Egységben az erő
Június 11-én kongresszust tartott mindkét nagy parlamenti párt. A nagyobbik kormánypárt, az MSZP a számára politikai kudarcot jelentő köztársaságielnök-választás után zárt ajtók mögötti rendkívüli tanácskozásra hívta küldötteit. A nagyobbik ellenzéki párt, a Fidesz-MPSZ pedig „Nyitott kapuk” címmel tartott tisztújító kongresszust.
Zárt ajtók
Már a köztársaságielnök-választás előtt számos találgatás fogalmazódott meg arról, hogy a szocialista államfőjelölt esetleges veresége milyen hatással lesz az MSZP-re, illetve a két kormánypárt viszonyára. Az MSZP története, a párt belső vitára való hajlama alapján sokan úgy gondolták, az elnökválasztási vita végzetesen megterheli az MSZP-SZDSZ koalíció működését, és esetleg változásokat indíthat el az MSZP-n belül is. Sólyom Lászlónak, az ellenzék jelöltjének államfővé választása után a baljós várakozások csak erősödtek a MSZP-vel kapcsolatban, ráadásul azokat tovább fokozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon nyilatkozata, miszerint a rendkívüli kongresszus megfelelő többséggel hozhat a személyi változásokat előkészítő döntést is.
A kongresszusra azonban az MSZP-ben is felülkerekedett a politikai racionalitás. Mind Gyurcsány Ferenc, mind Hiller István pártelnök elismerte, hogy hibázott az elnökválasztás során, mondván, hogy az ésszerűséget félretéve bíztak Szili Katalin megválasztásában. A küldöttek pedig díjazták az őszinteséget: a kormányfő beszéde óriási sikert aratott, a pártelnök a maga ellen kért bizalmi szavazáson elsöprő támogatást kapott (480 küldöttből csak 9-en voksoltak ellene és 15-en tartózkodtak), és a kiszivárgott hírek szerint éppen azokat fütyülték ki, akik ellentétet próbáltak szítani a párton belül, illetve a koalíciós pártok között. A kongresszus után ugyanakkor éppen Hiller István javaslatára létrejött a MSZP-n belül a választási kampányt irányító bizottság, melynek élén a miniszterelnök nem csupán a párt tényleges politikai vezetését vette át, hanem vétójogot kapott például az országgyűlési képviselőjelöltek kiválasztásában is. Hiller István pártelnöki pozícióját ugyanakkor két külső körülmény erősítette. Egyrészt egy esetleges pártelnök-választási kampány teljesen lebénította volna a párt működését a 2006-os választások előtt. Másrészt egy új elnök megválasztása újrarendezte volna a párt és a kormány közötti kapcsolatrendszert, ami Gyurcsány Ferencet is negatívan érintette volna. Nem utolsó sorban, az MSZP alapszabálya szerint a pártvezetés cseréjével együtt minden szinten tisztújítást kellett volna végrehajtani, ami érintette volna az összes szocialista küldött pozícióját is.
A történtekből látható: az MSZP számára éppen az derült ki a köztársasági elnök választási kudarcból, hogy döntései parlamenti kikényszerítéséhez szüksége van az SZDSZ-re, emellett a miniszterelnöknek nem érdeke bármilyen további olyan feszültség, amely a kormányzást, illetve a Száz lépés programjának folytatását háttérbe szorítja, azaz a cselekvő kormány imázsának építését rombolja.
Nyitott kapuk
A nagyobbik ellenzéki párt tisztújító kongresszusát érdemes az MSZP kongresszusa felől vizsgálni. Míg a szocialistáknak válsághelyzetet kellett kezelni, addig a Fidesz számára a kongresszus ideális kommunikációs lehetőséget jelentett, hiszen a párt a köztársasági elnök választás sikere után erőt, egységet sugározhatott, ezzel megerősíthette biztos szavazóit, és alternatívát kínált a kormánnyal szemben. Míg a helyzetből adódóan a MSZP számára az egység felmutatására egy zárt ajtók mögött tartott tanácskozás biztosított lehetőséget, addig a Fidesz a rendszerváltás óta rendezett legnagyobb közéleti nyílt napnak titulálta saját kongresszusát, és az Orbán Viktor kezdeményezésére 2002-ben létrejött polgári körökkel együtt demonstrálta erejét a Budapesti Nemzetközi Vásár területén.
A Fidesz kongresszusa, a nyitottságot hangsúlyozandó, konzultatív fórumként létrehozta a párt tagozatvezetőiből álló tagozatok tanácsát, döntött a pártoló tagság létrehozásáról, és a két alelnök mellé két újabbat választott: a volt pénzügyminiszter Varga Mihály, valamint a pártba 2003-ban belépett Pelczné Gáll Ildikó személyében. Az új alelnökök személye azért érdekes, mert egyfelől egy nő is bekerült a párt szűkebb vezetésébe, másfelől pedig, két közgazdászról lévén szó, hangsúlyosabbá válhat a párt kormánnyal szemben megfogalmazott gazdaságpolitikai kritikája. A kongresszus végül, de nem mellékesen újra pártelnökké választotta Orbán Viktort, akinek párton belüli erejét jelzi, hogy 1322 küldöttből csak azért kapott 1318 szavazatot, mert három szavazat érvénytelen volt, ő maga pedig tartózkodott a szavazástól.
A mostani döntések a 2003-as szövetséggé alakulás óta végrehajtott változások sorába illeszkednek, melyek legfőbb célja, hogy a Fidesz mind szélesebb bázisú néppárttá alakuljon. A párt ugyanis 1998 óta valamennyi korcsoportban és társadalmi rétegben komoly választói bázissal rendelkezett, ám az alacsony taglétszám és a gyengébb helyi szerveződés a 2002-es választásokon hátrányt jelentett számára. A Fidesz ugyanakkor erős párt mellett egyfajta vonzó és nyitott közösséggé is akar válni, és ezt kívánta megjeleníteni a mostani kongresszus is. Ez a szándék pedig különösen azért érdekes, mert míg rendszerváltás óta sok társadalmi mozgalom alakult párttá, a Fidesz mintha megfordítaná ezt a folyamatot: pártból kíván társadalmi mozgalommá alakulni.
A Fidesz érdeke az volt, hogy a köztársasági elnök választás során mutatott agresszív arcát ellensúlyozza kongresszusának békés, emberekhez közeli hangulata. A sors iróniája, hogy ettől éppen az elnökválasztás miatt sorait rendezni kényszerülő MSZP rendkívüli kongresszusa vette el a médiateret. A választók számára így az maradt a legfőbb üzenet, hogy a két nagy párt egyaránt egységesen és erős egyszemélyi vezetés alatt vág neki a 2006-os parlamenti választásokra való felkészülésnek.
