Nem a végeredmény okozta a legnagyobb meglepetést
Messzire jutottak, de ugyanoda érkeztek, ahonnan indultak – így foglalható össze a köztársasági elnök megválasztásának folyamata a pártok szempontjából. A szavazás harmadik fordulója lényegében olyan eredményt hozott, amelyre az előzetes nyilatkozatok alapján számítani lehetett. Az ellenzék jelöltje – három szavazat különbséggel – győzni tudott az MSZP támogatásával induló házelnökkel szemben.
Többfordulós mérkőzés
A köztársasági elnök megválasztásának kimeneteléről két tényező döntött: az SZDSZ távolmaradása és a Fidesz taktikája. Azok után ugyanis, hogy az MSZP következetesen kitartott a kongresszusi támogatottsággal jelöltté vált Szili Katalin köztársasági elnöksége mellett, jelentősen beszűkült a koalíció mozgástere. Ennek a helyzetnek a megoldását így csak az tette volna lehetővé, ha az SZDSZ feladja döntését, és mégis megszavazza Szilit (a harmadik fordulóban a koalíció megnyerte volna a feles többségű szavazást), vagy az, ha az MSZP visszalépteti Szili Katalint.
Az SZDSZ azonban a harmadik fordulóra sem változtatta meg döntését, így Szili Katalin – figyelembe véve az országgyűlési képviselők és frakciók nyilatkozatait – csak az MSZP támogatására számíthatott. Vagyis ez alapján már az első forduló előtt is tudni lehetett, hogy Sólyom László az ellenzéki képviselők támogatásával köztársasági elnök lesz. Ezt az eredményt változtathatta volna meg, ha a koalíciónak sikerül közös jelöltet állítani. Erre a köztársasági elnök megválasztására vonatkozó szabályok szerint az első forduló után lett volna alkalom (az indulás feltétele ekkor is ötven képviselő írásban benyújtott ajánlása).
Az MSZP-re ugyanakkor éppen saját tagsága felől nehezedett nagy nyomás, amely a párton belül elfogadhatatlanná tette Szili Katalin visszahívását. Erre a Szilit hónapok óta támogató párttagok szemében csak az adott volna lehetőséget, ha már az első forduló eredményei alapján kiderül, hogy neki – csupán az MSZP támogatásával – nincs esélye. Az első fordulóban azonban a Fidesz nem vett részt, így abból Szili Katalin nemcsak, hogy győztesként került ki, de az is kiderült, hogy a szocialisták mellett más képviselők is támogatták köztársasági elnökké választását. Eltérően ugyanis az általános gyakorlattól, az országgyűlési képviselők titkos szavazás során döntenek a köztársasági elnök személyéről, ami lehetetlenné teszi, hogy kiderüljön: pontosan ki kire is szavazott. A Fidesz éppen ezzel indokolta távolmaradását az első fordulóban: meg akarták tudni, hogy az MDF-es, illetve a független képviselők közül szavaz-e valaki az MSZP jelöltjére. A Fidesz taktikai döntést hozott, és kikényszerítette Szili első fordulós győzelmét, amely egyúttal ellehetetlenítette visszahívását, és helyette a harmadik fordulóban győzelemre esélyes koalíciós jelölt indítását.
Szili Katalin első fordulós győzelme után az MSZP újra, és ezzel véglegesen őt jelölte a következő szakaszra. Ekkor elvileg még mindig nyitva állt volna a lehetőség, hogy az SZDSZ belépésével a harmadik fordulóban a koalíció jelöltje nyerjen, de a kormánypártok kölcsönösen kizárták a kompromisszumot: az MSZP az egyes fordulók között is Szili Katalin támogatását kérte az SZDSZ-től, a kisebbik koalíciós párt pedig rendre új, közös jelölt állítására tett javaslatot. Az SZDSZ frakciójának határozata és a pártelnök által kilátásba helyezett szankciók ellenére az első és második fordulóban egy, a harmadikban pedig három szabaddemokrata képviselő vett részt (előzetes nyilatkozataik alapján feltehetően Szili Katalinra adták szavazatukat).
A második forduló már Sólyom László fölényét hozta, de támogatottsága csupán a csak feles többséget megkövetelő harmadik fordulóban volt elegendő köztársasági elnökké választásához.
Kenyér és cirkusz
A köztársasági elnök megválasztása a konkrét döntésen túlmutató politikai esemény is volt. A titkos szavazás már az eseményt megelőző napok óta témája a politikusok nyilatkozatainak: MSZP-s képviselők Szili Katalinra szavazó fideszesekről, a Fidesz pedig Szilire szavazó MDF-esekről beszél.
Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő Kft.
Az Országgyűlésben a kölcsönös gyanakvás, egymás titkos szavazatainak ellenőrzése, a szavazatvásárlás gyanúja és a már kitöltött szavazólapok megváltoztatása körüli viták szinte másodlagos fontosságúvá tették az egyes fordulók eredményeit.
A Fidesz elsősorban az MDF-et támadta meg azzal, hogy képviselői nem állításuknak megfelelően szavaztak, ezzel az ellenzéki szavazótábort – igaz, nem egyenlő arányban – megosztó kisebbik ellenzéki pártot igye-kezett hitelteleníteni. A Fidesz saját frakciója felől is megbizonyosodhatott, különösen, hogy az ellenzéki párton belül a képviselők leellenőrizték egymás kitöltött szavazólapjait. Az SZDSZ saját önállóságának, az MSZP-től való függetlenségének mércéjeként állította be a köztársasági elnök megválasztását, illetve azt, hogy pártként és frakcióként következetesen ellene volt Szili Katalin megválasztásának. Az MSZP magatartása leginkább érzelmi szavazásként értékelhető, melynek során a szocialista képviselők a nyilvánvaló hátrány ellenére is egyre határozottabban tettek hitet Szili Katalin mellett.
Ki a valódi győztes?
Sólyom László köztársasági elnökké választásának először a pártok közötti viszonyokban és az egyes pártokon belül lehetnek következményei. Az MSZP számára egyértelműen kudarcként végződött szavazás könnyen vezethet felelősségkereséshez, ami a koalíciós kényszer miatt akár előbb érheti el a párt vezetését, mint a Szili megválasztását végül is meghiúsító SZDSZ-t. A kisebbik ellenzéki párt számára pedig a legfontosabb kérdés az lehet: a kormánypártok számára presztízsveszteséget hozó eredmény saját megerősödését jelenti-e. A Fidesz azzal, hogy ellenzéki pártként keresztül tudta vinni az akaratát egy ilyen fontos kérdésben – soha még ellenzék nem választott köztársasági elnököt –, és egyúttal többséget szerzett a parlamentben, amire a kormány nem volt képes, megmutatta a választóknak, hogy győzelemesélyes lehet 2006-ban. A Fidesz számára ugyanakkor kérdés az, hogy jól járt-e a szigorú, nagy tekintéllyel és párton kívüli bázissal rendelkező jogász, volt alkotmánybíró Sólyommal, vagy előnyösebb lett volna-e számára, ha olyan politikus a köztársasági elnök, akivel akár vitába is keveredve sem kerül presztízshátrányba.
