvánvaló, nem lehet minden iskolaigazgató mellé egy rendőrt állítani. Az oktatási minisztérium ott követte el a hibát, hogy elhitte, mindenki majd úgy viselkedik, ahogy azt normális helyen szokták. Pedig, jaj de nem normális egy világ a miénk. Szóval, számítani kellett volna az effajta csínytevésekre, ezért el kellett volna gondolkozni azon, hogy például az Interneten keresztül nem lehet-e eljuttatni a tételeket és a többi.

[...] Magyar Bálint a kormány azon ritka tagjai köz tartozik, aki elég világosan tudja, mit akar. Kellő határozottsággal igyekszik átszabni az oktatás rendszerét, modernre, európaira, diákcentrikusra. Látjuk, ez sokaknak nem tetszik. Mert konzervatív, feudális, feleslegesen hierarchikus viszonyokat akarnak konzerválni. Nem merő emberi rosszaságból persze, hanem mert egyrészt ebben szocializálódtak, másrészt meg világképüknek jobban megfelel az ilyesmi. Szóval ellendrukker, ellenfél, ellenség jócskán akad. Talán számítani kellett volna tehát rá, hogy ez a küzdelem már régen nem a lovagiasság szabályai szerint folyik. Magyar Bálinték hibája tehát az, hogy elhitték, az érettségi talán még a kevés szent ügy közé tartozik.

Több mint szomorú - bizonyos értelemben egyenesen kétségbeejtő -, ami az idei érettségi tételekkel történt, de engedtessék meg, hogy azt mondjam: alighanem az ügy politikai vetülete a legrémesebb - és még nem is jutottunk a végére.

[...] Kétségtelen, hogy maga az oktatási miniszter követte el az első hibát, amikor azonnal politikai eredőjű bűntényről beszélt. Nem mintha ebben a feltételezésben nem lett volna logika, csak éppen a kormány képviseletében nagyobb higgadtság szükségeltetik; bizonyítékok hiányában Magyar Bálintnak akkor sem lett volna szabad vádaskodnia, ha érthetően úgy érzi, hogy személyesen őt támadták meg. Hiszen legfőképp az MDF legott a lemondását követelte, és a sajtó jó része is rögvest a miniszter felelősségéről kezdett értekezni. Magyar okkal háborodhatott fel a sebtiben, minden vizsgálatot megelőzve kimondott ítéleten - az ártatlanság vélelme egy miniszternek is kijár, még akkor is, ha formálisan persze tartania kell a hátát mindenért, ami a kompetenciájába tartozik.
[

...] Holott őt minden bizonnyal a végletekig elkeserítette, hogy rajta kérik számon a tételek mindenek feletti titkosságának garantálását, miközben józan ésszel belátható: manapság, amikor tizenéves hackerek sportból feltörik a szuperbiztonságosnak hitt titkosszoglálati rendszereket is, senki nem kezeskedhet a százszázalékos biztonságért. Ezért a miniszter nyilván legalább a sajtótól elvárta volna, hogy megőrzi nyugalmát, és hecckampány helyett mérsékletre int; miután pedig ebben csalódnia kellett, ő maga is elvesztette a fejét.

[...] Már az is meglepő volt ugyanis, ahogyan Almássy Kornél az MDF részéről végigturnézta a médiát, és szenvedélyesen követelte a főbűnös miniszter távozását, mondván, ezért a világraszóló botrányért egyértelműen ő a felelős.

[...] Természetesen a konzervatív politikus jól tudja, hogy ez nem igaz; sem Magyar Bálint, sem más az ő helyében nem lehet képes kiszűrni mindazokat, akiknek a különféle apparátusokban, intézményekben és munkafázisokban módjukban állt megszerezni a tételeket. Természetszerűen túl sok kézen megy át ez az anyag ahhoz, hogy a személyre szóló garanciákat számon lehessen kérni. Az MDF vélhetően csupán szerepelni akart.

[...] Az az ifjú párttitán, akinek a nevét egyik legutóbbi verbális merénylete óta - mikoris a sorozatgyilkos Bonnie és Clyde párosához hasonlította a miniszterelnököt és kabinetfőnökét - nem írom le, szóval ez a Fidesz-képviselő és Fidelitas-elnök egyszercsak oda nyilatkozott, hogy az érettségi-anomáliáról egyenesen a kormányfő tehet. A fiatal demokrata szájából ennek a kijelentésnek voltaképp nem kellett volna meglepetést keltenie, hiszen a Fideszben közismerten ő az elsőszámú Gyurcsány-szakos; politikai tevékenysége az utóbbi időben kimerül a miniszterelnök lejáratásának ismételt próbálkozásaiban.

[...] Nos, aki ezt az érvelést hallgatta, annak legalábbis szemernyi kétsége sem maradt afelől, hogy ha valamely politikai erőnek érdekében állt botrányba fullasztani az idei érettségi vizsgákat, az kétséget kizáróan a Fidesz.

[...] Ezért ennyire fontos a jobboldal számára, hogy a diákokat - és lehetőleg a szüleiket is -, erősen beetessék a maszlaggal, miszerint az oktatási tárca hibasorozata nélkül senki sem csalhatta volna el az érettségit. Meg persze azért is, mert valóban rendkívül kényes helyzetbe hozhatták a liberális ellenfél egyik prominens politikusát, Magyar Bálintot. Olyannyira, hogy még saját táborában is szembe kellett néznie egy tetemrehívóval: Fodor Gábor az események hatására hajlandó volt párttársa felett pálcát törni - tegyük hozzá: megint egyszer elhamarkodottan és érzéketlenül.

Ennek a kétféle – hogy ne mondjam: európai, illetve magyaros – gondolkodásmódnak a mindmáig fennálló párbeszéd-képtelensége jutott eszembe a múlt héten is, amikor a magyar oktatási miniszter arról beszélt, miközben haknizta körbe reggelente meg estelente a televízió-stúdiókat az érettségi körüli kialakult zavaros helyzetben, hogy (talán) Skóciában is úgy van az, hogy a (talán skót) minisztériumban összeállítják az érettségi tételeket, szépen postára adják őket, a (talán skót) posta elviszi azokat minden utolsó faluba, ott a (talán skót) pedellus elballag a postára, átveszi a küldeményt, beviszi a (talán skót) helyi iskolába, ott kiosztják a papírokat, a (talán skót) gyerekek meg megírják az érettségit; és, hangsúlyozta a mindenképpen magyar miniszter, közben senkinek még csak eszébe sem jut, hogy kinyissa a borítékokat, megnézze, pláne másoknak is megmutassa az amúgy persze ott is titkos tételeket. Na ja; csakhogy a (magyar) miniszter úr azt felejtette el, hogy nekik ott (talán Skóciában, talán akár, mint a bevezető anekdotából láttuk, Angliában) az sem jut eszükbe (mit nem jut, még csak nem is értik, hogy másnak egyáltalán hogyan juthat), hogy már miért is vinné el bárki egy idegen ember bőröndjét, miközben itt meg, nálunk, mindannyian tudjuk, hogy egy bőröndöt (autót, pénztárcát, pénzszállító autót, bármit) egy percre nem lehet őrizetlenül hagyni, mert annak egy pillanat alatt hétszentség, hogy lába fog kélni.

Az oktatási miniszter leváltását követeli a Magyar Demokrata Fórum a legújabb érettségibotrány miatt. Csak keményen! Bűnbakot kell találni. A kétszintű érettségi, aminek a premierjét érte a mostani támadás, nemcsak abban különbözik az eddigi érettségitől, hogy kétszintű, hanem a számon kért anyag tartalmában és a vizsgáztatás módjában is. Ez a vizsga átveszi az egyetemi felvételi szerepét, ezért az eddiginél sokkal összehasonlíthatóbbnak, összemérhetőbbnek, szakszóval: sztenderdizáltabbnak kell lennie. Ezért a tételek nem egy-egy rövid kérdésből állnak, hanem hosszú kérdőíveket kell az érettségizőknek kitölteni, szövegeket értelmezni, példákat megoldani.

[...] Ha egy hekker feltöri az Oktatási Minisztérium kódrendszerét és hozzájut a számítógépes bázisban tárolt titkos dokumentumokhoz s azt közhírré teszi, a motivációja teljesen érthető: bizonyítani akarja ország-világ előtt, hogy ő mint hekker milyen nagy teljesítményre képes. Ezúttal azonban úgy tűnik, először ellopták a tételsort, aztán lefényképezték, aztán feltöltötték az internetre. Az ilyen viccnek semmilyen más indítóoka nem lehet, mint a botránykeltés, az új típusú érettségi lejáratása és a miniszter megbuktatása. Ezért azt gondolom, Magyar Bálintot, ha valamikor, akkor most nem lehet leváltani. Most tilos. Bármennyire fájdalmas, a terroristáknak sem szabad engedni, mert az csak újabb terrorizmust szül. Ha most az MDF követelése szerint fejek hullanának, akkor elérték volna céljukat azok, akik nyilvánosságra hozták a tételsorokat. És legyünk nyugodtak: sokkal több titkot lehet közhírré tenni, mint ahogy gondolnánk. A demokrácia megzsarolhatóságának sokkal széle sebb a tere, mint gondolnánk.

[...] Ami a konkrét ügyet illeti, van két ötletem is. Az egyik, hogy tovább kell haladni azon az úton, amelyen egyébként Magyar Bálint indította el az iskolarendszert s ami az egyik legfontosabb változás a rendszerváltás óta: az informatikai fejlesztések terén.

[...] A másik javaslatom még kézenfekvőbb. Meg kell szüntetni az érettségi tételek titkosságát. A vizsga napján csak azt kell megmondani, hogy a korábban a diákok által megismert és megtanult tételek közül most melyiket kell megoldani.

[...] Ebben az országban az autóbuszon fényes nappal leszúrtak egy roma gyereket csak azért, mert nem tetszett a képe, és senki nem sietett a segítségére, s amikor a barátja segítségért kezdett kiabálni, az utasok villámgyorsan leszálltak és eltűntek, nehogy tanúskodniuk kelljen. Ez világbotrány. De nem ezzel foglalkozunk, hanem azzal, hogy mondjon le a miniszter olyasmiért, amiről nem tehet, miközben arra, amiről tehet: az oktatásügy modernizációjára, ügyet sem vetünk.